Délmagyarország, 1960. május (50. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-17 / 115. szám

3 Kedd, 1960. május 17. Hruscsov nyilatkozatot tett a hétfői előzetes találkozón (Folytatás az 1. oldalról.) bizonyították be, május 7-én az Egyesült Államok kül­ügyminisztériuma, majd má­jus 9-én a külügyminiszter a kormány nevében kijelen­tette, hogy az amerikai lé­gierők az Egyesült Államok kormánya és személy sze­rint az elnök jóváhagyta programnak megfelelően ka­tonai kémkedés céljából be­hatolnak a Szovjetunió te­rülete fölé. Két nappal később maga Eisenhower elnök erősítet­te meg, hogy amerikai re­pülőgépek behatolása a Szovjetunió területére az Egyesült Államok előre megfontolt politikája volt és marad. Washington politikája veszélyezteti az értekezletet Az Egyesült Államok kor­mánya ezt a szovjet kor­mányhoz május 12-én inté­zett jegyzékében is kijelen­tette. Ezzel az Egyesült Ál­lamok kormánya durván lábbal tiporja a nemzetközi jog általánosan elismert sza­bályait és az ENSZ alapok­mányának magasztos elveit, pedig az alapokmányon ott szerepel az Egyesült Álla­mok aláírása is. A Szovjet kormány és az egész szovjet nép felháboro­dással fogadta az amerikai vezető államférfiak szóban­forgó kijelentéseit. Ugyan­úgy . felháborodással fogadta minden becsületes ember, aki szívén viseli a béke sor­sát. Most, amikor a négy ha­talom kormányfői Párizsba érkeztek, hogy részt vegye­nek egy értekezleten, felve­tődik a kérdés: lehet-e ered­ményesen tárgyalni és meg­vitatni az értekezlet előtt álló kérdéseket, amikor az Egyesült Államok kormá­nya és maga az Egyesült Ál­lamok elnöke nem ítéli el azt a kihívó lépést, hogy egy amerikai katonai repülőgép a Szovjetunió területe fölé hatolt, sőt ellenkezőleg kije­lenti: az ilyen cselekmények továbbra is az Egyesült Ál­lamoknak a Szovjetunióval kapcsolatos politikájához tartoznak. Miképpen lehet megegyez­ni egyik, vagy másik kér­désben, amelynek rendezése szüksé­ges a feszültség enyhítése, az államok közötti gyanak­vás és bizalmatlanság kikü­szöbölése céljóból, amikor az egyik nagyhatalom kor­mánya nyíltan kijelenti, hogy politikájához tartozik a behatolás egy másik nagy­hatalom határai mögé, kém­kedés céljából, következés­képpen a hatalmak közötti feszültség fokozása céljából. Ilyen politikát csak akkor lehet folytatni, amikor az államok hadiállapotban van­nak egymással. Világos te­hát, hogy e politika meghirdetése eleve teljes kudarcra ítéli a csúcsértekezletet. Természetesen tudomásul vesszük, hogy az Egyesült Államok kormánya meghir­detett egy ilyen politikát és kijelentjük: ha megismétlő­dik, hogy amerikai repülő­gépek behatolnak a Szovjet­unió határai mögé, lesúj­tunk az ilyen repülőgépekre. A Szovjetunió megfelelő ellen­intézkedéseket foganatosít A szovjet kormány fenn­tartja magának a jogot, hogy minden ilyen esetben meg­felelő ellenintézkedéseket te­gyen azokkal szemben, akik megsértik a Szovjetunió ál­lami szuverénitását, akik ilyenfajta kém- és diverziós cselekményeket követnek el a Szovjetunió ellen. A szov­jet kormány ismételtén kije­lenti: az amerikai katooai (Telefoto — MTI külföldi képszolgálat) Hruscsov és Macmillan angol miniszterelnök a párizsi angol nagykövetségen folytatott megbeszélésük után támaszpontok számára a te­rületet adó államokkal szem­ben, amelyek a Szovjetunió ellen irányuló agresszív cse­lekedetek cinkosaivá válnak, kellő intézkedéseket tesz, egészen odáig, hogy csapást mér e támaszpontokra. Ezzel összefüggésben fel kell figyelni Eisenhower el­nöknek arra a kijelentésére, hogy az NDK-val kötendő békeszerződés létrehozásá­nak veszélye miatt nem ve­het részt a csúcsértekezleten, jóllehet, amit ő veszélynek neve­zett, nem egyéb, mint a szovjet kormánynak az a nyilatkozata, amely szerint szilárdan eltökélte, hogy véget vet az európai há­ború maradványainak, békét köt és ilymódon az élet követelményeinek meg­felelően, a béke és az euró­pai népek biztonsága javára rendezi, többek között Nyu­gat-Berlinben, a helyzetet. De miképpen vehet részt a szovjet kormány a tárgya­lásokon, amikor fennforog az a tényleges veszély, amelyet az Egyesült Államok kor­mánya teremtett azzal a ki­jelentésével, hogy továbbra is megsérti a Szovjetunió ha­tárait, amerikai gépek re­pültek és repülnek majd a Szovjetunió területe fölé? Ezzel az Egyesült Államok kormánya kijelentette, hogy folytatni szándékozik a szovjet állam szuverenitá­sa ellen irányuló hallatlan és példátlan akció­kat, holott a szuverénitás a nemzetközi kapcsolatok szent és sérthetetlen elve. Mi csak egyenlő alapokon, mindkét fél számára egyenlő lehetőségek alapján vehe­tünk részt a tárgyalásokon. Szükségesnek tartjuk, hogy a világ minden népe, közvé­leménye helyesen értsen bennünket A Szovjetunió nem mond le a megegyezést célzó erő­feszítésekről és meggyőződésünk, hogy van lehetőség az ésszerű megegyezésre, de a jelek szerint nem most, hanem egy másik időpontban. A megegyezéshez azonban először is az szükséges, hogy az Egyesült Államok ismer­je el; elítélendő az a provoká­ciós politika, amelyet az országunk feletti »szabad­repülések politikájának nyilvánított, mondjon le erről a politiká­ról és ismerje be, hogy ag­ressziót követett el, jelentse ki, hogy sajnálja ezt. A szovjet kormánynak mély meggyőződése, hogy ha nem a mostani amerikai kormány, akkor egy másik, ha nem a másik, akkor a harmadik megérti majd, hogy nincs más kivezető út, mint a két rendszer, a kapi­talista és a szocialista rend­szer békés együttélése. Vagy békés együttélés, vagy hábo­rú, amely pusztulásba sodor­ja azokat, akik most agresz­szív politikát követnek. A provokációs repülések következményei Tiltakozó szovjet levél az NDK feletti légiprovckáció miatt Ezért nekünk az a véle­ményünk, hogy bizonyos időt kell hagyni a felvetődött kérdések lehiggadására és arra, hogy azok, akikre or­száguk politikájának megha­tározásáért a felelősség há­Az Egyesült Államok felelőssége í^ger'Tíiaitak/^am^ agresszív irányvonalat hir­Az elmondottakból követ­kezik, hogy az értekezlet si­kere szempontjából fontos: a konferencián képviselt va­lamennyi hatalom kormánya nyílt és becsületes politikát folytasson és ünnepélyesen jelentse ki, hogy nem követ el egymás ellen semmiféle az állami szuverénitás meg­sértésével egyértelmű cse­lekményt. Ez azt jelenti, ha az Egyesült Államok kor­mánya valóban kész együtt­működni a többi hatalom kormányával a béke fenn­tartása és az államok kö­zötti bizalom megszilárdítá­sa érdekében, akkor először is — el kell ítélnie az Egye­sült Államok légihaderőinek a Szovjetunióval szemben elkövetett megengedhetetlen provokációit, másodszor pe­dig le kell mondania arról, hogy a jövőben folytassa a Szovjetunióval szemben az ilyen cselekményeket és az efféle politikát. Magától ér­tetődik: az Egyesült Államok kor­mánya ebben az esetben köteles szigorúan felelős­ségre vonni azokat, akik közvetlenül vétkesek ab­ban, hogy amerikai repü­lőgépek szándékosan meg­sértették a Szovjetunió ál­lamhatárait. Amíg az Egyesült Államok kormánya ezt nem teszi meg, addig a szovjet kor­mány nem lát lehetőséget, hogy eredményes tárgyalá­sokat folytasson a csúcsérte­kezleten az Egyesült Álla­mok kormányával. A szovjet kormány nem vehet részt olyan tárgya­lásokon, ahol a felek egyike a hltszegést tette a Szov­jetunióval kapcsolatos po­litikájának alapjává. Ha a szovjet kormány a jelen helyzetben részt ven­ne az eleve kudarcra kár­hoztatott tárgyalásokban, bűnrészesévé válna a népek megtévesztésének. A szovjet kormánynak viszont ez nem szándéka. Magától értetődik, ha az Egyesült Államok kormánya kijelentené, hogy az Egye­sült Államok a jövőben nem fogja repülőgépeivel meg­sérteni a Szovjetunió ál­lamhatárait, továbbá elítél­né a múltban történt pro­vokációs cselekményeket és megbüntetné az ebben közvetlenül bűnös szemé­lyeket, s ezzel a Szovjet­unió a többi hatalommal egyenlő helyzetbe kerülne, akkor én, mint a szovjet kormány elnöke, hajlandó lennék részt venni az érte­kezleten és minden erőm latbavetésével közreműköd­nék sikerében. Megváltozott feltételek Az amerikai katonai repü­lőgépek provokációs repülé­seinek következtében és fő­leg amiatt, mert e provoká­ciós repüléseket a jövőre nézve az Egyesült Államok részéről a szocialista orszá­gok ellen követendő nemzeti politikának nyilvánították, új feltételek álltak elő a nemzetközi helyezetben. Természetesen, ilyen feltételek közepette nem végezhetjük munkán­kat az értekezleten, mégpedig azért nem, mert látjuk, milyen álláspontról akarnak velünk tárgyalni: az agresszív kémrepülések fenyegetésének árnyékában. Ismeretes, hogy kémrepülé­seket felderítés céljából azért szoktak folytatni, hogy háborút indítsanak. Ennél­fogva elutasítjuk azokat a felté­teleket, amelyeket az Egyesült Államok szab meg számunkra. Nem vehetünk részt a tár­gyalásokon, még a megoldást sürgető kérdések rendezésé­ben sem, nem vehetünk részt azért, mert látjuk, hogy az Egyesült Államok nem óhajtja a megegyezést. Az Egyesült Államokat vezető országnak tekintik a nyugati világban. így tehát az értekezlet jelenleg ha­szontalan időfecsérlés és az országok közvéleményének félrevezetése lenne. Ismét­lem: a jelen helyzetben nem vehetünk részt a tárgyaláso­kon. dettek meg a Szovjetunióval és a többi szocialista ország­gal szemben. Ennélfogva vé­leményünk szerint nincs jobb kivezető út, mint az, hogy a kormányfői értekezletet hat-nyolc hónappal elha­lasszuk. A Szovjetunió a maga ré­széről továbbra is lanka­datlan erőfeszítéssel törek­szik a megegyezésre. Azt hi­szem, hogy a közvélemény helyesen értelmezi álláspontunkat, megérti: megfosztottak ben­nünket a lehetőségtől, hogy részt vegyünk a tárgyaláso­kon. Szilárdan hiszünk a békés együttélés szükségességében, mert ha elvesztenék hitün­ket a békés együttélésben, ez annyi lenne, mint az embe­riséget háborúra kárhoztat­ni, mint beleegyezni a há­borúk elkerülhetetlenségébe. Már pedig a jelen körülmények kö­zött világos, milyen sze­rencsétlenséget zúdítana a háború minden népre. Az Egyesült Államok né­péhez kívánok szólani. Jár­tam az Egyesült Államok­ban, találkoztam az ameri­kai nép különböző rétegei­vel és mély meggyőződé­sem, hogy az amerikai nép egyetlen rétege sem akar há­borút. Kivételt csak a Pen­tagonban ülő fékevesztett kis csoport és az őt támo­gató militarista körök alkot­nak, amelyek busás hasznot húznak a fegyverkezési ver­senyből, semmibe veszik az amerikai nép és általában minden nép érdekeit, s ka­landorpolitikát folytatnak. Köszönetet mondok de Gaulle elnöknek vendégsze­retetéért és azért, hogy le­hetővé tette találkozásunkat Párizsban, Franciaország fő­városában. Becsüljük Nagy­Britannia kormányának és magának Macmillan minisz­terelnöknek az erőfeszíté­seit is. Sajnáljuk, hogy e találko­zót az Egyesült Államok re­akciós körei az amerikai ka­tonai repülőgépeknek a Szovjetunió felett végrehaj­tott provokációs repüléseivel megtorpedóztak. Jakubovszkij vezérezre­des, a németországi szovjet hadseregcsoport főparancs­noka május 15-én azonos tartalmú levelet küldött a Nyugat-Németországban ál­lomásozó amerikai, angol és francia csapatok főparancs­nokainak. A levéd így hang­zik: 1960. május 5-én egy felségjel nélküli repülőgép megsértette a Német De­mokratikus Köztársaság ál­lami határait és Nyugat­Németország felől behatolt az NDK légiterébe. Az említett repülőgép Boizenburgtól 15 kilométer­re délnyugatra 17 óra 22 perckor 1700 méter magas­ságban haladt át az NDK határán és 90 kilométerre behatolt az NDK területére. Az időközben felszállt szovjet vadászgépek több ízben leszállásra szólítot­ták fel a határsértő gé­pet, de az nem tett eleget ezek­nek a felszólításoknak és dltűnt Nyugat-Németország felé. Minthogy az (említett re­pülőgép Nyugat-Németor­szágnak az önök fegyveres erői által ellenőrzött légte­réből hatolt be az NDK te­rületére, emiatt erélyes til­takozásomat fejezem ki és olyan intézkedések megtéte­léhez kell ragaszkodnom, amelyek kizárják annak le­hetőségét, hogy a jövőben az ilyen határsértések meg­ismétlődjenek. Szükségesnek tartom a figyelmét felhívni arra, hogy a varsói szerződés értelmé­ben a Német Demokratikus Köztársaság területén állo­másozó szovjet csapatok természetesen olyan intéz­kedéseket is foganatosíthat­nak határsértő repülőgéppel szemben, amelyek lehetet­lenné teszik az NDK terü­letének büntetlen átrepülé­sét A németországi szovjet hadseregcsoport parancs­noksága azonban es al­kalommal elkerülte ennek alkalmazását. Remélem, hogy az önhöz intézett levelemet helyesen értelmezik és ilyen határ­sértések a jövőben nem fordulnak elő. Ugyanakkor kötelességem felhívni fi­gyelmét arra is, hogy ha a Nyugat-NémetorsZág terüle­téről a jövőben megsértik a Német Demokratikus Köztársaság légiterét, akkor a szovjet parancsnokság kénytelen lesz a legerélye­sebb intézkedésekhez folya­modni az ilyén határsérté­sek megszüntetésére — fe­jeződik be a szovjet vezér­ezredes levele. Magyar párfmankás-k üidö'tség utazott Romániába A Román Munkáspárt meghívására magyar párt­munkás-küldöttség utazott a Román Népköztársaságba. A küldöttség vezetője Rapai Gyula, az MSZMP Központi Bizotttsága osztályvezetője; Sajnáljuk, hogy ez a ta­lálkozó nem vezetett azokra az eredményekre, amelyeket a világ népei vártak tőle. Ennek szégyene és felelős­sége hárúljon azokra, akik rablópolitikát hirdettek meg a Szovjetunióval szemben. Eisenhower látogatásának elhalasztása Mint ismeretes, Eisenho­ver amerikai elnökkel meg­állapodtunk, hogy kölcsönö­sen ellátogatunk egymáshoz. Tavaly szeptemberben tet­tem is ilyen látogatást az Egyesült Államokban. Na­gyon elégedettek voltunk ez­zel a látogatással, azokkal a találkozókkal és beszélgeté­sekkel, amelyeket az Egye­sült Államokban folytattunk, ezért köszönetet mondot­tunk. Most az Egyesült Államok elnökén lenne a viszontláto­gatás sora. Megegyeztünk, hogy június 10-én érkezik hozzánk és arra készültünk, hogy illően fogadjuk a ma­gas vendéget. Sajnos, a Szovjetunió el­len elkövetett provokációs, agressziós cselekmények kö­vetkeztében most olyan kö­rülmények alakultak ki, hogy nem fogadhatjuk az elnököt a kellő örömmel, ahogyan a szovjet emberek szokták fo­gadni a szívesen látott ven­dégeket. Ilyen örömöt az amerikai elnökkel szemben most nem tanúsíthatunk, mert az amerikai katonai repülőgépek kémkedés cél­jából végrehajtott provoká­ciós repülései a látogatás szempontjából nyilvánvalóan kedvezőtlen feltételeket te­remtettek. A szovjet embe­rek viszont alakoskodni nem tudnak és nem is akarnak. Ezért az a véleményem, hogy el kell halasztani az ame­rikai elnöknek a Szovjet­unióban teendő látogatását és akkor kell megállapodni a látogatás időpontjában; amikor majd megérnek rá a feltételek. Akkor majd a szovjet nép kellő örömmel és vendégszeretettel fogad­hatja a magas vendéget,, an­nak a nagyhatalomnak a képviselőjét, amellyel ml őszintén békében és barát­ságban akarunk élni. Azt hiszem, megért en­gem Eisenhower úr is, az amerikai nép is. A szovjet kormány kije­lenti, hogy a maga részéről továbbra is minden lehetőt megtesz, hogy elősegítse a nemzet­közi feszültség enyhülését, a bennünket ma még elvá­lasztó problémák megoldá­sát. Ennek során a béke megszilárdításának magasz­tos ügye vezérel majd ben­nünket a különböző társa­dalmi rendszerű államok bé­kés együttélése alapján. Hruscsov tájékoztatója a Szovjetunió párizsi nagykövetségén N. Sz. Hruscsov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke Malinovszkij marsall, honvédelmi miniszter, G ro­mi ko külügyminiszter, va­lamint Vinogradov párizsi szovjet nagykövet társaságá­ban hétfőn este fogadta a szocialista országok Párizs­ban akkreditált nagyköveteit és követeit, köztük Vincze Józsefet, a Magyar Népköz­társaság párizsi követét. Részletesen tájékoztatta őket az értekezletet megelőző eseményekről, illetve a má­jus 16-án Párizsban a négy nagyhatalom képviselői kö­zött lefoljti; megbeszélésről. A Szovjetunió párizsi nagy­követségén lezajlott tájékoz­tató megbeszélés egy óra húsz percig tartott Macm'llan Hruscsov al tárgyait Macmillan angol minisz­terelnök hétfőn este felke­reste de Gaulle elnököt és húszperces megbeszélést foly­tatott vele. Közvetlenül ez­után az Egyesült Államok párizsi nagykövetségére haj­tatott, ahol Eisenhowerrel találkozott Macmillan angol minisz­terelnök hétfőn este, miután külön-külön tárgyalt de Gaulle-lal és Eisenhowerral, a szovjet nagykövetségen fel­kereste Hruscsov szovjet mi­niszterelnököt Kíséretében volt Sir Patrick Reilly, Aiig­lia moszkvai nagykövete.

Next

/
Thumbnails
Contents