Délmagyarország, 1960. május (50. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-13 / 112. szám

' Pénte*. 1960. május IS. 1 2 A Szovjetunió továbbra is az Egyesült Államokkal fennálló kapcsolatainak megjavítására törekszik (Folytatás az I. oldalról.) híz küldi a fiút, aki így szól: >»Uram, adja ide az óráját-. A férfi igy válaszol: -Hát te meg mit akarsz? Taka­rodj innen!- Erre a fiú: »Már hogy mennék? Hiszen ez az én órám. Hogy-hogy nem adja ide az órámat?­A zajra és a szóváltásra eló­jön a fegyveres bandita és igy szól a járókelőhöz: »HAt te meg miért bántod ezt a szegény fiút? Add viasza neki az óráját és add ide a kabátodat!- (Derültség.) Az Egyesült Államok ilyen törvény szerint akar élni. Mi azonban nem vagyunk védtelen járókelők. Országunk erős, tekinté­lyes állam és nyugodtan versenghet az Egyesült Ál­lamokkal. Az Egyesült Államok még nem élt át igazi háborút or­szága területén, nem tudja, mit jelentenek a bombák. Ha az Egyesült Államok há­borút akar kirobbantani, mi kénytelenek leszünk rakétá­kat irányítani oda és ezek a rakéták az első percekben elérik az agresszor földjét. (Taps.) Azért mondom ezt, mert olvastam Herter nyilatkoza­tát. Herter kijelenti: — Mi kénytelenek vagyunk ilyen repüléseket végrehajtani: maga a Szovjetunió hibás benne, hogy erre rákény­szerültünk, mert nem hagyja, hogy belássunk titkaiba, már pedig nekünk okvetlenül is­mernünk kell a Szovjetunió titkait. Ezért hajtjuk végre az ilyen repüléseket: az el­nök megmondta, hogy nyílt­tá kelj tenni az eget; gépe­ink repülnek, repülni is fog­nak és megnyitják majd az eget. Hogy beszélhet így vala­mely állam hivatalos kép­viselője egy másik állam­ról? Ml nem az Egyesült Álla­mok törvényei szerint élünk. Nekünk megvannak a ma­gunk törvényei és éppen ezért mindenkit arra kény­szerítünk, hogy a mi földün­kön a mi törvényeinket tart­sa tiszteletben. Azokra pedig lesújtunk, akik megsértik ezeket a törvényeket. (Tape.) Elfogadhatatlan filozófia" ' Nagy tetszéssel olvastam a Daily Worker című angol lap cikkét, amelynek alap­gondolata a következő: ha elfogadjuk azt a filozófiát, amelyet egyesek Ameriká­ban át akarnak ültetni a köztudatba, körülbelül a kö­vetkező kép tárul elénk: el­fogtak egy tolvajt, aki be­tört egy lakásba. Mégis azt állítják, hogy nem a tolvaj a hibás, hanem a gazda, »aki bezárta a lakását-, ily­módon arra kényszerítette a betörőt, hogy erővel feszítse fel a zárat és így hatoljon be az idegen lakásba. Ez azonban tolvajok, ban­diták filozófiája! Azt hiszem, ha a világ közvéleménye helyesen ítéli meg a helyzet teljes komoly­ságát, és felelősségteljes ál­láspontot foglal el az Egye­sült Államok politikájának ezzel az agresszív cselekede­tével szemben; ha egyhan­gúlag elítéli ezt a cselekede­tet, továbbá, ha az Egye­sült Államok kormánya töb­bé nem él ilyen módszerek­kel más államokkal szemben, akkor ez friss fuvallatot hoz majd. Legyen szabad így ki­fejeznem magam: ózondús levegővel tölti meg az államközi kapcsolatokat. Olvasom ezekben a napok­ban az amerikai sajtó köz­leményeit és úgy látom, hogy a toll leplezetlen banditóin kívül — akik igazolni pró­bálják ezt az eljárást — az amerikai sajtóban szereplő személyek túlnyomó többsé­gét, még azokat is, akiket1 a múltban a tárgyilagosság hiánya jellemzett, felháborít­ja ez a tény, hitszerő eljá­rásnak minősítik a Szovjet­unióval szemben. Ez jó jel. Ha az újságírók helyesen tájékoztatják majd a köz­véleményt, ezt az Incidenst — csakúgy, mint minden incidenst — végül is -el­temettük-. Végeredményben békében kell élnünk, sőt nemcsak békében, hanem barátságban is. uraim. (Taps.) Kérdés: Megőrízhetjük-e derűlátásunkat az Egyesült Államok politikáját illetően? Hruscsov: Én a javíthatat­lan optimisták közé tarto­zom. Nem háborús előkészület­nek, hanem tapogatózás­nak tekintem az amerikai felderítő gép provokációs útját. -Megtapogattak- bennünket, mi pedig az orrára koppin­tottunk a -tapogatózóknak-. Az Egyesült Államok egyes vezetői most lármát csapnak. Nem tesz semmit, hadd lár­mázzanak! Noe, a Szovjet­unió nem Guatemala! Hoz­zánk nem lehet csapatokat küldeni! Jó eszközeink van­nak a banditák lecsillapítá­sára, ha aljas módszereiket velünk szemben akarják al­kalmazni. Ha így fognak el-' járni, megkapják ezeket a nyugtató szereket A kémrepülőgép Szovjetunió feletti útja nem egy felelőilen tiszt szeszélye ' Kérdés: Hruscsov úr! Nem változott-e meg az az érté­kelés, amelyet ön adott Eisonhower elnökről, amikor hazatért az Egyesült Álla­mokból? Hruscsov: Hát ami azt Il­leti, az Egyesült Államok külügyminisztériumának a felderító repülőgép ügyében elhangzott nyilatkozata ter­mészetesen megváltoztatja azt az elképzelésemet, hogy az Egyesült Államok elnöké­nek nincs része ebben az ügyben — én nem tudtam, hogy az Egyesült Államok­ban kidolgoztak ilyen felde­rítő tervet, többek közt ki­dolgozták a Szovjetunió te­rülete felett végzendő felde­rítő repülések tervét. Az Egyesült Államok külügy­minisztériumának az elnök által jóváhagyott nyilatkoza­tából kitűnt, hogy az amerikai felderítő re­pülőgépek útja hazánk fe­lett nem holmi felelőtion tiszt szeszélye, hanem annak a tervnek a megvalósítása, amelyet Ál­lon DuUes, a központi hír­szerző hivatal vezetője dol­gozott ki, tehát annak a hi­vatalnak a vezetője, amely az Egyesült Államok elnö­kének irányítása alatt áll. Herter úr beismerte. az Egyesült Államok elnöke olyan utasítást adott, hogy minden lehetséges eszköz­zel gyűjtsenek különböző adatokat. Ennek az utasításnak az alapján dolgozták ki és haj­tották végre azokat a prog­ramokat, amelyek — mint Herter mondja — repülőgé­pekkel végrehajtott átfogó légi megfigyelést és behato­lást irányoztak elő. Megje­gyezték ezt a kifejezést? Be­hatolásról van szó. Ez annyit Jelent, hogy fel­derítő- és kémrepüléseket végeznek olyan állam el­len, amellyel rendes kap­csolatokat tartanak fenn. És az elnök jóváhagyta ezt a tervet. Hallatlan! Ezek után még azt várják, hogy dicsérjem őket! Ha igy cse­lekednék, joggal mondhat­nák, hogy nincs önérzetem. Herter úr lerántott minden leplet és letörölt minden fes­téket. amellyel az amerikai imperialisták politikáját ál­cázták és kozmetikázták. Be­szédéből kirítt a militariz­mus vadállati fogvicsorítása. És mi a következmény? Kitűnt, hogy manapság az Ilyesféle virsorítással nem igen lehet ránk ijeszteni. Az amerikai militaristák eféle cselekedetei nem a ki­agyalók hősiességéből fakad­nak, hanem ellenkezőleg; gyávaságból. Nem az veszé­lyes, aki uralkodni tud ide­gein, mert bízik erejében ós lehetőségeiben, hanem rz, aki gyáva, aki mindentől fél. Gyakran olvasok ilyesfé­lét: Hruscsov azt állítja, hogy a kapitalizmus elpusz­tul, vajon nem emiatt röp­ködnek-e kémek a Szovjet­unió fölött? De hiszen ezt nem én mondtam, hanem már Marx bebizonyította száz évvel ezelőtt (Derült­ség, taps.) Viszont, ha a tő­kés urak ugy vélik, hogy Marxnak nem volt igaza, akkor miért nem nyugsza­nak? Miért idegeskednek, miért remegnek? Kérdés: Tudtak-e a török, a pakisztáni és a norvég ha­tóságok az amerikai repülő­gép provokációjáról? Törökország, Pakisztánt Norvégia Hruscsov: Nehezen tudok az említett kormányok he­lyett beszélni, de feltétele­zem, hogy esetleg nem tud­tak róla. Az amerikaiak ta­lán nem jelentették nekik. Azt hiszem, hogy az ameri­kai katonai támaszpontokra be sem engedik az e célra területet adó országok mi­niszterelnökeit. (Derültség.) Törökországnak, Pakisztán­nak és több más államnak az a bűne, hogy az agresszív tömbökbe egyáltalán belé­pett. Az egyszerű emberek azt mondják erre, hogy elad­ták a lelküket az ördög­nek. Amíg az ember nem adja el a lelkét, addig rendelkezhet saját magával, de azután már az ördögé a lelke. Pon­tosan ez most a helyzet Tö­rökországgal, Pakisztánnal és Norvégiával. (Derültség.) Figyelmeztetem önöket is, külföldi újságíró urak, ne adják el lelküket az ördög­nek (derültség), hanem in­kább tartsák meg maguk­rak. Inkább szenteljék tevé­kenységüket a társadalmi ha­ladásnak. A kommunista esz­mék szabják meg a társada­lom fejlődésének leghala­dóbb, leghelyesebb irányát. Az amerikaiak legjobbjai — mint például a John Reed »Tíz nap, amely megrendí­tette a világot- című könyv írója, megértették ezeknek az eszméknek nagy jelentősé­gét. John Reed nagyeszű em­ber volt. Nem született kom­munistának. hanem az októ­beri forradalom alatt lett kommunista, és az is maradt Utolsó leheletéig. Önök közül némelyek egy­Cgyűségből és lelki szegény­ségből firkálnak a kommu­nizmus ellen. Bocsássa meg ezt önöknek az isten. (De­rültség, tap6.) Amikor burzsoá újságírók­nak a szovjet valóságra és a kommunizmusra szórt rágal­mait olvasom, néha felhábo­rodok, de utána arra gondo­lok, hogy nem lehet minden újságíró olyan, mint John Reed. Ezek az újságírók egy­szerű emberek. Heartsék és a többiek alkalmazottai Márpedig ezek a kiadóválla­latok, mint a pókok, befon­ják és rabul ejtik az embe­reket. Ha pedig valamelyik nem hajlandó rágalmakat szórni a kommunizmusra, akkor miért tartaná őt Hearst, vagy valamelyik má­sik kiadókonszern? Hearst egy napig sem tűrné meg az ilyen újságírót! Jómagam kétszer is be­szélgettem Hearsttel. A máso­dik beszélgetéskor azt mond­tam neki: micsoda dolog az, hogy ön mást mondott ne­kem, és utána mást írt az újságban? ö így felelt: »Mi­ért, talán pontatlanul ad­tam vissza a beszélgetést?­őszintén meg kell monda­nom, hogy többé-kevésbé he­lyesen közölte a beszélgetés szövegét, de olyan kommentárokat fűzött hozzá, amelyek a beszélgetés egész lényegét elferdítik. Amikor erre rámutattam, Hearst azt mondta: »Kérem. ón kapitalista vagyok, és ehhez képest kommentálok-. (Derültség.) Rendben van, Hearst kapitalista, de hi­szen maguk közül a legtöb­ben nem tőkések és soha nem is lesznek azok. Hát akkor minek szolgálják a kapitalizmust? Miért lakájai a kapitalizmusnak? (Taps.) Meggyőződésem, hogy min­den út a kommunizmushoz vezet. De merre js vezethet­ne? Pontosan ettől félnek az amerikai imperialisták. Ezért idegeskednek, ezért mennek bele meggondolatlan kalan­dokba. Ez pedig arra vall, hogy nem bíznak saját rend­szerükben. Az amerikai kül­ügyminisztérium kijelentette: minden ország kémkedik. I>e hiszen a Szovjetunió sohasem küldött felderítő repülőgépeket az Egyesült Államokba, vagy más or­szágba. Ha volt is olyan eset, ami­kor szovjet repülőgépek vé­letlenül megsértették más országok légi terét (ez tör­tént a szovjet—török és a szovjet—iráni határon), mi bocsánatot kértünk ezektől az országoktól és felelősség­re vontuk a határsértőket. Figyelmeztetni szeretnénk azokat, akik kémeket akar­nak küldeni hazánkba, jól gondolják meg a várható következményeket. Kérdés: ön most is szeret­né, hogy Eisenhower elnök ellátogasson a Szovjetunió­ba? Hruscsov: Ugyan mit fe­leljek magának? Jöjjön ide és feleljen helyettem! (De­rültség.) Láthatja, milyen nehézségek támadnak. Amit mondok, őszintén mondom. Tudják, milyen a viszonyom az Egyesült Államok elnö­kéhez, erről többször is be­széltem. De bizonyos tekin­tetben nem igazolódtak be reményeim. Én is ember va­gyok, vannak emberi érzé­seim, de a szovjet kormány vezetéséért is felelős vagyok. Értsék meg, hogy az orosz emberek, a szovjet emberek lelke olyan, mint a nyitott könyv: ha mulatunk, mula­tunk, ha verekszünk, akkor verekszünk. Nos, hogyan is szólíthatom a népet: gyer­tek ki az utcára, és köszönt­sétek kedves vendégünket? Az emberek azt felelik majd: »Mi az, megbolondul­tál? Hol itt a kedves ven­dég? Hiszen 6 az, aki jóvá­hagyja, hogy repülőgépek kémkedjenek a Szovjetunió­ban*. Az amerikai militaristák hírszerzési céllal repülőgé­pet küldve a Szovjetunió­ba, rendkívül nehéz hely­zetbe hoztak engem, aki­nek elő kell készítenem Eisenhower elnök látoga­tását. őszintén szólva, azt hiszem, hogy az elnök Is megérti ezt Tegyük föl, hogy ameri­kai látogatásom előtt mi in­dítottunk volna az Egyesült Államokba ilyen repülőgé­pet, ók pedig lelőtték volna. Képzeljék csak el, hogyan fogadtak volna engem az amerikaiak! Azt hiszem, úgy, ahogy megérdemeltem vol­na. Gondolom, ezt mindenki megérti. Mindazonáltal kezeskedhe­tünk érte, hogy az elnök lá­togatása alatt semmiféle ki­lengés nem lesz. Népünk udvarias, haragját szavakban éli ki, a tette­ket pedig a kormányra bízza, s nem enged meg magának semmiféle tettle. ges sértést. Azt hiszem, az amerikai új­ságírók és turisták most is érezhetik a szovjet emberek önuralmát és fegyelmét. Nem hallottam olyasmit, hogy bárki is sértő dolgo­kat mondjon egy amerikai­nak. Ez dicséretes dolog és népünk lelkierejét mutatja. Az amerikai gép kudarcáról beszélnek világszerte Kérdés: Felvetik-e a be­repülés kérdését a csúcsérte­kezleten? Hruscsov: Ezt a kérdést máris világszerte vitatják. Ezért nem tartom szüksé­gesnek, hogy a csúcsértekez­let napirendjére tűzzék. A szocialista országokat én egyedül fogom képviselni, a nyugati hatalmakat viszont hárman. Azt viszont nem hiszem, hogy a három közül ketten helyesnek tartják az amerikai szoldateszka leg­utóbbi agresszív és veszélyes akcióját. önöket nyilván érdekli, mikor készülök Párizsba re­pülni. Május 14-én szándé­kozom Párizsba érkezni, te­hát egy vagy két nappal az értekezlet megkezdése előtt, hogy egy kissé alkalmazkod­jam az időjáráshoz. Párizs megtetszett nekem, szép vá­ros. (Élénkség.) De ha má­sok nem jönnek — azért mondom ezt, mert egyesek azzal fenyegetőznek, hogy az értekezlet el is maradhat —, akkor mindenki előtt világos lesz, hogy nem a mi hibánk­ból marad él. Nos, mj elmegyünk Pá­rizsba! És ha nem lesz értekezlet! Meg voltunk nélküle hosszú éveken át, meg leszünk még vagy száz évig. (Nevetés, taps.) Az értekezlet megtartása nemcsak a mi hazánk érde­ke, hanem az egész világé. A világ népei a nemzetközi feszültség enyhülését vár­ják, rendezettnek szeretnék látni az államok viszonyát. Ugy gondolom, hogy tár­gyalófeleinknek ugyanolyan érdekük fűződik az értekez­lethez, mint a Szovjetunió­nak. Ezért az értekezlet meg­tartása tárgyaló feleinken múlik. Ml készen állunk. Ismétlem, szombaton, május 14-én ké­szülök Párizsba repülni. Egyes diplomaták rossz szemmel néznek rám, azt mondják, hogy Hruscsov túlságosan éles kifejezése­ket használ. Szeretném hallani, ho­gyan reagáltak volna, ha az ő országukba hatolnak be ilyen erőszakosan. Miért, most talán kalaple­véve kellene üdvözölnöm ezt a berepülést? Nem, mi a tolvajokat úgy fogjuk fo­gadni, ahogy szokásos. Ez pedig tolvaj-, banditabere­pülés volt (Taps.) — Látták Itt a -levegő­mintavevő- készülékeket? (Nevetés.) Milyen arcot vág­nak majd e verzió kitalá­lói azután, hogy lelepleződ­tek? Igaz, hogy mi tudjuk, milyen arcot vágnak az Im­perialisták. Ahogy mondani szokás, szembeköpik őket, a szerintük ez isteni harmat (Nevetés, taps.) Most láthatják, hogy tu­datosan nem mondtam el mindent a Legfelső Tanács üláeszakán előadói beszé­demben, mert tudtuk, kik­kel van dolgunk. Először nem mondtuk meg, hogy 9 pilóta él, a műszerek egész­ben vannak, a repülőgép nem robbant föl. Ok azt gondolták, hogy a pilóta végzett magával. Most viszont, amikor ki­tűnt, hogy életben ma­radt, az amerikai sajtó­ban nagyon megfeddik ót, mert megszegte a szolgálati szabályzatot, nem lett ön­gyilkos, hanem megadta magát. Az Egyesült Álla­mokban azt mondogatják, hogy a pilótát el kell ítél­ni, mert nem teljesítette az előírást és nem végzett ön­magával. Ez vadállati gon­dolkozás, ez az imperializ­mus ideológiája. Olvassák-e (Folytatás i 3. oldalon.) A kukorica a magyar paraszt aranya Takarmánynövényeink közül a kukorica termesztésének van legnagyobb jelentő­sége, melyet a silókukoricával, csalamá­déval együtt az ország szántóterületének 28 százalékán termesztünk. Ma mezőgaz­dasági termelésünk további fellendítése szempontjából nagy jelentőségű kukorica terméseredményeink fokozása, a kukorica­termő-területek növelése. A feladat alap­vető fontosságát a Magyar Szocialista Munkáspárt VII, kongresszusának irány­elvei is hangsúlyozzák. Az irányelvek sze­rint a következő években általánossá kell tenni hibridkukorica-vetőmag használa­tát, s messzemenően fokozni keli a ve­tésterületek nagyságát is. E VEZÉRELVEK késztették az ez év janu­árjában megtartott II. országos kukoricater­mesztési tanácskozás résztvevőit arra, hogy felhívással forduljanak az ország valamennyi kukoricatermelőjéhez: 1960­ban országosan legalább 2,5 millió holdon termeljenek szemes, 200 000 holdon pedig silókukoricát. Az országos termelési ta­nácskozás javasolta a termelőszövetkeze­teknek és állami gazdaságoknak: annyi silókukoricát vessenek, hogy a közös és a háztáji szarvasmarha-, valamint a juhállo­mány részére az egyéb eredetű silófélék­kel együtt, számosállatonként legalább 10 köbméter silókészítmény jusson. Az ország legjobb tudományos és gya­korlati kukoricatermesztési szakemberei megállapították: mipden reális lehetőség megvan ahhoz, hogy 1980-ban országosan, katasztrális holdanként 15 mázsa szemes­kukorica átlagtermést takarítsunk be. Si­lókukoricából a tsz-ek és áUami gazdasá­gok katasztrális holdanként legalább 200— 220 mázsát termeljenek holdanként. Hib­ridkukorica-vetőmagkészleteink lehetővé teszik, hogy ezen a tavaszon kukorica­termő területeinknek mintegy 60 százalé­kát hibrid magokkal vessük be. örven­detes dolog, hogy a szegedi szövetkezeti gazdák ezt a programot csaknem száz százalékig teljesítik. A múlt év tapasz­talatai a rendkívül szeszélyes, egyszer hi­deg. máskor túlságosan csapadékos, hol pedig aszályos időjárás igazolta: a ma­gyar hibridek terméshozamaikat és táp­értéküket tekintve sok vonatkozásban messze felülmúlják a világhírű amerikai hibridtörzseket. A múlt évben az ország hat különböző tájegységén folytattak ösz­szehasonlító kísérleteket a külföldi és ha­zai hibridfajtákkal. Csongrád megyében a székkutasi kísérletben a Martonvásári I­es hibrid 53,21 mázsát, a Martonvásári 39-es hibrid 53,51 mázsát, a Martonvásári 5-ös hibrid pedig 47,04 mázsát adott nyers, csöves állapotban holdanként. Ezt csak egyetlen külföldi kukoricafajta múlta fe­lül, Országos átlagban azonban ez is messze elmaradt mindhárom felsorolt ma­gyar kukoricafajta mögött. Az Ohio 34-es külföldi hibrid országos kísérleti átlaga 52,86 mázsa lett katasztrális holdanként, míg a Martonvásári l-es 58,53 mázsás át­lagával első helyre került. E számokat, tényeket csupán azért em­lítettük meg, hogy szemléltetően bizonyít­hassuk; a magyar agrártudomány a hib­ridkukorica-termesztésében, nemesítésé­ben — bár nagyok még az előtte álló fel­adatok — megtette a magáét. Most hát elsősorban a termelökön van a sor. Pár­tunk célkitűzése a kukorica-terméshoza­mok növelésével kapcsolatban tehát tel­jesen reális, a tudományos módszerek se­gítségével végrehajtható. JÁRÁSUNK területén,. sőt, a szegedi határban is jórészt már befejeződött a kukorica vetése. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják; különösen a szegedi járás termelőszövetkezeti és egyéni gazdái megértették a kukoricaterméshozamok emelésének fontosságát. Rendkívül örven­detes tény, hogy a közös gazdaságok több­sége, de az egyéni gazdák is az idén csaknem megkétszerezték kukoricavetés­területeiket. A járás 30 falujának határá­ban 45 260 holdon vetnek most szemter­melésre kukoricát. Ez a szántóterület 26 százaléka. Míg a múlt évben a szántóföl­deknek alig 1,5 százalékán termesztettek fovetésű silókukoricát, most 3 százalékra emelték ezt is. A tsz-ek részéről egészsé­ges, helyénvaló törekvés, hogy az ésv keverékek után is silókukoricát szándé-

Next

/
Thumbnails
Contents