Délmagyarország, 1960. május (50. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-01 / 102. szám

MTOW0Í\»» /.ovas Vasárnap, 1960. május 1. Pártonkívlillek beszélnek a pártról, a kommunisták munkájáról Az MSZMP, a munkásosztály kommunista pártja húen kifejezi a dolgozó emberek vágyait és politikájával áldozatosan az előrehaladás szolgálatában áll. Immár negyven éve. hogy a magyar kommunisták önzetlen te­vékenységet végeznek — a dolgozó népért és velük együtt. Az 1956-os pusztító ellenforradalom óta mind az épí­tőmunkában, mind az életkörülmények javításában to­vábbi nagy eredményeket értünk el. Minden eredmény a Kommunisták és a pártonkívüliek alkotó összefogásából, együttműködéséből született. De adjuk át a szót a pártonkívüiieknek, beszélje­nek ők... A pedagógus: A munkás: Teljesülnek a vágyak Erős, munkában megke­ményedett keze most ölében pihen. Ritka alkalom ez Nyitrai Zsigmond ládagyári munkás életében — műszak idején. De most néhány per­cig a munkások sorsáról, gondolatairól beszélgetünk vele. — Bányában, nehéz körül­mények között kezdtem fia­tal koromban a kenyeret ke­resni — meséli a negyven­négy éves, komoly férfi. — Akkoriban minden vágyam csupán a megélhetésre szo­rítkozott. Később katona let­tem, s mire a céltalan há­ború után hazakeveredtem, új világban találtam magam. Egyenlő embernek tekintet­tek, mertem már terveket is szőni. Csakhamar megragad­tam itt, az újszegedi láda­gyárban, ahol már több mint tíz éve dolgozom. Megnősül­tem, majd négy gyermek apja lettem. Becsületesen tu­dom nevelni őket. Feleségem nem dolgozik, mégis szépen élünk. A családi pótlékkal együtt kétezer forint megy a havi keresetem. Re-; mélhette ezt valaha is a múltban egy munkásember? — Megelégedett vagyok a Borsommal. Ahogyan a fölszabadulás után a párt hirdette, ná­lunk valóban a dolgozó nép országa épül. Minden miértünk, dolgozó­kért történik, ezt itt is nap­ról napra látom. A szociális juttatások, a jó munkakö­rülmények, . a biztos kereset mind ezt hirdetik. Becsül­nek, tisztelnek minket, mun­kásokat a vezetők. Aki idő­közben magasabb beosztásba került, annak is "Zsiga*, azaz barátja maradtam. Értéke­lik a munkánkat. Én magam is többször kaptam jutal­mat Most Kovács P. Pali bácsival, az egyik munka­társammal együtt jutalom­üdülésre megyünk Galyate­tőre. ahova valaha csak az urak jártak. — A helyi pártszervezet és a gazdasági vezetők komo­lyan vesznek bennünket, meghallgatják szavunkat. Nekem is Megbecsülik munkánkat Szegeden, a Gogol utca 30 szám alatt csinos, szépen be­rendezett lakásban beszél­gettünk Mihály Gyulánéval, a Juhász Gyula általános fiúiskola magyarszakos ta­nárával — a pártról. — Nem is tudom, hol kezdjem és mit mondjak. Nekem, a pártonkívülinek, szívből mondom: drága a párt. Ha valaki tudja, én igen, mit jelent vezető sze­repe, útmutatása. A jobb megérthet őség kedvéért el kell mondanom, hogy a fel­szabadulás előtt hét évig ta­nyai tanító voltam. Tizen­nyolc éves fejjel indultam a nagyvilágba, teljesen ma­gamra hagyva, senkitől sem kaptam segítséget, útmuta­tást. Annál több sértést kel­lett lenyelnem, vagy talán több javaslatom elfogad­ták már, pedig pártonkí­vüli vagyok. De látom, hogy nem • az a döntő, hogy párttag-e valaki, helyesebb," m'ekaláztatást el fogadnom. avagy sem. Ezért is vállaltam örömmel az ellenforradalom után a szakszervezeti bizalmi mun­kát, s most a társadalmi bí­rói megbízatást. Gondolhat­ná valaki, hogy most már minden vágyam teljesült. Nem így van ez, mert én is mindig többet és jobbat aka­rok, akárcsak a többi mun­kástársam. Például, hogy gyermekeim műveltebbek le­gyenek. Nagyobb lakást sze­retnék a mostani, egyébként szép egyszobás lakásom he­lyett. Ezek a legfőbb kíván­ságaim, de nem vagyok fölé n.vu£felan, hiszen kommunis­ták és pártonkívüliek együtt alakítjuk a jövőnket. Tudom, hogy céljaim előbb-utóbb va­lóra válnak. A mérnök: — Mint olyan sokan má­sok, úgy én is megváltozott életem dátumát 1945. április 4-től számolom. Az addig ne­hezen viselt pedagóguspálya hivatásommá vált. Mert van-e szebb feladat a jövő nemzedék nevelésénél?! Meg­becsült embernek érzem magam. És azt hiszem, hogy nem túlzás, ha azt mondom, úgy érzem, mintha én is tag­ja lennék az élcsapatnak. Is­kolám alapszervezete bevon munkájába. S komoly meg­bízatásokat ad. A termelő­szövetkezeti agitációban együtt vettem részt a párt­tagokkal. S különösen jól­esett, hogy a párt VII. kong­resszusának feldolgozásán is ott voltam a párttagok kö­zött, s közösen beszéltük meg a tanulságokat, a kong­resszus útmutatása alapján feladatainkat. A $áikáhty uUa f-ben Késő délután — Bizony igyekeznem kell fajta ember, ha munkát ka­munka­helyén, a vacsorafőzéssel, mert nem- poU Most meg..., de hát an ke- sokara jon a ferjem, meg . , . . . .. , restem. Azt mondották: "A aztán a fiam, Lajos. ezt mindannyian tudjuk, héten délelőtt dolgozik, — Két gyermekük van? Változott a világ! nemrégen ment haza*. Négy — Igen, Lajos és Ilonka. Később pohár bor ís ke­oxa A fes Uajos másodikos gim- ^ az asztalra. Koccintot­tunk. Ilonka, a kislány meg­óra tájban értünk a házhoz, nazista. a Sárkány utca 1-be, ahol családjával lakik Ábrahám Lajosné ruhagyári mun­kásnö. Amikor az újságíró és a fotoriporter, a két váratlan vendég betoppant, a kony­hában foglalatoskodott a De nyílt az ajtó és megér- ... , . , . kezett a férj, a rendőrség mutatta szep Papírszalvéta­dolgozója. Tréfálkozott, jót gyűjteményét. A kis Lajos nevettünk azon is, amikor bélyegeket gyújt és bizony azt mondta: ebben is, mint a papirszal­— Hát akkor én hallgatok, véta-gyűjtésben az édes­mert úgy látom, most csak apának is közre kell működ­a feleségemé a szó. munkásasszony. Előtte kö- - ~ nie tény, fején baboskendő, s — A fölszabadulás után haja "házilag* felcsavarva, szövőnőként is dolgoztam — Különben a férj és felesé­hiszen nem jutott idö most felett a kérdésre Ábrahám ge is szereti a labdarúgást, a fodrászhoz elmenni. Bur­gonyát hámozott. Mert füs­tölt oldalassal paprikás­krumpli lesz a vacsora. Az anya mellett ott ült a szőkésbarna hajú kislány, Ilonka, aki most az általá­nos iskola ötödik osztályába jár. A mama érdeklődött, hogy felelt-e az iskolában Ilonka, a kislány meg vála­szolt, aztán elsimogatta az ölében nyújtózkodó kedves macskát, a Micit. Qyorsan indult asz^ getés életről, munkáról. Áb­rahám Lajosné kóra ifjúsá­gától kezdve dolgozik. Gyer­mekkorában tán még nem is ábrándozott, hiszen megölte azt is az a régi rend. — Nagyon fiatalon kifutó Lajosné. — A Szegedi Ru- Jő volt emlékezni arra, hogy lány voltam egy virágüzlet- hagyárba pedig 1951-ben milyen ragyogóan játszott a ben. Szép és drága virágo- kerültem. A ruhaipari var­kat vittem a "nagyságos, rast meg kellett tanulnom, méltóságos* asszonyoknak... Elé é könnyen ment, mert S a kiíutólánynak, amikor vitte a virágot, ki tudja akartam és hasznos volt az hányszor megfordult a fejé- is, hogy cipőipari gépen jol ben: egy hétre való kenye- tudtam varrni, ret vehetnénk az egész csa- Néztem a szépen letakart Iádnak abból a pénzből, amit . , ... . „ a virágért fizettek a finom konyhaasztalon a vazabatett urak és úrasszonyok. Az úri orgonákat és tulipánokat. Az 'előszobákból végigpillantott asszony és a kislánya hozta, a szép lakásokban és nem g^retik a virágot. Mi minden eszébe jut az Az Látom a gazdaságpolitika sikerét Abban a szerencsés helyzetben vagyok — mon­dotta Bodó Zoltán, a Szegedi Textilmüvek mérnöke —, hogy részt veszek üzemünk második ötéves tervének ki­dolgozásában. Közvetlenül látom a párt gazdasági poli­tikájának sikerét, biztos gaz­dasági helyzetünket, mely módot ad olyan növekedésre, mint a korszerű szövödéink építése. Teljes mértékben egyetértek például azzal a népgazdasági tervvel, mely az automatizálás érthető fo- I hozása mellett a munkaigé­nyes iparágak fejlesztését célozza, hiszen nyersanyag-' ban szegényebb ország va­gyunk. — Mi, műszakiak, nagy segítséget kapunk helyben is a kísérletekhez. Maga az üze­mi párttitkár is részt vesz ebben a munkában, s a párt­szervezetek állandóan azon vannak, hogy a dolgozók akár a termelékenység eme­lését, akár a munkafolyama­tok könnyítését eredménye­ző javaslatokkal segítsenek bennünket. (Llebmann Béla xclv.) tudta, nem értette, hogy mi­ért olyan földhözragadt sze­gények és miért olyan szú- embernek a virágról kös a kenyér náluk. egykori, uraknak virágot vi­Az idö rokkáján peregtek vg kifutólánynak hányszor az évek. 1936-ban cipőtűzőnö­adtak szeretettel virágot SZEAC a Pécsi Dózsa ellen a második félidőben. A fe­leség. ha ideje engedi, több­ször elkíséri férjét a labda­rúgó-mérkőzésre. — Könnyűit az itthoni munkám — mondta az asz­szony — több a szabad idom, amióta mosógépet vettünk, így többször kijuthatok a labdarúgó-mérkőzésekre is. — Vásároltak-e mostaná­ban még valamit? — Beosztással, szépen élünk. Takarékossággal ju-1 erre is, arra is. Vettünk szép kombináltszekrényt, lemez­játszót ... és vannak további tanulóként kezdte élete könyvének újabb lapját, munkástársai a legutóbbi 1939-ben segédlevelet kapott, években. S a férje is vett és majd 1943-ban férjhez ment. hozott virágot feleségének. A Férjével a motorszerelővel munkastórsak akkor adtak vásárlási terveink is. Szin. es géplakatossal most mar . . —— ketten küzdöttek az élettel, virágot Abraham Lajosne­amely oly sokszor befelé fo- nak, amikor kitüntették. Ki­lyó könnyeket hozott. vaió termelési eredményei­ért, a szocializmus építését — Ilyen volt akkor. De már ne háborgassuk a múl- , „ .... tat, jó hogy elmúlt... seglto munkájáért. Készült a vacsora Kérésemre aztán előhozza a takaros tűzhelyen, ínycsik- a szobabol a munka megbe­landozó illatok a levegőben, csülésének szép elismeréseit. Mosoly suhant át az asz- a Kiváló dolgozó oklevelet, A gyárban szony arcán, amikor csende­sen szőtte a mondatot: házba, moziba járunk. Persze nem gondtalan aa életünk. A gondok azonban nem a kenyér gondjai, ha­nem a természetes és érthe­tő növekvő igényekből kö­vetkezik. Ez nem baj, így van jól. mások mond­ták, hogy (BányaLzifmri tanulók A Kereskedelmi dolgozó: Nagy a forgalom Nagy sürgés-forgás közt vezetésekor az volt a cél, lehet megtalálni Farkas Pált, hogy jobb életet teremtse­a méteráru osztály helyettes nek a dolgozóknak. S azóta vezetőjét. Nem csoda, hiszen évről évre duplázódott, sőt a Tisza Állami Áruházban időnként háromszorozódott a dolgozik, ahol csupán az ő osztályán négy és fél millió forint értékű áru fogy el negyedévenként. — Ebben is a párt politiká­ját látom — mondta az osz­tályvezetőhelyettes. — Jól emlékszem, már a forint be­A háziasszony: méter- és darabáru forga­lom is ... Helyeselném azon­ban, ha a párt jobban ellen­őrizné az áruellátást, a köz­szükségleti cikkek gyártásót. Mert még mindig akadnak hiánycikkek. Biztosan tervezhetünk Rémes Jenőné háziasszony azzal kezdte, sokat tudna arról mesélni, hogy mit kö­szönhetnek az asszonyok a pártnak. — Ez azonban nagyon hi­vatalosan hangzana — mon­dotta, majd arról beszélt, hogy gyermekei felsőbb isko­lában tanulnak, s ez bizony nem lehetett volna így a múltban. — A háziasszonyok be tudják osztani a család jö­vedelmét, biztoséul tervezhe­tünk. örülök annak is, hogv egyre több háztartási kisgép kerül forgalomba ... Meg­mondom azt is, hogy még több bölcsődét és napközit kérnek az édesanyák. Bízom abban, hogy erre ezután is j gondol a párt és a lehető- j ségeknek megfelelően meg- 1 hallgatásra talál a kérés. I Várpalotán, a korszerűen berendezett tanintézetben több mint 500 ipari tanuló kap elméleti és gyakorlati kiképzést. Képünk a gyakorlati oktatás egy mozzanatát örökíti meg a Könnyűipar Kiváló Dol- Ábrahám Lajpsné, amikor gozója jelvényt. Az Országos abbahagyja a munkát a né­Béketanács elismerő okieve- gyes teremben, a varrógép lét, a népek békéjéért és ba- mellett, gyakran még órákig rátságáért végzett önzetlen bentmarad. Erről is kérdez­munka jutalmát. Aztán az tem és szerényen válaszolt, idén, április 4-e alkalmából _ Politikai és társadalmi kapott kormánykitüntetést, munkát végzek. Párttag va­a Szocialista munkáért ér- gyok. demérmet. gs aztán ellátja a család­Gratulállam. Szűkszavúan ját, vezeti a háztartást. Ta­és mégis sokat mondóan ezt nul> szemináriumra készüL felelte rá: Bizony mindez nem lehet — Nem tagadom, örülök könnyü_ Mégis mindentszor­az okleveleknek, a kormány- gaimasan| példásán végez, kitüntetésnek. De ez azt hi- ...Lassan azonban szür­szem, hogy nemcsak nekem, külni kezdetti nemsokára az hanem az egész munkásosz- estébe sjmuinak a házak, tálynak is szól... Elbúcsúztunk hát a kedves Kis csend Után ^JT családtól> amelynek életébe fölváltva folytatták: bepillantottunk. — Régen örült a magunk- Morvay Sándor Pezsgő KISZ-élet az újszegedi szövőgyárban Az újszegedi szövőgyár if­júkommunistái hónapról hó­napra érdekes programot dolgoznak ki. A múltkoriban például többen ellátogattak a Hódmezővásárhelyi Kö­töttárugyárba. A vásárhelyi fiatalok most adták vissza ezt a látogatást. Nagyon megtetszett a vásárhelyiek­nek például a nyári túra­program. Az újszegedi ifjú­kommunisták ugyanis hét nagyobb túrát rendeznek az ország legszebb részeibe. í

Next

/
Thumbnails
Contents