Délmagyarország, 1960. május (50. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-08 / 108. szám

Vasárnap, 1960 május £ 6 • 11. r Papp Lajos: » li i: DAL Kedvem ha már kertet írt szived közepébe engedd az én szemeim kerted közelébe Amikor Moszkvában, a Gorkij utca elején magyarul kérdeztem meg a járókelőktől, merre van a űum-aruház, néhányan határozatlanul, tétován álltak meg mellettem. Érezték hangomban a kérdést, de a szavakat nem értették meg. 'Bihari JC/dra: Egyszerre valaki előlépett kete. cíPfj,ttmaradtunk nyugton, mikor Hitler fasisztai mögszálltak a várost... Plakátokkal, kiáltványokkal ragasztottuk tele a falakat, és naponta sokszorosítottuk a hadijelóntést. Persze, kerestek ben* . nünket, el is fogtak közüfáradt egyre jobban, tisztábban lát- lünk néhányat... engöm Találkozás kisse api a hátam mögül, kinyújtotta arcát, lolelkú ,és l1óny,0«f1n tpk ««ym4»t- Pár nap múlva UL.. karját ró íffv .rálf hamjskas mosoly világította } 4 Látni épp ha gyom tapad egy-egy friss virágra & nézegetni hogy fakad rózsáidnak ága Segíteni ha bogár féreg foga bántott pár jókedvű csapodár ringó tullpántot - és így szólt: Mönjön csak ott, az út- 3 testen körösztül. a Kremllel 6zömben megtalálja... el is kísérőm szívesen mar ide adta a kosarat, Elhallgatott, hogy én szórjak magot a — Mit tettek magával? — — Most öszl a kíváncsi- csirkéknek, egy hét múlva kérdeztem izgatottan. Sokara súg, ugye? — kérdezte. — pedig, amikor késón jöttem érkezett a válasz: Azt hiszöm, így mondanák mög a szolgalatból, ott ta- — Mögkínoztak... — esten is ritkán hallok teltam a küszöbön és tud- mondts• könnyű sóhajjal Vén vakond ha nárciszod tövét összetúrja ki vigyázzon ha nincs a kertész tíz ujja S ki öntözzön ha szomjad fellegek sem oltják . kt • hűsítse arcodat ki hajoljon hozzád Hosszú nyári napokon ki legyen az árnyék vihar, ül a lombokon melletted 7ti á\l még • • I »•'• •' » 7" i* Sébtsjodrú gyöngy-patak •fusd. körül a kektet patakvízben hallgatag aranyhal a lelked Ott M >J P ö-ző beszédet, de itt, Moszkvában, a Vörös tér sarkán, azt hittem, káprázat játszik velem. A tökéletes kiejtés ellenére is volt a kedves, szívélyes hangban, zá. Felkacagott, és megfogta a karomat. — Ha átmögyünk az úttestön, mögoldom a rejtélyt. — Egyszerű rejtély az enyém kezdte néhány "gf?,, a acuvvb, ihusuui, „„„..„„1 később csendesen — helyesebben a. hangsúlyban hábfrtban katovalami parányi ami elárulja, hogy az a nő, aki segítségemre sietett, nem magyar, hanem orosz. És harmincnyolc-negyven évesnek néztem. Most is vilá. Idegenség, nának álltam, úgy jutottam dz a no" cl a maga hazájába, Magyarországba. Kecskemét környéki faluban laktam egy özvegyasszonynál, sokáig, ótt tanultam meg magyarul, öAmikor mögtudtam, hogy engöm várt... a zavart szinte bocsanatkero Most már nem tudnám mosoly omét megjelent az mögmondani, melyikünk ^ w^ előtt közbeszólhattam volna® kezdott eloszor magarol be- _ honfitársam segítlassan mindem ^ ^ j 6ZÖktem el tőlük. mogvallottunk... Nek: ket N|hán , bujkálas utan asszonyianya élt az ország el.utottam a partizánokhoz, vegen, s egy fia har- aklk közötf jó néhány egyegosan magam előtt látom le- . • • |1 k^kharcit ISi tóm, hogy táK».Vta«ÍroZl' klClT;y lllu 'ök, már nem bírtam az ökissé tömpe orrát és kék szemét, amelyet elfutott a megilletődöttség párája. Egyszerre koppanó léptekkel elindultunk egymás mellett, leplezetlen kíváncsiság, gal bámultam rá, megnéztem sötétkék sapkáját, kék kabátját, feMikszáth a regi „porfürdőben" Szeged Az fro baláliiuk dó szegedi jubileumi 30. évfordulója alkalmából Ünnepségek elé. tartanmai « Ismét pesti űjsógiööi nyaran iróVii lett Mikszáth elhatározta, hogy kísérletet tesz egy novelláskötet megjelentetésével. Összegyűjtötte hát a megelőző években írt novelláit, csiszolgatta, javítgatta őket. Azután azon tölte a fejét, melyik kiadóval adassa kl kötetét. A pestiekhez nem sok bizalma volt, így régi ismerőséhez, a szegedi Bába Sándorhoz fordult. Bába — aki korábban nemcsak bizalmat, hanem némi pénzeket is előlegezett Mikszáthnak — elvállalta a kiadást. Csakhogy a dolgot részletesen is meg kellett beszélni, az író egyébként is vágyott találkozni szegedi barátaival, egy kis pihenésre is szüksége volt: elhatározta, hogy Szegedre utazik. Az volt a terve, hogy pár napot városunkban tölt, azután majd továbbutazik a Monarchiában akkoriban egyre híresebbé váló fürdőhelyre, Herkulesfürdóbe. S hogy egyik szegedi barátja se vehesse zokon, egyiknek sem irt érkezéséről, hanem tárcát irt útitervérőt, s azt elküldte a Szegedi Naplónak. A Napló szerkesztőségében úgyis nagyon várták a Mikszáth-írásokat, mivel a hajdani "belső- munkatárs egyébként is kötelezte magát erre, mint "fővárosi levelező-. Igy egy csapásra két legyet ütött: barátait is értesítette, munkatársi kötelezettségének is eleget tett. A harmadik "légy- pedi6 az volt, hogy Szegedre érkezve mindjárt felvehette az esedékes hononáriumot a tárcáért s kiegészíthette az útra előirányzott pénzét. Hanem a terv nem sikerült! Mar abban a bizonyos tárcában is jelezte Mikszáth, attól tart, hogy ha ő egyszer kiszáll a vonatból Szegeden, bizony nem látja öt egyhamar Herkulesfürdő, ott marad a »porfüfdöben-. t- ez az elnevezése pedig ssegeaneK nem csupan költói kep volt akkoriban. Az árvíz után újjáépülő város sok feldúlt, rendezetlen utcája, az úíon-útfélen felhalmozott építőanyag, a Tisza partjától . a Széchenyi tér közepéig benyúló vár lebontásából származó óriási mennyiségű törmelék kézzelfogható, helyesebben belélegezhető valósággá tette a nem éppen hizelgó titulust. Augusztus 3-án meg is érkezett Mikszáth Szegedre. Bába Sándorral hamar megegyezett, a kötet címe A tót atyafiak lett. Ezzel elvetve minden gondot, felvéve az esedékes honoráriumot, Felmayer Jánossal, Kalmár Istvánnal, meg a többi jóbaráttal beállított, a -Prófétás Gyuri- névén közismert Ferencsevics György uramhoz, a Próféta nevű vendéglő tulajdonosához, s elfeledve Herkulesfürdőt, -folytatták az elózó óv Szilveszter napján abbahagyott sorát, a vidám szegedi estéknek. Hogy a >következó napokban mi történt, mi nem, arról nem szól a krónika, de bizonyosan megíofdult Mikszáth Enyediéknél, meglátogatta Zsótér Mariskát és benézett az "Arany Oroszlán—ba is. Az biztop, hogy a tizedik nap éjszakája a Kis Kaszinóba érte őket. már megérett az elhatározás Mikszáthban, hogy mégiscsak megnézi azt a híres Herkulesfürdőt, de barátaitól sem akart elszakadni. Igy hét proponálta, menjenek együtt q hajnali vonattal Egyedül Kalmár vonakodott, de betuszkolták a konflisba, Mikszáth az ólébe ült, hogy ki ne ugorhasson s kihajtattak az állomásra. Ekkorra Ott vette észre Mikszáth, hogy nincs meg a szabadjegye, Szerencsére volt még valamennyi idő a vonat Indulásáig s' a ..konflis jó borravaló ellenében vállalkozott a lehetetlenre: visszahajtani a Kaszinóhoz, megkeresni a "potyajegjjet-, Ugy látszik, a szegedi konflisokat akkoriban még fiatalabb lovak repítették, tnert nemcsak a jegy lett meg (ott hévért a kerthelyiségben az asztal. alatt), hanem a temesvári vonatot is elérték. Ha valaha nyelt Mikszáth Szegeden port, hát ezen az "éjszakán biztosan sokat nyelt az épüietállványok, kautes- es .... homokhegy ek„. közt száguldó konflisban. A vonaton aztán megnyugodtak a kladed társaság felzaklatott idegei. Az úton vidáman ugratták egymást, tréfáltak, "heccelődtek-. Temesvárott Mikszáth kiszállt, hogy meglátogassa egy ott lakó barátját, Jánosékat elője küldte -felderítésre-. A temesvári jóbarát éppen nem tartózkodott a városban. így nem maradt más hátra, mint — tárcát írni a Szegedi Naplónak, aztán a' legközelebbi vonattal Jánosék után indulni. A vidám kompánia végigpróbálta Herkulesfürdő minden szórakozási lehetőségét és végigfilymálta "a vendégsereget, tekintet nélkül nemére és rangjára. Jánost azzal biztatták, hogy ha megfürdik a kénes vízben, deresedő halántéka visszanyeri "hollófürtjeit-, elvégre az ezüst a kéntől meg kell hogy feketedjék. János nem volt egészen tisztában a kémiával, a tirnármesterséghez a kémiának ez a fejezete nem tartozott fiozzá, engedett az únszolásnak. Hiába mártogatta a fejét az orrfacsaró szagú vízbe, a várt eredmény elmaradt. — Azután egyfogatú kocsikat béreltek és kocsiversenyt rendeztek. Ebben meg a rászedett János lett a győztes. fitt ÍJ»tA 1- Bismarck porosz kancelcJli latian lár fiát is és mint a nemzetközi politika szakértői nyomban kiderítették, hogy a -Bismarck-gyerekottléte csak diplomáciai manőver a nagyhatalmak félrevezetésére. Igy ugyanis az európai hatalmasságok azt hiszik, hogy a "vaskancellár- a fia betegágyánál üldögél és a kanalas orvosságot adogatja be neki, tehát -szabad a vásár- a diplomáciában. Találkoztak Hans Makart festővel is. a kor egyik ünnepelt művészével s állítólag ajánlatot tettek neki, hogy jöjjön Szegedré, mert itt igen sok a még kifestetlen új lakás, bő aratás vár egy "piktorra- (ámbár lehet, hogy csak terv maradt az ajánlattétel). A kirándulóhelyek, erdei sétányok nem nagyon érdekelték Mikszáthékat, mondván: -Egyik bikkfa olyan, mint a másik bikkfa'Aí i „a I semmit sem találtak érdekesinivei nek> külonósnek, az előkelő fürdő levegője nagyon -fekete-sárga- volt a császári tiszttói és a bécsi előkelőségektől, hamarosan elegük lett Herkulesfürdóból (előkelőség ide, előkelőség oda, még poloska is zavarta éjszakáikat). Igy azután két hét műlva visszatért Mikszáth Pestre és ott már várta — az írói hírnév! Közben ugyanis megjelent a kis kötet és meghódította a kritikusokat, elkápráztatta a közönséget. Einye, hogy ezek a szegedi barátok még art is el tudták feledtetni eev fiatal íróval, hogy kötete Van nyomdában! Nacsády József betűktől mögválnl. És zat szólva, mór nem is akar tam. — Miért nem? — Sok' rrifndön köt engőm :az ö-.betűhöz... Mintha a apróra pontjai kis szögek lönnénak svájci- <r,s szilárdan tartanák az emlékeimet, hogy el ne tűnjenek, szét ne foszoljanak ... M

ikor beköltöztem abba a kis falusi házba, egy fekete fejkendős öregasszony fogadott. Nem volt barátságtalan, de barátságos se, mögmutatta a tiszta szobát, mögvetötte az ágyamat. Én halálos fáradsággal dűltem le a párnákra. Röggel magamra kaptam a köpönyegömet és kimöntem a konyhába. A tűzhelyön bugyborékolt a víz, a vasajtó mögött táncoltak a lángok, meleg volt a konyha, mint az imént elhagyott dunna, » neköm oly ismerős voltmindön, mintha gyerökkorom tért volna vissza. A fejkendős asszony ideadta a mosdótálat, azután kimönt. Csak akkor jött be mögint, amikor én mügmoedve. fölöltözve a vastúzhely elótt ültem, és fontam a hajamat. O is leült, kukoricát morzsolt és nézte, hogy tűzöm föl a koszorút a fejemre. Amikor a kosarat a karja alá fogva kilépett az udvarra, én, mintha hozzá lőttem volna kötve, möntern utána Friss, koratavaszi szél fújt odakinn, vastag sárba, hig pocsolyába mégis ott volt a tatulbo colt a háborúban, valahol Orel környékén, s őérte röszketött, a későn születött legkisebbért, aki alig volt idősebb az unokáinál. Én elmondtam neki, hogy apám Sztálingrádnál esött el, a fivéröm Kijevnél, Iga- anyám és hugocskám pedig értem remögnek, engöm féltenek. temi évfolyamtársamra találtam. Azután... reguláris katona lettem. Ez az én történetem, ezt mondtam el azon az esős szeles estén anyuskának is. Egyideig csendben lépegettünk egymás mellett, azután megkérdeztem: — És most? — Most egy nagy vállalat gy őszi napon mögse- tisztviselője, magyar-német tolmácsa vagyok. Az elmúlt évek alatt tökéletesítettem a tudásomat mindkét nyelvben, és amikor magyar üzletfelek érkeznek hozzánk, én vagyok a tolmácsuk... Itt nyaraló kis úttörő mellé is kikértek már, s a kecskeméti, szögedj gyerökök legalább annyira mögörliltek az besültem. Német repülőgépből dobott bomba repeszdarabja föltépte a vállamat,- Nem súlyosan, úgyhogy kötözés után visszamöhettem falubeli szállásomra! Itt azután elővött a sebláz. Cserepes szájjal hánykolódtam, a párnán, az éjszaka és a röggel, a va- <jn beszedőmnek, mint én az lóság és álom összefolyt, övékének. hintázott vel'em a szoba, és hogy le ne csússzak a mélységbe, minduntalan az ágyam szélén ülő alak keze után kaptam. — Anyuska! Anyuska! Nem tudom, möddig tartott a láz, hány éjen át forgolódtam nyűgösen, forró testtel a lenvászon-lepedőn. De ahányszor kinyújtottam a kezemet, mindannyiszor megfoghattam, mind fuldokló a part fölé boruló fák ágait, a száraz, görcsös, mégis oly puha és mögnyugtató érintésű ujjakat, és hallottam a suttogó, gyöngéd hangot: — Itt vagyok, örzsikém! Mikor már lábadozva, lesoványodva üldögöltem a tűzhely előtt s ő körülöttem tött-vött, dolgozott, sokszor magamon éröztem pillantását. — Nagyon jó vagy, anyuska,.. — mondtam neki sok— De hiszen maga egyetemi hallgató volt, Jelizaveta Ivanovna — jutott eszembe — Nem volt kedve folytatni a tanulmányait? R

ámnézett, s arca elíelhósödött. — Sok mindenen mentem keresztül, fáradtnak és öregnek éröztem magam háború után a tanuláshoz. Másodszorra is mögsebösültem. és sokáig, nagyon sokéig lábadoztam. A látható sebök mellett láthatatlanokat is viseltem, és ezők sokkal nehezebben gyógyultak, Möghalt az anyám, és elesött az az egyetemi hallgató is, aki... — Értem. És maga? — Harmincöt éves vagyok, de tudom, hogy többnek látszom. elég, ha a tükörbe nézők. Megmondtam már, hogv elfáradtam, s amellett az én Igazi életömtiil mögfosztott a háború. Angol—német—francia-szakos tanár, s a vőlegér.yöm felesége szerettem volléptem, mégis ou voiv a «•- szor> sokszor egymás után. vau a felhőkben, az elo- Ilyenkor mindjárt 62emé_ sár° ^pocsolya sMgábín * kaP|a a köténye sarkát: nk'iönnTAz e^etenT'vüaga Én eomehSIVT de kicM- ~ Talán 32 én íla™t is eltávolodott tőlem, a vólegékoromban egyszer-kétszer el- most ápo1^ eSy orosz asz- nyöm elesött. vittek nagynénémhez falura szony • • • — S most olyan váratlan és olyan különös érzésöm Egy szeles, esős estén, volt ez a találkozás, és az támadt, mintha most is ott- amikor benn a konyhában emlékezés mindig elérzékelönnék .. i Akkor régön barátsagosan duruzsolt a tűz, nyíti az embört féltem a kutyától, a lótól, hosszú hallgatás után mög- Hallgatott kissé, s megs ezért görcsösen kapasz- kérdözte: változott hangon folytatta: kodtam a nagynénémbe. vi- — örzsikém... kislá- — Nezze, itt a Gum-áru1 ágért se maradtam volna nyom ... — ne csudálkozzon haz' Mar nchányszor_ korúiéi a szoknyája mellől. Most ezön a mögszólításon, hi- Jartuk- J®i mogsetaltattam, is lépésről lepésre követtem szen tizenkilenc éves voltam ugy De m08t marmona szömet szóró öregasszonyt, akkor — örzsikém... miféés szüntelenül kérdözlem: le forradások vannak a há— Mi ez? Hogy mondani tadon? Mikor ápoltalak, mimadjar? kor tiszta ingőt adtam rád, ö sorjában válaszolgatott: akkor vöttem észre... — Udvar, kerités, fa, ku- — Korábbi sebesülés nyotya, tehén, ól. ásó. söprű, li- mai? — kérdeztem en is Jeba, kacsa, tyúk, csirke. lizaveta Ivanovnától. Mindegyik szó, amit utá- r~j avart mosollyal nézett namondtam, tágított egy ki- ^ rám, mintha valami eddig rejtögetött hibáját köllene bevallania. — Nem, dehogyis ... csak hát mi, gomeli diákok nem mert elkésök a csit azon a kesköny résön. amin keresztül addig mérögettük egymást. Mintha ablak tárult volna ki előttünk. nőm köll, munkából — Nagyon örülök, Jelizaveta Ivanovna, hogy a véletlen összehozott bennünket — mondtam —, csak az a kár, hogv- ilyen rövid időre® Felírtuk egymás nevét, címét, azután kezet szorítottunk. — Isten mögáldja. — Rámnézett, kicsit huncutul® kicsit büszkén, hogy lám, 6 még ezt is tudja, erre is emlékszik. OOOOOOOOOOOOOOGOO BEDE ANNA: ACÉLÖNTÉS Zuhogj, zuhogj, zuhog), vakitó tüz-zuhatag! Lengjetek, táncoljatok, piros tűzvirágok! Ja), hol a gyökered, lengó piros virág? Ja), hol a forrásod, vakitó tüz-zuhatag'' Ott, ahol zsarnok varrógép dohogott, S hajlongó, halvány leány a sóhaját tűbe fűzte, Ott, ahol verestokájú kályha dalolászott, S a fáradt háziasszony gallyat vetett a tűzbe, Ott, ahol lomha eke törte a rögöket némán, S nyomán a- görnyedt paraszt nyomorú évelt űzte; Ott, ahol ledőlnek a régi tűzhelyek és álmok, Ott, ahol eldobódnak az idejük-múlt szerszámok, S az ifjú férfivá lesz, q vén megifjodik, és némák kelnek szóra, Hol kaszák-kapák, s kicsorbult eszmék zuhannak egyházon kohóba, ts tűz lobog föl, millió fokos, hogy égjen el ami rozsdás, szennyes, Mert ragyogó ifjú acélvázak kellenek az új gépezetekhez!... Hát csak zuhogj, zuhogj, vakitó tüz-zuhatag, Gyümölcse-hullt korok megcsapolt, sűrű vére! Zengő acélerdó nő porlott romok helyére, S az új formák tenyerén piros virág fakad. ooooaöoöoeoöooooooooooooc^