Délmagyarország, 1960. május (50. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-01 / 102. szám

§ Vasárnap, 1960. május 1, 8 n • • Ot piros tulipán őrizetbe vétetett... // A Fehér megyei Gönyü ettől függetlenül benn tar- _ a parancs ellenére —nem község rendőrőrsének pa- tottok negy napig. vettük fel a munkát. Hétfőn rancsnoka körmölte harminc — S az első szabad május aztán kijött hozzánk és jó évvel ezelőtt buzgón azt a elseje 19-ben? Arra emlék- alaposan végigmustrált benrendőrt jelentést, amelyből a szik még? „ünket Elböcsájtani azért fenti mondatot idéztük. A J Hogyne emlékeznék! - nem bocsa itott e I Ht kozseg paraszttiataijairoi válaszolja. Akkor nem me- .. , , , szóJ a jelentés, akik május hettünk át a ligetbe, hiszen szo"> nem kapott helyettünk elsején piros virágot tűztek Újszeged már megszállt te- munkásokat, a kalapjuk mellé, -így ad- rület volt. Hanem a város 1943-bán és 44-ben, a favari kifejezest kommunista a2on a május elsején csuk a sUmus dühöngése idején erzelmuknek-... ••• miénk volt, munk'ásoké. A már nem ünnepelhették meg -öt piros tulipán őrizetbe franciák először nem avat- a szegedi munkások sem a vétetett-... Ott hervadtak koztak bele semmibe, hanem proletárnemzetköziség napéi terhelő tárgyi bizonyíték- néhány nappal később sok ját. Aztán eljött a íelszabaként a községi elöljáróság más munkással elfogtak en- dúlás asztalán Bűnösek voltok: gem is. Lovasrendőrök jöt- A Délmagyarország 1945. vörös volt a színük. A rend- tek ertem s mivel mar ak- május SZ8Tíla így tudosíl. orkardok által kiontott mun- kor rokkant voltom, elfutni felszabadulás utáni első kasver színe ls voros volt sem tudtam ejoluk. Három szabad május elsejéről: 1912 véres-voros májusán. A napig tartottak bezarva a „ „ . , , . vér vörösre festette a suho- Szentháromság utca egy . »A Széchényi ipr ,viragoK gó kardokat és vér, vörös szám alatt, a francia pa- ^bcgo zászlók pompájávér patakzott az utcák kö- rancsnokság pincéjében. ban.. uszptt Ura!ko<io volt a vezetőn is. Azokat a kardo- Az első szabad május el- V0I0S 8Zln>. . i uJS u kat, a köveket nem vette seje! Az a felejthetetlen a senki őrizetbe?..;, ' négy hónap, amikor munA Fehér meevei Gönvű kásgyerpkek üdültek a Baumffe... ZvüL laton pariján! Amikor mun^rafrí^.rítzÜ raUrt rí?™" kások sétálták a Margltszi- ezer ^ m mist- uszítás- miatt elfog- ,ái e/Ia1t, nagygyűlés lak es bilincsbe vertek ot s vörös tulipánt... évszázados fái alatt! Amikor megmutatta a magyar munkásosztály, hogy tud bánni a megszerzett „i--,„ hatalommal! A harcok ak- .. , . , SíSSt SXtTlS Sh k°ri katonáinak emlékezeté- újszegedre vonultok at ahol emieket .most, a 16, szabad .... . élmArtv sok ké_ ki_ mar vartak őket a folallímájus elsején- Harcos, rend^^flsSuH íény- £°tt ^trak... 20 ezer süteSzárnyas szavak teret környező házakon. A szovjet hősi emlékművek megkoszorúzása íjtán 60 ezer ember hallgatta végig a szónokainak gyújtó hatású beszédeit... A nagygyűlés után a fölvonult lakosok ezrei, részben a Vasutas-pályára, részben órkordonnal és rsendőrszu- ké ken ls elmosódtak az arronyokkal dacolo május el- £ lomn s a fel— Szegeden az épftőmun- vonuló fiatolok között ott kások adták" a szervezett énekelt a rör^^PéJer^Jáményt sütöttek erre az alka.uoju. . lomra s szegedi cukrászok... sejékről szóljon most az írás, , , , , „ . 20 filléres cigarettát árultok és azokról, akik itt' Szegre- ' TlZ ewel keSODD p™ és 10 pengőért valódi mar"'j, fiatal nemzedék nőtt fel hapörköltet is lehetett kapni le tarnemzetköziség zászlóját. dolgMÍ>tt a szegedi mun_ nagy karéj feher kenyerLelkes József eimúlt már kásmozgalomhan is. Ezek reL"' "1 , T. . F0 éves. A térde> reszket J^^g* János, „g"^"? már. rosszul ls 'át, meghaj- l tw*« Ipari oázto között akikazemlé1<müveket Jött a háta is. A járási ta- — — építették. Ott volt Lelkes r.ács épületének . ^ázm^le;- 161 Y"* *** 3 mozgalml József, ott volt/ Jóssá Antal lakásában éldegél most nyűg-"munkaban' Lako Laszl°-- * * f*U dijából. De a megtört szemben fiatalos tűz lobban, ami- . nosné az Újszegedi Kender, . . , , u .....munkasok zomet — indulnak • ...i.,kor a regi harcokrol beszel. ;., , . ö>ar munKa.su. , Aö-ií-:'iv meg az emlekezo szavak. A _ Hallgattuk az -ünnepi toró^pol, amikor o ^ t ét is az ^ beszéde/ - mp&li*^ arík vitte a voros zászló és ami- k§zde^nyezték. 1932- gondolunk. most már' csakkor ósszetuzesre i»-! t Kv-io . . , ... ugyan más lesz az élet. A rült a rendőrök ró a löl^*"® fel' gyűlés után elmenteink . a nuló mu^Skoltt'Sztráj- vonulást betütottak május Vasutas-pályára Vott ott , , „ , „ ,, , Z elsején. Nem volt sem szo- csakugyan marhapörkölt, de kokról beszél, a szegedi kő- sem közös kivonulás. só nem volt benne, mert sót Tm > A Kállai-ligetet Újszegeden az efsz vá"fban ner"f lehf nelküliségről és háborúról. megrakták rend3r6kkel és tó" kapnl- Aklnek volt még - Az újszegei ligetben deteklívekkel. Állandóan ott sój«. az megsózta a maga gyűltünk össze "mindig - cirkátak a..iigetben táborozó Pörköltjét. A többség ugy meséli - ott töltöttük, el a munkások között, s ha hó- ette édesen de úgy is napot, idősebbek és fiatalok. romnól több embei. áut ösz_ ízlett. Háború után nem váA rendőrök csak.nzt látták. sze beszélgetni, akkor már lógattunk ... BEDE ANNA: P. L. hogy üldögélünk a fűben. szétzaVarták ők(?t -csoporto- Tizenöt év múlt el kártyázunk meg iszogatunk. su,ás<< mlatt Azért akkor is azóta a május elseje óta. S Azt nem tudták, hogy az ember a ma. a tizenhatodik szabad iszogatás leple alatt épp az Y " * moe majus elsejen ^ elzés V1SZ" \ . ligetben. Azt. mindig meg- szatekinteni a hátunk möórabér emeléséért indítandó ^^ hogy vörös nyakken- gött elmaradó megtett útra. sztrájk lehetosegelről vitat- döt kötöttünk ilyenkor ki- Az emelkedőről messzebb lót kozunk. m-i, - muni,ic *7Íniát*zók a szem. s ha letekint'a lejtő Inu Hnlnn+tnk akkor " k munkés-színjatszók^ aljara emlekezetébe idézi az igy OOigOZiaK asze_ meg a dalárda,, és műsort e[ső kezdeti lépéseket, elfoggedi munkásmozgalom harc-. ajltfik ,a ligetben szórakozó ja az elért sikerek örömé: edzett öregjei. Kálmán Jó- munkásoknak. A Munkás az a csodálatos mámor, ami zsef, Csűri Mihály, Kiss Jó- Testedző Egyesület fiataljai ^^X h'SasTbl zsef, Agócsi Mihály, Waltner pedig sportbemutatóval szó- csljCSok felé. Mihály, Magyar Mátyás, .rakoztattak bennünket, öszNagy Géza. Gombai Mihály szetűzések nem voltak, bór és később a Komócsin-test- néha előfordult, hogy elvitvérek. Azok közül, akik még tek egy-egy embert, aki föl1908T—49' között,-kezdték el bátorodva az Internacionólét a-moz^alpii munkát, kevesen kezdte énekelni... 1939-tŐI ^átofrotost Bei-rját András 1909 óta ^ megtiitotta a rendőrség, vesz részt' -a mozgalomban. A Munkások legfeljebb azt Ötvenegy év . usj^ll 'él azóta fehették meg, hogy kettesé^ — Ötv'énegy ./május. élsej^ A vei-hármasával sétálgattak a Özilléri- j^pj ösvényein. 42-ben péti' rémikor a legnagyobb elsejékről f1iKs^éliftik:: . ézegedi üzemeket hadiüzem— kezdi'nié .nyilvánították, a hadi- a Cipész^k^erétbeh. S/Scs^SS végeztetn mb^almi munkát, ^g 9, munkásoknak május 1910-ben kerültem ' Szegedre elseje, megiinr.pelés'ét. és hanjarosan ijó ismerőse- — 'Azért. .ünnepeltünk mi lettem a szegedi rendőrség* .1942 május elsején is.!- .— nek össze se. tudnám szá-' emlékezik , vissza ..Zombpri molnl..liirilélen, harVséor vit- János. Akkor az újszegedi tek el. hol ezért, hol. kehdotT!yáVbán dolgoztűrik sk" úgpo1 ok'ms. passzióból 1912-ben például üzem katonai parancsnoka az csak azért • vittek be négy a ZÖldy százados volt, aki napra, „mert május elsejen az újvidéki vérengzésben vörös nyakkendőt kötöttem vállalt gyilkosságaival lett föl. Benn aztán azzal véde- hírhedtté. Szigorúan megtilkeztem, hogy csak ez az egy totta a munkásoknak az ünnyakkendőm volt. Igazat neplést és a' munka megtamondtam, mert tényleg nem gadását, mivel elseje szomvolt másik nyakkendőm, de batt napra esett Mi húszan Cfia aLalt A Tiszaparton fűzfa áll. Szél járja, zúg, remeg. Bimbózó füzfalevelek Sátrukba rejtenek... ffej, fűzfa! Volnék egynehány Evvel fiatalabb, Nem üldögélnék jámboran Dus koronád alatt; Merészen kúsznék törzseden Mind feljebb, mind tovább. Míg csak van derekad felett, Mely elbír: izmos ág... Csak felfelé! ág, ág felett Bíztat, segít, emel, Hogy lépjek, kússzak, mig lehet, Míg bírok, egyre fel! Öh, felfelé: varázsigénk! Még járni sem tudunk. Már, ölbe fel, már ágyba fel Mászunk, kapaszkodunk, Késóbb fák törzse, kerítés, Ruha- reped-szakad, Aztán a messze kék hegyek Csúcsai vonzanak! Nem elég! Féljebb, repülőn! S egy merész holnapon Majd űrhajón, majd emberészAlmodta holdakon! Az ember száll! Van égi tér, Mely még nem az övé? Repítsd, acélkék képzelet, A csillagok közé! ZSADÁNYI NAGY ARPAD: l/á'i&r tefyluUUcl ékesen.*. Serkenj fel. Május! Nézd, a fény Ügy izzik, mint a költemény! Madárka trilláz, és a nap Legyűrte mind az árnyakat. Ünnepi dallal perzselő Múltak ködéből lépj elö S kemény harcoktól izmosan Rikkants a légbe hangosan! Hallja meg erdő és a rét! Fecskék, sirályok, gerlicék, Galambok búgják, mondja fű: A£ élei olyan gyönyörű! ".' Ritmust bólintson rá a hab, Hallja az ember is szavad! S ki egykor annyit görnyedett, Dobbanja rá az ünnepet! Tizenöt éve kapta csak Szabadságát a gondolat, Azóta szárnyal egyre fenn. Vörös szegfűkkel ékesen Ébred a város boldogan. Minden kis szóban fény fogan; Magunk fénye, embersége, Dj sziveknek szép reménye; Mert ki vágyát tettbe önti, Szabad májust úgy köszönti, Gondol jövőt érő álmot, Alakítja a világot, S mosollyal ajkán ünnepel: Benned nőtt az emberré fel! GÁL SÁNDOR: Ki magad élsz Ki magad élsz és erényed rí bánat és elzárkózol, mint a csillagok ki idegenként nézed a munkankat és eltakarnád kézzel a napot, ki' úgy járkálsz itt kőztünk, mintha félre dobott kenyér lenne csak ételed mint aki tiiskes drótok között félve lopna magéval egy kis életet, kit tarka hírek tartanak igában, hogy nemsoltára így és így leszen és félig-meddig hisz annak szavában, ki megcsapolná őt egy éjjelen, ki úgy teszi, amit csinál naponta, hogy mindegy, úgyis másnak dolgozik s széjjeldobált kazal a lelke, gondolja és "elvből* nem néz meg néhány mozit, ki Megromlani látja a világot s csapást vár, utolsó ítéletet s jámbor lélekkel vár egy egi lángot megjelenni templomok felett, ki zsugori, földhözragadt a lelke s kit dolgozni csak gyomra ösztökél, vagy úgy jnr itt, mintha dicsőség Itnne a többieknek, hogy ö köztük éL Az élet igy ellentmondó, hazugság, pokolgép, melyet zsebben hordozol üres lapokkal cimnelküll újság, amelynek tartalmán gondolkozol. Nem érzed-é, hogy az Igazság bennünk dobban, ha írunk, szántunk, dolgozunk, hogy a hit, melynek katonái lettünk teremtette meg békénk, otthonunk. Nem látod-é, hogy itt egy új világnak emelkednek roppant állványai s hol terhek alá hajlanak a vállak neked is ott kell sorba állani. GÖNCZI KLARA: Í2 ^y érik a világ (Részlet egy hosszabb ciklusból.) Ébredtek új jelszavak és mint tündöklő madarak röpködtek a földön szerte völgy öléből bérc perem res téves dogmák, hazug várás fölött új vágy, új- imádás bontott reményt s a tömegben testvér szívek tárultak csendben, vártak a valóság percre, hogy az álomból kinyíljon a boldogság földi kertje... Kél új. kora a tudásnak, őserdő mélyén utat ásnak, tenger titok tömérdek képe valóvá érik új csoda-fényben ... A mikroszkópnak szeme villan parányvilágra s a szívben csillan új lehetőségek tere, dolgok titka és lényege. Költő, tudós és névtelen tömeg együtt dolgoznak, teremtenek s a nép városban s réteken közösen új művet avat. Formálódik föld és anyag s a megvalósult gondolat új cél felé büszkén halad... MÁJUSI MENET Czirniok lobognak, amerről jönnek, szivük felharsan fényben sziporkázva, szeimikbcn táncol az öröm és lépésükben villog a tavasz. Igy jönnek ök: a Májusi Menet. , Fölzúg a zászló az Időben. Dohos, éhség szaggatta elrongyolt mélységekből emelődik egyre feljebb cs feljebb. A Hatalom vicsorgatja fogát, kartács zuhog, sorozat dördül, de az elejtett zászló újra a magasba lendül ... Feltépett utcakövekből barrikádok nőnek, az elhullott vérből virágok fakadnak, az öklökben gyűlölet stlyosodik- Es nincs megállás! Jön, jön a Menet, régi májasok zengő terein át. Aki kihull a sorból, annak helyébe tizen állnak, majd százan, majd millióan. A Hatalom ordít dühében, de hangja rekedten lehull, mert átgázol rajta a Menet, átgázol a hervadt és nyavalygó kerteken, átgázol a hivatalok poshadt unalmán, átgázol a sápadt palotákon, átgázol a ioke rothadt bendőjén. Saját magának épít már rendet liarrokban acélosodott értelemmel. . . . . .... . De nincs megállás! Dübörög tovább a Menet, a győztes proletárhad. Es a májusi fény újabb és újabb sereget toboroz az elnyomottakból. Párizs népe elvonul az Eiffel-torony alatt, angol munkások tömörülnek a Tliemse partján, s az óceán túlsó oldalán az Empire State Building tövében kezet szorít a néger és a fehér munkás. Ismeritek a proletárokat? Egyszerű emberek ők. akik szeretik a gépeket, aszszonyaikat és gyermekeiket. Szeretnek örülni és élni. De ha összefognak, nincs hatalom a világmindenségben, mely ellenük tudna szegülni. Es nyílik a május, c pompás nagy virág. Szirmai vörös zászlókként lobognak. Vonul a Menet ütemes robajjal, daloló szivvel. A Szabadság ütemével, a Béke dalával. Vörös májusok hajnalával. HATVANI DÁNIEL PARÓCZAI GERGELY: Ez már a lavasz Oly hirtelen jött észrevétlenül ahogy a fáradt álomba merül Oly meglepőn hogy fenn a háztetőn ezüstlő füslnyl t dér az érkezőn egy illanással elcsodálkozott pedig csupán az ismétlődött meg ar>'i szökött a hideglelős gyapjas tél után: Kisimult az ég s a szárnyas ablakok visszatükrözték a csillámló napot mely magát látva oly bolondul fénylett hogy minden-minden csupa-csupa fény lett; Felragyogtak a vizek lomha járdák s o görcsös fák száz karjukai kitárták és fuldokolva itták falták nyelték a fény csapongó könnyuszárnyú lelkét.