Délmagyarország, 1960. május (50. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-05 / 105. szám

Csütörtök, 1980. május S. AZ IPAR ÜJ HAJTÁSAI Munkásnevelés a (szegedi Ruhagyárban A gondos munka eredmé­nye a Szegedi Ruhagyárban: 104,2 százalékos tervteljesí­tés s az elsőosztályú áruk részaránya 94 százalék felett van, az élüzem cím követel­ményeknek megfelelően. Ez a szép teljesítmény és a gyár bejárata fölött csillogó él­üzem jelvény azt bizonyít­ják, hogy lelkes és jó szak­munkás-gárdája van ennek az üzemnek- Szakmunkás­gárda? Egy szám jut az eszembe, amit néhány napja a Szege­den járt kínai, koreai és in* donéz újságíródelegáció tag­jainak mondottak a válla­lat vezetői. E szerint har­mincnégy százalék a szak­munkások részaránya. Hát a többiek? — Azok még nem szak­munkások, csak betanított dolgozók —- mondta Ábra­hám István elvtárs, a válla­lat igazgatója. — De igyek­vők, olyanok, akiknek szí­vén fekszik a gyár dolga, akjk örökké azt szeretnék, hogy jobban, egyre jobban menjen a munka. Munkások lettek Akad itt is egy-két fegyel­mezetlen ember. Ezek azon­ban olyan kevesen vannak, hogy az idegen többnyire csak a jót, a szépet látja, ha a munkatermekben jár. Pe­dig sok az új hajtás, akik néhány áve, hónapja kerül­tek az üzembe, igen sokan közülük falun éltek, dolgoz­tak, vagy még ma is ott lak­nak. Ugy látszik, általában azonban helytálltak a? vizem­be került új emberek. — Igen — helyesel Husz­ka elvtárs, a főművezető, a pártbizottság termelési fele­lőse. — Már eddig is bebi­zonyították, érdemesek a bi­zalomra, s őszintén szólva nagy szerepük van abban, hogy a konfekcióipar élüze­me lett a Szegedi Ruhagyár. Hosszú évek nevelő- és fel­világosító munkájának ered­ménye az, hogy Ilyen jó Ipa­ri munkások lettek. Amint beszélgetek Markó Máriával, a Tolna megyei egykori summáslánnyal, a szőregi Sebők Ilonkával, az algyői Tóth Máriával és a többiekkel, életükről, múlt­béli és mai munkájukról, s amint megismerem, az ipari munkáról alkotott vélemé­nyüket, gondolatban csatla­kozom Huszka elvtárs sza­vaihoz: munkások lettek. Pedig munkásnak lenni szív­vel, lélekkel, nagy dolog ez. Ehhez nem elég a munka­könyv, a munkásköoeny, a szakma tanulása. Ott belül, a köpeny alatt, ott kell első­sorban munkássá lenni. Ennek története van Hányszor rekedt már meg az üzem tízéves fennállása óta a termelés, a csupán ön­magának élő emberek nem­törődömsége miatt. Hány­szor állt meg egy-egy var­rógép, mert előző este so­káig tartott a bál, vagy mert beteget jelentettek egyesek a kapálási időszakra. És lám, ma már jobbára ugyanazok az emberek maguk rnöeött hagyták a nagy, pesti ruha­gvárak munkásainak telje­sítményeit. — Ennek története van — állítják az üzem kommunis­tái. S igazuk van. Ebben a történelemben nagy lendítő erő volt az, hogy a párt- és a gazdasági vezetés, a társa­dalmi szervezetek vezetői felismerték az új munkások­kal való foglalkozás jelen­tőségét. Volt idő, amikor itt is a felvétel után a 17—18 éves lányokat, fiúkat, akik éppen hogy letették kezükből a ceruzát, a tankönyvet, vagv eleresztették a kapa­nyelet, bedobták a -vízbe*. Megmutattak nekik néhány szakmai fogást a rövid át­képzős tanfolyamon, elma­gyarázták, hogyan, miként ügyeljenek, hogy elkerül­hessék a balesetet, s aztán • véletlenre bízták fejlődésü­ket. Aki megtanult -úszni*, az átért a túlsó partra, és az üzemi ttjrzsgárea tagja lett, T6álá», de iitktz munka a iiéfLitáwaktatás Beszélgetés Mezei Károllyal, a Szegedi Nemzeli Színház baleiimesierével A szegedi énekkarok, kó­rusok vezetőit, karnagyait összefogó Szegedi Karnagyi Klubhoz hasonlóan rövide­sen létrehozzák Szegeden a népitáneoktatók klubját is. A létrehozandó klub hasonló feladatokat lát majd el, te­hát ugyanúgy magába tömö­ríti a szakképzett népi tánc­oktatókat, ugyanúgy bizto­sítja nekik az önképzés és a rendszeres szereplés lehető­ségeit, mint a karnagyi klub a szegcdi kórusok és veze­tőik számára biztosította és biztosítja. Emellett termé­szetesen számos más, speciá­lis föladat megoldását is le­hetővé teheti majd az új klub. Ezekről a feladatokról beszélgettünk Mezei Károly­lyal, a Szegedi Nemzeti Szín­ház baiettmesterével. — Régi kívánsága teljesül a szegedi népitáncoktatók­nak — mondotta — a tánc­oktatói klub létrehozásával. Eddigi felügyeleti szervünk, a városi tanács népművelési csoportja sokrétű feladatai miatt nem tudott és nem is tudhatott eléggé törődni a munkánkkal és problé­máinkkal. így történt aztán meg néha az is, hogy egy­egy tánccsoportnál megfele­lő szakképesítéssel nem ren­delkező oktatókat foglalkoz­tattak, A téncoktatói klub egyik föladata éppen az ilyen szabályellenes dolgok, a -kontár-munka* megszün­tetése lesz. Mezei Károly nemcsak a színház balettmestere, ha­nem a legjobb szegedi önte­vékeny művészeti együttes, az ÉDOSZ koreográfusa is. Így a maga munkájában ta­pasztalhatta, milyen nehéz­ségekkel kell megküzdenie egy-egy népitánc-oktatónak. Hogy segíthet majd a táne­oktatói klub e nehézségek megszüntetésében ?. — Az egyik dolog, amely­nek fölszámolásában nagy szerepe lesz a klubnak, a népitánc-csoportok munkájá­ban megmutatkozó kam­pányszerűség. Az, hogy a csoportok igazán jól csak egy-egy ünnepi szereplés, komolyabb erőfeszítést igénylő föllépés előtt dol­goznak Igazán jól, igazán lelkesen és rendszeresen. Nos, ezt az -alkalmi rend­szerességet* egyrészt több szereplési lehetőség biztosí­tásával, másrészt a tánccso­portok munkájának ellenőr­zésével könnyűszerrel meg­szüntetheti majd a klub. — És mi az a másik dolog, amiben segíthet majd az új klub a népltánc-oktatók­nak? — érdeklődtünk. — A másik dolog — vála­szolja — a népitánc-oktatók továbbképzésének biztosítá­sa. Nem elég az, ha az ok­tatók ismerik az egyes tán­cokat, és a Népművelési In­tézettől kapott tánckönyvek alapján képesek azokat be­tanítani. A táneoktatókat meg kellene tanítani a népi­tánc-gyűjtésre, a péprajzi gyűjtőmunka e mostohagye­rekként kezelt és eléggé el­hanyagolt föladatára is. Ne­kem régóta dédelgetett ter­vem, hogy valamelyik nyá­ron itt Szeged környékén csinálok majd egy táncgyűj­tő utat. Hány és hány érde­kes tánc, elfelejtett vagy eddig nem ismert táncmotí­vum gazdagíthatná ezen a gyűjtőmunkán keresztül a tápcoktatók tudásét és az általuk vezetett csoportok munkáját! •., íme, néhány földat, amely­nek megoldása az új klubra vár. S mi bízunk abban, hogy a népitáno-oktatéK klubja meg is oldja majd ezeket a feladatokat. p. fc. de sokan lemaradtak, elszó­ródtak. Tehát sok jövendő munkás már a kezdet kezde­tén megijedt az üzemtől, a gépektől. S aki nem szokott meg, mint ahogy a szólás­mondás tartja: megszökött. Káros volt ez a dolgozónak, s káros az üzemnek. Jó kertészekre találtak Néhány éve azonban tuda­tos, jól átgondolt munkásne­velés folyik ebben a gyár­ban. Állandóan 50—60 fiatal tanulja már a szakmát a tanműhelyekben, mint ipari tanuló. Nemcsak a fiatalok, többen az idősebbek is meg­ízlelték évek múlásával a tudás gyönyöreit, a tanulás örömeit. Az új és a régebbi dolgozók részére különféle tanfolyamokat szerveztek- Az egykori átképzősöknek re­szortképesftőket, ezenkívül szakmunkás-tanfolyamot és szakmunkás-továbbképzőt. S most készülnek a kétéves tanfolyam záróvizsgájára. A napi 8 óra munka mellett két évig tanulták a szakrajz­készítést, ismerkedtek az üzemszervezéssel, géptannal, anyagismerettol, tanulták a szakszámtant, a munkajogot stb. Néhány hét múlva ép­pen úgy vizsgáznak, mint az ipari tanulók és szakmun­kás-oklevelet kapnak. Amikor két évvel ezelőtt elkezdődött a tanfolyam, két­százan jelentkeztek felvétel­re. Csak száz dolgozó okta­tását tudták vállalni, azóta újabb tanfolyamot indítottak 40 fő részére. Van közöttük olyan, mint Selyem Erzsébet, aki két vizsgára ia készül. Időközbon már beiratkozott a technikum levelező tago­zatára. Vele együtt a Ruha­gyárból ma már 21-en tanul­nak a budapesti Bolyai Tech­nikum levelező tagozatán. Vannak, akik az általános iskola 7—8; osztályát végez­ték el. Mintegy 40-en készül­nek az általános iskolai vizs­gákra. így nőnek, magasodnak a ruhagyári új bajtások. Szak­mailag jój felkészült, művelt., sokoldalú ismeretekkel ren­delkező, öntudatos emberek­ké igyekeznek válni. Szép gond. jelentőságteljes feladat ezekből az egészséges, haj­lékony csemetékből erős, su­dár fákat nevplni, Ugy Ját­szik, a Ruhagyárban jó ker­tészekre találtak az ipar új hajtásai. Nagy Pál „Beszámoló" előtt. •. Beszélgetés Czirok Illés petófitelepi tanácstaggal Felelősségteljes feladat a tanácstagé. Képviselnie kell azok érdekeit, akik bizalmá­ból betölti ezt a nagy tár­sadalmi megtisztelést jelentő pozíciót. Méltónak kell bi­zonyulnia erre a bizalomra, meg kell mutatnia, hogy va­lóban első ember ő azok között, akik -— mert szere­tik és sokra becsülik — megválasztották maguk kö­zül elsőnek, tanácstagnak, A petófitelepi ház udvarán erről a fele­lősségről beszélünk Czirok Jllés tanácstaggal, aki a 49-es körzet lakóinak érde­keit képviseli a II. kerületi tanács testületében. A biza­lomról, meg a közelgő ta­nácstag-beszámolóról, ame­lyen majd a választói előtt kell bebizonyítania, meny­nyire szolgált rá a bizal­mukra. — Május 12-én tartjuk meg a beszámolónkat ket. top, a városi tanácstag-pá­rommal, Tóth Bélával — válaszolja. — A II. számú általános iskolában rendez­zük meg, ahová meghívjuk majd a körzet lakóit. — És lesz miről beszámol­óiak a választóiknak? Az éles kérdés nem hozza zavarba, Lassan, megfontol­tan válaszol: — Igen, lesz miről beszá­molnunk. Mindenekelőtt ar­ról, hogy 100 ezer forintot kapott ebben az évben a te­lep a gyalogjárdák és he­lyenként az úttest kikövezé­sére, rendbehozására. Régi, nagy gondunkat segít meg­szüntetni ez az összeg. Pető­fitelepen az utcák nagyobb­részt kövezetlenek, sőt nem egy olyan utea is van, amely­nek a gyalogjárója sincs ki­kövezve. Ezek az utcák ősi­szel és télen szinte járha­tatlanok voltak, s a lakók joggal kérték mostanáig újra és újra a rendbehozásukat A kérés előreláthatólag eb­ben az évben nagyobbrészt teljesülni fog. Aztán azt is elmondom majd, hogy rövi­desen sor kerül az új, nagy üzletház építési munkáira. Égy másik régi panaszt or­vosol ez az elkészülő üzlet­ház. A mostanáig meglévő két bolt sem kapacitás, sem egyéb szempontok (higiénia stb.) tekintetében nem felelt meg az alapvető követelmé­nyeknek, arról nem is be­szelve, hogy a telepen nem­csak fűszer- és vegyeskeres­kedésre, hanem agv húsbolt. ra is égető szükség van. A kapott ígéret, szerint az új üzletházban lesz húsbolt is. Az új üzletház egyébként a szociális otthon mellett épül fel, talán még ebben az év­ben. — Beszámolni miről. S előreláthatóan mi­lyen problémák megoldását veti majd föl ez a -beszá­moló*? — Egyik ilyen probléma — hangzik a felelőt — a víz­vezetékhálózat bővítése. Na­gyon sokan szeretnék beve­zetni a vizet az udvarukba. Aztán sok baj van itt a te­lepen a fiatalokkal. Nincs a telepnek KlSZ-ezervezete, amely összefogná őket, amely lekötné a szabad ide­jüket, így sokan nem tud­nak közültik mit kezdeni a szabad idejükkel, kártyáz­nak, isznak és rossz bará­tok, barátnők példáját kö­vetik. Föltétlenül önálló KISZ-szervezetet kellene alakítani a telepen. A fiata­lok többsége munkásfiatal, nem hiszem hát, hogy ide­genkednének a KlSZ-mun­kában való részvételtől. Ne mondtuk amelyet a tanácstag-beszá­molón úgyis elmond Czirok Illés, aki maga sem túlságo­san idős ember, azonkívül fiatal házas és nagyon sze­reti a munkáját — hiszen amellett, hogy tanácstag, a Szegedi Építőipari Vállalat munkavezetője. Választói — a 49-es körzet lakói — bizo­nyosan nagy örömmel fogad­ják majd azokat a kellemes híreket, amelyekről nekünk is beszélt. Szárnyashajó a tengeren Jóváhagyták a Mir (Bé­ke) nevű vízalatti szárnyak­kal felszerelt tengeri utas­szállító hajó műszaki ter­vejt a Szovjetunióban. A Mir sebessége óránként 40 kilométer. A hajótestet fokozott szilárdságú alumí­nium ötvözetből készítik. A vízalatti szárnyak különle­ges alakja lehetővé teszi, hogy a hajó még négycso mos viharban is biztosan haladjon. Két kényelmes szalonjában körülbélül 100 utas fér el. Az áramvonalas hajót hó­fehérre festik. A Mir a te­ketetengeri üdülők között közlekedik majd, utasai Szocsiban reggelizhetnek ás gzuhumlban ebédelhetnek. A hétéves terv végéig több Mir típusú vízalatti szárnyas hajét építenek. Exportáru — papírhulladékból • • • A Szegedi Tudományos Eszközöket Termelő Ktsz kis létszámú kollektívája nem esupán tudományos eszközök készítésén fárado­zik, mint ahogy ez a szö­vetkezet nevéből következ­nék. Természetesen a f® profiljuk ez, de mellette si­keresen oldanak meg más irányú feladatokat is. így például ők készítik azokat a modern, érdekes vonalú kirakati babákat, amelyekas elmúlt évben mind a buda­pesti, mind a poznani ipari vásáron elismeréssel szere­peitek, s amelyekre már a szegedi kirakatokban is föl­figyelhetett a közönség. Legújabb, nagyon hasz­ülnökbírónak lenni megtisztelő feladat AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS terüle­tén fontos fordulóponthoz értünk. Ülnök­választás előtt állunk. Az ülnökválasztás­sal, a bíráskodássá] ténylegesen kifeje­zésre Jut a szocialista államnak az aa alapelve, hogy a dolgozók széles tömegeit bevonja és tevőleges tényezőivé teszi az ál­lam ügyei intézésének. Mindezeket figyelembe véve ülnökbíró­nak lenni megtisztelő feladat, mert az eleven, lüktető életet kapcsolja össze a bí­rói munkával. Engem az a megtiszteltetés ért, hogy évek ót mint népi ülnök dol­gozhattam, munkámmal kapcsolatosan né­hány kérdésről szeretnék beszámolni. Nagyon nehéz a bírósági munka, de na­gyon szép is egyben, hiszen új embert kell formálnunk. Nagy felkészültség, nagy emberismeret és lelkiismeretes, körülte­kintő munka szükséges ahhoz, hogy meg­állapítsa a bíróság, kik a megtévedt em­berek és kik a megrögzött bűnösök, kiket lehet enyhébb ítélettel visszavezetni a he­lyes útra, és kikre kell drákói szigorral lesújtani. A bíráknak, az ülnökbíráknak ember­formáló munkája ugyanolyan szaktudást igényel, mint az üzemekben dolgozó szak­munkásoké, akik a vasat formálják, hogy fiz használható legyen. A bíróságnak is ke. jmény munkát kell végeznie, hogy ered­ményt érjen el. De a bíráknak ülnök­bíráknak jó pedagógusoknak is kell len­piök, egyben, hogy a bűnözőket a törvé­nyes kereteken belül a helyes útra tud­ják vezetni, fehérva a múlt elnyomó po­litikájával szemben a népi demokratikus rendszer lehetőségeit, megértetni a bűnö­sökkel, hogy a ma bíróságának nem a drákói szigor a feltétlen büntető eszköze, hanem a nevelés is. Az igazi bűnösökre azonban keményen sújt le a bíróság és a legszigorúbb büntetést alkalmazza, akárki is legyen az. Mit ie v»r tehát a nép birpinktól? Elsősorban azt, hogy soha ne feledkez­zenek meg arról: ők a szocialista igazság­szolgáltatás végrehajtói, azt, hogy minden sük a népköztársaság, a nép ne­történik, és ebből folyóan a nép Ítélkezésük vében történik, előtt felelniök kell munkájukért. Elvárjuk bíráinktól, hogy munkájukat — a magyar nép alkotta törvényeket be­tartva — úgy végezzék, hogy az a szocia­lista törvényességet meg ne sértse. Mint örvendetes tényt leszögezhetjük, hogy egyre több azoknak a bíráknak a száma, akik a szocialista igazságszolgáltatás irány­elveit betartva, ilyen szellemben hozzák meg ítéleteiket. Még mindig akadnak azonban bírák, akik csak a törvény sza­valt alkalmazzák ás nem érzik a tör­vény szellemét, amely a proletárdiktatúra funkciójából, a bíróságnak a proletárdik­tatúrában betöltött szerepéből adódik. Hiba az is, hogy egyes bírák nem min­den esetben ismertetik a sorra kerülő per anyagat a népi ülnökökkel és így ezek a tárgyalásra kerülő anyag ismerete nélkül ülnek le egy-egy tárgyalásra. Szerintem ezeket a hibákat ki lehet javítani első­sorban a bírák továbbképzésével politikai téren, az Ülnpkbírák helyes kiválasztásá­val és nem utolsósorban az egész társa­dalom segítségével. EZ A SEGÍTSÉG nagyban hozzájárul az igazság TeldérítéséTiéz és az igazságszol­gáltatás jó munkájához. Ez minden dol­gozó becsületbeli, állampolgári köteles­sége is. A népi ülnök nagyon fontos az igaz­ságszolgáltatásban és nagyban hozzájárul bíróságaink jó munkájához. Nem egy eset­ben perdöntő a népi ülnök helyes állás­foglalása. Az üinökválasztásnál nagy figyelemmel kell lenni arra, hogy n# karüljenek be olyan ülnökök, fikik kizárólag csak ke­nyérkereseti lehetőségnek tartják ag ül. nftkbírói munkát. Az ülnökbíró érezze át küldetésének nagy fontosságát és ülnök­bírói működése alatt dolgozzék úgy, shoíV sivárja tője a nép, amely erre a megtisz­telő posztra odaállította. Ecsedi Gézáné megyei bírósági ülnök nos produkciójuk az »z életnagyságú, női alakot ábrázoló bábu, amelyet a miskolci Ápolónőképző In­tézet számára készítettek. E bábun mutatják be az ápo­lónő-jelölteknek a beteg­ápolás különféle mozzanata­it, s azok mielőtt a bete­gekkel foglalkoznának, » bábu segítségével be is gyakorolhatják ezeket a mozzanatokat. Ilyenfajta szemléltetőeszközt Magyar­országon mostanáig nem gyártottak, a ha igény mu­tatkozott rá, külföldön kel­lett megvásárolni. A szö­vetkezet fillérekbe kerülő hulladékpapírból készíti mind a bábukat, mind pe­dig a különféle tudományos szemléltetőeszközöket, ame­lyek szintén fölkeltették már több külföldi cég ér­deklődését. így legutóbb egy Izraeli cég vásárolt a szövetkezet anatómiai mo­delljeiből néhányat A Kul­túra Nagykereskedelmi Vál­lalat a szövetkezet gyártmá­nyainak jelentős részét föl­vette az exportra kerülő árucikkek listájára Iparmfivészefi ankét A Magyar Képzőművé­szek Szövetsége rendezésé­ben szerdán megkezdődött a művészklubban az I. orszá­gos iparművészeti ankét­Plptnivy Károly, a szövetség titkára ismertette a képző­művészek szövetségének be­számolóját iparművészetijük helyzetéről. A referátum kifejtette, hogy « felszabadulás tm iparművészetünk új tartal­mat nyert is nagymérték­ben fejlődött a művészi szín­vonal ig. Ma már az ipar­művészeknek Újszerű fel­adatuk, tudatformáló és mű­velődéspolitikai szerepük van. \

Next

/
Thumbnails
Contents