Délmagyarország, 1960. május (50. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-24 / 121. szám

x Kedd. 1980. május 24. 2 Ankarában megszigorították a kijárási tilalmat és elrendelték a hírcenzurát A tötök fővárosban a szükségállapottal kapcsolatban megszigorították a kijárási tilalmat. Este 8 órától reggel 5 óráig a lakosság nem hagyhatja el házait. A rendkívüli állapot parancsnokságának rendeletére valamenynyi, Ankarából kiinduló távirati és postai közlést cenzúráznak. Öt személynél többen nem csoportosul hatnak a város utcáin. A török katonai hatóságok a rádió- és telefonöszszeköttetés „minden fajtáját* cenzúrázzák. Tokió ostromlott város kópét mutatja Mint a TASZSZ jelenti, hétfőn újult erővel folytatódtak a tüntetések a Kisikormány ellen, a japán— amerikai „biztonsági szerződés* erőszakkal történt parlamenti ratifikálása miatt. Bár munkanap volt, több városrészből ezres oszlopokban vonullak Tokió dolgozói a város középpontjába. A tüntetők a következő jelszavakat hangoztatták: „Le a Kisi-korménnya 1!*, „Vesszen a sötét szerződés!*, „Azonnal oszlassák fel a parlamentet!* A fővárosi egyete mek több száz hallgatója is részt vett a tüntetésben. Amikor a tüntetők a miniszterelnökséghez értek, küldötteket választottak a követelések átnyújtására. A küldöttséget azonban nem engedték be' az épületbe, amelyet mindenfelől kettőzött rendőri őrség, nehéz páncélautók osztaga és drótakadály vesz körül. A diákok kisvártatva megpróbáltak béhatolni az épületbe. A rendőrséggel összetűzésre került sor; többen megsebesültek, tizenöt tüntetőt letartóztattak, A főváros, különösen a központi városrész,, ostromlott vár képét mutatja. Felfegyverzett rendőrök erös osztagai őrzik a parlamentet. külön rendőrvezérkar alakult a miniszterelnökség védelmére. A politikai helyzet feszültségét fokozza, hogy a parlament — amelynek munkájában sem a kommunisták, sem a szocialisták, sem a független képviselők nem hajlandók részt venni — már három napja üresen áll. Hruscsov Párizsban elfoglalt álláspontja megvédte a népek érdekeit — állapítja meg a Német Kommunista Párt nyilatkozata A Német Kommunista Párt Központi Bizottsága rádión nyilatkozott a csúcsértekezlet meghiúsulásáról. A párt hangoztatja, hogy a párizsi csúcsértekezlet meghiúsulásáért a washingtoni és bonni militaristák, a hidegháború hivei a felelősek. Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnök Párizsban elfoglalt álláspontja megvédte a népek érdekeit. A párt nyilatkozata megállapítja: a nyugat-németországi uralkodó körök agreszszív politikájának erőfeszítései ma arra Irányulnak, hogy megszüntessék a Nyugat-Németország részére megállapított fegyverkezési korlátokat A párizsi szerződések megtiltották, hogy az NSZK atom-, bakteorológiai és vegyi fegyverekkel lássa el hadseregét. Most a nyugatnémet lakosságnak fordulatot kell elérnie a béke és az enyhülés felé, az agresszív militarizmus ellen, hogy megmentsék a német népet, a német nemzetet az atomhaláltól, örökre elmúlt az az idő, amikor a militaristák és a háborús uszítók kényükre-kedvükre cselekedhettek a Szovjetunió és a szocialista tábor ellen — hangoztatja a nyilatkozat, majd megállapítja: „A világot érdeklő kérdések továbbra is napirenden maradnak. A németek nemzeti kötelessége, hogy elősegítsék e kérdések békés megoldását*. A Pravda bírálata a vezető amerikai államférfiak A Pravda hétfői száma V. Kocsetov tollából cikket közöl, amely bírálja az amerikai kormányköröket a Szovjetunió elleti irányuló aknamunká ju kért. Az istenfélő, korrekt és mosolyát bőségesen oszíogaJelentés a szputnyik-íírhajóról Hétfőn magyar idő szerint tizenhat óráig a szovjet szputnyik-űrhajó százharmincnégyszer kerülte meg a földet és összesen 5 700 000 kilométert tett meg. A szputriyik-űrhajóról levált hermetikus fülke az űrhajó röppályájához igen közeli pályán kering. Az újabb mérési eredmények pontosan igazolták az űrhajó új röppályájáról kialakított korábbi becsléseket. A szputnyikűrhajó 94,25 perc alatt kerüli meg a földet, röppályájának apogeuma (a földtől legtávolabb eső pontja) hatszázkilencven kilométer, perigeuma (a földhöz legközelebb eső pontja) pedig 306,5 kilométer. A szputnyik-űrhajón továbbra is kifogástalanul működik a „szignól«-rádióadó. Az űrhajóról érkező legutóbbi jelzések 'azt mutatják, hogy a hermetikus fülkében továbbra is fennmaradtak az ember életműködéséhez szükséges feltételek. Eddig 350 halálos áldozata van a chilei földrengésnek és szökőárnak Több mint ötvenezer ember vált hajlékta'anná A chilei szombati és vasárnapi földrengés és az utána keletkezett súlyos szökőár pusztításokat okozott. Az AP a chilei belügyminisztériumra hivatkozva jelenti, hogy a földrengés halálos áldozatainak száma 220-ra emelkedett, a vasárnap délután pusztított szökőár pedig az eddigi értesülések szerint 130 ember halálát Szoviet pártlttiskoiai kü döttség érkezett Hétfőn Bydap^stre érkezett a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága pártfőiskolájának küldöttsége. A delegáció vezetője N. R. Milronov, az SZKP pártfőiskolájának rektora. A küldöttség két hétig marad hazánkban, hogy tanulmányozza az MSZMP pártfőiskolájának munkáját. okozta. Mint a Reuter-iroda közli, á sebesültek száma több mint háromezer, ötvenezernél többen váltak hajléktalanná. A hét méter magas szökőár a Csendes-óceán partvidékén Talcahuano-tól délre söpört végig. Csupán Ancud városában száz embert sodort el az ár. Ezek valamennyien vizbefulltak. AncudDan előzőleg a földrengés sok épületet rombadöntött, köztük egy székesegyházat is. A déli partvidék közelében lévő lotai szénbányát a földrengés után elöntötte az árvíz. A szerencsétlenségnek emberáldozata nincs, mert a bányavidék 18 000 dolgozója már 57 napja sztrájkol. 1939 óta ez volt a legsúlyosabb földrengés Chilében. A 21 évvel ezelőtt történt földrengésnek ugyanezen a vidéken több mint húszezer halálos áldozata volt. tó, magas tisztséget betöltő gentleman — Eisenhower tábornok — nem tudta megtagadni osztályának törvényét, a minden oCsmányságra képes imperialista társadalmat — írja Kocsetov. — Miközben mosolygott, kezet fogott és kérte, hogy nevezzék angolul „my friend«-nek és ő maga oroszul törve azt mondta: „moj drug*. Egyáltalán nem gondolt barátságra. Hű szolgaként képviselte kapitalista osztályát, a rabló imperialista rendszert, melynek vezetőjeként korántsem véletlenül szerepel az Egyesült Államok. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy azokban a napokban, mikor az Egyesült Államok elnöke szinte felolvadt a Hruscsov iránt tanúsított képmutató szívélyességben. az ő elnöki tollvonása erősítette meg az országunk fölött kémkedés céljából végrehajtandó magasrepülések programját. Mi hinni akartunk Eisenhowernek, bízni akartunk benne a béke érdekében. Erősen akartunk hinni — folytatja Kocsetov. — Ámde mégsem lelkesedtünk fel túlságosan az elnök ködös, kitérőkben bővelkedő kijelentéseitől. Camp Dávid urának szavait hallgatva, hivatalos mosolyát szemlélve, észrevéve, hogyan tér ki a ••my friend« az őszinte válasz elől az egyenesen feltett kérdésekre. Hruscsov, országunk képviselője, aki mindenkor és mindenütt a munkásosztály érdekeiért harcol, fezt gondolta: Van valami ebben a barátban, ami arra int. ne bízzunk meg teljesen benne. Minden szovjet ember ugyanezt gondolta, kormányának egvenes és következetes vezetőivel együtt. És most, a mosz.kvai parkban rendezett kiállításon ott he vernek „barátunk*, az amerikai elnök által hozzánk küldött kémrepülőgép roncsai, a világ közvéleménye előtt pedig romokban hever Eisenhower országának egész külpolitikája, a hitszegés, a képmutatás politikája, amely lábbal tiporja az államközi kapcsolatok általánosan felfogadott szabályait. Párizs és Berlin néhány tanulsága Patkó Imre, az MTI Párizsba és Berlinbe kiküldött különtudósitója írja; Hruscsov szombaton, május 14-én érkezett Párizsba és egy héttel később, ugyancsak szombaton, május 21-én utazott el Berlinből. Ez a hét nap a történelem mindörökre emlékezetes külön fejezete. E hét nap alatt Párizsban és Berlinben a hidegháború erői olyan vereséget szenvedtek, arpilyenre nem volt példa az utolsó tzenöt esztendőben. Párizs és Berlin együtt mutatja meg N. Sz. Hruscsov egyhetes békehadjáratának egész nagyszerűségét. Mi, akik közvetlenül átéltük e hét eseményeit, átéreztük, milyen feszültséget okoz és egyegy időpontban milyen aggodalmat kelt a világ népeiben ez a hatalmas diplomáciai csata. Szükséges, hogy most, amikor végére értünk, megvonjuk ez eseménydús hét politikai mérlegét. Először is meg kell állapítani, hogy a május 16-ra tervézeit csúcsértekezlet előtt a nyugati hatalmak helytelenül értékelték — de . még a jószándékú megfigyelők és sokan a Szovjetunió barátai közül sem mérték fel teljes jelentőségében az amerikai kémrepülőgép provokációjának teljes súlyát. Az amerikai imperialisták nem vették komolyan Hruscsovnak az értekezlet előtt elhangzott kemény, figyelmeztető szavait. Azt hitték, hogy a Szovjetunió méltatlankodik ugyan, de végül is eltűri szuverenitásának megsértését. Sőt, mérhetetlen gőgjükben odáig mentek, hogy jogot követeltek maguknak a jövőben is a szovjet határok megsértésére. Azt hitték, hogy Eisenhower, aki Camp Davidben még barátjának nevezte Hruscsovot és egy hónappal a tervezett csúcsértekezlet előtt kijelentette: meggyőződése, hogy a Szovjetuniónak nincsenek támadó szándékai, most büntetlenül követhet el hitszegést, fordíthat egyet a köpönyegen és kijelentheti, hogy a berepülésekre szükség van, mert a „Szovjetunió meglepetésszerű támadásától kell megvédeni az Egyesült Államokat.* Nemcsak arról volt tehát szó, hogy egy ilyen kémrepülőgép atombombát is vihet magával, hanem alapvető elvi kérdésként vetődött fel: mit engedhet meg magának Amerika más államokkal, különösképpen pedig a Szovjetunióval szemben? Az erre a kérdésre adott válasz a nemzetközi erőviszonyok komoly mutatója és a világpolitika további alakulására döntő befolyással bíró tény leFel kéli h<vni a figyelmet arra. hogy Hruscsov többször is megpróbálta az Egyesült Államok vezetőit ráébreszteni a realitásokra. Vártnál korábban érkezett Párizsba, hogy miután a Legfelső Tanács ülésén elmondott beszédében Eisenhowernak felajánlott lojális segítségét durván és ostobán visszautasították, most De Gaulle és Macmillan útján adja az Egyesült Államok elnökének értésére, hogy a Szovjetunió csak egyenjogú félként ülhet le vele tárgyalni. Tény, hogy itt a gyalázat nyilvános megtagadására volt szükség, hogy ilyen gyalázatot, mely az egész emberiségre veszedelmet hozhat, ne lehessen még egyszer elkövetni. De Eisenhower egyáltalában nem akart fizetni, sőt nemsokára újabb provokációhoz folyamodott (amikor a 17-én délutánra összehívott értekezletet „csúcsértekezletnek* minősítette és kijelentette, hogy ha Hruscsov azon részt vesz, ezzel visszavonja korábban támasztott feltételeit). Nevetségesen világos volt, hogy ennek a provokációnak egyetlen célja: a szovjet kormányfő nyakába varrni annak a bűnnek a felelősségét, amelyet az amerikai elnök követett el. A csúcsértekezletet közvetlenül megelőző idők eseményei és magának az értekezlet előkészítő tárgyalásoknak a lefolyása nyilvánvalóvá tette, hogy az Egyesült Államokban Camp Dávid szelleme helyett a Pentagon katonai klikkjének és a hadiszállító monopóliumoknak a szelleme vált uralkodóvá az államvezetésben. De a Pentagon nem akart csúcsértekezletet, nem akart enyhülést, hallani sem akart az általános és teljes leszerelésről, hanem az erőpolitika folytatását és a Szovjetunió megalázását akarta. Hruscsov berlini sportcsarnoki beszédében világosan kimondta: ez erőpolitika volt, s ha most meghajoltak volna előtte, később egyáltalán nem akartak volna tárgyalni a Szovjetunióval. Rosszul képviselte volna a Szovjetunió érdekeit N. Sz. Hruscsov, ha mindenáron, ha megalázó feltételekkel is belemegy a tárgyalásokba. Ha elkapatják az agresszort, akkor nem lehet szép szóval bírni vele. Vissza kellett tehát ütni. Hz is vilcgcs volt. hogv az Egyesült Államok vezetői csupán a látszat kedvéért akarják már a csúcskonferenciát, világcsalásul és ráadásul egy különösen alantas politikai manőver eszközeként. Az emberiség legszentebb érdekeibe vágó problémák megoldását alárendelték egy közönséges választási kortesfogásnak, a köztársasági párt, Eisenhower és Nixon pártja érdekében. Ezért vetették fel Nixonnak, a kiszemelt utódnak és elnökjelöltnek párizsi szerepeltetését, azzal a bamba ürüggyel, hogy Eisenhowernak Portugáliába Kell utaznia és sürgős dolga akadhat az amerikai szenátusban. De ebbe a csapdába is önmagukat fogták meg az amerikai politikusok. Mert ki hinné, hogy a Párizsban történtek után, ahol az Egyesült Államok elnökét példátlanul álló megszégyenítés érte, méghozzá olyan megszégyenítés, amelyet önmaga keresett és okozótt magának, ki hinné ezek után, hogy a párizsi események jó választási propaganda lehetnek a köztársasági párt és annak olyan jelöltje 'számára, mint a McCarthy emberéből békeapostollá vedlett Richárd Nixon. Az amerikai politikusok tehát kimutatták, hogy csak a látszat kedvéért akarnak csúcskonferenciát, amelyen semmiféle komoly kérdésben nem törekednek megegyezésre. Az ilyen csúcskonferencia azonban nemcsak a népek becsapása lett volna, hanem a béke erőinek komoly veresége is. Ehelyett olyan leckét kellett adni az imperialistáknak, hogy kijózanodjanak, tudomásul vegyék a tényleges erőviszonyokat és tartsák tiszteletben a béke legfőbb erejét, a Szovjetuniót. Ezt a leckét megkapták, meg akarták alázni a Szovjetuniót, s Amerikát alázták meg. Meg akarták szégyenítem Hruscsovot, s Eisenhower kapott olyan történelmi jelentőségű pofont, amelynek csattanása rá kellett, hogy ébressze az amerikai hidegháborús klikket, hogy nem ők többé a világ urai. Bele kellett törődniük, hogy az erőviszonyok megváltoztak s az orosz medve nem hajlik meg többé az amerikai sas előtt. Ezt az egész világ szeme előtt és füle hallatára, háromezer újságíró, rádi- és televíziós riporter előtt háromórás drámai szócsatában sűrítve elmondta és bebizonyította N. Sz. Hruscsov a Chaillot-palotában a példátlan feszültségű emlékezetes sajtókonferencián. Amikor Hruscsov bejelentette, hogy Berlinbe. utazik, újra kitört a pánik a nyugati táborban. Azt hitték, a Szovjetunió kihasználja előnyös helyzetét és nyomban megköti a német különbékét az NDK vezetőivel. Mindenki tudta, hogy nemcsak joga, hanem ereje is van ehhez. Hruscsov azonban eljött Berlinbe és kijelentette: a Szovjetunió megvárja azt a hat-nyolc hónapot, amelynek elteltével az új csúcsértekezlet létrejöhet és addig nem nyúl a német békeszerződés és Berlin kérdéséhez — feltéve, hogy az imperialisták részéről nem történnek újabb provokációk. Ez a kijelentés teljesen váratlanul érte a nyugati politikusokat. Míg eddig szüntelenül azt harsogták, hogy „nem félünk*, most a Die VVelt vezércikkének ezt a címet adta: „Megkönnyebbülés*. Tudták, hogy nincs erejük megakadályozni ezt a lépést, ha a Szovjetunió akarja, hogy bekövetkezzék, de mint annyiszor, most sem értették meg, liogy a Szovjetunió politikája — elvi politika, szilárd és következetes békepolitika. A Szovjetunió az erejével nem zsarolni akar, sőt még azt sem akarja, hogy rákényszerítse akaratát másokra. A Szovjetunió arra használja fel roppant erejét, hogy igazságos és becsületes feltételeket teremtsen a szocializmus és a kapitalizmus közötti békés gazdasági versenyhez, mert biztos abban, hogy a versengésben a szocialista rendszeré lesz a győzelem. Amikor Hruscsov Berlinbe érkezett, azt hitték, hogy ez az esemény a hidegháború kiújulásának új szakaszát nyitja meg. Berlin azonban a békeharc új szakaszának kiindulópontjává lett. A Szovjetunió politikájának elvisége és erkölcsi tisztessége most még fényesebben ragyog a világ előtt. És ugyanakkor az imperialisták számára most még nehezebb, mint bármikor azelőtt, puszta papírrongynak tekinteni azt a párizsi kijelentésüket, hogy bármikor készek újra felvenni a tárgyalások fonalát. Berlin, amelytől eddig hidegháborús Damoklészkordként rettegtek, most nyomasztó kényszerűséggel tolja a nyugati hatalmakat egy újabb csúcsértekezlet felé. De egy olyan tanácskozás felé, amely komoly és a világproblémák végleges megoldását eredményezne. P mikor Pórizsból Berlinbe érkeztünk, azon az estén Adenauerék és az amerikaiak berlini helytartói fáklyás menetet szerveztek Nyugat-Berlinben. A tüntetők ilyen feliratú táblákat vittek: „Mit akar Hruscsov Berlinben?* Pénteken már világosan megmondotta és szombaton már azok is megértették, akik eddig zavartan és értetlenül álltak az események zuhatagában. hogy a Szovjetunió békét akar, békét akart Párizsban és békét akar Berlinben is. A kapitalistáknak nem fér a fejükbe, hogy a párizsi Hruscsov ugyanazért mennydörgött, mint amiért Berlinben türelmes és megértő szavakat mondott, pedig a dolog magyarázata egyszerű: az erőszak politikáját, a hidegháborús kalandokat megtömi éppen úgy a béke érdekében való és elkerülhetetlenül szükséges cselekedet, mint kitartani az elv mellett, hogy a világproblémákat békés tárgyalások útján, a háború kikapcsolásával kell megoldani. Párizs és Berlin ismét megmutatta a világnak: a békét nem adják Ingyen és könnyen. A békéért harcolni • kell. Párizs és Berlin a világbéke harc legjelentősebb győztes csatája volt, amelyet a hatalmas szocialista ország, a kommunizmust építő szovjet nép képviseletében N. Sz. Hruscsov nyert meg — az egész emberiség számara. i