Délmagyarország, 1960. április (50. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-09 / 84. szám

Szombat, 1960. április 9. Apró Antal elvtárs előadása a% MSZMP Politikai Akadémiáján (Folytatás az 1. oldalról.) Magyarország között épülő elektromos távvezeték, továbbá a Szovjetunióból ki­induló kőolajvezetéknek a megépítése. Beszélt Apró elvtárs arról is, hogy a szocialista országok tel­jesen ingyen bocsátják egymás rendelkezésére a találmányokat és a mű­szaki dokumentációkat és hogy a szocialista orszá­gokkal történő együttműkö­dés döntő tényezője iparunk továbbfejlődésének. Együttműködés a mezőgazdaság terén is A szocialista országok kö­zötti együttműködésnek szé­les lehetőségei vannak a me­zőgazdaság területén is. Ez év februárjában Moszkvában a mezőgazdasági tapasztalat­cselében résztvevő országok kommunista és munkáspárt­jainak képviselői egyetértet­tek abban, hogy Időszerűvé vált a szorosabb együttműködés megszerve­zése a mezőgazdasági ter­melés erőteljes fejlesztése céljából. Egyre nagyobb lehetőség is nyílik a fokozott együttmű­ködésre, hiszen az egyes szocialista országokban je­lentősen előrehaladt a me­zőgazdaság szocialista át­szervezése. A mezőgazdasági termelés egyik legfontosabb kérdése a kenyérgabona termelése. Ezért a szocialista orszá­goknak törckcdnlök kell gabonatermésük fejleszté­sére, hogy jobban tudják biztosí­tani szükségleteik kielégíté­sét. Sok szó esett ezen a ta­nácskozáson arról is, hogy a takarmánybázist feltétle­nül mielőbb meg kell te­remteni. Az a küldöttség, amely Liszenko akadémikus vezetésével nemrégiben ha­zánkban járt, megállapította: Magyarország adottságai minden tekintetben olyanok, hogy néhány éven belül a világ egyik kiemelkedő ku­koricatermelő országává vál­hat. A moszkvai vélemény­cseréből az egyes pórtok kép­viselői a maguk országának teendőit illetően levontak bi­zonyos következtetéseket. Ügy gondoljuk, hogy e ta­nácskozás tapasztalatait mi magyarok is hasznosítani tudjuk. A kenyérgabona ve­tésterületét úgy kell alakí­tanunk, hogy normális ter­més esetén minél jobban biztosítsuk az ország kenyér­gabona ellátását. Meg kell vizsgálnunk a gyümölcs-, a szőlő- és a zöld­ségtermelésnek, illetve te­lepítésének 1961—1965. évi előirányzatait Lehetőleg olyan korai. Il­letve kései fajtákat ter­meljünk, amelyeknek je­lenleg és a jövőben Is biz­tosabb az elhelyezése kül­földön. Meg kell vizsgálnunk azt is, hogyan lehetne több vetőma­got termeszteni és többet exportálni. Fontos, hogy töb­bek között a lucerna, a vö­röshere, a bíborhere stb. ter­mesztési előirányzata és ex­portja tovább növekedjék, mert ezekben a cikkekben a KGST országainak, de a tőkés országoknak is na­gyobb igényeik vannak, mint amelyeket jelenleg képesek vagyunk kielégí­teni. Növekvő külkereskedelmi volumen A gazdasági kapcsolatok egyik legfontosabb megnyil­vánulási formája a külke­reskedelem — mondotta Apró Antal elvtárs. — A szocialista országok össz­áruforgalmának 72 százaléka bonyolódik le az egymás­közti árucsereforgalomban, ami évről évre növekszik. A szocialista országok kö­zötti külkereskedelem vo­lumene már elérte az egyes kapitalista országok közötti áruforgalom szín­vonalát. 1958-ban például a Szovjet­unió és az NDK 6,5 milliárd rubeles áruforgalmat bonyo­lított le. Ugyanakkor Nyu­gat-Németország és Anglia között az áruforgalom csak 5,5 milliárd rubel volt Az Egyesült Államok és Japán, vagy például az Anglia és Nyugat-Németország közötti áruforgalom színvonala kö­rülbelül megfelel a szovjet— csehszlovák áruforgalomnak. Apró Antal elvtárs ezután a Nyugat-Európában kiala­kult gazdasági érdektársulá­Bokkal foglalkozott. Megál­lapította, hogy az Európai Közös Piacot nemcsak kö­zös célok, hanem nagy belső ellentétek is jellemzik, első­sorban azért, mert a többi résztvevő ország rovására egyre jobban ér­vényesül a gazdaságilag legerősebb Nyugat-Német­ország hegemóniája. Az Európai KÖZÖ6 Piac olyan irányban fejlődik, hogy nem­zetek feletti szervvé váljék, és korlátozza a tagországok szuverénitását. Az iparcik­kek exportjóhan Nyugat­Németország utóiérte Ang­liát. Ugyanakkor az Egye­sült Államok exportrészese­dése is csökkent. Ez a kö­rülmény indokolja, hogy a két nyugat-európai csoporto­sulás nem közömbös az USA számára, s azon fáradozik, hogy olyan kompromisszu­mot hozzon létre a két gaz­dasági csoportosulás között, amely nemcsak kölcsönös kedvezmények nyújtását biz­tosítaná, hanem azt is, hogy mindezekben az USA teljes mértékben részesedjék. Előadása befejező részé­ben Apró Antal elvtárs alá­húzta: A szocialista világ­rendszert alkotó országok társadalmi-gazdasági rend­szerének azonossága, a célok és érdekek azonosságát is jelentik. Nemzeti és nemzetközi ér­dekeik szoros egységet al­kotnak, megvalósulásuk­ban feltételezik egymást. Az egyes szocialista orszá­gok céljaikat csak az egész szocialista tábor együttmű­ködésével és segítségével ér­hetik el. Így valósul meg a Szovjetunió Kommunista Pártja huszonegyedik kong­resszusának az a megállapí­tása, hogy a szocialista országok töb­bé-kevésbé egy időben lép­nek a kommunista társa­dalmi rend küszöbére. Mi, magyar dolgozók büsz­kék lehetünk arra, hogy hoz­zá tudunk járulni a szocia­lista országok együttműkö­déséhez, a szocialista tábor további erősödéséhez. Pár­tunk helyes politikájának eredményeként egészségesen fejlődik népgazdaságunk és népünk a szocialista tábor többi népével vállvetve ha­lad előre. Dolgozó népünk vállalta és meg is oldja a szocializmus gyorsabb üte­mű építéséből adódó na­gyobb feladatokat — fejez­te be nagy tetszéssel foga­dott előadását Apró Antal elvtárs. Lottó nyerőszámok A lottó tizenötödik játék­hetének nyerőszámait pén­teken Tabon, a járási műve­lődési házban sorsolták ki. A 15. játékhétre egyébként 4 235 611 szelvény érkezett be a fogadóktól, így egy nye­rőosztályra mintegy másfél­millió forint jut. A sorsolási előkészületek után a következő öt nyerő­számot húzták ki: 6, 11, 53, 59, 83. A bonni kormány kénytelen volt „hosszú szabadságra" küldeni Oberlándert Az amerikai közvéleményt is egyre inkább foglalkoztatják a fasiszta miniszter viselt dolgai Miután Oberlánder nyu- hatalomrajuttatására irányú- meghívta, vegyen részt a gatnémet miniszter körül a 16, de akkor meghiusult kormányban. A volt SS-tiszt botrány hullámai egyre ma- müncheni puccsban és 1933- áttelepítésügyi miniszter lett­gasabbra csapnak, az AP ban belépett a Nemzeti Szo- Röviddel ezután pártot vál­amerikai hírügynökség bon- cialista Pártba. Hamarosan toztatott és átlépett Aden­ni tudósítója szükségesnek náci hírszerző tiszt lett. auer pártjába, a CDU-ba. látta, hogy az amerikai kö- 1939-ben követelte, hogy A miniszter ide is rnagá­zonségnek megmagyarázza, gyorsan telepítsenek néme- val vitte régi vakhitét. Ba­ki is ez az Oberlánder tu- teket a megszállt területek- rátái azt mondják róla, még lajdonképpen. Az amerikai re. Egy náci folyóiratban azt most is »bástyának tekinti hírügynökség, melynek való- írta, hogy az új keleti terű- magát bolsevizmussal. színűleg nem célja, hogy a let csak akkor válik igazán szemben-. 1949-ben egy moszkvai sajtóértekezleten németté, ha németekkel te- cikkben azt írta, hogy a elhangzottakat támassza alá, lepítik be minden négyzet- Nyugat fő feladata -a poli­a következő képet festi The- mérföldjét. tikai hadviselés a kommu­odor Oberlánderről, a bonni Belépett a hadseregbe és nisták ellen- — fejeződik be áttelepítésügyi minisztérium egy ideig Himmler SS-csa- az Oberlánderről adott AP­vezetőjéről: patainál szolgált, 1941-ben a tájékoztató. Oberlánder múltja igen német hadsereg -Nachtigall­zavaros. Több, egymásnak zászlóaljával- került Lvov­ellentmondó történetet ter- ba. A háború után Ober­jesztett saját magáról. lánder egy szövetséges nácit­Élettörtér.etének egyes tanítási bíróság elé került, ken hivatalosan bejeíentet­mozzanatai azonban már amely felmentette (!). Belé- te, hogy Theodor Oberlan­most is világosak. Rendkí- Pett az Áttelepültek Pártjá- der, volt náci, miniszter, vüli mértékű nacionalizmu- ba, amely politikai célul Né- aki politikai múltja miatt a sa alapján már korán a náci metország keleti területeinek támadások eszmék hívévé szegődött, visszaszerzését tűzte ki. A nyugatnémet kormány „cselekszik'* A bonni kormány pénte­Részt vett 1923-ban a Hitler Adenauer áll, Oberlándert megy. kereszttüzében hosszú szabadságra Egvezményellenes washingtoni politikusok kudarca Március 19-e óta, attól kezdődően, hogy Genfben elhangzott a Szovjetunió új javaslata, amely a nukleáris kísérletek beszüntetésével kapcsolatban a földalatti robbantások észlelésére vo­natkozó közös eljárás meg­valósítását indítványozza, a nyugati fővárosok politikai köreiben nyíltan beszélnek arról, hogy küszöbön áll a megegyezés a genfi atomér­tekezleten. így látja ezt az amerikai közvélemény is és Eisenhower, valamint Mac­millan legutóbbi, március­végi tárgyalásaikon el is fo­gadták a szovjet javaslat lé­nyegét és kiegészítő indít­ványt fűztek a javaslat má­sik részéhez. Az amerikai kormányhoz közelálló poli­tikusok egy csoportja azon­ban még Eisenhower és Macmillan nyilatkozata után is azt állította, hogy ha lét­re jönne is egy megállapodás a nukleáris kísérletek meg­szüntetésére, a megállapo­dást az Egyesült Államok szenátusa nem támogatná, mert az -nem felelne meg­az Egyesült Államok érde­keinek. E politikusok, akik legnagyobbrészt a vezető vál­lalatok érdekeit képviselik a kormánnyal szemben, azzal igyekeztek -megmagyarázni­álláspontjukat, hogy amíg az Egyesült Államok nem kísérletezte ki valamennyi, újnak mondható taktikai atomfegyverét, szó sem lehet a kísérletek beszüntetéséről. A napokban azután vé­leményt nyilvánított az Egye­sült Államok szenátusának illetékes csoportja, ponto­sabban e csoport szószóló­ja, Fulbright szenátor, a sze­nátus külpolitikai bizottsá­gának elnöke is. A szenátor, aki a Demokrata Párt egyik legnépszerűbb személyisége, a kongresszusban kijelentet­te; ha a csúcsértekezleten egyezményt írnak alá az atomfegyver-kísérletek meg­szüntetéséről, az Egyesült Államok szenátusa nem gör­dít akadályt az egyezmény ratifikálásának útjába. S hogy teljes legyen a nukleáris kísérletek beszün­tetéséről szóló egyezmény amerikai ellenzőinek kudar­ca, Fulbright említett be­szédében arra is rámutatott: ha egy ilyen egyezményt május közepén aláírnak, azt a szenátus még a július ele­jén kezdődő nyári szünete előtt kész ratifikálni, mert — tette hozzá — az aláírt szerződés gyors megtárgya­lásának igen számottevő elő­nyei lennének. Rámutatott a szenátor ar­ra is, hogy a nukleáris kí­sérletek beszüntetéséről szó­ló egyezményt nem lehet úgy tekinteni, mint amely már aláírásra kész állapot­ban van, -A tárgyalófelek előtt még sok probléma áll, de — tette hozzá — ez kö­zös akarattal és erőfeszítés­sel elhárítható.­Fulbright személyében te­hát a legilletékesebb ame­rikai politikusok egyike cá­folta meg azokat, akik üz­leti érdekekből még mindig a dullesi politika irányvo­nalát követik. S jó jelek vannak arra is, hogy a genfi tárgyalások várható eredmé­nye végérvényesen azoknak ad igazat, akik a kísérletek teljes betiltása mellett áll­nak ki. Perényi István Siklós János: Váll ozo e le! 5. hópelyhek csipkézték a ved­lett kőrisfák régen metszett Kövérre dagadt ágait. A széles sugárút kövezetén keréknyomok jelezték a téli közlekedést. Az irodákban plú6z tizenegy fokot mutatott a hőmérő, a tisztviselők takaróba csavart láb­bal, derékkal ültek az íróasztalok melleit. A pezsdülő élet ezer feltámadó óhaját nem elégítette ki a félig élő ipar, « tüzelőfa meg egészen kiment a divatból. Baráth Zoltán elfordult az ablaktól, kezeit összedör­zsölte, mint a fázós ember, pedig nem zavarta a szo­katlan hőmérséklet. Fűtötte a húsz esztendő, meg a lát­hatatlan tűz, mely nagy-nagy hőt árasztva lobogott belúl. Mióta Törley a helyettes vezető és Kocsis a Ténymeg­állapítón gazdálkodik, megváltozott az MBT levegője. A szakértelem — ez a névvel járó óriás — közelebb került a földhöz, hagyta magát, hogy újabb érkezők is a há­tára telepedjenek, kemény kezekkel sörényébe kapasz­kodjanak. — Az akta. Mit jelentett nekem ez a bűvös szó. az első hetekben? — nézegette asztalán az iratcsomók hal­mazát. Akta: ma annyi, mint ember. Élő, érző, talán sze­rencsétlenül nyomorgó ember. Mi lenne itt, ha megele­venednének az akták? Sorba állnának azok, akiket ••ügyfél—ként kezelünk, legtöbbször olyan hideg ésszel, mint egy holt tárgyat, élettelen szobrot, Életbarázdás ar­cokon, segélyt kérő alázatossággal nyílna a száj és mon­danák: -Intézzék el ügyünket, nagy szenvedésben va­gyunk, nincs jövedelmünk. Senki sem segít, a háború Után éheeebbek, rongyosabbak lettünk-. Maga előtt látta n szobában a munkában tört idős emberek tömött sorát. — A gonosz főügyész... Fektette az ügyeket. Aki niem írta alá a belépési nyilatkozatot, várhatott. — Át­kozta Harmathyt, a nagystílű szélhámost, aki most bírói székben boldogítja a szociáldemokratákat. — De mi köze ennek a szociáldemokratákhoz? — évődött magában és forgatta az aktákat, elégedetten jegyezte rájuk: "Folyó­sításra-. Megnyomta a tollat, akarta várakoz­tatni Fónai Márlát, a főügyészt. Most már mindenkivel boldogult, csak ezzel a kedves lánnyal viaskodott mindig, miközben apró kis semmiségeket beszéltek, vagy bonyo­lult jogi kérdéseket vitattak Fónal doktor előadásában. Egyszer olyan közel hajoltak egymáshoz, hogy egy pillanatra összesimult az arcuk. Baráth önkéntelenül na­gyot szippantott és érezte a lány friss tisztaságát. Fónai Mária arrább lépett és a hivatalfőnök zavart, pipacsos arcába nézett. Csak egy pillanatig tartott. Másnap Zol­tán ismét bátrabb lett és keresztnevén szólította, fiatalos, fölöttesi nagyképűséggel: -Máriácska-. — Na és mit szólna, ha én azt mondanám, Zoltánka? — örülnék — válaszolta. A titulusban csak egyoldalú változás történt. Meg­maradt a Baráth elvtárs és végleges lett a Máriácska. Most elégedetten nézte a szép, tiszta aktákat — Fó­nai munkáját —, különösen az ügyek gyors forgását mél­tányolta. Magában elhatározta, hogy komolyan közeledik ehhez a lányhoz. Apja mérnök a pneomatikában, egyet­len lány. Szereti a mesterségét, meg az embereket. Po­litikailag semlegesnek tekinti magát. -Én objektív maradok, kívülállók a politikai marako­dásokon- — mondogatta állhatatosan Baráthnak, ha erre a kérdésre terelődött a beszéd. magyarázgatta főnöki meggyőzéssel, ki­Ciemit! cgjt kötelességből, azután meg alig leple­zett önös érdekű szeretetből, hogy nincs politikai semle­gesség. De ez eredmény híján hamarosan lekerült a na­pirendről. Harmathyról meg különös, egyéni véleménye volt Fónai Máriának és ezt őszintén mondta Baráth előtt: -Jogtudós, jellemes ember, határozott egyéniség. Nagy érték.. .­-Ugyan, Mária, hogy lehet ennyire elfogult?­-Különcködéséról nem szabad messzemenő következ­tetéseket levonni, öreg legény és ... és bűbájos ember-. -És itt mit csinált ez a bűbájos ember?­A főügyésznő széttárta két karját, szabályos kerek melle kifeszítette a köpenyt. Baráth szemérmesen elfor­dult, mert arra gondolt, hogy mi lenne, ha megsimogat­hatná a kerekre formásodott fehér köpenyt. — Fónai főügyésznő aktái — szólt a csöngetésre je­lentkező idős adminisztrátornak. — Szabadságon van. — Ja, persze... elfelejtettem. Vigyék az aktákat, ne álldogáljanak itt. — Igen. — Elvtársnő, kimegyek az irodákba. Kényelmesen járt az első emelet széles, fehér folyo­sóján. Alig lett néhány lépést, Murár jött vele szemben: — Hozzád készülök! — szólította meg. — Várhatnál holnapig? — Hogyne, természetesen. Baráth továbbment, hátán érezte a főtanácsos gú­nyos tekintetét. — Nehezen javul, de úgylátszik oko6 ember, nem teszi kockára a jövőjét — mérlegelte a főtanácsos ma­gatartását. Helyzete megértette vele a vezérigazgató véleményét. -Szakembereket nem akaszthatunk le a fáról. Először ne­veljünk-. — Igaza van, én nem értek a pénzügyhöz. Kocsis szobájába lépett. A volt főgépész drótkeretes szemüvege mögül fölpillantott és letette a vastag, fekete kötésbe foglalt jogszabálygyűjteményt. — Alakulunk... alakulunk, barátom. Nézzed már. Galambos Ernő kérte a felvételét. — Ismered? — Igen. rendes ember, a múltban is jól viselkedett. — Fölveszitek? — Gondolom. Ez lesz a huszonhatodik. — Ne bolondozz... Csak ennyien volnánk? — Na, nem az országban' — Azért! — nevetett Baráth Zoltán. — De frissebb a levegő nálunk is! Baráth elnézte a hajlott korú. megfontolt észfárású munkást. Tudta, milyen küzdelmet vív azért, hogy meg­értse hivatala ezer fortélyát, s amint így vizsgálgatta, ki­csit a maga életét látta. — Keményszívű Kocsis bátvám. ha Imádkozó* ter­mészet lennék, azt mondanám, -áldjon meg az isten, na­gyon jól csinálod-. A tanárene levette szemüvegét. Foghíjas szájából lanacsos gurgulázva folyt a nevetés. — Te, gyerek... te gyerek... hallod, de jó korban születtél... hej, ha én most taposhatnám a huszon­egyediket! — Ne irigykedj, megvan ennek a kornak is a gondja — szerénykedett fontoskodó arccal a fiú. — Tán a Fónai Mária miatt.. . hee . — fordította tréfára a beszédet a volt főgépész. — Ugyan :.. ugyan. Kocsis bácsi. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents