Délmagyarország, 1960. április (50. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-08 / 83. szám

Péntek, 1960. április 8. Tízezrek tanulmányozták Szegeden a pártkongresszus anyagát A pártunk VII. kongreszszusán elhangzott beszámolókat és az ott hozott határozatokat hónapok óta tanulmányozzák Szeged dolgozói. Hazánk felszabadulásának 15. évfordulójáig tízezrek ismerkedtek meg a párt és az egész nép több évre szóló, közös, nagy programjával. Városunk párt-, állami és gazdasági funkcionáriusai alapos konferenciákon tanulmányozták a kongresszus anyagát. A pártoktatásban közel tízezren ismerkedtek meg a következő évek feladataival. Figyelemre méltó, hogy a foglalkozásokon nemcsak a rendszeres szemináriumhallgatók vettek részt, hanem tömegével mentek el az érdeklődő pártonkívüliek is. Az időszerű kérdések tanfolyamának üzemi előadásain gyakran 60—100 hallgató is megjelent, mint például a Ruhagyárban, vagy az Üjszegedi Kender- Lenszövő Vállalatnál. Tömegesen látogatták a pártkongresszus tanulságairól szóló szabad pártnapokat is. A vállalatok, intézmények, hivatalok dolgozói több mint a háromnegyed része hallgatta meg ezeket az előadásokat. Ezenkívül több helyen, így például a Postaigazgatóságon, a Kísérleti Intézetnél, az SZTK-ban, a Tervező Vállalatnál és a Nemzeti Színháznál előadássorozatot is indítottak az érdeklődők részére. Egy-egy téma tárgyalásánál általában százan, sőt még többen is megjelentek. Több ezer fiatal a KISZoktatásban, s az "Ifjúság a szocializmusért* mozgalom kongresszusi olvasóköreiben ismerkedett meg a párt útmutatásaival. Az egyetemek és főiskolák hallgatói a marxista állami oktatás keretében tanulmányozták nagy kedvvel a pártkongresszus anyagát. Élénk érdeklődés mellett zajlottak le a Hazafias Népfront ismertetései is. A kisipari szövetkezetben, a KIOSZ különböző szakosztályaiban és a kerületekben tartott előadásokon — melyeknek száma mintegy száznegyven — több mint ötezer hallgató vett részt. Népesek voltak a külterületi gyűlések is. Így például Mihályteleken közel kétszázan, Alsó- és Móravárosban több mint kétszázan, Hattyastelepen pedig csaknem százan vettek részt a népfront kongresszusi előadásán. Több száz asszony ismerkedett a nőtanács rendezvényein is a párt útmutatásaival, s tájékoztatta azokról aktivistáit a Vöröskereszt szegedi szervezete is. Végeredményben Szegeden több tízezerre tehető azoknak a száma, akik részletesen megismerkedtek a párt programjával. Ezeknek többsége pártonkívüli dolgozó, akik kijelentették, hogy szívesen tanulmányozzák a kongresszus anyagát, mert egyetértenek a célkitűzésekkel és örömmel veszik, hogy ezek megvalósításánál bízik bennük és számít rájuk a párt. x Nemzetközi dokumentumgyűjtemény készül a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatásáról A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása Közép- és Délkelet-Európa országainak forradalmi mozgalmaira 1917—1923 címmel nemzetközi dokumentumgyűjtemény készül, amelynek szerkesztőbizottsága szerdától mintegy két héten át az MSZMP Központi Bizottsága párttörténeti intézetében tartja megbeszéléseit. A mintegy 650 dokumentumot tartalmazó, kétkötetes gyűjtemény szerkesztésében a Párttörténeti Intézet munkatársain kívül a Szovjetunió, Albánia, Bulgária, az NDK, Lengyelország, Románia és Csehszlovákia párttörténészei vesznek részt. Az összegyűjtött dokumentumok sokrétűen illusztrálják majd azt a hősi harcot, amelyet Közép- és Délkelet-Európa népei, munkásosztályaik vezetésével a háboni, az embertelenség és kizsákmányolás megszüntetéséért, a szocialista társadalom megteremtéséért vívtak. Harc az életért Mit adnak a falunak várnak a falutól 1950-ban A SZEGEDI MUNKÁSOK? A Szegedi Kenderfonnnuár 82 ipari, valamint Iiogydr a más célokra szolgáló termékek mellett, sokféle mezőgazdaságban szükséges zsineget és kötelet gyárt, mégpedig tetemes mennyiségben. Leglényegesebb gyártmánya a kévekötő fonal, amely nélkülözhetetlen kelléke a gépi aratásnak. A Csehszlovákiába és Törökországba irányuló exportrendeléseket kizárólag Szegeden, a belföldi keresletet pedig a nagylaki gyárral közösen elégítik ki, de úgy, hogy az együttes termelés-_ nek több mint 80 százalékát' a szegedi gyár adja. Az évi 1200 tonna mennyiséget kitevő kévekötő fonal — átlagos fonalvastagságot véve alapul — 480 ezer kilométer hosszúságot jelent. Nem erőltetett dolog tehát, ha összehasonlításul az egyenlítő hossza, vagy éppen a Föld—Hold távolság kívánkozik. Amint mondják, a szükségletet a termés szabja meg, az, hogy milyen a kalászt érlelő szárak vastagsága, meg, hogy mennyire takarékoskodnak a fonallal. De ez utóbbi már a mezőgazdasági dolgozóktól függ! Készítenek azután dohányfűző és paprikafűző zsinórt is. Egyik vastagabb, másik vékonyabb, olyan, hogy jól bírja a terhelést. Ezeket kizárólag a szegedi kendergyár szállítja az ország minden részébe. A malmok számára zsákkötöző zsineget gyártanak kisebb mennyiségben, csak úgy, mint a gazdasági kötélféleségekből. Gazdasági kötél néven foglalják össze az istrángok, Nem új dolog hazánkban a munkások és parasztok ba ráti kapcsolata. Testvéri barátságuk ma tartalmában es formájában is nemesebb, közvetlenebb és szebb, mint a múltban volt. Vajon tudják-e a szegedi munkások, hogy mennyire várja segítségüket, készítményeiket a falu népe? E kérdésre kértünk választ néhány üzemben, ahol elmondották a vállalatvezetők, műszakiak és mun kások, hogy ők mit adnak és mit várnak 1960-ban a falutól. kötőfékek, borjú-, marha-, valamint a gabonaszállító szekereknél bevált rudaló kötelek számos fajtáját Mi mindenre jó a zsi_e_ | Elképzelhetetlen az llcy • olyan falusi ház, ahol nincs néhány méternyi belőle, mindig készen arra, hogy valamit kötözzenek vele. A takarékos gazdaaszszony a használt zsineget ujjain gombolyítja fel, s úgy teszi a pohárszék fiókjába. A kitűnő magyar kendert — az olaszon és a spanyolon kívül nincs párja a világán — a föld megtermi, az ipar feldolgozza, s azután viszszakerül ismét a mezőgazdaságba. Világszerte bennünket, hogy bőségesen szeretünk táplálkozni. Szeged lakói sem csak a szebb lakásra, öltözködésre gondolnak, hanem egyre több élelmiszert ia vásárolnak. — Megmentettük... —• mondja homlokát simítva, már mosolyogva a szegedi Il-es kórház nőgyógyászatának adjunktusa, amint a kórterem betegeinek ijedt, sírós arcán végignéz. Van, amikor sikerül, van amikor nem... • A napokban a déli órákban új beteg érkezett a Il-es kórház nőgyógyászati osztályának egyik kórtermébe. Súlyos állapotban hozták, még a mentőorvos is kísérte. De kísérték még az orvosok, asszisztensek, ápolók, mindazok, akik az életet visszaadó harcban csak segíteni tudtak. Az orvosok maguk emelték ágyba az elalélt asszonyt. S megkezdődött a harc az életért, amely minden beteget és jelenlevőt szinte lenyűgözött. Mire az ágyba helyezték a beteget, az ápolónők mindent elkészítettek, hogy elvesztett vérét azonnal pótolják. Pillanatok múlva már csepegett karjába az életet jeleptő vér. A betegek ijedten néztek össze. | * Vajon mi történt? A máskor oly nyugodt főorvos arcán táncoltak az idegek Nem ok nélkül: meg kellett menteniük egy aszszonyt, akit más lelkiismeretlen ember elindított a halál felé. Percek, vagy talán csak azok töredékei kellettek volna, hogy művét befejezze, kioltsa egy édesanya életét, akinek még gyermekeket kell nevelnie. — Nincs pulzus? Vért még! Injekciót még, vérnyomást megnézni, lázat mérni — hangzott gyors egymásutánban a csendes rendelkezés. S az orvosok, ápolónők óramű pontossággal végezték feladatukat. Közben a főorvos a beteg érverését figyelte. S ahogy a pulzus lassan, ütemesebben verni kezdett, a főorvos arca is nyugodtabbá vált. Ez a nyugodtság azonban látszólagos volt. Belül lázadozott ... A Szeged környéki falvakból gyakran hoznak a mentők súlyos állapotban lévő asszonyokat. Asszonyokat, akik tán szégyenérzetből nem mennek a kórházba, vagy a klinikára, hanem inkább titokban felkeresik valamelyik javasasszonyt. Vagy pedig saját maguk próbál— amelyet a tudatlanság tett volna tönkre koznak. S aztán ha az orvostudomány nem segítene, vége lenne az ő életüknek is. Miért van ez, hiszen államunk minden lehetőséget megad arra, hogy azok az anyák, akik nem akarják gyermeküket megszülni, iriir.ikán, kórházban orvosi segítségben részesüljenek. Nem sejtik talán, hogy a kuruzslókkal, "abortőrökkel* életüket teszik kockára. * A beteg megnyugodott, a főorvost a műtőbe hívták, az életbe visszahozott asszony mellett azonban orvos, ápolólónő ült állandóan. Egy kórterem betegei kilencen siratták meg az ismeretlen asszonyt, kilencen sejtették, amit az orvosok tudtak, hogy csak egy-két percen múlott az élete. Azért mondták el ezt a történetet, hogy felvilágosítsák az asszonyokat, hogy végleg felszámolják a múltat és csak orvosra bízzák életüket, egészségüket. ... Az asszony arcára viszszatért az élet pírja. Hangja is hallatszott, bár csak fájdalmas "jaj* tört fel ajkain, s az életet adó vér már a harmadik üvegből csepegett karjaiba. Az orvosok megnyerték a csatát, munkájuk eredménye: ismét életben maradt egy édesanya. S ezért érdemes volt. Homczi Lászlóné Nagy az érdeklődés a Délmagyarország jubileumi albuma iránt Mint ismeretes, a Délmagyarország fennállásának 50. évfordulójára jubileumi díszalbum jelenik meg, mely tükrözi a lap múltját és az elmúlt évtizedekben kifejtett tevékenységét. A gazdag, számos fényképpel illusztrált, mintegy nyolcvan oldalas, szép kivitelezésű album iránt máris nagy érdeklődés nyilvánul meg. Az üzemekben, vállalatoknál, a különböző intézményekben a párt alapszervezetek vezetősége illetve a sajtófelelősök előjegyzéseket vesznek fel a diszalbumra. Társadalmi munkával fásítják be a III. kerület több utcáját Ezekben a napokban a III. kerület több utcájában fiatal facsemetéknek ásnak puha ágyat az Erdészeti TechniA másfél évtized történetéből Miután a dolgozó magyar nép a szovjet hadsereg lel szabadító harca után kezébe vette a hatalmat, fokozatosan megindult az ország újjáépítése, s nagyméretű iparosítása. A béklyóktól megszabadult munkástömegek megértették, hogy minden felépült új gyár az életszínvonal megalapozását segíti elő. Ezért nagy lelkesedéssel támogatták a szocialista építés programjait. Amikor a párt meghirdette az első ötéves tervet. országszerte nagy visszhangot keltett, s ki-ki igyekezett erejét, tudása legjavát adni a kitűzött célok megvalósításához. Képünkön az első ötéves tervben létesült Borsodi Vegyikombinát épít kezése látható, amelynek most érezzük áldását, hasznát kum, az MTH Iparitanuló Intézet és a Szegedi Kenderfonógyár kiszesei, akik társadalmi munkában dolgoznak itt. A nagyarányú fásítást az tette szükségessé, hogy a városrendezéssel kapcsolatos útépítési munkák során kénytelenek voltak kivágni az útszéli fákat. így vesztette el dús koronájú fasorát a Földműves utca is. A III. kerületi tanács határozata alapján a kivágott fákat a Tolbuhin és a Petőfi Sándor sugárút közötti városszéli területen ültetett 6 éves fiatal erdőből kitermelt facsemetékkel pótolják most. Beültetik facsemetékkel a Pálfy utca páratlan oldalát, a Szent Antal utca mindkét oldalát, valamint a Sárkány utca és a már említett Földműves utca mindkét oldalát is, továbbá sor kerül a Katona utca város felöli oldalának és Ságváritelep ikerházai környékének a fásítására, majd Cserepes sort is végigültetik facsemetékkel, s végül a Mátyás tér és a Vadkerti tér környékét is. A munka március 22-én megkezdődött. Az említett utcák lakói nagy szeretettel fogadják a kis facsemetéket és örömmel vállalták a gondozásukat. A III. kerület lakossága egyébként már a "Virágos Szegedért«-mozgalom idején is szépen bizonyította, mennyire szívén viseli a város megszépítésének gondját, feladatát, Tavaly például 40 millió fo« rinttal többet költöttek élelmiszerre Szegeden, mint egy évvel korábban. Rohamosan nő a hűs- és hentesáruk mellett a zöldség- és konzervféleségek fogyasztása is. Ezért hárul egyre nagyobb feladat 1960-ban a konzerviparra, s ezen belül a Szegedi Konzervgyárra. A hazai élelmiszerfogyasztás növekvő szükségletét és az exportigényeket elsősorban a mezőgazdaság elégíti ki. Ezért vár több zöldségféleséget a Szegedi Konzervgyár a falu népétől. Ismere-' tes, hogy a konzervipar termelését — a háziasszonyok munkájának könnyítésére — 40 százalékkal növeljük 1958hoz mérten a második ötéves terv idején. A főzelék konzervgyártás megkétszereződik. Már ezt megelőzően, az idén jóval több konzervárut kell gyártani a szegedi üzemnek, mint tavaly. 1958ban 37 vagon zöldborsót vásárolt fel az üzem, az idéni 180 vagonnyira lesz szükség. Paradicsomból két évvel ezelőtt 489 vagonnal dolgoztak fel. Az idén 1350 vagonnyira lesz szükség. Uborkából 31 vagonnal vásároltak fel, az idei terv szerint 120 vagonnyi szükséges, hogy a kereskedelem igényeit kielégíthessék. Zöldpaprikából alig 40 vagont dolgoztak fel 1958-ban, az idén száz vagonnál is többet kérnek. Azt várja az üzem három megye — Csongrád, Bács- és Békés — állami gazdaságaitól, termelőszövetkezeteitől és egyénileg dolgozó parasztjaitól, hogy elegendő és jóminőségű áruval lássák el a gyárat. Az elmúlt években többször előfordult, hogy a termelők néhány nap alatt akarták beszállítani termésüket. így annyi paradicsom gyűlt össze a gyár területén, hogy napokig a szabad ég alatt kellett tárolni a törődött árut, amelyből igen sok tönkrement. Ez pedig kárt okozott az üzemnek, a népgazdaságnak. Szükséges a szállítási időszak megnyújtása. Ezt elérhetjük azzal, hogy különböző érésű zöldségféleséget termeltetnek, s azzal is, hogy kora tavasztól folyamatosan adják át a - termést a vállalatnak. Igen sok termelő kosarazza a zsenge árut a piacra, aztán amikor megvénül, a gyártól azt követeli, hogy jó árban vegye át termését. Az uborka konzervipari feldolgozásra 5-től 12 centiméter hosszúságig a legalkalmasabb. Saiátás uborkából csak 2—3 vagonnyira van szüksége a gyárnak. A termelők mégis akkor akarják átadni termésüket, amikor már nagyok az uborkák. Tavaly az időszaki ármegállapítás sok vitára adott okot. Az idén ez elkerülhető lesz. mert a Földművelésügyi és az Élelmezésügyi Minisztérium időszakos fix árat állapított meg a tsz-ek és állami gazdaságok részére. A termelési szerződéskötések dolgozó parasztokon a sor, hogy jó munkával szép terméseredményeket érjenek el. A borsó már kikelt, több helyen hozzáláttak a hiányok pótlásához. Ez a termelők személyes ügye, és a népgazdaság érdeke is. így ugyanarról a földterületről több termést takaríthatnak be. Mezőgazdaságunk bőven rendelkezik kiaknázatlan tehetségekkel Csongrád megyében. Lényegesen nöc-elhető a konzervipari növények terméshozama. Ezért segít a Szegedi Konzervgyár szaktanáccsal, vetőmaggal, trágyával a termelőknek. Ha e segítség párosul a lelkes munkával, teljesül a szegedi munkások kérése, több árut adhatnak 1960ban a Csongrád megyei falvak, mint tavaly. I