Délmagyarország, 1960. április (50. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-06 / 81. szám

Szerda. 1960. április £ 4 A felszabadulás ünnepe Szegeden (Folytatás az 1. oldalról.) •Berepét elmondani. Annyi sokszor beszéltünk erről, hogy újat talán már nem is igen lehet mondani. Engedjék meg, hogy a szokástól eltérően, eltekintsek a történelmi események pontos felsorolásától, az elért sikerek adatainak ismertetésétói — A központi gondolat — amelyhez a többi ünnepi gondolatok fűződnek —, hogy április t-e hazánk legnagyobb nemzeti ünnepe, pépünk felszabadulásának ünnepe. Mit Í6 jelentett ez szamunkra az elmúlt 15 év alatt? A mi népünk történelme gazdag forradalmi eseményekben. Népünk számtalanszor járt az emberi haladásért küzdök élvonalában. Védte a Nyugatot, az európai kultúrát a tatár és a török előretörésekkel szemben. 1848—49-ben leghoszszabb ideig lobogtatta a forradalom. a népek szabadságharcának zászlaját. 1919ben az orosz példát követve kivívta a proletárhatalmat — Számos olyan dátuma van történelmünknek, melyre büszkém emlékezünk, melyet méltónak tartunk arra, hogy megjegyezzék fiaink, unokáink, s ismerjék jelentőségét. A nagy nemzeti események közül is azonban jelentőségénél, hatásánál fogva kiemelkedik április 4-e. Kicmélkedik, mert az Hsö eset népünk éleiében, hogy a nép vére én verejtéke hull,ijta.sav.il kivívott győzelmek gyümölcsét nem a henye ingyenélök aratták le. Első eset hogy a nép győzelme csak a nép számara gyümölcsözd tartós rendszerhez vezetett. — Még nem Is értettük jól e nap jelentőségét 1945 áprilisában. Inkább csak éreztük, hogy valami nagyon nagy dolog történt életünkben — hazánk, népünk életében. Valahogy úgy voltunk, mint. az az ember, akit nagy öröm ért, de az öröm hatása alatt fel sem tudja fogni, hogy mi történt vele, csak érzi, tud.ia, hogy valami nagyon jó. Akkor még nem tudtuk eszünkkel átfogni a felszabadulás nyújtotta lehetőségeket. Még nem is mertük végiggondolni, hogy milyen sikerek, örömök, milyen balsikerek, bánatok várnak ránk a következő másfél évtizedben. A fölszabadulás közvetlenül nem hozott -mannát-, hiszen romokat, gazdasági nehézségeket, inflációt, nélkülözést, fertőző betegséget és ezer más bajt hagyott hátra a negyedszázados ellenforradalmi uralom, a fasiszta dúlással földünkön végigvonuló háború. A dolgozók nem kaptak nagyobb kenyeret, több anyagi és szellemi javat a felszabadulás puszta tényével a felszabadulás másnapján. Egy ideig gazdasági helyzetünk az Infláció miatt még súlyosbodott is. A dolgozók zöme mégsem volt elkeseredve, inkább harci elszántság, beisó tűz hevítette. Mert a gazdasági bajok ellenére is érezte a változást — amit talán nem is tudott volna megmagyarázni — és érezte, hogy felszabadult. Erezte a dolgozó ember, hogy ember lett végre; hogy nem az ökör és a ló társa a földtúrásban, a gép kiegészítője a tőkéseknek hasznot termelő idegölő gyári robotban. Érezte a dolgozó ember, hogy nem alacsonyabb rendű többé csupán azért, mert kopott szalmazsákon, s nem selyempaplanos ágyban szülte az Ínséges élettói agyongyötöri édesanyja. Ifj. Komócsin Mihály elvtárs azután megkapóán érzékeltette, hogy a felszabadulás után miként vált a munkás, a dolgozó ember a szó igaz értelmében — emberré. majd rámutatott: — Tizenöt év távlatából visszatekintve, kiS6é talán értetlenül tesszük fel a kérdést: miért dolgoztak a bablevesen, a kukoricakenyéren olyan kitartóan, olyan áldozatosan és fáradhatatlanul a munkások akkor? Azért, mert érezték a változást, a felszabadulást. A munkásoknak, parasztoknak ez mi öntudatra ébredése és a felszabadulás adta lehetőségek felhasználása szülte meg gyümölcséi, a néphatalom megvalósítását. A néphatalom munkásokat állított a gyárak élére, munkások és parasztok fiait küldte az államigazgatás, a hadsereg, a rendőrség tisztikarába. S hazánk évezredes történelmében először a törvényhozásban a dolgozó nép képviselői képezték a többséget. s általuk a nép gondolatai, véleményei öltöttek és öltenek formát a törvényekben, rendeletekben. — Ma már mindehhez hozzászoktunk, természetesnek tartjuk. Ezt is jelenti április 4-e, ezért is hazánk legnagyobb nemzeti ünnepe. Őrködjünk nagy vívmányainkra, a néphatalomra! Az eióadó ezután hangoztatta. hogy őrködnünk kell nagy vívmányainkon, a dolgozó emberek öntudatos, politikai aktivitására támaszkodó néphntalmunkon. — őrködnünk kell, mert mint. a közelmúlt tapasztalatai mutatják, népünk ellenségei nem nyugodtak még bele abba, hogy elveszítették a földön mennyei boldogságot nyújtó kizsákmányoló uralmukat. őrködni kell nemcsak fegyveres erőinknek és derék munkásőreinknek — őrködnünk kell mindannyiunknak! Ez az őrködés nemcsak azt jelenti. hogy figyeljük az ellenség ténykedését és lecsapunk rá. hanem azt is, hogy becsüljük a néphatalom bázisát képező dolgozó tömegeket, s fejlesztjük öntudatukat. A továbbiakban ifj. Koqióesin Mihály elvtárs az 1956os ellenforradalomról, annak okairól szólott, majd rámutatott: a magyarországi ellenforradalmat anyagilag és erkölcsileg támogatta az egész kapitalista világ, mégis rövid idő alatt elbukott, mert a munkásosztály, a dolgozó nép fci . merte a kapitalista es feudális restauráció veszélyét. — A dolgozók nem felejtették a történelmi leckét — mondotta — és minden nacionalista. szovjet- és kommunistaellenes propaganda ellenére a forradalmi karhatalmi erőket, a szovjet csapatokat, a Magyar Szocialista Munkáspártot támogatták. Támogatták, mert a pártot korábbi hibái ellenére is az április 4-1 vívmányok továbbfolytatójának tekintették. Támogatták a pártot, mert a párt őszinte volt a tömegekhez, föltárta a problémákat, de egyben a lehetőséget, a kivezető utat is. Ezért szilárdult meg olyan rövid idő alatt újból a néphatalom, s ezért erósebb. szilárdabb, mint felszabadulásunk óta bármikor. A felszabadulás kihatott a dolgozó nép egész életére. Beszéde további részében ifj. Komócsin Mihály elvtárs részletesen taglalta a felszabadulás óta elért hatalmas gazdasági eredményeket. s azok okait. — Büszkék a magyar dolgozók az elmúlt 15 év gazdasági vívmányaira és joggal tartják a sajátjuknak. Azt is tudják, hogy ennek feltételei 1945. április negyedikével teremtődtek meg. Szólott azután a munkásosztály, a dolgozó nép helytállásáról. Azokról a szép eredményekről, amelyeket a dolgozók a párt VII. kongresszusának tiszteletére is elértek. A dolgozók a párt VII. kongresszusára tett ígéreteik megvalósításával kifejezték helyeslésüket, egyetértésüket a párt tevékenységével, politikájával és terveivel. A továbbiakban a magyar falu megváltozott életéről, nagy fejlődéséről beszélt. Az új növényfajtákkal, új agronómiai eljárásokkal, a modern gépek tömegével, a parasztság soraiból kinövő szakemberekkel együtt új gondolkodás, megváltozott élet hódított tért a falun. Napról napra mind nagyobb mértékbeái tért hódít a mezőgazdaságban is a szocialista gazdálkodás, s ma már az ország szántóterületének több mint 70 százalékán szocialista nagyüzemek gazdálkodnak. A szúk mezsgyehatá rokban való gondolkodást felváltotta a több ezer holdas, széles határú gazdaságokban való tervezgetés. A zsuptetős, kisablakos parasztházak helyébe villaszerű, palatetős, nagy, napfényes házak épülnek. Az értelmiségről szólva a többi között megállapította, hogy a magyar értelmiség mindjobban megtalálja helyét és szerepét az új rendszerben; hogy döntően megszűnt a szakadás a szellemi és fizikai dolgozók között — és ez is a fölszabadulásnak köszönhető. Nem a régi a magyar értelmiség. Nem úr ma a dolgozók fölött, de nem is szolga a kizsákmányoló földesurak és tőkések alatt. Nem a kiváltságos tízezret szolgálja, mint régen, hanem az egész dolgozó népet. Nem alázatosság, hanem az őszinte megbecsülésből fakadó tisztelet övezi és ex talán számára is többet jelent, mint a korábbi kiemeltség. Az értelmiség mind nagyobb része ébred ennek tudatára és alkotómunkájuk eredményei is bizonyítják ezt. — A dolgozó nép nagy eredményeket könyvelhet el a kultúra, a művelődés meghódításában is. Sok tény mutatja a megváltozott helyzetet. Ez azonban még csak a kezdet. A szocialista forradalom véghezvitele a kultúrában sokkal nehezebb, bonyolultabb és hosszabb ideig tartó, mint az egyéb területeken. De az eredményekre támaszkodva, népünk megnövekedett igényeit figyelembe véve a párt VII. kongresszusa célul tűzte ki a szocialista kulturális forradalom meggyorsítását is. Törtónelmi igazságtétel Szegeden Nem volna teljes ünnepi megemlékezünk — folytatta ifj. Komócsin Mihálv elvtárs —. ha legalább néhány gondolattöredéket nem ismertetnénk szűkebb hazánk, városunk és megyénk 15 éves fejlődéséről. — Az ország felszabadítása ezen a vidéken kezdődött. Csongrád megye falvai és városai szabadultak fel elsőként. A történelem furcsa játéka volt, hogy Magyarország nagv városai közül elsőként Szegeden, abban a városban bukott meg a népellenes ellenforradalmi rendszer, ahol az imperialisták bábáskodása mellett 1919ben megszületett. Történelmi igazságtétel volt, hogy a felszabadulás utáni évek első lépései itt születtek és innen indultak ki. Annak a városnak a falai közül, amelynek nevét negyedszázadon át meggyalázták azzal, hogy az első fasiszta rendszer megszületésének gondolatát a város nevéhez kapcsolták. A város lakosai a felszabadulás után kezdeményezéseikkel, munkájukkal bizonyították, hogy nagyim idegen volt tőlük a népellenes fasiszta rendszer. — Városunk falai között alakult meg a hazafias magyar erőket összefogó legális szervezet, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front. Itt kezdte működését a kiutat mutató, a háborús károk, a fasiszta dúlás által keletkezett zűrzavar legyőzését szervező Magyar Kommunista Párt Központi Vezetősége. Itt alakultak meg az első nemzeti bizottságok és innen intéztek felhívást a még fel nem szabadult országrészek lakosságához. Megváltozott a város arculata Ezután az előadó meggyőzően szemléltette Szeged és Csongrád megye fejlődését. Az ország 15 éves fejlődésének hatása itt is meghozta gyümölcséi, bár aránylag Csongrád megye és Szeged egy ideig elmaradt az iparosításban, a mezőgazdaság szocialista átalakításában. Más azonban ma már Csongrád megye arculata. Ipari üzemek sora létesült, új növénykultúrák honosodtak meg földjén. Az Alföld nagy írói és festői által korábban oly sivárnak, szomorúnak látott futóhomokos tájak virágzó gyümölcsöskertekké fejlődtek. Az elmúlt évben a megye dolgozó parasztságának túlnyomó többsége a szocialista gazdálkodást választotta. — Városunk is — bár aránylag az ország többi nagyvárosához képest némileg elmaradt — sokat fejlődött és átalakult az elmúlt 15 évben. Horthyék kivételezett városként kezelték Szegedet és a külföldi kölcsönökből, a nép verejtékének gyümölcséből jelentős építkezéseket folytattak. Nacionalista gőgből, magyar kultúrfölényt hirdető kirakatot építettek ki a külföld felé. Akkor az uralkodó körök a külföldi vendégeket büszkén vezetgették végig a Dóm tér árkádjai alatt, a klinikák között. De nem mutatták a mögöttük meghúzódó nyomortanyákat, a munkanélkülieket, a tbc-t stb. —i Ha összehasonlítjuk a mai Szegedet Hórthyék kirakati Szegedjével, akkor méltán lehetünk büszkék szocialista városunkra. Ma már nemcsak a Dóm teret ós környékét mutogathatjuk, hanem megmutathatjuk újjászületett régi gyárainkat és új gyárainkat. Megmutathatjuk termelőszövetkezeteink fejlődő gazdaságait, az új munkásbérházak sorát, a külvárosokban mindinkább tért hódító közművesítést, az aszfaltozott utaltat, bölcsődéinket, napközi otthonainkat, középiskoláink politechnikai műhelyeit, s a felszerelésében is sokat fejlődött két egyetemet és intézeteit, valamint a főiskolát stb. Szeged az ország egyik legjelentősebb ipari és kulturális bázisává fejlődik — Különösen az utóbbi időben kormányzatunk nagy gondot fordított a város fejlődésére. Sok millió forinttal támogatta az ipar fejlődését, a város közműhálózatának további építését, a lakásproblémák enyhítését. Szeged egyik büszkeségének: a szabadtéri játékoknak a felújítását. Szeged dolgozói hálásak ezért pártunk és kormányunk vezetőinek. Hálájukat és köszönetüket nemcsak szavakban, hanem munkasikerékben, a szocialista úton való határozottabb előrelépésben is kifejezik. Erről tanúskodik többek között az a tény, hogy felszabadulásunk évfordulóján 15 vállalatnál kei-ült sor a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajának, az élüzem jelvényeknek, kitüntető okleveleknek és jelvényeknek az atadására. Erről tanúskodik Szeged dolgozó parasztságának az a határozott előrelépése, amellyel rendszerünk iránti bizalmát is kifejezve döntő többségében a szocialista gazdálkodást választotta. Erről tanúskodik a szegedi értelmiség számos kezdeményezése az országos jelentőségű politechnikai oktatás kikísérletezésében, azután más tudományos eredményekben, valamint a művészeti és irodalmi alkotásokban. — Amint a párt VII. kongresszusának irányelveiből látható, az eddigi fejlődésnél még nagyobb távlatok nyílnak Szegeden is. Városunk az ország egyik legjelentősebb ipari és kulturális bázisává fejlődik. — Mindezeket a lehetőségeket és tényeket április 4-e, hazánk legnagyobb nemzeti ünnepe. felszabadulásunk teremtette meg városunk fejlődésére, a város lakosságának boldogulására. Ifj. Komócsin Mihály elvtárs beszéde befejező részében arról szólott, hogy népünk élve a felszabadulás adta lehetőségekkel. megalapozta az ország további fejlődésének meggyorsítását. Ezért tűzhette ki a párt VII. kongresszusa, hogy a következő években teljes egészében lerakjuk a szocializmus alapjait; hogy gyorsítsuk meg a szocializmus építését. Rámutatott, hogy az elmúlt másfél évtizedben megváltozott a világ arculata — kialakult a győzhetetlen szocialista világrendszer. Nem társtalan a mi népünk, hiszen a Szovjetunió vezette szocialista tábor nagy családjához tartozik, s a baráti és testvémépekkel együtt hatad előre. Ifj. Komócsin Mihály elvtárs beszédét — amelyet többször szakított félbe a taps — így fejezte be: — Élve azokkal a lehetőségekkel, melyeket legnagyobb hemzeti ünnepünk, április 4-e, felszabadulásunk nyitott meg számunkra, szolgálhatjuk dolgozó népünk, az egész emberi haladás ügyét. Ezt felismerve éltessük mi is a magyar nép millióival együtt népünk felszabaditóját', a nagy Szovjetuniót, a dicső szovjet hadsereget, a magyar és a szovjet nép örök és megbonthatatlan barátságát, a magyar nép békés, szocializmust építő munkáját, s mindazt, ami ehhez a lehetőséget, biztosítja: a népek barátságát, a világ békéjét! Á szovjet hadsereg és a román nép képviselőjének felszólalása A nagy tapssal fogadott ünnepi beszéd után a szovjet hadsereg és a szovjet nép képviseletében Mezencev gárdaezredes szólalt fel. Hatalmas taps közben köszöntötte a díszünnepség résztvevőit, a város dolgozóit hazánk felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából, s kívánt igaz barátsággal újabb sikereket. A román nép. a román kommunisták forró testvéri üdvözletét és jókívánságait nagy taps közben adta át Gheorghe Bostina, a craiovai tartomány pártbizottságának titkára. A díszünnepség első része az Internacionáléval fejeződött be, majd művészi műsor következett, amelyről lapunk legközelebbi számában adunk részletes ismertetést. Emléktáblát lepleztek le, ifjúsági kiállitást nyitottak a KISZ-székházban Április 4-én a déli órákban emlektáblát lepleztek le a szegedi Ifjúsági Ház előcsarnokában. Kék inges, vörös nyakkendős KISZ ifjúgárdisták álltak sorfalat, miközben Fodor József Piros fejfák címú költeményét Madaras József, a Szegedi Nemzeti Színház fiatal művésze igen hatásosan mondta el. Sipos Géza, a KISZ városi végrehajtó bizottságának titkára emlékezett meg ezután a hős szovjet fiatalokról, komszomolistákról, akik 15 évvel ezelőtt vérüket hullatták a város, az egész ország felszabadításáért: A fehér márványtábla leleplezése után a következő aranybetűs felírás tűnt az egybegyűltek elé: -Örök hála és dicsőség a hazánk felszabadítása során hősi halált halt szovjet fiataloknak. E táblát felszabadulásunk 15. évfordulóján megemlékezésül készítette Szeged kommunista ' ifjúsága-. A rövid ünnepség után dr Lökös Zoltánné. a KISZ városi bizottságának agit-prop. titkára megnyitotta a KISZszékház nagytermében rendezett ifjúsági kiállítást. Már az első órákban sok érdeklődő tekintette meg Tóth Béla, a Somogyi Könyvtár tudományos kutatója által összeállított gazdag anyagot, amely az illegális kommunista ifjúsági mozgalom dokumentációit, a szegedi fiatalok felszabadulás utáni tevékenységét, munkaeredményeit, valamint boldog életét mutatja be. Az érdekes, szép kiállítás egy hétig tekinthető meg reggel 9től délután 6-ig. Három szegedi kiállítás a felszabadulás ünnepére Vasárnap délelőtt a Móra Ferenc Múzeum földszinti termeiben népes közönség előtt nyitották meg a fölszabadulási képzőművészeti dokumentációs és bélyegkiállítást. Bálint Alajos múzeumigazgató köszöntő szavai után Tari János, a városi tanács v. b. elnökhelyettese mondott megnyitó beszédet. A képzőművészeti kiállítás anyagát nagyobbrészt azok a képek alkotjók, amelyeket a városi tanács pályázatára küldtek be a szegedi képzőművészek. A többi között ott látható Erdélyi Mihály, Pintér József, Fontos Sándor, Vlasits Károly, Vinkler László és Tápai Lajos díjnyertes képe is. De figyelmet érdemlőek a legfiatalabb képzőművészek — például Nárai Zsuzsa, Veres Mihály — kiállított képei is egyéni látásmódjukkal és. tartalmasságukkal egyaránt. A megnyitó után Szeles Zoltán művészettörténész tartott tárlatvezetést a kiállí-' tás vendégeinek. A kupolacsarnokban elhelyezett dokumentációs kiállítás anyagát Oltvai Ferenc, a Váro6i Levéltár vezetője ismertette az érdeklődőkkel.