Délmagyarország, 1960. április (50. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-03 / 80. szám

Vasárnap, lMO. április i. Én a Szegedi Híd vagyok. Egyik lábam a Tisza partján. a másik a vízben. Hiába támadnak, s torlódnak lábamhoz a február végi hajnalokon dühös és ál- ~ nok sziszegéssel a zajló folyó szürke jégtáblái, hiába harsog, zúg és pöröl májpust váró éjszakákban a dagadt víz lábam körül, betontalpam meg se moccan. Hiszen húsz méter mélyen vetettem meg az ősi mederfenók alatt. . ^tf. .i-t. -favr A HÍD ÉPÍTŐI KÖZÖTT értelmét. A mederpillér alapozásánál használt keszon akkor Magyarország legnagyobb keszonja volt. hidat készítettek ott a régi alkatrészekből. A szegedi híd eme -öceseit*- a Tiszántúlon állították feL Hurják István hangja el•••••••••••V lágyult, amikor az ö élményeiről faggattam. — Én ne emlékeznék vissza azokra a napokra? — kérdezte szinte önmagától. — Hiszen hápartba, hogy dajkáló városomat sohase lehes sen kettészakítani, úgy, ahogy azt egy szörnyű, fekete éjszakán, 1944. október 3-én emberbőrbe bújt fenevadak tették. Születésem, eddigi életem beleágyazódott abba a korba, amelyet az új élet építése idejének nevez majd a történelem. Homlokom, a víztükör fölé magasodó büszke ív, messze hirEnnél az építésnél az országban akkor még f^^L-^fL köszünhetenv jóformán ismeretlen szabadszerelési módszert E2Ti nadrágszíjat. Takarékoskodtam, ahogy lehetett. a hídépítés es Uí OSI ineuerieni* aiaiu ioformán ismeretlen e^hnrUTereléci m/»l™ri «»•«-, ISJCUCÍ-ICÍU a iuuc9i Acélkarjaim, kezeim belekapaszkodnak a két dKS&Í^JSSS alatt-. Uf?f ^ &Me * irihü h^irv HniUAlA I„I,„„ „ , r . nadracszi lat Takarékoskodtam ahoev lehet relték össze. Kezdetben egy mozgó bakdaruval —, amelynek futópályája a már elhelyezett tartók két külső oldalára szerelt konzolókon nyugodott —, később pedig a 100 tonnás -Ady Endre*- úszódaruval emelték be a súlyos darabokat. Ezeik között 50 tonnásak is akadtak. A rossz talajviszonyok, a Tisza medrébe elhelyezett és a szereléshez szükséges segédjárdeli, hogy a felszabadult ember akarata, ér- mok építését is nagyon megnehezítették. A Titelme, izmainak ereje helyezett örök kapocsul a folyópartok közé. A háború ezer sebétói vérzett még az ország, mikor az újjáépítési meghirdető kommunisták kimondták: legyen új híd a Tiszán! Talán még nem látták akkor elég tisztán az sza a hídnál akkor 12 méter mély volt. A segédjármok cölöpéit a mederfejléktől számított 23 méteres mélységre kellett leverni. Mivel Magyarországon ilyen hosszú facölöpöket nem találtak, acélcső cölöpöket használtak. A csöveket mindig meg kellett hosszabbítani. Egv engem rajzoló és megszerkesztő mérnökök, ho- újabb csövet hegesztettek a már levert cölöpgyan bontakozik jövőjük az új országban, de részhez. A hosszú cölöpöket viszont a víz alatt a jobb élet felpiro6ló hitével telve, merészre keresztben, egy-máshoz is oda kellett erősíteni, és biztosra tervezlek. Azzal az elszántsággal. Ezt az -andrásolás—t, búvárok végezték el, amellyel a régi, szörnyű világ burkát feszítet- akiknek munkája nem volt éppen veszélytelen, ték szét, azzal a töretlen hittel és öntudattal Az igazán kényes munkára a merevítő ív építettek szilárdra, elemekkel es idővel dacoló- szerelésének befejezésekor került sor. Bizonyának a munkásosztály fiai Egy egész ország fogott össze városommal, hogy megszülethessek. Özd és Diósgyőr kohászai, hengerészei készítették az acéllemezt a 2600 tonnás testemhez. Dunántúl üzemeiben égették pilléreim betonjának cementjét. A szera emlékeznek a szegediek, hogy az ívet a Tisza két partján egyszerre, a rnederközép felé haladva építették. Mielőtt a két rész összeért volna, körülbelül méternyi részt kihagytak. Ebbe a nyílásba azután hidraulikus préseket rakták és az ívekre Szeged és Újszeged felé, vízgedi keszonmunkás, a Borsod megyei kőfaragó szintes irányba nyomást gyakoroltak. Amikor alapozta, rakta pilléreimet és a dunai hídesa- hatalma? erővel szétfeszítették az ívet. akkor lak hősei: a budapesti MÁVAG szegecselői, szerelői, búvárok, betonozok, a híres "Ady helyezkedett el a híd véglegesen a helyére, a pillérekre. Ezután került sor a hiányzó rész, Endre uszódaru kapitánya, gépészei jöttek el illetve a teljes híd összeszegecselésére. Ezt a ide a Tisza partjára, hogy példátlanul rövid idő, alig másfél év alatt , megépülhessek. Azt mondják, nem volt akkor Szegeden, aki ne fordult volna .meg a Tisza partján hetente többször is, hogy lesse, nézze, hogyan készülök. épülök. Szeged, a hídépítés utolsó hónapjaiban, itt, a Tisza kő-mellvédjétöl nézve tanulta, ismerte meg, milyen a tervgazdálkodás rendszerezettsége, szervezettsége és milyen a nagyüzemi munkás, a vasas, az építő szívóssága es lendülete. Itt, születésem Idején tartóimon lobogott fel Igazán a munkásöntuóat szította munkaverseny lángja. Az egymással versenyző szögecselőbrigádok szerszámai az új világ indulójának ritmusát dübörögték, akkor még vöröslő ívem alatt. Szakértelemből, ügyességből vizsgáztak velem itt Szegeden is azok a hídszerelök. akik Európa más részein is pompás hidak építésével életükben, többször készítették el remekét mesterségüknek. 0. ragyogó tavasz és csodálatos ősz a Tisaa partján, születésem, építésem ideje! Erről emlékezem én, a Szegedi Híd, a hároméves terv legizmosabb szegedi gyermeke. És rólatok hidászok! Megvagytok-e még? Merre készteti az élettelen anyagot az emberek szolgálatára az acélnál erősebb izmotok? Hol, melyik folyam nyakára helyeztek lámpák gyöngysorából a bársonyos éjszakába csillogó híd-ékszert... ? Él-e szívetekben valami emlék az én tavaszomból és az én őszömből? Csendül-e bennetek valami nehéz feladatot hajszál pontosan az előzetes számitások, a tervek szerint sikerült végrehajtani. .. Takács Lajos a szegecselök csoportvezetője és a MAVAG főbizalmija volt a szegedi hídépítésen. Több szegedi üzemben is megfordult annak idején. Azonkívül a hídépítés napjainak egyszerű krónikása, az újságíró is számtalanszor Takács személyében mutatta be a hidász alakját olvasóinak. Ott láttuk a hídépítés évének május elsejéén az ünneplő menetben, a vörös felső trikóban felvonuló 120 hidász élén. Takács Lajos a hidászok helyett a szegediekről beszélt. Emlékszik, milyen testvéri módon fogadták őket az újszegedi, akkor még Magyar Kender- és Lenfonó néven ismert üzemben a textilmunkások egy-egy baráti találkozóin, amelyet már azért sem felejt el, mert egy ilyen alkalommal hallotta első ízben az újszegediek énekkarától a "Drága föld, szülőhazámnak földje** dalt. A Város vezetői mennyire segítették a hídmunkátokat, ha történetesen fennakadás volt az élelmezésben. A szakszervezetek, az akkori szegedi szakmaközi bizottság is mindent megtett értük. Igazi elvtársi kapcsolat alakult ki a szegedi vezető pártszervek és a budapesti hidászok között, akik maguk is részt vettek a Térrriészetesen politikai nevelő munkában Szegeden ... És a lakosság maga is dédelgette őket. A szegedi oldalon, az akkori Rudolf téren több kocsina volt. Az egyik kocsmáros felajánlotta, egy hordó sört ad annak, aki elsőnek vállalkozik És a másfél év alatt annyi pénzt tettem félre, hogy idehaza vehettem magamnak egy szerény kis házat... * Több mint tíz év telt et a szegedi híd ünnepélyes átadása, 1948. november 21 óta. De a törzsgárda, az acélmag a MÁVAG hidászok legtöbbje még együtt van. Azóta felépült többek között a Déli összekötő hid, a bajai Dunahíd, és felépült messze Egyiptomban, a .Níluson a heluani híd. Fekete János mérnök, Takács Lajos, Kiszely József, Hurják, Illés, Vidéki, Gyulai és a MÁVAG többi -szegedi" dolgozója ugyanúgy iparkodott az azóta eltelt időkben, mint itt nálunk. Nem volt mindég zökkenőmentes a munka és az élet az eltelt tíz esztendőben. Több hidász keserűen emlékezik a -cikk-cakk—politika idejére, amikor Nagy Imréék máról holnapra meg akarták változtatni az ipar szerkezetét és minden átmenet nélkül, jóformán az egész nehézipart leállították, többek között a MÁVAGot is. — Gyártsanak lókapákat — tanácsolta valamelyik parlagi közgazdász, a milliós értékeket produkáló, évtizedes és világszerte méltányolt gyártási és szerelési tapasztalatokkal rendelkező MÁVAG hídgyárnak. A vezetők és a munkások egyaránt elképedve hallgatták ezt a javaslatot, amelynek megvalósítása a hírneves magyar hídgyártás halálét jelentette volna. Azóta már eltelt néhány év és jó vágányon siklik politikánk. Már kialakult a helyes arány a nehézipar és a könnyűipar között. Az utolsó néhány év igazolta, hogy van létjogosultsága és jövője is a MÁVAG hídüzemének. Nem kell az egyéni gazdálkodás alátámasztására szánt kis lókapák gyártására pazarolnia szaktudását az olyan műszaki gárdának és szakmunkás-csoportnak, amely egy heluani hidat épített meg. Nemcsak a MÁVAG nőtt — a Ganz gyárral való egyesülése folytán — hatalmas üzemmé, visszhang, ha meghalljátok dajkáló édes váró- arra, hogy átgurítja a hordót az új hídon. Aligsom nevét? Ma, az új világ születése és az én fogantatásom napján, ma rólatok álmodom: a vas és az acél, a 'kő és a beton formálóiról és mestereiről. * És az újságíró elinduít a hidászok közé, Budapestre. hbgy összeért a főtartó a meder felett, úgyszólván egy szál pallón gurította át a jókedvű és bátor hidász a hordót, amelynek tartalmát közösen itták meg, természetesen a szegediek egészségére. A hídavatás felejthetetlen percei .. * Hatalmas épület a Ganz—MÁVAG hídosztályának szerelő csarnoka. Forrt, pezsgett az Az azóta méreteiben is igazi, nagyüzemmé élet a délutáni műszak kezdetén, oUjártamkor. egyesült Ganz—MÁVAG hídosztálya vezetőjének, Váradi Imrének szobájában és künn az üzemben, a hídműhely óriási csarnokában találkoztam ismét, több mint tíz év után először azokkal a mérnökökkel, munkásokkal, akik részt vettek a szegedi közúti híd, a népi demokrácia egyik legjelentősebb szegedi létesítményének építésében. Fekete János mérnök volt akkor a szegedi híd építésvezetője. Vele beszéltem először. Visszaemlékezéseiben elmondta, hogy miiven izgalmas műszaki feladat volt ez a hídépítés. A 147 méter fesztávolságú mederhíd legnagyobb áthidalása a Tiszán. Már a mederpillér készítése is alaposan igénybe vette az építők szakAzok a hidászok, akik részt vettek a szegedi hid építésén, mégis találtak alkalmat, hogy egy negyedórát elbeszélgessenek velem azokról a régi napokról. Érdekes véletlen: pár lépésnyire attól a helytől, ahol már az algyői hídhoz készülő részeket tárolják. Kiszely József a szállítási csoport vezetője volt a .szegedi hfd építésénél. Gyulai István akkor még bérelszámoló volt. az itteni munkán. Hurják István előrajzoló. Illés Ferenc lakatos volt. Vidéki István szintén. Mindegyik tud valami érdekeset és újat mondani erről az időről. Illés Ferenc, Vidéki István például arról beszélt, hogy kis hídgyárat sen és barátságból.. állítottak fel a Torontál téren. Három kisebb de vele nőttek az emberek, a hidászok is. A feladatok végrehajtása során és a népi demokrácia nyújtotta lehetőségek nyomán felnőtt ebben a gyárban egy új, tehetséges műszaki gárda is, amelynek soraiban ott vannak azok a fizikai munkások, akik először a budapesti, majd a szegedi, s az utána következő hídesaták hősei voltak. Ezek azóta felsőfokú és középfokú műszaki képesítést, mérnöki oklevelet szereztek és vezető beosztásbíui dolgoznak. Váradi Imre lakatos — aki a szegedi híd építése korában gyártásvezető volt —. ma már mérnök és a Ganz—MÁVAG hídosztályának vezetője. Takács Lajos, az egykori csoportvezető, ma Váradi helyét tölti be és a hídműhely gyártásvezetője. Gyulai Ferenc —, aki a szegedi híd építésénél még mint említettem, bérelszámoló volt —, ugyancsak eliregezte a műegyetemet és mérnök. a hídműhelvben. A MÁVAGnak, illetve a hid osztálynak külön részlege van a Boráros téren. Ennek vezetője Kiszely József, az egykori szállítási csoportvezető. Hurják István technikusi képesítést nyert. Ugy mellesleg említette, hogy most adta el régi házát és helyette új, tágasabb otthona lesz. Illés Ferenc lakatos pedig művezető, s így sorolhatnám a példákat. * Egy-két ember hiányzik a MÁVAG akkori -szegedi" kollektívájából. Nagy Sándor, a híres szerelőcsoportvezető például azóta már jol megérdemelt nyugdíját élvezi. A -zöm- azonban' dolgozik keményen és készül újabb, nagy feladatokra. Fekete János mérnök arról beszélt, hogy pályafutása csúcspontpontját jelenti majd az a nagy munka, amelyre most a MÁVAG hfdüzemében, mérnökö'technikusok, lakatosok, szerelők, szállítók egyaránt npkigyűrkóznek. Ez pedig az új budapesti Erzsébet h'd, amely az ország első kábelhídja lesz. Az új hídnak szebbnek, korszerűbbnek, merészebbnek kell lennie a réginél, méltó az új tavaszát élő Budapesthez, méltó izmosodó szocialista iparunkhoz. — Addig is megcsináljuk maguknak, csongrádiaknak az algyői hidat is — kacsintott rám Takács Lajos — Ugy MÁVAG-módra, szívecVidám érák a kende.rl<m&yyáfi klukjúlxan A Szegedi Kenderfonógyárban közkedvelt, sűrűn látogatott hely a KlSZ-khíb. Esténként hetven—nyolcvan fiatal fordul meg itt, de néha száznál is több. Nem is csoda: jól szórakoznak, vagy pedig hasznos tanulással töltik el az időt. Közkedveltek a televízió színház- is mozielőadásai, nem. is szólva a sportközvetítésről, amikor alig fémek a két teremben. Vasárnap délutánonként a KlSZ-alapszervezetek rendesnek klubdélutánokat. Eljönnek ezekre még az ifjú házaspárok is, mert jól töltik az időt. Szellemi öttusa, irodalmi előadások és egyéb rendezví- * nyek teszik kellemessé a délutánt, mely azután tánccal fejeződik be. Gyakran tanulásra is sor kerül a klubban. Itt tartják a -Szakma ifjú mesteretanfolyamot, hiszen ezért a címért sok fiatal verseng a gyárban. Itt folyik az Ifjú technikusok továbbképzése is. amikor egy-egy szakkérdésről tart valamelyikük előadást. amit a többiek megbírálnak, illetve megvitatnak. Máskor az asztaliteniszezők veszik birtokukba a klubot és parázs versenyeket rendeznek, vagy éppen a szavalók mérik össze a tudásukat. A klub programjában szerepel a veteránok és ifjúmunkások baráti találkozója és eszmecseréje is. A becsületbüfében sör, bambi, csokoládé és egyebek várják a fiatalokat. Mindenki kiszolgálja magát, beleteszi a fizetendő összeget a kasszába, kiveszi a visszajáró pénzt. És hiány még nem volt... NÉMETH LAJOS Vonat fékezés — fényjelzéssel Leningrádban automata fékberendezést szerkesztettek a vasúti közlekedés számára. A fényjelzés segítségével működő berendezés 20—30 centiméteres ponttossággal állít meg egy óránként 5o kilométeres sebességgel haladó vonatot. Az automata fékberendezéshez főleg félvezetőket használnak fel. Az első ilyen berendezést egy leningrádi földalatti állomáson szerelik fel. ÁAAAÁÁAÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAA AAAAMAAAÁÁÁÁÁAAAAÁÁAAAÁAAAAÁÁAAAAAÁAAAAAA^AÁAAé Néhány évvel ezelőtt még szántőröld terület el a Dunai Vasmű helyén. Azóta roha Jól illeszkedik a Rerrich Béla tér hangulatába a Béko-épület amely egyik legnar mosan iparosodo országunk egyik büszkeségévé vált a hatalmas gyár, A képen: gyobb, a felszabadulás után épült tudományos és oktatási létesítménye Szegednek (észlet a nagyolvasztóból