Délmagyarország, 1960. március (50. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-08 / 57. szám

3 Kedd, 1960. március 8. Moszkvában már Hruscsov franciaországi látogatása a legfőbb beszédtéma Párizs felkészült Hruscsov fogadására Bér a szovjet kormány elnöke csupán szombaton tért vissza csaknem egyhó­napos délkelet-ázsiai utazá­sáról, ma már Moszkvában a fö beszédtéma a soron következő út, Hruscsov franciaországi látogatása. A szovjet főváros min­dennapi életének ezernyi je­le mutatja ezt a készülő­dést. A Puskin Múzeum épült'-in, a francia trikolor leng: a látogatás küszöbén a múzeum, s a világhírű le­ningrádi Ermitazs gazdag francia képzőművészeti anyagából rendeztek itt ki­állítást A filmszínházak francia filmek bemutatóit hírdelik, s a premierek so­rában az első hely illeti meg az első francia—szovjet közös produkciót, a Nor­mandie-Nyeman clmü fil­met. Márciusban francia na­pokat rendeznek a moszkvai színházakban — Molitre­tól Sartreig gazdag kereszt­metszetben mutatják be a francia drámaírás kiváló al­kotásait. A napisajtó jelentéseket közöl nemcsak az út előké­születeiről, hanem arról ls, hogy Franciaországba uta­zik a világhírű Alekszand­rov-együttes, s hogy Párizs­ban nagyszabású kiállítás nyílik az orosz és a szovjet képzőművészek nagyjainak műveiből. Magától értetődő, hogy az ilyen elóktszület fokozza a szovjet kormányf6 útja irán­ti várakozást, s híven mu­tatja, milyen őszinte, baráti érzésekkel viseltetik az egész szovjet nép a francia nép iránt. A barátság to­vábbi megerősödését várják a szovjet emberek Hruscsov Párizsi utazásától. Arra a kérdésre, hogy mi lehet ez az eredmény, a Mezzsdunarodnaja Zsizny ci­mü tekintélyes szovjet fo­lyóirat igy válaszol: »A bé­kés egymás mellett élés szükségszerűségének elisme­rése alapján Franciaország ís a Szovjetunió számára nem lesz túlzottan nehéz, hogy megtalálják, hol esik egybe a bonyolult nemzetközi kér­dések megoldásával kapcso­latos álláspontjuk. Ezt meg­könnyíti az a tény, hogy a Szovjetunió és Franciaor­szág között nincs áthidalha­tatlan ellentét«. -A Szovjetunió politikája Franciaország • iránt teljes­séggel világos — folytatja a folyóirat. — A szovjet kor­mány feje nem azért utazik Párizsba, hogy bármilyen for­mában ls kihasználja Fran­ciaország nehézségeit, vagy ahogyan néhány reakciós újság állítja: még jobban elmélyítse a nyugati vezetők közötti nézeteltéréseket. A szovjet kormány célja, hogy megértésre jusson Francia­országgal, s gyökeresen meg­javítsa a francia—szovjet kapcsolatokat*. * Már csak egy hét választ­ja el a franciákat N. Sz. Hruscsov Párizsba érkezé­sétől. A szovjet kormányfő lá­togatásának előkészületei végső szakaszba jutottak. A Hruscsov iránti rokon­szenv ajándékok tömegében is kifejezésre jut. Romain­vllle városa Denielle Casa­novának szobrával kívánja meglepni Hruscsovot. Geor­ges Salendre békedíjas szob­rászművész faragta már­ványba a francia ellenállás mártírjának alakját. A francia ailami pénz­verde emlékérmet veret a Hruscsov-látogatás tiszte­letére. Az ajándékokból kijut Hruscsov unokáinak is. Nem valószínű az olasz kormányválság gyors mtgoldása Két hete tart már a "par­lamenten kívül* kirobban­tott olasz kormányválság, amelynek megoldását a parlamenten belüli erővi­szonyok és az ország valósá­gos helyzete is igen nehéz­zé teszik. Az AFP francia hírügy­nökség tudósítója kommen­tárban foglalja össze a meg­oldási lehetőséget. A Ke­reszténydemokrata Párt vá­laszúton áll — Írja a tudó­sító. A pártnak választania kell; vagy egy újabb kissebbségi kormányt hoz létre, amely lényegében Segni lemondott kabinetjének újabb kiadása lenne, vagy közép-baloldali kormányt alakit a szociálde­mokratákkal és a köztársa­ságiakkal, a szocialisták tá­mogatása mellett. A kor­mányválság első napjaiban a párt kidolgozott ugyan egy programot, ez azonban meg­kerüli ezt a kérdést. E formula megvalósításá­nak fő nehézsége, hogy be­leütközik a keresztényde­mokraták jobbszárnya és középirányzata egy részének, valamint a Köztársasági Párt jelentős csoportjának ellenállásába. Ezek ugyanis továbbra is ellenségesen áll­nak szemben minden olyan kombinációval, amely bár­miféle megegyezést tételez fel a Nenni-féle szocialisták­kal, akiknek szemére vetik, hogy »nem szakítottak vég­legesen a kommunistákkal«. De Gaulle meghátrált a francia jobboldal előtt Ferhat Abbasz: az algériaiak folytatják a harcot Diplomáciai kapcsolatot létesitett i Német Demokra ikus és a Guineai Köztársaság A Német Demokratikus Köztársaság és a Guineai Köz­társaság kormánya az elmúlt napokban megállapodott, hogy nagykövetségi szinten felveszi a diplomáciai kapcsolatokat. Kari Nohr, az NDK nagykövete már elutazott Conakryba, a Guineai Köztársaság fővárosába. Dr. Seydon Conte, Guinea NDK-beli nagykövete szombaton felkereste Wilheim Pieck államelnököt, akivel rövid megbeszélést folytatott. Mint az AP amerikai hírügynökség berlini tudósítója megállapítja, a nyugati diplomatákat »elkedvetlenítette« e hír, ugyanis -a diplomáciai kapcsolat létesítését a kelet­nemet kormány front-áttörésének tartják a nemzetközi el­ismerés terén« — írja az említett amerikai hírügynökség tudósítója. Bizonyos, hogy a Guineai Köztársaság elhatározása, hogy diplomáciai kapcsolatot létesít az NDK-val, a lehető legrosszabbkor jött a bonni kormány számára. Üj Del­hiben, l ndia fővárosában ugyanis élénken emlékeznek dr. Heinrich von Brentano nyugatnémet külügyminisz­ter nemrégen tett kijelenté­sére, — a külügyminiszter a közelmúltban járt többek között Pakisztánban és In­diában, hogy rávegye e két kormányt, csak a Német Szövetségi Köztársaságot te­kintsék Németország képvi­selőjének — mely szerint »a nyugatnémet kormány a legjobb úton van ahhoz, hogy elsáncolja az NDK nemzetközi pozícióit*. Nos, az, ami az NDK és a fiatal Guineai Köztársaság között történt, a legteljesebb mértékben megcáfolta azt, amit Brentano már mint megvalósult tényt említett. Kitűnt, hogy a fiatal afrikai független országok nem te­kintik parancsnak Bonn ál­láspontját és nem veszik fi­gyelembe azt a fenyegetését sem. hogy amennyiben — a Szovjetunión kívül — más ország is elismerné az NDK-t, úgy ezzel az ország­gal a nyugatnémet kormány megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat, mivel »a Né­met Szövetségi Köztársasag hivatott csupán arra, hogy Németország nevében be­széljen.* Ez utóbbi, idézőjelbe tett mondatrész az úgynevezett Hallstein-féle doktrina lé­nyege. miután ezt az állás­pontot — amelyet a Német Szövetségi Köztársaság kor­mánya Jugoszlávia esetében alkalmazott is — Hallstein nyugatnémet politikus fo­galmazta meg. Guinea lépése meglepte a londoni, és párizsi, sőt a washingtoni kormánykörö­ket is. E politikusok ugyanis azt tartották, hogy azok a gazdasági és kereskedelmi vonatkozású kedvezmények, és segélyek, vagy kölcsönök, amelyeket a bonni kormány az afrikai és ázsiai országok megnyerésére kilátásba he­lyezett, olyan előnyöket jelen­tenek az NSZK javára, ame­lyet a keletnémet kormány már semmiképpen sem tud behozni. Az elmúlt év má­sodik felében az Egyesült Arab Köztársaságot is rczal fenyegette meg a bonni kor­mány, hogy amennyiben el­ismerné az NDK kormányát, úgy Bonn kénytelen volna kairól nagykövetét vissza­rendelni és az EAK-kal fennálló kapcsolatait meg­szakítotlnak tekinteni. A guineai kormány lépése azt követően, hogy a Német Szövetségi Köztársaság alul­maradt az asszuáni gát fel­építésének második szaka­szával kapcsolatos "pályáza­ti versenyben* is (ismeretes, hogy e gátépítési munkála­tokra is a Szovjetunió ka­pott megbízást) súlyos presz­tízsveszteséget jelent a bon­ni kormány számára. Eddig ls nyilvánvaló volt ugyan, bog)' az NDK elismerése Ázsiában és Afrikában már nem várathat sokáig magára, mert hiszen a két Németor­szág léte megcáfolhatatlan lény, azt azonban nyugati körökben is kevesen hitték, hogy az afrikai országok ál­láspontjának megváltozása napokon belül megkezdődő folyamat lesz. Lapzártakor érkezett je­lentés szerint Bonn Conak­ry-i nagykövetét jelentésté­telre hazarendelték. Bár úgy tűnik, hogy Bonn most is következetes lesz é6 megsza­kítja diplomáciai kapcsola­tait a "vétkes* guineai kor­mánnyal, bizonyos, hogy e tervezett lépésének követ­kezményeit mérlegelni fogja, mert hiszen afrikai és ázsiai pozícióinak feladásáról van szó. Alig kétséges ugyanis, hogy a merev bonni maga­tartás bármely ázsiai, vagy afrikai országot visszariasz­szon attól, hogy legjobb be­látása szerint cselekedjék. Pcrényi István Bonn és Madrid együttműködése: merénylet a világbéke ellen Hogyan reagál a bonni kormány a hozza intézett szovjet jegyzékre'( De Gaulle tábornok négy­napos algériai látogatásáról szombaton este visszatért Franciaországba. De Gaulle Colombey-les-Deux Egltses­ben pihen pár napig. Szombaton de Gaulle a többi között Boghart-ban ia járt és az ott állomásozó tisztek előtt megismételte az algériai út során hangozta­tott meggyőződését, hogy az algériaiak Franciaországgal maradnak. Az "Algériai Köztársaság Hangja«-rádió kommentálta a francia köztársasági elnök legutóbbi beszédét. A be­mondó rámutatott, hogy de Gaulle megfosztja tar­talmától az önrendelkezési jogot. Akkor, amidőn az algériai kormány kijelenti, hogy ki­juthatunk a függetlenséghez békés úton, de Gauelle így válaszol: az algériai probléma csak a francia hadsereg győ­zelme után nyerhet megol­dást. De Gaulle tagadhatatlanul meghátrált — állapítja meg az Algériai Köztársaság rádiójának kom­mentátora. A londoni "Observer* va­sárnapi kommentárjában ugyanezt az álláspontot kép­viseli. "De Gaulle meghát­rál* című vezércikkében hangsúlyozza, mindaddig, amíg de Gaulle vissza nem nyeri bátorságát már ki­nyilvánított álláspontja is­mételt megvalláeára, nincs tyéawJédot S U PER DOLLINA II. prima kisfilmes fényképezőgép. Tessar 1:2.8 50 objek­tívvel. távmérővel és Vehur-zarral van ellátva. Ara 1800 Ft, tok 200 Ft. ttNTKÉPEZffCÉPET Makó, Lenin u. 7. Szeged. Sztálin krt. 42. Szeged, Lenin út 16. Hódmezővásárhely, Sztálin Út 6. Szentes, Kossuth «. 6. remény az algériai kérdés rendezésére. Rövid életú virágzás után az algériai béke kilátásai szertefoszlottak. Nagy nemzetközi tragédia, hogy de Gaulle nem tudta kiaknázni a pártütő tábor­nokok és a felkelt telepesek felett aratott legutóbbi győ­zelmet. Megvolt az esélye a há­ború befejezésére. Vajon meddig kell a sok francia és algériai fiatalnak felmorzsolnia életét e cél­talan, több mint öt éve fo­lyó háborúban? — teszi fel a kérdést az "Observer* hír­magyarázója. Ferhat Abbasz. az algériai ideiglenes kormány elnöke nyilatkozatot adott a Kara­csiban megjelenő Dawn cí­mű lapnak. Dt Gaulle tábornok csü­törtöki Constantine-i beszé­dében — mondotta Abbasz — tagadta mindazt, amit szeptember 16-án mondott, vagyis, hogy az algériaiak jogot kapnak, hogy önma­guk döntsenek jövőjükről. A Constantine-i beszéd to­tális hadüzenet az algériai népnek. Ferhat abbasz rámutatott hogy az algériai háború még évekig eltarthat. A vi­lág könnyen megértheti az algériai szabadságharcoso­kat, akik tiltakoznak az el­len, hogy elfogad iák a fegyverszünetet, mielőtt ész­szerű bizonyítékot szerezné­nek az algériai szabad vá­lasztások lehetőségéről. Az Algériai Köztársaság ideiglenes kormánya folytat­ja függetlenségéért vlvot' harcát, mindaddig, amíg reális remény lesz az algé­riai probléma igazságos és békés megoldására — mon dotta Ferhat Abbasz. Pénteken Zorín szovjet külügyminiszterhelyettes ma­gahoz kérette Kroll moszk­vai nyugatnémet nagyköve­tet és átnyújtotta neki a szovjet kormány jegyzékét. .4 szovjet kormány e jegy­zékében elítéli a bonni kor­mány azon elhatározását, hogy katonailag együttmű­ködik a Franco vezette fa­siszta spanyol rezsimmel s rámutat, hogy a nyugatné­met kormány ezen elhatá­rozása durva megsértése Né­metország feltétel nélküli megadási aktusának és a győztes szövetségesek Né­metországra vonatkozó egyezményeinek. A Német Szövetségi Köz­társaság kormányának e lé­pése — állapítja meg a szovjet jegyzék a további­akban — azt jelenti, hogy a Bundeswehr, a nyugatné­met hadsereg felfegyverzése elérte azt a fokot, amikor már szúk számára az Észak­atlanti Szövetség és a Nyu­gateurópai Unió által biz­tosított keret. Az pedig, hogy a nyugatnémet kor­mány éppen ezekben a na­pokban kívánja nyélbeütni a spanyolokkal való kato­nai együttműködés lehetősé­gét, annak bizonyítéka, hogy nem célja elősegíteni az eu­rópai helyzet megjavulását, sőt, elhatározása lényegében a rövidesen megkezdődő tízhatalmi leszerelési tár­gyalások, sőt. a május 16-án kezdődő csúcsértekezlet eredményességének szabotá­lása. Pénteken este a Német Szövetségi Köztársaság kül­ügyminisztériumának szóvi­vője nyilatkozatában — mint nyugati hírügynöksé­gek jelentik — azt igyeke­zett elhitetni, hogy a Szov­jetunió jegyzéke beavatko­zást jelent a Német Szövet­ségi Köztársaság belügyeibe és ezért a nyugatnémet kor­mánynak célja visszautasí­tani a jegyzéket. Hivatalosan eddig még nem érkezett jelentés arról, hogy a nyugatnemet kor­mány elutasította volna a szovjet jegyzéket. Moszkvai politikai körökben megjegy­zik azonban, hogy egy ilyen bonni lépés annál kevésbé volna indokolható, mert hi­szen a hitleri fasizmus ellen harcolt győztes koalíció minden tagjának nemcsak joga, de kötelessége is min­dent megtenni a német mi­litarizmus feltámadásaruik megakadályozására. Márpe­dig semmiképpen sem lehet bebizonyítani, hogy Bonn tervezett szövetsége Madrid­dal a »béke ügyét« szolgál­ja, így a szovjet Jegyzéket Bonn következmények nél­kül nem utasíthatja vissza. Az Egyesült Államok szabotázsa idézte elő a havannai robbanást? Amerikai—kubai feszültség Fidel Caslro beszéde nyomán Pénteken Havanna. Kuba fővárosának kikötőjében fel­robbant a La Coubre nevű francia teherhajó, amely Belgiumból szállított 30 ezer tonna fegyvert és lőszert a kubai hadseregnek. A rob­banás következtében körül­belül száz ember hali meg és sok épület megrongáló­dott. A szerencsétlenség után összeült kubai miniszterta­nács megállapította, hogy szabotázs történt. Ez a leg­súlyosabb katasztrófa, amely Kubát az 1931-ben Carna­guey tartományt ért szököár óta (akkor több száz ember halt meg) sújtotta. A minisztertanács gyász­napot rendelt el a robbanás áldozatainak emlékezetére. Több amerikai állampolgárt letartóztatott a rendőrség. * Szombaton temették el Havannában a szerencsét­lenség áldozatainak egy ré­szét, ötven embert. Fidel Castro, kubai miniszterelnök gyászbeszédében utalt arra, hogy már Belgiumban aka­dályok gördültek a kubai fegyvervásárlás elé: az otta­ni amerikai konzul és kato­nai attasé igyekezett meg­akadályozni a fegyverek el­adasat. "Egyetlen orszagnak sincs joga megtiltani szuve­rénitásunk megvédését* — mondotta ezután és miután élesen támadta az Egyesült Államokat, kijelentette: a merénylet az amerikaiak műve. Az Egyesüli Államok kül­ügyminisztériuma cáfolta, hogy kormányának valami szerepe volna a havannai robbanás előidézésében. Dip lomaciai úton fogunk tilta­kozni e felelőtlen vad ellen — tette hozzá. * Az amerikai külügymi­nisztérium szombaton rész­vétét nyilvánította a havan­nai robbanás halálos áldo­zatai csaladjainak, de a nyi­latkozat szándékosan mel­lőzte a részvét nyilvánítását a kubai kormánynak. A nyilatkozat szövege is­ismét megmutatta, hogy a két ország kormányának kapcsolatai feszültek — írja az AP amerikai hírügynök­ség. — Rendes körülmények között az üzenetet a kor­mány és a nép küldte volna a másik ország kormányá­nak és népének. A diplomá­ciai gyakorlatban a másik ország kormánya megemlí­tésének mellőzése azt je­lenti. hogy a üzenetet küldő kormány nem taríja rokon­szenvesnek a másik kor­mányt.

Next

/
Thumbnails
Contents