Délmagyarország, 1960. március (50. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-06 / 56. szám

7 Vasárnap, 1960. március 6. PAPP LAJOS: DISTICHONOK i Etfeketfilt szemű vattás városi esték hajszoltak keserű ködben kék utakon Lányok asszonyok éneke sírva hasít füleimbe s árboc nincs ahová megkötném magamat sem viasz Elsuhanó szél felhőkkel gurigázik Nincs öröm és szeretet Fény s nem láng a neon Most már így danolódnak a tegnapi napról a nóták lassan mint az eső lassan-jéghidegen -tennünk kel] valamit!* — riadót fúj bennem a vér két öklöm szétszakadó zászlókkal hadonász Húsz meg négy katonám van szótlan barna legények vállalnák a csatát bennük bízhatok én Vállalták a keserves zsírtalan éhes Időket szót sem szóltak a kis nélkülözések alatt Arcuk a földre hanyatló árnyékok közelében csonttá csontosodott disz csak rajtuk a hús Húsz meg négy katonám van: nem féltem se a téltől sem gonoszul kitalált bombák rémeitől Nem féltem magamat — tűnt ősök kőbe faragtak éles vésővel mintázott az apám Testvérkém! ha fejedben a csöndet megtöri durván rikkantás ez a dal így nézd indulatát Várok az éj közepén s mint fáradt vándorok én is hangos füttyszóval bátorodom: ne nevess! Nem magamért rémit a növekvő esti sötétség érted s mind akikért lármát csapni muszáj Édesanyámért ládd aki lelkét is nekem adta öccseimért akiket mint téged szeretek Hosszú volt ez az út — hogy faltuk a tengeri-kását korpás doh-kenyeret tejport műlevegőt Kérdezd csak meg apád én kérdtem már az envémet hányszor ült szakadó vállán jaj a halál Most hogy a béke közöttünk ül és könyveket olvas slábát,minta mienk fölmelegíti a tűz rossz tán hallani erről inkább szép mese-szóval mulatnánk az időt mind együtt idebenn Szél riogat leszakadtak a régi levélkék Kétarcú ma a föld s nézd meg jól a jövőt Ott csak az egyik a hajnal kedves fénye világít Nincs más út se csak egy amin idáig elért próbákat türelemmel álló kis hadinépünk Fáklyák fénye lobog társon vélük e dal Láttam a városokat zene mellett harcokat élni szétszórt lampionok égtek — házak előbb ' sűrű füst táncolt kavarogva dübögve az erdők kormos termeiben szörnyű volt az a bál Bár most csöndes az út és csöndes tiszta a reggel olykor idézni nem árt az elmúlt napokat Testvérkém ne nevess kl de többet gondolok éa rád mint a világra miről szőttél dalt magad is..© LOM FERENC; Boszorkánysziget Fölsír az erdő csöndje: jaj, kl jár ittf Pár csillag fönt, mini bagolyszem, világlik, • ég reccsen, rözse roppan, gally törik. Éji madárra} suhan át a vizén, mintha nyugtalan asszonyok mezitlen lelke szállana ősidőkből át. Jajong a zsombék s árnyak hemperegnek, azoknak árnya, akik nem szerettek, t valakit várnak, hátha jönne még. Kóbor szél járja táncát csak a fákkal, s hűlt máglyák asszony-csókos parazsával, míg fátylat bont az érett fűz-virág. Molnárlegény dala Szélmolnárom, hűs a malom alja, Ne önts búzát, rozsot a garatra, elült a szél, mégis ide hajtja szívemet a szerelem fuvalma. Molnárlegény, jó szél volt az éjjel, hogy számolsz el a malomkerékkel, nem egyszer, de nem fordult az félszer, mert aludtál barna menyecskével Hogy aludtam volna édes álmot, hisz a rózsám mindig csókra vágyott, $ arról akkor minek adni számot, ha egyszer a vitorla megállott. Molnárlegény, szedd o sátorfádat, nagy a világ, szerencséd találjad. Hanem, amért a vitorlák álltak, itt hagyod a gyönyörű rózsádat. Gazd'uram csak várja azt az árat, hogy a mennykő vessen kendnek ágyat Háta mögött száz zsandár is állhat, csak elviszem hűséges rózsámat. GAh SANDOB; Boldizsár Tegnap este meghalt Boldizsár ezóta a lelke messze jár borba fulladt isten gyermeke, s így őérte nem zeng szent mise temetésén nem leng füstölő nem kíséri sem pap, sem hívó a pap is azt mondta csúf dolog, és olvasó érte nem forog. Három borbarátja vitte kl s homokágyat vetettek neki és, hogy megjelöljék a fejét ledugtak egy vaskos venyigét Tavaly még azt mondta az öreg, hogy 6 biztosan a mennybe megy nyitogatja a menny ajtaját és az atyaisten rákiált: vagy kifelé, vagy be gyermekem -m és ő akkor szépen bemegyen. Tegnap oszf meghalt a vén betyár ezóta a lelke mennyben jár s bérmit prédikálnak a papok rajtuk Boldizsár is kifogott Kopasz Márta: Illusztráció Bimanóczy Géza: Gépkalapács Aino Hakullnen: Villamosmegállónál anyagú tárlatát nyitják meg ünnepélyesen a Móra Ferenc Múzeumban. Ezúttal Hakulinen Aino kiváló akvarellista; Kopasz Márta ismert grafikus; Rimanóczy Géza — aki mint portréfestő ért el szép sikereket —* továbbá Szekfű János, Szőke Győző és Vincze András közös tárlaton mutatják be legújabb alkotásaikat. Valamennyien gyakorlott és pályázatokon sikerrel szerepelt művészek, akiknek művészi munkálkodásában érezni leW Y.V fC 1 ' '—" Jőai izeqzdL faüBmuofaz mcLkelqélwL S

zeged képzőművészeti életének fellendülését, az alkotók friss munkakedvét bizonyítják a szinte hónaponként következő festéezeti kiállítások. Ma, vasárnap délelőtt 11 órakor hal szegedi képzőművész gazdag / j^foj* V.jHTS5 • • ... 'I r : • • Szekfű János: Horgolok Szőke Győző: Hajójavító telep het a szegedi képzőművészeti hagyományok tiszteletét s ugyanakkor az egyéniséget is. Tematikájuk friss, örömmel festenek meg mai témákat, ami az új valóság iránti érzékük és lelkesedésük eredménye. Közös kiállításuk megnyitása előtt ellátogattunk hozzájuk s egy-egy grafikát, vázlatot, rajzot hoztunk műhelyükből, ízelítőül. Szegedi miniatűrök jtialiduuluium. SZŰCS .TISZTELENDŐ' Szúrós szemű, javakorabeli ember volt, erős sörtés bajusszal. Még nem volt 50 éves, de az italozás koravénné tette. Valamikor kispap volt, de felszentelése előtt az egyház útilaput kötött a talpa alá. Hogy bor volt-e a dologban, vagy aszszonyszemély, soha ki nem derült. Hogyan került mégis az utcai szereplők közé? Nyilván, hiába hívták társai munkára. Nem ment. Végigjárta a régi időkből való ismerőseit, a házuk elé állt, az ablak elé s ott kukoríkolta el a köszöntőjét Erre kinyílt az ablak s kirepült papírcsomagban egy garas, vagy anélkül kellett odébb állnia. Ezek az ablak alatti monológok bezzeg tetszettek a gyerkőcöknek. Odaálltak Szűcs mögé s onnan növelték a hujahót. Erre nyílt meg inkr'Kb az ablak, semifint a köszöntőre. A hét megszokott napján Szűcs várható volt a városi számvevő, vagy a függetlenségi párt elnöke, vagy a legmódosabb ügyvéd ablaka alatt, akár esett, akár fútt. Megállt ilyenkor szónoki pózban, s a pátosz hamis hangján szavalta az utca népe gyönyörűségére: — Áldja meg az úristen, az én istenem, az egek mindenható ura, tekintetes kajlafalvi doktor Kajla Máté urat, áldja meg őt egész háznépével együtt, mégpedig olyanformán, hogy kegyelmének gazdag tárházát árassza az egész családra... S ha nem nyílt ki az ablak. tovább ömlött belőle a szóáradat. — ... árassza el gazdag tárházát az ő kegyelmének háznépére, szeretett hitvesére, az angyali nőre, a gyermekekre... Ki ne unná meg az áldásnak ezt a végtelenségét, s ki ne unta volna meg a gyereksereg lármáját, mely úgy kísérte Szűcsöt, mint az üstököst a farka! Rendszerint kirepült hát a -baráti szív alamizsnája*, ahogy a rézpénzt Szűcs elkeresztelte. A városban mindenütt csak -tisztelendő*-nek hívták. Vincze András: Pim el ikó A Háború után c. fametszetsorozatból