Délmagyarország, 1960. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-11 / 35. szám

3 Csütörtök, 1960. február II. Elkészült a mohácsi vízkivételi mű A falu továbbra is várja a munkásokat A jelentós állatni költséggel most elkészült mohácsi vízkivétel! mű nagy fontosságit a környék vízellátásának és az öntözéses termelés megjavításának érdekében is. Felvételünk az új létesítmény szivattyúházát süllyesztés után mutatja be, amint olyan rétegbe helyezték a Dunában, hogy a vízben úszó kisebb-nagyobb szemetdarabkák, jég, vagy egyéb káros tényező ne zavarja, s megfelelő szűrést is kapjon Sok érdekes kezdeményezés a népfront féléves szegedi tervében Ankétok, előadások * Állatkert létesítése * „Udvarias Szeged"mozgalom * Képzőművészeti díj alapítása A Hazafias Népfront Szeged városi elnöksége tegnapi ülésén azokról a feladatokról tárgyaltak, amelyek máris időszerűek a népfront májusi országos kongresszusával kapcsolatosan. Mindenekelőtt megállapították, hogy a legfontosabb a munkásokkal és a termelőszövetkezeti parasztsággal, valamint a külterületek lakosságával való szorosabb kapcsolat megteremtése. A továbbiakban több érdekes akciót határozott meg az elnökségi ülés. Február 15-én és 16-án Chopin-emlékestet rendeznek az Állami Zeneiskolában és az újszegedi November 7 Művelődési Otthonban. Sor kerül több népfrontestre is, melyben tanácstagok és az érdeklődők részére a minisztériumok küldöttei tartanak előadásokat a választott szervek működéséről, a tanácstagok és a választók jogairól és kötelességeiről. Ankétot rendez a jogi csoport, amelyen dr. Búza László akadémikus az ENSZ működéséről tart előadást. Februárban és márciusban a -Szép Szegedért «mozgalom érdeklődői folytatnak megbeszélést. A kulturális bizottság javaslatára is több feladatot határozott meg a népfront városi elnöksége. Igy például támogatják az egyetemi botanikus kertben létesítendő állatkert tervét. A Rózsa Ferenc termelőszövetkezethez vezető út és a Füvészkert közötti százméteres útszakasz megépítésére társadalmimunka-mozgalmat indítanak az I. kerületi tanács segítségével. Dr. Beretzk Péter ornitológus már felajánlotta, hogy a botanikus kert rendelkezésére bocsátja Fehértó madárvilágának a legkülönfélébb példányait. A madarak és az egyéb hazai állatok ketreceinek, kalitkáinak, óljainak előállítására, A termelékenység növelése a szegedi üzemek legfontosabb idei feladata valamint karbantartására ugyancsak társadalmi munkában kívánja a népfront elnöksége — a KISZ és a szakszervezet segítségével — mozgósítani a lakosságot. További jelentős segítséget nyújtanak a szegedi képzőművészet fellendítésére. A szegedi művészek munkásságának elismerésére Nyilasi- és Károlyi-díj alapítását javasolják, s két emlékplakettel tüntetnék ki a helyi kiállítások legjobb képzőművészeit. Február 20. és 26-a között szovjet—magyar, baráti est és szovjet képzőművészeti reprodukciós kiállítás gazdagítja a népfront programját. A kereskedelmi bizottság kirakatversenyt rendez a március 8-i nemzetközi r.őnap alkalmából. Április 4-ét megelőzően a népfront kereskedelmi dolgozó-aktivistái virággal köszöntik az üzemi munkások legjobbjait. Egész évre szóló versenyt kezdeményeznek az ••Udvarias Szeged—mozgalom meghonosításáért. Az elnökség a továbbiakban több határozatot hozott a nemzetközi nőnap, március 15-e és különösen hazánk felszabadulása 15. évfordulójának megünneplésére. M

ost télen, hófúvásban és csikorgó fagyban a munkásosztály képviselői felkeresték a falvakat, a tanyavidékeket, hogy a jelenről, jövőről szót értsenek a dolgozó parasztokkal. Az idősebb testvérek, a munkások elvitték szeretetüket, segíteni akarásukat a falu embereinek, hogy — miután sorsfordulóhoz érkeztek — tovatűnjön sok kételyük és így elsősorban önmaguk előbbrejutásáért vessék el a maradi, kisparcellás gazdálkodást. s helyette válasszák a szövetkezést. A falvakat, a távoli dűlőkön lapuló tanyákat járó munkások között számosan voltak, akik 1945-ben a földosztásban is részt vállaltak, mérték a grófi, urasági szérűt a zselléreknek. A hajszolt, szolgaéletüket tengető cselédek vágytak a földre, akarták azt a jussot, amelyet apáik, nagyapáik verejtéke öntözött. A munkásosztály testvéri segítsége, szövetsége kellett azonban ahhoz, hogy ősi jussukat megkapják, azt meg is őrizzék. Milyen lenyűgözően, erőteljesen hangzott 1945 után a szegedi gyárak munkásainak r,zavar "Földet vissza nem adunk! Megvédjük a parasztokkal együtt ősi jussukat!* Ez nemcsak az újgazdáknak, hanem minden dolgozó paraszti rétegnek erőt, bátorítást adott, hiszen a feudalizmust, az összes gonosz, embersariyargató velejárójával, nem akarták viszsza. S hosszú időn át vasárnaponként mindig ott voltak a munkásosztály követei a falvakban. Nemcsak igazságot vittek, hanem soksok fizikai munkát is végeztek: iskolát, egészségházat, művelődési otthont stb. javítottak, építettek. A földosztáskor, a felszabadulás utáni falujárásban, meg a harcban, amely a feudáliskapitalista rend visszatérte ellen irányult — elpusztíthatatlanul megfogant a munkás-paraszt szövetség. E

zek is eszembe jutottak, amikor a mostani falujárás, munkás-paraszt barátkozás, eszmecsere több történetét végigéltem, vagy meghallgattam a munkások, parasztok véleményét ta'álkozásaikról. Voltak ugyan, meg bizonyára ezután is lesznek viták. De — és ez a fő — a vita türelmes, barátságos és miként a családban, úgy alakul ki a helves álláspont, oszlik el a kétely, bizonytalanság. Egy munkásmozgalmi veterán mesélte, hogy ő a földosztáskor Sándorfalvára járt. Ez a község és széles határa gróf Palavichini tulajdona volt. Amikor leütötték a karókat a zsellérek — jelezvén ezzel is a földosztást — akadt közöttük, aki aggodalommal megkérdezte: "Aztán nem jön vissza az úr, nem veszi vissza a földet? Igazán nem jön? ...« A munkások határozottan azt felelték: "Nem!* Most megint kérdeztek a munkásokat a sándorfalvi gazdák és ez a termelőszövetkezeti élettel i6 kapcsolatos volt. Milyen a tsz-ben az orvosi ellátás, igaz-e, hogy ez ingyenes, mi lesz az idősekkel? stb. A munkások mindent megmagyaráztak, nyíltan, őszintén beszéltek Sándorfalván is. Ott is hittek nekik a parasztok, épp úgy, mint 1945-ben, amikor azt mondották: Soha nem veheti vissza a gróf a földet! T

örténelmi jelentőségű volt a földosztás a falu, az ország életében. Ezt jelenti most az a "földmozgás*, amelynek nyomán fokról fokra, a dolgozó parasztok elhatározásával megvalósul a mezőgazdaság szocialista átalakítása. Ebben működtek és működnek közre a munkásosztály képviselői. Rendkívül fontcs, jó hatású, hogy a dolgozó parasztok számára sorsfordulót jelentő nagyüzemi gazdálkodás térhódításával tovább erősödött a népi államunk gerincét adó munkás-paraszt szövetség. Azt hiszem, túlzás nélkül állítható, hogy a földosztás, a felszabadulás utáni falujárás óta nem járta annyi munkás a falut, mint most, az elmúlt hónapokban. A dolgozó parasztok általában igen szívesen fogadták az üzemieket, a városi embereket Ügy nagyjából ismerik a munkásosztályt, tudják, hogy a gyárak termékei a legkülönbözőbb formában megtalálhatók a falun. Most azonban életközelségben találkoztak a dolgozó parasztok a munkásokkal és megosztották velük örömeiket, gondjaikat. Kölcsönösen jobban megismerte egymást a városi és a falusi ember, megnőtt egymás iránti bizalmuk, kölcsönös megbecsülésük. Sok kedves mozzanata él e barátkozásnak. Például Rúzsán — a szegedi járás egyik legjelentősebb szőlő- és gyümölcstermelő községében, amely tsz-községgé lett — közös vacsorára hívták meg a dolgozó parasztok a munkásokat. Itt a közmegbecsülésben álló, kiváló szőlő- és gyümölcstermelő, Négyökrű (Folytatás az 1. oldalról.) politikai előkészítés is jobb volt, mint korábban. A vállalatok 1960. évi tervüket néhány kivételtől eltekintve időben megkapták. A textiles a faipar kivételével a tavalyi tervekkel szemben sok üzem jelentős tervemelést kapott. A Szegedi Vasöntödében 37, a Fémfeldolgozó Vállalatnál 25, a Kenderfonógyárban 7,6 százalékkal emelkedett az idei terv. A mennyiségi feladatok növekedése mellett jelentős feszítés következett be az alaprentabilitás, a termelékenység, valamint az önköltségi szint megállapításánál. Az eredményes 1959-es év után január hónapban némely üzemben visszaesés mutatkozott. A negyedik negyedévben 31 vállalat nem teljesítette tervét, januárban pedig tíz. Ezek az üzemek, ha nem biztosítják időben az ütemes termelést. később már sokkal nehezebben küzdhetik le az elmaradást. Befejezésül az ipari osztály munkatársa vázolta az ipari vezetők előtt álló legfontosabb feladatokat és kifejtette, hogy az 1960 évi ipari feladatok teljesítéséhez elengedhetetlen, hogy szoros kapcsolatban legyenek az üzemi tanáccsal és tág teret engedjenek az üzemi demokráciának. A referátum kiegészítéseképpen Juhász József, az 5ZMT elnöke a kongreszszusi verseny tapasztalatairól beszélt. A pártkongresszust megelőző hetekben fejlődött ki a munkaverseny egyik legszebb, legkollektívabb és legmagasabb követelményeket támasztó formája, a szocialista brigádmozgalom. Jelenleg 320 brigád küzd Csongrád megyében ezért a címért. S a legtöbb közülük Szegeden működik. A kongresszusi munkaverseny jó tapasztalatainak felhasználása képezi a legbiztosabb alapot a szocialista munkaverseny továbbfolytatására, felszabadulásunk 15. évfordulójának tiszteletére. Felszólalt az ipari aktíva ülésén Csakmag György elvtárs, a megyei pártbizottság ipari osztályvezetője is. Elismerését fejezte ki az ipar szegedi vezetőinek tavalyi jó munkájukért és az elért eredményekért, majd hangsúlyozta, hogy az 1960-as év fontos alapot képez az ötéves terv célkitűzéseinek elérésében. Az ipari ankéton elhangzott előadás és a hozzászólások sok tanulságul szolgáltak a résztvevő gazdasági, párt, szakszervezeti és ifjúsági vezetők számára. Az elhangzottakat megbeszélik majd üzemi pártaktíva értekezleteken, a szakszervezeti bizalmiakkal és az üzemi tanácskorésokon is. Ex po rt köte I ezettség e k — liíLzaa&náoaL A Hungarotex Textilkiviteli Vállalat megrendelt a Szegedi Ruhagyárnál ötezer . itatóvödröt, amelyet egy raktáron levő nagyobb tétel kiegészítéseképpen gyártanának. A cikk szíriai rendeltetésű, ahol a külkereskedelmi vállalat egy versenytárgyaláson nyerte el szállítását. A versenytárgyalás feltételei közé tartozik a szigorú határidős szállítás és az, hogy a szállítandó cikk értékének egy negyedrészét garancia formájában az ottani banknál letétbe kell helyezni. Amennyiben a szállítási feltételt akár a határidő, akár a minőség szempontjából nem teljesítik, a letett bankgarancia elvész az ország számára. Ezek az előzmények és most következik a történet, amely visszanyúlik az előző év október—november hónapjaira. A Szegedi Ruhagyár készítette régebben ezt a cikket és itt rendelkeznek az ehhez szükséges speciális gépekkel, a minisztérium is a Szegedi Ruhagyárat jelölte ki. Mégis kijelentették, hogy nem hajlandók a vödrök gyártását vállalni, végülis csupán az iparigazgatóság utasítására vállalta el a gyár. A külkereskedelmi vállalat már megelőzőleg érintkezésbe lépett az Újszegedi Kender- Lenszövő Vállalattal annak érdekében, hogy biztosítsa az alapanyag gyártását. A gyár elvállalta, hogy január első napjaira néhány száz métert leszállít, majd folyamatosan szállítja a kívánt mennyiséget a Szegedi Ruhagyár részére. A Szegedi Ruhagyár azonban hoszszas huzavona és többszöri felszólítás után csak január 6-án adta fel a rendelést az Újszegedi Kender- Lenszövő Vállalatnak és így onnan, csak január 15-re igazolták vissza 600 méter legyártását. De ennek nem tett eleget, mert csak január végén bocsátott a Szegedi Ruhagyár rendelkezésére 534 méter anyagot, a további menynyiség gyártását pedig csak február 29-re igazolta vissza, amikor már kész itatóvödröket kellene szállítani. A február 29-ig történő szállítás sem biztosított azonban, mert az újszegedi gyár nem rendelkezik a szükséges fonallal. A szükséges fonalat a külkereskedelmi vállalat közbelépése után az iparigazgatóság a Komáromi Lenfonógyárnál az Újszegedi Kender- Lenfonó részére biztosította, de a két gyár most vitatkozik egymással. A Komáromi Lenfonógyár ugyanis csak motringban akarja a fonalat szállítani, az Újszegedi Kendere Lenszövő Vállalat pedig csak orsón akarja a fonalat átvenni. A Szegedi Ruhagyár belátva, hogy itt fontos közérdekről van szó, amelynek nemcsak anyagi következményei lehetnek, hanem erkölcsiek is, az egész külkereskedelem számára a Szíriába való exportot illetően, vállalta azt, hogy két műszakban, napi 200 vödör gyártásával, február végéig biztosítja a mennyiség legyártását. Ennek azonban nem tud eleget tenni, mivel az alapanyagot nem tudja folyamatosan kapni a gyártól. Igen fontos és szigorú feltételű exportszállításáról van szó. Három magyar gyárnak kell kooperálnia és a gyártást biztosítania. Az ország érdeke, hogy exportáljon. Vajon nem kellene-e mind a három gyár vezetőségének és kollektívájának elgondolkodnia azon: lehet-e az ország szempontjából mind anyagi, mind erkölcsi tekintetben fontos exportkötelezettség teljesítését ilyen huzavonával hátráltatni? K. B. Antal, a Napsugár Termelőszövetkezet elnöke köszönte meg a munkásosztály segítését abban, hogy a község parasztsága a maga boldogulására a szövetkezeti utat választotta. Aztán jófajta borral összekoccantották a poharakat. Ittak a munkásparaszt szövetségre, meg aira, hogy szép és nagy sikereket érjen el a Napsugár Termelőszövetkezet. O általában mindenütt az volt a dolgozó parasztok kérése, hogy a városiak ezután is keressék fel őket, beszélgessenek velük, adjanak hasznos tanácsot, segítséget továbbra is. A munkások is azzal búcsúztak: „Viszontlátásra, eljövünk máskor is!* A szegedi járásban több községet ünnepi tanácsülésen termelőszövetkezeti községgé nyilvánítottak. Sok dolgozó paraszt lépett be a régebben működő termelőszövetkezetekbe Kétségtelen, nem volt könnyű a tegnap egyéni gazdáinak a döntő elhatározás, de megtették, mert még könnyebben, gazdagabban, emberibben akarnak élni. Am igen nehéz és nem kis feladat mindent jól elrendezni a most alakult közös gazdaságokban. Hiszen a tegnap egyéni gazdái még nem szokták meg az új termelési formát, öntudatukat is növelni kel!, még némelyek bizonytalankodhatnak stb. Ezért is — meg a közvetlen, baráti szálak erősítéséért — nemcsak helyes, de kell is, hogy rendszeresen segítsék az üzemi munkások az új útra tért dolgozó parasztokat, tovább szélesítve látókörüket, tanácsokat adva esetleges kérdések megoldására stb. Igen helyesen állapította meg sok falujáró — például az idősebb nemzedékhez tartozó Pusztai Andor volt cipőgyári munkás, most az Állami Biztosító igazgatója —, hogy továbbra is kötelességének érzi a dolgozó parasztok meglátogatását, a velük való személyes beszélgetést. "Mert amikor az újszülött is a világra jön — mondotta —, sokat kell vele törődni, amíg megerősödik, igazán felcseperedik*. Szokták mondani, hogy minden hasonlat — és talán ez is — sántít, azonban van létjogosultsága. Arra int és figyelmeztet, hogy nem szabad megfeledkeznünk az eszmecserék további fontosságáról a dolgozó parasztok körében. Egyrészt azért nem, mert ezt meg is ígértük. Másrészt és elsősorban, mert fontos, el nem hanyagolható politikai kérdés a munkás-paraszt szövetség állandó erősítése. E

z a szövetség szilárd és célja, tartalma a szocialista építés meggyorsítása. Jelenleg ez az osztályszövetség annak szolgálatában áll. hogv az egész népgazdaságban lerakjuk a szocializmus alapjait. Az egész társadalom, és minden ember személves érdekében történik ez, hiszen megvalósulásával az eddigieknél sokkal jobban élünk maid. Az MSZMP helyes politikájában egyik legfontosabb a munkás-paraszt szövetség Ennek keretében azonban nélkülözhetetlen szerepe van annak, hogy a munkások és a parasztok rendszeresen találkozzanak egymással, tovább erősítsék a személyes barátság szá'ait. A jó politika, a személyes barátság kölcsönhatásban áll, az egyik segíti a másik gazdagítását és megfordítva. L

egelőször a kommunisták dolga gondoskodni arról, hogy a falujárók ezután is és rendszeresen megforduljanak a termelőszövetkezeti tagok, a dolgozó parasztok között. Példát a kommunistáknak kell itt is mutatniok. megtalálva a legkülönbözőbb módokat arra, hogv segítsék a falut. Murkásöntudatot, áldozatot követel ez, fillér fizetség sem jár érte. de kárpótlást ad az eredmények öröme A szövetség ós a barátság pedig ezután is új, viruló hajtásokat hoz. Morvay Sándor