Délmagyarország, 1960. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-10 / 34. szám

3 Szerda, 1960. február 10. ÚJ MAGYAR MŰSZEREK A Budapesti Vasipari Szö­vetkezetek kiállításán mu­tatta be a SINUS Finomme­chanikai Ktsz aZ elemiszál hajlítgató készüléket és az univerzális élszögméröt. A készülék az elemiszá­lak ellenállóképességének vizsgálatára szolgál. A szö­vet ugyanis viselés közben ki van téve a különböző haj­másoknak ezért jelentós a fonaltestről kiálló elemi­szál-végek vizsgálata. A ké­szülékre máris több külföl­di megrendelés érkezett. Az élszögmérő szintén nagy ér­deklődésnek örvendett. Képünkön a két műszer látható. A Matematikai Kutató In­tézet szegedi laboratóriumá­ban Muszka Dániel és Ko­vács Károly tudományos ku­tatók automata hőmérsék­letszabályozó mintapéldá­nyát készítették el a Met­rimpex megbízásából. Az elektronikus műszernél több olyan újszerű megoldást al­kalmaztak, amelyek a kül­földi hasonló készülékekhez képest egyszerűbbé és ol­csóbbá tették a berendezést. A műszer egy részének szer­kezetét szabadalomnak is be­jelentették. Az új hőszabálvozó az elektromos fűtésű kemencék­nél alkalmazható. Egytől ezer fokig állítható be rajta a kívánt hőmérséklet, ame­lyet egytized fokos eltérés­sel automatikusan megtart. MAJD HA-NEM FAGY Újra munkához Iái az Építő Ktsz — Mikor enged fel már a fa©? — ezzel a kérdéssel fogadtak a város e©ik leg­na©obb kisipari szövetkeze­tében, az Építő Ktsz-ben. Ilyen kérdésre még a Me­teorológiai Intézetből sem lehet biztosra vehető vá­laszt kapni, nemho© az új­ságírótól, aki maga is job­ban szeretné, ha már a ta­vasz szele fújdogálna. — Nőtt a ktsz éves terve, na©obbak a feladataink, s már szeretnénk teljes erő­vel munkához látni, de az idő nem engedi. Mintha most semmit sem csinálnának a szövetkezet dolgozói. Pedig dehogynem! A kőműves részleg bár­melyik mínusz 10 fokos na­pon is megtalálható a Pa­tyolatnál, a női és férfi­szabó ktsz helyiségeiben, a falemezgyárban, a DÉL­TEX-nél és a ruhagyár­ban, ahol különböző belső átala­kítási munkákat végeznek A szobafestők is teljes lét­számmal dolgoznak. Persze a külső munkák valóban áll­nak a hideg miatt, de ez az egész építőiparban így van, nemcsak a szegedi szövet­kezetnél. Valóban na© a terv elő­írása. A tavalyi terv 10 mil­lió 200 ezer forintra szólt. (Igaz, több mint 12 milliót végeztek, ami 118,5 százalé­kos tervteljesítést jelent.) Az idei terv 14 millió 400 ezer forint értékű munka elvégzését követeli meg. Még nem tudható pontosan, ho© hol, mit építenek, hi­szen ez többnyire a lakos­ság igényeitől függ. Jelenleg csak az bizonyos, ho© a kü­lönféle oktatási intézmények tatarozása, e©, s más tanács által adott munka, ruha©-árj és cipö©ári átalakítások várnak a szövetkezet dolgo­zóira. Kí ne felejtsük azoknak az üzleteknek a felsorolását, melyek már április végére új díszt jelenthetnek a vá­ros arculatán. Addigra ugyanis elkészül a Kárász utcai antikvárium és az OFOTÉRT modernizálása, a Széchenyi téri Elit cipőbolt átalakítása, a Nagy Jenő és a Bajcsy-Zsilinszky utca sar­kán pedig új fodrászszalon nyílik. Fennállása óta egyfolytában rentábilisan működött az Épító Ktsz. A tavalyi nyereség 40 százaléka, 198 ezer forint ismét hizlalja a tartalékalapot, s u©anennyi jut majd az osztalékra. Idén sem fognak rosszabb mun­kát végezni a szövetkezet dolgozói, csak a fa© felen­gedjen már, ho© neki le­hessen kezdeni. — Készenlétben állunk, terv, szerződés, anyag van éppen elegendő, e©edül a jó idő hiányzik. Talán az sem várat már magára sokáig! A nagyüzemi termelés kialakítása a fsz-ekben A társas mezőgazdasági termelés nem feltét­lenül jelent na©üze­mú, pláne szocialista na©­üzemú termelést. Afölött nincs vita, ho© nálunk csak kollektív formában képzel­hető el a na©üzemú gaz­dálkodás, minden azonban attól függ, ho© a dolgozó parasztok összefogása, társu­lása, milyen rövid idő alatt teremti meg a modern, na©, árutermelő birtokokat. Lehet, ho© nem sokan, de akadnak Szegeden illúziókat tápláló emberek, s azt kép­zelik, ho© a termelőszövet­kezeti agitáció eredményes befejezésével nyélbe ütöttük a mezőgazdaság szocialista átalakítását. Ezzel a létező összes problémák — leg­alábbis na©jából — megol­dódtak volna. Jó is lenne! Mint mondani szokás, még ezután jön a na©ja, va©is az az időszak, amikor a ter­melőszövetkezeti tagság tu­dására, tapasztalatára és szorgalmára apellálva a le­hető leghamarabb le kell rakni a korszerű na©üzem alapjajt és közben ú© dol­gozni, ho© tovább növeked­jék a terméshozam. Nyilvánvaló: legelőször is olyan vezetők szükségesek, a szegedi tsz-ek élére is, akikben a szaktudáson kívül megvan az a képesség is, ho© tágabb méretekben gondolkodnak. A tervezést, a munkaszervezést nem az 5— 10 holdas gazdaságoknak megfelelő elvek szerint kell elvégezni, hanem ú©, ho© több ezer holdas területe­ken is zökkenőmentesen folyjék a munka. A megvá­lasztott elnökök és igazgató­sági tagok most vizsgáznak első ízben a szövetkezeti tag­ság előtt azzal, ho© a je­lenleg még szétszórt par­cellájú közös földeken meg tudják-e szervezni a folya­matos munkát, illetve meg tudják-e teremteni azt a le­hetőséget, ho© mindenki tu­dása és ereje legjavával küzdjön a magas jövedele­mért. p zegeden a Felszabadu­lj lás Termelőszövetke­zetben megértették, ho© ez a legelső és legfon­tosabb teendő most, amíg ki nem nyílik az idő. Ezért feb­ruár 8-án két brigádértekez­letet tartottak, ahol me©á­lasztották a brigádvezetőket, kijelölték a munkacsapato­kat, s a munkacsapatokon belül még e©énekre is fel­osztották a területeket. Ezt azért tartották szükséges­nek, ho© a tagok család­jaik segítségét is igénybe vehessék a rájuk eső vetés­területek gondozása, kapálá­sa közben. De igen bizakodó, jó a hangulat e tekintetben Alsóvároson és Újszege­den is. Ahhoz, ho© a társulás megtörténte után már most, az első esztendőben na©obb le©en az aratás, a szüret eredménye, mint tavaly, el­engedhetetlenül fontos a ta­gok véleményének minden­kori meghallgatása és jó ta­pasztalataik hasznosítása. Az új tsz-tagok jól ismerik az általuk bevitt föld minősé­gét, azt. hogv milyen nö­vényféleség "fizetett., azon leginkább. Ha a vezetőség ezeket a tapasztalatokat fi­©elmen kívül ha©ná, már eleve elzárná annak a lehe­tőségét, ho© maximális ter­mést lehessen őszre betaka­rítani. Az soha nem baj, ho© a kö7.©úlésen élénk, olykor késhegyig menő vita alakul ki, mert ez is. azt je­lenti, ho© a tagság magáé­nak érzi a közös gazdaságot és véleményével, javaslatai­val akar hozzájárulni: most már valóban többet termel­jenek. mint eddig, e©énileg. F ejlett állattenyésztés nélkül nem képzelhe­tő el modern, na©­üzemú. belterjes gazdálko­dás. Ahhoz, ho© a jövedel­met meg lehessen sokszoroz­II Szovjetunió sokkal gyorsabban halad, min! az Egyesült államok Walter Lippmann az is­mert amerikai publicista e© hét alatt a New York Herald Tribune-ban másod­szor hangsúlyozza a Szovjet­unió óriási katonai fölényét az E©esült Államokkal szemben. Kifejti, ho© a Szovjetunió két éven belül megszerzi a döntő katonai fölényt az Egyesült Államok­kal szemben, mert ha 150 hosszútávú és 150 középtávú rakétája lesz a kilövőpályá­kon, ilyen sortűz e©csapás­rr megsemmisítheti az E©e­sült Államok teljes megtorló haderejét és kiszolgáltatja az országot a Szovjetunió kénye­kedvének. A Szovjetunió sokkal gyor­sabban halad, mint az Egye­sült Államok, nemcsak azért, mert néhány évvel korábban kezdte, hanem azért is, mert hatályosan megszervez­te a kutatás és fejlesztés munkáját s ezeknek a szol­gálatába állította a szüksé­ges erőforrásokat — folytat­ja Lippmann. Ennélfogva bármit teszünk is, a Szov­jetunió előnye az Egyesült Államokkal szemben állan­dóan nagyobbodik. NAPIRENDEN: Csökkenő közúti batesetek LAPUNKBAN rendszere­sen közölni szoktuk a BM Csongrád me©ei rendőrfő­kapitányság közlekedést el­lenőrző csoportjának híreit, mely egy-e© közúti baleset­ről szól. A rendszeres újság­olvasóknak az elmúlt hónapi­ban feltűnhetett, ho© arány­lag kevés közúti balesetről számoltunk be. A csoport statisztikája szerint az óv első hónapjában Csongrád me©ében mindössze hat bal­eset történt. Ebből e© sú­lyos. három pedig könnyű sérülést okozott, két esetben sérülés nélkül "úszták meg­a karambolozok a balesetet. A baleset okozta anyagi kár is lényegesen csökkent az elmúlt hónapokhoz ké­pest, hiszen mindössze G400 forint kár keletkezett a gép­járművekben. Ez a kevés számú baleset magyarázható, hiszen januárban a rossz utak miatt kevesebb jármú vett részt a közúti forga­lomban, mint máskor, s a motorkerékpár-tulajdonosok sem igen ültek fel jármű­vükre. Ez természetesen hoz­zájárult a balesetek számá­nak csökkentéséhez. EGYOLDALÚAN magya­ráznánk a csökkenést, ha nem vennénk fi©elembe a gépjárművezetők óvatossá­gát, fi©elmességét. Január­ban a rossz utak miatt lé­nyegesen lassabban és körül­tekintőbben vezettek, mint kedvező útviszonyok eseté­ben. A ©alogosan közlekedőket is dicséret illeti ezért Fő­ként azonban a gondos veze­tőket, akik remélhetőleg feb­ruárban is i©ekeznek leg­alább ú©, va© még jobban vezetni, mint az elmúlt hó­napban, hogy minél keve­sebb közlekedési balesetről szánthassunk be február végén. JULIS NÉNI MÉG ISMERTE Rózsa Sándort... Evek, évtizedek, szá­zadok jönnek, s me­hetnek is, de a nagy, parasztlázadó, betyár­vezér Rózsa Sándor emléke tovább él a Szeged környéki ta­nyavilágban. Apáról fiúra szállnak a cifra pandúr-betyáros his­tóriák. Száz meg száz­féle történet, ki tud­ná ma már megmon­dani, mennyi ezekből a realitás és mennyi a legenda. Hiszen már régen úgy tudtuk, ezeknek a régi idők­nek utolsó éltes öreg­jei is eltávoztak az élők sorából. S a mi­nap mégis a puszta­mérgesi tanyákon ösz­szetalilkoztunk Ró­zsa Julis nénivel, aki éppen most százesz­tendős. Sokan úgy tudják, sőt határozot­tan állítják, hogy ő még Rózsa Sándor unokahúga, ő maga azonban csak az isme­retséget és a névro­konságot vállalja. Mint elbeszéléseiből meg­állapítható, a múltban nem volt valami dicséretes dolog a grófok, nagyurak korlát­lan leckéztetőjével rokonsá­got vállalni. Elmondta, hogy Röszke környékéről szárma­zik ő is, ugyanonnan, ahon­nan Rózsa Sándor, s gyak­ran látta megérkezni a fe­keteszéli tanyákra Pejkó csikaján, a mindenütt halál­ra keresett betyárt. Legjob­ban azonban Selyem Kata. Rózsa Sándor feleségének emléke él még a matuzsále­mi korú anyóka emlékeze­tében. Hitelesnek látszó, egyszerű szavakkal mesélte el Selyem Kata leánykérését. — Katica gallyat szedett a házuk előtti dűlővt szé­lén, amikor Rózsa Sándor éppen arra vetődött. Először nagyon meg akarta ijeszteni a lányt, jobban mondva csak szerette volna, mert amikor megkérdezte tőle, "tudod-e hogy ki vagyok én, s nem félsz-e hogy agyon­lőlek?« — Kati nyugodtan válaszolta: "Miért félnék, Sándor bácsi, nem vagyok én olyan ijedősEz a be­széd igazán megtetszett a betyárnak, de még jobban a mondója. Meg is kérdezte rögvest: »Aztán eljönnél-e hozzám, feleségnek?* Kata erre csak annyit mondott, hogy "beszéljen erről Sán­dor bácsi az apámmal — Ismertem én a két kis Rózsa-gyereket is — mesél­te Julis néni —, a Sándort, meg a Jóskát. Rendes pa­ras?'»r»b',reket nevelt belő­lük a Kata. Az egyik a maj­sai, a másik meg a halasi földeken tele­pedett meg, az ő csa­ládjaik arra élnek ma is. Amikor még ki­csik voltak Kata gye­rekei, mitőlünk hord­ta nekik a tejet. Em­lékszem, nagyon mér­ges kutyáink voltak. Kata be se mert jön­ni, tőlük a tanyába. Pici kis libapásztor lány voltam én akkor, s mindig négykrajcárt kaptam én tőle, ha bekísértem. A százesztendős né­ni, férje nevén özv. Kazi Márkné — ma is látszik rajta — ab­ból a fajtából való, amelyik — Móra Fe­renc szavával szólva —, ha a gyerekkort megélte, úgy megedző­dött, hogy aztán a száz esztendőt is vígan megéri. Kilenc gyerek­nek adott életet, de azért még jó egészség­nek örvend ma is. Amikor rányitottunk, akkor is éppen a tűz­hely előtt szorgoskodott. Moso­gatott, meg betegeskedő vejét ápolgatta. Egy széken ott ta­láltuk az imént félbeha­gyott varrni valót is. A fol­tozást még ma is saját hiva­talának tartja a családban. Szemüveget nem használ, s mint képünk mutatja, azért a vékony cérnaszál könnyen beletalál az aprócska tű lyu­kába. Hiába, a régi nagy idők szemtanúja nem mehet csak úgy el. Hosszú életének egyetlen magyarázatát tart­ják az ismerősök: szenvedé­lyesen tudott és szeretett is dolgozni. Ez mindig új erőt és egészséget adott ne­ki. Csépi József ni, s a föld termőképessége is na©obb le©en, elenged­hetetlen elsősorban a ser­tés- és a szarvasmarha-tör­zsek beállítása. Minden sze­gedi gazdaember tudja, ho© fő jövedelme eddig is az ál­lattenyésztésből származott, tehát hatványozottabban i© kell ennek lennie most, a társulás megtörténte után is. Ott, ahol nem támasz­kodnak teljesen az államra, hanem önön erejükből is i©ekeznek összeadni a szük­séges jószágállományt, ott minden bizonnyal szép pén­zeket tudnak majd elosztani a gazdasági év végén. A ho­zamok növeléséhez és ahhoz, ho© u©anakkora földterü­letről jóval több termést ta­karítsunk be, mint koráb­ban. nyilvánvaló, szükség szerint és rendszeresen kell trá©ázni a földeket. A szö­vetkezeti tagok minden bi­zonnyal tudják, ho© a mú­trá©án kívül istállótrá©ára is szükség van, ehhez pedig csak fejlett állatállomány révén lehet hozzájutni. K étségtelen, ho© igen na© nehézséget je­lent a közös állatállo­mány elhelyezése. Jelenleg még sehol nem állnak ren­delkezésre megfelelő férőhe­lyek: ólak és istállók. E probléma megoldása jelen­tős mértékben rábízható a tagság kezdeményező kész­ségére, teremtő erejére. Az úgynevezett házilagos épít­kezésekre kell most fordíta­ni a gondot, aho©an ezt több szegedi tsz-ben cselek­szik. A Haladás Termelő­szövetkezetben már kijelöl­ték c© 50 férőhelyes istálló alapjait, s folytatják az épít­kezést az Uj Élet Tsz-ben is. A házilagos építkezés azt jelenti, ho© az építőanyag beszerzésére pénzt ad az ál­lam. a tagságra viszont az építés feladata hárul. Ezál­tal legalább a felényi költ­séget megtakarítják és a tag­ság — mivel saját munkája is benne fekszik az új ólak­ban és istállókban — job­ban magáénak érzi az egész gazdaságot. A z a szép feladat hárul Szegeden a termelő­szövetkezetekre, ho© tagjaik igényének kielégíté­sén túlmenően a város lakos­ságát is ellássák a szüksé­ges zöldségféleséggel és élelmiszerrel. Ez főként ú© érhető el, ha növelik az e© holdra eső hozamokat a ke­nyér- és takarmánygaboná­ból. s az í© felszabadult földterületeken is zöldségfé­lét, gyümölcsöt, cukorrépát stb. termelnek. A társas termelés tehát csak akkor válik e©úttal igazi szocialista na©iizemi termeléssé, ha a szövetkezeti tagság nem csupán közös erővel műveli meg az általa összeadott földet, hanem a vezetőséggel szinte eg©é­forrva. napról napra céltu­datosan törekszik a tömeges árutermelésre. Még szükség is lesz a fogatos erők teljes kihasználására, később azonban, fokozatosan a tel­jes gépesítésre kell töreked­ni. A korszerű vetésforgók kialakításával, a szántás, ve* tés és betakarítás gépesítésé­vel, melléküzemágak létesí­tésével érhető el az a na© cél, ho© végre a mezőgaz­daság is felzárkózzék az ipar mellé, és megfelelő mérték­ben járuljon hozzá a nem­zeti jövedelemhez. O lyan kiváló szövetke­zeti gazdák Szegeden is százával találhatók, akik képességüknél fogva nagyon hasznos tanácsokat tudnak adni a szövetkezet vezetőségének, az igazi nagy­üzemű gazdaság kialakításá­hoz. Éljenek ezzel a joguk­kal. Most már semmi sem akadályozza őket, ho© me­rész terveket valósítsanak meg együttes erővel, nem ütköznek többé minduntalan a kisüzem, a parcellás föld­művelés korlátaiba.

Next

/
Thumbnails
Contents