Délmagyarország, 1960. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-09 / 33. szám

3 Kedd, 1960. februác 9. Csaknem SOO eser forint less a megtakarítás A jutaárugyár lehetőségei az intézkedési terv tükrében Kezdjük mindjárt a köze­pén. Aki a takarékossággal foglalkozik, négy olyan té­nyezővel nézhet szembe, amely egy üzem gazdálko­dásában betölti e fogalmat: anyag, bér, energia és ter­melékenység. A Szegedi Ju­taárugyár nem rendelkezik minden takarékossági lehe­tőséggel. De azért, ahol mód van rá, ott takarékoskod­nak. Elkészült a napokban az intézkedési terv. Azért csu­pán terv, mert még nem tárgyalta meg a pártszerve­zet és nem hagyta jóvá az üzemi tanács. Nem kétséges, hogy még változtatnak raj­ta, alakítják, hogy minél jobb legyen, minél több fo­rintot »fogjon* meg az üzem­nek, a népgazdaságnak. Azonban így tervként is ér­dekes. Egyszerű megoldás: 40 ezer forint Számos műszaki intézke­dés hozhat megtakarítást 1960-ban. Kísérleteznek a ráfeszítéses fonólap megoldá­sával; a finomfonó hat gé­pénél, valamint húsz szövő­gépnél egyedi motormeghaj­tást alkalmaznak; üzembe helyeznek egy automata ete­tővel ellátott lenkártolót, és a kender finomkártoló gép­re is hasonló automatát sze­relnek. A hiányzó kondenz­edények helyére harminc modern és olcsó thermodi­namikai elven működő be­rendezést vásárolnak és két mérőrendszeres fogyasztás­mérő beállításáról is gon­doskodnak. Az előbbi javas­lát több tízezer, az utóbbi csak néhány ezer forintot jelent s ez a tény éppen azt mutatja^ hogy körültekintő munkával készült el a ter­vezet. A fonodában- úgy emelik a termelékenységet, hogy nagyobb orsókat alkal­maznak. Ez aránylag egy­szerű megoldás, mégis csak­nem 40 ezer forintot hoz egyetlen év alatt. Az egész üzem egyszázalékos terme­lékenység-növeléssel számol az idei évben, ami végered­ményben 20 tonna többlet­áru élőállítását jelenti 180 ezer forint értékben. Ha már számokat kezdtünk sorolni, akkor nem maradhat el a takarékossági intézkedési terv célkitűzése sem: 495 ezer forint megtakarítás 1960-ban. Egy ügyes „lépés" Kellemes és kellemetlen meglepetések is érték azo­kat a dolgozókat, akik most év elején a takarékossági tervezet összeállítását vé­gezték. Számítottak például arra, hogy a vetülék fonal­huljadékának gazdaságosabb felhasználásával pár ezer forintot lehet nyerni. Té­vedtek. Annyira lecsökkent ugyanis a fonalhulladék mennyisége, hogy azzal már semmit sem érdemes kezde­ni. Ez kellemes meglepetés volt. Gondot okoz azonban az üzemnek, hogy míg ta­valy mintegy 120 tonna ol­csó szovjet kenderkócot dol­gozhattak fel — miáltal a minőség nem szenvedett kárt, de jobb volt az ön­költség — az idén mindösz­sze tíz tonna áll rendelke­zésre belőle. Szerencsére elő­rehaladott tárgyalások foly­nak hasonlóképpen olcsó sziámi juta behozatalára. Igaz, hogy ennek felhaszná­lását még számtalan kísér­let előzi meg, de ha bevá­lik, akkor ismét jól járnak. Ujabb megtakarítást ugyan nem eredményezhet a sziá­mi juta, de tartható vele a tavalyi szint. Megtakarításként jelentke­zik még, hogy tavaly három műszakosról két műszakos­ra szervezték át a szövődét. Ez az ügyes lépés még idén októberig kihat a jutagyár gazdasági életére. Nincsenek csodatévő eszközök Termelékenység növelés­sel, helyes anyagfelhaszná­lással és az energiafogyasz­tás mérséklésével tudnak majd 1960-ban takarékos­kodni az üzemben, bérrel azonban nemigen. Vajon ennek mi az oka? Ha első tekintetre furcsa, mégis a dolgozók jó munkájában ke­reshető az ok. Tavaly ui. kétezer tonna terméket adott a gyár, s ennél keve­sebbet 1960-ra sem illett vol­na betervezni. Az 1960-as terv 2050 tonna. Ilyen kö­rülmények között a bérala­pot nem lehet csökkenteni, sőt, valószínűleg újabb mun­kaerő beállítására kerül sor. Nincsenek különleges módszerek, csodatevő esz­közök a Szegedi Jutaáru­gyár birtokában. A takaré­kosság szerves része a hétköznapok munkájának, s legfőbb hordozója az üzem­ben kialakult szocialista munkaverseny. A kongresz­szusi verseny idején bebi­zonyították a dolgozók, hogy szeretik a gyárat, nemcsak akarnak, de tudnak is töb­bet termelni. Nincs okunk kételkedni abban, hogy az egész éves felszabadulási munkaverseny hasonlóan szép eredményeket hoz. Ak­kor pedig megvalósul min­den olyan elképzelés, amely ma még csak a takarékos­sági intézkedési terv papi­rosain sorakozik. Fehér Kálmán Rosszul sikerült „rehabilitáció" A hol a tudomány egy­szer megveti a lábát, onnan a misztikum­nak előbb vagy utóbb, csöndesen ellopakodva, vagy kudarcosan kiűzetve távoznia kell. Ez a két do­log ugyanis olyannyira ösz­szeférhetetlen, mint a víz és a tűz, a gondolkodás és a vakhit. Igy van ez már régi koroktól fogva, hiszen minden fontos tudományos felfedezés avas vallási dog­mákat zúz szét visszavon­hatatlanul és végérvénye­sen. A megismerés lépésről lépésre hátráltatja, vissza­szorítja az egykor szinte egyeduralkodó vallási vi­lágképet. megtépdesi, meg­szaggatja, s nincs az az ügyes vallásbölcselő, aki a szakadt kosztümöt tartósan megfoltozhatná. Valame­lyest mindig "korszerűsö­dik* ugyan a vallásos vi­lágfelfogás — hiszen a huszadik század embere már nem "veszi be a régi tésztát« —, de ma már nincs tér, ahol tartósan és szilárdan megkapaszkodhat­na. A hitbeli képzelet, ami­kor isteneket, világszelle­met teremtett, először köz­vetlen környezetében he­lyezte el azokat, A görögök például az Olimposzra tele­pítették népes családú is­teneiket; áz ősmagyarok ál­latokban tisztelték őket, a katolicizmus pedig megal­kotta a menny és a pokol fogalmát valahol a szivár­ványos szférákban, illetve földünk tüzesen rotyogó belsejében.; > Az istenek, Országos értekezlet a zöldség- és gyümölcs­termesztés 1960. évi feladatairól Hétfőn a Zöldség- Gyü­mölcsértékesítő Országos Szövetkezeti Központ szék­házában országos értekezle­ten vitatták meg a zöldség­gyümölcs termeltetés és fel­vásárlás 1960. évi feladatait. Hegedűs Tibor, a szövetke­zeti központ igazgatója rá­mutatott arra, hogy a nagyüzemi gazdálkodás igen kedvező feltételeket teremtett a zöldség- és gyümölcstermelés fellendí­téséhez. Az ország termelőszövetke­zetei 1959-ben már 25 ezer holdon termeltek zöldségfé­léket. Az elmúlt évben már a mezőgazdaság szocialista szektora termelte a szövet­kezeti kereskedelemben fel­vásárolt összes áruk mintegy 30—35 százalékát. Az 1960. évi felvásárlási terv 17 százalékkal maga­sabb az előző évinél. Az eddigi adatok szerint egyedül a földművesszovet­kezetekkel .máris • 50 ezer holdnyj termény értékesíté­sére kötöttek szerződést, az ipar részére pedig mintegy 20—25 ezer holdat kötöttek le ugyancsak szerződéssel. Az állami gazdaságok is kö­rülbelül 15 ezer holdon ter­meltek zöldségféléket, úgy­hogy idén először a mezőgazda­ság szocialista szektora szolgáltatja az ország ellá­tásához szükséges zöldség­gyümölcs nagyobb részét. A megyei értékesítő köz­pontoknak elő kell segíte­niük a legújabb agrotechni­kai módszerek terjedését, s azt, hogy a termelőszövet­kezetek többségében elérjék az elmúlt évben már sokhe­lyütt kimutatható holdan­ként! 16—18 ezer forintos bevételt. Egyik legfontosabb törekvés, hogy minél kevesebb »kéz« köz­beiktatásával kerüljön az áru a fogyasztóhoz. Már az idén 10—15 olyan termelőszövetkezetben, ahol legalább 100 holdon termel­nek zöldségféléket, a föld­művesszövetkezeti rendszer több évre vállalja egy-egy megfelelő képzettségű vezető kertész alkalmazási költsé­geinek egy részét. Magyar—NDK kereskedelmi tárgyalások A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság képviselői kö­zött Budapesten megkezdőd­tek az 1961—1965. évre szóló hosszúlejáratú áruforgalmi megállapodás megkötésére vonatkozó tárgyalások. EZ AZTAN A TERMÉS A Kínai Népköztársaságban országszerte csodálatosan szép sikerekre vezet a nagy terméshozamokért indított mozga­lom. A fokhagyma termesztésében például különösen ki­emelkedő eredményt értek el a kelet-kínai Csangcsinban, ősi fokhagymatermelő területen. Felvételünk kitűnően szemlélteti az eredményt. A nálunk sohasem látott nagy­ságú fokhagymákból egy mura eső területen (15 mu tesz ki 1 hektárt) kétezer kilóval több az átlagtermés a tavalyi­nál. — A második felvétel a kelet-kínai Santung tartomány­ban készült és az óriási káposztatermés egy példányát mutatja. világszellemek tehát min­dig ott székeltek, ahová az ember akkor még nem ér­hetett el, ahová nem járha­tott utánuk,.. M ikor új ismeretekkel bővült az emberi tudat, amikor el tu­dott szakadni a földtől, ma­gasságokat és mélységeket győzött le, akkor az istenek "csomagoltak* és mindig messzebbre, messzebbre vándoroltak, el egészen a végtelen mindenségbe és a végtelen semmiségbe, aho­vá adott időben még a gondolat sem követhette őket. A modern korban azonban már nemigen ada­tik nekik szállás... Ez a vázlatos "istentör­ténet* csupán szemléltetése akar lenni a cikk elején felvetett gondolatnak. De hiszen a dogmákkal sincse­nek másként a különböző egyházak. Amig Lavoasier ki nem munkálta, fel nem ismerte az anyag megma­radásának elvét, az anyag örökkévalóságának legalap­vetőbb bizonyítékát, köny­nyű volt azt hirdetni, hogy a világmindenséget egy szellem a semmiből gyúrta, s egyszer majd ismét sem­mivé zsugorítja, megsokall­va a földi halandóságot. Próbáljon valaki egy gramm anyagot eltüntetni vagy varázsolni! Amíg az örökléstan kérdésében, az ember származásának té­májában nem jutott a tu­domány a darwini és az őt követő magaslatra, könnyű volt biblikus mesékkel ma­gyarázni az ember "terem­tését* de ma már nincs helyük az értelem fényé­ben ezeknek az abszurd vallási tételeknek. A mítoszt tehát óvni kel­lett a tudományoktól, ne­hogy egészen szétfoszladoz­zék, s mi más mód kínál­kozott erre, minthogy a korábban oly szigorúan és konkréten értelmezett te­remtési és egyéb legendá­kat kénytelen-kelletlen a jelképek síkjára helyezték. T ermészetesen eköz­ben akadtak kísérle­tek, amelyek olykor­olykor rehabilitálni igye­keztek a bibliai mítoszt. Amikor például egy fizi­kai kísérlet során bizonyos mennyiségű anyag energiá­vá alakult át, de a folya­mat tudományos magyará­zata még késett, az idealis­ta filozófusok arról lelken­dezték, hogy "lám, eltűnt az anyag«, a vallás ideoló­gusai pedig újra felmelegí­tették a teremtés-elmúlás legendáját, mondván, hogy miként a kísérleti labora­tóriumban "eltűnt az anyag«, ugyanúgy eltűnik majd a mindenségben is, tehát nem öröktől való és nem örök. Ideiglenes foltnak jó volt ez, de a tudomány erre is rácáfolt hamarosan. Igy azután újabb és újabb kapaszkodókat kellett ke­resni és keresik is szorgal­masan, egészen a mai na­pig. A gondolkodó einber el­csodálkozik ezen, hiszen a mesterséges holdak és bolygók korában, amikor más világrészekre, más égi­testekre készülődik az em­ber, igazán gyerekesség a bibliai mesékhez való ra­gaszkodás még a hitben is. De mit tesz a sors, még ezekkel az új kis égitestek­kel kapcsolatban is meg­próbálják megsütni szerény elméleti pecsenyéjüket né­mely prédikátorok. A zt mondják a szó­székről : »Lát j átok, atyám fiai, az ember bolygókat rakott az égre, milyen nagyszerű, milyen csodálatos, de elgondolkoz­tatok-e azon, hogy miként ezeket pályájukra lökte az ember a végtelen űrbe, ugyanúgy a nagy égiteste­ket, a napot, a holdat és a többieket mind-mind meg kellett teremteni, akárcsak ezeket a parányiakat, és ki kellett mérni útjukat, egymáshoz és a mindenség­hez való viszonyukat.. .* Bizony, ha ez így volna, a teológia, a valláselmélct aprócska kis bárányává, tanújává vedlene a tudo­mány, amely annyi gondot és bosszúságot, annyi ku­darcot és megfutamodást jelentett a történelemben a misztikumnak. Mindeneset­re ezt prédikálják legújab­ban, ez a folt a bibliai his­tóriák szakadt köntösén. S milyen hamis logikája van ennek a hasonlatnak, még ha mindkét lábára sántít is. Az egyszerű hívő szin­te készpénznek veszi. Frappáns, szemléletes és ravasz. Ahhoz ugyanis, hogy az egész hasonlat kép­telenségét bebizonyítsa va­laki, hosszas fejtegetésre van szükség, nem mást kell ugyanis bizonygatni és ismertetni, mint a világ keletkezésének kérdését, az erre vonatkozó tudományos materialista felfogást. Mi­ve] erre itt sem hely, sem mód nem kínálkozik, ma­radjunk naiv, de prakti­kus apróságoknáL E zeket a rakétákat, mesterséges holdakat és bolygókat kézzel­fogható, meglevő anyagból, ismert és megismerhető emberek alkották, szigo­rúan tudományos alapokon. Térben és időben létező, tapintható emberek művei ezek, melyekkel utolérték a természetet. Ezzel szemben rejtett agy­tekervényeken kívül hol lelhető fel a -világszellem*, az alkotó? De még ennél is kézenfekvőbb a modern vallási ideológia összezava­rodottsága és kapkodása, ha figyelembe vesszük, hogy ezért a hasonlatért végeredményben feláldo­zott titokban egy má­sik tételt, nevezete­sen azt, hogy a "leg­tökéletesebb világszellem* alkotásai utolérhetetlenek: Mert ha — az ő szavaikkal élve — ugyanaz történt a világ teremtésekor, mint a mesterséges égitestek meg­alkotásakor — természete­sen -angróban!* —, akkor a fának egyik ágát maguk alatt fűrészelték el, hirte­len kapva az ötleten és nem gondolva annak kétes értékével, illetve hátsó fejbekólintásával. Ezen pe­dig már a mindennapi "ru­galmasság* sem segít. S azok a rakéták és mester­séges égitestek, amelyeket egy időre saját szekerükbe akartak fogni, minden ed­diginél nagyobb vereséget ígérnek eddigi és új ada­taikkal, a világűr titkainak feltárásával. « Simon István Felszabadulási pályázat a szegedi egyetemen A Bölcsészettudományi Kar Magyar Irodalomtörténeti In­tézetének tudományos di­ákkörét az ország leg­jobb egyetemi diákkörei között tartják számon. Ezt az elismerést fejezte ki a leg­utóbbi országos diákköri konferencia értékelése s az a tény, hogy a soronkövetkező országos konferenciát a Sze­gedi Tudományegyetem ren­dezi meg, pontosabban az egyetem Bölcsészettudományi Kara március végén. Az irodalomtörténeti tudo­mányos diákkör már készül a konferenciára. Felszabadulási pályázatot írtak ki "Felsza­badulás utáni irodalmunk helyzete* címmel. A pályá­zatoknak február 15-én jár le a beadási határideje, s már 7 pályázó át is adta a diákkör vezetőségének a pá­lyázatra készített dolgozatát. A beadott pályamunkákat külön bírálóbizottság értékeli majd, s a legjobbakat a már­cius 27—30 közötti országos tudományos diákköri konfe­rencián is felolvassák.

Next

/
Thumbnails
Contents