Délmagyarország, 1960. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-28 / 50. szám

Vf?4rnap, 1M0. február 28. 8 A LIMBUSZBÓL... Móra Ferenc elfelejtett írásai KÖZZÉTESZI: VAJDA LÁSZLÓ edvenc szavával élve. a -limbuszból* — így hívják a pokol tornácát, bol nem a aajat hibáik, hanem a körülményeik miatt elkárhozott lelkek vir: jak a fólUmadás pillanatát — hoztam napfényre ezeket az írásokat: rég elsárgult • hírlapok hasábjairól, az -egynapi halhatatlanságra szánt elmeművek* betűtej metójélrnl. De egytól-egylg megérdemlik a nyomdafestéket, mert nem értéktelcnsé: guk miatt ítéltettek feledésre, hanem mert a több mint félszázada megjelent újsá! gok iránt ma már bizony kevesen kíváncsiskodnak. Szerzőjük csak élete hajla: tán szánta rá magát, hogy kötetekbe gyűjtse szerte-szétszórt darabjait, s ezekbe : még mutatóul sem sorolt be egyetlenegyet sem a zsengéi közül. Talán szégyellette j volna öket, talán félgyártmányoknak tekintette, miket majd drágakövekké csiszol : — nem egy remeke érlelődött évek, sőt évtizedek során — talán arra már nem tu; totta az idejéből, hogy után uk keresgéljen. társadalom t Mind a három cikk Móra zsengéiből való. A Szegedi Napló egyik állandó rovataban, a Marói-holnapra «. rovatban jelentek meg. Írónk beleöntötte lelkét a pársoros újdonságokba is (napi hirek), a vezércikkekbe is, de a szíve legmélyéről fakadt miniatűrök mind ide kerültek. Arra baaznalla fej ezt a rovatot, hogy nevelje — legmagasabb szinten — a lap olvasótáborát. Akár helyzetrajz, akár lírai vallomás, akár elmefuttatás a Csipke álnéven közzétett miniatttr, célja mindig a nevelés. Nem az iskolamesteres katedrabölcsesség zörgő csontvázát öltözteti tetszetős ruhába, hanem a problémái megoldásán gyötrődő ember legbensőbb gondolatalt szólaltatja meg varázsos nyelven, s ezek egytől egyig egy egészségesebb társadalmi rend kialakítását célozzák. A Máról-holnapra C'sipke-rikkei pár év alatt megváltoztatták a lap arculatát — a negyvennyolcas politika kitaposott útjáról fokozatosan tért rá a radikális politika friss csapására — s ez a históriai jelentősegük. Esztétikai Igényességükről formáljon ítéletet az olvasó. En azt hiszem, hogy az Inas-újságíró e zsengéin már érzik a mesteri író kezenyoma. Van valahol a Katona ut- zanténumofc ős egyebek, tejet megittuk délbe, oszt ea vége felé egy öreg, ro- Mert ha gyom nem volna, most nem akar lemenni a ©ott házikó, szegényes em- mivel keresne Dobó Sándor- kis torkán a száraz kenyér berek közoe portája, mely- né minden áldott nap 45 sehogy se. hek se ajtaját, se kapuját krajcárt, éppen elegendő A középső lány a Márta eohae csukja senki. Hiszen költséget hat ember életé- ^ , ' ha jarna ls erre gonosz szan- hez. J ^ w dékú ember, innen nem lop- Mert öt gyerek van, aki resznyet hatna egyebet bajnál, nyo- gondviselésre szorul. Há- — Nézd-e, találtam a n^orgásnaJ, szenvedésnél. rom az Isten gondviselésére, körúton, felezzétek meg. Hanem az udvar hátulja- mert ezek már nagyocs- — Nem a. Elalszik mán ban, ahová a napsugár is csak kik. iskolába járók. El is úgyis. Tegyük el inkább ügy estefelé vetődik el, ott mennek hazulról még az anyámnak. Dobó Sándor kubikos családja A hanyatló nap utolsó sugara éppen odavetödik a Rubens ecsetéreméltó gyerekcsoportra és körülveszi tábla az éden anyjukkal. Jókor reggel, glóriával az apró fejeket, egész nap A legközelebbi sarokig akik olyan róosolyogva nézesőnek, együtt, onnan az asszony kí nek elébe annak a kálváriái! nak, amit életnek hívnak.,. (Szegedi Napló, 1902, június 8.) van egy ajtó, melyet egész nap nem nyit, nem csuk senki. Mellette egy tenyérnyi kis ablak sötétlik a fehér falon, csupa egy egész, ez meg nyitva áll szélnek, rossz időnek. Ezelőtt három hónappal a ©erek az iskolába. Egy v Dobó Sándor kubikos-ember egy darab kenyérke a minlakott ebben a kis hátulsó dernapljuk, azt viszik maszobában, egész háza népé- gukkal, be az Iskolába. Mivel. Kenyérkereső apa, ke- kor delet harangoznak, aknyérmegtakaritó anya meg öt kor ők is szétszedik apró fokenyérpuaztító fióka. Hol volt hér fogukkal a barna elemit enni, hol nem volt mit delt, de még a morzsáját is enni, hanem azért csak el- fölszedik. Mert megéheznek voltak valaho©, mint aho© estig, míg hazaér az any* tarsokavirág is megel kö- juk, aki hoz megint kenyevér földben, sovány széki ret meg pipacsot mellé, Jó •Eyagon is. Hanem akkor itt étel az na©on, ú© kenyérré volt bezárva az ajtó, mert rel. a ©erekek ú©is mindig kí- Mikor hazaérnek az iskolával bogárzottak. az ablak ból, akkor nem az ajtóra meg sohse volt kinyitva, mennek, hanem az ablakra mert a szegény embert még Mertho© az ajtót még regtavasszal is a télen meg©ü- Rel bezárta az anyjuk, a lemlett fülledt levegő mele- kulcsot elvitte magával, ho© Etti. Marika, aki már majd betölriobó Sándor azonban már ti kisasszonykor a harmadik valami három hónapja el- esztendőt, ki ne hozhassa veszett. Az Isten tudja, ho- magával Lacikát, aki szinte vá lett. mi van vele. Talán vá©ódik már ki a világba, megunta már a vezeklést mert már elmúlt kilenc hónáért a bűnért, amiben egé- napos. E©es-e©edül vanszen ártatlan: ho© szegény, nak egész nap: a kilenc hőnek született. Tán a sápadt napos baba, meg a háromasszony szótlan panaszkodó- öves dada E© pohár tej sa ette már a szivét. tán meg e© karéj kenyér a nem bírta már tovább, ho© kosztjuk Marika egész nap mindig a lelkébe nyilaljon a Játszik I-acikáva], fog neki fájdalom, ha enni kér a sok pókot a falon, aztán mutatapró ©erek — elég az hoz- J». ho© ho© rángatódzlk rá, ho© nyoma VMizett vég- annak a lába, ha kiszakajtképp. Három hónap óta se J4k- Ha megunja Lacika a hire, se hamva. mulatságot, akkor Mariska A megözvegyült asszony odaviszi ahhoz a lyukhoz, pedig nem szedte a nyakába melyet ablaknak csúfolnak, a ©erekeit, és nem ugrott éa mutatja neki. ho© ho© velük a Tiszaba (dámáknak játszanak a többi ©erekek való mulatság az), hanem ® kapuban. <5 is talált máma várt türelemmel e© napig, cSy gombot, vasárnap, ha két napig, ho© majd jön az itthon lesz az édes anyjuk, apjuk. Mikor pedig a har- majd ő is kimén csapni a madik, ne©edlk nap se hoz- Pannáékhoz. Igaz, hogy ta vissza az emberét, akkor anyám vasárnap mindig sir, nagyot sóhajtott, megrázkó- ho© nem lehet ©omlálni dott és elment munkát ke- menni, de azért mégis jó nesnk Mert a Lacikának már lesz, mert itthon lesz... olyan kék volt a szijacskája Zsibognak a ©erekek az széle •z éhségtől, mint mi- ablak alatt, mo6t jöttek meg kor a szeder-eper elérik. az iskolából. A legna©obb. Tglalt it, munkát. A jó Is- a Pista fölhúzódzkodik a t«i ng©on Jó, és a folyó fű párkányig, meg az acat meg a Iwllangó — Tán alszol, Marika? meg a csikófark na©on ál- — Nem. Etetem Lacit, dott növények, áldottabbak — Van még kenyeretek? azok, mint a magnóliák, krt- Az csak vőn a, hanem a "En!" Ez a kétbetűs szó az ósfogalom, mely vezérelte az embert barlanglakó életének első perceitől fogva mindmáigtan, mikor szárnyakon eszel, melyekkel megközelítse a csillagok titkait. Ez adott a troglodita kezébe követ, mellyel leüsse a' nekibőszült fenevadat, s ez igazítja a modern hadtudomány pokolgépeit, melyek százakat fektetnek hantolallan sírokba és ezreket löknek oda az éhenhalásnak. Ez vetette el az első búzaszemet, és ez fogja széttaposni az utolsó kalászt. Ez volt a bölcső, melyben az emberi ringott, és ez lesz a kataklizma, mely úgy szórja szét ugyanezt a társadalmat, mint a föld szivének dobbanása a rárakott falvakat, városokat. Nehogy azonban valaki félreértsen, sietek kijelenteni, hogy én is hiszem és •vallom azt az életigazságot, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. Tudom. hogy e természeti törvény szóba foglalására a földkerekség minden nemzetségének megvan a maga példabeszéde, és eszem ágában sincs öklelőzni az ellen, hogy bizonyos határon belül minden józan ember az én-t ismerje első személynek. S éppen ezen a határon sarkallanak az én soraim, melyet a modern szellem úgy kifújt lábaink alól, mint a puszták szele a futóhomokba húzott keskeny barázdát. Azt a szomorú igazságot, hogy emez állításomban nincs egy szemernyi nagyítás, fölöslegesnek tartom nevekkel ét tényekkel igazolni. A maga szemének mindenki legjobban hisz, s egy futó pillantás akárkit meggyőzhet arról, hogy társadalmunk az »én* betege. Nem. azokat a nagy szociális nyomorúságokat értem, melyek olyan félelmesen morajlanak a fejünk felett, mint a jégeső felhői, s amelyekről egy hírlapi cikk szűk keretében hiábavalóság volna szót ejteni —, hanem az önzésnek azokra az apróbb pusztításaira célzok, amelyeket minden nap észlelhetünk abban a környezetben, melyben élünk, mozgunk és vagyunk. Mert van-e ma eszme a társadalmi élet akármelyik ágában; amely tisztin az eszméért magáért dobbantaná meg a tömegek szivét, s amelyhez ne tapadnának az önzés morzsái, mint mágneshez a vasreszelék? Azaz meg kell fordítanom a tételt; az Az *én« az a bálvány, amely körül ha nem tömjéneznek az emberek, nem zengenek dicséneket az újságok, vége a közügyért való hősködésnek, elfüstölög a langbfzgalom, és megpenészedik a törhetetlen akarat. Világosabban beszélnének a példák? Fölvetődik egy eszme, tiszta, nemes, magasztos, s mi több: az élet legközvetlenebb szükségeit érintő. Ámde megtestesítésében X. úrnak nem jut szerep. Pedig neki ambíciói vannak, ő minden áron beszélni, írni, szerepelni szeretne, neki kt kell önteni eszmei zsongó-zsibongó tengerét, . különben meg/ojtja a beleszorult talentum, mint a kökény a pitykét. Hát mit tegyen az istenadta? Komédiának titulálja az egészet, és megrugdossa azokat, akik nem adlak benne neki hós-szerepeL Ha úgy nem, legalább így vegyen tudomást én-jéről a világ. Vagy:. Y. úr a maga módja szerint érdemes munkás itt vagy ott. Ügy átlagban ki is jár neki az elismerés.. De benne isteni szikra rejtőzik, mely az egész világot szeretné lángba borítani, s melyet az újságok nem élesztgetnek s a publikum nem imád, mint a parszik az örök tüzet. Igazság ez: olajos mécsest csinálni a tüzokádóból? Nem az. Y, úr is azt tartja, ki is tör, s elborítja a világot nem ugyan lelke kincseivel, hanem iszappal és hamuval. Am ez nem változtat a dolgon* most már nyugodtan foroghat a világ tovább, ha Y. úr kinyilatkoztatta neki énjét. A jótékonyságról már nincs bátorságom szólni. Olyan darázsfészek ez, amelybe kesztyűs kézzel se merek belenyúlni. Vagy, ha szabad ilyen sűrűn cserélni a hasonlatot, szép piros gyümölcs, amelynek a színén nyoma se látszik a belát rágódó kukacnak, amelyből emlegetett, bámult, csodált, irigyelt pillangó akar kirepülni: a megaranyozott szárnyú "én*. S így jönne sorra, amivel kezdenem kellett volna, a politika, a közigazgatás, a művészet, és minden zúg a az élet piacának. S mind azt bizonyítaná, hogy a szereplés viszketege maholnap megbénítja egész közéletünket, s az az önzés, mely kellő határok közt a társadalmi lét alapja, túlzásaiban lehetetlenné teszi a közcélokra való együttműködést. Ha ugyan az Önzés a mágnes, ahhoz tapad *Hbzétdt% * **!»«• MMmsk évezredes meséje ki $ ha amaz nincs ' ítielégitvW emez porrá nem OVÓgyitja betegségéből az *én~-nek rozsdásodhatik. Az "én* az a világten- ««»«•»» cserepbalvany megvakult papgely, mely körül forogni kelt mindennek, ami az északi és a déli sark köze esik. (Szegedi Napló, 1802. november 9.) A

szabad Svájc fővárosában hatodik napjB ©üléseznek már az újkor prófétai: minden müveit nemzetek újságírói. Intelligens ember, aki nemcsak értelmes, hanem őszinte iá, e© szikrát se fog megütközni ezen a tituláláeon, mert tisztában van azzal, ho© a próféták, rapszódok, váteezek na© és fontos feladatai má a sajtó névtelen munkásaira nehezednek. Nem a berkek homályába rejtezett látnokok cs borostyánnal koszorúzott lantosok adnak irányeszméket a népek millióinak —, de nem is véres hadvezérek és reprezen tálasra hivatott fejedelmek, hanem azok a társadalmilag sokszor negligált emberek, akik ennek dacára ls büszkén vallják magukat újságíróknak, ismervén azt a rengeteg hatalmat, mely az idők által kezükbe adatott az embericég kormányzására. És ha valaki hiábavaló kérdésnek, "újságíró-beszédnek* venné ezeket a sorokat, sajnálatunkat fejezzük kí vaksága és tudatlansága, vagy öntudatos őszlnteséghiánya fölött —, de vitatkozni vele se helyünk, se Időnk, se kedvünk. Ha azonban tamáskodasa még ©ó©ftható: utasítjuk Európa történetének tanulmányozására a nagy francia forradalomtól a borvámklauzulái g. És Európa története azt fogja neki válaszolni, ho© száztizenhárom esztendő óta nem volt a szabadságnak és a politikai haladásnak egyetlen eszméje sem, melynek bölcsőjét ne a sajtó ringatta volna, világhódító zászlaját ne a sajtó lobogtatta volna és őt magát nem a sajtó vitte volna át a tömegek szívébe. Sőt azt is merem állítani, ho© politikai életünk alul bátran ki lehetne szedni amúgy is recsegő oszlopait, parlamentet, diplomáciát, köztársaságot, monarchiát, minden politikai intézményt — az emberiség nyugodtan halad tovább a civilizáció titokzatos, de mindig előre vivő útjain: ha előtte világit tűsoszlopul a sajtó. És ho© róják le köszönetüket a sajtóval szemben a ©akorlati politikusok, akik többnyire csak azt stilizálják jobban-rosszabbul, amit' föltálalva találnak a lapok hasábjain, ho© ad halát a na©kö.zönséR, melynek szolgálatában áldozzák fül szivüket, lelküket, egész életüket a sajtó napszámosai? A rapszódokat- és váteszeket hajdan méltányló tisztelettel és főhajtó elismeréssel honorálta az államhatalom, glóriával övezte a nép. A sajtót pedig gyűlölettel tekinti a hivatalos hatalom (legyen az akár magyar kormány, akár szegedi tanács), és munkásait rettegéssel párosult kicsinylés jutalmazza a közönség részéről. A hivatalos ©úlúletet meg tudjuk érteni: mert a 'hivatalos hatalom a sajtóban konkurrenst lát, mellyel hova-toVább nem bír lépést tartani még látszólag sem- Kinek jutna azonban eszébe törődni is ezzel a hivatalos állásponttal? Ü©et se vet rá a sajtó, mosolyog apró lntrikáin és tudomást se vesz a létért való küzdelemben használt kicsinyes fegyverükről, melyek nem árthatnak neki, aki versenytárs nélkül uralkodik á közönség felett, V

ersenytárs nélkül, de még se zsarnokoekodással, amint a közönség hiszi. Amely az Igazi sajtót sokszor összetéveszti azzal a csőcselékkel, inély a sajtószabadság köpönyegében útonállóskodik. Az igazság és a haladás lovagjait azokkal a hiénákkal, akik botrányt szimatolnak és undorító ©önyörűséggel rágódnak a kiszemelt áldozatok becsületén. Az itélóbirúkat, akik megérdemelt koszorút tartanak jobbjukban és megérdemelt korbácsot bal kezükben, azokkal a pribékekkel, akik kupeckednek, a hiúság vásárján, "s olcsó pénzen árulnak nem is álmodott dicsőséget, égbekiáltó bűnökké fújt botlásokat. mondvacsinált skandalumokat. összetéveszti a sajtót a szemétgödörrel, az újságírót a kalózzal. Pedig a tisztességes sajtó, az igazi sajtó sohse ösmert atyafiságot ezzel a csőcselék-néppel, amelyet különben éppen a publikum hizlalt erőssé, veszedelmessé, vakmerővé. Az a publikum, amely kapva-kap a botrányon, éhes a piszokra, ©Önyörködlk a mások tényleges va© kitalált ©alázatén, szem elől tévesztve a -ma neked, holnap nekem* elvét. Ez a publikum e© ujját se mozdítja a kalózok ellen, akiket pedig egyszerű negligálással lehetetlenné tehetne. V

eszedelmes mérveket kezd pedig ölteni ez a mocsokban való utazás. Idáig szűz teriiletek is zsákmányul esnek a revolverzsurnalisztika vakmerőségének, köztisztesség ellen való garázdálkodásban éppen a közönség tétlen jajgatása erósít. Leglőbb ideje, hogy a sajtó maga vállalkozzék az arconveri igazság védelmére és a sajtó nevével visszaélő gonosztevők elpusztítására; ha a közönség mit sem tesz, uz államhatalom közbelépése pedig inkább rontana, mint javítana az állapoton. Ezért köszöntjük örömmel a svájci sojtókongresszust, mely e© nemzetközi sajtóbíroságban látná azt a fórumot, mely egyrészt a közönséget védené vakmerő támadásoktól, másrészt elégtételszerző erkölcsi testülete volna.az igazi hírlapírónak, kit az igazságért valő küzdelmében sokszor cserben ha© a bíróság is, az esküdtszék is. • em tartozunk ugyan azok közé, akik a párizsi -Ecole normálé* példájára h í r l.a píró-iskolával és sajátságos nevelési rendszerrel akarnák fegyelemre szorítani a sajtót, mert az csak egészében lehet -fe©elmezeit, de • ©éneiben sohse lesz az, lévén a sajtó munkásainak abszolút jogokat adó köztársaság —, de szükségesnek véljük, ho© világraszóló zárt testületté szerveződjenek a haladás modern papjai, akiknek világszerte testvéreknek kell lenniök az igazság kultuszában és az emberiség szeretetében. (Szegedi Napló, 1902. július 2? ) IV