Délmagyarország, 1960. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-19 / 42. szám

3 JPéntek, 1960. február 19. 4 Nehézségekkel küzd a Kádáripari Vállalat, a megoldás nem várhat sokáig Decemberben írtunk utol­jára a Kádáripari Vállalat­ról, akkor adtunk számot munkájáról, a határidő előt­ti tervtelj esitésrőL Azóta már ismeretes, hogy vég­eredményben 131,2 százalék­ra alakult a végső termelési eredmény, a termelékenysé­gi mutató pedig 116,8 száza­léknál állapodott meg. Nem lebecsülendő ez a siker, ép­pen azért nem, mert kis he­lyi ipari üzemmé, ahol a nagy gyárakhoz képest el­maradott technikával dol­goznak. Tavaly 3613. tölgyfából ké­szült boroshordót szállított el a vállalat 4854 hektoliter űrtartalommal, valamint 722 javítást végeztek el főképp magánosok, közületek és a pincegazdaságok részére. A MÜÁRT, az új hordók át­vevője egyetlen kifogást sem emelt a gyártmányok minőségével kapcsolatban. Pedig ezek a hordók közve­tet úton — mivel bort kül­denek bennük — jórészt külföldre kerülnek. Tehát nagyon kell ügyelni a töké­letes kivitelezésre. Gondo* ok oi a szakember-utánpótlás Ezek után azt hihetnök, hogy minden jól megy a ká­dáripar házatáján. Sajnos, nem így van. Gondot okoz például a szakemberek utánpótlása. A kádármunka nehéz, igen nagy fizikai megerőltetést kíván. A leg­több ipari tanuló csakhamar szinte szabályszerűen meg­szokik innen, és más szak­mát keres magának. Nyu­godtan el lehet mondani, hogy manapság csak az megy el kádárnak, aki hiva­tást érez e pálya iránt. Egy másik nehézség a rak­tározás. A hordókészítéshez szükséges faanyagot leg­alább egy évig szárítani kell, mégpedig minden mes­terséges beavatkozás nél­kül, a szabadban tárolva, hogy a nap melege szárítsa ki. A Gólya utcai kis üzem udvarán szinte mozdulni sem lehet a rengeteg don­gától, faanyagtól és mégis kevés a raktározható meny­nyiség. Igaz, a helyhiány dolgában nem egyedül áll­nak, legtöbb helyi ipari üze­münket ugyanez a cipő szo­rítja. b ország második kádárUzemo Viszont már egyedül álló jelenség, amivel 1960-ban szembe kell néznie a Ká­dáripari Vállalatnak. A kézi munkával végzett hordó­gyártás, bár kifogástalan minőséget nyújt, drága. Sok­kal drágább önköltségű, mint a Budapesten lévő mechanikai hordógyár ter­méke. A hordók forgalmi adóját azonban közös szint­re hozták, s ebből egyene­sen következik, hogy — amennyiben nem sikerül a megállapított 13 százalékot leszállíttatni — év végén nem nyereség, hanem ellenkező­leg veszteség fog mutatkoz­ni. Ez pedig egyáltalán nem jó dolog. Persze azért nem lehet a szegedi kádárokat elparen­tálni. Már az elmúlt évben is gyártottak a hordó mel­lett egyéb árucikkeket, dé­zsát, kádat, s más kádár­ipari terméket. Az idén is megtalálják majd a módját, hogy kifizető legyen a ter­melés. Nagy akarással kell dolgozniok, hiszen ez a vál­lalat az ország második leg­nagyobb kádárüzeme. Magasépítés az Államvasutaknál Címmel kiállítás nyílt az MTESZ Széchenyi téri klub­helyiségében. A kiállításon, amelyet a MÁV Igazgatóság Építés- és Pályafenntartási Osztálya és a Közlekedéstu­dományi Egyesület szegedi szervezetének építész cso­portja rendezett, bemutat­ják két nagy tervezőiroda, a MÁV Vasúttervező Üzemi Vállalat és az UVATERV terveiről készült rajzokat, fényképeket. E kiállítást eddig igen nagy sikerrel Budapesten, Debrecenben és Miskolcon mutatták be. Szegedről Pécsre, majd Szombathely­re viszik. A kiállítás meg­tekinthető február 19-én, 20­án és 22-én 10-től 13, és dél­után 14—18 óráig. 21-én, va­sárnap pedig 10—13 óra kö­zötti időben. Szárad a nyers donga a kászliban. így nevezik a kár dárok azt a rakást, melyben összeállítják a fűrésztele­pekről érkező faanyagot. A kászlit Tóth József és Bar­na Pál segédmunkás rakja. Nagy a forgalom a malomban Az elmúlt hetekben ala­posan megnövekedett az al­sóvárosi gőzmalom munká­ja: három műszakban őrlik a gabonát. Ugyanis négy cseretelepet is a malomhoz csatoltak és szinte naponta küldik a lisztet Szőre gr e, Deszkre. Kübekházára és Tiszaszigetre. A szállítás végrehajtására kaptak egy tehergépkocsit is. Természe­tesen a városban lakók, sót a környékbeli parasztok is Domaszékról, Tápéról, Rösz­kéről ide hordják vámcsere őrleményeiket. Naponta több mint 100 mázsa gabona ke­iül megőrlésre: ebben az évben eddig mintegy 130 va­gon liszt került ki a malom­ból. Képünk a malom előtt készült: szekerekkel, autók­kal hordják őrletni a gabo­nát. <y . 1 h (Markovits Tibor telv.) II szegedi földmüvesszoveikezet jelentős összegei fordít iizle.einek korszerűsítésére Újjáépítik a „Kis-Körösi"-halászcsárdát A Szeged és Vidéke Kör- épület mellé két nádtetős ból pedig falatozót, büfét zeti Földművesszövetkezet pavilont építenek, az étté- létesítenek, itt hideg étele­az elmúlt évben igen szépen rembe pedig magyaros be- ken ' kívül meleg ételeket is gazdálkodott s közel 2 mü- rendezést szereznek be. Meg- forgalomba hoznak. Hasonlo lió forint nyereséget ért el. felelő gépi berendezésről is falatozóvá alakítják át az Az összeg egy részét üzletei gondoskodnak, már most algyői műút mellett levő 10­korszerűsítésére, bővítésére nagy teljesítményű hűtőgép es számú italboltjukat is. fordítja. működik a csárdában. Ebben az evben a foldmü­... .. . _ vesszövetlcezet valamennyi Idén a legtöbb pénzt a A foldmuvesszovetkezet a üzlete> étterme és italbolt­»Kis-Kőrösi«-halászcsárdá- tervek szerint Újszegeden a ja hűtöszekrényt fcap> & ra fordítják. Bővítik, és a 11-es számú üzletét önki- volabbiak — ahová nehéz­szabadtéri játékok idejére szolgáló bolttá alakítja át. kes a jégszállítás —, pedig 300—350 fős kedves étterem- Mihályteleken a művelődési elektromos hűtőszekrénye­mé alakítják át A meglevő otthon mellett levő italbolt- ket légy lottó főnyereményt budapesti, kettőt vidéki lottózó nyert A januári lottó jutalom­sorsoláson a 3. játékhét szel­vényeire, a több száz érté­kes nyeremény között hét főnyereményt sorsoltak ki. Ezek közül hatnak már van gazdája, négyet budapesti, kettőt vidéki lottózó nyert A kétszobás, bárhol felépít­hető családi házért, bár a határidő szombaton lejár, még mindig nem jelentkez­tek. KRIZSÁN FERENC (1909—1960) Odaadó, fáradhatatlan harcosát vesztette el a sze­gedi munkásmozgalom: teg­nap, február 18-án elhunyt Krizsán Ferenc elvtárs, a szegedi pártbizottság tagja, a Jutaárugyár igazgatója. Krizsán elvtárs munkás­szülök gyermeke, 1909-ben született. Már 12 éves ko­rában napszámosként dol­gozott a Kenderfonógyár­ban, s ettől kezdve, a Horthy-fasizmus éveiben mindenkor osztozott a pro­letariátus nehcz sorsában. A Kenderfonógyárban ké­sőbb polírozó lett, s ifjú­munkás korában több sztrájkban vett részt. A tő­kés munkáltatók ezért nem nézték jó szemmel, s több­ször kellett munkahelyet cserélnie, hosszú ideig kény­szerült a sokezer szegedinek emlékezetes inségmunkára is. A felszabadulás napjai­ban az elsők között állt be a polgárőrségbe Szegeden és segített a rend fenntar­tásában. 1915-ben vissza­ment a Kenderfonógyárba, ahol éveken keresztül oda­adó párt- és szakszervezeti munkát fejtett ki. 1949-ben ébnunkáskitüntetést kanott. majd ugyanebben az évben kinevezték a Könnyűipari Minisztérium Pamut és Kender Főosztályának he­lyettes vezetőjévé. Innen jött vissza Szegedre, hogy átvegye a Jutaárugyár igaz­gatói tisztségét, melyet csaknem tíz évig töltött be. Igazgatósága idején na­gyot fejlődött az üzem, többször nyert kitüntetést kiváló eredményeiért. Kri­zsán elvtárs munkásságát elismerte, s méltó megbe­csülésben részesítette pár­tunk és kormányzatunk. 1955-ben a Munka Érdem­rendet, 1957-ben a "Mun­kás-paraszt hatalomért em­lékérmet*, 1958-ban pedig a "Szocialista munkáért ér­demérmet*' nyerte el. Krizsán Ferenc elvtárs az ellenforradalom idején helytállt a munkáshatalom védelmében. Az ellenforra­dalom leverése után fárad­hatatlanul dolgozott az MSZMP szervezésében, a munkásőrség megalakításá­ban. Eveken keresztül volt a szegedi párt-végrehajtóbi­zottság tagja, s az ősid pártértekezleten ismét a szegedi pártbizottság tag­jává választották. Krizsán Ferenc elvtársat a Könnyűipari Minisztéri­um saját halottjának tekin­ti, temetését vasárnap ren­dezi meg. TIZ E ^ tauiaHatsiaa "456* "4SC* "455* "45S* és tfyj, éleiében Kedves, barátságos otthon, a fekete hajú nagymama a kályha mellett jókedvűen lo­vagoltatja térdén a legked­vesebbet, szemefényét, a pi­ci Gabit. A berendezés elég szűkösen fér el a mellékhe­lyiség nélküli szoba-konyhás lakásban. Egy kicsit megle­pett az állapot. Hogy miért lepett meg, arról majd ké­sőbb ... Szóval a nagymamával, Zöldi Imrénével beszélgetek. Régi időkről, hiszen tíz év, egy évtized még emberélet­ben is hosszú. 1950, az első tanácsválasztás éve kerül szóba. Ekkor kapta meg elő­ször tanácstag-mandátumát Zöldi Imréné. Erről az idő­ről így beszél: — Őszintén szólva nem örültem a megbízatásnak. Azt sem tudtam még pon­tosan, mi a tanács, s azt még kevésbé, mit kell ten­nie egy tanácstagnak. De nem kellett sokáig ezen gondolkodnia. Talált munkát. Fontos megbízatást kapott, mert akkor bizony még baj volt az állampolgá­ri kötelességek teljesítésével, az adózással. Zöldiné a pénz­ügyi állandó bizottság tag­jaival napi munkája után járta a kisiparosokat, s eredményesen figyelmeztette őket kötelességük teljesíté­sére. TCeltóé liMtfvviteA <t UetedckiM Már -magán hivatala-* van 1952-ben Zöldi Imrénének lakásán. "Kettős könyvvi­telt-- vezet, pontosan bejegy­zi a hozzáfordult választói panaszát, s egy másik rub­rikába feljegyzi, mikor in­tézte él az ügyet, a kérést. A legtöbb megjegyzéshez egy-két hét leforgása alatt odakerül az "elintézve­szócska. Híre ment ennek a környékben. A móravárosiak a legapróbb kérdésekkel is felkeresték tanácstagjukat. Ha a családban nézetelté­rés volt, ha a társbérlő le­szidta szomszédját, ha a víz­csap elromlott, akkor is. Ne­héz lenne felsorolni a sok­sok apró kérést, panaszt Már akkor is jelentkezett Szeged egyik legnagyobb problémája, a lakásgond. Éppen ezért érthető, hogy a panaszosok, a választok zö­me lakáskéréssel fordult ta­nácstagjához. És Zöldi Im­aéné munkája kezdett elto­lódni. Mind többet foglalko­zott kommunális ügyekkel. >Jőii-ddk kid ügtf. Lelkesen dolgozott. Most már megszerette a tanács­tagi munkát, szinte nehéz lenne róla lemondania. Sze­ret az emberek kis ügyeivel foglalkozni, s örül, ha egy­egy kérést sikeresen elintéz. A második tanácsválasztás után, 1954-ben már a lakás­ügyi állandó bizottság elnö­ke. A tanácsi munka egyik legnehezebbjét vállalta ma­gára. Az állandó bizottság hosszú évek alatt szinte összeforrt Zöldiné nevével. A panasz-, a kérőlevelek ne­vére érkeznek a tanácshoz. A Szegedi Kenderfonógyár­ban — ahol dolgozik — na­ponta sok lakáspanaszos ke­resi feL Lakásán is mindig szívesen látja választóit. De az állandó bizottság nem is hagy egyetlenegy kérő leve­let sem kivizsgálás, válasz nélkül. JU iQOMág&il Legutóbb egy lakáspanasz­szal kapcsolatban sokat kel­lett hadakoznia. Igazságér­zése nem hagyta, hogy egy idős asszonyt — aki 20 évig pincelakásban lakott — ki­forgassanak szép, egészséges otthonából. Vigyáz és sokat ad Zöldiné a látszatra is. Ismeri a sze­gedi lakásviszonyokat, s ép­pen ezért ki sem nyitotta még száját azért, hogy ma­gának lakást kérjen. S íme itt a magyarázata annak, hogy az irás elején azt mondtam, meglepett a Zöl­diéknél talált állapot Meg, mert úgy hallottam — s ahogy kiderült, ezt a rossz­indulatú panaszosok mond­ták —, hogy Zöldiék há­romszobás lakásban élnek., Viszont az 1950-es évek ké­rései, elképzelései Zöldi Im­réné tanácstag körzetében ma már megvalósult tények. Postahivatal áll a Kálvária téren, a Korda soron csi­nos, modern új orvosi ren­delő, a Remény utca köve­zete kész és nehéz lenne ösz­szeszámlálni, hogy az el­múlt évben hány közvilágí­tási lámpát szereltek fél Móravárosban. o4 néfiddMüdéQ kulcda Zöldi Imréné népszerű ta­nácstag ezen a városrészen. Nem olcsó népszerűséghaj­hászás útján jutott el idáig, hanem mindenekelőtt becsü­letes, szorgalmas tanácsi munkájával, őszinteségével Beszélgetésünk végén magá­ról szólva a következőket mondotta el: — Sokak szemében hibá­nak tűnik, hogy a hozzám­fordult választóimat nem ke­csegtetem. Mindig megmon­dom őszintén, mit várhat, sőt azt is, hogy kérése jog­talan, esetleg törvénysértő. Ügy gondoljuk, hogy ez nem hiba, sőt tiszteletre méltó erény. S talán éppen ez az a kulcs, mellyel a Be­csületes emberek, a válasz­tói szívéhez közel jutott Zöldi Imréné. Horváth Zsuzsa A havazás és a hideg akadá'yozta a cementfermelést — március végéig pótolják az elmaradást Az ország cementgyárai­nak sok nehézséget okozott az év eleji hideg és hava­zás. A vállalatok kő- és márgabányái a fagy miatt csak akadozva tudták ellát­ni alapanyaggal a feldolgo­zó üzemrészeket. Ezért ja­nuárban mintegy hatszáz vagon cementtel kevesebbet termeltek az előirányzatnál. Sokkal nagyobb elmaradás keletkezett volna azonban, ha az üzemek karbantartói nem fejezik be, összesen 57 nappal a határidő előtt a forgó-kemencék nagyjavítá­sát. A gyors — és jóminőségű nagyjavítások eredménye­ként — egy kivételével — most már valamennyi forgó­kemence teljes kapacitással bekapcsolódott a cement­termelésbe. így ebben a hó­napban az adósság egy ré­szét már törleszteni tudják. Az iparág így márciusban előzetesen teljesen pótolja az év eleji adósságot

Next

/
Thumbnails
Contents