Délmagyarország, 1960. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-17 / 14. szám

Vasárnap, 1!)60. január 11. 4 // A régi már nem a mi életformánk" — Hol vannak, hova szöktek a 18—20 éves lányok és fiúk? — kérdezzük. Alig látni közülük egyet-kettőt az első, az alakuló közgyűlésre összesereglett "öregek* között. A 40—50 esztendőbe már jócskán beletaposó férfiak és fiatalabb asszonyaik nagyot néznek a kérdés hallatára. Az előbbi beszéd ességük egy pillanatig megtörik, s messzi néznek, ét a falakon, a közgyűlésnek helyt adó művelődési otthonon, s túl a községen, mintha a kéklő messzeségtől várnák a feleletet. Láthatóan az elevenbe vágtunk kérdésünkkel, a fájdalmasba, amely fel-felsajgott már máskor is, a tegnap még magánosan gazdálkodók szívében, csak nem beszéltek róla. Mintha érezték volna, hogy valahol bennük kell keresni a fájdalom okát, amiért szétszéledtek a fiatalok Makóra, Hódmezővásárhelyre, Mezőhegyesre ... Jönnek vissza a fiatalok A születő és felcseperedő üzemek és állami gazdaságok magukhoz ölelték őket Azok pedig az életnek masabb, igazabb arculatát mutatták meg nekik, az etrpberibb arculatot, amelyhez mindenkinek joga van, hogy ahhoz hasonuljon, aszerint éljen. Igen, ideszöktek a parasztfiatalok az egyéni gazdaságok gurco6-göröngyös útjairól. — De már jönnek vissza, s néhány napja egyre többen! — mondja a község párttitkára, aki feldobott kérdésünkre átvette a hallgató apáktól és anyáktól a választ. S néhány nevet csak úgy kapásból mond, rögtön megnevezve az utcát és a házszámot is, ahol megtalálhatjuk a már hazatért fiatalokat. Az egyik keresett házba benyitva 20—21 év körüli nagylány jön elébünk. Az érkezésünket hangosan fogadó kutyát leinti, hogy szót értsünk. Agitátoroknak néz bennünket, s rögtön azzal is kezdi, hogy elkéstünk: — Apámék már szövetkezetiek, s éppen bent vannak a közgyűlésen. — Találkoztunk velük. A még név nélküli római hármasba léptek ugye? — kérdezzük. — Abba. Egy tagban lesz ott több mint kétezer hold, csak legyenek hozzá elegen. Megfulladtam volna a nyolc holdon mafeldolgozóból, hogy többen legyenek és könnyebben boldoguljanak a nagy darab földön. — Azért — mondja, hozzánevetve nagy, dióbarna szemével —, de kerüljenek beljebb. Mikor megtudja, hogy mi járatban vagyunk, szűkszavúbb lesz, s csak akkor enged fel, amikor megígérjük, hogy elhallgatjuk a vezetéknevét és csak azt áruljuk el, hogy Piroskának hívják. — Nem akarom megbántani apámékat azzal, hogy miért is mentem el két esztendeje. Megfulladtam volna a 8 holdjukon, a látástól vakulásig gürcölésben, s úgyse lett volna több. Ebből az utcából hárman mentünk el mert azt mondja: legyen együtt a család. így;, igen, így most már érdemes hazajönni. Az -öregek* megtették az első lépést, a fiatalok pedig tovább serkentik őket megteremteni az új életet, amelynek nemcsak szülője, de élvezője ls lesz még a Piroskák és Jóskák apja, anyja. Azután pedig itt vannak a nyomukba lépő örökösök, fiaik, lányaik és unokáik, s az élet megy tovább, mintha sose lett volna másként, mint a közös gazdálkodás, a közös érvényesülés útja. Lődi Ferenc Igy alakul az emberibb holnap a kivénhedt egyéni gazdaságok helyén Sző reg termelőszövetkezeti falu! Az 5126 hold jó marosi—tiszai öntésföldeknek több mint 83 százaléka már termelőszövetkezeti, szocialista birtok. E gazdag, Tisza menti község egyik legnagyobb szövetkezete a Petőfi. Ennek terveiből mondhatunk el egyet s mást. Vezetőségének munkaidejét most a zárszámadás teljes befejezése köti le. A pontot még nem tették oda az összeg végére, de Kasza elvtárs, az elnök bízvást mondja: igaz, hogy 12 helyett 14 hónapos lett most kivételesen a munkaév, s az is, hogy terményeink értékét egy évvel ezelőtt az akkori szabadpiaci órakon állítottuk be a tervbe, most pedig állami felvásárlási árakkal számolunk, de azért 35 forint egységenként biztosan meglesz. Hogyan is less 1960-ban? Az irodában ás az udvaron beszélgető kisebb-nagyobb csoportok között azonban már nem ez, egészen más a téma. Az: hogyan is lesz nálunk 1960-ban? Amikor elérkezik a kikelet, a sok szorgos tavaszi munkával egyszerre látnak hozzá az új szövetkezeti major építéséhez, melyről máris azt mondják itt: hogy ilyen mostanában nemigen lesz másik Csongrád megyében. A banknál már megvan a kezdéshez keliő fedezet: 1 millió 208 ezer forint. Elölígy, a szomszédból még két lánytestvér. Inkább vállaltuk a mindennapi oda- és visszautazgatást, mint a kilátástalanságot, hogy úgy éljünk, mint a szüleink éltek idáig. A régi életmód már nem a mi sajátunk, az újhoz pedig a szülők belátása is kell, ahogy majd most lesz ezután. Legyen együtt a család Mint nehéz vallomás, úgy szakadtak ki belőle a szavak, s a hirtelen beállt csöndben vékonyka aranygyűrűt forgat az ujján: karikagyűrűt. Most már eziránt is érdeklődünk, helyesebben a vőlegény felől, hogy kiféle-miféle ember. — Két utcával arrább laknak — mondja Piroska —, s ugyanazért ment el ő is és jön vissza ugyanazért, mint én. Apám éppen az este vette számításba Jóska mesterségét, s nevetve mondta: nem bánná, ha egy traktorral érkeznék haza Vásárhelyről, ahol traktoroskodik. De ha nem, hát majd vesznek alája egy új masinát. Ha pedig Jóska most nem az ő szövetkezetükbe A masina kimutatja P| JflMr PPP^ $ t/íf m — Ügy tudjuk, azért jött lépne, akkor nem is egyezne haza maga is a makói hagy- bele apám a házasságunkba, A modern összeadógé p sorjázza a kisebb-nagyobb tételeket Pap p elvtársnak, az ásotthalmi Szabadságharcos Termelőszövetkezet könyvelőjének kezenyomán. A masina »kérlelhetetlenül* kimutatja, miben végzett jó munkát, s miben kell még javítani a termelőszövetkezet tagságának. A paprikatermesztésről szóló tételei a gép szalagján például azt mondják: ezt a munkát naA cséplőgépek mórahalmi klinikáján (Tóth Béla felvételei) Egyre-másra alakulnak most űj termelőszövetkezetek Ls a régiek mellett a kiskundorozsmai gépállomás széles, nagy területén. A .jó szövetkezeti munkához, jó gépekre van szükség. Ebben a szellemben végzik most munkájukat a dorozsmai gépállomás mórahalmi üzemegységének szerelői is. Itt 18 cséplőgépet kell a legkisebb csavarokig, csapágyakig átvizsgálni, s gondosan kicserélni a kopott, törött alkatrészeket. Nagy volt a szalma az elmúlt nyáron, ezért a dobokat is újra kell sínezni. Felvételünkön Pintér István és Kónya András szerelők a 11-ik dobra rakják fel az új síneket. Míg a dob, meg a kosara elkészül, addig Nyerges Mihály szerelő a törekrázó tengely csapágyazásával végez — mint alsó képünkön látható. Ugy mondják, márciusban a 18. gép is elkészül. Bízhatnak is benne, hiszen már a 11-nél tartanak. gyon jól csinálták. 41 mázsa holdankénti fűszerpaprika termése volt a tsz-nek. Az ásotthalmi sivó homokon szép volt a 10 mázsa 20 kilós búza és a 7 mázsa 60 kilós rozs átlagtermése is. A szálastakarmány-, a burgonya, a szóló- és a gyümölcstermesztés munkája azonban még nem az igazi, sok a javítanivaló még az állattenyésztésben is. A tsz tagjai azonban évről évre jobban megtalálják számításaikat, hát még akkor majd, ha a 22 ezer holdas ásotthalmi tanyavilág egész dolgozó parasztsága összefog. járójában olyan modern tehénistállót építenek, amilyeneket már elterjedten használnak a szovjet kolhozokban. Ezzel megkezdik a szabadtartásos marhatenyésztésre való áttérést. Felépítik a nyáron az első szabadtartásos tehénistállót, melynek segítségével egyetlen év alatt a jelenlegi 127ről 200-ra szaporítják a tsz közö6 marhaállományát Gépesített tehénistálló A szabadtartásos tenyésztés azt jelenti, hogy a jószágok nincsenek jászolhoz kötve, hanem az istálló előtti karámban állandóan szabadon járnak. Hűvös, hidegebb időben a szükséges hőenergia nagy részét a karámban szándékosan felszaporított, beíüllesztett trágyatömeg adja. Feleslegessé válik a napi almozás, a trágyát évente csupán egyszer-kétszer kell gépek segítségével kihordani a karómból. Az állatok csak a legzordabb téli időben vannak épület alatt, akkor is a jószág maga választhatja meg, hol szeret legjobban, a szabadban, vagy pedig a fedél alatt. Az istállóhoz hidrofor, víztorony, gépesített fejőterem, a tejkezeléshez, a takarmánykészítéshez szükséges hőeneergiát szolgáltató kazánház is tartozik. Minden tehénnek meglesz a maga kis eellája, ahová beáll, ahol pontos időben megkapja "érdeme szerint* a szükséges abraktakarmányt. Közben gyorsan felkapcsolják a fejőgépek gumitömlőit, melyek óriási sajtárban gyűjtik öszsze a tejet. Ilyen körülmények között 50 fejőstehén napi gondozói munkáját a szoktatás után két ember is könnyűszerrel elvégezheti a gépi berendezés segítségével. Nem kell 6—8 jószág mellé egy-egy • állandó gondozó. Uj családi házak Ugyanebben az új szövetkezeti majorban építenek majd egy tucat családi házat is. Ez évben összesen hatot Az itt dolgozó családoknak csempés fürdőszobáik is lesznek, összkomfortos lakásaikban. Nem úgy, mint a régi úri birtokosok uradalmaiban, ahol 4—5 családnak jutott csupán egyetlen konyha. A fürdőszoba pedig egy ütött-kopott veder jobb esetben egy színehagyott lavór volt Ez évben teremti meg a Petőfi Tsz tagsága az igazi nagyüzemi baromfitenyésztés alapjait is. Vannak már jó baromfiházaik, de még újabbakat is építenek. Most először is egy ezerférőhelyes kacsanevelő készül. Mint az új tervekből kitűnik. 200 helyett 310 darab hízott sertést adnak ebből a közösségből a városi fogyasztók részére ez évben. Ugyanakkor természetesen a háztáji gazdaságokban is szép számmal hizlalnak eladásra; Derűlátással a jövőről öreg tagot, vagy -újoncot* szólít meg az ember, mindegyik egyforma optimizmussal beszél itt a holnapról. A tavasznak még nyoma sincs, de máris izzik a nagy versenykedv. Arról van szó ugyanis, hogy a decemberi közgyűlésen úgy döntött a tagság: A tavaszi vetések után szétosztják a művelni való területeket az embérek kőzött. A kapott földekről a termést is ugyanazok takarítják be, akik azt egész évben ápolták. Minden második mázsa terven felüli előállított termés, vagy az ára — például, ha ipari növényekről van szó — azé, aki termelte. A tervteljesítésért pedig a munkaegységeket kapják meg az emberek. Igy aztán teljes szabadkezet kapott az egyéni szorgalom, kezdeményezés. A nagy hídmérleg görbe vasa megmutatja, ki a föld művésze, és ki a napszámosa. Ugy mondják: ez a módszer egyszer s mindenkorra megoldja a sokat vitatott ellenőrzés problémáját is. Mindenki naponta láthatja, miként dolgoznak a többiek. Kinek szebb a veteménye? Nem keveredhetnek el az ügyesebbek a gyengébbek között. Igy kapott friss vért, fiatalos lendületet ez a falu is. Igy lesz a kivénhedt egyéni gazdaságok helyén szebb, emberibb a holnap. Csépi József Kosos összefogással9 megértéssel gondtalanabbá válik as életünk Ujabb taggal szaporodott a Csongrád megyei termelőszövetkezetek nagy családja. Rúzsán a Ruki határszélen Napsugár néven új termelőszövetkezet alakult. Elnöknek Négyökrű Antal, 12 holdas dolgozó parasztot választották. Négyökrű Antal nem akármilyen ember, és a mezőgazdasági kultúrát, különösen a szőlő- és gyümölcstermesztés alapos mesterét tisztelik benne. Tavaly a szatymazi őszibarackkiállításon is első díjat nyert és számos oklevél dicséri munkáját. Az elsők között választotta a közös gazdálkodás útját. Hogy miért? Halkan, lassú beszéddel így. mond ja el: — Mint egyéni gazde sem éltem rosszul. Meggyőződésem azonban, hogy közös munkával a nagyüzemben nemcsak én, hanem minden dolgozó paraszttáream sokkal jobban megtalálja számításait, mint az egyéni parcellán. — Vannak-e már tervezgetéseik? — Vannak. Nekem az a nézetem, hogy belterjesen gazdálkodunk majd a szövetkezetben és így aranybányává teszszük a földeket. Nagy lehetőségek vannak a szőlő- és gyümölcstermesztés további fellendítésére. Aztán — ahogy a lehetőségek engedik, itt a homokon — állattenyésztéssel is kell foglalkoznunk, természetesen megteremtve ehhez a szükséges takarmányalapot is. Ezután a jelen és a jövő kerül szóba. Négyökrű Antal — akinek földjéből másfél holdon gyümölcsfák teremnek, egy hold szőlő adja dús fürtöket és egy hold újtele* «ésű gyümölcsöse nemsokára termőre fordul — lelkesen szólt a szövetkezésről. Még tétovázó, vajúdó dolgozó paraszttársai felé mintegy üzenetként mondta el: — Én is tépelődter»- nogy . maradjak-e a kisparcella mellett, vagy a szövetkezést válasszam. A tépelődés után rátaláltam a helyes útra és döntöttem. Még tétovázó paraszttársaimnak csak azt mondhatom: tegyenek pontot vajúdásukra és válasszák a fejlődés útját. A tsz-ben közös összefogással, becsületes munkával és megértéssel könnyebbé, gondtalanabbá válik az életünk.