Délmagyarország, 1960. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-16 / 13. szám

s Szombat, 1960. január 16. Ssív és szorgalom Ceruzarajz Rúzsáról Tar fák ágait cibálja a téli szél, kavarja a havat és táncoltatja a tanyák ere­szei alá rakott pirosló pap­rikfüzéreket. Hó és hó mindenfelé a széles rúzsai határban. $ most, ebben a hideg, hóförgeteges január­ban, mégis olvad a maradi­ság, hogy átadja a helyét a vajúdással járó, de melenge­tő értelemnek, amely félre­löki a mezsgyéket és nagy­üzemeket teremt a homokon. Az érzések birokrakelése, a tépelődések, az órákig tartó türelmes eszmecserék elle­nére is megkapóan nagysze­rű az új születése! A messzi tanyákról cso­portosan jönnek a tanács­házéra az emberek és be­lépési nyilatkozatokat kér­nek a tsz-be. Azt mondják: *Mi sem akarunk kimarad­ni, mi is a szorgalmas ncp közé tartozunk.* Megmozdult hát a föld Rúzsán is. Napsugár néven — amint már jelentettük — 78 csa­lád 515 hold földdel (ennek mintegy 25 százaléka szőlő és gyümölcsös) új szövetke­zetet alakított. Tömegesek a belépések a régebben mű­ködő Kiss Imre és a Haladás Tsz-ekbe. Ujabb és újabb emberek kopogtatnak a Napsugár ajtaján. Uj, szocialista község bon­takozik, amelynek ezernyi történetéből álljon Itt né­hány. Kanadai nyárfák szegélye­zik Négyökrű Antal tanyá­ját, a Ruki határrészen. A gazda nem akármilyen em­ber, híre, neve van és úgy tisztelik, mint a szőlő- és gyümölcstermelés avatott mesterét. Tizenkét kataszteri hold földjéből fél holdon gyümölcsfák adják a ter­mést, egy holdon dús fürtö­ket hoz a szőlő és egy hold új telepítésű gyümölcsöse most fordul termőre. Beszéde lassú csobogású és őszinte. Igy vallott érzései­, ről ott a tanyájában, a szép, tiszta szobában: — Jól éltem, mint egyéni gazda. Meggyőződésem azon­ban, hogy a nagyüzemben közös munkával én és pa­raszttársaim sokkal jobban megtaláljuk számításainkat, mint az egyéni parcellákon. Mert — pötyögtette a szava­kat — haladni kell! Aztán percnyi szünet után hozzáfűzte: — Nemcsak a földünket vittük a közösbe, hanem a •elvünket, lelkünket és a szorgalmunkat is. Mert csak így lehet igazi a szövetkezé­sünk. Milyen találó szavak és tényeivel lépten-nyomon ta­lálkozik itt az ember, ahogy hallgatja a tanyaiakat. S hadd írjam még ide Négyök­rű Antalról, hogy paraszt­társai a Napsugár Tsz elnö­kéül választották. — Ezt a bort kóstolják meg! — invitál bennünket az öregsoron élő, 39 eszten­dős Szűcs Vince. Poharakba tölti a bort. Színe akár a rubin, s tűz van benne. ízlik, de még mennyire! — Hát kérem — magya­rázza Szűcs Vince nekihe­vülve —, a szövetkezetben különösen jó lehetőség kí­nálkozik arra, hogy ilyen, meg még ennél is jobb bort állítsunk elő. Mert én — fordul felém, hiszen most találkoztunk először — szö­vetkezeti tag vagyok. Belép­tem. S valamennyien igé­nyesebbek leszünk a szövet­kezetben. De ez nem baj, mert az erőnket összeadva, szorgalommal, jobb sort. ad a nagyüzem, csak jól kell a földdel bánni. Hát mi így is akarjuk csinálni. Felesége és kislánya is hallgatja a szavakat. Az asz­szony aztán megtoldja: — Bizony, a döntésig so­kat viaskodtunk magunk­kal. Dehát jó, hogy túl va­gyunk rajta. A gazda újra bort tölt a poharakba, és a világ leg­természetesebb hangján je­lenti ki: — Vihetek és viszek is én ebből a borból kóstolót Ká­dár elvtársnak Pestre és nem vallok vele szégyent. Elkésett egy csepeli üze­net, amelyet Kopasz Pista bácsd István nevű munkás­fia küldött édesapjának Rú­zsára. A fia arra kérte édes­apját, hogy lépjen be a szövetkezetbe. Az öreg a sorokat olvasva mérges lett: "Hej, mit képzel az a gye­rek, talán nem gondolja, hogy kimaradok.« És írt egy levelet, hogy ő bizony az elsők között volt, akik odakanyarintották nevüket a belépési ívre. Igy tette ezt másik, önállóan gazdálkodó fia, György is. Amikor Pista bácsitól ér­deklődtem a belépés felől, azt válaszolta: — Hát bizony, elsők kö­zött léptem a tsz-be. Hogy miért? Hót így illik ez egy 1919-es volt vörös katoná­hoz. Ottlik András bécsi 11 hold földön gazdálkodik, s ebből 200 (négyszögöl a ba­rackoskert, két és fél hold a szőlő. Bizony, ő a legma­kacsabb emberek közé tar­tozott, akik az őt felkereső munkás testvéreknek — mi­után szíves szóval, borral fogadta őket — egyre csak azt válaszolta: »Nem lépek be! Nem!* Aaért nem volt harag, S újra, meg újra fel­keresték Őt a népnevelők. Aztán egyszer Bandi bácsi aláírta a belépési nyilatko­zatot, s a községben járva, minden ismerősének azzal büszkélkedett, hogy ő tsz­tag, s bór ő öreg, de azért ha­lad a korral. Szóval agitált a szövetkezés mellett. Miért makacskodott hát annyira? Nevetve mesélte erről: — Hát kolonc volt rajtam a kisparcella. Aztán ugye az ember szereti kéretni ma­gát. Meg az én tanyám igen messze esik a várostól és olyan jó volt többször elbe­szélgetni a hozzám ellátoga­tó munkásokkal. Ha mind­járt aláírom az ívet, hát ak­kor tán nem is keresnek fel újból. Hát ezért vetettem meg a lábam — és ravasz­kásan kacsintott hozzá. Aztán bort tett az asztal­ra. — Igyunk — mondta — az újabb házasságomra. Mert én is jegyben jártam a tsz­szel és most összeházasod­tunk. Koccintottunk... Morvay Sándor FÉNYRE DERÜL az egykori kubikosok, grófi cselédek földié Sándorfalván hétfőy még csak 39 újabb család írta alá a belépési nyilatkozatot, három nappal később pedig már együtt volt a falu szí­ne-virága. 548 porta birtoko­sa. Igy hallottam. így tár­gyalták a piacon: összetartó nép a sándorfalvl. Nincs, nem is lehet kihúzó, jön mindenki. Itt ismertem meg Ambrus Istvánt is, aki há­zat akar építeni a nyáron, mert a régi már nem neki való. Maga mondta el: ami­kor meglátogatták a népne­velők. még nem írta alá a nyilatkozatot. -Hisz akkor nem építhetem a házat, ha menni kell a közös földre. Most meg észbe kaptam, Hisz éppen a szövetkezet tud leg­többet segíteni rajtam. Van autó, vontató, minden van a közösben, és még valami van, — emberség. Ha nem telik vissza « segítség az idén, előlegezik azt jövő­re is*. Együtt írni... Amikor megérkeztünk Bo­ros Mlhályékhoz, az új osz­tás Sztálin utcájába, a kis­lánynak mondott valamit az apja, s mire letelepedtünk, máris megérkeztek a szom­szédok. Testvér, sógor, jó­barát. Pásztor Sándor bácsi hamar elárulta, nem véletle­Hajdú József — Varga Vince t Igy képzeljük el a paprika nagyüzemi termelését Mihályteleken a szövetkezetben Mihályteleken a paprika nagyüzemi termelésének megvalósítása foglalkoztatja leginkább az új belépésű termelőszövetkezeti tagokat. Nem kötik őket többé a mezsgyekarók és a szűk lehetőségek, hiszen most már szabadabban szárnyalhat képzeletük a jövőt illetően. Hajdú Józser eddig 13 kataszteri hold és 200 négy­szögöl, Varga Vince pedig 9 kataszteri hold és 1000 négy­szögöl földön gazdálkodott — most mindketten a Tisza­menti Cj Élet Tsz tagjai. Okét kérdeztük meg, milyen terveik, elgondolásaik vannak. Szövetkezeti gazdaságun­kat mintegy 1500—2000 hold földön gondoljuk kialakítani. Ennek körülbelül egyharma­dán, a Matyón túlj részen lenne leginkább érdemes paprikát termelni. A mi­hólyteleki egyéni gazdaságok eddig csak 30—35 mázsás papri­katermést tudtak elérni holdankénti átlagban, s bár a minőség megfelelő volt, éppen az alacsony ho­zamok miatt rendkívül tna­gasak voltak a termelési költségek. Mostantól kezdve a több száz holdas táblák lehetővé teszik, hogy legalább 55—60 mázsás holdankénti paprikater­mést érjünk cl öntözés nélkül, megfelelő ta­lajműveléssel. Ha ezt elér­jük, már így is majdnem még egyszer akkora jövedel­met tudunk elérni egy hold földről, mint az egyéni gaz­daságban. E tervek megvaló­sítása lehetővé tenrié, hogy a Szeged környéki paprika eredményesen vehetne részt a világversenyben, s nem­csak a minőségét emleget­nék külföldön, hanem az olcsóságát ls. A magasabb terméshoza­moknak most már adva van minden feltétele. A lehető legjobb földeket le­het kiválasztani paprika alá, s a nagyarányú gépesítés bevezetésének sincs úgyszól­ván semmi akadálya a szö­vetkezeten belül. Legfontosabb a palántaül­tetés gépesítése. Az eddig alkalmazott palán­taüllető gépek még nem vol­tak egészen tökéletesek, mert különleges és költséges ta­lajelőkészítést kívántak, de most az a hír járja, hogy alakítást végeznek ezen a gépen és jól beválnak majd. Huszonöt ember munkáját végzi el az az "okos* masina, s ezáltal nemcsak a tagok munkája lesz jóval köny­nyebb, hanem a tavaszi mun­kák dandárjaban a munka­erőprobléma is jelentősen megoldódik. Nagyüzemben a kapálást is jórészt gépesíteni lehet. Zetor után akasztott sara­bolókkal, vagy fürge kis mo­toros kapákkal Irthatjuk majd a gyomokat és morzsa­lékossá tehetjük a talajt. Egyébként az sem közöm­bös, hogy a szövetkezetben vegyszerrel a gyomokat is ki lehet hamarosan irtani, fő­ként azáltal, hogy a búza­vetéseken rendszeresen al­kalmazzuk a vegyszeres gyomirtást Szüretkor a zsákba sze­dett paprikának jelentősen romlik a minősége, mert tö­rik. Ezért meg kell majd oldani a ládákba való paprikasze­dést. Kellenek ezenkívül korszerű pajták, utóérlelés céljára. Szükség lesz a szövetke­zeti központban egy mű­száritóra, hogy egyrészt késő ősszel ls lehessen foglalkoztatni a tagságot, másrészt a megter­melt paprikát egyenesen őr­lésre készen lehessen átadni a vállalatnak. Mindezeken kívül úgy gon­doljuk, hogy előnyös lesz, ha a paprikatáblákat minél kisebb egységekre osztjuk majd fel. Tehát a brigádo­kon és a munkacsapatokon belül az egyes tagok is meg­kapják a reájuk eső részt, mert így egész évben felelősségtel­jes, jó munkát tudnak végezni egészen a betakarításig. nül történt ez igy, mert "mi, akik itt vagyunk, a régi be­tyár grófi világban ls min­dig együtt voltunk. Ha ek­kora szalonnája volt vala­melyikünknek — mutatta az íijján —, azt ls elosztottuk. Egy csapatban szeretnénk lenni a szövetkezetben is, azért akarjuk most együtt ími...« Az írást azonban nem le­het csak úgy, egyszerűen el­kezdeni. Borosüvegek kerül­tek sorba az asztalra, mel­léjük disznótor! paprikás, ahogy a házigazda mondta, az étkek királya. Leöblítet­tük "a király útját- jóféle kövidinkával. s aztán már írtuk is. Amikor Pásztor Ist­ván is alárótta a nyilatkoza­tot, azt mondta: — Hát ezt megtettem az­zal a szándékkal, hogy utol­jára. Ez idő alatt a Rózsa Fe­renc Tsz irodáján valóságos kis ribillió keletkezett. Elfo­gyott a belépési nyilatkozat. Épp öt gazdának nem jutott. Hát ez meg olyan — mon­ják —, mint az arató, aki kaszálni megy, s otthom­marad a kaszája. Kétszer se mondták, mire szalasztottak egy embert nyomtatványért a tanácshoz. R legények titka Kint, a behavazott falusi házak felett vidám nóta, ze­ne szárnyal. A helybeli »Szív küldi—műsor járja. A parasztemberek mind-mind a saját nótájukat várják. Amikor Rovó Józsi bácsiét mondják, mosolyogva szólal meg az öreg: »Hát még a nótámat is eltalálták*. Ezután egy szálas fiatal* ember szólal meg, nyilván az én ugratásomra: •— Az ám, elvtárs, nem­csak nyíltan, hanem titok­ban is folyik itt a szervez­kedés! Hát aztán, mi lehet az a titok? A legény mondaná is, meg nem is, látszik, rápa­rancsoltak a barátok, tartsa még a száját, de aztán csak megmondja: —• Vagyunk itten jó páran, mi még nem írtuk alá a nyi­latkozatot. Addig nem is ír­juk, míg készen nem leszünk a magunk dolgával. Szer­vezzük a brigádot, a legerő­sebbekből, majd ha kile­szünk, akkor egyszerre... Csak szttvetkezetinek muzsikéinak A Rózsa Ferenc Tsz-ben Pataki Sándor bácsiék mond­ták el: Több felsővárosi tekintélyes gazda is megtalálta a szövetkezethez vezető utat Csongrádi Gábor: „Mint testvérek, egy akaraton dolgozunk majd" Felsővároson az ismert, te­kintélyesebb gazdák közé tartozik Csongrádi Gábor. Amikor a takaros, zárt, kö­ves veranda előtt levertük lábunkról a havat, ezzel fo­gadott az asszony: — Jöjjenek csak, szívesen látjuk magukat, de nálunk már nincs sok beszélni va­ló.,. Igy mondta, mert arra gondolt, hogy talán a tv­melőszövetkezetbe való be­lépésről akarunk velük be­szélgetni. Már pedig Csong­rádi Gábor a napokban, a Csaba utca 56 szám alatti házában alóírta élete nagy döntését, hogy kéri íelvete­lét a Felszabadulás Termelő­szövetkezetbe. — Egy cseppet sem bán­tam meg ezt az elhatározá­somat —, mondotta, amikor a jó meleg szobában beszél­getni kezdtünk, az asszony pedig tovább folytatta a le­vesnek készülő galambok pu­colátát. — Beírtam a nyolc és fél hold saját földemet, meg azt a hét és fél holdat is, amelyet kishaszonbérlet­ben műveltem. Arra törek­szem, hogy ugyanolyan Igye­kezettel dolgozzam majd a termelőszövetkezetben is, mint egyéni gazdálkodó ko­romban, merthíszen csak így, közösen, egy karattal érhe­tünk el eredményt. S amikor arra terelődött a szó, hogyan találják majd meg a számításukat, Csong­rádi Gábor bizakodóan be­szélt: — Biztos vagyok benne, hogy megtaláljuk a szövet­kezetben is a jő megélhetést, még tán jobbat is, mint ed­dig. Éppen az előbb beszél­gettünk róla a feleségemmel, hogy most már az adót se kell fizetni, ami nekem egy évben 10 ezer forinton felül volt. S úgy gondolom, hogy mindannyian, mint a test­vérek, egy akaraton dolgo­zunk majd. Elgondolkodva tette hoz­zá: — Tudja, ez is a szép eb­ben: ott mindannyian a kö­zös érdekért, a közös boldo­'gulásért dolgozunk együtt. Nem is lesz ebben hiba, hi­szen csupa ismerős közé lép­tem be, akikkel jól megért­jük majd egymást. Igazuk van azoknak, akik nálam jártak, hogy ez a mi érde­künk, meg az egész haza ér­deke. * A második kerületben — Felsővároson, a Felsővárosi íeketeföldeken, a rókusi ré­szeken, Petőfitelepen — mind többen gondolkodnak így, mint Csongrádi Gábor. Néhány nap óta különösen érezhető a népnevelők kitar­tó felvilágosító munkájának eredménye, egyre többen és többen kérik felvételüket a termelőszövetkezetbe. Az új belépők között jómódú, te­kintélyes gazdák is mind többen akadnak, akik látják, hogy együtt a közös munká­val még többre vihetik. Ezért lépett be 10 holdjával Nagy Pál, a Csuka utca 33 szám alól, Galiba István hét hold­jával a Hattyú utca 10 szám alól, azután a Sándor utcai Sebők István, meg többen a környék kiváló szakkép­zettségű kertészei közül is. A szövetkezet gondolata mind jobban tért hódít, s az elkövetkező napok bizonyára még tóbb dolgozó paraszt előtt nyitják fel az új, jobb életbe vezető kaput. — Tegnap a tahi nótafái is kitettek magukért. Szán­kóra pakolt a falu népi ze­nekara — különben csupa jó gazdaemberek —, keresztül a falun, bevágtattak nyilat­kozatokért a szövetkezetbe? Azt mondják, hogy ők ez­után már csak szövetkezeti embernek muzsikálnak, hát illő akkor, hogy ők is tagok legyenek. Igy lett hát percek alatt népi zenekara is a Rózsa Fe­renc Tsz-nek, Sárközi Ist­ván 10 holdas, Ábrahám Fe­renc 15 holdas, Széli István 8 holdas, Berta Bálint 3 hol­das gazdák személyében. Korom András nevét is ide kell írni az együttes kedvé­ért, ő azonban, ami a nyi­latkozatot illeti, már 10 év­vel megelőzte a cimborákat. Gonda Mihály bácsi lel­kében, mint csepp vízben a tenger, úgy él ez a falu. Ha felidézzük emlékezetébe a harmincas évek aratósztrá jls­jait, a Pallavichini-grófokat, még most is megsajdulnak a csontjai. Nemegyszer rakták meg úgy a csendőrök, hogy maga se hitte, ember lesz még belőle. Csütörtökig ko­nokul kitartott, csak szép lo­valnak, lo hold földjének, maga telepítette kis gyümöl­csösének élt. Ugy érezte, ez már a boldogság teteje. Megfogta a madarat, amit egy életen át kergetett. Most kinyitotta a szemét, s meg­látta, hogy bizony csak pi­piske az, amit ő olyan na­gyon szorít, ahhoz képest, ami a szövetkezetieknek van. Ezután hamar beérke­zett ő is. Egy kis „üzemzavar" A tanácsházán Király elv­társ, az elnök hosszú név­sort forgat a kezében. Felol­vas a falu elitjelből: Siloeki Mihály 11 holdas, Király Fe­renc 8 holdas. Horváth László 10 holdas. Darázs Jó­zsef 6 és fél holdas, a nép­frontelnök, Kővágó Emil 9 holdas, Bakos József 8 hol­das, Tartóczki István 12 holdas, és nagyon sokáig folytathatnám még. akik már mind itt vannak. Mar­ton Ferenc, a falu szószóló­ja volt már 1919-ben is. A sándorfalvi direktórium tag­ját tiszteljük benne, 6 és fél holdjával ő is beiratkozott. Szóval mindenki itt van és még jönnek is, akik most megmutathatják, mit tud­nak az ezer holdakon... Most egy kis "-üzemzavar* adódik. Szólnak a másik szo­bából, hogy "Molnár Jani bácsi otthon felejtette a pá­paszemét*. Szerezzen hamar egyet az elnök. Lassan, reszketve fr a munkában elfáradt, öreg kéz. Aztán felsóhajt az ember: "Mi lesz énvelem, hisz már megöregedtem*, ö még nem tudhatja, amit Berta bácsi tud, a falu egyik huszáros öregje 42, hamarosan 43 unoka, dédunoka öregapja, aki pedig Jani bácsinál is öregebb. Tőle, ha megkér­dezik: "Berta bátyó, hogy érzi magát?« — mindig csak azt feleli: — Olyan jól, ahogy még sose! ö azonban már régi tag­ja a termelőszövetkezetnek. Csépi József Vasárnap, 17-én a Búbos étteremben magyarnóta­est Fellép: SZŰCS SÁNDOR Kitér: KONSTANTIN ISTVÁN és zenekara. BELÉPŐDÍJ NINCS

Next

/
Thumbnails
Contents