Délmagyarország, 1960. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-15 / 12. szám

5 Péntek. 1960. január 18. alsóvároson az új termelőszövetkezeti tagok is segítik a fe'világasitó munkát Különösen mozgalmas nap volt tegnap, csütörtökön délelőtt az alsóvárosi pártszervezetben. Harmincnégy friss belépésű termelőszövetkezeti tag jött össze (valamennyien köztiszteletben álló gazdák), hogy meghallgassák ifj. Komócsin Mihály elvtársat, a városi pártbizottság első titkárát, s tájékozódjanak a szövetkezeti mozgalom országos és szegedi eredményeiről. Az egybegyűltek valamenynyien egyetértettek azzal, hogy szorgalmazni kell a felvilágosító agitációt, mert a múló napok is sürgetnek. Az a cél, hogy Alsóváros dolgos, iparkodó, földműves lakossága (más városok és községek lakóihoz hasonlóan) ebben az évben már közös erővel törekedjék nagyüzemi módon kimagasló terméseredményeket elérni. Lassan nyílik majd az idő, közeleg a tavaszi munkák ideje. Most még beszélgetésre, eszmecserére való az idő. Ezért a jelenlevők szívesen csatlakoztak a népnevelőkhöz, hogy saját példájukkal is meggyőzzék a még döntés előtt álló szomszédaikat, rokonaikat. Savanya Pál, Király János, Ábrahám Mihály, Sánta Miklós, Bodó József, Jójárt Sándor, Kószó Lajos és a többiek külön-külön csoportokban tárgyalták meg a legfontosabb igazságokat, amelyeket kívülálló ismerőseiknek kívánnak hangsúlyozni. Az alacsony termetű Madarász Jánost népes embergyűrű vette körül. Sokan kíváncsiak voltak arra, amit mond, mert — mint Király János megjegyezte — súlya van minden szavának. Madarász bácsi szerényen elhárította a "bókot*, s a többi között a következőket mondotta: — Aki szeret tájékozódni a politikában és újságot is olvas, az tudhatta, hogy a nagyüzemi forma előbbutóbb győz. Mégis nehezen válik meg a parasztember attól, amit megszokott. Szirmai István elvtárs szerintem is helyesen állapította meg az újszegedi szövőgyárban tartott előadásában, hogy az agitátornak is nehéz a helyzete, de a parasztemberé talán még nehezebb, mert kötik a szokások és az előítéletek. Most én is meglátogatom Uj pénzügyminiszter Párizsban — mélyülő kormányválság Franciaországban ¥ emond-e Pinay francia •Pénzügy miniszter, vagy sem? — ez volt három héten át a találós kérdés a francia főváros politikai köreiben, mígnem szerdán maga Pinay döntött: bejelentette a kormányból való kilépését — mint ezt lapunkban, rövid hírben közöltük is. A jobboldali függetlenekhez tartozó, "civilben* bőrgyáros és az Egyesült Államok pénzügyi köreinek teljes támogatását élvező Pinay távozása a francia pénzügyminisztérium éléről annak ellenére, hogy sokan számoltak a volt miniszter "lelépésével*, — meglepetés. Pir.ay ugyanis jelentős érdemeket szerzett — természetesen csak az amerikaiakkal és angolokkal együttműködő francia tőkések körében — az úgynevezett kemény frank megteremtésével és korábban pedig azzal, hogy biztosította Franciaország részvételét az európai közös piac keretében a liberális gazdálkodású nyugati tőkés országok uniójában. Mindez mégsem jelentett Pinaynek erős pozíciókat, annál inkább sem, mert közte és Debré miniszterelnök között hosszú idő óta súlyos ellentétek álltak fenn s ezek az ellentétek egyre inkább jellemezték a volt pénzügyminiszter és degaulleista minisztertársai viszonyát is. Pinay, aki a XIX. századbeli, úgynevezett manchesteri iskola liberális elveinek képviselője, élesen ellenezte azt az elsősorban Jeanneney iparügyi miniszter által támogatott tervet, hogy a szaharai kőolaj finomítását és elosztását egy francia, lényegében teljesen állami vállalat végezze, merthiszen így az Egyesült Államok érdekelt kőolajipari vállalatai elesnének a nagy profittól. Ugyancsak ellenezte Pinay Jeanneney azon, egyébként demagóg elképzelését is, hogy a francia vállalatok igazgatásába — nyilvánvalóan csak névlegesen — bevonják a munkásság képviselőit s azzal sem értett egyet, hogy korlátozzák, ki hány részvénytársaság igazgatóságának lehet tagja. A mindenképpen tőkés ér" dekekért folyó, s 1959 karácsonya óta egyre élesebbé váló harc Pinay és a degaulleista miniszterek között pillanatnyilag tehát a degaulleisták győzelmét mutatja. Ez azonban látszat csupán, mert a jobboldali függetlenek más miniszterei is elhatározhatják a kormányból való kilépésüket, s ez a párt 120 képviselőjének az ellenzékbe való átállását jelentené. Legfőképpen azonban az szól Debré kormánya ellen, hogy Pinaynek módjában volt látványosan távoznia és elérnie, hogy az Egyesült Államok egyelőre ne adjon engedélyt több francia autógyár — így a Renault — kocsijainak importjára. Sőt, elhatározása a közvélemény előtt annak tűnhetett — s ez volt Pinay legfőbb célja is —, hogy a jobboldali függetlenek, akik pedig tűzön-vizen keresztül kitartottak de Gaulle mellett, nem hajlandók felelősséget vállalni az elnök katasztrófával fenyegető gazdasági politikájáért. Már megvan az új pénzügyminiszter is, a német nevű Wilfrid Baumgartner, aki eddig a Francia Bank kormányzója volt, s akinek az Egyesült Államok köreivel fenntartott kapcsolatai "megfelelőnek* látszanak. A francia közéletet ezek után az foglalkoztatja, hogyan képzeli el de Gaulle a "francia nagyság* és "önállóság* biztosítását a szaharai olaj feldolgozásában és piacrabocsátásával Angliával és legfőképpen az Egyesült Államokkal való további bonyodalmak nélkül. Túl ezen — és mindenekelőtt — arra is kíváncsi, vajon mérlegeli-e de Gaulle, hogy politikájának a munkásság előtt történt lejáratása után megkockáztassa-e a jobboldali függetlenek által képviselt középosztállyal szembeni kihívást is. Dármi is történjék, bizonyos: Debré kormánya és de Gaulle rendszere válságos helyzetbe került. Lehet, hogy a francia köztársasági elnök megkísérli a parlamenti rendszer kiiktatásával a rendeleti úton való kormányzást s ezzel — mint a l'Humanité megállapítja — végez a demokrácia sovány maradékával. Ezzel azonban semmissé teszi egyetlen támasztékának, azon eddigi fanatikus híveinek illúzióit is, akik mindmáig hittek abban, hogy de Gaulle politikája a francia nagyhatalmi helyzet visszaállítását eredményezi. A francia népnek azonban eddig sem voltak ilyen illúziói. ismerőseimet, hogy jöjjenek bátran az újfajta életbe. Ha eddig voltak is "hitetlen Tamások*, akik nemigen bíztak Alsóvároson a szövetkezeti mozgalom győzelmében, most a tapasztalatok alapján visszavonták korábbi véleményüket. A talpraesett beszédű, rokonszenves Csiszár Antal bácsi, aki elsőnek írta alá a belépési nyilatkozatot azzal a feltétellel, hogy ne írjanak róla az újságban, most a párthelyiségben odament a Délmagyarország munkatársához és azt mondta neki: — Látja, csupa rendes, dolgos, jó gazda van itt. Bizony isten, örül a lelkem. Most már nyugodtan merem állítani, hogy az alsóvárosi földmiívesemherek megértették a közös termelés gondolatát. Bár az emberek gondolkozásukat, ítéleteiket illetően nem változnak meg rögtön, csupán azáltal, hogy tsz-tagok lesznek, az itt összejött gazdák mégis mások ma, mint tegnap voltak. Most már nem az a gondjuk, hogy jó lesz-e a társas termelés, vagy sem (ezen már nem vitatkoznak), hanem az: miképpen lehet megszervezni a lehető leghamarabb a munkamenetet. Savanya Pál és társai arról beszélgettek, hogy a szétszórt aprócska földekből hogyan alakulnak kl a korszerű, nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges táblák. Mindezt aprólékosan meghányták-vetették a város jelenlevő vezetőivel, hogy ha bármelyik családot keresik is fel meggyőzés végett, ott megfelelően tudjanak válaszolni a feltett kérdésekre. A munkások mellett tehát most már azolt a nagytekintélyű parasztemberek is bekapcsolódtak a felvilágosító munkába, akik még csak néhány napos szövetkezeti tagok. Nem kétséges, hogy munkájuk eredményes lesz, s hamarosan az egész városrész lakossága a biztosabb boldogulás útját választja. Tágul a látókörük. . . A Ruhagyárbon sok dolgozó vesz részt az Időszerű kérdések tanfolyamán Népes hallgatóság előtt ság számára. Természetesen zett szeminárium, visszakérzajlik le hétfőnként a Sze- ezek között sok volt a ven- dezés. Ha valaki nem ért gedi Ruhagyárban az Idő- dég, az úgynevezett törzs- valamit, vagy hozzá akar szerű kérdéseik tanfolyama, gárdán kivül. tenni az előadáshoz, feláll Babinszki László propagan- Nemrégen a munkaver- ét elmondja A közvetlen dista előadásaira például sennyel kapcsolatos pártha- hang következményeképpen több mint hatvanan járnak, tározatot tárgyalták meg, s gyakran hangzott el olyan de megtörtént, hogy közel most egy, a kongresszusi hozzászólás, mely egy-egy jó százan voltak jelen. Sze mi- versennyel kapcsolatos film- gyakorlati példával egészínárium ez, vagy szabad párt- híradót vetítettek. S a tan- tette ki az előadást: hogyan nRp? _ kérdezhetné valaki, folyam így halad hétről hét- alakult a munkaverseny a aki nem ismeri ezt az okta- re. gyárban, mit tehet az ürem tási formát, illetve a Ruha- PA Irt A le AlothAI 32 ötéves terv megvalósíta" gyárban kialakult népszerű reldak az életből ^ és így tovább. tanítási módszert. Miről is Volt olyan hallgató, aki S a szívesen látogatott elővan szó tehát? Beszéljen er- elmondta, hogy neki a sok, adások sikeréért még egyeről a propagandista. érthető gyakorlati példa, ma- bekre is készek a dolgozok. gyarázat tetszik az előadá- Az üzemi műszerészek pelAommel sokon. S valóban, a propa- dául nemrégiben vettek részt pártonkívüliek gandista nem egyszer a min- először a tanfolyamon. S . dennapi életből vett példá- máris az egyikük, Dubecz — A mult oktatási évben vaj tisztáz egy-egy elvi mon- Károly, önszorgalomból a nálunk is 15—20 hallgatója danivalót így történt ez korábbinál tökéletesebb vevolt az Időszerű kérdések nemrégiben a nacionalizmus títőgépet szerkesztett, hogy tanfolyamának — mesélte fejtegetésénél is. Elmesélte még tisztábbak, élvezhetőbBabinszki László. — Az idén hallgatóinak, hogy az egyik bek legyenek a képek. Kosa nagy érdeklődést látva, egyébként nagyon jóra- sa János már elkészítette már a kezdet kezdetén csak- vaibj becsületes munkásnő azokat a rajzokat, a szines, nem negyven dolgozót fel- _ Erdélybe készült, lányá- ábrákkal díszített grafikonovettünk a tanfolyamra. De nak meglátogatására. Csak kat, melyeket szemléltetésül közben híre ment, hogy a dgy mellesleg megjegyezte,: a kongresszusi anyag tárlegaktuálisabb eseményeket, „Szegény, ottani magya- gyalásánál használnak fel. a legfontosabb párt- és kor- < ^ A propagandista Kellemesen, hasznosan tölmányhatároza tokát, a min- pem pisszentette le, hanem tik kéthetenként a hétfői denkit érdeklő nemzetközi türelmesen, sokáig magya- egy—másfél órát a ruhagyári helyzetet tárgyaljuk. rázott neki. S mi lett a vé- dolgozók az időszerű kérdéS egyre-másra kérdezés- ge? Csak egészen röviden sek tanfolyamán. Tágul a ködtek a dolgozók, hogy el- említve: az idős munkásnő látókörük is, hasznos ismeiöhetnének-e ők is? Prágai ^ megtudta, hogy Erdélyben reteket szereznek. István, a III-as és IV-es te- autonóm székely terület is — Korábban nem jártam rem főművezetője, például van> teljes egyenjogúságban pártoktatásra — mondotta tízegynéhány munkás kéré- élnek a magyarok, vezető például Dobó József, a szasét tolmácsolta, s volt még párt-, állami- és gazdasági bászat dolgozója — de most sok más érdeklődő is. Ter- funkciókat töltenek be, mig nagyon szívesen hallgatom mészetesen nem zárkóztunk a Horthy-Magyarországon ők az előadásokat. Tanulok is el — a leginkább pártonkí- js nyomorogtak, sokan mun- belőlük sokat. Ezért mertem vüli — dolgozóink kérésétől, ka nélkül voltak, nem be- vállalkozni a napokban arra, s szívesen láttuk őket az sülték meg őket. hogy magam is kimegyek előadásokon. Persze, erről a kérdésről felvilágositó munkára miFiIntek még sokat lehetne beszélni, hálytelekre, ahol a tsz-szer" , „ számos példát felhozni —, vezésben segítünk a helybeszemlelteto eszközök de arra jó volt, hogy a pro- lieknek. A legutóbbi előadá,.„ „,, is «. .. pagandista rámutatott: Lám. sokon megismerkedtem a ma is előfordulhat téves po- mezőgazdaság szocialista átMegrövidített közönség A lepnépS'ZMÍ&fí tornán Uáttá Eminescu születésének 110. évfordulójára Ezelőtt 110 éue, január dalmi viszonyaival, a ki- tivumokkal átszőtt hosszabb 15-én, Moldová- zsákmányolás minden fajtá- elbeszélő költeményét. Ez az írás révében kötött ki. A polgári irodalomtörté• netirás nem méltányolta kel lóképpen és kortársai nem va ^ogó szenvedélyesséismerték fel igazi nagyságát. Egy "szelídített* Eminescuról tanítottak az iskolákban, „„ v,-n nut ia eiuiuiuuium wvca po- „ _ EJ'lS mindössze há- '"lkai nézet. ^otatos rom a ^rttag. Segítenek a hallgatók jó más irányú tanuKn^sz ^rázatot tudok majd adni haHgatók is. Az időszerű 3 ^^L^^Svül SSiJFZS&R-tft mag * mör előadások után, vagy lalkozásain nincs ugyneve- is. közben a tárgyalt tudnivalókkal kapcsolatos dia-filmeket vetítenek, vagy szemléltető rajzokat, grafikonokat mutatnak be így volt g^ué* íuUdAddööli a OTUPÜca. aufyü Madádán. ez például akkor is, amikor ~ ~ , ... a második ötéves tervünk A Manca grófnő keddi is! — becsapta a közönségét. irányelveit ismertették az előadásán a színház — ki Bármilyen jó lehet egy elvez alkalomra különösen nagy kell mondani az igazságot, adás összhatásában, nem számban összejött hallgató- ha még oly nyersen hangzik megengedhető, hogy egy Kálmán operettben, melyben fontos szerepet játszanak a szubrett és a táncos komikus számai, ezeket a közönség előzetes értesítése nélkül, a szubrett sajnálatos torokfájása miatt elhagyják. Ez esetben a szegedi színház a közönségével szembeni kőtelező, legelemibb udvariasságról is megfeledkezett. Három-négy szép zeneszám elhagyásával büntették, illetve rövidítették meg a közönséget. Nem óhajtok beleszólni a színház belsó ügyeibe, de ilyen eshetőségre feltétlenül fel kell készülni, hiszen ha több szerepet kiosztottak kettős szereposztásban, miért hagyták ki ebből éppen a szubrettet?! Vagy ha már így történt, miért nem "Ugrott be* valaki? Még a műsorváltoztatás is járhatóbb út azonban, mint a közönséggel szembeni hasonló eljárás. A darab átírásával és rendezésével kapcsolatban ia kell néhány szót ejteni Örök rejtély marad azok számára/ akik régen is látták a Marica grófnőt, hogy miért indul az operettnyitány után zene és kórus nélkül, ha egyszer a szerző így írta meg daraoját; továbbá miért prózai színésznő játssza a cigánylány szerepét, ha azt hatásos énekes számnak szánták? Operaszakos művésznek "derogál* ez a szerep? Vagy egyetlen kórustag sem vállalná el? Jó lenne, ha a színház gondolna a szubrett megbetegedésének lehetőségere is, és a jövőben nem rövidítené meg a teljes bizalommal jegyet váltó közönséget. J. L nak Botusani nevű helységé- jávai szemben. Főként polír utolsó esztendő volt életében született: a román köl- tikai cikkeiben lázadozva nek legtragikusabb esztendetészet legkimagaslóbb és leg- kelt ki az igazságtalanságok, }e: annyi nélkülözés és megnépszerűbb alakja, Mihail a cári és az osztrák abszolu- próbáltatás után — Bécsben Eminescu. Ifjú korában sza- tizmus, a henyélő dologtala- szerzett szerencsétlen betegnaszét kóborló vidéki ván- nok, a korabeli gazdagon sége következményeképpen dorszínésztársulatoknál sú- burjánzó képmutatás ellen. — ennek az évnek a nyarán góként működött. Elképzel- Mélyen igaz hazafi volt, aki roppant össze. Még hat évig hetjük: mennyi törődés és szorosan egybeforrt a nép tengődött változatlanul nyonyomorúság jutott osztályré- minden örömével és fájdal- masztó körülmények között; széül, de az vitán felüli, mával. néha-néha mégis felcsillant hogy költői nyelvét a nép , költői lángelméjének egyajkáról bolyongásai közben Verseibe fyakran egy Kikrája. ellesett és feljegyzett ízes belopódzott a nyelvi árnyalatok később Pesszimizmus, de ez karának Születésének századik gazdagították. Eminescu a torténeim, es társadalmi vi- .— évfornépköltészetet mélységes sze- szon>'ai mellett, nem ,s szól- dulója alkalmából 1350-ben retettel dédelgette, magával v" • ™aga mostoha sorsanak a Révai Konyvkíadónál ~kéta néppel pedig a legközvet- t0™érdek aortájáról es kese- nyelvű* kiadásban jelentek lenebb és legegyüttérzőbb őségéről nem pusztán meg »Eminescu válogatott kapcsolatba került Idő múl- ^hopenhaueri divat* nála, versei* "melyek szinte kitán szívós önképzéssel, a bé- hane™. természetes újólag erdélyi költők (Bercsi, majd a berlini egyete- magátólértetodottség. Emi- de Mária Dsida Jenő, Kiss mén hallgatott előadások Zf^u^0^ rtnUnfZX Zh™* alapján széleskörű művelt- l?ett. ~ kivált bölcseleti kol- csoltak A kötet bevezető taségre tett szert. A Berlinben töményeiben - meghonosi- honfiúírs,s és kolfolytatott irodalmi és bölcse- ° ía a súlyos veretű gondo- tő-utódh.MihaüBemuc irleti stúdiumok után haza- lat malmát. IpminTZt 7a ' - letérve egyetemi könyvtárosi, A román költői nyelv leg- n "Vugőzo illetőleg tanfelügyelői állási ™0Vobb művésze, akinek TZ^ZZZ^ÍIL töltött be, végül is az újság- máig nem akadt felülmúló- . 'edéssel értéutódja. Ennek a költői nyelv- keli 0 müvében fellelhető, nek a húrjain a szelíd bo- mostanra már jövőbenyitó rongású mélabútól a lázong- valósagga változott vágyakat (2S tOYCKVQSCKGt.* gig. sok-sok eszme és érzés Eminescu magyar kultusza fölcsendül. Szőcs Géza erdélyi tanárnak ... ~ Eminescu az újságírói pá- ^-ben (hat évvel a költő aki verseiben csak a múl- lyán 1877-től 1883-ig dolgo- naLala utan) Nagyszebenben tak dicsőségén kesereg. Két- zott. Ez az utolsó esztendő "Vomtatott könyvecskéjével ségtelen, hogy Eminescu volt életének legterméke- indult meg, amely vékony nem volt világnézeti érettsé- nyebb esztendeje: ekkor írta erfcske azóta a magasztaló gű forradalmár, de elégedet- egyebek közt "Az Esticsillag* ellsmerés áradásává duzzadt, lenül lázongott kora társa- című, bűbájos szerelmi mo- Mávky Imre