Délmagyarország, 1960. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-10 / 8. szám

Vasárnap. 1960. január 16. A SOKAT köszörűs kádi! | lóth Béla ifjúsági regénye \ .m yii«ii«>i«'i*>,>i<*i.«ii*>istian>iiiTiaii(its,iai)aii>i<ainii«iiMa>taHaiia<<>i'*imitMiaii»H*<iaii>iiaMW««*iia»ai ww(MMiiMiNiMMMMMiMiw(MM*MMMir4 Eddioi életemben egyet= len egyszer | akartam prófé5 ta lenni a saját | falumban, s TRSQRí 18 ii ugy gondolom, ezzel az egy esettel végét Irodalmi Kiskönyvtár legújabb kötete hasznosan gyarapítja ifjúsági irodalmunkat, s ugyanakkor kellemes a helyi törökkori hagyomáórákat szerez a szegedi múlt nyok fölelevenítésével. kedvelőinek is. A cime, bár A CSELEKMÉNY EMLEGETE7TT tűnőén idézi elénk a szege- még "fizimiskájukról* _ __ _ _ panasz: kevés az ifjúságnak di törökvilág atmoszféráját, alig lehet; fejlődésükből pe- § is "vetek minden további kíserietezesnek. való jó könyv. A Tiszatáj Érdeme Tóth Bélának, hogy dig még kevesebbet tudunk | Nem vagyok babonas, de hiszek a népi Tömörkény és Móra hasonló meg. Víg András Ls eleve | bölcsességben, márpedig azt a közmondást, tárgykörű írásai után is tud adottan, készen áll előttünk 7 hogy senki sem lehet próféta a saját haújat és érdekeset mondani a történet elején, s később | zájában, az előttünk járó generációk tu„ js csak annyit tudunk róla, - catjai hagyták ránk és hagyták jóvá — hogy ügyes, fortélyos dalia, f így kár voina vele dacolni, s talan iőlösleegyet- aki — ez ritka erény — apó- r gcs is... kétségkívül hatásos, nem ien szálon fut: Vig András sát, anyósát is megmenti a | Nem hívtak meg a falumba tanácseleléggé szabatos: Musztafa elrabolja Veline, az egyik börtönből. A gördülékeny, ü nőknek, se iskolaigazgatónak, se szövetben Ali, a kegyvesztett sze- török őrmesternek leányát, jó stílust néhol — egy-egy | kezeti elnöknek — egyszerű előadó volgedi kádi, akit egykori el- Fatmát, s mivel ez a lány- megkedvelt jelző únos-únta-1 tam csak otthon. Ezt se magam akartam, lenfelei, a "lovagias gyula- nak is igen kedvére történt, lan használata, egyszer már § véletlenül osztottak be évven oda. Ez az vári vitézek mentenek meg apjának is, sőt a szegedi bevált, hatásos szólás-mon- - egyszeri és rövid alkalom is elég volt a hét égkörök magasságáig kádinak is bele kellett nyu- dások megismétlése modo- 7 azonban ahhoz, hogy ezentúl csak közönaranyzsinórja godnia. Ám később a kádi rossá teszi, s néhány nyelv- - séges látogatóként menjek haza mindig. nászajándékul helyességi szeplő megfolto- jj Leégtem tudniillik.... köszörűsnek, mellékes sze- adott tízezer piasztert, s haj- sítja. Ezek jó részét a szer- - Nagyon jól kezdődött ott minden. A replője a történetnek. Az tóvadászatot kezdett a gyaúr kesztés kiküszöbölhette vol-" falum csak akkora és olyan, mint egy na, sajnos azonban a címlap - szál hurka, s mégis legalább százötvenen hátlapján fölsorakoztatott 7 jöttek el, hogy meghallgassanak. Amint fogság- különféle közreműködők | végignéztem közönségemen, a szemekben munkájának sehol sincs nyo- I láttam a várakozást. Olyanok ültek a töérő porta* elől, s hívnak maguk közé megbánta a alcím — "Szegedi török me- víg András ellen. Kalandok sék« — még kevésbé födi a sorozata következik, váltatartalmat, sőt megtévesztő: a egyenesen kozó könyvecske gal, szerencsével, alagutas szöktetéssel, ugyanis nem önálló mesé- várostrommal (ez voltakép- ma a kötetben. (E névsor-1 mött sorokban, akik tizenöt esztendeje ket foglal magába, hanem pen történelmi esemény, a nak impresszumként inkább Z még apásan a fenekemre vertek, vagy a szegedi törökvilág histó- vakmerő Tóth Mihály főbf- az utolsó lapon lenne a he- - anyásan megcirógattak — gyermeki tetriáját idéző való és költött ró sikertelen fölszabadítási lye.) Horváth Mihály ötle- ? teim súlya szerint. Es a volt pajtások, epizódokat, lényegében — kísérlete 1552-ben, melyről tes címlapja kivételével a | akikkel cseresznyét loptunk, idegen gaha lazán is — egyetlen fo- Tinó-íl Sebestyén, a lantos könyvecske kiállítása gon-1 lambokat fogtunk és együtt cigarettáztunk nalra fűzve: a szépséges tö- költő "Szegedi veszedelem* datlan nincs tipografizálva, f nagy loppal a nádtetők alatt. hiányzik a tartalommutató-1 Biztosan éreztem, hogy sokat várnak ja (s enélkül úgy fest, mint- § tőlem, akár a kíváncsiság, akár a komoly ha a végéről kitéptek volna = érdeklődés hozta el őket. Tudni és hallani lapokat), bosszantó sajtóhi- § akarták, hogyan beszélek, mit tudok, bák maradtak benne. = lesz-e lámpalázam, vagy sem és belesüMEGGYÖZÖDÉSEM sze-1 lök-e a beszédbe, mint iskolás koromban Béla könyvének tüzetes mű- dulatával, majd a főpap, az rint Tóth Béla ifjúsági kis- • a versbe? Anyám pedig meg is írta egy elhatározásé- regénye az említett hibák | négyoldalas levélben, hogy ki kell tenben dicséretet érdemlő, han- val, hogy a megkedvelt ma- kijavítása után megérdemel- f nem magamért és ha miattam szégyenné. hogy színvonalas kiállí- | keznie kellene otthon a családnak, hát inBéla igen finoman szövi be tásban. művészi grafikákkal § kább jelentsek beteget!... Ezt mindenmondanivalójába a népek gazdagítva, második kiadás- 5 képpen túlzásnak tartottam, hazautaztam ügyesen választotta meg a közötti testvériség eszméjét: ban is megjelenjék s még | hát nagy bátorsággal s magammal vittem szegedi törökvilág valóságos nemcsak a török lány és a szélesebb ifjúsági rétegek 7 ötéves nagyfiamat is rokoni látogatóba. történeti kereteit, ötletesen magyar vitéz frigye mutat- között elterjedve kellemes | Bevallom, hogy ezt mégis inkább a maegészítette ki ezeket a korra ja, hogy a különben évszá- szórakozást nyújtson olva-1 gam kedvéért cselekedtem. Ez a talpraszemben - sóinak és haszonnal nevelje | esett nagyfiú roppant nyugodtságával kelemberi eré- | 1emesen hatott rám ... J Fiamat magammal vittem az előadásra Péter László i is és bátyám gondjaira bíztam. Igyekeztem rök leánynak, Fatménak és címmel krónikás éneket Ls a gyulaiak legderekabb vég- szerzett), álruhás csínyekkel vári harcosának. Vig And- és romantikus tetszhalállal, rásnak egymásért vívott Itt kapcsolódik be a mellékküzdelmét. Kisregény az if- szál, a "mazullá*, kegyveszjúság számára — ez Tóth tetté lett kádi sorsának forBéla könyvének tüzetes mű- dulatával, ma; faji meghatározása, s e nem- imám fiának ben dic gulatos és érdekes olvas- gyárak között marad. Tóth mányt alkotott a szerző. Gondos történeti búvárkodással vonatkozó egyéb forrásból zados harcokban származó^ adatokkal, hangú- álló népek fiai nem ellensé- őket példás latteremtő erővel szőtt bele gek, hanem az is, ahogyan nyékre, korabeli szólásokat, képeket, a nagytekintélyű bíróból sőt "Világjáró anekdotákat*, magyar köszörűssé lett kádi itt-ott — még a romantikus és a főpap tudós fia megtörténet egységét Ls meg- kedvelik a magyarokat bontó — mesemotívumokat Nemcsak nemzeti elfogultsá(pl. az »orrszedés«, ugrás a gok elleni állásfoglalást rejt szén stílusban, | i szemléletesen § és érdekfeszi-1 tóén óeszeint | Eleinte még | a averek is g figyelt. Később azután még jobban bele- | melegedtem. Már nem gyurkéltem a be- • szédváziatot, csak éppen mankónak tar- " tottam a kezemben és mondtam a maga- * tnét nagy-nagy tűzzel... Az emberek ko- 7 molyan hallgattak, S mind a 150 vár sze- . met magamon éreztem. Jó félórai beszéd | után a torkom megcserepesedett. Ontöt- Z tem a kancsó vízből, s mint gyakorlott | népszónokok szokták, ittam egy kicsinyke | kortyot. | Bár ne tettem volna! r A fiam felpattant a helyéről s szaladt, Z rohant egyenesen énhozzám és hangosan, s élesen kiabálta: — Nekem is, nekem is adjál! A figyelem, a csend megbomlott, t míg | • gyerek lassan, szuszogva itta a vizet, a Z régi pajtások, ismerősök megragadták azg alkalmat, hogy néhány keresetlen szóval § fölelevenítsék a gyerekkori barátságot. g <— Olyan, mint te voltál... — Csak nem vesz ki a csintalansága!... g — Ez is megáll a talpán... | Tudtam, hogy az első pillanatnyi csen- íj det meg kell ragadnom az előadás foly- 7 tatására, mert különben feloldódik külde- p tésem első része, a gyerekkori emlékek | közös felidézésében, ezért ismét nekikezd- I tem teljes lelkesedéssel. A kis intermez- = zót már el is felejtették az emberek, mi- Z kor a fiam újra fészkelődni kezdett. Fel- g kelt a helyéről s visszaélve azzal, hogy ? nem fegyelmezhettem, félszemével rám sandított, kicsit előbbre jött, s egyszer; csak engem is túlharsogva, felkiáltott: f — Apa! Unlak már, hagyd abba! 7 öblös nevetés hullámzott végig a ter- men, jobbra-balra dőlt a hallgatóság, s én ott álltam a szónoki emelvényen lefor- 7 rázva, minden valóságos és vélt tekinté- p lyemtől megkopasztva. Mit is tehettem ~ volna egyebet, minthogy hátralevő mon- dandómat a gyerek intenciói szerint ayor- r san és tömören elhadartam s nesztelenül, köszönés nélkül elillantam, most már sa- g ját bőrömön érezve a közmondás vaskos Z igazságát. 7 Hiába, nehéz a -prófétasors*... Simon István I mecsetből a hárem rabnői nek dunyháira stb.). ízes, a népnyelvet archaizáló céllal is fölhasználó nyelve, a jól megválasztott török terminusok hangulatteremtő ereez, de demokratikus tanulságot is. KAR, HOGY a kisregény hőseinek külső-belső jellemzése fogyatékos, így inkább csak nevük marad meg emlékezetünkben, de szemlélet i jével is párosulva, valóban kl- emlékünk, jellemükről, sőt ooooooooooocxaoooooix)^^ > illlllSIWI^IIlHllltHSilliailSWStiWWtWIltiaOWIOtlWIOMillOltllOMOIWlWWIIIMSIIlHSWOlWItOIIOMOHSIW IH»H«II1IHI11H*IIH»««I»»I»»>»'I»"W"«"»H0II«IKB«I:« Paprikás szalonna AKÁRMIT MONDANAK A lovaglásról este — pe,„ ... „ , . .. dig nem beszéltünk össze — IS^nmcs jobb a fokhagyma- J>m gzóUunk egy árva ^ val megtűzdelt, tüzes pap- sem_ örült ^ Jóska bácsi, rikával meghintett abált hogy nem adjuk az asszonytokaszalonnánál. Az ember nép szájára. Nem győzte csak lekanyarít belőle egy mondogatni, hogy milyen jó darabot, vág hozzá házike- annak a bóllérnek, akit ányeret, jó kiadós karéjt, és ilyen markos, szálas legeegy hatalmas kanállal, olyan ez, mint egy nyeles fazék, ge^k Hogy abból mennyit nyek segítenek. Hogyan éghet át ekkora kanál? Banduscnnak nem keiiOmeg ]ehet enni és hogy csú- — Dehát akkor miért s4váiaszra varnia, de nem is érdeklődik. Mert mar jó né-S^jk rá a bor!... valkodott olyan sokáig? — hányan körülállják a íorrasztolangot, és nekik meséli a© Disznótorba voltam híva- gyanakodtak az asszonyok, kan áltulajdonos, nogyan rogyott össze sogornoje, miképpenÖtalos ezeiőtt három héttel. EGY KICSIT belémállt a esett gyermekagynax, és miként felejtette ő maga a kana-gNem is akárhová. Mert ran- , . ,. lat a tűzhely lapján. ggos ember ám az én Feri szorongás^ Hanem a legjobb r - .avozaskor rapislognak a galambra, és valamelyi-gbátyám. Mikor egyet sodor k0S" bollér huszárosán KiI kuk megkertu: használ-e valamit, hogy raragas2-0a bajuszán, még a harmadik vágta magát tottak a kocsira? Bandusch bólint, es valasza a ©utcában is abbahagyják a ~ Hat azen~ Racsi.nt?tt többieket bizalommal es remennyel toiti ei. ©kutyák az ugatást. Van rieki ranlt nem tudta Másnap reggel Bandusch ugyanakkor ered útnak,©öt hold földje. Azelőtt nem megszokni a kést. amikor a parasztok kimennek a xoioekre. A iegközeieou.gvolt egy se, kubikból meg Ez ,a. ,V,gY. 5^ falu előtt Kastély fogadja néhány nataimas gesztenyeiá-g napszámból tengődtek így- , ketelkedést. Erre nem val. Régebben a szantoíold a kastélyhoz tartozott, ameljgúgy. A földosztáskor aztán —"mivel"6 *wlt mit... Két nappal ezelőtt találkoztam Feri bátyámmal. — Na, öcsém — mondta már messziről —, hát én is úgy csináltam, mint te aznema a vasutas szaiíszervezet üdülője. Az öreg szakacsnogjrá is rámosolygott a nap. a grófi csaiadot inKább felcserélte a vasutas szakszerve-O — Mán éppen ideje vót zettel, minthogy megszakadjon a szive és megváljék szu-S— mondta, amikor megkaplóföldjétől. »Na, végi-e*, sóhajt fel, amint a kút melloiöta a birtoklevelet az öt hold megpillantja a kutyapofát a kapu mögött. Vedre alig ész-Qföldről. Aztán nekifogott a revenetóen folyik, felfordítja, és viszi is ki. Ezután befu.ggazdálkodásnak és lett belőa kastélyba, és még mielőtt az első parasztasszonyok Öle olyan peckesen járó, he- "J*? Aböroefiaí s"naevot megjelennenek a forrasztó lángjánál, már vissza is szaiaaggyes szarvú kisgazda, hogy v , ,, . ™ ' . f* vaía" a konyhából, kezében egy nagy vöröses, dudoros peremúgcsak na! . ' ini-riKh , ,7 fazékkal. Mindannyiszor elhozta Bandusch-hoz, vaiahány-0 A tor azzal kezdődött, ™T° , szor ez megállt a kastélynál. A fazék feneke tele is vanghogy a disznó nem akart ki- ^X ™ mar hintve folttapaszokkal. Bandusch most nyitja k-öjonm az olboL c X— ivAiif ® kérdezliiai luiiive iviiia/^ancu. iiivoi "I" J» „..ujoiilli uiuui. rapirra OT>nrIn1t volna először a száját: "Azért vagyok itt, hogy fazekakat for-g — Az ajtót, a keserves __ Ho^Togy? — író vele. ©szépen kivirágzott Én is tudom, gondolja az üstfoltozó, tegnap reparál-gkintélyét, tam meg. — A szalmahúzó horog! rasszak, nem pedig szitát*. A szakácsnő sóhajt és elmesél,gmindenit! — cifrázta Tóth- értetlenül az asszonyoknak, hogy a régi időben több különböző mé-Opál Jóska bácsi, a legjobb addie-addig gonretú ilyen fazék volt a polcán. Most éppen a szükségesgkésű böllér, aki komolyan doikoztam hogv aláírtam méret hiányzik, ezért aztán ezt nyűtte el teljesen. Mert agattól tartott, hogy ez a jó- a7t a be!éoési nyilatkozatot szükséges nagyobb méretűt katonák hurcolták magukkal,©szág most egyszerre csúffá- Banem mJg azon iár a tábortűznél főztek benne. Isten tudja, mi történt aztángteszi hosszú esztendők alatt egyre eszem hogy nem szakte" csináltam-é okos dolog helyett kinevetnivaló "balfoAz emberek, akik kis kocsiját mindig megbámulják.Ő— villant a fejembe. — Az tT'yan szalmah0zósat' folyton ugyanazt kérdezik: »Lesz megint háború?* Ban-gkell ide. Hátul az akolhoz Márpedig ezt magának dusch a fejét rázza. Az emberek bíznak benne, úgy tünik^van támasztva. Mindig ott keU eidBritenie mondtam nekik, mintha ő tudná az igazat Fejrázása annyit jelentigláttam _ Azzal nyiiltam is mert mit mondhattam volJ "Amíg en nemet mondok, nem lesz*. gerte. Ott volt. S a folisme- na más egyebet A

háború sokat elvett tőle, most csak a kézihaj-Orés hevétől fűtve, már bele _ Mert tudom ^n hogy tókarral tud kutyájának menet közben segíteni.gis szúrtam egy jókorát az jobh a közösben gazdáikodMagéba szívja a békét. Ez az ő békéje, ezt sze-oállat hátuljába. ni, mint egyedül kínlódni reti. így szól a kutyához: "Értetted, Widu? A katonák© A hatás nem maradt el. _ rágódott keservesen a a hiányzó fazekat elhurcolták., Most a szakácsnő épp úgygEgy pillanatig tartó derme- szavakon —, de úgy van az gyászolja, mint én a lábamat. Azután a katonák ottfelej-Sdés után a mi disznónk, ember bo^y töprenkedik tették valahol, menekülők magukkal vitték, majd útköz-gmintha sárkánytejet ivott mep M isten tudja „^g mj ben elhagyták. Akkor egy fiú felszedte és bevitte az elől-gvoloa. tüzes táltossá váltó- nem, járóságra. Az elöljáróság aztán annak az asszonynak aján-Ozott át. Ugy robogott ki az pN ,«, ak > dékozta, akinek tegnap megfoltoztuk. Ezt ez a szakácsnógólajtón, kiszakítva magát a — ! 2- L nem tudja, de én mindent tudok*. ©kezünk közül, mint akinek gondolkodtam Feri bátyám Bandusch hatalmas is. Csaknem mindent tud, amiQegyszerre igen sürgős dolga elhatározásán. így kellett húsz faluban történik. A békés életben lassacskán mindengtámadt. Néztünk utána, ezt csinálnia. így lesz neki a megszokott kerékvágásba zökken: egymást követi aOCsak Jóska bácsi lovagolt igazán jó, s aki most még mindennapi étkezés, a halotti tor, a lagzi. Bandusch éppgmég mindig a hátán, egyik fél az újtól, holnap biztoúgy ismeri a gvenge pontokat az életükben, mint ismeri©kezében a késsel, másikkal san az is kézbe kapja a maa gyenge pontokat fazekaikon. ©pedig a fülét markolva a ga szalmahúzó horgát... BERCZIK ARPAD fordítása^hörgő-fújtató disznónak. P. L. A FELELOSSEG Felszálltam a Mihálytelek múlva magyarázatképpen felé induló buszra, s a ka- hozzáfűzte: ha egy kocsi lauz máris nyújtotta a je- defektet kap, vagy egyéb gyet. Az igénytelen kis cet- más okból eredően "kidől* linek a hátulja volt felfelé, a sorból, azért ők nem fes így akarva, akaratlanul el- lelnek, nem állítanak be heolvastam a rányomtatott lyette másik járatot, szöveget: "A járatok elma- nincs, radásáért felelősséget nem vállalunk*. Addig egész jó volt ahanmert Hát ahol nincs, onnan az isten se vesz. Mégis az volt a meglátásom, hogy nem gulatom, de erre elpárolgott, szép dolog így "felelőtlenmint a benzin. Hát ki vál- kedni* lalja akkor a felelősséget, ben Az említett szövegha kimondatlanul 's ha nem a közlekedési válla- — az áll, hogy nem a vállat? Talán én, az utas? lalat, hanem legalábbis az Hohó, nincs ám elintézve az autóbuszgyár, vagy épa dolog. Nem lehet csak pen az állam a felelős olyan úgy egyszerűen kimosakod- címen, hogy nem ad elég ni. Senki nem kérdezte, hogy tartalékbuszt. Pedig hiába, vállal-e valaki felelősséget Az utas, aki elkésik valaa járatok elmaradásáért, de honnan, a járat elmaradása ha már maga a vállalat hív- miatt, úgyis azokat emleja fel erre a körülményre a geti, akik nem indítottak figyelmet, tisztázzuk csak a kérdést. Mutattam a kalauznak a jegyet. Rámnézett, azután nyomtatni: "A járatok elbólintott, hogy úgy van az, maradása esetén meghallhelyette másikat. Ezért legalábbis ilyen szöveget kellett volna a jegyek hátuljára ahogy írva vagyon. Látszott az arcán: nem érti, mi ebben az érthetetlen. Kis idő gátjuk utasaink kodását*. méltatlanN. L SZEGEDI FAZEKASMESTEREK Dr. Somogyi Károlyné felvétele I