Délmagyarország, 1960. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

PénfeS, 1980. január í. 6 töm FERENC: BEDE ANNA: Cfcjddqet& Erdőt véltem cinkosodnak, kerek erdő, barna. Szemed színét honnan [loptad? *— kerek erdő, barna. Beleveszni sose bántam: kérek erdő, barna, mintha lenne erős váram: kerek erdő, barna, úttalannak út az éjben: kerek erdő, barna, csöndbe-vesző rejtezésem: kerek erdő, barna. Mintha lenne kiáltásom: kerek erdő, barna, tiszta fényű szabadságom: kerek erdő, barna, Nyugalomban nyugtalanság: kerek erdő, barna, •mintha mindig tüzek laknák: kerek erdő, barna. Erdőt véltem cinkosodnak: kerek erdő, barna, hittem, hogy az őszben ott [vagy: kerek erdő, barna. Bukj utánam, bukj elébem: kerek erdő, barna, mintha lennék út-felében: kérek erdő, barna. ÓDA ESA0ANYI NAGY ARP AD: Könnyezö rímek Nem a szavak a Fontosak, Hanem a szándék; Nem az a lényeg, Hol vagyok, Hanem Hogy merre szállnék. Nem az a mámor Volt remek, Mi a pohárból Vígan trillázva Nótába vágyott, Hanem, Mit könnyes két szemed A búcsúzáskor Felém szikrázott. És hogyha fényre Szomjazom, Menekülve a Szürke mából, Csak addig iséoiii. Édeséin, " . Amíg a borból Heringesen g^, • Visszasugárzol. Béke, tenger kín gyönyörű gyümölcse. Béke, vágy s küzdés sugaras szülötte, Pajzsos angyalként ki suhansz előttünk, Eletet őrző; Múlnak évezrek, hitek elfakulnak, Változik Nap, Hold, birodalmak égnek, Csak te nem halkulsz, örömökre hívó, Ösi kiáltás! Szép magyar rónák teneked teremnek, Dús orosz földön, s arany Indiában, Hol csak ember jár, neked épít és gyűjt, Hogy te virágozz! Téged óv és félt az olasz s az angol, Messze algér föld fia téged áhít: Oltsd el ott is már a viszályt, s a zsarnok Fegyvere éhét! Fond erösebbé a kicsiny családot. Férj és asszony közt ne legyen gyűlölség, Rossz barát, s testvér ne taszítsa egymást Bajba, irigyen! Tengeren híd légy, szíveken fagy-oldó Napmeleg! Gyújts fényt a vakok szemén Is! Lássa minden nép: ez az út vezet föl, S lépjen utánad! ANDRASSY LAJOS: Sorok a távoli kedveshez i. Visz a vonat, kocsonyás éj tapint meg amint ki hajlok, póznák intenek rám.}. De jó is így a messziségbe futni: új érzés, új vágy, új szín, új valóság... 2. Álmodni — hogy legyen — izgató meleged, álmodni — hogy legyen — simító kezedet. Álmodni, hogy itt vagy, álmodni, hogy érzel, hogy reggel is itt vagy, hogy reggel sem mégy el.. Álmodni, hogy otthon fekszem, szokott ágyon, álmodni, hogy nem itt, kopottas magányon ... 3* Ne hagyj aludni még!.:. Korbácsold a vérem forró suttogással, édes remegéssel, lázas nagy szemeddel, lüktető karoddal, bársony ujjaiddal, kívánt mindeneddel!.,.. Adj ételt a számba, kínálj! — és itass meg sűrű boraiddal! — aztán csókolj, égess! fogd át derekamat hosszú, hosszú csókkal! — s hagyj aludni aztán, hagyj aludni édes . . • Visz a vonat, kocsonyás éj tapint meg amint kihajlok, póznák intenek rám... , De jó is így, mikor a kristály hajnal „ADALÉKOK" 1959 Ha egyszer majd újabb kollégáit. Falura utazott könyvet írnak az emberi os- nyaralni és csak a végállotobaság történetéről, az máson döbbent rá, hogy ott1,959-es év minden bizony- hon hagyta a vásznakat. Nem nyal tekintélyes és terjedel- utazott vissza — más megmes helyet kap ebben a mű- oldást talált. Megegyezett a ben. Mert hiába hisszük mi falu egyik gazdájával, hogy azt, hogy a civilizált világ, teheneinek bőrére festi kéa XX. század embere már peit. Elhitette a gazdával, olyan ésszerűen él és gon- hogy jószágai így sokkal érdolkodik, hogy semmi buta- tékesebbek lesznek és munságra, semmi hozzá méltat- kához is látott. Eközben lan bornirtságra nem hajla- annyira fellelkesült, hogy mos — a tények ennek ma- elhatározta, a szarvasmarkacson ellene szólnak. A vi- hák hátára pingált képekből lág egyik fele naponta szüli kiállítást szervez. Hozzá is az abszurd dolgokat a tár- kezdett, de a szakemberek sadalmi életben, a művészet- mindeddig tanácstalanok: isben és irodalomban. A nagy lállóban rendezzék meg a értékek mellett hóbortos öt- tárlatot, vagy képtárban? letek légiója terem napról Született azonban egy soknapra, hétről hétre, s ha egy kai életrevalóbb gondolat — ideig csodálkozunk és hüle- tekintve, hogy a szarvasmardezünk ezeken, később bosz- hák nem illenek a képtárakszankodunk, majd nevetünk, hoz, de a tárlat sem illik kacagunk. egy istállóhoz — mégpedig 1959 sorozatban hozta nyu- az, hogy ^-vándorkiállítástgátról a -kultúrhistóriai- kell rendezni, olyformán, kuriózumokat. Ezekből sze- hogy a mester városról vádegettem össze jónéhányat rosra hajtja a barmokat, az újévi ünnepre, hogy mosolyogjunk, kacagjunk, vidáman kezdjük az új esztendőt. Az anarchia, az üzlet, a bizarrság gyermekei ezek... A kétes csillag kétes csillagai Talán itthon is tudja mindenki, hogy a Rock and roll koronázatlan Lábon járó tértat és kétes királya, Elvis PresAz már nem okoz ley milliókat szerzett rikáfeltűnést nyuga- csolásával. Mégis bevonult tan, hogy a szob- katonának és ott sem ment rászok és festők rosszul a sora. Vannak emegy része előszeretettel hasz- berek, akiknek csak születni nál alkotásaihoz csöveket, volt nehéz. Amint beöltözött, vasakat, parafadugót és zsák- azonnal előléptették, csilladarabokat, az sem szenzá- Sot varrtak a gallérjára: a ció, ha egy titán padlásaj- "művészetben szerzett érdetóra vagy szakajtóra festi meiért-... Bajtársai megleképeit. Csodájára jártak an- hetősen irigykedtek rá, mert nak a festőnek egy ideig, tudták, hogy egy csillag nem aki hatalmas méretű képeire maradhat árván, hamarosan permetezőgéppel hordta fel másik kerül melléje. így is a festéket, de unalmassá történt. Az amerikai hadsevált ő is. Az, aki a festékbe reS eSY katonahangversenyt puskaport kevert a különle- rendezett és erre -kivezéges színhatás érdekében, nyelték- Presleyt is. A siker szintén csak addig volt ér- óriási volt, s egy tábornokot, dekes, amíg a tárlaton ke- nevezetesen bizonyos Tayletkezett tüzet el nem oltot- lort annyira meghatott az Iák. De jö.tt az (íj csoda! A eset' hogy parancsba adta a páratlan ötlet! Gio Staiano. ."múvész^ azonnali újabb fiatal olasz' -mester- lábon előléptetését. zadok telnek el, amíg az emberiség megérti egy dán orvos szvitjét ö nem olyan zenét szerzett, amelyet habverőre, kávédarálóra és autódudára hangszereltek; nem olyan drámát irt, amelyben hat szereplő hat különböző nyelvein beszél, s nem is csontvázakat léptetett színpadra táncjátékában — ö bacilusokból szervezte együttesét. Szerzeményének címe: Penicillin. A dán állami együttes mutatta be Koppenhágában. A táncjáték során az orvt ; bemutatja; hogy miként védekezik az emberi organizmus az id ygen anyagok, kóró ozók ellen. Előbb a vöri. . ruhájú vérsejt-ballerinák lejtik el táncukat, enyelegve a fehérruhás vérsejtekke', majd színváltozás után szörnyű külsejű baktériumok és bacilusok rontanak be és alattomosan megrohanják a vérsejt-téstvéreket. Árr a bátor vörös vérsejtek rájuk rontanak s mikor már-már elrabolják a bacilusok a vörös vérsejt-ballerinákat, a penicillin színeiben megjelennek a felmentő csapatok: Azt beszélik, hogy e tanulságos táncjáték bemutatása óta rengeteget fejlődtek a dánok vérsejtjei és örök szövetséget kötöttek a penicillinnel ... A költő ráadása járó tárlattal lepte meg Az' 'éséthete' ázonbah őzzel PÁSZTOR FERENC-' hűs küszöbéről Édes integet már!... -műértő- közönségéT és irigy nlég nincs vé6e- ESy szemaMitMMtMMiiiuiiiáiiuiiiiiiliifltiftuiiiitiitiiiilHiiiiiiififitiiiiiifHiftDiii *uaitaaiiiiiii}iauaiiiiiatisiiiiiijjB:isiii(jaiiaMaiisifairBiiaiisji;iiaiiiiiaiiBri5iivii5i;aiia .11.u.i1,i,.,i.il,iii1:ii,.1,iul,i.1,.iiiiiil,.„i„i„„1,„-füles riporter ugyanis hósz=szas' fáradozás után megmaaz ijedtség bujkált, ami minden alkalommal megjelent, ha |gyárázta, hogy miként forverekedés tört ki a barakkban. Ki tudja, mi lett Volna jjdulhatott elő ez a gyors kaa dolog vége, ha Gritz Ferkó el nem veszíti eszméletét. ftonai karrier. Taylor táborEz már sok volt. Borda elrángatta a részeg favágókat hon- Inokot ötvenkét évvel ezelőtt fitársa mellől és vizet öntött a fiú arcába. feltanácsolták a zeneiskolából, A társaság röhögve hátrált az asztalhoz, Ferkó pedig Imert bótfüle volt, S a cikkelfojtott keserűséggel, de szemében gyilkos pillantásokkal orvosi igazolásokkal és kotródott vissza ágyához, mint valami rendreutasított ku- §zenei főemberek nyilatkozati/a. Kendőjével letörölte magáról az italt, az olajos hal gtaival igazolta, hogy a tábormaradékát és megfésülködött. Végighevert az ágyon. Ott rnok hallása azóta sem javult feküdt mellette a már majdnem kész levél. Felemelte, lmeg' ellenkezőleg, korával olvasni kezdett: |együtt egyre romlott... Hungary. Püspökszék. Gritz Antal úrnak. Édesapám! Már harmadszor fogott hozzá a levélíráshoz, de nem jnent. Egy részeg skót, egy vörhenyes, nyurga fickó egyremásra odatántorgott a vaságyhoz és énekelni kezdte az angólok jólismert dalát: -Glory, glory alleluja ...« PálmafákJó dolgom van. hazudnék, ha azt mondanám, hogy jj A nyulak és a fajgyűlölet Az Egyesült Államokban megjelent egy rajzos gyérkai díszített gitárját ilyenkor észbontóan pengette, lábúval valami is hiányzik Kanada gyönyörű ország Ebben a tar- i olyan taktusokat vert, hogy majd leszakadt a faház pado- tományban, ahol most dolgozom, csodálatos erdőségek van- ^mekkönyv, melynek minden nak. Nem messze tőlünk kéklik az Atlanti Óceán. Itt az leddigiaél "a^obb keletje — Hagyd abba Büly, kérlek, hagyd abba — konyor- erdőben olyan barátságos, olyan szép, mint valami temp- "<V°L a f^it - l tí iö gött Gritz Ferkó és dühösen vágta a födhöz a golyóstollat, lom. Itt dolgozom. Irtjuk az erdőt és a papírgyárba szál- 1, sl t elemte amit még Quebecben vásárolt nyolcvan centért egy bazár- Htjuk a fát. En egy nagy fűrészgépet kezelek és ha napi "S5 • sem- Alh meg3T)agya~ban. A skót elhallgatott és visszatántorgott az ablak előtti tíz órát dolgozom, könnyen megkeresek 200 dollárt Egy iLfrLki mhhsnt « műir asztalhoz, amely tele volt már whiskis, szódás és szörpös hotelban lakunk, ezt egész olcsó pénzért — heti hatvan , í^ üvegekkel. cent - adja nekünk Mister Suliivan... S trth S£ — Megint honvagyomlese van — röhögött egy másik — Hotel, gyönyörű erdő! — gondolta Ferkó és leej- ?rajzoló a címlapon két nyuidegen, egy tömzsi német, aki szardíniát tömött magába tette a levelet. A fiúkra nézett, a piszkos ruhákra, amit ílacskát ábrázolt, egy feketét és már olyan olajpatakocska folyt a szája két szélén, mintha egy vozsdás vásfogasra dobáltak, a munka után... A vad- vés 6gy féhérst, címül pedig csak a füle mögé rakná az olajos halat. — Ne marhulj, lón sár, cigarettavégek, szalmatörek. A gerenda kormos, -ezt adta a könyvecskének: kenyeres pajtás, gyere, idd el a bánatodat, jóid meg, mint tele van pókhálóval. A szoba közepén nagy, vastag kályha -Nyúllakodalom. Montgomerv én, kamerád! Volt hazám, nincs. Nekem Németországot kormol és ontja magából a füstöt. Az ablakon kemény- ^városban a Home and Wews kiradírozták a szívemből — tépte fel ingét. — Aus radieren! papír, újságoldal díszeleg. Csak itt-ott csillog az üveg Az rcímű lap riadót dobölt erre Az izmos, 23 éves magyar fiú lassan felemelkedett ablakrámán, a gerendák sarkán, a. barnára pácolt oldal- Zaz eseményre. A cikkíró az ágya széléről. Minden arcizma rángatódzott, mint a gerendákon ezer és ezer rovátka, név. Az övé Is odakerült, -szenvedélyesen forgatta a mérges állaté, öklei súlyosan csüngtek alá, minden pilla- ott fehérlik ágya fölött: -Gritz Ferenc. 1958. Hungary"tollát, szólván: -A fekete és natban sújtásra készen. Szöges hegyi bakancsa döngette a -Itt a fiúk is olyan kedvesek kap újra bele a levél -íehér nyulacska összeházapádlót, amint odaállt a vegyes társaság elé. Hangja iszonyú olvasásába és émelyeg a gyomra. Igazán nem panasz- £sitasaval azt akarják legkiefövel robbant ki a ziháló mellből. kodhatom rájuk. Mind megértő, segítőkész. Néha nagyon -sebb polgáraink . feiébe ver— Itt elvették tőlem az emberségemet. Elvették a re- mókások, de rendes, becsületes fiúk ..fj": h®^ az- a ménveimet, az álmokat, a szép ígéreteket is. Mindent. Er- Ingerült lett ismét, szájában érezte a whiski csípős Veknek iJ" Ez' a könyv^hát titek ti állatok!? Azok vagytok. De egyet nem tudtok el- izét, az olajos lm! kesernyés, büdös szagát. Megcsapta a iSK nSto pSÍ venni tőlem. Egyet! részeg skót lehelletének bűze... Pillantást vetett az asz- Ivegyes házasságot...- AlaSzinte hörgött dühében. Megmarkolta az egyik szek tálra, ahol mar többen horkoltak, de a kitartóbbak még -barna államban tehát fogták karfáját és rángatni leezdte a rajta ülő tökrészeg angollal csapkodták a kártyalapokat, és káromkodva dobálták a =a könyvet és a tiltott jegyegyütt. Mindig szépen, gondosan fésült haja összekuszáló- bankba a centeket. Utálkozva nézte Borda Kálmánt aki "Zékre írtak, ^nehogy zavardott, verejtékesen csomósodott össze a homlokán. Még folyton csak ivott, szívta a többiek cigarettáját c néha ágasokat idézzen elő- Mit kangosabban, még pokolibb módon kezdett üvölteni. tcít néhány centet a más lapjira ített erre a közönség? Ugy — Elveheted tőlem, te ganéj német a pénzemet, a v.. , -..,,,, -kereste a Nyúllakodalom ruhámat, ezt a gyönyörű hotelt, amit a Boss adott. De a szí- m -onnyfatyolos lett a szeme, mereven nezett a füstös ^példányait, mint a cukrot! vexnei azt nem adom bérbe senkinek. Én magyar vagyok. menr*-Vezetre es keze szinte gepiesen, unottan tépni, cibálni - Gondolhatta volna valaha Az anyáip sirat, az apám hordja miattam a szégyenét, En kezdte az édesapjának szóló biztató üzenetet. í"4 két csöpp nyúl, hogy meg azt hazudom neki minden levelemben, hogy kitűnően A másnap reggel sem volt különb a többinél Korán t^iwL^vóIL™St.S g°n" élek, hogy mindenem megvan... Semmim sincs. Senkim! hnjvn.lhn* h,w* «.• ,,, . , . , a .dolhatta volna valaha emCsak egy maradt meg, az emlékezésem, az otthon képe. Ezt bu}t kt a pokroc al61 es szaladt <* b*™kk udva- ibér, hogy némely egyedei nem vehetitek el tőlem, mert megöllek benneteket. A 'eje kóválygott egy kicsit, de a táj most kedves- Zmes- a farkasnál is gono" Ebben a. pillanatban akkorát rántott a széken, hogy a nek- szérmek tűnt a szemében. A sudár nyárfák mozdulat- i^^Ltabahh6 m^0 nyÚ1" részeg angol nyomban az ágya alá hemperedett. De a gitá- kínul lógatták ritka levelű ágaikat. A hegy teteje felé ha- ros skót, az olajos szájú német, meg egy állítólagos orosz talmas fenyők or ották a gyantaillatot. Szokatlanul tiszta I hercegi ivadék rárontottak és kezét-lábát lefogták... On- és navfénve, , .„„„„i „ , ••. , főzték rá a whiskit, szájába tömték a szardellát, és otrom- r ™ZmZl Z ™ ' ° Sar°Ul0 ^ ? bén röhögtek vaskos tréfájukon. Csak a másik két magyar, BVemantosan csillogtak a tegnapi esőcseppek. HanáJc János és Borda Kálmán álltak tétlen. Szemükben A lármás nyugati tarkaestek músorában békén megfér egymás mellett a Rock and roll és a Beethoven szonáta, Baudelaire versei után sztriptíz következik, s a balettszámok közben bemondják, hogy a táncosok könnyed mozgása a Milk-féle cukorka szopogatásától ered. Shakespeare — mondják — jobb drámákat írt volna, ha élvezhette volna a Smith fogpasztát, Csajkovszkij pedig annak köszönheti, ha nem mindig az ő szerzeményeit játsszák, mart a^Recond szappan . í&fc^í csak óhaj volt!' * Olmar Chavezár. idősebb chilei költő is belátta, hogy egyes művészeti alkotások sikeréhez nem elég maga a mű, reklám is kell hozzá, s eredeti ötlettel lepte meg televízió-hallgatóit. Egy-egy verse után elővette fésűjét és selyempapírt tett rá. s azon zeneszámokat produkált ráadásként. Tettét azzal indokolta, hogy a mai ember jobban felfigyel a költészetre is, ha vonzó a -körítés-. Ugy hírlik, hogy elve általánosan elterjedőben van. Sok zongorista bűvészmutatványokkal színezi játékát, ecves muzsikusok fejenállva játszanak, a színészek labdajátékokkal élénkítik előadásukat, egyes költők pedig a pódiumon borotválkoznak, miközben verseiket felolvassák... Az ultramodern Szotoklés* Téncoló bacilusok A művészet mindig igyekszik lépést =tartani a korral, sőt egyes , , ... , lesetekben utolérhetetlenül Itoiyt. kov.) emegelőzi azt. Bizonyára száHadd zári a a sort a jó öreg Sa> fokiész esete. A korszerűsítés idején, amikor Hamlet frakkban, pullóverben vagy esetleg fürdőnadrágban jelenik meg a színen, Szofoklész sem várhatja el, hogy mindent úgy hagyjanak, miként ő azt anno 2300—2400 évvel ezelőtt lekörmölte. Pound amerikai költőnő vállalkozott is arra, hogy -modernizálja- a legnagyobb görög tragéd.aíró . művét. A Trachusi nőkben Héraklészt bő cowboynadrágba öltöztette a régies tóga helyett, félredobta a tragédia időmértékes versformáiét és a mai nyelvet részesítette előnyben, a nők lábára bőrszíjas saru helyett modern mokaszint adott. Sorai egészen az eredetiség élményével hatnak. Lássunk csak egy szemelvényt! Azt írja Szofoklész: Fiam, tudd meg. néha a rabnő némberi ajkáról Elröppenhet, lám, isreni bölcsesség . . .— Modern változatban ugyanez a két sor a következőképpen fest: -Ide süss. te zöldfülű, ez a rabszolgalány okosabban papol, mint sok szabacemben.összegyűitotte: Simon István