Délmagyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-10 / 290. szám

5 CsfltörMk, W59. december t*. SZEGED A KST-VÁROS Tizenegymillió forintot fizetnek viasza e hónapban a Kölciönös Segítő Takarékpénztárak tagjaiknak Bapkkörökben, KST-vá- December 20-ig minden évben a KST-ben. A DAVrosnak hívják Szegedet, KST visszafizeti a megtaka- nál 337 ezer, a MÁV szemert az a mintegy száz rított összegeket, hogy a mélypályaudvaron 360 ezer, hivatali kölcsönös tagok még karácsony előtt a MÁV Igazgatóságon 250 Postaigazgatóságon üzemi, segítő takarékpénztárával, megvásárolhassák azt, ami ezep annak 16 ezer tagjával (a re egy egész éven át gyűj- . szakszervezeti dolgozók 48 töttek. (A KST-tagok leg- P««e 180 ezer forint az évi százaléka KST-tag) az or- többje Szegeden téli beszer- állomány, szagban az első helyen áll zésekre, azaz ruhaneműre, A Kölcsönös Segítő Taa vidéki városok között. disznóvásárlásra stb. tette A szegedi üzemi, hivatali félre pénzéti) kölcsönös segítő takarék- Üzemenként, vállalaton- szabályzata lehetővé pénztárak általában ként összesítve is számot- hogy a tagoknak az év fomost. december elején megtakarítások ösz- lyamán begyűlt összegekből kedvezményes kölcsönt bizKenderfonó- tosítsanak. Szegeden 1959szervezeti teszi, tartják meg az évzáró szegeközgyűléseiket A Szegedi és utána megkezdik azon gyár jár az élen. összegek visszafizetését, ame- Itt 818 ezer forintot fizet lyeket a dolgozók 50—100 vissza a KST. A Szegedi forintonként egy éven át Kenderfonógyár »üzemi havonta befizettek a Köl- bankja« egyébként rövidecsönös Segítő Takarékpénz- sen a «milliós KST« címétárakba. re pályázik. Az Ujszegedi Az előzetes adatok szerint Kender- Lenszövő Vállalatmintegy 14 ezer tagnak nál 693 ezer, a Ruhagyár- a tagok a most visszakapott 11 millió forintot fizet ban 683 ezer, a Csongrád pénzeket nem költik el, vissza Szegeden az Orszá- megyei Építőipari Vállalat- hanem rendes, 5 százalékot ,os Takarékpénztár Csöng- nál ™ SggJK kamatozó betétkönyvre herád megyei fiókja e ho- 440 ezer, a TextiimuveKoen _ ,, , napban. ben a száz KST-ben közel 10 millió forintot adtak kölcsön a tagoknak, amelyet azok az év végéig rendesen vissza is fizettek. Érdekes, hogy sok helyen Nem szabad sajnálni a közös pénzt a beruházásoktól 346 ezer forint gyűlt össze ez lyezik el az OTP-nél. EGY NAP a Hunnia Filmgyárban Filmgyár... Az egyik műteremben éppen a -Két emelet boldogság« című új magyar filmet forgatják. Ebben a kulisszákkal szinte roskadásig megtelt, nagy helyiségben bizony mindenütt útban van a vendég, ha olyan helyre áll, ahonnan valamit lát is. Ugyanis díszletelemekből összeállított szobák sorakoznak körben, egymás mellett, és a film forgatása e »dzsungel« közepén történik. Színészek, operatőrök, rendező asszisztensek, öltöztetők, maszkírozok, díszletezók, világosítók, ügyelők, hangosítók nyüzsögnek, készülnek a felvételre. Az egyik sarokban hatalmas felvevőgép. E mögött húzódok meg. Bemérik a lencse és a szereplők közötti indulási távolságot. élesre állítják a gépet, az operatőr a nézőkéhez szorítja a szemét, bekapcsolják a reflektorokat, a rendező — Herskó János — elfoglalja helyét a felvevőgép mellett, majd vezényszavak hangzanak: Figyelem! Felvétel! Kész? Indulunk! Kezdődik a felvétel A szín: Ifjú házaspár otthona. A rekamié szélén ül s könyvet olvas az újdonsült férj. Farsang Gusztáv: Mécs Károly, a Színművészeti Főiskola harmadéves hallgatója. A másik szobában léptek hallatszanak, s benyit az ajtón a már számos film- és színpadi szerepben sikert aratott, népszerű színésznő, Törócsik Mari — most Kati, a feleség. — Szervusz — mondja férjének —, kint voltam Óbudán, megnéztem a lakást és két percen belül Összevesznek. Semmiségen, amiből ők »nagy ügyet« csinálnak. Sértegetik egymást, aztán Kati bevágja az ajtót: vége a jelenetnek. És újból kezdik, kétszer, ötször, tízszer. Herskó magyarázza Mécsnek és Törőcsiknek elgondolásait, egyegy mozdulattal, hanglejtéssel. arcjátékkal kapcsolatban. Végre sikerül úgy, hogy elégedett a rendező, a színész és az operatőr egyaránt. Színváltozás. A felvevőgépet most a fürdőszobában állítják fel, hogy onnan az »ajtójelenetet« forgassák. Mindenki siet. igyekszik feladatát elvégezni és a rendezkedés kis szünetében beszélek Mécs Károllyal. — örül élete első filmszerepének? — kérdem tőle. — Nagvon — feleli szerényen — és ráadásul mindiárf főszerep. Igazán boldog vagyok. Remélem, sikerem lesz ... — Mit csinált, mielőtt a főiskolára került? — A Laboratóriumi Felszerelések Gvárában dolgoztam. Ott voltam kultűrfelelős is. De bocsánat, jelenésre hívnak... Ismét kezdődik a felvétel. Minden kis mozzanatot a legaprólékosabban kidolgoznak a műteremben, hogy a filmkockákról a valóságos élet peregjen majd a nézők szeme előtt. Miről is szól tulajdonképpen a »Két emelet boldogság«? Herskó János, a film rendezője válaszol: — Már voltak filmek, színdarabok — mondja —, amelyekben lakást kerestek s az ebből fakadó körülményeket bontották kt, ábrázolták a szerzők. Most Bencsik Imrével való közös ötletünk alapján öt fiatal házaspárt mutatunk be, akik már kaptak lakást, s azt nyomozzuk, hogy ezután milyen problémáik merülnek fel életükben. Sokféle bonyodalom adódik, különválnak, elcserélik a lakást, aztán bebizonyosodik, hogy nem tudnak egymás nélkül élni, vagy, hogy nem egymáshoz valók. A summája a filmnek: a fiatal házasok legyenek megértőek. törődjenek egymássaL Egyébként egy tehetséges szegedi színészházaspár, Kaló Flórián és Dómján Edit alakltja az egyik ifjú párt ..s Megszakadt a beszélgetés: tovább forgatják a filmet. Es természetesen nemcsak a »Két emelet boldogság«-ot forgatják, hanem ezzel egyidőben más új magyar filmeket is. Erről tájékoztat most a felvételek egyik szünetében a Hunnia gyártási osztályának vezetője: — Most készült el — mondja a Szegedről elkerült Bányász Imre — a »Gyalog a mennyországba« című film; az egyetemet végzett fiatalok útkereséséről szól. Fehér Imre rendezte, az operatőr Hertzenik Miklós, akinek ez az első nagy filmje. A főszerepekben ott láthatjuk Törőcsiket, Krencseyt, Bástit, Biharit, Avar Istvánt, Latinovics Zoltánt A Jókai regénye nyomán íródott »Szegény gazdagokéinak befejeztük a forgatását. Már csak a laboratóriumi munkák folynak. Igen érdekesnek ígérkezik a »Megfelelő ember« című vígjáték. Kállai István írta és Révész György — a Kétszer kettő néha öt, és az Éjfélkor alkotója — rendezte. A filmben — amely a karrierizmust ostorozza — felsorakozik a magyar színművészet színe-java, többek között Simon Zsuzsa, Mezey Mária, Feleki Kamill, Balázs Samu, Ascher Oszkár. Befejeződött a Szabó Magda forgatókönyve alapján készült »Vörös tinta« című film felvétele is, ennek utómunkálatai jelenleg folynak. A film a ma pedagógusainak az életben való helytállásáról szól. Sarkad! Imre novellája alapján Fábry Zoltán irta és rendezi a »Dúvad«-ot, amelynek speciális technikai felvételeit jelenleg Prágában készítik. A szereplőgárda élén Bessenyei Ferenc, Medgyesi Mária, Bltskey Tibor állanak. Már készül a »Tegnap» folytatása, azonos rendezővel, szereplökkel. A »Kálvária« felvételeinek jó részét Eger környékén végezzük és a film forgatását még ebben az évben befejezzük. Megfilmesítjük Móricz Zsigmond »Légy jó mindhalálig« című művét is. Markovits Tibor A címben szereplő igazságot — éppen saját példájukból — megtanulták ezen az őszön a szeged-ságváritelepi Táncsics Tsz tagjai is. Különösen az asszonyok ellenkeztek nagyon a vezetőséggel, hogy nincs szükség szövetkezeti pálinkafőzőé létesítésére. Az ilyen beruházásra ugyanis egy fillér államhitelt sem adnak —érveltek —, s rövidebb lesz az összeg, ami majd szétosztásra kerül. Még szerencse, hogy az okosabbak jutottak szavazattöbbséghez, s két hónappal ezelőtt 60 ezer forintos saját beruházás árán elkezdődhetett az új szeszfőzdében a termelés. Az elköltött hatvanezer forint nem egészen másfél hónap alatt 28 ezer forintot kamatozott a szövetkezetnek. S december végéig alighanem visszajön a 60 ezredik forint is, az új esztendőben pedig az elköltött összeg többszöröse térül vissza. A pálinkafőzőében a forgalom állandóan növekszik. Jelenleg már 170 főzető gazda vetette fel nevét az előjegyzési naptárba. Képünk a szeszfőzde lepárló-berendezéséről készült. tfegiulalmaztálc a kongreiszusi verseny leg!obbiait a MnV Vasanyagjaiéban Most osztották ki a különböző jutalmakat a MAV Szegedi Felépítményi Vasanyagjavító Üzemi Vállalatnál a kongresszusi verseny élenjáróinak. A Vasanyagjavító dolgozói derekas munkát végeztek az elmúlt hónapokban, teljesítették kongresszusi felajánlásaikat, melyek értéke több mint 400 ezer forintot tesz ki. A szakszervezeti taggyűlésen került nyilvánosságra a munkaverseny győzteseinek névsora. A művezetők közül legjobb munkát Takács József végzett, az öntöde vezetője, így ő nyerte a versenyt, Csabai Mihály, a vegyes-lakatos, és Tóth Ferenc, az asztalosműhely művezetője előtt. A csoportvezetők között Diviki Károly, a kovácsok csportvezetője előzte meg Szabó Jánost, az asztalosok, és Farkas Ferencet, az öntők csoportvezetőjét. A munkaversenyben résztvevő hat csoport közül pedig most ac öntőbrigád került első helyre. Második a kovácsok, harmadik pedig a sorompókészítők brigádja lett. A versenyértékelés nem azt Jelenti a Vasanyagjavító Üzemnél sem, hogy ezzel vége a munkaversenynek. Az értékelés és a jutalmazás újabb lendületet ad a dolgozóknak a további eredményes munkához, hasznot hozó vetélkedéshez. VILAGtTÖ ÜVEGLAPOK A Westinghouse-cég újfaj. ta fényforrást fejlesztett W, amely foszforréteggel bevont üveglapból áll. A különleges eljárással készített villamosan vezető foszforréteg áram hatására világít. Az új fényforrás élettartamát 10 ezer órára becsülik. A világítási hálózatra rákapcsolható, fogyasztása 0,02 W. Tompa fénye kiválóan alkalmas lépcsőházak, kapualjak* fürdőszobák, hálószobák, betegszobák csökkentett világítására. Napirenden A háztulajdonosok és a szépülő város Gázmezőre bukkantak Kecskemét határában A Kőolajipari Tröszt Alföldi Kőolajfűrási üzemének dolgozói az egyes számú mélyfúrás további lemélyítése során széndioxidgázzal kevert, éghető metángázra bukkantak Kecskemét határában. A gázmező nagyságának felmérése és népgazdasági értékének eldöntése végett az 1960-as évben további kutatásokat fognak eszközölni. Felvétel közben,.. Rövid megbeszélést tart a rendező replő (Mécs Károly) (Herskó János) és a főszeFIGYELEMRE MÉLTÓ levél volt a minap szerkesztőségi postánkban. Egy volt szegedi írta, aki már jó régen hazánk más vidékére került, s most visszatért ide, a Tisza partjára. Mint hoszszú-hoeszú távollét után szokás, bejárta a várost, s miközben ifjúkorát, emlékeit is felidézte, egyben kíváncsian fürkészte: mennyiben változott a város azóta, hogy ő kilépett a körtöltésen túlra. Nos, Szeged, ahogy mostanában azt az eltávozott és vissza-visszatérő gyermekeivel sűrűn megteszi, ezt a fiát is meglepte. Szépülő arcával, frissülésével, pezsdülő életével. Színes homlokzatú házak állnak a Török utcai, víz előtti viskó helyén és az Oskola utcai roskatag patkányfészkeket is kikezdte mér a bemtómunkások csákánya. Óh, mennyire örült levélírónk, anvkor észrevette, hogy céltudatos törekvések bontakoznak most nálunk az 6 gyermekkorát is beárnyékoló rossz épületek, a korszerű és egészséges házsorok közé beékelődött régi, átnedvesedett falú, hulló vakolatú, púpos tetőjű épületek eltüntetésére, illetve megszépítésére... AZ ÖRÖM érzését azonban bosszúság, a megelégedettséget elégedetlenség váltotta fel hirtelen, amikor gyermekkorának tényleges helyére, a Szent György térre ért. Ezen a téren van ugyanis egy-két ház, amelyik mitsem változott az elmúlt évtizedek alatt. Épp olyan bagolyvár, mint amilyen akkor Volt, szinte árad a ridegség, a néhol teljesen meztelen falaiból. Egy-egy ház — olvasónk szavaival élve — a víz óta tán meszelve sem volt. A legcsúnyább épület — magántulajdon. Olyan személyé, aki maga ott sem lakik, hanem egy környékbeli faluban lévő másik házában. Ha már az állam annyit tesz a város szépítéséért, a magánházak tiilaidenosainak is igvekezniök kell, hogy házaikat rendbehozzák Szegeden — summázza észrevételeit a levél írója. Teljesen egyet lehet érteni azzal, amit mond. Az állami, a tanácsi szervek sokat fáradoztak az elmúlt évben, hogy a város épüljön, szépüljön, kellemes otthona legyen lakóinak. A korábbi években hasonló célra fordított összegek többszörösét biztosították az állami tulajdonban lévő ingatlanok, a közvilágítás, az egyes utak, utcák rendbehozására. Társadalmi szervezetek: a Hazafias Népfront, a KISZ bizottságai, tagjai is munkálkodtak, hogy rendezettebbé, csinosabbá váljék Szeged. Fizikai munkások és szellemi dolgozók, kőművesek és tervezőmérnökök áldozták fel szabadidejük egy részét ez évben is, hogy eltűnjön a városból az avult. Megvan tehát az erkölcsi alap annak megállapítására, az a személy. akinek különben jelentős érték van a tula idomában, áldozzon saját házára annyit, hogy az ne rontsa esztétikailag azt a városképet, amelyet oly sok anyagi áldozattal és fáradsággal alakít, szépít ma a közösség. Ezt nem is kellene különösen ajánlgatni, hiszen a tulajdonos érdeke elsősorban, hogy házának jó állapotaminél hosszabb időn át fennmaradjon, tehát nem tesz valami különösen nagv szívességet a város többi polgárainak, ha teljesíti kötelezettségét. KÉTSÉGTELEN, előfordulhat, hogy az ingatlan tulajdonosa ilven vagy olyan okból kifolyólag, önhibáján kívül nincs olyan helyzetben, hogy egyszerre nagyobb összeget fordítson házára. Ez esetre — természetesen bizonyos feltételek mellett — a kormányzat kedvezménye« kölcsönt is b'zto6Ít ar. ilven háztulajdonosoknak. E körülmény csak erősíti a háztulajdonosokkal szemben támasztott igények erkölcsi alapját. Németh Lajw