Délmagyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-10 / 290. szám

3 Csütörtök, 1959. december 10. 3 Az uralkodó osziály tagjai Jövőre autót veszek A VIJJOGÓ FÜRÉSZ pillanatok alatt kettészeli a lécet, amit Terhes László ifjúmunkás adogat alája. A másik oldalon kényelmesen és mosolygósan egy fiatal lány, vagy asszony szedegeti el a simára vágott láda-alkatrészeket. Amikor csak teheti, szeme a magas, rokonszenves fiú arcán pihen. Férj és feleség ők ketten, s az Ujszegedi Ládagyár vezetői intézkedtek úgy, hogy a fiatal Terhes-házaspár egy gépien dolgozhassák. A férj mór hét esztendeje ismeri az üzemet, a felesége ellenben csak ez év október 1-én jött ide dolgozni. László katona volt a határőrségnél, s Garán, ebben az eldugott kis faluban szerette meg és vette feleségül a lányt. Most Szőregen laknak, idősebb Terheséknél. Úgyszólván mindent megadnak a fiataloknak. A papa vasúti pályamunkás, a mama meg nyolcévi termelőszövetkezeti tagság után visszavonult a háztartásba. Az a céljuk, hogy fiuk és menyük minél kevesebb gonddal, a lehető leghamarabb »összeszedjék« magukat. — Mit tagadjam — mondja Terhes László —, elég gyorsan gyaravodunk anyagilag. A múlt hónapban megkerestünk ketten 2800 forintot, de a jelek szerint most több lesz a borítékban. Jövőre, vagyis egy év múlva meglesz a 30 ezer forintunk, s azon autót veszek. A motorkerékvárral olyan sok szerencsétlenség történik ... Igen, ez más perspektíva, mint amilyen a Horthyr rendszerben állt a munkások előtt. Akkor hideglelés, üres gyomor és tehetetlen KÖZÖS KINCS inségmunka-várás volt nagyon sok életnek induló munkásházaspár osztályrésze, ma pedig az autóvásárlás gondolata ver gyökeret bennük munka közben. Nincs abban tehát semmi különös, hogy Terhes László is — bár nem párttag — tisztelettel beszél a kommunistákról. Tudatában van annak, hogy három évvel ezelőtt mindent vissza akart itt csinálni az ellenforradalom, ezért nemcsak beszél a szocializmus mellett, hanem dolgozik is érte legjobb tudásával és erejével. — A JÓ FILMEKET megnézzük — mondja a mindennel elégedett fiatalember —, Süllyedő hajók. négyméteres hótakaró Ötödik napja tombol a téli vihar Európa nagy részén Az Európa nagy részén ötödik napja tomboló téli vihar szerdán újabb két hajó pusztulását okozta és ezzel a halálos áldozatok száma százkilencre emelkedett. Toronymagas hullámok közt több tucat hajó küzd az életért az Atlanti-óceán keleti térségében, az Északi-tengeren, a Balti-tengeren, sőt ujabban a Földközi-tengeren is. Az éter hullámain keresztül lázas sietséggel követik egymást a rádiójelzések, hol segélytkérően, hol újabb katasztrófát jelentve, hol pedig egy-egy sikeres mentőakcióról számolva be. Norvégia déli partjainál húsz főnyi személyzetével elpusztult az »Elfrida« nevű norvég hajó. Nem messze a szerencsétlenség színhelyétől találtak rá a »Merkúr« nyugatnémet motoroshajó elhagyottan himbálódzó roncsára. Pusztító viharok tombolnak Lengyelország baltitengeri partvidékén is. Svédországban ötödik napja tartanak a hóviharok és különösen az ország déli részén súlyosbodott a helyzet, ahol nem egy helyen élelmiszerhiány mutatkozik. A hótakaró vastagsága 4—5 méter. A Baltikumban levő Oeland svéd szigettel mindé . összeköttetés megszakadt. A vihar eddig három emberéletet követelt. Olaszországbein a Pó deltavidékén súlyosbodott az árvízhelyzet Goro városában a hatóságok elrendelték a nők, a gyermekek és az öregek elszállítását Egyes elárasztott területeken a víz magassága elérte a három métert. Az Olasz-Alpok és az Apenninek hágóit csaknem kivétel nélkül hótorlaszok zárták el. Közép- és Eszak-Olaszországban a több napos esőzéseket követő viharos szél hirtelen áradásokat okozott. Az olasz rádió szerint több százra emelkedett az árvizek következtében hajléktalanná vált lakosok száma. Az Északi-tengeren és Anglia körül dúló vihar után egymás után futnak be a jelentések a süllyedő hajókon élet-halál harcot vívó tengerészek küzdelméről. Skócia sziklás partjai közelében elszánt küzdelem folyik a Mona nevű hajó legénységének megmentéséért. A hajót, amelynek műszaki berendezése felmondta a szolgálatot, a viharos szél a sziklás partok irányába sodorja. A lengyel fővárosban a rendkívül hideg következtében sok helyen befagyott a csatornahálózat. A vízszolgáltatásokban komoly zavarok vannak. TatátUfrzás TelU& JláTsiuat Az idős szegediek még tudják, ki volt Felhő Rózsi... Estéről estére tapsoltak neki a szegedi színházban, a Víg özvegy. a Bob herceg s más híres operettek előadásán. Szeged első primadonnája volt 1905—1911 között. s neve az országban is híressé vált. Most 82 éves ... Azt gondolnánk, hogy a nyilvánosságtól teljesen visszavonultan él, s már régen elbúcsúzott egykori közönségétől, — de nem! Ma is töretlenül és frissen ad elő. s erről minden érdeklődő szegedi meggyőződhet a Kossuth-rádió ma esti, csütörtöki előadása során. Este (22.55—23.15 óráig) önálló műsort ad elő Felhő Rózsi, a Nagy Endre-kabaré régi műsorából. Az egykor ünnepelt szegedi primadonna, aki még ma is igen aktív, bizonyára érdeklődést kelt műsorával a szegedi rádióhallgatók körében. arra nem sajnáljuk a pénzt. A feleségem meg állandóan olvas odahaza, alig győzzük hordani a gyári könyvtárból a könyveket. Én leginkább az újságokat nézem át. A napokban beruházkodott az ifjú pár. Nincs hely annak felsorolására, hogy mi mindent vásároltak, elég talán annyi, hogy két új bőrkabát is akad a téli holmik között. N. L A

pártkongresszus tiszteletére folyó munkaverseny teljes mértékben visszaállította a munkaverseny-mozgalom tekintélyét s bebizonyította, hogy formája és tartalma teljes összhangban van a szocialista építéssel. A munkások ezrei tettek és tesznek napjainkban is bizonyságot általa, hogy minden tudásukkal és lelkesedésükkel segítik a több és jobb termelést, az ország anyagi javainak gyarapodását, tehát a társadalom előrehaladását, öreg és fiatal versenyez egymás mellett az üzemekben, idős munkások, akik talán életük javát még a Horthy-korszakban élték, és kiszista fiúk és lányok, akik már nem is emlékeznek a sötét napokra. Egy dologban azonban nincs közöttük különbség: öreg és fiatal is a felszabadulás után tanulta meg, hogy mi is a szocialista munkaverseny. Volt verseny a régi rendszerben is, csakhogy ahhoz a munkásoknak nem sok közük volt. A kapitalista verseny a tőkések vetélkedése a minél több profitért. Szó se róla, egyedül a munkás vállára nehezedett ennek a terhe, a kizsákmányoltság, a hajsza, a lelketlen robot terhe, de anélkül, hogy csak egy kicsit is érdekelte volna e verseny kimenetele. Az a verseny, ami a felszabadult országban folyik egészen más jellegzetességgel bír. De ezt nem is kell ma már magyarázni. M

it hozhatott magával munkás a régi világból? Azelőtt nem szívesen tanította az öreg a fiatalt, mert féltette keresetét, féltette a kenyerét A tőkés nagyon hamar felmérte, ki miként használható és a legközelebbi alkalommal már a kapu előtt találhatta magát, aki elmaradt Az idősebbek, akik végigkínlódták a múltat, a szakmai tudomány féltésének örökségét magukban hordozzák néha még ma is. Persze, ez csak egy rész, egy töredék az egészből. Az üzemek idős munkásainak többsége — bizony már a nyugdíj-korhatár felé járnak — olyan szeretettel foglalkozik a fiatalokkal, mintha saját gyermekeivel bánnék. Nem csinál nagy hűhót abból, hogy ismeri szakmáját és azt szeretné, hogy minden körülötte lévő fiatal hasonlóan elsajátítaná fortélyait. Szépen csendben, néhány odavetett szóval vagy alapos magyarázattal, rövid dicsérettel vagy rosszalással irányítja őket Ilyen ember például Mészáros Mihály is a Szegedi Bútorgyárban. Szinte észre sem venni, tulajdonképpen le sem mérhetni, hogy mit jelent az üzemnek. Pedig sokat jelent! Különben is, a kongreszszusi verseny eredményeit nehezebb kimutatni, mint a korábbi munkaversenyekét. Nem a felszökelő százalékok, Kis ügyek Felsővárosról, Rókusról Tudósítás egy képviselői fogadóóráról A faggyal, széllel beköszöntő első hideg decemberi estén úgy gondoltam, hogy kár kíváncsiskodni a képviselői fogadóóra iránt, úgyse jön össze egy riport, mert ilyen időben senki nem mozdul ki a meleg szobából, hogy a közügyért, vagy saját bajáért szóljon. Ebből következik, hogy valamenynyit késtem is, és úgy nyitottam be a Csongrádi sugárúti iskola egyik tantermébe, hogy senkit se lelek ott a fogadóórán. Tévedtem. Nyolcan-tízen körülfogták már Szeged egyik országgyűlési képviselőjét, Lacsán Mihálynét, aki jegyzetfüzetébe sorra-rendre jegyezgette egy-egy választópolgár mondókáját. Kis ügyek ezek Felsővárosról, Rókusról, Újszegedről, s még Alsóvárosról is, több esetben pedig olyan beszélgetésféle, de olyannyira emberközelségben, mintha hosszú, esztendős ismeretségek kötnék össze a választókat a képviselővel. Köszönet és újabb kérelmek S valóban így is van. Többekkel tegeződik, vagy csak őt tegezik, mint ahogy egy 80 esztendős bácsika is, akivel valamikor együtt dolgozott a cipőiparban. Az öreg most eljött, hogy kezet szorítson egykori munkástársával, s elmondja neki, hogy még kitűnő egészségnek örvend. Egy huszonegynéhány éves lány pedig csak azért jött, hogy megköszönje neki, amiért fáradozott elvesztett egészsége helyreállításában, kórházról kórházra kilincselve érte, hogy a legcélravezetőbb gvógykezelést kapja meg időben. Egy öreg kisiparos felesége tanácsot jött kérni, hogy mitévő legven a Gém utca 4. szám alatti lakójával. aki valósággal diktátorként él a házban. A durva szavak után ugyanis most már fenyegető hangú levelet írt nekik, amiért szólni mertek, hogv a padlást ne zárja le áPandóan, ne sajátítsa ki különféle dolgokra, amelyek többé-kevésbé gyanúsak is a közellátás vonatkozásában. A képviselő tanácsában a bírósági út mellett döntött, ahol majdigazr ságot szolgáltatnak az öreg kisiparos háztulajdonosnak. A Csongrádi sugárút további útjavítását is szóba hozták, a Tündér utca 3 alól ugyanakkor arról szóltak, hogy nem tudják kinek köszönjék meg a nagyon elhanyagolt ház teljes felújítását, amely nem maradt csak ígéret. Hogy az emberek megelégedettek legyenek Mondom, csupa kisügy, amely viszont mégis a közügyek sűrűjéből való, abból, hogy az emberek megelégedettek legyenek, s az orvoslás lehetőségével élve türelmetlenek is, ha valami bántja őket. A Csuka utca 34-ből maga a háztulajdonos jöttei szólni egy egészségtelen pincelakásban élő lakójáról, egy fiatal, kendergyári munkás házaspárról és két kisgyermekükről. Két évvel ezelőtt ideiglenesen egyhónapi időtartamra utalta őket mostani lakásukba a második kerületi tanács, s azóta ottfelejtette őket. A háztulajdonos szándéka, jóakarata elhihető, nem pályázik a pincelakásra, mert neki van lakása, s még három másik lakója is. Hanem a két kisgyereket sajnálja, akik örökké betegek, s ennek oka a vizes, egészségtelen lakás. A képviselő jegyzetfüzetébe ez az eset is bekerül orvoslásra ugyanúgy, mint Baté András Csongrádi sugárúti lakos rendezetlen nyugdíjügye. Elmondása szerint a most 75 esztendős embert annak idején a Tanácsköztársaság védelmében tanúsított magatartásáért kidobták állásából a MÁV-tóL A felszabadulás után elismerték korábbi érdemeit, s 11 évi szolgálatát 30 esztendőre kerekítve — nyugdíjazták. Négy év óta azonban nem kézbesitik neki a nyugdíjat, valahol elakadt. Korábbi bizonyító iratai Budapesten tévesen összekeveredtek egy másik aktacsomóval, s azóta se kerültek elő. Valakik közömbösen mindig a fal felé fordultak egyes hivatalokban, ha orvoslást kért az ügyében. — Ezután nem fordul majd senki a fal felé közömbösen — bátorítja a képviselő 6 ügyét érdemben kivizsgálja a MÁV és más illetékes hatóság is. Egy közérdekű bejelentés Még egy sor ilyen és hasonló »apró« ügy került a jegyzettömbbe. S érdekes, akik már dolgukban eljártak a képviselőnél, nem mentek el, hanem megvárták az utolsót is. Mint nyílt fórumon hallgatták meg egymás ügyes-bajos dolgát, s nemegyszer közbeszóltak, segítettek kimondani a másik gondolatát. S végül, szinte várták és tudták, hogy Lacsán Mihályné országgyűlési képviselőnek is lesz közérdekű bejelentése, igaz, hogy közelebbről nem a felsővárosiakat, hanem a petőfitelepieket és az újszegedieket érdeklő. Hogy a legkiesóbb periféria. Petőfitelep lakosai is közelebb kerüljenek a kultúrához, ahhoz egy művelődési otthon felépítése szükséges. A meglévő ujszegedi művelődési otthon pedig már szűk, bővítésre szorul. Korábban ugyanis ebben a két ügyben járt el a Művelődésügyi Minisztériumban Lacsán Mihályné képviselő. Egy most kapott 116 535— 1959-es ügyirat számú levélben arról értesíti a Művelődésügyi Minisztérium, hogy a második ötéves tervben Petőfitelepen egy 500 férőhelyes új művelődési otthon felépítését irányozták elö. A végleges válasz a részletekkel együtt 1960-ban meglesz. Az újszegedi művelődési otthon bővítésére kért 600 ezer forint állami támogatásra úgyszintén 1960-ban kerülhet sor, addig ismerni kell a bővítés jellegét, a költségelőirányzatot, az anyagi és műszaki előkészítést, amelyeknek alapján majd dönt a Művelődésügyi Minisztérium. A képviselői bejelentést ilyen hangok fogadták: — Bizony, megérdemlik a petőfitelepiek is, hogy egy moziért majd ne kelljen fél éjszakázniok a városban. Megérdemli a periférián lakó munkásnép, amely a Horthy-időkben szavazatával sose juttatott mandátumhoz egyetlen képviselőt sem, mert az nem az ő érdekében szólt, mint a maiak, a mieink. Lódi Ferenc hanem alapos, mélyreható munka a jellegzetessége. A derekas munkával elért minőségjavulásban sok-sok olyan tényező szerepelhet, amely szinte észrevétlen lopja be magát az eredménybe. Tény és való, hogy lelkiismeretet, rendszeretetet leginkább az öregektől lehet tanulni, hiszen ők verítékük árán szerezték meg maguknak ezeket a hasznos tulajdonságokat Sok szép vonás az, amit mi úgy hívunk: öregek kincse. Az elmondottakon kívül hozzá tartozik még a szakma kiváló ismerete és szeretete is. Gyakran hallani mostanában, hogy a mai fiatalok nem érnek az öregek nyomába. Az ilyenfajta aggodalmakban van némi túlzás, hiszen meg kell várni azt az időt mire az ifjúból is »aranykezű« mester lehet. Cáfolhatatlanul is igaz azonban, hogy öreg munkásaink nagy része ilyen »aranykezű« ember, akinek tudása nélkül sokkal kevesebb sikerrel dolgoznánk, akik nélkül elképzelhetetlen a munkaverseny. V

iszonylagos fogalom ax öregség, nem feltétlenül jelent előrehaladott kort, de mindenképpen hozzátartozik az életben és a munkában elraktározott tapasztalatok sora. Érdekes példa található erre az újszegedi szövőgyárban. Jelenleg 34 szövőtanulója van a gyárnak, akiket idősebb szövőnők mellé osztottak be tanulásra. És mi a tapasztalat? A fiatalok rohamléptekkel haladnak a szakma elsajátításában, tanítóik szíves szóval, szeretettel foglalkoznak velük. Kár lenne elhallgatni, hogy a patronáló idősebb szövőmunkások anyagilag is érdekeltek a fiatalok tanulásával kapcsolatban, mivel ez így van rendjén. Sokkal lényegesebb, hogy ezzel a módszerrel sokkal gyorsabban válnak használható munkássá a tanulók. Az elméleti ismereteket ix elsajátítják a helyi tanfolyamokon, megszeretik az üzemet, és a technikumi oktatással szemben hármas előnyt könyvelhetünk el: többet kereshet a tanító és a tanuló; valamint hamarább kap szakmunkást a gyár. S

tatisztikai számokkal, elvonatkoztatott adatokkal nehéz lenne érzékeltetni, hogy az öregek kincse milyen mértékben van jelen a kongresszusi verseny eredményeiben. Nincs üzemeinkben semmiféle kampány olyan célból, hogy a tapasztalt munkások adják át tudásukat a tapasztalatlanoknak, az idősebbek tanítsák a fiatalabbakat. Ment ez minden kampány, minden papírforma nélkül. A munkás hétköznapok, a közös célok, a közös lelkesedés oldja fel a különbségeket, s teszi közkinccsé az öregek nagy tudását. Fehér Kálmán Csaknem tizenkétezer nyugatnémet települt át az NOK-ba A Neues Deutschland című berlini lap hírül adja, hogy három hónap alatt összesen 16 900 nyugatnémet lakos települt át az NDKba. Ezek között sok olyan személy van, aki őslakónak számított a Szövetségi Köztársaságban, de sok olyan személy is, aki illegálisan hagyta el az NDK-t, hogy azután nagy csalódás árán visszatérjen a Német Demokratikus Köztársaságba; Csupán a múlt héten 1083 személy jelentkezett a határállomásokon, köztük 513 szakmunkás. Az áttelepülők 40 százaléka 18—25 év körüli fiatalember.