Délmagyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-05 / 286. szám

5 Szombat, 1959, december 5. 10 Tanácskozik a párt VII. kongresszusa Kiss Károly elvtárs: „, . . _ . . . 1 Néphadseregünk katonái — _ , »«•»•• •••• dolgozó népünk fiai, munkás Minden országgá! normális allamkozi « doigozóparaszt-fiat^ s ez kifejezi azt, hogy hadse­kapcsolatok fenntartására törekszünk ^f A csütörtök délutáni ülé­sen elsőnek Larsen Reidar Thoralf, a Norvég Kommu­nista Párt Központi Bizott­ságának titkára üdvözölte a kongresszust. Ezután Fritjof Láger, a Svéd Kommunista Párt Po­litikai Bizottságának tagja fejezte ki pártja Központi'Bi­zottságáuak jókívánságait. Ezt követően Abdallah Maddjeri, a Tuniszi Kom­munista Párt Politikai Bi­zottságának tagja szólalt fel, sok sikert kívánva a kong­resszus munkájához. Utána Kiss Károly elvtárs, bz MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára a Központi Bizottság beszámolójának a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó részéhez szólt hozzá. A többi között kije­lentette: Külpolitikáink következetes alapelve, hogy a szilárd test­véri kapcsolatok megterem­tésével és szakadatlan erő­sítésével össze kell fognunk valamennyi szocializmust építő országgal, elsősorban a szocialista tábor vezető ere­jével, a SzovjetunióvaL A szocialista tábor mind­inkább erősödő egysége és szoros gazdasági kapcsola­ta a jelenlegi nemzetközi helyzet egyik rendkívül fontos tényezője. Az ellenforradalom leveré­se óta a szocialista országok­hoz fűződő kapcsolataink még jobban erősödtek és kiterjedtek. Ez a szoros ba­ráti kapcsolat a legteljesebb egyenjogúság és szuverenitá­sunk kölcsönös tisztelet ben» tartásának alapján fejlődik. Ez a jellemvonás gyöke­resen megkülönbözteti a szocialista tábor országai­nak szövetségét minden korábbi szövetségi kötelék­től, amely államiságunk kialakulása óta egyik, vagy másik országhoz kötötte Magyarországot. A tőkés országokkal kiala­kított kapcsolataink az el­lenforradalom után megrom­lottak, jóllehet, e kapcsola­tok 1956 első felében már­már normalizálódtak. Az imperialisták a legutóbbi há­rom esztendőben erőnek ere­jével igyekeztek, hogy el­gáncsoljanak bennünket, s nem riadtak, sőt még ma sem riadnak vissza, hogy ha­zánk, népünk rágalmazásá­val mérgezzék a nemzetközi kapcsolatok légkörét. Pártunk és kormányunk, nagyon helyesen, megállapí­totta és követte azt a külpo­litikai irányvonalat, hogy mi minden országgal nor­mális államközi kapcsola­tok megteremtésére, illet­ve fenntartására törek­szünk, ha a másik fél is érvényesíti a belügyekbe való be nem avatkozás és a szuverenitás kölcsönös tiszteletbentartásá­nak alapelveit a nemzetközi kapcsolatok építésének gya­korlatában. Nem engedhettünk semmi­féle külső nyomásnak, ami­kor nyakunkra akarták kül­deni a törvénytelenül kije­lölt ENSZ-bizottságot és az ENSZ-megbízottat, hogy be­avatkozzanak belügyeinkbe, s itt »vizsgálatokat« folytas­sanak; Kádár elvtárs beszámoló­jában beszélt arról, hogy bár a nemzetközi helyzetben az utóbbi időben enyhülés állt be, a kapitalista országokban még vannak és működnek nem jelentéktelen békeelle­nes erők. Elsősorban áll ez az Egyesült Államokra. Kéz­zelfogható bizonyítéka ennek többek között az a tény, hogy ugyanakkor, amikor Eisenhower elnök úr és más vezető amerikai politikusok a nemzetközi helyzet enyhü­lésének, a békés egymás mel­lett élés megvalósításának szükségességéről beszélnek, megint csak az Egyesült Ál­lamok ENSZ-delegációja volt az, amely kierőszakolta, hogy tűzzék az ENSZ jelenleg fo­lyó ülésszakának napirend­jére az úgynevezett »magyar kérdést«. Azok, akik ezt a napirendre tűzést kezdemé­nyezték és kierőszakolták, jól tudják, hogy az ENSZ légkörének mér­gezésén kívül ezzel semmi eredményt nem érhetnek cl. Az a kísérletük, hogy bel­ügyeinkbe beavatkozzanak, mint ezelőtt már annyiszor, ezúttal is kudarcba fog ful­ladni. Mintegy 280 nemzetközi szervezet tevékenységében veszünk részt Népi demokratikus álla­munk a békés egymás mel­lett élés politikája szellemé­ben sok országgal diplomá­ciai, gazdasági, külkereske­delmi és kulturális kapcsola­tot tart fenn. Egyértelműen meghatározza külpolitikán­kat, hogy tagjai vagyunk a varsói szerződésnek, részt veszünk a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának munká­jában, tagjai vagyunk az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének, s ott állandó küldöttséggel képviseltetjük magunkat. Küldötteink rendszeresen részt vesznek az ENSZ köz­gyűlésének teljes ülésein, il­letve a közgyűlés idején mű­ködő hét bizottság munká­jában. A Magyar Népköztár­saság tevékenyen részt vesz az Európai Gazdasági Bi­zottságban és albizottságai­ban, valamint képviselteti RÉVÉSZ GÉZA eivtárat A magyar néphadsereg a béke érdekeit szolgálja Major Tamás elvtárs, a megvitatták a kongresszusi Központi Bizottság tagja, a irányelveket és egységesen Nemzeti Színház igazgatója, állást foglaltak céljai mel­budapesti küldött felszólalá- lett, mert ezekben hazánk sában kulturális életünk felvirágoztatásának további gazdagodásáról beszélt. nagyszerű programját látják. A következő felszólaló Ré- _ Néphadseregünk az el­vesz Géza elvtárs, vezerez- lenforradalmi lázadás leve­redes, honvédelmi miniszter, rése óta pártunk irányításá­a Központi Bizottság tagja Val jelentősen fejlődött Az volt- ellenforradalom elleni harc­— Dolgozó népünkkel ban a testvéri fegyveres tes­együtt a magyar néphadse- tületekkel együtt megedzö­reg személyi állománya is dött, újjászületett lelkesen, nagy várakozással magát a szociális és gazda­sági tanács regionális gaz­dasági bizottságaiban. Részt veszünk az ENSZ technikai segélynyújtási program végrehajtásában, a gazdaságilag elmaradott or­szágok technikai támogatá­sában. Tagjai vagyunk az ENSZ számos specializált in­tézményének. Aktív szerepet játszunk több nemzetközi tömegszer­vezetben is: a Béke-Világta­nócsban, a Szakszervezeti Világszövetségben, a Demok­ratikus Ifjúsági Világszövet­ségben, a Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetségben, a Demokratikus Jogászok Nemzetköri Szövetségében és másutt. Mintegy 289 nemzetközi szervezetben van magyar képviselő. Ezután a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és a test­vérpártok kapcsolatairól szólt Kiss Károly elvtárs. Hang­súlyozta: a legutóbbi három évben kommunista testvérpártja­inkkal való kapcsolataink erősebbe, sokrétűbbé vál­tak. E kapcsolatok a kommunis­ta és munkáspártok 1957-es moszkvai nyilatkozata szel­lemében a kölcsönös megbe­csülés, a nemzetköri kommu­nista mozgalom eszmei-poli­tikai egysége és az egyes or­szágok kommunista pártjai önállóságának alapjára épül­tek. készült pártunk e nagy jelen­tőségű kongresszusára —< han­goztatta. — Néphadseregünk­ben a kommunisták és pár­tonkívüliek széles körben KISS ÁRPAD elvtárs: Tisztikarunk ma politikai­lag egységesebb és szilár­dabb, hivatástudata maga­sabb fokú, mint az ellen­forradalmat megelőző évek­ben volt. vele szövetséges dolgozó pa­rasztság érdekeinek fegyve­res védelmezője. Ezernyi szál fűzi összedol­gozó népünkkel, s mi azon fáradozunk, hogy ezek a szálak mind erősebbek, eltéphetetlenebbek legye­nek. Ezért legfontosabb felada­tunknak tartottuk és tartjuk néphadseregünk erkölcsi, po­litikai szilárdságának meg­erősítését, a harckészültség és a proletárhatalom iránti felelősségérzet magas fokra emelését. Révész Géza elvtárs a továbbiakban hangoztatta, hogy népünk abban a tu­datban végezheti építőmun­káját: hadserege — szoros egységben a Szovjetunió és a szocialista tábor országai­nak hadseregeivel — meg­bízhatóan őrködik békés életén, készen áll a béke és a szocializmus ellenségei tá­madó kísérleteinek vissza­verésére. p— Ez az erő nem az ag­resszió céljait szolgálja. A szocialista tábor országai nem fenyegetnek, nem ve­szélyeztetnek senkit — mi nem akarunk háborút, sót készen állunk a legmesz­szebbmenő leszerelésre — de természetesen nem egy­oldalúan, Amíg a revansis­ta nyugatnémet hadsereg erőltetett ütemű felfegyver­zése folyik, amíg atomfegy­vert adnak Hitler volt tá­bornokai kezébe, amíg ka­tonai támaszpontok hálóza­ta épül hazánk és a szocia­lista tábor köré, addig nem mondhatunk le békénknek és függetlenségünknek ar­ról a biztosítékáról, amelyet a magyar néphadsereg je­lent — Néphadseregünk ka­tonái minden erejükkel arra törekednek, hogy pár­tunk vezetésével kivegyék részüket népünk építő­munkájából, szilárdan együtt haladjanak a szocialista országok Var­sói Szerződésben egyesült fegyveres erőivel, rendíthe­tetlenül védelmezzék szocia­lista vívmányainkat, né­pünk békéjét, hazánk biz­tonságát • mondotta a kongresszus küldötteinek nagy tapsa közben felszó­lalása végén Révész Géza elvtárs. adat pedig az, hogy növel­jük a vegyipar, különösen a műanyagipar súlyát a ter­melésben és a vegyipar ter­mékeit fokozottan használ­juk az ipar többi ágazatai­ban, elsősorban a könnyű­iparban és a gépiparban. Az első feladattal kapcso­latban rá kell mutatni arra, hogy az energiagazdálkodás­ban a háreméves terv idején eredményes munkát végez­tünk. Korszerűsítettük és gazdaságosabbá tettük az energiatermelő és átalakító berendezéseket, növeltük azok hatásfokát. Ezt a mun­kát folytatnunk kell. Ezen­kívül a második ötéves terv időszakában kedvező válto­zásokat is előirányozhatunk az energiaforrások összeté­telén. A Szovjetunió ugyanis túlnyomó részben saját költ­ségén kiépítette az európai népi demokratikus országok felé a kőolajtáwezetékefc így mi is nagy mennyiség­ben importálhatunk nyers­olajat. Energiamérlegünk­ben tehát a szénfelhaszná­lást csökkenthetjük, mert különösen a vasúti von­tatásban és a mezőgazdaság­ban sokkal több Diesel-ola­jat használhatunk feL NAGY JÖZSEFNÉ elvtársnő: Az ipari technológiai fo­lyamatok korszerűsítésének alapvető módszere, hogy nem elszigetelten egy-egy iparág­ban, vagy egy-egy gyárt­mány előállításánál kell csökkenteni a munkaráfor­dítást, hanem az egész termelési folya­matot kell nézni, az össz­társadalmi munka ráfordí­tást kell csökkenteni, nem törődve azzal sem, ha az össztársadalmi munkará­fordítás csökkentése közben egy-egy iparágban vagy egy­egy munkafolyamatnál lát­szólag cáskken a termelé­kenység és nő az önköltség. — Az előttünk álló műsza­ki feladatok megoldásában igen komoly és jelentős párt­szervezeteink feladata. Párt­szervezeteinknek be kell avatkoznia az ezért folyó harcba, fel kell lépni a meg­szokottság, a kényelmesség ellen, az új szemlélet meg­honosodásáért. Befejezésül Kiss Árpád elvtárs hangsúlyozta, hogy a technikai haladás nem egy­szerűen a terv egyik célkitű­zése, hanem általános felté­tele valamennyi célkitűzés sikeres megvalósításának. Az ipar technikai színvonalának emelése egyik legfontosabb feladatunk Karkész Sándor Pest me­gyei küldött, a Szerszám­gépfejlesztő Intézet kutató mérnöke volt a következő felszólaló. Utána Kiss Árpád elvtárs, a Központi Bizottság tagja, az Országos Tervhivatal el­nöke elöljáróban rámuta­tott arra, hogy a két világ­rendszer békés versenyében a szocialista országok már túlszárnyalták a kapitalista országok átlagát. Most az a cél, hogy a legfejlettebb ka­pitalista országokat szár­nyalják túl nemcsak a ter­melés abszolút mennyisé­ben is, hanem az egy főre eső termelés mennyiségében is. A két rendszer gazda­sági versenyének kimenete­le azon múlik, melyik rend­szer tudja a munka maga­sabb termelékenységét elér­ni — A társadalmi munka termelékenységének emel­kedése szorosan összefügg a technikai kultúrával —foly­tatta. — Ebben rejlik a mű­szaki fejlesztés alapvető po­litikai jelentősége. A szocialista tábor e té­ren elért eredményeit az egész világ előtt kézzel­foghatóan bizonyították be a Szovjetunió történelmet alakító sikerei a világűr meghódításában. Kiss Árpád elvtárs ezután hangsúlyozta, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-pa­raszt kormány megalakulása óta a népgazdaság tervezé­sével és irányításával össz­hangban munkálkodunk az ipar technikai színvonalának emeléséért. Ez szerves része a népgazdasági tervekben foglalt szocialista építésnek. Az utóbbi években születtek ugyan komoly eredmények, de ezek még korántsem ki­elégítőek, az év első tíz hó­napjában az ipari termelés napi átlagban 11 százalék­ban emelkedett a megelőző évhez képest, a termelékeny­ség viszont csak 4 százalék­kal. Hazánk körülményei kö­zött azért is különösen fontos a termelés magas technikai kultúrája, mert enélkül állandóan gátolná a népgazdaság fejlesztését az ország nyersanyag- és energiahelyzetének kor­látja. A világpiacon is hátrányos helyzetbe kerülnénk, ha a népgazdaság számára hiány­zó nyersanyagokat korsze­rűtlen késztermékek export­jával kísérelnénk megsze­rezni. Teljesen indokolt volt tehát, hogy már a három­éves tervben megfelelő mi­nőségű anyagok gyártásával és felhasználásával, ipari termelő berendezéseink tech­nikai fejlesztésével javítsuk a fajlagos anyagfelhaszná­lást, és az energia hasznosí­tási fokát. Az eredmények már mutatkoznak. Az ipari termelés — szá­mítások szerint — jövőre mintegy nyolc százalékkal lesz magasabb a három­éves terv esedékes előírá­sainál, ugyanakkor a széntermelést körülbelül négy százalékkal lehet majd csökkenteni a hároméves tervhez képest, mert ez is fedezi az ipar to­vább növekvő termelését. A gépiparban három év alatt körülbelül 55 százalékos emelkedést érünk el, viszont a hozzávaló acél felhaszná­lását csak mintegy 30 szá­zalékkal kell növelni. Ez azt jelenti, hogy a hároméves terv végén gépiparunk ugyanannyi nyersanyagból csaknem 20 százalékkal több értéket állit majd elő, mint 1957­ben. A párt és a kormány az elmúlt években egyre na­gyobb gondot fordított az alapanyag- és az energiater­melés korszerűsítésére, s ez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt két évben egyenletesen, lénye­gében zavartalan volt az anyag- és energiaellátásunk. Kiss Árpád elvtárs ezután rámutatott arra, hogy a má­sodik ötéves terv időszaká­ban a műszaki színvonal fej­lesztésének három alapvető fontosságú területe van. Az első: ésszerűbben kell gaz­dálkodni az energiahordo­zókkal. A második: az egész iparban, különösen az átla­gosnál nagyobb mértékben fejlesztendő iparágakban, új technológiai eljárásokat kell alkalmazni. A harmadik fel­Több és jobb árut bocsátunk a dolgozók rendelkezésére Nemeslaki Tivadar, a Ko- leg felvettünk. A dolgozók márom megyei pártbizottság versenye lehetővé tette, hogy titkára szólalt fel ezután, az év második felében már majd Nagy Józsefné elvtárs- nemcsak a lemaradásokat nő, könnyűipari miniszter pótolták, hanem jelentős túl­következet szólásra. teljesítést is elértek. Az üze» Először a fogyasztási ipa- ^^¡gtUjgm Js­rok fejlődésével, a lakosság ™tcf tervtuiteljesitest vai­ellátásával foglalkozott | j^k a kongresszus tisztele­párt politikája és ennek alapján a gazdasági vezetés Felajánlásukat eddig mint­munkaja az utóbbi három egy 580 ,.,jilió forint ér­évben abban is következetes tékben teljesítették volt — mondotta —, hogy nemcsak mennyiségileg elé- és előreláthatólag az év vé­gítsük ki a megnövekedett Séig ez az összeg 650—700 igényeket, hanem minőség- "lillió forintra emelkedik. ben, főként pedig áruválasz- . 4 versfny segítségével tel­tékban. Sokkal jobb, több- +f°gJuka ^ems! féle árut bocsátunk a dolgo- ^Tto^SlcJ^T zók rendelkezésére, mint ko- ^ költségszint csokken­rábban. Ma már alig emlék- ugyanakkor el kell ismer­szunk az 1950-53-as evek nünk - s ez a szép ered­konnyuipari termelésének mények értékét nagymérték­uniformizáló jellegére. ben csökkenti —, hogy a „ munka termelékenységének Ma a pamutipar evenkent emelésében nem tudtuk el­mintegy ezer a gyapjú- émi a párthatározatban aján­ipar tobb műit ketezerszo- jott szintet Ezt csak rész­vn,,"1,"1/ ' ? -C.,poipar 600_ ben indokolhatjuk azzal* 800 fajta cipót mutat be a hogy aprózni kellett szériá­kereskedelemnek. kat ^ hogy fokozódott ter­Ilyen széles választék persze T4*®?1*. munkaigényessége. nincs az üzletekben és nem A ^lő^őreendSs u°tS is tudnánk mind legyartani, % ^itb ü^ de az áruellátás valasztekos- mi gazdálkodási rendszer be­saga teren vitathatatlanul vezetése után könnyebben onasi a haladás. A párt vettük a létszámkérdést, és irányelveiből következik, s a nem használtuk ki eléggé könnyűiparban dolgozó min- azokat a tartalékokat sem; den munkásnak, vállalati és amelyeket a tudományosan minisztériumi dolgozónak is megalapozott, tervszerűbb eltökélt szándéka, hogy az üzemszervezés nyújt. A jó­éiért színvonalat továbbra is vőben igyekszünk a hiányos­tartjuk. ságokat megszüntetni és már 1960. évi terveink összeállí­Anyagilag és fegyelmi úton fásánál ésszerűbben eljárni, is felelőssé tesszük azokat, . A jövő évre már olyan „, .. - - , tervjavaslatot dolgoztunk ki* akik mmosegrontassal, ameJly a gazdasá| bi2otteó^ vagy a valasztekok szűkí- által jóváhagyott szintet 400 tésével akarnák saját vái- millió forinttal meghaladja. Beruházási lehetőségeink 1960-ban magasabbak lesz­nek, mint 1959-ben voltak. Az összegek nagy részét új gépek beszerzésére, tel­jes, vagy részleges re­konstrukciók végrehajtó» sára fordítjuk. lalaluk termelését gazda­ságosabbá tenni, egyéni nyereségrészesedé­süket növeli. Azt az utat sem akarjuk járni többé, amit például 1952-ben jártunk, amikor úgyszólván minden harmadik embernek egyforma volt a lódenkabátja, mert csak.két- Befejezésül az ipar át­harom fajtát gyártottunk, szervezésével kapcsolatos hatalmas sorozatokban. Ezt problémákkal, feladatokkal nem akarjuk, sőt vállalata- foglalkozott, ink továbbra is ezernyi új Ezután Armand Magnin* cikket adnak majd a kevés- a Svájci Munkapárt Politi­bé keresett, divatját múlt kai Bizottságának tagja üd­áruk helyett. vözölte a kongresszust. Igen helyes a párt és a Eloy Torres, Venezuela kormány részéről az a több- Kommunista Pártja Politi­ször elhangzott figyelmezte- kai Bizottságának tagja szó­tés, amely szerint a második lallt fel ezután, tolmácsolva ötéves terv végrehajtását Pártja üdvözletét. A kövefc­már most elő kell készíteni, kező felszólaló van Turhaut s a tervet elsősorban az idei Lambertus, a Holland Kom­és a jövő évi feladatok jó munista Párt Központi Bi­végrehajtásával kell meg- zottságának tagja átadta alapozni. pártja üdvözletét az MSZr A kongresszusi munkaver- MP VII. kongresszusának, seny lehetővé tette, hogy a Ezután Bruce Magnusson, könnyűiparban máris felül- a Kanadai Kommunista vizsgálhattunk néhány olyan Párt Politikai Bizottságának alacsony termelési előirány- tagja szólalt fel. zatot, amelyet saját ötéves Ezzel a csütörtök délutá­tervjavaslatunkba- eredeti- ni ülés véget ért.

Next

/
Thumbnails
Contents