Délmagyarország, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-19 / 272. szám

3 Csütörtök, 1959. november ti Me eg barátsággal fogadta a magyar országgyűlés küldöttségét a csehszlovák nemzetgyűlés A csehszlovák nemzetgyűlés szerdán tartotta első őszi ülését, amelynek napirendjén a Szovjetunió Legfelső Tanácsának az általános és teljes leszerelés kérdésében a világ parlamentjeihez intézett felhívása szerepelt. Az ülésen megjelent A. Novotny köztársasági elnök, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának elsó titkára, V. Siroky miniszterelnök, valamint a Politikai Bizottság és a kormány többi tagja. A csehszlovák képviselők hosszantartó tapssal köszöntötték a magyar országgyűlés küldöttségét, amely Rónai Sándornak, az országgyűlés elnökének vezetésével teljes számban részt vett az ülésen. A csehszlovák nemzetgyűlés több képviselő és V. Dávid külügyminiszter felszólalása után egyhangú lelkesedéssel csatlakozott a Szovjetunió Legfelső Tanácsának felhívásához. Z. Fierlinger, a nemzetgyűlés elnöke ezután meleghangú beszédben üdvözölte a magyar országgyűlés képviselőit Ezután Bonai Sándor, a magyar országgyűlés elnöke emelkedett szólásra. A magyar országgyűlés és az egész magyar nép forró baráti üdvözletét tolmácsolta a csehszlovák nemzetgyűlésnek és Csehszlovákia népeinek. A magyar—csehszlovák gazdasági, tudományos és kulturális kapcsolatok örvendetes fejlődéséről szólva rámutatott, ho® Magyarországnak a Szovjetunió után Csehszlovákiával a legerősebbek a gazdasági kapcsolatai. A magyar képviselők Csehszlovákiában szerzett tapasztalatai megerősítették mindazt, amit eddig a csehszlovák dolgozók tehetségéről és nagyszerű eredményeiről hallottak. Rónai Sándor végül köszönetét fejezte ki a magyar küldöttség testvéri fogadtatásáért és sok sikert kívánt a csehszlovák nemzet® ülés munkájához. Rónai Sándor beszédét több ízben szakította félbe a csehszlovák képviselők lelkes tapsa. A beszéd befejezése után a nemzet®ülés tagjai felállva, hosszasain ünnepelték a ma®ar és a csehszlovák nép barátságát. MÁSFÉL ÉVTIZED MEGKEDVELTE A MUNKÁT a% új pártvezetőség E szerény kis írás nyersanyagát a DÁV Üzletigazgatóság pártszervezetének tevékenységéről Kovács Béla elvtárs, az új párttitkár mondta tollba. Azért érdekes ez, mert a vezetőséget újjáválasztó taggyűlésen, ahol a többi között neki is kijutott a kommunisták bizalmából, nem látszott az arcán valami na® lelkesedés. Homloka ráncai mögött mintha inkább ilyen gondolatok motoszkáltak volna: a nyakamba veszek e® csomó plusz gondot, 6 lehet, ho® mégsem tudom jól elvégezni, amit kell. Csak akkor vált enyhén láthatóvá a mosolya, amikor a vezetőség másik né® tagja is bátorította és a gazdasági vezetők is segítséget, támogatást ígértek. Vart tennivaló — de megbirkóznak vele Jó másfél hónap szalad el azóta. A több mint 60-as létszámú pártszervezetben sok volt u®an a tennivaló, de az új vezetőség megbirkózott vele. Előfordult, ho® fél éjszakákat is elvitatkoztak a pártmunka módszerein. Végül elosztották egymás között a feladatokat, s azokat i®ekeztek a tőlük telhető legjobb tudással, akarattal végrehajtani. S ma is í® dolgoznak. Nem nézi soha az időt, hanem csak az eredményt. Kovács elvtárs í® beszél önmagáról: — Néha elég későn látom meg odahaza a feleségem, de nem baj, ha megbízott bennem a tagság, megteszem, amit csak tudok. Néha érzem, ho® többet kellene tudnom, dehát az elméleti hiányosságot szívvel pótolja az ember... A volt párttitkár állítólag jó marxista—leninista képzettséggel rendelkezett és a pártmunka irányításához is értett. Most e®etemen tanul tovább, azért is engedték el a pártszervezet éléről. Nos, Kovács Béla és társai nem akartak kevésbé jó munkát vcgezni elődeiknél, noha nyilvánvalóan nem bírtak annyi értékes tapasztalattal. összedugták a lejüket és az első tag®űiésre — amelyet október 29-cn tartottak — alaposan átgondolt beszámolót készítettek. Ismertetése körülbelül 50 percet vett igénybe és legfőbb erőssége volt, ho® konkrét tényeket említve foglalkozott az üzeme®ségek helyzetével. Inkább tanulunk Megvizsgálták, melvik kommunista milyen feladat elvégzésére alkalmas leginkább, és bátran pártmunkával bízták meg őket. Némelyik korábban méltánytalanul mellőzött elvtárs valósággal szárnyakat kapott, illetve egészen kicserélődött. Albert Ernő például na® kedvvel vezeti most az Időszerű kérdések tanfolyamát. A pártvezetőség taoasztalatai szerint a 40—45-ös létszámú hallgatóság elismeréssel beszél a munkájáról: érMűanyag konyhaberendezés Az NDK iparában jelentősen előretört a műanyag nagyarányú felhasználása. A lipcsei kiállításon például bemutatásra került egy műanyagokból készült korszerű konyhaberendezés is. A konyha bútorai részben beépítettek. Jellemző egyébként, hogy a műanyag fehasználása az NDK-ban eléri a hét kilogrammot lakosonként. Képünkön a műanyag konyhaberendezést láthatjuk dekesen, sokoldalúan világítja meg a különböző politikai kérdéseket, ezért szinte e®általán nem fordul elő hiányzás. Albert elvtárs jár ki havonta egyszer a községekben dolgozó építési osztályra is, mint politikai összekötő. Emellett az ott dolgozó 30 munkás részére szintén rendszeresen megtartja az Időszerű kérdések tanfolyamát. A villanyszerelők estefelé, a munkaidő letelte után szinte kivétel nélkül megjelennek az előadáson, mert mint mondották: — Inkább tanulunk, mintho® a kocsmában üssük a®on az időt. Segítenek a kommunisták Elég sok baj volt eddig a politikai munkával'egyik-másik munkahelyen. A Szeged 2. üzemvezetőségnél például azért nem érvényesült kellőképpen a pártszervezet befolyása, mert csak e® párttag dolgozott ott. Most a városi pártértekezlet határozatának megfelelően ezen a helyzeten úgy akar változtatni a vezetőség, ho® a kommunistákat arányosabban helyezik el az igazgatóság egész területén. Az említett Szeged 2-nél 2 brigád is célul tűzte ki a "Szocialista brigád* cím elnyerését, mivel azonban ennek politikai, illetve tanulási feltételei is vannak, tulajdonképpen alig haladtak elóre céljuk felé Itt úgy akar segítséget nyújtani az új pártvezetőség, ho® mindkét brigád tagjai számára megfelelő pártoktatási formát szervez. Tevékenykednek a fiatalok is Megértette a DÁV pártszeryezetének vezetősége azt is, hogy a KISZ-fiatalok — ha megfelelően irányítják őket — rendkívül sokat tudnak segíteni. A napokban újjáválasztották a KlSZ-szervezet vezetőségét is. Az agilis és jó szervezőképességű Barna János lett a titkár, akinek szilárd elhatározása: e® hónapon belül közel száz tagja lesz a dáv KISZalapszervezetének. Azon i®ekeznek, hogy a fiatalok ne csak a termelőmunkából vegyék ki jól a részüket, hanem részt ve®enek az "Ifjúság a szocializmusért* mozgalomban is. Másfél hónap elmúltával tehát már nem látja olyan sötéten Kovács Béla elvtárs sem a helyzetet. Ellenkezőleg. Megjött a munkakedve a pártvezetöség minden tagjának, s az a véleményük, ho® a jövőben is meg tudják oldani feladataikat. N. 1. M

a 15 esztendeje még á®úk dörögtek a Duna—Tisza közén, Budapest környékén és a dunántúli részeken inémet fasiszták és nyilas bitorlók fe®verdörgése rémítette a békés életre vá®ó lakosságot Szegeden már egy hónapja múlt, ho® a szovjet hadsereg hősiessége nyomán kivirágzottak a szabad élet friss hajtásai, ismét megindultak az üzemek gépei, elfoglalták helyüket új, szabad életünk alakitói. A termelő munka gépzúgásába most másfél évtizede, a Jókai utcai volt kis nyomdaüzemben, beledübörgött e® rotációs gép e®enletes zaja is: friss újságok ezreit hordták szét alóla: megjelent a szabad Délmagyarország első száma. A nyolc oldalas vasárnapi szám fejléce alatt ott viselte a feliratot: A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lapja. E ténnyel is az jutott kifejezésre, ho® azokban a nehéz történelmi napokban a kommunisták, akik e lapot is életrehívták, elengedhetetlennek tartják a széles, nemzeti összefogást a legnagyobb közös ellenséggel, a fasiszta pusztítással szemben. Ezt a gondolatot hangoztatta a lap belső vezércikke is, amely "A Délmagyarország megindulása elé* címmel jelent meg. A bátor és határozott hangú vezércikk leszögezte, ho® a németek és a nyilasok elleni harc érdekében a legszélesebb nemzeti összefogásra kész. Hangoztatta, ho® »az új Délmagyarország azoknak a szervezett demokratikus erőknek a lapja, amelyeknek vállaira fog nehezedni az ország újjáépítésének roppant terhe. Az új Délmagyarország azoknak a demokratikus nemzeti erőknek a lapja, amelyek nem akarnak belenyugodni abba a szégyenbe, hogy az országot az oroszok, a magyarság hozzájárulása nélkül szabadítsák fel a német iga alól.* Ennek szellemében jelölte meg a vezércikk e®ik legfontosabb feladatként a szovjet hadsereggel való feltétlen e®üttműködést az ország felszabadításának meg®orsítása érdekében, első helyen szervezte meg a földreform megvalósítását is, s alapvető tételnek mondotta ki a birodalmi ma®ar rögeszmével való szakítást, amely a német hódítóknak szolgáltatta ki az országot Igéző erővel hatottak e történelmi időkben a vezércikk igaz szavai: "Aki magyar újjászületést akar, aki erős és független Magyarországot akar, annak demokratikus, szabad népi Magyarországot kell akarnia. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front ezt akarja, a Délmagyarország ezért fog harcolni.* S

a lap azokban a nehéz időkben nem is volt hűtlen az első számában kitűzött na® eszmékhez. Mindenekelőtt azoknak a kommunistáknak volt ez köszönhető, akik e®üttműködve a többi pártok becsületes, újjászületést akaró tagjaival is, mindenkor a legpontosabban tudták, mit kell tenni, mire kell mozgósítani, ho® kiláboljunk a múlt rendszer bűneit sokasító nehézségeinkből. A szerkesztő bizottságban a Magyar Kommunista Pártot olyan kiváló, harcos múltú és ra®ogó tollú publicista képviselte, mint Révai József elvtárs, kinek számos erőteljes írása mutatott irányt a kialakuló élet sokszor útvesztős napjaiban. Az olvasók lassanként új neveket, új írásokat ismerhettek meg, kommunistákét, akiknek szava 25 esztendőn át nem kerülhetett nyomdafesték alá a hivatalos magyar sajtóban, pedig mindig az igazságról szóltak. Most megtanulták szeretni a szegedi olvasók e kommunista írásokat, köztük Komócsin Zoltánnak és Szirmai Istvánnak a cikkeit, aki 1945 márciusától a lap főszerkesztője volt. S az MKP mindaddig kitartott a közös lap. a függetlenségi front-lap gondolata mellett, amíg nem vált szükségessé, éppen más pártok működése és lapalapítási igénye folytán, ho® a párt eszmei politikáját hirdető önálló napilap jelenjék meg Szegeden. I® vált később a párt lapjává a Délma®aronszág, ho® minél hathatósabban világosítsa fel a legszélesebb néprétegeket a kommunistáknak országépítő, a nemzet érdekében kifejtett tevékenységéről. Ettől a gondolattól, ettől az eszmétől — az ellenforradalom sötét napjait kivéve, amikor az ellenforradalmárok. mint Délma®arországot megszüntették — a jelen pillanatig sem távolodott el lapunk. Az MSZMP szegedi napilapjaként mindenkor a párt ü®ét, s ami ezzel e®, az egész dolgozó nép további felemelkedésének szolgálatát tartja legfontosabb feladatának. L

apozzunk azonban ismét vissza tizenőt évfolyamot, s nézzük, miről tudósított az 1944. november 19-i Délmagyarország, amely azóta jelentős dokumentumává lett a magyar sajtótörténetének, mint — az u®ancsak e napokban megjelent debreceni Néplappal e®ütt — az ország első demokratikus napilapja. Az évfolyamjelzésnél nemcsak azt tüntette fel a szerkesztőség, ho® I. évfolyam 1. szám, hanem zárójelben XX. évf. 87. sz-ot is. Ezzel jelezte, ho® az újjászületett Délmagyarország örököse az 1910-ben alapított lapnak, amely e városban mindig radikális, haladó szellemet képviselt és -a szájkosár, a megbéklyózás ellenére, a háború alatt mert a magyar érdekeknek hangot adni és hf virágnyelven is, de kifejezésre juttatta, hogy a magyar nép zöme nem a fasiszta zsarnoksággal, hanem a szabadságszerető népek ügyével rokonszern vezík*. A szovjet hadseregnek kellett jönnie, ho® a lap a teljes igazságot szabadon mondhassa és a leghaladóbb eszme következetes hirdetőjévé váljék. Talán még ennyire időszerűen nem hangzottak Ady Magyar jakobinus dalának verssorai, mint e lapból: Holnap már minden a miénk lesz, Hogyha akarunk, ha merünk." E "Holnap* biztosítéka volt a szovjet hadsereg nagyszerű ®őzelmeinek sorozata, amelyről na®betűs cím hirdette e számban, ho® Gyömrőt, Monort és Jászárokszállást elfoglalták, Miskolcot megközelítették és körülzárták. Érdekes tallóznunk a lap egyéb cikkeinek címei kőzött is: "A Szovjetunió leszögezte külpa* litikai irányelveit« (a békés egymás mellett élés politikájáról olvashattunk ebben); »Budapest felé néz az ország*; *Szeged újjáépítési problémái*; "A németek elhurcolták a Nemzeti Bank aranykészletét*; "Sztálin Magyarországról*; "Miért hallgat Hitler?*, — í® sorakoznak e®ebek között a címek, aztán riport "A meginduló szegedi élet nyomában*, másutt az elsötétítés új rendje emlékeztet ho® még nem ért véget a háború. "Ki tud róla?* rovat pedig minte® a háború, a fasiszta emberölés csontos újjaként mutat arra, ho® miként szakadtak szét családok, tűntek el szülők, ®erekek, rokonok nyomtalanul. N

em volt könnyű dolga az eléggé kislétszámú szerkesztőségnek és nyomdának, ho® az akkori, még erősen háborús viszonyok között napról napra megjelentesse — e®előre u®an csupán né® oldalon is — a lapot. A Ma®ar Távirati Irodára nem számíthattunk, hiszen a felszabadult országrészben még nem működött akkor. A rádióból — főként a moszkvai adásból — kellett ®orsírni a híreket. Megtörtént, hogy ez sem mindig sikerült hiszen a villanytelep szénproblémái miatt nem e®szer szünetelt az áramszolgáltatás. Petróleumlámpa mellett készültek az írások, s e mellett vakoskodtak a szedők is a nyomdában, sőt előfordult, ho® a rotációs gépet is kézzel kellett megindítaniok. Az újságírás hősi korszakát éltük, de mégis lapot kapott a város, amely várta, kereste és szívesen vitte az újságot. A munkásosztály helytállásának és a szovjet segítségnek döntő szerepe volt abban, ho® e®re kedvezőbb körülmények között tudósíthatott az ország kibontakozó életéről, a nagyvilág eseményeiről Szeged harco6 múltú, újjászületett lapja. Hasábjai a többi között olyan nagy jelentőségű történelmi tényeket közöltek, többnyire elsőként az országban, mint 1944 decemberében a Ma®ar Nemzeti Függetlenségi Front nyilvános megalakítását Szegeden, az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulását, Budapest fölszabadulását, az 1945 márciusi földreformtörvényt, s nemzeti létünk legszebb napjának, 1945. április 4-ének beköszöntét Mindenkor arra törekedtek a lap szerkesztői, hogy tájékoztassanak és e®ben irányt mutassanak a sötétből a napfényre jutott, új, szabad életet kezdett város lakóinak. A

mai olvasó, amikor kezébe veszi terjedelmében megnőtt és technikai kivitelezésében is sokat korszerűsített lapunkat, akkor tizenöt év rohamos fejlődésének is tanúja lehet. Ma már képekkel gazdagított, modern ízlésű, viszonylag korszerű nyomdatechnikájú újságot kap e lap na® olvasótábora. E® dolog azonban nem változott a tizenöt esztendő folyamán. Nem változott az az alapvető igény, az a döntő feladat, hogy e lap minden sorával dolgozó népünk életlehetőségeitek szakadatlan javítását, a magyar nép történelmének nagyszerű távlatai elérését segítsük elő. Aho®an e célt első számunk megjelenésekor a fasizmus elleni harc, az újjáépítés szolgálta legjobban. u®anú® szolgálja ma, ha minden erőnket 3 párt nemrégiben nyilvánosságra hozott, irányelveinek valóraváltására, ötéves tervünk feladatainak végrehajtására, s végeredményben a szocializmus felépítésére összpontosítjuk. Nem téveszthetjük szem elöl a megtisztelő lenini iránymutatást, amellyel a kommunista újságokat a legjobb eszköznek nevezte az erős politikai szervezetnek neveléséhez és a kollektív propagandista. kollektív agitátor, és kollektív szervező szerepével ruházta fel. Magyar újságíróknak még soha nem volt olyan na® és szép lehetőségük, mint napjainkban, amikor életünk legdöntőbb tényezőjének, a béke megvédése és a szocializmus építése szervesen összefüggő feladatainak me®alósítésához kell propagandistának, agitátornak és szervezőnek lenni. Ezt a feladatot tartja magáénak lapunk, a Délma®arország minden munkatársa is. A mai csendes jubileumunkat pedig nem ünnepelhetjük szebben, mint ha ismételten megfogadjuk, ho® tollúnkkal nemcsak sokoldalúan tájékoztatunk, hanem mindenkor a pártos igazságot írjuk, s itt a magunk területén is. a párt eszmei-politikai irányvonalát követve, minden betűnket a dolgozó emberek érdekében, a szocialista építés ü®ének szolgálatában írjuk le. Lökös Zoltán