Délmagyarország, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-03 / 258. szám

Kedd, 1959. november 3, 2 Kádár János elvtárs beszéde a budapesti pártértekezleten (Folytatás az 1. oldalról.) gíti őket abban, hogy pozitív véleményük legyen a vá­rosról és annak dolgozó né­péről. Ezzel a munkával fel­tétlenül együtt kell járnia a házak belső rendbehozatalá­nak is. — Való Igaz az ls, hogy némely rosszakarónknak nem nagyon tetszik Buda­pest. Az egyik nálunk járt nyugati újságíró megírta pél­dául, hogy Budapest ugyan világvárosi jellegű, de felró­ja nekünk, hogy a múlt szá­zadból ittmaradt régi, sárga épületeket ugyanolyan sár­gára festették most is, mint amilyenek azelőtt voltak. A szépérzék külön kérdés. Le­het, hogy ezek a házak így csakugyan nem a legszeb­bek. De ezek a sárga házak hozzánőttek, hozzátartoznak a budapesti dolgozók életé­hez. Az Ilyen újságírónak pedig azt mondhatjuk, hogy akár sárgák, akár nem sár­gák ezek a nagykörúti há­zak, a mi számunkra ez a Budapest a világ legszebb városa. Itt virágzott fel a remény, Itt virradt fel a vö­rös hajnal 1918-ban, amikor a monarchiát összetörték — és segítettek összetörni a magyar dolgozók is — és 1919-ben, amikor kivívták a munkáshatalmat A Szovjetunió után első­ként a magyar fővárosban született meg a munkás­hatalom és ez nagyon fon­tos része nemzeti hagyo­mányunknak, erre ml na­gyon büszkék vagyunk. Ezek mellett a sárga körúti házak mellett kellett üldö­zöttként osonniok 25 éven keresztül a haladást képvi­selő embereknek és megér­niük a hitlerista megszálló hadsereg, a Gestapo, a Szá­lasi-pribékek állati kegyet­lenségeit. És ugvanitt értük meg az új hajnalt, a felsza­badulást is. Azután 1956-ban megint sötét napokhoz ér­keztünk — és azóta újra megértük, hogy ismét kisü­tött ránk a nap. (Hosszan­tartó, nagy taps.) Nem baj tehát, ha mind­erre emlékeztetnek bennün­ket ezek a régi körúti há­zak. S most ünnepnapokon ott leng rajtuk egvmás mel­lett a vörös zászló, a piros­fehér-zöld lobogó és ott ra­gyognak a vörös csillagok is. A mi régi városunk most fiatalodik, épül, szénül, a vö­rös zászló, a piros-fehér-zöld lobogó és a vörös csillag je­gyében Ezt a várost érde­mes és kell iS tovább szé­píteni. sokáig, mert ott valamiféle kábelek is vannak, amit előbb újra kell gyártani, ahhoz importanyag kell, azt előbb meg kell hozatni. Szó. ami szó: ha a vízállás ked­vező lesz. akkor 1961. de­cember 31-ére le lesz bontt van. (Derültség.) Én szíve­sen elhiszem, hogy szak­szempontból van emögött va­lami igazság is. De a végén marad az emberben egy köz­gazdasági rejtély — ha úgy tetszik — műszaki rejtély, amelyet nem mindig ért meg az ember, ha a bonyolultról visszatér a józan, egyszerű emberi észhez. Még most sem és még sokáig nehezen tudom felfogni: hogyan le­het egy hidat felépíteni nem egészen kilenc hónap alatt, rendkívüli viszonyok között, a lebontása meg két eszten­deig tart. (Derültség, taps.) — Mindezek természete­sen hibák — tehát a bírálat nem is teljesen alap nélküli —, de a kép akkor teljes, ha megállapítjuk: rendkívül nagyok és rendkívül nehe­zek voltak a budapesti párt­bizottság előtt álló feladatok az elmúlt években. Ha meg­nézzük, honnan indultunkéi az ellenforradalom után és az akkori helyzettel össze­hasonlítjuk a mait, akkor vi­tathatatlanul megállapíthat­juk: a budapesti dolgozók a párt köré tömörülnek. A tömegek gondolkodásában gyökér® változás ment vég­be a szocializmus irányában. — A mérleget tehát csak azzal lehet zárni, hogy jó munkát végeztek az elvtár­sak! Ebben az eredményben rész® Budapest dolgozó né­pe, rész® a 130 000 kommu­nista, rész® a budap®ti pártbizottság, annak végre­hajtó bizottsága és a buda­pesti pártbizottság titkárai. Azt hiszem, ilyen alkalom­mal semmi hiba nem szár­mazik abb<& ha megmon­dom, hogy a Központi Bi­zottság a több év® munkát mérlegre téve, jó vélemény­nyel van a budap®ti párt­bizottság, a budapesti kom­munisták munkájáról. vet tartalmazó listát, s azt mondták, hogy azt a 31 embert legutóbb kivégez­ték Magyarországon. Ter­més zetraen kitalált név volt valamennyi. Provoká­ciós szándékuk világra: az ilyen listát közzéteszik, hogy mi majd cáfoljuk és ők megint magyaráznak jobbra-balra a nyugati köz­vélemény előtt. A napok­ban kitalálták, hogy egész sor fiatalember van bör­tönben Magyarországon, akikkel kapcsolatban a kormány azt várja, hogy betöltsék 18. életévüket és akkor fel fogják őket akasz­tani. Természetesen nálunk mindenki tudja, hogy az ilyen hír valót­lanság, alávaló, aljas pro­vokáció. Sajnos, azonban a nyugati közvélemény nincs felvér­tezve az ilyen provokációk­kal szemben, s az álhírter­j®ztők Göbbels receptje után úgy vélik, hacsak egy százalékát elhiszik az em­berek az ő hazugságuknak, számukra az ls tiszta ha­szon. Meggyőződésem, nincs messze az az idő, amikor az ilyenfajta kalandoroknak és provokátoroknak saját népük mondja meg, hogy vétettek, az általuk félre­vezetett emberek tesznek nekik szemrehányást: miért hazudtatok? „Nem felünk sem a munkától, sem az ellenséseinktoV* A kommunista szó ereiével A kötelesség teljesítésről Kádár János ezután a bu­dapesti pártbizottság, a bu­d a pesti kommunisták mun­kájáról brazélt. A többi Kö­zött a következőket mon­dotta: — Nálunk, a kommunis­ták házatáján az a szokás és a hagyomány, hogy ritka a dicséret és meglehetősen gya­kori a bírálat. Vannak olyan elvtársak, akik "lázadoznak* is ez ellen, nem tetszik ne­kik, de ezen mi nem fogunk változtatni. Bármilyen címen, akármi­lyen sokan, vagy kevesen jönnek össze a kommunis­ták — a munkáról beszél­nek és arról, ml hátrál­tatja a munka előrehala­dását. Nem Ígérhetjük te­hát senkinek, hogy a jö­vőben szaporodik majd a dicséret és csökken a bí­rálat. Mert mi értelme volna ösz­szejönni azért, hogy egy­mást dicsérgessük? Azt hi­szem. nincs arra semmi szükség. Ügy gondolom: a kommunistának — mint egy® embernek ls és a párt­szervezeteknek is — az a legjobb érzés, ha akár mint egy® ember, akár mint párt­szervezet, vagy pártbizottság úgy érzi, hogy be®ülettel eleget tett kommunista kö'e­l®ségének. A munka ered­ményeinek láttán elfogja az embert az a jó érzés, amit még egy aranyból készített Gellértheggyel sem lehet he­lyett®iteni: becsülettel ele­get tett kötelességének. En­nél nagyobb dicséretet senki sem mondhat a kommunis­táknak — A Központi Bizottság ls bírálta néhányszor a buda­p®ti pártbizottság munká­ját. Szóvá tettük például, hogy az agitáció általában legyen kicsit elmélyültebb. A dolgok rendes menetében ugyanis az agitációnak szí­n®nek, sokrétűnek kell len­ni. Van a munkának néha olyan vonása is, amit ne­kem egy izlandi diák ma­gyarázott meg. Soha életem­ben nem találkoztam vele, csak a Magyar Nemzetben olvastam nyilatkozatát, amit ittjártakor kéft tőle az új­ságíró. Izland, mint tudjak, messzi van, azon a szigeten szigorú az élet és talán az emberek megszokták, hogy röviden és velősen b®zélje­•nék. Ezt az izlandi- diákot megkérdezték, mi a vélemé­nye Magyarországról, a ma­gyarokról. Felsorolt három dolgot, amiből én kettőt je­gyeztem meg. Az első: tet­szik neki, hogy a magyarok­nál a harag nem tart örök­ké. A második: nem tetszik neki a magyaroknál a szal­maláng. Szalmaláng — sem­mi többet nem mondott. De úgy látszik gondolkodott rajta, mert valami értelme van azért ennek a jellem­zésnek. Szép számmal vannak ugyanis nálunk olyan elv­társak — sajnos —, akik Ilyen szalmaláng szerűen képzelik el a szocialista forradalmat Is: óriási lelk®edéssel "neki­rohannak* valami feladat­nak és úgy gondolják, hogy két-három hét alatt meg ls oldják. Ha aztán három­négy hónap ls elmúlik és még mindig nin® meg, ak­kor ellankadnak és csak füst, meg hamu marad nagy buzgalmuk után. Ilyrami is mutatkozik időnként. Ezután a munka közben szerzett tapasztalatok hasz­nosítására hívta fel Kádár János a pártértekezlet fi­gyelmét. — Többen beszéltek Itt a tömegekhez való viszonyról. Minden kommunistának sze­retnénk az emlékezetébe vésni: ha 6 1958 novemberé­ben, decemberében, vagy 1957 első felében egy adott fel­adatra akart mozgósítani em­bereket, akkor biztosan tud­ta, hogy sem hatalmi szó­val, sem utasítással nem tu­dott több embert ráállitani arra a munkára, mint ahá­nyat meggyőzött, ahánynak megmagyarázta, mi a célja annak a munkának és miéit kell elvégezni. Aki ezt az egyetlen tanulságot megje­gyezte és nem tévrazti szem elől a feladatok meghatáro­zásakor, az nem dolgozhat rosszul. ) Egyetlen kommunista se higgye, hogy akár tekin­télyi. akár hatalmi szóval ténylegesen meg lehet győzni egyetlen embert egyetlen kérdésben is. De meg lehet győzni a mi igazunkról a kommunista szó erejével. Ez a legerő­sebb fegyver. Higgyék el, elvtársak, a do­log úgy áll, hogy ml nem vagyunk nagyhatalom, külö­nösen nem katonai nagyha­talom, valamiféle fegyver azért — annyi, amennyi ép­pen kell — van a mi ke­zünk ügyében, de a mi igazi erőnk nem azokban a fegy­verekben van. Az az igazi erő, ha az emberek gondolat­és éraésvilágában a kommu­nizmus uralkodik. (Nagy taps.) — Azt hiszem, a buda­pesti pártbizottság és a bu­daprati pártszervezetek is alapjában véve helyraen hasznosították a munka köz­ben szerzett tapasztalatokat. Ezt mutatja többek között a kongresszusi felkészülés is. A kongr®szust megelőző taggyűléseken, vezetőségvá­lasztó taggyűléseken a párt­tagság csaknem száz száza­lékban részt vett. 32 000 em­bér szólalt fel, mondta el vé­leményét, észrevételét, bírá­latát, javaslatát Ez is mu­tatja, hogy a pártélet, a pártépítés, a pártszervezetek tevékenysége Budapesten alapjában rendben van. Ha a Központi Bizottság részé­ről szükség van valamiféle bíztatásra, vagy erkölcsi tá­mogatásra. akkor csak azt mondhatjuk: így tovább, kedv® budapesti elvtársa.?! — Ahogy mondani szok­ták, ők beszélhetnek, amit akarnak, mi pedig me­gyünk előre a magunk útján. És ez az út, ami bennünket illet, nem a harc élezése felé vezet, hanem mindinkább és mind nagyobb mértékben a népek és államok bé­kés egymás mellett élé­se felé. Belső életünket illetően pe­dig az alkotó és zavartalan munka irányában haladunk és mi ettől saját elhatáro­zásunkból nem fogunk el­térni! De ha ellenségeink alkotmányra rendünk, né­pünk békés építő munkája ellen támadnak, az soha nem marad megtorlatlanul. — Nagy feladatok állnak előttünk. Fejleszteni kell a vezetés színvonalát Gyor­sabban kell előrehaladni a termelékenység növelésében ls. A kongresszustól azt várjuk, hogy kijelölje a további utat, és bízom ben­ne, hogy el is végzi ezt a munkát. Sok feladatunk lesz, de azt hiszem, elvtár­sak, azért vagyunk kommu­nisták, hogy ne féljünk sem a munkától, sem ellensé­geinktől. Elbánunk mind­kettővel! A szocializmus eszméjében találkozott és összeforrt párt és nép min­den akadályon át győze­delmrakedik! (Hraszan tartó, nagy taps.) Érvényesül a kollektív vezetés Gyökeres változás a tömegek gondolkodásában — A fővárosi tanácsnak is komoly érdemei vannak. Jól dolgoznak, de van, amit rosszul ralnálnak. Itt van például az építkezési -stí­lus*. Az a módszerük, hogy például egy ötven emberből alló építő vállalat tavasszal a munkák tucatját — lehe­tőleg legalább hetvenet — kezdte el. azután ősszel el­kezdtek rohangálni, hogy va­lahogy be is fejezzék (de­rültség). Holott fordítva kel­lene ®inálni. Kevés munkát elkezdeni, de azt a leggyorsabban be­fejezni. Ez a gazdaságos építkezés. Valamicskét már javult a helyzet, de még nem túl so­kat. Legalább is én szemmel tartok egy világhírű török fürdőt (derültség) — a fő Utcában. Ott történt, hogy így őszidötájt, mjkor a bo­lond is látta, hogv ott csak még két-három hétig lehet szabadban építkezni, gyor­san ledöntötték az egész házat, felfordították a fő utca közepét — azután négy hónapig állt a munka, mert hát télen ott nem lehet dol­gozni. Ilyesmivel várhattak volna tavaszig. A fagy előtt két héttel kár felforgatni egy házat, meg egy utcát, hogy azután négy hónapig álljon az egész. Láttam olyan templomot is, amely­rek oldalán három éve ott vannak a mintacsíkok, hal­ványsárga is, meg erősebb sárga is — s az öt ecset­vonáson kívül két évig sem­mi nem történt. (Derültség.) Most már valahogyan má­zolják az egyik oldalát. Ha már úgy hozta a sorsunk, hogy templomot is építünk, vagy renoválunk, akkor azt is végezzük be®ületesen. (Derültség, taps.) — Vagy itt van a követ­kező dolog. A fővárosi tanács egy bizottsága, vagv osztá­lya közölte; egy® helyeken felvetették, hogy a Krasuth­híd lebontása miért tart tét ®ztendeig? Megmagyaráz­ták, hogy azért tart ilyen Ezután utalt arra, milyen nehéz feladatokkal kellett a budap®ti pártbizottságnak 1957 elején megbirkóznia. Akkor az intéző bizottság Marosán György elvtársat, pártunk egyik legjobb agi­tátorát küldte erősítésül a budapesti pártbizottsághoz. Megállapíthatjuk, hogy a rá­bízott nagy feladatot Maro­sán elvtárs elvégezte. Most mi úgy gondoljuk, hogy visz­szahívjuk őt, hogy munkáját egészen a Központi Bizott­ság feladatainak szentelje. Az az elgondolásunk, hogy Marosán elvtárs a Központi Bizottság első titkárának ál­landó helyettese legyen. A budapesti elvtársaknak már van elég erejük, ne rejte­gessék tartalékaikat és azt javasoljuk, hogy találjanak új első titkárt. Kádár János elvtárs a to­vábbiakban a pártegységről b®zélt, 6 ezzel kapcsolatban többek között megállapí­totta: az elmúlt három év har­cában született a magyar proletariátus összeková­csolt, összeforrott új vezér­kara. (Hosszantartó, nagy taps.) Ebben a Központi Bizottság­ban a kollektív vezetés sza­bálya érvény®ül, ott szabad légkör, nagv felelősség van, és az ügyekhez jó hozzáér­tés. Ha ellenségeink kíván­csiak .rá. elárulhatjuk nekik a titkot, hogv mi nagyon so­kat és nagyon gyakran vi­tatkozunk. S ha még arra is kíváncsiak, amit ők úgy sze­retnek misztifikálni. hogv -Münnich Marosán ellen. Kádár mindkettő ellen. Kiss amaz ellen- — azt is meg­mondom, hogy még mi, a megnevezettek is nagyon sokszor vitatkozunk egymás­sal, de a kommunista elv alapján, hogy mielőtt dön­tünk, jól megvitatjuk az egy® kérdéseket és ha dön­töttünk. egységben és egyet­értésben hajtjuk végre a fel­adatokat. Ez így van most a mi pártunkban. És ha nem így volna, nem lehetett vol­na eredményt elérni. Azt hi­szem — ezt mindenki tudja, aki mint kommunista átélte azokat a nehéz napokat. — Nem volt annál szörnyűbb dolog, amikor nem működött a pártban igazi kommunista vezetés. A mi erőnk, a szocializmus ereje 1956-ban is többszö­röse volt az ellenforradalom erejének, mégis tehetetle­nül és bénán állt a párt, mert a Központi Bizottság nem állt úgy a helyén, ahogy kellett volna. A nemzetközi helyzetről szólva többi között megál­lapította: folyamatosan ki­bontakoznak a hidegháború felszámolása irányába ható tényezők, de ott vannak még a porondon azok is, akik egyelőre a hideghábo­rú fenntartásáért harcol­nak. — A hidegháború hívei­nek szellemi fegyvertára rendkívül összrazűkült, keresnek hát egy-két pon­tot. ahol sajátos ®zkö­zeikkel piszkálódni pró­bálnak. Az utóbbi hetekben példá­ul két hallatlanul alávaló rágalmat terjesztettek el­lenség® célzattal a nyuga­ti sajtó hasábjain a Magyar Népköztársasággal szemben. Először közöltek egy 31 ne­A meggye dolgozói táviratokban köszöntötték a megyei pártértekezletet A megyei pártértekezlet alkalmával a megye külön­böző részéből igen sok táv­irat érkezett. Táviratot küldtek a deszki Kossuth Tsz tagjai. Árpád­halom kommunistái és ter­melőszövetkezeti parasztsá­ga, Kübekháza . termelőszö­vetkezeti község kommunis­tái, a Hódmezővásárhelyi Mérleggyár KISZ-fiataljai, a Hódmezővásárhelyi Haris­nya- és Kötöttárugyár KISZ­szervezete, a domaszéki nő­tanács tagjai, a szegedi járá­si rendőrkapitányság kom­munistái, a szegedi járási ta­nács kommunista és párton­kívüli dolgozói, a nagymágo­csi Alkotmány Tsz pártszer­vezete és tagsága, a fábián­sebestyéni Kinizsi Tsz tag­jai, a Statisztikai Hivatal szegedi igazgatóságának dol­gozói, a makói városi tanács MSZMP alapszervezete, vég­rehajtó bizottsága és pár­tonkívüli dolgozói, a tisza­szigeti kommunisták és a ta­nács tagjai, a Kopáncsi Ál­lami Gazdaság dolgozói, a szőregi Aranykalász Tsz tag­jai, a Nagylaki Kenderfonó­gyár dolgozói, a Hódmező­vásárhelyi Harisnya- és Kö­töttárugyár dolgozói, akik azt ígérik, hogy éves tervük eddig lemaradt részét no­vember 30-ig, az év® tervet pedig túlteljesítik az év vé­gére, a forráskúti párt­alapszervezet, a Szegedi Vas­útforpalmi Technikum párt­ós KISZ-szervezete, a BM Csongrád megyei pártbizott­sága, a rúzsai Kiss Imre Tsz kommunistái és pártonkívüli tagjai, az Újszegedi Kender­Lenszövő Vállalat kommu­nistái, a Hódmezővásárhelyi Nyomdaipari Vállalat párt­szervezete és összes dolgozó­ja. a vásárhelyi városi úttö­rő-elnökség. a Hódmezővá­sárhelyi Mérleggyár kommu­nistái, megígérve, hogy a pártkongresszus tiszteletére -•kongresszusi hónapot-, tar­tanak, a Csongrád vidéki Állami Pincegazdaság dol­gozói, akik kongresszusi vál­lalásuk eddigi 110 százalékos teljesítésével állnak helyt a munkában, a fábiánsebestyé­ni nőtanács. Ugyancsak távirat érkezett az algyői nőtanácstól. a sze­gedi földművesszöve*k"zet MSZMP alapszervezetétől, a Csongrád meqyei tanács pártszervezetétől, a vásár­helyi városi KISZ-bizottság­tól, amely kétezer Ifjúkom­munista üdvözletét küldi, a Magyar Úttörő Szövetség Csongrád megyei elnökségé­től 2600 úttörő és kisdobos nevében, a domaszéki iskola nevelőtestületétől, a Hazafi­as Népfront domaszéki bi­zottságától, á Kiskundorozs­mai Gépállomás kommunis­ta és pártonkívüli dolgozói­tól, a domaszéki párt-alap­szervezettől, a vásárhelyi Dózsa Tsz párt- és termelő­szövetkezeti vezetőségétől éa tagságától, az eperjesi Már* cius 15 Tsz egész tagságától, a domaszéki Rákóczi Tsz ve­zetőségétől és tagságától, a szikáncsi Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet párt-alap­szervezetétől és tagságától, a domaszéki Kossuth-kúti KISZ-szervezet tagjaitól, a csanyteleki földművesszövet­kezet kommunistáitól, a do­maszéki Vöröskereszt-szer­vezet tagságától, a Hódmező­vásárhelyi Vízgépészeti Vál­lalat párt-alapszervezete és a kirendeltség dolgozóitól, a Csongrádi Téglagyár dolgo­zóitól, a Hódmezővásárhelyi Közúti Igazgatóság párt­szervezetétől, a csanyteleki kommunistáktól, a domaszé­ki KISZ-szervezettől, a Sze­gedi Fűtőház Főnökség párt­taggyűlésétől, amelyben a fűtőház dolgozói nevében azt ígérik, hogy az év® szén­megtakarítási tervet, vala­mint a közép- és részleg­vizsga javítási tervüket no­vember végéig túlteljesítik. Dísztáviratban kívántak jó munkát a megyei pártérte­kezletnek a dorozsmai kom­munisták taggyűlésük alkal­mával, a Gorzsai Állami Gazdaság kommunistái és pártonkívüli dolgozói, az eperjesi Március 15 Tsz párt­ás KISZ-szervezete, a nagy­mágocsi KISZ fiataljai, a Szegedi Vas- és Fémipari KTSZ dolgozói és pártszer­vezete, az árpádhalmi Lenin Tsz kommunista és párton­kívüli tagjai, akik jelentet­ték a betakarítás, valamint a vetés befejezését a pártér­tekezlet második napjáig, s ígérik, hogy állattenyésztési és értékesítési tervüket az év végéig 20 százalékkal túl­teljesítik:. A Magvar Honvé­delmi Sportszövetség kistele­ki szervezete és Csongrád megye tűzoltóságának sze­mélyi állománya is távirat­ban kívánt, jó munkát a pártértekezletnek.

Next

/
Thumbnails
Contents