Délmagyarország, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-01 / 257. szám

I Vasárnap, 1959. november 1. „Járt-e nálunk?..." , miiaiiiiiiiiitiiiiiiiMiiiaiiiiiiiaifiiiuiaitiatiiMiiiiiiiiiiiiiiiii viitiiiiftiniiiHutiittiiiiBifiiittaiiitiiiiatiiittt Válasz Halmi János Pefőíi-cikkére Nem hideg érdeklő- zel harmadfű évtizeddel él- megfordult Szegeden. "Nem flp-.pl hanem indulatok- te túl Petőfit. lehetetlen — írta hogy uca&ci, tól telten 0ivaí;tam Halmi János azt állítja, tudván az országgyűlés ittezt a kitűnően megirt cik- hogy Petőfinek — megint létét, ide is eljött, hogy töket, ahol Halmi János — ^föltétlenül* — találkoznia jékozódást szerezzen a haza a Délmagyarorszáág X. 18-i kel'elt volna a közélet fér- sorsa felől. Kossuth is itt számában, Petőfi szegedi fiaivaI- köztük Jókaival, volt abban az időben... tartózkodására vonatkozó Táncsiccsal. Kuthyval, akik Megtörténhetett- tehát, hogy cikkében — két év előtti ál- ezt a találkozást szóvá tet- itt járt.. .* — Nem vagyok láspontom -szöges megvál- ték volna. De miért? Petőfi tehát olyan nagyon egyedül toztatását* veti szememre, nem néhány órán, hanem azzal a véleményemmel, amelyről — mint írja — huzamos időn keresztül volt hogy a költő valószínűleg élném tudja, -mi késztetett* városban — Debrecen- látogatott az ifjú respublika engem. Ugy emleget, mintha ben — velük: találkozott ott székhelyére; — mily feltűbizuny megtagadtam volna fkaival, Kuthyval, vagy nő. hogy a szegedi legendák valamit, mintha szembe- Táncsiccsal? Nem tudjuk, egyöntetűen Petőfinek egy szöktem volna az igazzal. nem tették szóvá. 1849 júliusi szegedi időzéséMiről is van szó? Halmi szerint -elképzel- ről beszélnek, amikor valóCsak arról, hogy egy 1957- hetetlen*, hogy a Szegedi ban a legközelebb volt a vében megjelent könyvemben EflP ne közölte volna Petőfi roshoz, s érdekes, hogy egy Tömörkény Istvánnak egy szeSedi tartózkodásának hí- olyan kitűnő várostörténész, szép szegedi Petőfi-legendá- r®t- Szerintem elképzelhető, mint Tömörkény, megjelöl ját ismertetve úgy véleked- Csak rövid idő óta tudjuk, egy szegedi portát, ahol -Petem hogy aligha Petőfi volt de ma már bizonyított élet- tőfi is megfordult.. .* — az, akinek Tömörkény édes- rajzi tény, hogy Petőfi 1849. Tömörkény igenis töprenanyia _ a szegedi Aranu m"rcius 16-án Erdélyből vá- gett Petőfi szegedi tartózko• " i.nílrtnt.1 T ... L. .... ^ 1 A I . „ Annn U r. T. . "L. Oroszlán fogadóban pohár friss vízzel szolgált, ff"- ott Ls éjszakázott, ta- Gyula által említett almaAz idén, a Kortárs augusztu- lakozott Vörösmartyval is nachban azt a címet adta sí számában megjelent cik- <akl természetesen erről so- szép cikkének, hogy -Járt-e kemben pedig feltételeztem, ^ tnog «em emlékezett) - nálunk...* hogy Petőfi járt Szegeden. d« a ^LtirFIFjc^!, Ezt a CÍmet adtam Halmi János nagyon pon- a tllró n^on mTr válaszcikkemnek én is, idétosan idézett, látnivaló, hogy WadXm ^talbe téve a mondatot, korántsem állítottam azt, i 15 fördulóián köróíte mert & Mik: nem E" ZJSS,L Trióit Petőfi legújabb vemét — (nyerni • ban 5*8*? egyetlen szót sem szólt a lunfc*-ba egy kisse en> is be^.nioLT ^ro roSlw Ft költö debreceni tartózkodó- etartozom, valamelyest én EfTJsáróL Miért? Nyilván nem f ^edi WJSxS?1 -eet meg kellene vizsgál- . . '.. tam gyermek, ott jártam tanunk*, mert -valószínű...* n"ani^ egyáltalában kolába- s Czimer ^^ úrStYUVrZS*1t1' nem lehetetlen, k» ^órán keretül Halmi gozik az életrajzíró, ha va- _AhpiYÍnvhfi] ' ™ t]A János is emleget — nem lamit nem állít bizonyosra gSl S^S értező mind5" büszkeség nélkül 1,8 Petőfinek a városban való mOTldpm ~ az mesterem megvizsgálását ajanlja. tartózkodásáról sem a te- 18 Jolt. Kozlom a varoshoz 1*1«W talilla Halmi kintélyes közéleti férfiak, Yalot tartozásomat akkor is. Ugy tal alj a Jáno6> sem a ripc>rlerek nem tUd- ba tudom ~ ah<^ sw hogy ezek a mondataim el- tak; vagy ha tudtak, szer- «« ~ í®7 ^jelenlétben állanak két év teszóródtak az emigráció- JSL-IS ratlanul Debrecenbe érke- dása felett, hiszen a Juhász OKTÓBERBEN Áttetsző szölogerezdek színe dereng akár az ákwn szorgalmas kezek munkálkodnak elernyedt hordón, kádon mustterhes illatok fonódnak hajnalonként a fáradt tájra kékköves szőlőlevelek hullnak a homokra vitorlázva. Az öröm üvegharangként csendül, mikor vágyainkban a tüzessé érett bor zamatos lángja villan és előbb ta, mikor a fürtök a vesszőn szenderegnek s bennük a lomhán álmodó dombok vére reszket mikor daráló hörböl és a prés szorítástól kattan s napfelé tartva nézzük a kadart a poharakban. Hej ilyenkor már ökörnyál cérna ragad a kalapokra s lomhán kinyílik a pipaszó-hangos estek tarka bokra. Csurran a must. Mint gyúló pipa füstje jönnek a felhők. Jajdul a prés. Útjaikra lassan elindulnak a kérők. GÁL SÁNDOR Híatatn syitsz srsz swrsss sst -i ss^i^tssí miféle félreért^ újaira n^-tfék^^a ^~ -jgálláspontomnak, mintha idezúg zúg zúg pattan a mag és eltörik úgy úgy úgy ahogy a lepkét megölik úgy úgy úgy ahogy az élet szétszakad még még még egymást tépik az évszakok már mar már nem nyit virág az almafán jaj jaj jaj elrothad minden alma tán nem nem nem azt akartam, hogy [megmaradj nem nem nem nem volnának köztünk falak nem nem nem és reggel hogyha felkelek nem nem nem vigyázok föl se költelek nem nem nem esténként mikor megjövök nem nem nem lennék csönd a kezed fölött nem nem nem tudom nem jöhetsz vissza [már nem nem nem jobbkezem mindig visszavét zúg zúg zúg új búzát őröl a malom most most most furcsa nótáját hallgatom hej hej hej a szélben két levél pörög úgy úgy úgy pattan a mag és eltörik. PAPP LAJOS TDaomzi kLáttái Vidám, goromba szél rázza életre a fákat. S hirtelen, mint üzenet hasít szobámba a fény. Kinyitni minden ablakot! Szemem teljen meg nappal! Hajam szórja a szél szerteszét! Itabam okos iram ragadja messzi utakra! Nézzétek, — merészröptű sirályok táncolnak a folyó fölött, s árnyukat kacagva csókolják bele a vízbe. Testvéreim, értetek engem? Építsünk hidat szárnyainkból a nap felé! KOPASZ ILDIKÓ ERDŐS PÉTER: RAKPARTON A Begyen itt írom: a szegedi Arany talaikozast. ADDan teljesen m - h - , Oroszlán Petőfije látomás egyetértek Halmi Jánossal ZSSS^JSL. ÍSt tt lehetett de az a tény, hogy hogy aligha jarhatta meg y kutatásnak itt nincs Tömörkény anyjának elbe- ezt a kocsiutat — legfeljebb AriHi(T r-ak azélése legenda, - még nem lóhalálában — egyetlen nap Aaa.lg zárja ki, hogy 1849. júliusá- alatt, tehát ha Szegedre lá- sl mam ha. ba„ Petőfi a viszonylag kö- togatott, itt kellett volna Szép ™agyfr baf zel fekvő Mezőberényből éjszakáznia. Ottéjszakázo£ ^T^^talan m^efet. ' — Gyulán, Orosházán, Va- mint március 16-an Debre- Dienes András sárhelyen^ At^ — ^^zegedre cenben, Jj^8 ^^^V^T-Mi'ituuMiaretirtntMiiiniiiaiintKii.ii'.iMaMaMiHt'.i.iiiiiiMiiiiitiicii*''*^*'^')'*^ •niMaiiti.iHai.a[.>niii>..inii.>MintiftiiairtHa>.aii*ii>!.irtiiiita forradalmi kormányszék- lása, vagy kinek a szálló-1 helyre. Nem szorul az ma- vendége volt. § gyarázatra, hogy miért té- _ .. , . teiezzük fel, hogy Petőfi Petőfiről nem tudunk? a forradalmi székvárost j legalább két év-| meglátogatta, hanem az, minoeni, Uzcdig kell fog-? hogy — miért nem? lalkozni vele, hogy belássuk 1 Hangsúlyozom újra. a ma- ezt gam részéről csak felteszem Ámi pedig a nagy szege-I , .... . ízt, hogy a költő járt Sze- diek taSót illetT a^krol A fegyveresek este tízkor ingeden, míg Halmi János Halmi János hivatkozik, MÓ-= A dultak: A C1s.epel. + nehány -bizonyosának ítéli, hogy ra Ferenc és Juhász Gyula= perccel tíz előtt ert a panem járt. Az irodalomtörté- szavaira, csak azt közölhe-i rancsnokság épülete ele. A fegyverenetírás lényegében történet- tem> hogy Móra véleményét! $ek már az utcán várták. Lehettek írás, itt az a bizonyos, amit magam ta hallottam —1 vagy harmincan; néhányan beszélpozitíven bizonyltunk. Hal- 1926-ban Pitvaroson, egy ot-l igettek, de a legtöbben csendben és mi Jánosnak az a mondata, terli ásatása közben — de? idegesen cigarettáztak, hogy a költő kortársai -fol- juhász Gyula tévedett, ami-? — Helló, fiúk! — hajolt ki a sotétlenül mgemlítették volna*, kor j923-ban arról írt, hogyf főr a kocsi ablakából. — Bevetésre? ha Szegedre utazik, szclle- Petőfi -nem járt Szegeden.? _ Helló! — mondták néhányan a mes vélekedés, de koránt- _ mjnt már Tömörkény isi fegyveresek közül, sem bizonyíték. Nem emh- helyesen állapította meg? Aztán eldobálták a cigarettákat és tették volna meg feltette- egy Petőfi-albumban.* Eb-- -felugráltak a kocsira; a fegyverek nül a kortársak! Vagy Sza- ben az aibumban — az? élesen csörömpöltek kál Lajos és Sárosi Gyula 1909-es kis Petőfi-almanach-l A r-pnpi .úeva indult a hegvek_ Petőfi neves költőtársai ban, mely ma már könyv-- A Csepel ZUgVa maU" a ^ — megemlítették, hogy Gyu- ritkaság — a harmadik nagy? , , J . . Ián együtt szórakoztak, po- szegedi, Tömörkény, nem-i Amikor a kocsi elindult, a katona litizáltak és vitáztak? Soha hogy tagadta volna, hanem? mór ott ült az üreg szájaban, a he— bár az egyik több mint nagyonis lehetőnek vélte,? gyen, a frissen letördelt lombokon egy évtizeddel, a másik kö- hogy Petőfi 1849 júliusában 2 és gondolkodott. A lányra gondolt, é akivel annyiszor sétált itt a hegyolSalvatore Quasimodo* KORUNK HOSE rr Neked még kövek, parittyák kellenek korunk hőse, te guggolsz künn a réten, a bűn szárnya vonszol delelőjén a halálnak. Látlak izzó paripán, kínzó fogaskerék vasvillájávaL Látom a lényed, ez vagy te, látom pontos tudásodat a gyilkolásról, te emberség és szeretet nélküli. Te ölsz minden korban, mert az ősember ta ölt, mint a vad kitől leste a gyilkoló kedvet. Rettenet napján szörnyűség vérszaga árad. akkor ta így volt, mikor küldte mezőre fivért a fivér... Nehéz és fojtó a vérszag, rádsúlyosul egészen minden időben. Tagadd meg hát fiaid, tagadd meg őseidet, | dalban, a hűvös és barátságos er! dőkben, a lányra, aki néhány órával Z eiőbb elküldte őt. s Este volt már és sötét, amikor, Z nyomában a fegyveresekkel és a - tömeggel, becsöngetett a lány laká" sába. Akkorra a .tömeg ta elérte a - házat Az ordítozás és a lárma élesen Z hallatszott az emeleten, mintha egy ? bombákkal megrakott repülőgép jött í volna valahonnan messziről és zúg? va kereste volna a célt. 2 — Téged? — kérdezte a lány az ~ előszobában. — Téged keresnek? - A katona bólintott. Benn a lakásI ban megállt az ajtó mellett, a fal- hoz támaszkodott, és azt hitte, ab? ban a pillanatban elalszik. Négy ? napja nem aludt már, a szeme vö? rös és duzzadt volt a fáradtaágtól, 1 de eszébe jutott a kis Villás, a megsírjuk sincsen már, betemette a pörnye , és a vihar sötét szárnya vet takarót a szívükre.? f'P071 esJ v,érzo ,test" hfdnagy> ® ? valami edeskés és undorító íz gyúlt Fordította: GÖNCZI KLÁRA l össze a szájában, erős hányingert ér, ? zett és azt hitte, összeesik. Felemel• Salvatore Quasimodo az 1959. évi irodalmi Nobel-díi nyer- - , k -t kirsit meetántnrotes«. E magas kitüntetése alkalmából közöljük egyik békehar- ? LE A KEZET> E&Y KICSII megianioro cos köllemcnyót . ? dott. — Fáradt vagy? — kérdezte a lány. — Igen — mondta a katona, és mintha abban a pillanatban elmerült volna az egész világ. Elaludt. De csak egy pillanatra. A tömeg lármája újra felharsant, valaki nehéz és csattogó bakancsokban végigszaladt az udvaron, aztán egy gyerek vagy egy asszony vinnyogó sírása hallatszott, és messze a távolban, valahol a város másik végén, egyenletes és konok kattogással megszólalt egy géppuska. — Fáradt vagyok — mondta a katona. — ülj le — kínálta heUyel a lány. A katona leült Mindketten a tömeg lármáját figyelték. A zúgás erősödött, a tömeg már a lépcsőházban járt. — Bejönnek? — kérdezte a lény. — Nem tudom — mondta a katona. De a tömeg nem jött. A zaj még hallatszott egy ideig a lépcsőházból, aztán lassanként minden elcsöndesedett. — Elmentek — mondta a lány. — Várj csak — mondta a katona. Erősen figyelt. A hangok ott lebegtek még mellette és fölötte a szobában, szinte kitapinthatóan ott voltak, néha azt hitte, ha felemeli a kezét, megfoghatja őket. De aztán csakugyan csönd lett, a katona sem hallott semmit. — Nem ^maradhatsz itt — mondta később a lány. — Megyek — ugrott fel hirtelen a katona. — Ülj csak le — fogta meg a kezét a lány. — Ne érts félre. A saját érdekedben nem maradhatsz itt. Sokan tudják a házban, hogy ide jártál. Elárulnak. — Azonnal megyek — mondta a katona idegesen. — Ne haragudj — búcsúzott a lány. — Szerettem volna, ha tudsz maradni. — Igen — mondta a katona. M

ost ott ült az üreg szájában, a hegyen, a frissen tört lombokon. Aludhatott volna, mesz6ze volt a várostól, a fegyveresektől? akik halálra keresték, de semmi álmosságot nem érzett. A lányra gondolt. Nem értette, mi történt. Miért küldte el? Szerette volna tudni az igazságot, hogy magyarázatot és mentséget találjon. Hiába gondolt azonban százfélét is, nem volt biztos abban, hogy az igazságot találta el. Majd kiderül — gondolta —, később úgyis kiderül. Most csak abban volt biztos, hogy a lány meglepően viselkedett. Ugy viselkedett, mintha idegen lett volna. Miért? — próbálta kitalálni. Nem tudta. Ült hát az üreg szójában, a hegyen, a frissen tört lombokon, és fáradtan dörzsölte égő szemeit. Nehezen jutott fel a hegyre. Nem az egyenruha miatt, hiszen a sötét utcákon senki sem járt. egyszer látott csak egy utcasarkon ácsorgó fegyvereseket, de azokat messziről elkerülte, hanem mert nagyon fáradt volt. Mintha ólomból lettek volna a végtagjai, keze, lába, olyan nehezen mozgatta őket. Néha megállt, s olyankor azt hitte, ott helyben azonnal elalszik, az ólom lehúzza a földre valami mély és ismeretlen álomba. Mégis tovább ment, tudta, hogy mennie kell mindenáron, fel a hegyre, a barátságosan zúgó erdőkbe, ahol majd aludni lehet. Az üregre véletlenül talált rá. Félórája mászkált már a hegyen, amikor hirtelen észrevette. Valaha leszakadhatott ott a szikla, s egy kis lyuk maradt a hegyben a leomló kövek helyén. Talán fél méter mély és egy méter magas lehetett csak az üreg, de bele lehetett bújni, aludni, pihenni lehetett benne. Sűrű bokrok és magas fák takarták el kíváncsi szemek elől, fölötte csupasz sziklafal emelkedett a magasba. Néhány kiugró kő díszítette csak ezt a meztelen falat. Elhatározta hogy ott marad. Agakat tört le a közeli bokrokról, egész nyalábbal szedett össze, aztán be-