Délmagyarország, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-28 / 280. szám

5 ^ Szombat, 1959. november tL Csökkentik a veszélyes munka erü eten do gozó nyomdászok munkaideiét Pénteken a nyomda-, a papíripar és a sajtó dolg® zóinak szakszervezete a szakszervezet székházában kiállítással egybekötött országos munkásvédelmi és egészségvédelmi konferenciát tartott Tétényi László, a szakszervezet főtitkára ismertette a vállalatok jelenlegi műszaki helyzetét Többek között elmondta, hogy jövőre főleg a vidéki nyomdákat szerelik fel automata gépekkel. A nyomdák körülményeit még az idén, de főleg 1960-ban számos intézkedéssel javitjak. A veszélyes munkaterületeken dolgozók munkaidejét heti 36—40 órára csökkentik. Kötelezővé teszik az előzetes szűrővizsgálatokat is. Moszkvából Prágába utazott Sekou Touré Sekou Touré, a Guineái Köztársaság elnöke és miniszterelnöke pénteken kíséretével együtt elutazott a Szovjetunióból. A vnukovói repülőtéren ünnepélyesen búcsúztatták az elnököt és kíséretét. A guineai köztársasági elnök rövid tartózkodásra Prágába látogat, ahová a tegnapi napon már meg is érkezett Kongresszusi verseny a Falemezqy árban Jól sikerült a Nagyvilág-est Csütörtökön este fél 8 órai Kardoss László előadását kezdettel Szegeden, az Ady követően ismét a bölcsésztéri egyetem auditóriumában kar szavaidkörének tagjai a Nagyvilág és a Tiszatáj következtek. A Nagyvilág szerkesztőségeinek közös ren- megjelent számaiból vál® dezésében érdek® irodalmi gatták össze műsorukat, estet tartottak. Az irodalmi amely kissé hevenyészett est célja, mint ez Gyergyal volt, s meg kell mondanunk, Albert professzornak, a hogy maga a válogatás sem Nagyvilág főmunkatársának volt túlságosan szerencsés, bevezetőjéből kiderült, az A szavalók általában köz® volt, hogy közvetlen kapcso- p® telj®ítményt nyújtottak. latot teremisen a lap olvasó- Az irodalml estet megelőtáborával. Az irodalmi esA Kovai-brigád első akar maradni Barsi Sándor és Rácz Ru- kos telj®ítée egyáltalán dolf műszakja fej-fej mel- nem mondható gyenge lett halad a munkában a eredménynek. Bizony, ha Szegedi Falemezgyárban, egyszer gyengébb anyagot Jelenleg talán Barsi elv- fog kl a Kovai-brigád, társé a jobb eredmény, igaz, könnyen előfordulhat, hogy alig két százaléknyi eltérés- otthagyják őket sel és ehhez a jó eredmény- — Ami igaz, igaz — jó hez járulnak hozzá a K® anyaggal dolgozunk mostavai-brigád tagjai, akik a nában — mondta Hajdú múlt hónapban 146,6, n® Józsefné összerakó, vember első dekádjában Álljunk meg Hajdúnénál 146,1 százalékra telj®ítet- egy pillanatra. Az ősz hajú ték tervüket munkásnő 1947 óta dolgozik a Falemezgyárban. Volt Közös erővel már gépkezelő is, egyetlen női gépkezelő üzemében. A bútorlap-takaró anya- Annakidején sztahanovista gát dolgozza fel az élmaró- lett, de most sincs szégyengépen az öt főből álló K® keznivalója dolgozótársai vai-brigád. Vezetőjük, K® előtt. Birtokában a „Kiváló vai István kezeli a gépet do,gozó<< oklevél, melyet a— - n X,™ „ idén májusban nyert el. Ö negy asszony rakja össze a a brigád motorji Dohog> lemezt és eteti az élmarot ha valami miatt lassul a — Január elseje óta van munka üteme, még rá is együtt brigádunk, ez az szó1 arra, aki megakasztja. eevik oka a ió teli®ít- Mégis szeretik- A többi brioka * 30 , Rádtag is, Szekeres Antalné, ménynek. összeszoktunk, Zombori Józsefné és Szabó értjük egymást Hiába len- Mihályné összerakok, no nék én gépkezelő, ha mun- meS a műszak valamennyi katársaimra nem számíthat- dolS°zoja. nék. Akkor a munka neh® Nem lenne-e időszerű? zen menne, pedig most iga- , t zán szépen halad. n~ £SS£ A három parti közül tűt Hajdúné. — Legfontosabb a legjobbak, s a kongresz- hogy folyamatos legyen a szusi versenyben elsők §ép etetése. Ez pedig náakamak maradni. Angyal lu"k ^ fke™1' m«rt , . J~ valóban összefogtunk. EdDezso és Temesvári San- dig is jó volt a brigád szá_ dor brigádjai sincsenek na- zaléka, szégyen lenne, ha gyon elmaradva mögöttük, éppen most, a kongresszusi hiszen a 120-130 százaid JgJft,"^ a Bizonyára meghozza gyümölcsét a novemberi munka is a Kovai-brigádban. A kollektíva rátermettsége és egysége erre enged következtetni. Es talán arra ls, hogy nemsokára elérkeznek ahhoz a lényeg® állomáshoz, hogy feltegyék a kérdést maguknak: nem lenn®e időszerű, ha termelési eredmények elérése mellett célul tűznék ki a brigád szakmai és politikai színv® nalának emelését és a közösségi élet megteremtését? Nem indulnának esélytel® nül a szocialista brigád cim elnyeréséért folyó nagysz® rű vetélkedésben. zően a Szakszervezeti Ház A társadalmi túlszervezettségről iii. A párfoitkíviillek segítőtársaink ten többek kozott megjelen- Wubjában külön ^ tartottak tek * xasriagT fffftá® olvasói ankétot N ff tod.BUM Lajos és Jé- ^ munkatareainak ^ kely Zoltán műfordüok is. vételével> ^y haszn06 a bevezető után néhány pasztalatokkal zárult, szavalat következett, majd Kardoss László professzor, a. """ "" •••••••••••••••••••••••••••J •Nagyvilág szerkesztője tar-" _ J totta meg érdekes előadását! W/Afá CrmífiLtA • "A modernizmus problémái*; Jv&VWrl*j J7CWI>%> sas \ címmel. A rövid előadás, an-! • nak ellenére, hogy nem tért" A Szibériai rapszódia című népzene méloszából fakadt" ki « modernizmussal kap-Ifllm úgy végződik, hogy a táncdalunk — Szegedről ésa k,™ főszereplő hazafelé utazik a Tiszáról? Nincs előttünk" csolatos hazai problémák .szülőföldjére> g ^^ a vo. e]ég köZvetlen, akár másol-! konkrét elemzésére, igen jő.natablakból kitekint az is- ható példa? Csak népdala-" és világos képet rajzolt ezek- Jmerős tájra, a mozdony ir.k és Dankó nótái örökít-! ről a különféle irányzatok- "Sőzfellegei közül elő-előbuk- sék városunk szépségeit," „ .,..,.,, "kanva, elérzékenyülten sut- hangulatait; a modern, s a? rol, s világosan kifejtette ;togja a „Szibir, táncdalok zenei nyelvén ki-! irodalmi életünk vezetőinek *Szibir!* fejezésre váró életérzésnek" a modernizmussal szembeni" A szülőföldjét, Szibériát nincs tükre? Ha nem akada elvi állásfoglalásának lény®Irajongva szerető filmbeli szegedi költő, aki alkalmas" gét .szereplő alakja mindig az könnyen énekelhető, még-. •®zembe jut, mikor lokálpat- s*"11 együgyű, de művészi" " Iriotizmusról, városszeretet- dalszöveget írna, s zeneszer-J •ről ®ik szó. Most éppen zó' aki kellem®, szép és« Eneraiatakarékossáai !azért idéződött föl bennem népszerűvé váló dallamot; l-lhi-úc a "a film zárójelenete, mert komponálna, akkor célszerű! lainivas a aZ0V|eiUni0aan;a heti rádióműsort tanul- lenne ország® pályázattal; . „ . . „ . .mányóztam, s látom benne, ösztönözni erre legkiválóbb. A Szovjetunio Kommunis-.hogy szombaton> 2a-án 13,45- alkotóművészeinket. Mennyi-" ta Pártjának Központi Bi-!kor "Bukarest—Budapest* re szép lenne például, ha a" zottsága levélben felhívja a'címmel hangzik el könnyű- sokoldalúnak megismert Sza-J . . ., „ . .. , Izenei műsor. Valóban, szép 1)0 Miklóst megihletné Sz®. Szovjetunió .szervezeteit esJfővárosunkról az ged géniusza, s dallal ör®; dolgozóit a villamosenergia;években — jórészt a Moszk- kitérné meg városunk szépsé-« gazdaság® és ésszerű fel-"várói, Jerevánról, Azerbejd- Seit, melyek remélhetően; , .... _ . . , „ . "zsánról stb. szóló hangula- kellem® benyomást tettek, hasznalasara. Rendet kell te-.^ a „e rá. Ha annak idején Szepesi; remteni a villamosenergia.ban gyökerező dalok ihleté- György fölszólíthatta a ma-. ipari felhasználásiban és in-Isére, olykor egyenesen min- g*32 költőket, hogy írjanak" tézkedéseket kell toaanatosí-' tóiára ~ számo8 sikerült verset a londoni 6:3-ról, tán; tezfeaesefet feU foganatost ,tóncdal született (Fény® nem túlzás, ha mi Szeged-. tani a megengedhetetlen',Szabolcs: Budapest, Buda- 1-01 szól° dalokat óhajtunk.; energiaveszteség kiküszöbö-'pest; Kerek®—Brand: Szí- A vár® növekvő idegenfor-. lésére — mutat rá a Közoon-ívemben P®t a fény; Vé- Ralma 1S ezt kívánja: a jö-; lesére mutat rá a Kozpon . _jarninil^: gn ^indig vő évi szabadtéri játékok! ti Bizottság felhívása. pestről álmodom; Vért®— idején szórakozóhelyeinkenAz olyan villamosenergia-.Uniczky: Pesti éjszakák; Ná- szegedi népdalok, Dankó-nó-. felhasználás az iparban és!das: Szülőföldem Budap®t ták ff1?" szegedi táncda-. • stb) Az említett műsor »ok ls hirdethetnék Szesed-; a közlekedésben, amely nem-^, többet tarta^j. is. nek, „az Alföld leányának*,. áll kapcsolatban a termelési. sőt meghallgathatjuk — s a szőke Tisza hűs habiai-; folyamatokkal, évente mint-1valószínűleg ez a bemutató ff. P3^ füzeseinek szép-. era 11 milliárd lril«m»HArát'eladása — a Szegedi Nem- ségeit, az élet ® elmúlás; egy 11 milliárd kilowattórát.^ ^^ ének® örök törvényeit példázó ti-! tesz ki Más szavakkal: az.gének. Szabó Miklósnak da- szavirágok nászröpülésenek; elpazarolt villamosenergia^lét (A Múzeumkert előtt saját® hangulatát, a szege-. mennyisége meghaladja a "várlak én) a szerző előadá- dj ember modern formákba! volgai Lenin-vízierőmű éuij^ffmiért nincs ^ S7.ép, is kívánkozó városszeretetét.; teljesítményét. "hangulatos, a szegedvidéki H. J. ' T

iszteljük és be®uijük azokat az embereket, akik a késő ®tétvagy az éjszakát is gyakran napallá t® szik és tiszta hittel fáradhatatlanok közelebbi s távolabbi célok megvalósításában. Akikről szó van — társadalmi munkások. Városban és falun, munkahelyűkön becsülettel dolgoznak 8 órán át, mint a többi ember. S utána nem haza, vagy szórakozni indulnak, mint a többi ember, hanem társadalmi kötelezettségüket teljesítik. Ha lehet ezt a szót használni, „második műszakjuk* kezdődik. Ezért fillér fizetség nem jár, de többet ér nála a szívet melengető öröm, hogy jót tettek embertársaiknak és igy is kötőanyagot adtak a mindig szebbé, nagyobbá emelkedő szocializmus épületéhez. A második, vagy éppen a harmadik műszak szakadatlan lüktetése a társadalmi munka formájában — éppen azért, mert húsból, vérből áll az ember — kifáraszt és nem, vagy igen kevés időt ad a családnak. De az is velejár, hogy a különböző bizottsági tagsággal, megbízatásokkal „agyonpakoltak* mindent telj® értékkel nem tudnak elvégezni, mert egyszerűen fizikailag képtelenek rá. Az ilyen esetek láttán is szoktuk mondani, hogy társadalmi túlszervezettség van. A Szegedi Kenderfonógyár egyik kommunista munkása m®élte, hogy régi cimborája egymás után meghívta, menjen el hozzájuk kicsit beszélgetni és ultizni. Mindkétszer azzal utasította el a meghívást: nem érek rá, mert... és sorolta, hová kell mennie. Ebből megint a társadalmi túlszervezettséget vonhatta le a kommunista munkás régi barátja. Ezt meg is mondta és látszatra nem is fogott mellé. A

z igazság kedvéért, azt hiszem, itt kell megállapítanom, hogy csak úgy általában, látszat alapján b®zélni a társadalmi túlszerv® zettségről, illetve arról, hogy ez valamiféle szükségszerű útitársa a szocializmus építésének, egyenlő a valóság meghamisításával. A teljes élességű kép az, hogy mi, kommunisták többször nem megf® lelően számítunk a pártonkívüliekre abban a vonatkozásban, hogy bátran és nagyobb arányban kérjük segítségüket a politikai és társadalmi tevékenységben; Arra gondolok itt, hogy — bár a pártonkívüliek közül számosan cselekvően, szív®en adnák erejüket, tudásukat — nem segítjük őket ehhez úgy, ahogyan kell® ne. Sőt nemegyszer elutasítóak vagyunk velük szemben és ezen az sem változtat, hogy ezt sztaniolpapírba csomagoljuk. a párt és az egész nép kapcsolata bensőség® és erős. Ebben a kapcsolatban első helyen áll, hogy a magyar kommunisták pártja, az MSZMP olyan következ® tes és hely® politikát folytat, amely elvekben és gyakorlatban azt juttatja kifejezésre, ami jó, ami vágya és célja a munkás®ztálynak, a parasztságnak, az értelmiségieknek; minden dolgozó rétegnek. Ennek a nép által elismert értékéből semmit nem von le az a kifogásolás, hogy nem vagyunk elégedettek a pártonkivüliek arányával a társadalmi tisztségekben, a politikai és társadalmi tevékenységben. E

sorokat írva eszembe jutott egy kötetlen, baráti b®zélgetés Bódi Lászlóval, az újszegedi szövőgyár ®ztergályosával, országgyűlési képviselővel, ö is egyike azoknak, akik panaszkodás nélkül, szerény csendességgel csinálják és megint újrakezdik a sok társadalmi tevékenységet. Az eszmecs® rében a kommunista ®ztergály® nagyon figyelemre méltó észrevételt tett. Lény® gében azt mondotta: „Ne értsetek félre, nem akarok szabadulni a megbízatásoktól, nem is magamról b®zélek. Abban azonban, hogy sok elvtárs mindkét válla roskadásig pakolt ilyen, vagy olyan funkcióval, tagsággal, megbízatással, az egyik esetben kicsit az is benne van, hogy e tekintetben nem adunk elég bizalmat a pártonkívülieknek. Aztán a másik ®etben az is közrejátszik, hogy keressük a könnyebb megoldást. Például Kiss elvtársat jól ismerjük, együtt dolgozunk vele, van gyakorlata, hát adunk nyolc megbízatásához még egyet. Pedig ott lenne Szabó is, a pártonkívüli, aki bizonyította, hogy híve a néphatalomnak, de mégsem kérjük meg. Hát ezen változtatnunk kell!* A vas®ztergály® az okker®és reflektorát lényeg® dologra irányította és a társadalmi túlszervezettség humuszára tapintott De vizsgáljuk kicsit tágabban megállapítását. A párt fenntartás nélkül bízik a pártonkivüliekben és mindennap tényeket ad erre Néhány dologra azonban nem árt utalni. Az ellenforradalom után, amikor nehéz gondokkal bajlódott az ország, a párt hitt és bízott a népben, őszinte szóval hozzáfordult, hogy a kommunisták és a pártonkívüliek együtt teremtsék meg a konszolidációt, építsük tovább a közboldogulást jelentő szocializmust. A nép a bizalomra bizalommal felelt. S most, amikor a népjólét további növeléséért a szocialista építés meggyorsítását tűztük magunk elé, a párt hite, jó bizodalma ismét ott a nép iránt. Hiszen nem titok, a kommunisták önmagukban nem lettek volna kép®ek az ellenforradalom utáni konszolidációra és nem tudnák megoldani csak maguk mostani teremtő céljaink megvalósítását. Viszont az is igaz, hogy a nép a párt útmutatása, irányjelölése nélkül nem lenne kép® saját jelenét és jövőjét alakítani; S mert a párt bízik a népben, személyekre való tekintet nélkül bíráljuk az® kat a kommunista elvtársakat, akik — bár számuk nem nagy és mindig csökken — különböző megokolásokkal, durvább vagy tapintatosabb eszközökkel a bizalmatlanság mérgét hintik a pártonkivüliekre. Sokféle ennek a megnyilvánulása és jelentkezik abban is, hogy nem segítik őket a politikai és társadalmi munkálkodáshoz. Az illető elvtársak abban a rossz és elvetendő szemléleti betegségben szenvednek, hogy politikai és társadalmi munkálkodást, vagy társadalmi funkciót „csak* párttagok végezhetnek, illetve tölthetnek be. Differenciálnunk természetesen kell, ennek mellőzése hiba volna, azonban ezt a „csak kommunisták végezhetik* elgondolásra szűkíteni rossz is és kár®. I

SMERETES a párt szintén gyakorlatban érvény®ülő álláspontja, hogy a szocializmus ügyéhez hű és érte dolgozni kész pártonkívüliek — a pártfunkció kivételével — minden tisztséget betölthetnek. Lehetnek miniszterek, gyárigazgatók, intézmények vezetői stb. Például Dobi István elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke eddig pártonkívüli volt és kérésére most vették fel a kommunisták soraiba. Ezek után nevetség®, megengedhetetlen az olyan ®et, ami a Szegedi Papucs® KTSZ-ben tortént. Itt egy-két kommunista nagyon csóválgatta a fejét, amikor hírül vette, hogy elnökképző iskolára pártonkívülit küldenek. Valamiféle „liberalizmusnak, megalkuvásnak* vélték ezt P® dig csupán a párt politikájának helyes érvény®ítéséről van szó! Ide kívánkozik annak megjegyzése, hogy a párttagság nem jelent semmiféle előjogokat S amikor hangot adunk annak, hogy politikai; társadalmi életünkben szélesebb körben számítunk a pártonkívüliekre, ez nem a kommunisták felmentését jelenti. Köv® telmény volt, marad és l®z, hogy a kommunistáknak — éppen azért, mert kommunisták — az átlagnál minden tekintetben sokkal többet kell tenniük. Ám ez nem lehet egyenlő azzal, hogy némely elvtársat túlzottan elhalmozzunk tisztséggel, megbízatással. A társadalmi túlszervezettség megszüntetésének egyik nyitja tehát, hogy minél több ember munkálkodjék, egymás között meg®ztva a feladatokat; hogy bizalmat adjunk mindazoknak, akik megérdemlik! K

ESERÍTI az emberek életét és m® gint csak látszólag a társadalmi túlszervezettségre utal, hogy elég sokfelé ismét divatbajött a rengeteg értekezlet. Tanácskozni kell, ha van mit érdemben megb®zélni. Ez csak jó, de vannak semmitmondó, általán®ságokba fulladó értekezletek, amelyeken ugyan ott vannak az emberek, ám mégsem b®zél« tek meg semmit, jottányit sem jutottak előre. Ür® szó cséplésre sincs szükség; hiszen ez nem a párt munkastílusa. a különböző bizottságok egy-egy feladat megoldásában eredményesen dolgoznak, s ez bizonyítja feltétlen létjog®ultságukat. A bizottságok alakításában is mértéket kell azonban találnunk. Mi szükség van arra például, hogy széleskörű és gyakran tanácskozó bizottság® kat alakítsanak egy iskola virág®itásához, vagy egy kis utca kövezetének társadalmi munkával való felszedéséhez stb.?! Miért kell „keresztül-kasul organizálni* és bonyolulttá tenni az egyszerűt?! A dogmatizmus burjánzásának idején szinte bűn volt, ha valamit nem a „sablon* szerint csináltunk. Az életre nin® sablon — világosan kimondotta ezt is a párt — és a helyzetnek megfelelően kell megtalálnunk a legjobb megoldásokat Természetesen a bevált, kipróbált munkamódszert — legyen az régi — alkalmazzuk, de ha kell bátran igazítsuk, vagy igazodjunk a körülményekhez. Ha tehát, vegyük ezt a példát, jobb munkánkhoz értekezlet, vagy bizottság kell — tartsunk értekezletet, alakítsunk bizottságot De ha nincs rá szükség, ne tegyük, mert csak untatjuk azokkal az M

ÉG A látszatát is elkerülhetjük a társadalmi túlszervezettségnek, ha elsősorban mi, kommunisták az élet minden pólusán kérjük, k® ressük a pártonkívüliek közreműködését. Igaz, nem mindegyik pártonkívüli hajlandó társadalmi tevékenységre és azt mondja, ő tisztességesen végzi munkáját ahol dolgozik, s neki ez elég. Nin® bajunk ezekkel az emberekkel, hiszen tisztesség®, odaadó munkájukkal a különböző posztokon segítik a szocializmus építését. Ez a lelkiismeret® munka fontos, nagyon font®! De sokan a pártonkívüliek közül ennél többet akarnak adni, a társadalmi „második műszakban* is akarnak segíteni, mert nagyobb az öntudatuk, több felelősséget éreznek városuk, országuk dolgaiért Summázva tehát: csak tárjuk mind® nütt szél®ebbre a politikai, társadalmi munkálkodáshoz vezető kaput és azon százával érkeznek pártonkívüli segítőtársaink. Ez a „túlszervezettsógre_ a gyógyír. Morvay Sándor