Délmagyarország, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-26 / 278. szám
3 Csütörtök, 1959. november 19. 307 A népíront a város kerületeiben ismertető Ket tart a kongresszusi irányelvekről A Hazafias Népfront sze- a népfront képviselőjével, gedi kerületi bizottságai szé- akit a kerületi tanácselnök les körben ismertetik a párt is elkísért, kongresszusi irányelveit, a A na® érdeklődésre való második ötéves terv célki- tekintettel a népfrontbizotttüzéseit ságok Városszerte élénken érdek- *iabb előadások lődlk a lakosság rendezését határozták el a héten. Az eredeti terv szeaz előadások iránt, melye- rm mindössze harminc kis_ ket iskolákban, különböző gyűlésen tartottak volna isintézetekben, va® muvelo- mertetést> de eiöreiáthatódési otthonokban rendeznek Jag mintegy ötven hdyen meg. Eddig már húsz helyen kerül Bor erre> észben a beszélgettek az emberekkel a kerületekben, s külterületen, népfrontaktivisták az irány- részben p^g a kisipari szöelvekről, s nem e® esetben vetkezetekben. 80—100 hallgató is megjelent a tanácskozáson. Különösen na® az érdeklődés Alsóvároson, de népesek az előadások Móravárosban, Petőfitelepen, Felsővároson, Rókuson és más körzetekben is. Alsóvároson megtörtént, ho® e®ik, va® másik gazdálkodó házában jöttek öszsze a környékbeliek, s a késő est! órákig beszélgettek az irányelvekről A szegedi ÉDO Z-együttes Lengye.országban Az EDOSZ jóhírü szegedi népi együttese a szakszervezeten keresztül meghívást kapott lengyelországi vendégszereplésre. A meghívást több hetes lázas készülődés, gondo6 próba előzte meg, majd szombaton bemutatták Szegeden azt a műsort, amellyel a lengyel városokban fellépnek. A műsort az együttes korábbi programjának legsikerültebb, legjobb számaiból válogatták ösz6ze. s azt a szigorú zsűri is jóváhagyta. Külön erre az alkalomra betanult a csoport egy lengyel népi táncot is. Az EDOSZ 63 tagú 6zegedi együttese a szegedi bemutató után hamarosan vonatra ült, s már meg is érkezett Lengyelországba. Vendégszereplésük legnagyobb állomása Krakkó. Mintegy 10 napig tartózkodnak itt a lengyel szakszervezet vendégeiként, s ezalatt különböző színházakban. üzemekben és művelődési otthonokban nyolc fellépésük lesz. JÁTÉKORSZÁGBAN StevliéUtMt iáték a. ka>táe4ó*Ufi (dacon Melyiket válasszam — ese- S igen érdekes, ho® a vitünkben valamennyivel köny- dék is mindinkább aminősényebb a dolog, mint a Burkus király meséjében. Csugi árut vásárolja. A kisteleki, a sándorfalvi, pán a pénztárcánk tártai- az üllési, a mórahalmi földmán múlik. Va® talán még földművesszövetkezetek veazon sem, hiszien a tények zetői is "közelharcot* vívmásról beszélnek. A Sport-, nak az ötletes játékokért. Az Hangszer- és Játékna®ke- utóbbi időben jelentősen reskedelmi Vállalat szegedi megnőtt a vidék játékforgallerakatának vezetője, Ma- ma is. Most, a téli ünnepek®ar Andor legalábbis más- re pedig igen na® tételekről ®őzött meg bennünket, ben vásárolnak a földműIlyenkor — közel a téli vessző vetkezetek. Az elmúlt ünnepekhez — a szülőknek években pedig nemigen hozna® gondot jelent az ajándék kiválasztása. Melyiknek örülne jobban ®ermekem? ®akran hallott kérdés ez Ha országos húsipari ankétot tartanak Szegeden Ma, csütörtökön délelőtt 11 Társasága az MTESZ Széórakor országos húsipari és chenyi téri előadótermében, sertéstenyésztési ankétot ren- Az ankétot dr. Tangl Hadez Szegeden a Mezőgazda- rald Kossuth-díjas, a mezősági és Élelmiszeripari Tu- gazdasági tudományok dokdományos Egyesület húsipari tora, az Állattenyésztők és szakosztálya és a Magyar Ag- Állatorvosok Társaságának rártudományi E®esület Ál- elnöke nyitja meg. A szalálattenyésztők és Állatorvosok mi®ártás nyersanyagigénye címmel Sárközy Rudolf, a Budapesti Szalámi®ár igazgatója tart előadást. Felkért hozzászólók dr. Vincze László, az Állattenyésztési Kutató Intézet tudományos munkatársa és Rhédey Györ®, a Tiszasülyi Állami Gazdaság főállattenyésztője. Az előadást és a hozzászólásokat vita követi, majd az ankét résztvevői megtekintik a Szegedi Szalámi®árat. tak forgalomba játékot. Ötleted úidtouuxQók a játéküzletekben. Valóban, A Játékna®kereskedelmi nehéz a választás. 1200 féle Vallalathoz naponként erkejáték áll a vásárlók rendel- ak 32 aru- Az utobbl naP°k' 1 ... ' .. ' rt -Mi^Vl/V* kezesére. S ebből nehéz kiválasztani a legmegfelelőb bet. De a kereskedelemnek sem könnyebb a helyzete. ban na® mennyiségű külföldi játékféleséggel gazdagodott a raktár. Különösen ötletesek és szépek a csehSok ember ízlését kell ki- f*°vak íátékok, az elemmel elégítenie, s nem is akárhoA ehágáM- [áiékc-U keinek el Az utóbbi időben a drágább játékok után na®obb az érdeklődés. Például legkeresettebb baba "Keringő* tékok gazdagítják a játéka hintaló, a babaház, a motorcsónak. Poreelán-készleteik is igen szépek, ízlésesek, még az anyuka is felhasználhatja feketés-készletnek. Ezenkívül szép színekben, ötletes kínai felhúzható jánévre hallgat s az ára 208 forint "Veszekednek* a váboltok készleteit. Doboló majom, bohóc, repülő lepke. A sárlók a >-Sokol« repülőgép- hazai gyártmányok közül elcsodán. Pedig az ötletes cseh ső helyen kell megemlítejáték sem olcsó, 220 forint nünk a mechanikai játékoAz elemmel hajtott NDK kat. Hasznos, okos, értelemkisvasút is igen kedvelt, ára fejlesztő játékok a techno190—220 forint. A szülők kid, a villamos fémépítő. Leszívesebben vásárolják a het tehát válogatni a kadrágább, mutatós játékokat rácsonyi ajándékok között. Megbeszélést tartottak a szegedi járás termeiőszövetk ezeteinek veze'öí Szerdán délelőtt közös megbeszélést tartottak a szegedi járás termelőszövetkezeteinek vezetői. Török István, a járási tanács mezőgazdasági osztályának vezetője adott tájékoztatót a termelőszövetkezetek elnökeinek, ellenőrző bizottsági tagjainak, s más vezetőségi tagoknak. Ismertette az 1958—59. évi zárszámadás előkészítésével kapcsolatos feladatokat, majd a kormányrendeletek alapján javaslatokat tett az 1960. évi tervkészítéssel kapcsolatban. A beszámolót, illetve a tájékoztatást részletes vita követte, amely során a szövetkezeti elnökök kérdéseket intéztek a járási tanács vezetőihez és elmondották a szövetkezeti gazdálkodás időszaki problémáit, amelyeknek a megoldásához a járási tanács segítségét kérik. A járási tanács természetesen éppú®, mint eddig, minden segítséget megad. Pártunk számít a maiyar érlelm'srre IRTA: DR. ANTALFFY GYÖRGY EGYETEMI TANÁR, A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM REKTORA CLiebmann Béla felv.) Az úgynevezett nyelező részleg, a szegczök fontos munkát végeznek a Szegedi Ecsetgyárban: az összes exportra jutó és belföldi használatra kerülő lapos lakkecsctek nyelét ök illesztik és szegezik be az ecset fejébe. Munkájuk legfontosabb vonása a jó minőség. A kongresszusi hónap idején is erre fordítanak gondot, mert ezen múlik minden kezükből kikerülő ecset további sorsa. A szükséges méretnél néha nagyobb, néha kisebb a nyél. A részleg nyolc — páros versenyben dolgozó — tagjának: Kenéz Györgyné, SSrös Rózsika, Karácsonyi Pálné, Bogyó Istvánné, Oláh Sándorné, Karácsonyi Józsefné, Tóth Ferencné, valamint A rend is Józsefné ügyessége mégis kifogástalan árucikkeket készít belőlük. K edvező bel- és külpolitikai helyzetben tartja meg kongresszusát a Ma®ar Szocialista Munkáspárt, na® várakozással tekint a kongresszus munkássága felé az egész dolgozó nép, köztük a magyar értelmiség is. Nem szükséges felsorolni azokat a tényeket, amelyek mutatják, ho® miért kedvezőbb ez minden eddigi kongresszust megelőző időnél. Inkább csak utalunk vázlatosan azokra a tényekre, amelyek indokolják ezt az állításunkat. A Szovjetunió vezette szocialista tábor növekvő ereje ma megnyilatkozik gazdasági, politikai és kulturális téren egyaránt. A szocialista tudomány fölénye pedig, amely az emberi boldogság szolgálatába kíván állni, mind megannyi jelzője annak a nagy horderejű változásnak is, amely közepette a párt 1956 óta folytatott következetes, helyes, országos, ezen belül értelmiségi politikája és az ebből fakadó szinte nem is remélt és várt sikerek nagy hatást gyakoroltak az egész dolgozó népre, köztük a magyar értelmiségre. A kongresszusra való készülődéssel öszszefüggésben beszélni kell arról, hogy értelmiségünkben az elmúlt három évben milyen mértékű és mélységű változással találkoztunk. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a párt és a kormány határozott intézkedésének eredményeként a gazdasági és politikai helyzet javulásával minden téren jelentős konszolidáció következett be, s ez természetesen az értelmiségre is kihatott. Még azok is, akik bizony bizalmatlanul tekintettek három évvel ezelőtt a kormány tevékenységére, ma már látják, hogy a szilárd, határozott, ingadozásmentes párt és államvezetés mellett jó úton haladunk olyan társadalom felé, amelyben az értelmiség még jobban megtalálja a maga helyét és szerepét. Az elmúlt három év világosan bizonyítja, hogy a magyar értelmiség túlnyomó többségében hódítottak azok a célkitűzések, amelyeket az eddigiek során a párt és a kormány megvalósított.' Mindenekelőtt a magyar értelmiség ezt azzal bizonyította be, hogy a termelés, a munka frontján állt népi államunk mellé. Akár a nagyipar szocialista fejlesztésére gondolunk, akár a mezőgazdaság szocialista átalakításának problémáját vetjük fel, e®ik sem képzelhető el értelmiségi szakemberek nélkül és mindjárt te®ük hozzá, ho® segítettek is műszaki és mezőgazdasági szakembereink az eddig elért eredmények megoldásában. A párt és állami vezetés kijavítva a régi hibákat, értelmiségi politikánkban olyan új módszereket dolgozott ki és valósított meg az elmúlt években, amelyek alkalmasak voltak a múltban és a jövőben is alkalmasak lesznek arra, ho® a nép és az értelmiség eggyé forrjon. Helyes volt az értelmiség megnyerése érdekében folytatott politikában az a szemlélet, amely az értelmiség megnyerését semmiképpen sem tekintette öncélnak, hanem a szocializmus érdekeinek előmozdítására irányuló lépésnek. Helyesnek bizonyult az is, hogy pártszervezeteink levonták azt a következtetést is a múlttal szemben, miszerint nincs semmi szükség az értelmiséggel szembeni elvtelen udvarlásra és megnyerésük érdekében nem engedtünk alapvető nézeteinkből, amely mindvégig világos volt; nevezetesen az, hogy a dolgozó nép győzelme, a szocializmus, az értelmiségnek is érdeke. V ilágossá vált ez annál is inkább, mert az egész nép életszínvonalának felemelésével az értelmiség jóléte is emelkedett az elmúlt években, munkájának tág teret, eredményeinek nagyfokú elismerést biztosítva. Nyilvánvalóvá vált az elmúlt évek során az is, ho® az értelmiség zömének megnyeréséhez csakis a munkás és dolgozó paraszttömegek támogatásának elnyerésén keresztül vezetett az út. Ugy látjuk, ho® az elért sikerekben nagy része volt annak, hogy az értelmiséggel kapcsolatos pártmunkában sikerült elkerülni mindenfajta általánosító sommás kezelést, figyelembe véve, ho® az értelmiség nem önálló osztály, nincsen e®séges célkitűzése s szembe lehetett fordulni azokkal a nézetekkel, amelyek általában vetették fel egyes értelmiségi rétegek hibáit, tévedéseit. Helyesnek bizonyult, hogy az értelmiséget és a velük kapcsolatos magatartást a soraikban tényleg meglévő különbségeknek megfelelően differenciálták és az értelmiségiekhez tartozókat általában és döntően végzett munkájuk alapján értékelték. Persze ez nem azt jelenti, ho® az értelmiségiek értékelésében csak a munkát kell figyelembe venni. Az értelmiség értékelésének más szempontjai is feltétlenül fontosak, például a politikai megbízhatóság mellőzése egyenesen a proletárdiktatúra ®engítéséhez vezethet. Uj vonása volt az elmúlt három év értelmiségi politikájának az, ho® az eddiginél sokkal jobban építettek az értelmiség hivatásszeretetére, szakmai érdeklődésére. Helyes volt amikor bevonták őket az országos és helyi problémák megtervezésébe, megoldásába és nem egy konzultáció eredménye volt számos na®arányú létesítmény. Mindezek az értelmiség többségének politikai gondolkodásában is pozitív irányú változást eredményeztek és ezért mondjuk azt, hogy a magyar értelmiség a kongresszus felé fordul ezekben a napokban. Ahogyan a ®árak és földek dolgozói sem tétlenül figyelnek a kongresszusra, u®anügy a ma®ar értelmiségiek is számba veszik eddigi eredményeiket és az irányelvek és a második ötéves terv előkészítésének nagy feladatait a maguk feladatának is tekintik. Az ország eredményei láttán a még nem marxista, de a humánum alapján álló, a marxizmus —leninizmus világnézetén alapuló szovjet tudomány ragyogó eredményeit elismerő — értelmiség gondolkozása is ennek nyomán változóban van, ők akik a kapitalizmus, az imperializmus ellentmondásainak felismerése után kiábrándultak az irracionalizmusból, de még nem jutottak el a marxizmusig. Ebben szerepe van többek között az újtól való félelem, egyes nacionalista vagy kozmopolita nézetek, kapcsolatok, tradíciók mellett annak is, ho® nálunk a marxizmus igazsága a revizionizmus és a szektarianizmus miatt, nehezebben tört utat magának. A kongresszus amellett is bizonyít és erre az irányelvek is utalnak, ho® most e®értelmű, következetes, elhajlástól mentes a párt politikája, ami na® jelentőségű többek között abból a szempontból is, ho® lehetőséget nyújt arra, ho® ezeket a becsületes értelmiségieket elvezessük a marxizmus elfogadásáig. Harc és idő kérdése azonban ez is. Persze, ennek az e®értelmű világnézetnek a kialakítását gátolják e®es, még bennünk lévő nem marxista nézetek, mint éppen a nacionalizmus mérge, amelynek maradványai e®ik legna®obb gátját jelentik a ma®ar értelmiség további fejlődésének. Az, ho® nálunk, Ma®arországon igen mély befolyása volt és van a nacionalizmusnak, nem véletlen, hiszen a ma®ar nép a XVI. század óta évszázadokig harcolt a német és a török iga ellen. Az 1945-ös felszabadulásig hazánk hol nyíltan, hol burkoltan függő ország volt. A sok évszázados nemzeti harc során szükségszerűen- kialakult és nagyra nőtt, sőt a függetlenségi harcok során ez ®akran előtérbe is került, a nemzeti érzés. Az uralkodó osztályok ezt az objektív helyzetet többnyire sikeresen ki tudták használni arra is, ho® a nemzeti kérdést általában és mindenkor elsődlegesnek tüntessék fel. Azt sem szabad továbbá elfelejteni, ho® Ma®arország nemcsak függetlenségétől megfosztott, hanem nemzetiségi állam is volt. Az 1919es Tanácsköztársaság idején a sovinizmus terjesztése na®mértékben lecsökkent, hogy azután az ellenforradalom ®őzelmével annál magasabbra hágjon. A felszabaduláskor tehát ú® láttunk hozzá az országépítéshez, ho® na®on sok ember, köztük sok-sok értelmiségi tudatát csaknem szakadatlanul rombolta a nacionalizmus mérge, többé va® kevésbé intenzíven megfertőzte a nacionalista ideológia. Mindezideig kevés figyelmet szenteltünk ennek a kérdésnek, pedig további fejlődésünknek és az értelmiség soraiban végzett romboló hatásnak olyan na® a szerepe, hogy nagyon nehezen tudunk tovább menni ennek legyőzése nélküL A nacionalizmus mellett még a múlt számos más káros eszmei behatásával kell felvennünk a küzdelmet minte® párhuzamosan az elvégzendő gazdasági feladatokkal, mert úgy látjuk, ho® a ma®ar értelmiség többsége ma már végzett munkájával elismeri népi demokratikus rendszerünk stabilitását és jövőjét, igazságosnak tartja ezt a rendszert és a rendszeren belül vannak megoldandó problémái, de ideológiailag még sokszor nem lát tisztán. V isszatekintve a párt történelmi múltjára, a ma®ar néppel e®ütt az értelmiség az ellenforradalom leverése óta eltelt három év alatt saját tapasztalatai alapján ®őződhetett meg arról, ho® a párt, a forradalmi munkás-paraszt kormány politikája a nép érdekeit eredményesen és jól szolgálta. Az a tapasztalatunk, ho® az értelmiségiek ma már nemcsak jól felfogott e®éni vagy közös érdekből állanak a párt által megjelölt úton, hanem felismerték azt is ho® a szocialista gazdasági rend minél gyorsabb győzelme egyben e® magasabb erkölcsi eszme ®őzelme is, ho® a szocializmust u®an a társadalom szervezetének gazdasági fejlődése hozta létre, ha a gazdasági berendezkedés átalakításával kerül is megvalósításra, a szocializmushoz hozzá tartozik az is, hogy az emberi igazságnak i®ekszik érvényt szerezni, amelyért oly sok értelmiségi is harcolt az emberiség története folyamán. O lyan eszme is, amely napjainkban álmodozásból a megvalósulás stádiumába érkezett el Ma®arországon is, akkor, amikor a párt megjelölte azokat a reális és elérhető célokat, amelyek közelebb viszik egész népünket a szocializmus teljes ®őzelméhez. Ebben a folyamatban igen na® jelentőségű mostani pártkongresszusunk értelmiségünk szempontjából is.