Délmagyarország, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-25 / 277. szám

3 Szerda, 1959. november 18. 301 A* uralkodó osztály taaiai A nyáron Csehszlovákiában üdültünk A társadalmi túlszervezettségről TL A társadalmi munkának erkölcsi méltósága van (Liebmann Béla felv.) HÁROM ALVÓSBABAJA takarékban tartják. Ott őr- kéri rendes tagfelvételét, s is van Györgyikének.' Nyári zik kettőjük tavalyi nyere- e tekintetben valószínűleg Antalné csöpp kislányának, ségrészesedését is hiánytála- — legalábbis egy időre — elAmikor m%glátja a fotogra- nul: több mint 1800 forintot, hagyja élettársát. Egyébként fust, ijedten kapaszkodik Raknak a KST-be is havon- soha nem hagyják el egyédesanyja szoknyájába, aki ta kétszázat. Mert hiába, mást semmiben. Nyáriné ezt a kétszoba-konyhás lakás ki- nincs az a sok, amelynek ne igy fogalmazza meg: takarítása után éppen leült volna meg a helye előre. — Együtt dolgozunk, kötögetni az asztal mellé. Nyariék minimális célkitűzé- együtt szórakozunk, nincseb- Nem tudok egy percig se.: tavfszra ú) motorkerék- nek külön útjaink. A nyáron sem tétlenül lenni - mond- Vart vásárolni. A maximális Csehszlovákiában üdültünk, ja Nyáriné. - Délután két x klcseTel™ " szoba- azelőtt meg a Balatonon, órára megyek be az üzembe, buJ (baz a meglevő is mu- Együtt beszéljük meg azt is, addig sem akarom haszon meg) es maslk l°fcásba hogy mire költsük keresenélkül tölteni az időt. Költözni. tünket. S elmondja: férjével együtt A LAKÁSCSERE-TERV Természetesen e mellett a Szegedi Kenderfonógyár- .. . . ., nemcsak magukkal tőrödnek ban dolgozunk keresetiik ^TLTÍ'S »V*« ^talék. Érdekli őket rgy-ket szazassal meghalad- • _ .... _ . .. " . . , , , i a 3 e-'cr forintot Négyen alatti maganhazban ha- a part es a kormány vala,°„„ . „ „ tul, az udvar legvégében mennyi intézkedése, foglalvannak a csaiaaban — a ,„>,_„,, ..., , ... . . , ,,. . ... . .. „ laknak, s az ajtók, ablakok koztatja okét dolgozo tarsaharmadik osztályos Anti a korszerútleneK kopottak. ifc gondja, öröme. Szeretnek negyedik —, es jol megelnek szó sincs róla, hogy panasz- tudni mindenről, ami Szett pénzből. Nem ismerik, mi kodnának Nyáriék, csak ép- geden, az országban és a viaz a ••nincs*, az anyagi gond Pen tudnak most már köl- lágban történik, s ezt az igéegyszerüen eloldalgott a há- teni ®s költenek is a szebb- nyüket egy világvevő rádió zuk tájáról. re> a kényelmesebbre. és két előfizetett napilap eléPénzüket, ami nem kell Nyáriné párttagjelölt, a giti kk kosztra és ruházkodásra, a férje is az. Az asszony most N. L Tízéves a kolarovgrádi Kossuth Múzeum A független Ciprus A Ciprus függetlenségéről és köztársasági státuszáról szóló szerződés kidolgozásával megbízott munkacsoport hétfőn befejezte munkáját. A brit szigetgyarmat 1960. február 19-től kezdve fügA kelet-bulgáriai Kola- A város főterén áll Kos^ „., .... suth Lajos mellszobra, rovgrad egyik meüekutcája- amelynek a talapzataról ban kovácsoltvas kapu mo- hasem fogynak el a virágok, getlen köztársaság lesz. gött, futoszőlő és virágzó krizantémok között áll egy 1810-ben, régi bolgár stílusban épült ház. 110 évvel ezelőtt, 1849. november 21-én ebben a házban kapott menedéket Kossuth Lajos, a magyar szabadságharc vezetője, amikor több száz emigránstársával együtt a török megszállás alatt lévő Sumen (Kolarovgrád előző neve) városában telepedett le. A bolgár kormány tíz évvel ezelőtt ezt a házat műemlékké nyilvánította ése házban Kossuth Múzeumot rendeztek be. A múzeumban a magyar szabadságharc dokumentumait, a szabadságharc katonáinak egyenruháit, valamint Kossuth Lajos és emigránstársainak sumeni emléktárgyait, a magyar emigránsok Sumenben kiadott újságjának példányait, s Kossuth emléktárgyait állították ki. Fennállása óta több tízezer ember — bolgár és külföldi — köztük több száz magyar tekintette meg a bolgármagyar barátságnak ezt az emlékművét. Csupán ebben az évben kilencezer volt a látogatók száma. Az emigjáns magyar szabadságharcosok sumeni tartózkodásának emlékét nemcsak ez a múzeum őrzi. A hónap végén befejeződnek a tanácstag-beszámolók Szegeden A hátralevő gyűlések helye és időpontja Nagy érdeklődés kíséri a csuk Theodora, 6 órakor a városi és kerületi tanácsta- Kolozsvári téri iskolában gok beszámolóit Szegeden. Cifra Pál, Krekuska IstvánAz eddig beérkezett jelenté- né és ördögh István, sek szerint a beszámoló- Szombaton délután 5 óragyűléseken sokkal többen kor a Földműves utcai iskovesznek részt a lakosság kö- iában Ruzsáli János, dr. Cáréból, mint az első fél év- k(j Lászlóné, Csúcs Mihály, ben tartott hasonló beszá- Nagy Istvánné, Bottyán Istmolókon. vánné és Csiszár Antal. A beszámoló-gyűlések so- Vasárnap délután 3 órarozata egyébként a hónap kor a Tolbuhin sugárúti Móvégével lezárul. A hátralévő ra Ferenc iparitanuló-iskolánapokban a következő hely® „.,, , _ , ken tartanak beszámoló- Hódl Imre- Farag0 Ja" gyűléseket: nos * Szekszárdi István. , _ , Hétfőn délután 5 órakor Csütörtökön délután 5 óra- , , . ... kor a rókusi iskolában Nagy P^ 32 Arpad terl lskolaLászló, fél 6 órakor a Guten- ban dr. Antalffy György tart berg utcai fiúiskolában Nyi- tanácstagi beszámolót, las Zoltánná, Szélpál Istvánné és Aradi Ferencné. Pénteken 5 órakor a fodortelepi pártszervezetben Nacsa Istvánné, Szántó József és Pásztor Albert, a Gyufagyár kultúrtermében Vincze Zoltán, Kovács Antal és Makra Mihály, a Vegyipari Technikumban (a Marx téren) Tombácz Imre, Zsódos Sándor és Hámori Ede, a Siketnémák Intézetében Révész László, Sziládi Sándor és Nagymajtényi László, a Rákóczi utca 11 szám alatt Komócsin Antal, id. Komócsin Mihály és Zoltáníi István, a Tömörkény Leánygimnáziumban Peták József, Liptai Árpádné és MoldovE

mberek panaszkodnak, hogy tengernyi a dolguk; értekezletről értekezletre járnak, bizottságból bizottságba mennek; szerveznek és agitálnak, előadásokat tartanak és társadalmi megmozdulásokat szerveznek ... Lélekkel csinálják, de gyakran elfáradnak, mert mindig csak ők, és újra csak ők ... Néhányuk szeme alá olykor odafészkelnek a kimerültség jelei is, mert őket hívja segítségül a párttitkár, hiszen gyakorlottak, otthonosak a politikai és társadalmi munkában; rájuk támaszkodik a hivatalvezető is, mert pontos és megbízható emberek. Ha a Hazafias Népfront aktivistákat kér egy bizottságba — őket küldik; rájuk esik a választás a szülői munkaközösségben, s ha ünnepséget, vagy más közös megmozdulást szerveznek valahol, annak az élére is őket állítják. Jó középkáderek ezek az emberek, olyanok, mint egyegy örökmozgó. Többszörösen tanújelét adták nagy munkabírásuknak, odaadásuknak, feltétlen megbízhatóságuknak... s lám, mindebből gyakran erejükön f® lüli megterhelés is származott részükre ök pedig elvállalják, mert tiszteletre méltó, közhasznú megbízatást nem illik visszautasítani és többé-kevésbé meg is szokták már ezt a nagyiramú, tempós életet. M

ost pedig fordítsuk meg az érmet! Minden üzemben, intézményben tömegével vannak olyan emberek, akik bizonyos segítő szándékkal, jóindulattal, rokonszenvvel szemlélik ezt a lázas munkálkodást. Egyetértenek céljaival, szívesen fogadják áldásait, s becsülik azokat, akik ezen fáradoznak. Csak éppen akkor érzik magukat kényelmetlenül, amikor az eredményekben nem tapinthatják két kezük nyomát. Később azután belenyugszanak, vagy keresik az alkalmat a bekapcsolódásra, de nehezen találnak maguknak ösvényt, mert kéretlenül senki sem szeret olyan ügyekbe avatkozni, amelyeket másra, vagy másokra bíztak. Gondolom, azzal mindenki egyetért, hogy nincs energia, kezdeményező s cselekvőkészség, amelyre ne volna szüksége a közjónak. Már pedig, ha ezen nincs vita, feltétlenül észre keli venni az ellentmondást az egyik oldalon mutatkozó társadalmi túlterheltség és a másik oldalon jelentkező társadalmi "holterő* között. Érdekes tanulmány volna teljes részletességgel felderíteni ennek a visszás helyzetnek az okait, de e keretek között elégedjünk meg néhány adalékkal. Először azokban kell k® resni a hibát, akik a társadalmi munkát magasabb f® kon szervezik, s akik ezt a munkát elosztják — mondjuk abban az iskolaigazgatóban, vagy hivatalvezetőben, aki főként saját kényelme és a munka gondjainak könynyebbsége érdekében újra és újra a már kipróbált társaIdén több mint hatezer személygépkocsit kaptak a magánosok és az állami vállalatok, intézmények A kormányzat az elmúlt Ugyanakkor jelentősen években lehetőséget terem- megszaporodott az állami tett arra, hogy magánosok vállalatok, intézmények gépis lényegesen nagyobb szám- kocsiparkja is. 1959-ben 650 ban vásárolhassanak sz® Volga, 870 Warszawa, 871 mélygépkocsit. A kimutatá- Moszkvics, 380 terepjáró szesok szerint az idén magán® mélygépkocsi jutott a vállassok 3278 új személygépk® latoknak, illetve az állami csit és több mint kétezer gazdaságoknak. használt gépkocsit vettek A tervek szerint a jövő meg. 1952-höz viszonyítva öt- esztendőben ismét sok sze„,„ „ mélvaévkocsit hozunk majd szorosere nott a magantula]- bp kmföldről az erre vonat_ donban levő gépkocsik szá- kozó tárgyalások már megma. kezdődtek. dalmi munkásokra épít, csupán azokra a munkatársakra, akik egy szóra vállalnak mindent és nincs szükségük hosszas magyarázatra. Ellenőrizni se igen kell tevékenységüket, mert szavatartó, megbízható, céltudatos emberek. "Ha rájuk bízom, nyugodtan alhatom — gondolja magában a vezető —, minek vergődjem olyanokkal, akik nem értenek annyira az ilyen dolgokhoz, s hibát véthetnek! És lehet, hogy nem is értenek egyet az akció céljával!« Káderszempontból is megnyugtatja magát. Sorra veszi, hogy K® vács elvégezhetné ugyan a munkát, de az apja adótisztviselő volt a múltban; Kerekes vallásos; Fehérné egyszer olyan kijelentést tett, hogy jobb lenne, ha az ászszonyoknak nem kellene dolgozniok ... és igy tovább ... Ezután azt summázza magaban, hogy temérdek dolga van ugyan Fodornak, Csiknénak és Vargának, a soron következő társadalmi, politikai munkára mégis egyedül ők alkalmasak. Teljes eredményt csak tőlük lehet r® mélni... És a többiek, ha vállalnák is, biztosan csak immel-ámmal fognának hozzá, jó szív nélkül, puszta kényszerűségből, vagy "jól felfogott« érdekből... V

an azután egy másik, jóval kisebb és jóval ritkábban közrejátszó ok is. Akadnak a társadalmi tevékenységben olyanok is, akik szeretnek mindenütt ott lenni, magukat mutogatni; szeretnek "nélkülözhetetlen ember* pózában tetsz® legni, s megragadnak minden alkalmat a nyilvános szereplésre. Azzal, hogy mindenütt jelen vannak, mindenütt feltűnnek, nemcsak másokat — őszintébb és eredményesebb embereket —tartanak távol a munkától, hanem maguk is csak formális eredményeket produkálnak. Mindenbe belekapnak, de semmit sem fejeznek be, az elismerésre azonban igenigen aspirálnak. Bravúrosan csalják meg környezetüket, s el tudják hitetni nyüzsgésükről, hogy az őszinte lelkesedés. A fentebb vázolt körülményekből arra lehetne következtetni, hogy a mi országunkban a szocializmusnak néhány tízezer vagy szá® ezer fanatikus híve van, a többi ember pedig egyszerű szemlélődő. De minthogy éppen ezzel akarunk vitatKozni, sorakoztassuk fel a sz® gedi közélet jó néhány ellenkező vallomású eseményét, adatát! N

agyon sok lelkes, igyekvő ember él nálunk — s biztosra vehetjük minden statisztika nélkül, hogy az emberek messze meghatározó többsége ilyen. Azt a régi életfelfogást már sokan tűzre vetették, hogy ami kívül esik saját házukon, az nem érdekli őket. Nincs olyan problémája a mai életnek, amely nem váltana ki érdeklődést és tetterőt. Vegyük csak a tanácstagok beszámolóinak, a beszámoló gyűléseknek az adatait. A nyár folyamán egy hónap alatt mintegy 150 kisgyülésen találkoztak a k® rületi é6 városi fanácstagok választóikkal. Ezeken a beszámolókon 6 ezer résztvevő közül több mint ötszázan tettek közérdekű javaslatot. A városszépítéstől az ifjúság neveléséig, a termel® szövetkezetek támogatásától és erősítésétől a szabadtéri játékokig mindent felöleltek ezek a kezdeményezések. lehetetlen arra gondolni, hogy ezekkel a népi és városi érdekekkel ne rokonszenveznének más tízezrek is. Márpedig a kezdeményezés és a rokonszenv munkakészséget is feltételez. Készséget arra, hogy a hasznos gondolatok megvalósításáért kezek mozduljanak, agyak gondolkozzanak. S erre is van példa bőven és szépen. Ebben az évben egyedül a III. kerületben közel egymillió forint értékű társadalmi munkával járult hozzá a lakosság a különböző építkezésekhez, útjavításokhoz, csatornázásokhoz. Másutt is megmozdultak az emberek csapatostul, az első hívó szóra, mert magukévá tették az ügyet és tud'ák, hogy ez a szocialista jövő érdekében történik. A szegedi műszaki értelmiségiek az MTESZ-ben elkészítették az előtanulmányt Szeged egyik legfontosabb természeti kincsének, a termálvíznek a hasznosítására és több ipari tanulmánnyal tettek hitet a bennük rejlő segítőkészségről. Tervezőink művelődési otthonok és egészségházak terveit készítették el munkaidejükön túL Miért? kiért', ha nem azért, mert részeseivé akarnak válni a hatalmas műnek, kötelességszerű tevékenységükön túl is? Csupa jószándék, a rendszer iránti ragaszkodás és szolgálatkészség fűti ezeket az embereket, s ne higgyük, hogy csak ilyen akciókban tudnak helyt állni. Ha politikai megbízatásokat kapnának, olyanokat, amelyek érdeklődési körükhöz, ideológiai felkészültségükhöz és meggyőződésükhöz legjobban illik, s mindezt olyan mértékben, hogy nem okozna számukra túlterhelést, biz® nyára ugyanolyan lelkes® déssel vállalnák ezeket is. Nemcsak fát ültetni, követ hordani, árkot ásni és tervezni tudnak, hanem vitatkozni, nevelni, társadalmi akciókat szervezni és v® zetni is. Az utóbbiakra való kés® ségük és hajlandóságuk egyetlen kulcsa a nagyobb bizalom. A

Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusi irányelvei megfelelő ösztönzést adnak a szocializmus "átlagpolgárai* számára és ehhez az ös® tönzéshez lelkesítő távlatokat vázolnak fel. Ugyanakkor meghitt bizalmat ébresztenek az emberekben és az emberek iránt. Ez a bizalom p® dig önként diktálja a jelen értelemben Vett társadalmi munkamegosztást, nevezet® sen a különböző megbízatások, funkciók szélesebb körben történő elosztását. Nemcsak azért, s nem is elsősorban azért szükséges ez, mert népi demokráciánk sok fáradhatatlan embere túlterhelt és temérdek munkája miatt lassanként megszűnik -magánember* lenni! Az a legfontosabb, hogy a szocializmushoz ragaszkodó -átlagember* is tettekben, rendszeres társadalmi tevékenységben éljen; megkóstolja a közös munka és a közös öröm ízét, és amit eddig mint jó lokálpatrióta, vagy jó közösségi ember csinált, azt ezentúl egyre inkább mint a szocializmus céltudatos embere művelje. Az ilyen magatartáshoz pedig nemcsak a politikai és id® ológiai tanulmányok segítenek hozzá, hanem a bátrabb, merészebb megbízatás próbája is. M

int időszerű téma, széleskörű vitát váltott ki mostanában a társadalmi túlszervezettség kérdése. Ha bármivel kapcs® latban beszélhetünk túlszerv® zettségrcl — a munka elosztásának ez a helytelen gyakorlata valóban erről a tőről fakad. Egyes embereket túlontúl igénybe veszünk, szinte rájuk építünk minden gyakorlati akciót — másokat indokolatlanul mellőzünk, s ezzel olyan potenciálról mondunk le, amelv hegyek megmozgatására képes. Minden száz ember közül csalódhatunk ötben, lehet, hogy ezért sokáig biztonságosabbnak és célszerűbbnek tűnik a régi módszer, de szabad-e merev fenntartással élni kilencvenöt becsületes emberrel szemben öt szélkakas miatt? A társadalmi és politikai megbízatásnak erkölcs: méltósága van, az embereknek pedig becsületük, magas erkölcsiségük. E két nagyszerű és nemes dolog -házassága* együtt adja a legszebb cs® lekvésj szándékot, cselekvő erőt az önzetlen társadalmi munkálkodáshoz. Simon István