Délmagyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-18 / 245. szám

Vasárnap, 1959. október 18. 4 Petőfi Szegeden? Szúnyogh-féle Nemrégiben, Petőfi eltű- dot fordíthatnának erre a hanem csak éjszakázással; a nésének, halálanak száztize- kérdésre.* (Kortárs, 1959. kétnapos út pedig bizonnyal dik évfordulóján fölelevení- augusztits, 202. lapon.) sokkalta inkább emlékezetettem e hasábokon egy sze- Az utolsó mondattól talál- tese maradt volna a szállásgedi legendát a legnagyobb va éreztük magunkat. Meg- adó berényi Petricséknek, \ mert érdekes, hanem azért, jAnevű ](,hpt JxMa magyar költő itteni látoga- győződésünk szerint, nem más kortársainak, mint a I mert tipikus * ' íásóról. Idéztem Juhász Gyu- egészen méltányos az ösztö- gyulai egynapos beruccaná Nem azért írom le, hanem a Szúnyogh-féle ked- ellenére sem jutott el az asz. véért. Ez a Szúnyogh valami tálunkhoz, így kívánságunk lát, aki ismerte ezt a törté- kélés, hiszen amit lehetett, sok. Másodszor. ha Petőfi netet, de tudta róla, hogy megtettünk, de mindezek ekkor itt járt volna, föltétszep hiedelem, semmi több. után is csak azt mondhat- lenül találkozott volna a Idézhettem volna még Móra juk: Petőfi nem járt Szege- parlament tagjaival, másneFerencet, aki szintén ugyan- den. De a kérdés jelentősé- ves politikusokkal, írókkal ott olvasta a Legendát, ahol ge most valóban megnőtt, (Jókai, Vörösmarty, TánJuhász Gyula, s ahol én, a hiszen többről van. szó. mint csics,' Pákh, Kúthy stb.). Szegedi Naplóban, s szintén lokálpatrióta hiúságunk eset- s elképzelhetetlen, hogy ezek így vélekedett felőle: *Naiv leges legyezgetéséröl: a köl- később — Petőfi halálhírét legenda ez — mondta 1922. tó utolsó napjainak* hiteles vévén — ne emlékeztek voldecember 30-án, Petöfi-mor- rekonstrukcióját szolgálja a na rtleg az utóbb (de nem zsák című előadásában. — kérdés kritikai tisztázása, sokkal utóbb, pár hétre rá) Először is járatlan ember Ezért is fogtunk újból tol- nagy jelentőségűvé váló szenappal se olyan könnyen lat. Anélkül, hogy tudnók, gedi -utolsó- találkozásuktalálja meg Dugonics sírját, mi késztette a kitűnő Petőfi- ról! Harmadszor: Juhász is, nemhogy éjfélkor keresgetés kutatót, Dienes Andrást két Móra is idézi a Szegedi Lap nélkül, egyenesen odatart- év előtti álláspontja szöges július 20-i cikkét, mely Pehatna. Másodszor sehol sem- megváltoztatására, meg kell tőfi megsebesüléséről ad — mi nyoma annak, hogy Pe- mondanunk, hogy mostani ekkor még téves «—. hírt. Eltófi akkora rajongója lett állításában egy tárgyi téve- képzelhetetlen, hogy a szevolna Dugonicsnak, hogy dés is van. Csongor Győző, gedi újság ne említette volegyenesen azért jött volna a szegedi múzeum tudomá- na ez alkalommal, hogy a le Szegedre, és odaállt vol- nyos kutatója, minden sze- költő pár napja még éppen na a sírjára éjfélkor iroda- gedi ügy lelkes és hozzá- Szegeden járt! lomtörténeti értekezést tar- értő ismerője hívta föl itt- Nem nem Pet6fi nem járt tani. Ennyire még a Petőfi- jártakor Dienes András fi- városunkban. Igaza van Móromanticizmus sem ment.* gyeimét arra, hogy a mú- rának- *Boldogult Czímer De idézhettem volna a zeumban van egy kép. Károly szintén azt közölte harmadik szegedi nagyot, melynek hátlapjára Tömör- veiem hogy hiába rajzolta Tömörkényt is, aki a Ju- kény a következő szavakat ki petőfi életrajzi adatai hász Gyula által emlegetett jegyezte föl: "Hutter-ház alapján a költő magyarorPetőfi-albumbeli írásában belseje, ahol egy alkalom- S2áoi útjait — azok Szegeegy másik Petőfi-legendát mai Petőfi is megfordult. det soha*e» érintették. Se jegyzett föl édesanyja em- Szeged, Oroszlán utca.* A petőfi levelezéseiben se a lékezete nyomán. Erre utal kép tehát nem Tömörköny rávonatkozó irodalomban én Dienes András is A legen- fölvétele, s az író följegy- se találtam ennek semmi dák Petőfije cimü könyvé- zcse is tévedést tartalmaz. A nyomát a kávéja pedig specialitás, gondolom még ma is fúrja A tihanyi utakon és útfe- újdonság, szabadalmazott az oldalát. Rajta kívül csak leken mindenütt fejbekó- egyéni produkció, valami in- egy hegyes bajuszú, meg. lintja az embert egy nyíllal dividuális csúcsteljesítmény, nyugtató modorú emberke ellátott, sárga tábla: "Szú- "Szúnyogh-féle*. No hát csak járta a terepet — valószöiűnyogh-féle tejeskávé Itt*, nem megyek el Tihanyból, leg maga a nagy Szúnyogh vagy két házzal arrébb, orí. hog-v meg ne kóstoljam ezt — aki egyebet se tett, csak Az apátság műemlékielzó a ^jjellegű eledelt, ezt a megnyugtatott. Volt kit ée táblája mellett is virít a fel- néprajzi érdekességet, ezt a volt miért. Tőle tudtuk meg, rovás, és ott ólálkodik a ka- Szúnyogh-féle tejeskávét, hogy halétellel pillanatnyinyarulatokban, a bokrok kö- Olyasmi lehet ez, mint a iag nem szolgálhatnak, és zött, s a legmeglepőbb he- cifraszűrök meg a csodála- ugyanez vonatkozott a sörre lyekről ágaskodik a szemed- tosan faragott pásztorbotok is- De néhány perc rrtúlva, be. "Szúnyogh-féle tejeská- a néprajzi kiállításon. Mit f?ntosal1 . négy órakor... vé*. Nem szeretem a tejes- is mondanának otthon, hogy Mert közben eltelt a másik fél óra is, mi, kiválasztottak nek (1957) 33. lapján, így Hutter-ház ugyanis (a Szeemlékezvén meg a legenda- gedi Napló egykori' háza) költők sajátos hiedelmeiről: nem az Oroszlán utcában. "Valahogy úgy beszélnek, hanem az Oskola utcában mint Tömörkény István any- van (ma a 18. szám alatt, ja, aki "látta* Szegeden Pe- éppen bontják.'). Am a kép tőfi Sándort az egykori nem is a Hutter-házat ábráArany Oroszlán vendéglő zolja, hanem —amint Csonelőtt, tisztái} emlékezett rá, gor Győzővel a helyszínen még egy pohár vizet is ho- megállapíthattuk — az Arany zott neki*. S Dieruss itt hoz- Oroszlán belsejét. Ennyiben zátette: "Tudom, hogy mind- tehát az adat összevág Töez csak látomás volt." mörkénynek Dienes által Annál meglepőbb, hogy idézett korábbi, az édesanymost, a Kortárs augusztusi jától származó legendás episzámában, A mezőberényi zódjával. De ettől még <— töredék című szép cikké- legenda marad. ben, melyben Petőfi 1849 Miért bizonyos, hogy Pejúllus 5—18. közötti nap- tőfi 1849. július 5. és 18. jairól rajzolt valószerűségé- között nem jött el Mezőbeben a legendákénál is meg- Tényből Szegedre? Először: rendítőbb képet, miközben a kortársak, akik visszaemarról számol be, hogy Me- lékezéseikben nem mulaszzóberényből a költő járt tották el följegyezni a költő bent Gyulán, fölveti a költő utolsó napjairól beszámolva, szegedi utazásának lehető- hogy Gyulára bekocsizott, ségét is. imígyen: "Hogy föltétlenül megemlítették járt-e ekkor Szegeden, azt volna, hogy Szegedre is elpontosan még1 nem tudjuk; ment, annál is inkább, mert meg kell vizsgálnunk Tö- Szeged —, ha valamit itt mörkény adatát, aki még a intézni akart a költő, társzegedi házat is lefényké- gyalni valakivel, valakikkel, pezte, ahol Petőfi járt. Va- főként a kormánnyal id'emelóssinü hogy mindez igaz, n?*«« ,írá * folMkus ba• "" rataival egyetlen nap járt a kormányszékbe- alatt Mezőberényböl aligha lven. A szegediek több gon- volt kocsival megjárható, G

yávafi tegnap megfogott az utcán, s mint mindig, most is a kózélcu dolgokkal határos, egészen eredeti elmefuttatasával kezdett traktálni. Szemében lelkesedés és nekikeseredettség vívott, külsőre pedig úgy tetszett az egész ember, olyan megtörtnek, mintha a világ minden gondja az ő tar "fejében fészkelne. A gondolatmenetét már ismerem: nagy horizontú, szinte "kozmikus* elvi alapot épít mondandójának, s azután erre — mint cukrász a lakodalmi tortára — diszként mindennapos példákat aggat. Már kezdi is. — Kolosszális dolgok történnek manapság, barátom, kolosszális dolgok! Szédülök, ha bele gondolok, hogy ember csinálta bolygó kerülgeti a napot, s holnap talán a holdig és vissza érünk, míg a villamos bekocog Dorozsmáról a Dugonics térre... Tudod, micsoda emberi bátorság, alkotó merészség kell ehhez?! — Gondolom, kérlek, gondolom — így én ráhagyóan. Ha nem ellenkezem ugyanis, kevesebb ideig keli vele itt topognom a forgatagban. — De látod, éppen itt az óriási ellentmondás! Ugyanaz az ember, aki holnap űrállomást épít a holdon, olyan kicsi, olyan gyáva itt a földön. Hát ezt meg már hogyan értsem? — Ügy, kérlek, hogy... De vegyünk egy példát! Itt van ez a Krézli a könyvelóségen. Azon fundál, hogy hogyan lehetne eljutni a Vénusra, lehet hogy fel is ülne az űrhajóra már elsőnek, de a főkönyvelőnek úgy gazsulál, mint egy miszszionárius. Nem meri neki megmondani, hogy rosszak a tényszámok, csak a feleségének suttogja el otthon a hálószobában; ugvanez a Krézli a hivatalban panaszkodik, högy a felesége nem tud főzni, s ha a beosztottja hibát vét, nem szól neki, csak így: -Öh, Mancika, semmiség, szóra sem érdemes* — társaságban pedig újságolja, hogy mennyit dolgozott már ma is a Mancika után. A szemébe? Azt sem! Ha keresztre feszitik* akkor sem! Halmi János Dalbetét forgatván a szavakat forgatván a tollat piros szivet rajzolok minden este rólad ahogy gyerek-koromban élő-szenet lopva merész csóvát írtam a halvány csillagokra dalok között lehettél Igaz első dallam mint a tavasz nyílása oly fehéren halkan születtél a szememben bár nem is akartál s ugyanolyan fehéren aztán meg is haltál hosszú utak porától szárad el a lábam emlékeddel nyelvelő bolond disputában megszakadt a szájam is csillogó rím: kell-é már én sosem fekhetek mindkét karod mellé PAPP LAJOS Szatíra Hát nem pipogya fráter? Illik ilyesmi az új kor emberéhez, a modern Prométheuszokhoz? — Nem, nem Illik. De ne haragudj, sietnem kell, várnak... Megmarkolta a kabátom ujját. — No, várj csak, várj csak, nem ilyen szimpla dolog ez. Tele vagyok hasonló történetekkel és ki másnak mondjam el? Ti hasznát veszitek... tudom én, hogy abból spekuláltok, amit így felszedtek ... — Figyelj csak! Ma reggel bejött a hivatalba a Lazsáli, természetesen késve, mint rendesen. Azt hiszed, szólt neki valaki. Én is csak ültem, és szóhoz se tudtam jutni a környezetem • közömbösségétől. Hanem mikor elment a főnökéhez megmagyarázni a dolgot, rákezdtek ám! — Disznóság, hogy ennek lehet! — Ha mi is így csinálnánk, vajon elnéznék-e nekünk? — Elvárja, hogy más dolgozzék helyette! S ekkor 'én felemeltem a kezemet — így ni! — s beolvastam nekik. Megmondtam, hogy aki nem beszél nyíltan, egyenesen, őszintén, az nem méltó a mai kor szelleméhez. A szemükbe mondtam, barátom, hogy mondják a szemébe! Csak a szemébe! Azt gondolod, ért' valamit? M

ásnap azt suttogták, hogy a Koháry meg a Venkelné ... tudod? De mikor Koháry bejött a szobába, olyan szemérmesen számoltak, jnint akik kettőig sem tudnak számolni! Nos, ekkor én felálltam. Koháry mégiscsak az igazgató, nem illik a háta mögött beszélni. Végiggondoltam, hogy itt példát kejl statuálni, mert különben soha, de soha nem emelkedik a társadalom magasabb kávét. Itthon legszívesebben ___ . . , . . . ... ennyire nincs bennem erdek- TnepUthatt.uk a kávét elmulasztom a reggelit, jobb ,„, megiatnatiuK a kavet, esetben a lefolyóba öntöm. lodés a különlegességek iránt. Szúnyogh-féle tejeskávét. Amikor elindultam az apát- N° hiszen. Rómában jámiés Láttuk. Enni azonban nem ság felé vezető úton, hogy nem látni a pápát, Tihany- ettunk belőle, régi korok levegőjét szívjam ban, és nem inni Szúnyoghbe, eszem ágában sem volt, ... , . , ,' .... . A ninCPT va'ami látha..... . ... . fele tejeskávét, hiába, a mai ' tatlan közlehogy kávét igyak. Minden urnán ko^cmást szívesebben ittam vol- fiatalságból kihalt a kaland- kedesi akadály miatt tamást sziveseDDen ittam voi vábbra sem férkőzhetett hozna mint azt. És akkor jon vagy. ^. ^ ^ ^ ^ ^ nekem ez a tábla. A szó , . , ,, , . , .. nek jutna eszébe megenni a szoros értelmeben nekem A kulonlpgps teieS- cifras2Űröket, vagy áz oszlo jön, majd kiböki a szemem, j^j^t egyébként egészen pokat az altemplomban? Nem addig-addig kapacitál, hogy közönséges, csárda- igaz? így aztán Szúnyoghnál "ejnye, de innék egy.kis ká- jellegű kerthelyiségben mé- nem ettünk és nem ittunk vét*. Nem a kávé kedvéért, rik" Egy viszon>'la8 kicsi, ár- semmit Mindössze egy szúA ' nyéktalan tisztáson, ahol az nyogot fogtam a karomon, asztalok mellett rengeteg égy valódi Szúnyogh-féle ember tolong, kedélyeskedik szúnyogot, amelyik nagyobb és várakozik. Várakozik, tud- volt egy lónál. Szúnyogh peniillik a tejeskávét csak négy dig megfogott engem. És így óra után szolgálják ki. Ad- mindkét szúnyog fogott egy dig nincs. Bizonyára akkor balekot. Emléküket, a viszfejik a tehenet, a csodálatos kető, vörös kis daganatot Szúnyogh-féle tehenet, amely magammal vittem a Visszkizáró lag négy óra után haj- hang csárdába, amely ugyanlandó áldott tőgyéből kicsur- csak egy szerény, kis állami gatni az egyedülállóan Szú- csárdácska, nevét — reknyogh-féle tejet. Amíg azon- iámtól óvakodó vezetés jóban a tehénnek, erről a kii- voltából — nem visszhangoz, lönös szokásáról értesültünk, zák a hegyek, völgyek és közel fél óra telt el, s a ^nyogok, «* P«« ala« , „ ' azonban mindent megkap* hajónk rövidesen indult. Csa- tunk berme> amit kértünk, lódottan lemondtunk tehát és ha megnézzük, ez is az isteni nedűről, hogy fel- valami. cseréljük valami halétellel, Aml p^dig a Szúnyogh-féle ami a tábla szerint minden tejeskávét illeti, hát kezd leielkészítési formájában éjjel- alakulni az a meggyőződénappal rendelkezésükre áll sem, hogy az is csak egész az éhes zarándokoknak. Mi- közönséges kávé — ami tál után azonban a vendéglő annyira irtózom —, .talán egyetlen, de Szűnyogh-féle ™ég töllel » a tetején, pfuj! pincére legjobb igyekezete Fenákel Judit ebéd, ez a székelykáposzta, amit az új szakácsnő főzött, igen sósra sikerült. Ekkor az a cinikus Demény zavarba akart hozni. Közbekotyogott. Miért nem mondod ezt az amerikaiaknak, meg a'szakácsnőnek? Azzal érzékeltettem szemtelen közbeszólásának ürességét, hogy figyelembe se vettem. Hanem most már az igazgató dolgaira fordítottam a szót. — Koháry elvtársnak is tartozom néhány keresetlen mondattal. Szeretném, ha nem értene félre és őszinteségemért őszinteség lenne a jutalmam. £n elnézem önt, amint nap-nap után utolsónak megy el a gyárból. Nem tesz ez jót az egészségének. Es azzal is tartozom, hogy mióta ön a yállalathoz került, itt egészen megváltozott a munkaszeílem. Az emberek becsülik, szeretik, elismeréssel emlegetik az egész gyárban. Csak nem mondják meg így szemtől-szembe, mert a kispolgári csökevények fojtogatják bennük az őszinte szavakat. És nagyon kérem, ne nehezteljen rám azért, mert így kitárulkoztam... L

áttam, hogy meghatódott, és vártam, hogy erre csak szól valamit. De csalódtam. Olyan derék ember, és mégsem! Hiába, még ő sem szokta meg az új légkört, még ő sem véste a szívébe, hógy csak gátlástalanul, mindenkinek és mindent csak a szemébe!... Gyávafi lejárt ekkorra, mint egy öreg vekker. Diadalmas pózba vágta magát, majd kezet nyújtott. — Szervusz, kérlek, szervusz. Ti sokat segíthetnétek ebben a dologban! Azután még valami eszébe jutott. — Apropos! Olvastam a cikkedet a Cinege-együttesről! Neked is megmondom: kitűnő cikk volt! Sajnos, egy-két sajtóhiba belecsúszott. No. ne haragudj, hogy így a szemedbe! Tudod, én már csak ilyen vagyok! Nagy időket élünk, emberileg is naggyá kell válnunk' SIMON ISTVÁN r erkölcsiségre. Kihúztam magamat és egyenesen a szemébe néztem az igazgatónak. Láttam, hogy jólesik neki ez a nyílt fellépésem és a várakozást is leolvastam az arcáról. S akkor elkezdtem... — Koháry elvtárs! A kollégák csak pislogtak, babráltak a ceruzájukkal a papírlapokon. — Én nem állhatom, ha az emberek háta mögött beszélnek ... Zsuzsika gyors zörgésbe kezdett a számológéppel, Krézli meg elkezdett csukladozni és köhögni. — Én azt szeretem, ha ember és .ember viszonylatában nincs semmi tartózkodás az igazmondás. dolgában... ha nyílt sisakkal állhat meg ^ mindenki mindenki előtt... Havalka kapta magát és kiment a szobából. * — Én azt szeretem, ha egymás szemébe mondjuk a hibákat és az erényeket; tartózkodás, fontolgatás, kicsinyes érdekek dédelgetése nélkül,.. Csak a szemébe ... mert nincs annál borzasztóbb, mint mikor az alkotásban oly nagyra nőtt ember lealázza önmagát azzal, hogy csak suttog társai erényeiről és hibáiról, mint a kávészürcsölő öregasszonyok. Ez nem illik a mi szédületes robogású korunkhoz... S

mikor idáig értem, „ éreztem, hogy most már meg kell mondanom, kereken, szemtől-szembe. — Koháry elvtárs, én megmondom örra nek isten és ember előtt; hogy ezek az amerikaiak nagy bajban vannak. Nem sokáig lesznek már elsők! És azt is megmondom nyíltan, őszintén, hogy ez a mai