Délmagyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-11 / 239. szám

7 Vasárnap, 1959. október IL Disszidens magyar fiatalok kémek, terroristák hálójában Az 1956-os ellenforradal­mi események során sok megtévesztett fiatal vette -nyakába* a világot azzal a nem titkolt szándékkal, hát­ha nyugaton jobb, hátha ott könnyebb az élet. Azóta el­hervadtak azok a szó\drá­gok, amelyekkel Ausztriában fogadták őket, elpukkadtak azok az ígérgetések, ame­lyekkel a tengerentúli -ven­déglátók* traktálták a ma­gyar fiatalokat Maradtak a puszta tények, a mindenna­pi megélhetés szürke gond­jai. Azok a nyugati tobor­zók, akik sáskaraj módjára lepték el az ausztriai, vagy más országban lévő lágere- • ket kiválasztották a megfe­lelő -emberanyagot* s a többi — csillogó életről ál­modozó — fiatalt otthagyták a lágerélet bizonytalan egy­hangúsága között Beszervezés különleges alakulatokba Ebben a sivár kilátástalan­ságban jelentek meg a nyu­gati kémügynökségek meg­bízottai, akik kihasználva a táborban élő fiatalok sanya­rú helyzetét megkezdték a különféle kémszerveze lekbe való beszervezést. Minden rendelkezésre álló eszközt felhasználtak sötét céljaik érdekében. A titkosszolgálat­ba való toborzás mellett — legfőképpen az Amerikai Egyesült Államok megbízot­tai — nagy figyelmet fordí­tottak a magyar fiataloknak a hadsereg kötelékébe való beszervezésére. A már fentebb vázolt kö­rülmények nagyban meg­könnyítették ezt a feladatot Sok fiatal semmiféle szak­mával, képzettséggel nem rendelkezett, s ezert a kü­lönféle országokba való be­vándorlásnál szóba, se jöhet­tek, hiszen minden ország arra törekedett, hogy tanult embereket, jó szakmunkáso­kat szerezzen magának A csalódottság, a kiábrándult­ság egymás utan taszította a fiatalokat főleg az amerikai toborzok karjába, akik csá­bos színnel vázolták fel mindazt a gyönyört, amiben egy amerikai katonanak ré­sze van. Az ilyen akcióknál tevékenyen közreműködtek az amerikaiak által pénzelt emigráns szervezetek is. Még ma is minden ékesszólásu­kat íelhasználják arra, hogy az USA hadseregének fiata­lokat szerezzenek. Termé­szetesen a sok ígérgetés mel­lett arról elfelejtenek be­szélni, hogy milyen felada­tot is szánnak ezeknek az újdonsült , .amerikai kato­náknak*. Nos, mi megmondjuk! A különleges amerikai alaku­latokba beszervezett fiata­loknak a legsötétebb jani­csár feladatot szánják a há­borús uszítók. Arra tanít­ják őket, hogyan harcoljanak hazájuk, népük, apjuk, any­juk s testvéreik ellen. Van-e szégyenteljesebb feladat, mint harcolni az ellen a haza tel­ién, amely felnevelt, szülő ellen, aki féltő gondoskodás­sal ügyelt első lépéseinkre. Diverziós iskolán Az itthoni hozzátartozók­nak halvány elképzelésű, sincs arról az aljas nevelés­ről, amelyben fiaikat része­sítik. Az amerikaiak a disz­szidens fiatalok hadba állí­tásával két legyet ütöttek egy csapásra. Először: lehe­tővé vált, hogy a magyar fiatalok beszervezésével mentesítsék a kiváltságosok (milliomosok, bankárok, stb.) gyermekeit a katonai szol­gálat alól, másodszor létre­hoztak ún. különleges ala­kulatokat, amelyek egy had­művelet esetén a legbrutá­lisabb hóhérfeladatokat kap­nák. Azt, hogy az USA had­vezetősége milyen nagy je­lentőséget tulajdonít az ösz­szeverbuvált fiatalok kikép­zésének, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a kiképző táborok élén ma­gasrangú katonatisztek áll­nak. Például a Fort Jack­son-i tábornak S. A. Costello tábornok a parancsnoka, he­lyettese pedig W. R. Wood­word tábornok. A kiképzés hét hónapig tart. Ebből há­rom hónap a nyelvtanulás, négy hónap pedig az alap­vető fegyvernemi kiképzés. Vannak szakosított alakula­tok is, ahová a fegyvernemi kiképzés után mennek a fia­talok. A kiképzés befejeztével a fiatalok nagy része nem ke­rül az amerikai reguláris alakulatokhoz, hanem a kü­lönleges hadviselési köz­pont (Special Warfare DíVi­sion) alárendeltségében mű­ködő Fort Bragg-i 77-es kü­lönleges ejtőernyős csoport­' hoz kerülnek. Hozzá kell tenni mindjárt, hogy a hoz­zá tartozó kiképzőpont lé­nyegében nem más, mintegy speciális diverziós iskola. Kiképzés rombolásra Az ide kerülő fiataloknak azt a szerepet szánjak, hogy háború vagy a népi demok­ratikus országokban -alkal­mas helyiét* esetén ejtőer­nyővel leereszkedjenek és tevékenyen diverziós cse­lekményhez Kezdjenek. A különleges ejtőernyős cso­portoknak ilyen esetben két­irányú feladatuk van. Egy­részt hidakat, vasutakat, erő­műveket, fontos objektumo­kat keli felrobbantaniuk, fontos közéleti személyisége­ket kell elrabolniuk és meg­ölniük, másrészt az illető országban található ellensé­ges elemeket bandákba kell tömöríteniük s a bandákat irányítaniuk keli. A Fort Bragg-i táborban az állomány egy része ún. romboló kiképzést kap. A kiképzés a Fort Bragg kör­nyékén levő erdőségben fo­lyik. Itt fahidakat, vasútvo­nalat helyettesítő technikai berendezéseket építenek fel, s ezeken gyakorolják a rob­bantás végrehajtását. A rombolók kiképzésére speciá­lis módszereket dolgoztak ki, így például a tehergépkocsi felrobbantására. A tehergép­kocsi lámpájába robbantó­anyagot helyeznek, s mikor a gépkocsivezető felgyújtja a lámpát, a gépkocsi felrob­ban. Természetes, hogy a ka­tonai kiképzés mellett nagy figyelmet fordítanak a had­seregbe toborzott fiatalok politikai nevelésére is. Ál­landóan folyik a szülőhaza elleni vad uszítás, a más né­pekkel szembeni gyűlölet szítása. Ebben a munkában nagy részt vállalnak a disz­sziderts politikusok, akik hű­ségesen kiszolgálják az ame­rikai politikát a disszidens fiatalok politikai átgyúrásá­nál. Erőszak a fiatalok ellen Ez a -nevelés* azonban nincs olyan hatással, mint azt a háborúra számító ame­rikai körök várták. Ma már több mint két év távlatából tekintenek vissza a megté­vesztett magyar fiatalok. Lát­ják és mérlegelik azt a bá­násmódot, amiben részük van. Látják és érzik, hogy emberi méltóságukat két lábbal tiporják a sárba az amerikai -bossok*. És hogy ettől a fertőtől, ettől az em­beri és szellemi nyomorú­ságtól megszabaduljanak, egymás után követelik lesze­relésüket. S mi a válasz a -demokrácia és szabadság­országában ezekre a követe­lésekre? Bátori Józsefet, amikor kérte leszerelését, őrültnek nyilvánították, s a bolondok házába zárták. A 15 éves Nóvák Ottót — aki­nek nyomorát, nélkülözését használták fel a beszerve­zésnél —, amikor fiatal ko­rára való tekintettel kérte, hogy engedjék ed, börtönbe zárták. Dombi László ejtő­ernyős válaszul egy tenge­rentúli támaszpontra való áthelyezést kapott. Szabadulni vágynak Íme, így folyik az ameri­kai mesterkedés a hazájukat meggondolatlanul elhagyó fiatalok között. Azokkal szemben, akik rájöttek, hogy hová is sodorta őket a vég­zet, és szabadulni akartak ettől az -amerikai életfor­mától*, a legbrutálisabban bánnak el az amerikai de­mokrácia legnagyobb dicső­ségére. Hiábavaló azonban ma már minden terror, min­den testi és lelki kényszer, egyre több azoknak a szá­ma, akik vállalnak minden kockázatot azért, hogy meg­szabaduljanak az USA jani­csár hadseregétől, és ne vál­hassanak szennyes háborúk részeseivé. Juhász Károly Közel száz díva'os rohamodéi! a keddi szövetkezeti divatbemutatón Október 13-án, kedden es­te 6 órakor rendezik a sze­gedi kisipari szövetkezetek az őszi-téli női és férfi di­vatbemutatójukat a Hungá­ria nagytermében. A leg­újabb hírek szerint a buda­pesti manekenek közel száz divatos, ízléses fazont mu­tatnak be. Bő választék lesz nemcsak a ruhákban, ha­nem a cipőkben is. Idén ugyanis a kisipari szövetke­zetek fokozott mértékben törekedtek a választék bő­vítésére, a lakosság egyéni ízléseinek a kielégítésére. Az érdeklődök láthatják például a fővárosban nagy sikert aratott kilenctizedes kosztümöt. Tavaly még a héttizedes volt a divat. Ér­dekessége még a bemutató­nak, hogy általában kurtáb­bak a szoknyák, mint ko­rábban. A budapesti tapasz­talatok szerint újból feltűnt a dupla szoknya is. A férfi divatcikkeknél általában szintén bővült a választék, mint azt a résztvevők majd láthatják. A divatbemutatón megis­merkedhetnek a látogatók a legújabb hajviseletekkel is.. Ezeket a szegedi Fodrász Ktsz mutatja be, mfg a ru­ha- és eipőbemutatékon a szegedi női és a férfiszabó, valamint a cipész ktsz mé­retes részlegei szerepelnek. A bemutató alkalmával az érdeklődők meg is rendel­hetik mindazokat a ruhada­rabokat. melyek megnyerték tetszésüket Harrv Newston vezényli a mai filharmóniai koncertet Ma délelőtt 11 órakor ke­rül sorra az Országos Fil­harmónia szegedi hangverr seny-sorozatának második koncertje a Nemzeti Szín­házban. Ennek a hangver­senynek egyik jeles esemé­nye lesz az a körülmény, hogy Harry Newston, a ne­ves angol karmester diri­gálja a Szegedi Bartók Béla Filharmonikus Zenekart. Az igényes műsor számai a kö­vetkezők: Purcell: The fairy Queen, szimfónia; Mozart: B-dur zongoraverseny (K. 250) és Beethoven: III. szim­fónia. Harry Newston szegedi fellépése alkalmából a hang­versenyen képviselteti ma­gát a budapesti angol nagy­követség és a Nemzetközi Koncertiroda ls. Hozzászólás a vitához... Néhány gondolat a színikritikáról Szerencsés csillagzat alatt indult az idei színiévad országszerte. A színházak gazdagpbb, változatosabb és színvonalasabb műsort ígér­nek, a közönség sokezres új csoportjai indulnak él a szín­ház felé, a rendezők termé­keny vitát folytatnak arról, hogy miként kell megbirkóz­ni a szocialista-realista szín­játszás problémáival, s újab­ban a kritikusok is a nyil­vánosság elé tárják -mű­helygondjaikat*. A lapokban egymás után jelennek meg cikkek a színikritika idősze­rű kérdéseiről, amire réges­régen nem volt példa. Az utouoi téma Kuionösen cruekes, tuszen Közismert a Kons^ruKtív KiiUKai teve­nenyseg pozitív visszaiiaiasa a szinnazra, az egyes muve­szekre és a Közönségre. Az is közismert, hogy ezen a té­rén az elmúlt evekben szá­mos zavaró körülmény csök­kentette az eredményesebb színházi munka lehetőségét — s ezért nagy fontosságú, hogy jobb sínre fektessük ezt a tevékenyseget is. Az eddigi viták bennünk is ébresztettek néhány gon­dolatot, ugy is mint színhá­zi nézőkben, s úgy is mint hivatásos kritikusokban. Leginkább az tűnt fel, hogy a cikkírók általában külö­nös hangsúllyal védik a szí­nikritika évtizedeken ke­resztül kialakult hagyomá­nyos formáit, még akkor is, ha esetenkent ennek a meg­csontosodott szerkezetnek a hátrányairól is kénytelenek beszélni. Alig lehet találkoz­ni olyan hanggal, amely ezt a szigorú keretet feszegetné. Márpedig számolni kell az­zal, hogy ez a forma nem minden esetben felel meg a kritika újabb feladatainak. Mire gondolunk? Arra, hogy a kritikusnak valóban el kell igazítani a nézőt a mű megítélésében és irodalom­történeti helyének kijelölé­sében, valóban meg kell mondani, hogy a rendezői felfogás és gyakorlat miként járult hozzá az eszmei mon­danivaló hiteles érzékelteté­séhez és a játék felépítésé­hez, s arra is helyet kell hagynia, hogy bírálat tár­gyává tegye a színészi alakí­tásokat. Ezeknek a részek­nek az arányát azonban nem lehet előre megszabni. Azt minden esetben az adott körülmények diktálják — Lapunk egyik legnépsze­rűbb rovata a "Segítsünk egymáson*. Legalábbis a szerkesztőségünkhöz érkezett levelekből ez derül ki, tud­niillik legtöbb levélíró pa­naszát a "Segítsünk egymá­son* rovat részére küldi be. Jó néhány javaslatot, köz­érdekű és egyéni panaszt kö­zöltünk már e rovatunkban, s igen sok javaslat megvaló­sult már. A legtöbbet azon­ban nem tudtunk* figyelem­mel kísérni. Ezért határoz­tuk el, hogy érdeklődünk néhány panasz után, meg­nézzük, mit tesznek az ille­tékesek a "Segítsünk egy­máson* rovat panaszaival. Ez évben, augusztus 1-én közölt lapunk egy összeállí­tást. Ebben Mihajlovics Ist­ván "Rendezzék a gyalogos­forgalmat a hídon* című cikkében kifogásolta, hogy össze-vissza járnak a gyalo­gosok a hídon, de ez nem is csoda, hiszen a forgalmat irányító jelzőtáblák kifa­kultak, s lehetetlen elol­vasni. Ellenőriztük, vajon tör­lént-e azóta valami. A hí­don sajnos semmi, ugyan­úgy. mint a cikk megjelené­se előtt, össze-vissza, sza­bálytalanul közlekednek a gyalogosok. A jelzőtáblák ügyében felkerestük az I. kerületi tanács építési és közlekedési csoportját, ahol azt a felvilágosítást kaptuk, hogy megrendelték már s előreláthatólag rövid időn belül — még ebben az év­ben — rendeltetési helyük­re kerülnek. Mi tortént a „Segítsünk egymáson64 rovat panaszaival? Nyelvet tanulnak a fodrászok 9 Bosszantás helyett cserelakás © Megbüntetik a szabálysértő fuvarosokat Ugyanebben az összeállí­tásban — augusztus 1-én — a Mátyás téri szociális ott­hon lakói a csendrendelet megrontói, a MÁV Petőfi Sándor Művelődési Otthona zenekarának hangos játéka ellen emeltek szót A művelődési otthon igaz­gatója, Ördögh János el­mondta, hogy a cikk megje­lenése után a környék leg­nagyobb megelégedésére le­szerelték a hangszórókat, a zenekar fúvós-tagjai pedig hangszűrőkkel játszanak. F.zt az intézkedésüket — mint ahogy ördögh János mond­ta —, nemcsak a szociális otthon idősei fogadták nagy örömmel, hanem a környék dolgozói is. A következőkben az au­gusztus 13-án közölt "Segít­sünk egymáson* összeállítá­sunkról lesz szó. Ebben P. R.-né javasolta — tekintet­tel Szeged nagy Idegenfor­galmára —, hogv ne csak a kereskedők, hanem a fodrá­szok is tanuljanak nyelve­ket. A Fodrász Vállalat figye­lembe vette P. R.-né javas­latát. Már az idei szabadtéri játékok idején üzletei kira­katában jelezték, milyen nyelven, beszélnek az üzlet­ben, de nyelvtanfolyam in­dítására már nem volt ide­jük. De az elkövetkező hó­napokban • Nemes József igazgató állítása szerint az érdeklődő fodrászok részére indítanak nyelvtanfolyamot. Kónya Ilona, a Hungária kerthelyisége előtti járda ál­lapotát kifogásolta. Pana­szára Havalecz Istvánnétól, a Hungária vezetőjétől kér­tünk választ. Az igazgatónő elmondotta,- hogy már a cikk megjelenése előtt meg­rendelték az Útépítő Válla­lattól a járda javítási mun­káját. sajnos azóta nem tud­ták elvégezni. De most, az általános felújítás során ki­javítják, helyesebben a kö­ves gvaloeiárdát aszfalttal cserélik ki a kerthelyiség előtt is. És most lássunk egy egyé­ni panaszt, özvegy . Simon Jánosné a házigazdája csele­kedete miatt emelt szót. Ugyanis az a Földműves ut* ca 12 számú házában lebon­tatta Simonék éléskamráját, s amikor újra felépíttette, nem adta vissza nekik. Si­mon Jánosné panaszának közlése után egy hétre a há­zigazda a Szent Mihály utca 5 számú házban ajánlott fél Simonéknak cserelakást. Ez sokkal ideálisabb, mint az előző volt, hiszen a szoba­konyha mellett van élés­kamra, s nagy udvara is van, ahol a - gyermekek nyu­godtan játszhatnak. De leg­nagyobb előnye: a ház — amelybe Simonék költöztek — az Ingatlankezelő Válla­lat tulajdona. Szeptember 21-én a "Se­gítsünk egymáson* rovatban Kerekes István MAV nyug­díjas a fuvarosok uzsorájá­ról szólt, s elmondta hogy a két MAV TÜZÉP-teleprő! is a megengedettnél sokkal drágábban szállítják haza a tüzelőt. Vukics Gézáné, a városi tanács építési és közlekedé­si osztályának előadója Ke­rekes István észrevételével kapcsolatban elmondta, hogy az írás megjelenése után a tanács építési és közlekedé­si osztálva, az Autóközleke­dési VáHalat ellenőre és a rendőrség a MÁV TÜZÉP­telepeknél is ellenőrizte a fuvarosokat. Sajnos, több szabálytalansággal találkoz­tak. A fuvarosok menetlevél nélkül közlekedtek, ezenkí­vül még mindig jóval töb­bet kérnek a megszabott ár­nál. A rendbontó fuvarosok ellen megindult az eljárás, s reméli, ennek lesz eredmé­nye. nevezetesen: a bemutatott mű értéke és társadalmi fon­tossága, a rendezői törekvés korszerűsége és a mű eszmei mondanivalója érdekében vállalt alázatos színészi já­ték jelenléte vagy hiánya. Ez számunkra minden más mozzanatnál fontosabb! Es menjünk tovább! Célszerűt­len lenne a színikritikában mindent egy kalap alá ven­ni. Vannak műfaji különb­ségek, közismert és kevésbé ismert drámák, s természe­tesen van műsorpolitika is. Ezektől a fontos dolgoktól sohasem függetlenítheti ma­gát a kritikus. Nálunk Magyarorszá­kialakult szokás, hogy &on minden bemutatót egyenlő mértékkel kell mér­ni, pedig vannak feltűnő ér­tékbeli különbségek, melye­ket nem lehet figyelmen kí­vül hagyni, sem a terjede­lem megítélésénél, sem a be­mutatóban fekvő munka el­bírálásánál. Túlzott tehát az a színházi követelmény, hogy mindig és mindenről rőffel mérjék a sorokat a kritiku­sok. Nincsen túl sok értelme annak, hogy közepes előadá­sokat részletező kritikával illessenek, hiszen ilyen eset­ben néhány fontos, előremu­tató jelzés több lehet, mint a hosszadalmas, de öncélú elemzés. A jóra, annak látta­tására kell ehelyett a figyel­met fordítani, s természete­sen a javítanivalóra. S van­nak más esetek is. Ha pél­dául a Csárdáskirálynőt játssza egy színház, ezt az "örök operettet* szükséges-e a kritikusnak minden eset­ben újra és újra bemutatni? Lehet-e ez esetben többet várni a kritikustól, mint­hogy az előadás újdonságait és a játékstílust tegye bírá­lat tá-gyává? Helyeselni le­het tehát azt az álláspontot, hogy a kritikusnak tudato­san törekednie kell egy-egy bemutató egészének értéke­lése mellett a legfontosabb mozzanatok kiemelésére, még akkor is, ha ezzel meg­tagadja a megcsontosodott formát és szerkezetet. Abban feltétlenül egyetér­tés születik, hogy a kritikán belül a művészek is kapják meg az alakításukra vonat­kozó tárgyilagos kritikát. Á maximalista követelmények­nek azonban — amelyek egyes művészek részéről gyakran megnyilvánulnak — nincsen létjogosultságuk. ' Félreértésekre adhat al­kalmat, hogy a színikritiká­-ól folyó vitában eddig álta­lában az optimális terjedel­mi lehetőségeket vették csu­dán számba, jóllehet a napi­'apok. amelyek ezt a műfajt kezdettől fogva pártfogásuk­ba vették, sohasem rendel­keznek korlátlan lehetősé­gekkel. Ilyen esetben, véle­ményünk szerint, a legna­gyobb fokú célszerűségre kell törekedni, a rendelke­zésre álló kis helyet leghasz­nosabban az összkép érzé­keltetésére, továbbá a ki­emelkedő és kirívó dolgok számbavételére fordíthatják a kritikusok. A napilapok elsősorban a gyors és friss tájékoztatásra rendezkedtek be és nem pótolhatnak szín­házi szaklapokat. Az ará­nyok felborítása semmi eset­re sem volna helyes, még akkor sem, ha egy-egy be­mutató precíz és summás értékelése sokkal nagyobb gond, mint a vélemény, a kritika bővebb kifejtése. l ermes~etes. den k,s helyen és minden alkalom­kor módot lehet találni a kritikai munka megjavításá­ra. mert ez közös óhaj. A lehetőségek kihasználásának szándéka bizonyára nem hiányzik a kritikusokból, de az öncélúságtól való tartóz­kodás ugyanilyen kötelessé­gük.

Next

/
Thumbnails
Contents