Délmagyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-11 / 239. szám

7 Vasárnap, 1959. október IL Disszidens magyar fiatalok kémek, terroristák hálójában Az 1956-os ellenforradalmi események során sok megtévesztett fiatal vette -nyakába* a világot azzal a nem titkolt szándékkal, hátha nyugaton jobb, hátha ott könnyebb az élet. Azóta elhervadtak azok a szó\drágok, amelyekkel Ausztriában fogadták őket, elpukkadtak azok az ígérgetések, amelyekkel a tengerentúli -vendéglátók* traktálták a magyar fiatalokat Maradtak a puszta tények, a mindennapi megélhetés szürke gondjai. Azok a nyugati toborzók, akik sáskaraj módjára lepték el az ausztriai, vagy más országban lévő lágere- • ket kiválasztották a megfelelő -emberanyagot* s a többi — csillogó életről álmodozó — fiatalt otthagyták a lágerélet bizonytalan egyhangúsága között Beszervezés különleges alakulatokba Ebben a sivár kilátástalanságban jelentek meg a nyugati kémügynökségek megbízottai, akik kihasználva a táborban élő fiatalok sanyarú helyzetét megkezdték a különféle kémszerveze lekbe való beszervezést. Minden rendelkezésre álló eszközt felhasználtak sötét céljaik érdekében. A titkosszolgálatba való toborzás mellett — legfőképpen az Amerikai Egyesült Államok megbízottai — nagy figyelmet fordítottak a magyar fiataloknak a hadsereg kötelékébe való beszervezésére. A már fentebb vázolt körülmények nagyban megkönnyítették ezt a feladatot Sok fiatal semmiféle szakmával, képzettséggel nem rendelkezett, s ezert a különféle országokba való bevándorlásnál szóba, se jöhettek, hiszen minden ország arra törekedett, hogy tanult embereket, jó szakmunkásokat szerezzen magának A csalódottság, a kiábrándultság egymás utan taszította a fiatalokat főleg az amerikai toborzok karjába, akik csábos színnel vázolták fel mindazt a gyönyört, amiben egy amerikai katonanak része van. Az ilyen akcióknál tevékenyen közreműködtek az amerikaiak által pénzelt emigráns szervezetek is. Még ma is minden ékesszólásukat íelhasználják arra, hogy az USA hadseregének fiatalokat szerezzenek. Természetesen a sok ígérgetés mellett arról elfelejtenek beszélni, hogy milyen feladatot is szánnak ezeknek az újdonsült , .amerikai katonáknak*. Nos, mi megmondjuk! A különleges amerikai alakulatokba beszervezett fiataloknak a legsötétebb janicsár feladatot szánják a háborús uszítók. Arra tanítják őket, hogyan harcoljanak hazájuk, népük, apjuk, anyjuk s testvéreik ellen. Van-e szégyenteljesebb feladat, mint harcolni az ellen a haza telién, amely felnevelt, szülő ellen, aki féltő gondoskodással ügyelt első lépéseinkre. Diverziós iskolán Az itthoni hozzátartozóknak halvány elképzelésű, sincs arról az aljas nevelésről, amelyben fiaikat részesítik. Az amerikaiak a diszszidens fiatalok hadba állításával két legyet ütöttek egy csapásra. Először: lehetővé vált, hogy a magyar fiatalok beszervezésével mentesítsék a kiváltságosok (milliomosok, bankárok, stb.) gyermekeit a katonai szolgálat alól, másodszor létrehoztak ún. különleges alakulatokat, amelyek egy hadművelet esetén a legbrutálisabb hóhérfeladatokat kapnák. Azt, hogy az USA hadvezetősége milyen nagy jelentőséget tulajdonít az öszszeverbuvált fiatalok kiképzésének, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a kiképző táborok élén magasrangú katonatisztek állnak. Például a Fort Jackson-i tábornak S. A. Costello tábornok a parancsnoka, helyettese pedig W. R. Woodword tábornok. A kiképzés hét hónapig tart. Ebből három hónap a nyelvtanulás, négy hónap pedig az alapvető fegyvernemi kiképzés. Vannak szakosított alakulatok is, ahová a fegyvernemi kiképzés után mennek a fiatalok. A kiképzés befejeztével a fiatalok nagy része nem kerül az amerikai reguláris alakulatokhoz, hanem a különleges hadviselési központ (Special Warfare DíVision) alárendeltségében működő Fort Bragg-i 77-es különleges ejtőernyős csoport' hoz kerülnek. Hozzá kell tenni mindjárt, hogy a hozzá tartozó kiképzőpont lényegében nem más, mintegy speciális diverziós iskola. Kiképzés rombolásra Az ide kerülő fiataloknak azt a szerepet szánjak, hogy háború vagy a népi demokratikus országokban -alkalmas helyiét* esetén ejtőernyővel leereszkedjenek és tevékenyen diverziós cselekményhez Kezdjenek. A különleges ejtőernyős csoportoknak ilyen esetben kétirányú feladatuk van. Egyrészt hidakat, vasutakat, erőműveket, fontos objektumokat keli felrobbantaniuk, fontos közéleti személyiségeket kell elrabolniuk és megölniük, másrészt az illető országban található ellenséges elemeket bandákba kell tömöríteniük s a bandákat irányítaniuk keli. A Fort Bragg-i táborban az állomány egy része ún. romboló kiképzést kap. A kiképzés a Fort Bragg környékén levő erdőségben folyik. Itt fahidakat, vasútvonalat helyettesítő technikai berendezéseket építenek fel, s ezeken gyakorolják a robbantás végrehajtását. A rombolók kiképzésére speciális módszereket dolgoztak ki, így például a tehergépkocsi felrobbantására. A tehergépkocsi lámpájába robbantóanyagot helyeznek, s mikor a gépkocsivezető felgyújtja a lámpát, a gépkocsi felrobban. Természetes, hogy a katonai kiképzés mellett nagy figyelmet fordítanak a hadseregbe toborzott fiatalok politikai nevelésére is. Állandóan folyik a szülőhaza elleni vad uszítás, a más népekkel szembeni gyűlölet szítása. Ebben a munkában nagy részt vállalnak a diszsziderts politikusok, akik hűségesen kiszolgálják az amerikai politikát a disszidens fiatalok politikai átgyúrásánál. Erőszak a fiatalok ellen Ez a -nevelés* azonban nincs olyan hatással, mint azt a háborúra számító amerikai körök várták. Ma már több mint két év távlatából tekintenek vissza a megtévesztett magyar fiatalok. Látják és mérlegelik azt a bánásmódot, amiben részük van. Látják és érzik, hogy emberi méltóságukat két lábbal tiporják a sárba az amerikai -bossok*. És hogy ettől a fertőtől, ettől az emberi és szellemi nyomorúságtól megszabaduljanak, egymás után követelik leszerelésüket. S mi a válasz a -demokrácia és szabadságországában ezekre a követelésekre? Bátori Józsefet, amikor kérte leszerelését, őrültnek nyilvánították, s a bolondok házába zárták. A 15 éves Nóvák Ottót — akinek nyomorát, nélkülözését használták fel a beszervezésnél —, amikor fiatal korára való tekintettel kérte, hogy engedjék ed, börtönbe zárták. Dombi László ejtőernyős válaszul egy tengerentúli támaszpontra való áthelyezést kapott. Szabadulni vágynak Íme, így folyik az amerikai mesterkedés a hazájukat meggondolatlanul elhagyó fiatalok között. Azokkal szemben, akik rájöttek, hogy hová is sodorta őket a végzet, és szabadulni akartak ettől az -amerikai életformától*, a legbrutálisabban bánnak el az amerikai demokrácia legnagyobb dicsőségére. Hiábavaló azonban ma már minden terror, minden testi és lelki kényszer, egyre több azoknak a száma, akik vállalnak minden kockázatot azért, hogy megszabaduljanak az USA janicsár hadseregétől, és ne válhassanak szennyes háborúk részeseivé. Juhász Károly Közel száz díva'os rohamodéi! a keddi szövetkezeti divatbemutatón Október 13-án, kedden este 6 órakor rendezik a szegedi kisipari szövetkezetek az őszi-téli női és férfi divatbemutatójukat a Hungária nagytermében. A legújabb hírek szerint a budapesti manekenek közel száz divatos, ízléses fazont mutatnak be. Bő választék lesz nemcsak a ruhákban, hanem a cipőkben is. Idén ugyanis a kisipari szövetkezetek fokozott mértékben törekedtek a választék bővítésére, a lakosság egyéni ízléseinek a kielégítésére. Az érdeklődök láthatják például a fővárosban nagy sikert aratott kilenctizedes kosztümöt. Tavaly még a héttizedes volt a divat. Érdekessége még a bemutatónak, hogy általában kurtábbak a szoknyák, mint korábban. A budapesti tapasztalatok szerint újból feltűnt a dupla szoknya is. A férfi divatcikkeknél általában szintén bővült a választék, mint azt a résztvevők majd láthatják. A divatbemutatón megismerkedhetnek a látogatók a legújabb hajviseletekkel is.. Ezeket a szegedi Fodrász Ktsz mutatja be, mfg a ruha- és eipőbemutatékon a szegedi női és a férfiszabó, valamint a cipész ktsz méretes részlegei szerepelnek. A bemutató alkalmával az érdeklődők meg is rendelhetik mindazokat a ruhadarabokat. melyek megnyerték tetszésüket Harrv Newston vezényli a mai filharmóniai koncertet Ma délelőtt 11 órakor kerül sorra az Országos Filharmónia szegedi hangverr seny-sorozatának második koncertje a Nemzeti Színházban. Ennek a hangversenynek egyik jeles eseménye lesz az a körülmény, hogy Harry Newston, a neves angol karmester dirigálja a Szegedi Bartók Béla Filharmonikus Zenekart. Az igényes műsor számai a következők: Purcell: The fairy Queen, szimfónia; Mozart: B-dur zongoraverseny (K. 250) és Beethoven: III. szimfónia. Harry Newston szegedi fellépése alkalmából a hangversenyen képviselteti magát a budapesti angol nagykövetség és a Nemzetközi Koncertiroda ls. Hozzászólás a vitához... Néhány gondolat a színikritikáról Szerencsés csillagzat alatt indult az idei színiévad országszerte. A színházak gazdagpbb, változatosabb és színvonalasabb műsort ígérnek, a közönség sokezres új csoportjai indulnak él a színház felé, a rendezők termékeny vitát folytatnak arról, hogy miként kell megbirkózni a szocialista-realista színjátszás problémáival, s újabban a kritikusok is a nyilvánosság elé tárják -műhelygondjaikat*. A lapokban egymás után jelennek meg cikkek a színikritika időszerű kérdéseiről, amire régesrégen nem volt példa. Az utouoi téma Kuionösen cruekes, tuszen Közismert a Kons^ruKtív KiiUKai tevenenyseg pozitív visszaiiaiasa a szinnazra, az egyes muveszekre és a Közönségre. Az is közismert, hogy ezen a térén az elmúlt evekben számos zavaró körülmény csökkentette az eredményesebb színházi munka lehetőségét — s ezért nagy fontosságú, hogy jobb sínre fektessük ezt a tevékenyseget is. Az eddigi viták bennünk is ébresztettek néhány gondolatot, ugy is mint színházi nézőkben, s úgy is mint hivatásos kritikusokban. Leginkább az tűnt fel, hogy a cikkírók általában különös hangsúllyal védik a színikritika évtizedeken keresztül kialakult hagyományos formáit, még akkor is, ha esetenkent ennek a megcsontosodott szerkezetnek a hátrányairól is kénytelenek beszélni. Alig lehet találkozni olyan hanggal, amely ezt a szigorú keretet feszegetné. Márpedig számolni kell azzal, hogy ez a forma nem minden esetben felel meg a kritika újabb feladatainak. Mire gondolunk? Arra, hogy a kritikusnak valóban el kell igazítani a nézőt a mű megítélésében és irodalomtörténeti helyének kijelölésében, valóban meg kell mondani, hogy a rendezői felfogás és gyakorlat miként járult hozzá az eszmei mondanivaló hiteles érzékeltetéséhez és a játék felépítéséhez, s arra is helyet kell hagynia, hogy bírálat tárgyává tegye a színészi alakításokat. Ezeknek a részeknek az arányát azonban nem lehet előre megszabni. Azt minden esetben az adott körülmények diktálják — Lapunk egyik legnépszerűbb rovata a "Segítsünk egymáson*. Legalábbis a szerkesztőségünkhöz érkezett levelekből ez derül ki, tudniillik legtöbb levélíró panaszát a "Segítsünk egymáson* rovat részére küldi be. Jó néhány javaslatot, közérdekű és egyéni panaszt közöltünk már e rovatunkban, s igen sok javaslat megvalósult már. A legtöbbet azonban nem tudtunk* figyelemmel kísérni. Ezért határoztuk el, hogy érdeklődünk néhány panasz után, megnézzük, mit tesznek az illetékesek a "Segítsünk egymáson* rovat panaszaival. Ez évben, augusztus 1-én közölt lapunk egy összeállítást. Ebben Mihajlovics István "Rendezzék a gyalogosforgalmat a hídon* című cikkében kifogásolta, hogy össze-vissza járnak a gyalogosok a hídon, de ez nem is csoda, hiszen a forgalmat irányító jelzőtáblák kifakultak, s lehetetlen elolvasni. Ellenőriztük, vajon törlént-e azóta valami. A hídon sajnos semmi, ugyanúgy. mint a cikk megjelenése előtt, össze-vissza, szabálytalanul közlekednek a gyalogosok. A jelzőtáblák ügyében felkerestük az I. kerületi tanács építési és közlekedési csoportját, ahol azt a felvilágosítást kaptuk, hogy megrendelték már s előreláthatólag rövid időn belül — még ebben az évben — rendeltetési helyükre kerülnek. Mi tortént a „Segítsünk egymáson64 rovat panaszaival? Nyelvet tanulnak a fodrászok 9 Bosszantás helyett cserelakás © Megbüntetik a szabálysértő fuvarosokat Ugyanebben az összeállításban — augusztus 1-én — a Mátyás téri szociális otthon lakói a csendrendelet megrontói, a MÁV Petőfi Sándor Művelődési Otthona zenekarának hangos játéka ellen emeltek szót A művelődési otthon igazgatója, Ördögh János elmondta, hogy a cikk megjelenése után a környék legnagyobb megelégedésére leszerelték a hangszórókat, a zenekar fúvós-tagjai pedig hangszűrőkkel játszanak. F.zt az intézkedésüket — mint ahogy ördögh János mondta —, nemcsak a szociális otthon idősei fogadták nagy örömmel, hanem a környék dolgozói is. A következőkben az augusztus 13-án közölt "Segítsünk egymáson* összeállításunkról lesz szó. Ebben P. R.-né javasolta — tekintettel Szeged nagy Idegenforgalmára —, hogv ne csak a kereskedők, hanem a fodrászok is tanuljanak nyelveket. A Fodrász Vállalat figyelembe vette P. R.-né javaslatát. Már az idei szabadtéri játékok idején üzletei kirakatában jelezték, milyen nyelven, beszélnek az üzletben, de nyelvtanfolyam indítására már nem volt idejük. De az elkövetkező hónapokban • Nemes József igazgató állítása szerint az érdeklődő fodrászok részére indítanak nyelvtanfolyamot. Kónya Ilona, a Hungária kerthelyisége előtti járda állapotát kifogásolta. Panaszára Havalecz Istvánnétól, a Hungária vezetőjétől kértünk választ. Az igazgatónő elmondotta,- hogy már a cikk megjelenése előtt megrendelték az Útépítő Vállalattól a járda javítási munkáját. sajnos azóta nem tudták elvégezni. De most, az általános felújítás során kijavítják, helyesebben a köves gvaloeiárdát aszfalttal cserélik ki a kerthelyiség előtt is. És most lássunk egy egyéni panaszt, özvegy . Simon Jánosné a házigazdája cselekedete miatt emelt szót. Ugyanis az a Földműves ut* ca 12 számú házában lebontatta Simonék éléskamráját, s amikor újra felépíttette, nem adta vissza nekik. Simon Jánosné panaszának közlése után egy hétre a házigazda a Szent Mihály utca 5 számú házban ajánlott fél Simonéknak cserelakást. Ez sokkal ideálisabb, mint az előző volt, hiszen a szobakonyha mellett van éléskamra, s nagy udvara is van, ahol a - gyermekek nyugodtan játszhatnak. De legnagyobb előnye: a ház — amelybe Simonék költöztek — az Ingatlankezelő Vállalat tulajdona. Szeptember 21-én a "Segítsünk egymáson* rovatban Kerekes István MAV nyugdíjas a fuvarosok uzsorájáról szólt, s elmondta hogy a két MAV TÜZÉP-teleprő! is a megengedettnél sokkal drágábban szállítják haza a tüzelőt. Vukics Gézáné, a városi tanács építési és közlekedési osztályának előadója Kerekes István észrevételével kapcsolatban elmondta, hogy az írás megjelenése után a tanács építési és közlekedési osztálva, az Autóközlekedési VáHalat ellenőre és a rendőrség a MÁV TÜZÉPtelepeknél is ellenőrizte a fuvarosokat. Sajnos, több szabálytalansággal találkoztak. A fuvarosok menetlevél nélkül közlekedtek, ezenkívül még mindig jóval többet kérnek a megszabott árnál. A rendbontó fuvarosok ellen megindult az eljárás, s reméli, ennek lesz eredménye. nevezetesen: a bemutatott mű értéke és társadalmi fontossága, a rendezői törekvés korszerűsége és a mű eszmei mondanivalója érdekében vállalt alázatos színészi játék jelenléte vagy hiánya. Ez számunkra minden más mozzanatnál fontosabb! Es menjünk tovább! Célszerűtlen lenne a színikritikában mindent egy kalap alá venni. Vannak műfaji különbségek, közismert és kevésbé ismert drámák, s természetesen van műsorpolitika is. Ezektől a fontos dolgoktól sohasem függetlenítheti magát a kritikus. Nálunk Magyarorszákialakult szokás, hogy &on minden bemutatót egyenlő mértékkel kell mérni, pedig vannak feltűnő értékbeli különbségek, melyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, sem a terjedelem megítélésénél, sem a bemutatóban fekvő munka elbírálásánál. Túlzott tehát az a színházi követelmény, hogy mindig és mindenről rőffel mérjék a sorokat a kritikusok. Nincsen túl sok értelme annak, hogy közepes előadásokat részletező kritikával illessenek, hiszen ilyen esetben néhány fontos, előremutató jelzés több lehet, mint a hosszadalmas, de öncélú elemzés. A jóra, annak láttatására kell ehelyett a figyelmet fordítani, s természetesen a javítanivalóra. S vannak más esetek is. Ha például a Csárdáskirálynőt játssza egy színház, ezt az "örök operettet* szükséges-e a kritikusnak minden esetben újra és újra bemutatni? Lehet-e ez esetben többet várni a kritikustól, minthogy az előadás újdonságait és a játékstílust tegye bírálat tá-gyává? Helyeselni lehet tehát azt az álláspontot, hogy a kritikusnak tudatosan törekednie kell egy-egy bemutató egészének értékelése mellett a legfontosabb mozzanatok kiemelésére, még akkor is, ha ezzel megtagadja a megcsontosodott formát és szerkezetet. Abban feltétlenül egyetértés születik, hogy a kritikán belül a művészek is kapják meg az alakításukra vonatkozó tárgyilagos kritikát. Á maximalista követelményeknek azonban — amelyek egyes művészek részéről gyakran megnyilvánulnak — nincsen létjogosultságuk. ' Félreértésekre adhat alkalmat, hogy a színikritiká-ól folyó vitában eddig általában az optimális terjedelmi lehetőségeket vették csudán számba, jóllehet a napi'apok. amelyek ezt a műfajt kezdettől fogva pártfogásukba vették, sohasem rendelkeznek korlátlan lehetőségekkel. Ilyen esetben, véleményünk szerint, a legnagyobb fokú célszerűségre kell törekedni, a rendelkezésre álló kis helyet leghasznosabban az összkép érzékeltetésére, továbbá a kiemelkedő és kirívó dolgok számbavételére fordíthatják a kritikusok. A napilapok elsősorban a gyors és friss tájékoztatásra rendezkedtek be és nem pótolhatnak színházi szaklapokat. Az arányok felborítása semmi esetre sem volna helyes, még akkor sem, ha egy-egy bemutató precíz és summás értékelése sokkal nagyobb gond, mint a vélemény, a kritika bővebb kifejtése. l ermes~etes. den k,s helyen és minden alkalomkor módot lehet találni a kritikai munka megjavítására. mert ez közös óhaj. A lehetőségek kihasználásának szándéka bizonyára nem hiányzik a kritikusokból, de az öncélúságtól való tartózkodás ugyanilyen kötelességük.