Délmagyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-11 / 239. szám

3 Vasárnap, 1959. október 11. Teljesítik megbízatásukat Munkához fogott a kenderfonógyár V-ös párt-alapszervezetének újraválasztott vezetősége Sok éve dolgozik már Ab- js elmondjuk a hibákat, nyek javítását kérték. Az új rahám Vincéné a Szegedi araikét megtudunk, ők is tá- _ vezetőség kérésére az ügy­Kenderfouógyárban. A íel- jékoztatnak, ho'gy miben ké-"ben már jártak az üzemben szabadulás után nagy dol- rik a pSrtszervezet segítse- szakértők, s további vizsgá­sok történtek itt »: sokat gét Én például csaknem na- latok is következnek, hogy fejlődött a gyár, egyre ja- ponta beszélgetek a kötélve- megállapítsák, mi a teendő, vult a dolgozók munkakö- ró üzem telepvezetőjével. Szíjgyártó Sándorné, aki rülménye és élete. A kötél- Ha néha nem is értünk nyugdíj előtt áll, nem* bírja verő üzemrész, kint a Tol- egyet akár vele, akár má- a nehezebb munkát, jobb buhin sugárúton — ahová sik műszakival, elvtársi vi-* beosztást kért s még le­néhány hónapja helyezték tában tisztázzuk az ügyeket, hetne sorolni a kéréseket, —, szintén nem a régi már. érvekkel győzzük meg egy- melyekkel már eddig is fel­Abrahámné, ez az egyszerű mást. keresték a munkások a párt­munkásasszony, aki most a A taggyűlési határozat szervezetet. De nemcsak ez keresztorsózó gépen dolgo- egy másik pontja arról szólt, a néhány tette van az új ve­zik. talán még gyorsabban hogy törődjék többet az új zetőségnek. Hosszú idő után növekedett tudásban, aka- vezetőség a dolgozók ügyes- érdekes, rövid közlemények­ratban. a szépülő életünk bajos dolgaival. Ezekkel kel újra megjelent a fali­irár.ti lelkesedésben, mint a most már rendszeresen fog- újság, összehívták a pártta­többiek. A korábban kár- lalkoznak. gokat, s személy szerint ki­toló-, s most keresztorsózó — Jelenleg azon is fára- jelölték feladataikat Az új munkásnő éveken át tanult, dozik a pártvezetőség — pártvezetőség munkájához s mint propagandista tánf- mondotta Ábrahám Vincéné tartozik még egy KISZ-cso­totta munkástársait és 6 is —, hogy valamilyen módon port szervezése is. Becsület­tanult tőlük. Azok pedig megoldjuk az Itteni ebédel- tel, a kommunisták és pár­megbecsülték a velük min- tetést Most ugyanis még tonkívüli dolgozók bizalmá­dig együtt érző, s a munká- bejárnak a kötélverő üzem hoz méltóan látott tehát ne­ban becsületesen helytálló munkásai a központba, azaz ki a kenderfonógyár kötél­társukat. a kenderfonógyár ebédlőjé- verő üzemének új pártveze­• be. Többször is megesik, tősége a feladatok megvaló­. ... hogy nem jut ebéd, vagy sításóhoz. Nem volt tehát magiepe- csak keveset kapnak. Meg- ÍT . . , . _ tes, hogy alig három hete oldást keresünk az igazgató- érz«n- bfznak ben­Yv, *Zem k0™nl5táinak sággal, hogy hozzák ki ebbe i" ~ Ábrahám Vmcénére esett az üzemrészbe ^ az ebédet dotte Ábrahámné elytarsnő. valasztasa: párttitkár lett a — Ezért nem sajnáljuk a kötélverő üzemben. A veze- * fáradságot, ha bármilyen tőséget újraválasztó taggyű- ... .,_ munkáról is van szó. Szeret­lésen nem fukarkodtak a J£**?írgfl Tervel az nénk úgy do,?ozni- hogv kommunisták a korábbi ve- Vf8 -ÍF^^Jg^" minden munkás megbecsü­zetőeég munkájának bírála- "V ^^w^tt kiérdemeljük; tában a hibák felsorolásé- tak' A dolgozok egyes mun­^T'a jav^ok S£. kahelyen a ^unkakörülmé- Kolosra, Béla Mind a húszan ott voltak az alapszervezet tagjai, s csaknem valamennyien fel­szólaltak. Az V-ös pártalap­szervezet újraválasztott ve­zetősége, s köztük az új titkár, Ábrahámné elvtársnő bőven kapott útravalót * Három hét nem nagy idő. Nem is igen akartam kér­dezni. hogy milyen említés­re méltó munkát végeztek ezalatt De kérdezetlenül ls meg kellett hallanom, amit Puskás elvtárs, az egyik mű­vezető jegyzett meg: — Ugy hiszem, jól együtt tudunk majd dolgozni a párttitkárral és a vezetőséggel Ábrahámné elvtársnő már többször felkeresett engem és más műszaki vezetőt is, ha hibát látott, vagy a mun­kások panaszkodtak valami­re. Ugy gondolom, ez a he­lyes. r ízlés és világnézel Lám* a három hét alatt máris tőrtént valami — s nem ls olyan kis dolog. Ja­vult a kapcsolat a pártszer­vezet és a munkások, vala­mint a gazdasági vezetők között. Ezek után bátran kérdezősködtem az új párt­titkártól. Nem jöhetett za­varba, hiszen nem töltötte hiábavalóan a megbízatása óta eltelt néhány hetet. — Az első napokban meg­kezdtük a taggyűlési határo­zat végrehajtását — mesélte Ábrahámné elvtársnö. — Eb­ben szerepelt a szorosabb kapcsolat megteremtése a műszakiakkal is. Ez mind a két fél száméra hasznos. Mi Sok közhasználat! cikket értékelt le ismét a Belkereskedelmi Minisztérium A Belkereskedelmi Mi- a 25-ös Széchenyi téri gyü­nisztérium ismét több élei- mölcsbolt miszer, ruházati, kultúr és Ruházati cikkek közül né­vasmúszaki cikket értékelt hány gyapjú méteráru, fé­le. sűs és kártolt szövet lett Október 12-től, tehát hét- °lc«óbb- Érdemes megemlí­főtől kezdve már otosóbb I*™;, hogy a gyapjútakarók lesz a fúszerüzletekben a közül ? 415 forintos »Zsó­"Koffi* babkávékeverék. Az í1®" elnevezésű 280 forint eddigi 10 forint helyett 5 Iett­forintért árusítják. Hasonló­an csökkent a "Lottó* ka­Ezen kívül lenker méter­áru, kötött alsó- és felső ru kaókávé is, 4,30 helyett 1,50 házati cikk, férfi téli- és az új ára. Lényegesen ol- átmeneti kabát, öltöny, za­csóbb lett néhány konzerv- kó, női kabátok, kosztüm, áru. Itt elsősorban a szil- ruha, alj, blúz, gyermekka­vakészítmények: a befőtt, a bát, fiúöltöny, férfi, női és rumos-, az ecetes-, a fű- gyermekcipő érát 2-től 50 szerezett darabos- és rumos- százalékig szállították le Körcikkek közül olcsóbb ára is közel 50 százalékkal Iett az ir°n, az iskolatáska, csökként. írószerek, játék, optika és Szegeden a kereskedelmi fotószerek. Vasműszaki áru­osztály kijelölt helyen áru- nál, hogy csak a leglénye­sítja a leértékelt konzerv- gesebbeket említsük, kerék­árukat, így az Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalat 7­es (Széchenyi (rókusi), 32-i pár- és motorkerékpár-al­téri)7 12-és kérészek, csillárok, lemez­(Tolbuhin játszók olcsóbbak. A 3900 sugárúti), 46-os _ (petőfi tele- forintos magnetofon 1500, pi), 53-as (Indóház tér), 62­es (Szilléri sugárút) árudái­az SL 361-es jelzésű, 2050 ban. Árusítja ezenkívül a forintos lemezjátszó 1050 fo­110-es Klauzál téri Cseme- rint. ge, a földmüvesszövetkezetl árudák közül az l-es, petőfi­telepi, a 2-es mihályteleki és E gy újmódi frázis azt tartja: ízlések és po­fonok különbözők. Nos, ami a pofonokat illeti, azt most elhanyagoljuk, de anhál inkább érdekel ben­nünket az ízlés sokfélesége, különbözősége és lényege. Az idézett szólás, bármeny­nyire hevenyészett is, tar­talmaz igazságot Az ízlés első látszatra szinte annyi, amennyi az ember. Indul­junk ki apróságokból! Egyik embernek a kék szín ked­ves szobája falán, a másik­nak a drapp; az egyik a ke­rámiát kedveli, a másik a porcelánt; van, aki szűk nadrágban jár és van, aki háromgombos zakót hord mellénnyel. Ez mind-mind az ízléshez tartozik, s ha erre vonatkoznék az idézett szólás, egy szót sem érde­melne. Teljesen egyéni do­log ez és nincs semmiféle társadalmi jelentősége. Va­lamit elárul ugyan az em­berről az efféle ízlésbeli ap­róság is, de ez inkább a szokág, a divat és az élet­kor függvénye, mint az egyéniségé. Olcsó és gyors következte­tésként kínálkozik ezek után az a kijelentés, hogy ilyen­formán az ízlés teljesen mellékes egy ember, egy közösség, egy társadalom szempontjából — de hiszen éppen ezzel az elhamarko­dott ítélettel kívánunk vi­tába szállni. Az a körülmény, hogy ki miként rendezi be lakását, vagy milyen nyakkendőt köt a ruhájához, egy lapon szó­ba se jöhet az ízléssel ugyancsak összefüggő egyéb természetű dolgokkal, mint például azzal, hogy milyen képeket helyez el szobája falán, mit olvas, mit kedvel a moziban és a színházban. Ki tagadhatná, hogy a kul­turális ízlés például már korántsem ilyen kis fajsúlyú dolog? R agaszkodjunk ismét példákhoz. Vegyük azt az esetet, hogy az Optimista tragédiát játssza a színház. Egyes embercso­portok, társadalmi kategó­riák lelkesednek érte, mások fanyalognak tőle vagy meg se nézik. Akad ember, aki nem tudja letetnni az Uj ba­rázdát szánt az eke című regényt, mert teljesen azo­nosul vele, s akad olvasó, aki az első fejezet után ab­bahagyja. Ezrek rajonganak Picassóért, Aragonért, s há­nyan elfordulnak tőlük! Mi­ért van az, hogy ezek a nagy művek és művészek nem egységes fogadtatást váltanak ki az emberekből? Ha megkérdeznénk őket, így felelnének bizonyára: "Ké­rem, nekem tetszik* — "Kérem, nekem nem tet­szik* Itt vagyunk hát is­mét az ízlésnél, ami csak látszatra áll a tetszik-nem tetszik lehetőségéből, illetve Jelentőségéből. Ezekben az esetekben az ízlés több Értékes gyűjteménnyel gazdagodott az újszegedi füvészkert A Szegedi Tudományegye­tem újszegedi füvészkertje a világ minden tájéval tart fenn tudományos kapcsola­tokat és értékes cseréket bo­nyolít le. Ennek keretében a napokban kedves küldemény érkezett a csehszlovákiai Li­berec város füvészkertjéből, ahova előzőleg indiai lótuszt küldtek. Most viszonzáskép­pen orchidea-gyűjteményt küldtek Szegedre. A húsz különféle fajtából álló össze­állítást cserepekben küldték, ami azért is igen örvende­tes, mert a magról való ne­velés Igen nehéz és csírázta­tasa kockázatos. Az újszege­di füvészkertnek voltak ugyan orchideái, de ezekkel a fajtákkal nem rendelke­zett, ezért igen hasznosan gyarapítja az itteni gazdag állományt A libereci orchideákat meg­tekintették a lapunk ven­dégeként Szegeden tartóz­kodó brnói csehszlovák új­ságírók is, akiket dr. Gre­guss Pál Kossúth-dijas pro­fesszor, az egyetemi füvész­kert igazgatója és Novotni János, a füvészkert telepve­zetője kalauzolt végig az állandóan fejlődő, értékes, szépen gondozott gyűjtemé­nyen. Ennek során megemlí­tették, hogy a csehszlovák küldeményen kívül ugyan­csak a napokban tízféle, nagyon ritka fenyőmagot kaptak az Ausztráliához tar­tozó Tasmaníából. Az újsze­gedi füvészkert ugyanis ki­emelkedő fenyőgyűjtemény­nyel rendelkezik, mintegy százféle fenyőfa található itt E ritka fenyőmagvak, ame­lyeket itt ültethetnek el, még tovább növelik e gyűj­temény hírnevét. Megnyílt a Kanadai Haladó Munkáspárt kongresszusa Torontóban pénteken meg­nyílt a Kanadai Haladó Munkáspárt hetedik kong­resszusa. Tim Buck, a párt főtit­kára beszámolójában meg­állapította, a békés együtt­élés politikájának megvaló­sítása létkérdés Kanada számára, mivel csak így ér­het véget a munkanélküli­ség és a népgazdaság hideg­háború okozta egyoldalú fej­lődése. Tim Buck felhívta a kanadaiakat, támogassák Hruscsovnak az általános és teljes leszerelésről szóló ja­vaslatát, ugyanakkor bírál­ta a kanadai kormányt és a burzsoá politikai pártokat, mert képtelenek helyesen képviselni Kanada nemzeti érdekeit. Jelentkezés ápolónőképző tanfolyamra Az országos Korányi TBC intézetben 1959. november elsejével Induló kétéves re­habilitációs ápolónőképző tanfolyamra jelentkezhetnek azok a 18—34 éves, az ápoló­női pálya iránt hivatást ér­ző nők, akik tuberkulózis­ból meggyógyultak, érettsé­gi bizonyítvánnyal rendel­keznek, vagy legalább az ál­talános Iskola nyolc osztá­lyát elvégezték. A kiképzés munka mellett folyik. A felvétel időpontjától kezdve az ápolónő-növendékek ha­vi 800 forint illetményt és 30 százalékos veszélyességi pótlékot kapnak. A pályá­zók kérvényt, önéletrajzot és egészségi állapotukról szakorvosi bizonyítványt küldjenek az országos Ko­rányi TBC intézet igazga­tósága (Budapest XII., Pi­henő út 1.) címére. A je­lentkezés határideje folyó év október 17. szimpla konvencionális ál­lásfoglalásnál — abban ben­ne van az azonosulás vagy az elzárkózás, az egyetértés vagy a tiltakozás is. Már­pedig hogyan tiltakozhatna egy ember Visnyevszkij vagy Solohov, Picasso vagy Aragon ellen, mikor nem is ismeri? Műve vagy művé­szete kerül ilyen esetekben szavazásra, s annak is leg­főbb lényege: eszmeisége, világnézete. Meg kell mon­dani, hogy nemcsak a hala­dó írókkal vagy művészek­kel van így a világ — hi­szen ha szavazásra kerülne a sor, ők kapnák a több "tetszik—et a világ művé­szeti és irodalmi közvéle­ményétől — de így van a retrográd Írókkal, művé­szekkel is. Nekik is van pártjuk és ellenzékük az íz­lés, tovább menve a világ­nézet dolgában. Ázon nem kell fáradozni, hogy a két ízlés képviselői­nek táborát erőben össze­mérjük — ez már önmagától megtörtént a világban. In­kább annak szenteljünk fi­gyelmet, hogy van-e az íz­lés ilyenfajta megoszlásában valami szabályosság, tör­vényszerűség, vagy ez mind­össze véletlenség, a szub­jektumok szeszélyének ered­ménye. A kérdés igen kézenfekvő. Amikor valaki ír, alkat, már eleve kialakult, meghatáro­zott ízlésre és világnézetre épít, azokéra, akikből kö­zönségét várja. Egy időben élt és dolgozott Móricz Zsigmond és Herczegh Fe­renc, egyikük művei a nép legkedvesebb olvasmányai voltak és maradtak, mási­kuké a kispolgárságé. Ezen a ponton pedig visszafordul a fent idézett frázis "igaz­sága*, hiszen éppen az íz­lésben rejlő közös vonások­nak ad nagy nyomatékot az utóbbi példa. Éppen az vi­lágosodik meg, hogy az em* berek társadalmi elhelyez­kedése és ebből fakadó vi­lágnézete döntő hatással van ízlésükre és a legfontosabb kérdésekben meghatározza azt Nevezzen meg valaki osztályhűségében szilárd munkást, aki — általános intelligenciát feltételezve — nem szereti József Attila verseit, akinek ízlése eltérne ebben a dologban a mun­kásosztály általános ízlésé­től! Ugye nem megy? Leg­alább ilyen nehéz azonban burzsoát találni, akinek íz­lése szerint való volna ugyanez az életmű. V alaki azt mondhatná erre a gondolatme­netre, hogy vulgáris, s minden bizonnyal azt hoz­ná fel bizonyítéknak, hogy ez csupán az élő, vagy a közelmúlt irodalmának, mű­vészetének megítélésében adódó természetes vita és ellenkezés következménye. Igenám, de éppen ez a vita ad sok tapasztalást a té­mához. A klasszikusok ér­tékítéletét többé-kevésbé teljes megegyezéssel elvé­gezte a haladó emberi­ség, s hogy Shakespeare, Goethe vagy Tolsztoj éppen úgy megfelel a mai ember általános ízlésének, legyen az munkás, értelmiségi vagy kispolgár, sőt burzsoá, az abból fakad, hogy eszméik ma már általánosan elfoga­dottak, sőt mi több, az em­beriség javára megvalósul­tak. Miért kellene tartóz­kodnia a polgárnak éppen azoktól az íróktól, akik a polgári haladás nagy hívei voltak? S miért kellene tartózkodnia ugyanettől a munkásnak, aki tudja, hogy minden megelőző haladó irodalom és művészet egy láncszem volt a maihoz? A kérdés itt csupán azon for­dul meg, hogy tovább akar-e menni ennél az egyes ember vagy egy osztály. Az, ami manapság ilyen egyszerű, koronként ugyan­olyan bonyolult volt. Az, ami a mai Irodalom és mű­vészet munkásai esetében olyan élesen vetődik fel. hasonlóan került napirend­re Heine. Mikszáth, Anatole Francé vagy Gogol korában is. az akkori közvélemény­ben. Időnként akadtak ugyan rendszerek és politikai szö­vetségek, amelyek ezt a ki­alakult és az emberiség ál­tal jóváhagyott Ítéletet meg akarták változtatni — gon­doljunk csak Heine esetére, a német fasiszták által tör­tént meggyalázására —, de az nem maradhatott állan­dó és végleges. S ebben a folyamatban is megfigyelhe­tünk egy törvényszerűséget. Az emberiség éppen azért, mert többségében a társa­dalmi haladáshoz igazítja ízlését, egyetlen olyan író­nak, művésznek sem adott, klasszikus világrangot, aki a haladás ellen, vagy közöm­bös célokra pazarolta ere­jét és tehetségét Saját ko­rában és saját táborában lehetett valaki "nagy* idő­legesein enélkül is, de az idő ás a haladás a felejtés ködébe burkolta. S hogy ez a jövőben is így lesz, arra éppen a haladó társadalmi kategóriák ízlésének alap­vető közös vonásai nyújta­nak garanciát M ár eljutottunk odáig, hogy az ízlés és vi­lágnézet egy úton járnak. Az eddigiek­ben azonban meglehetősen leegyszerűsítve került szóba a két fogalom összefüggése, mintha csak a világnézet­ben és ,az ízlésben két vég­let két "tiszta típus* lé­teznék. Az'élftből tudjuk, hogy nem így van. Átme­neti esetek sokaságát tud­juk regisztrálni. Az egyre terjedő új vi­lágnézet nem marad hatás­talan azok ízlésére és gon­dolkodására sem, akik egyéb­ként tudatosan idegenked­nek attól, hiszen nap mint nap éri őket olyan benyo­más, amely erre segíti ízlé­süket. Ugyanakkor a szocia­lista meggyőződésű és világ­nézetű emberek egy része sem mondhatja magáról ka­tegórikusan, hogy ízlése — s különösen kulturális és művészeti ízlései — mentes a polgári és kispolgári "ha­gyományoktól*. Mindez bi­zonyos mértékig képzettség és általános műveltség dol­ga is az elsőrangúan foijtos világnézet mellett Az ellen­ben bizonyos, hogy az új világnézet térhódításával egyidőben új ízlés van szü­letőben, amely minden elő­zőnél magasabbrendű és tisztább. Ennek szülője pe­dig a tudásban, műveltség­ben egyre gyarapodó mun­kásosztály, amely új értel­met ad a szépnek és jónak — mint filozófiai fogalmak­nak is! — s kialakítja az új— ízlésbeli normát törté­nelmi küldetésének teljesí­tése során. ízlésének egy­szerűségével, tisztaságával és előremutató jellegével nagy hatást gyakorol a kul­turális és művészeti törek­vésekre és az alkotási fo­lyamatra is. Társadalmi szerepének ez az egyik leg­fontosabb oldala. Az a felnőtt, aki manap­ság Crockért, Kurtz Mahlert vagy Baniczkinét olvas, s nem irodalmi tájékozatlan­ságból, hanem tudatos ro­konszenvből, — mosolyra fakasztja a jófzlésű, igényea embereket. Azt is megmo­solyogják azonban, aki nem igazította ízlését az újabb kor és világnézet emberei­nek nagy-nagy családjáéhoz és "fenntartással* fogadja a haladó kor szellemóriásai­nak, mondjuk Adynak, Jó­zsef Attilának, Brechtnek, Aragonnak, Solohovnak nagyértékű művészi mun­káit B izonyossá vált — s erre változó korok és egymást köve­tő társadalmi kategó­riák a tanúk —, hogy a haladó osztályok mindig új és magasabbrendű ízlést hoztak s ez minden esetben új és minden esetben forra­dalmi világnézetre épült Nem lehet kétséges, hogy a mai ember, ha csalhatatla­nabb és tisztább ízlésbeli álláspontra akar helvezked­ni, csak a leghaladóbb vi­lágnézei seeftségével érheti azt el a szüntelen művelő­dés mellett. Simon István

Next

/
Thumbnails
Contents