Délmagyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-09 / 237. szám

5 Péntek, 1959. október 9. Mikor jut el az ember a világűrbe? A víz felett úszó légpárnás hajó Egy hónappal ezelőtt a hordszárnyas siklóhajókról írtunk, mintegy bemutatva, hogyan igyekeznek a szer­kesztők a hajók sebességé­nek növelésére. Ezt úgy igyekeznek elérni, hogy a légpárnás siklóhajó működé­sének alapelve azon a felis­merésen alapszik, hogy a hajótest alá nagy nyomással benyomott levegő jelentős felhajtó erőt hoz létre és — ha a levegő túlzott elszöké­A képen látható SR—NI hajóban egy 435 lóerős re­pülőgépmotor van, amely a légpárna fenntartására és körülbelül 45 km/óra sebes­ségű hajtásra alkalmas. A hajó mintegy 3,5 tonna. Mióta eljutott hozzánk a világraszóló hlr, hogy 1939 október 4-én mesterséges holrlat lőttek fel a Szov­jetunióban, amely tipikus Föld—Hold útitárs, amely egyaránt megkerüli a Föl­det és a Holdat, egyre többen kérdezik Szegeden ls: valón mikor jut cl em­ber a vllágűfbet A sze­gedi érdeklődőknek Nagy Ernőnek, a Technika rima lap cikkírójának szavaival válaszolunk. Rengeteg zöldséget írtak és mondottak ezzel kap­csolatban Nyugaton. Időn­ként azzal vigasztalják ma­gukat egyesek, hogy az em­ber fellövése és visszatéré­se még a Szovjetunióban sem sikerült, s bár ezen nincs csodálkozni való — mint ezt az illetékes tudó­sok szójából hallottuk —, időnként egy-egy kacsa mégis felszáll valamely so­ha nem létezett szovjet em­berkísérletről. Az ember űrrepülése sokkal komo­lyabb probléma — erről Hruscsov elvtárs ls emlí­tést tett egyik USA-beli be­szédében semmint hogy az űrrepülés első két esz­tendeje megoldhatta volna! Két irányban kell a kér­dést tisztázni: a technikus és a kísérletet végrehajtó ember vonatkozásában. Ez­úttal az orvosoknak és a mérnököknek rendkívül szoros együttműködéssel együttesen kell megterem­tenie mindazt, ami lehető­vé teszi, hogy az első űrre­pülő ember csaknem töké­letes valószínűséggel épség­ben vissza is térjen útjáról. A technika vonalán a visszatérési eljárás kialakí­tása és lehetőleg az ember­től független programvezér­léses megoldása a legfonto­sabb, az élettani vonalon pedig újabb meg újabb ál­latkísérletek és földi em­berkisérletek visznek köze­lebb a megoldáshoz. Min­denesetre egyelőre még ne gondoljunk IBUSZ-uta­zásra a Holdba.w Egyébként ls ember le­gyen a hátán (mert ha­nyattfekve bírja legjobban a gyorsulást) akit fellőnek. Hiszen a legvadabb múre­pülésben sem lépnek fel akkora gyorsulásváltozá­sok, mint amekkorákat itt az induláskor és a lassulás­kor el kell szenvednie az űrrepülőnek, s közben na­pokig, vagy hetekig a súly­talanság állapotát -élvez­heti* (vagy átkozhatja), mert a kísérleti alanyok reakciója eddig merőben eltérő volt). Ha ezek után azt mondom* hogy valóságos élettáni mértani tudománynak kell kialakulnia az elkövetkező évek során, akkor nyilván arra gondolok, hogy az ember visszatérésének megvalósítása tömérdek műszaki feltétel meg­valósulását Igényli s abban mindenki bizonyos lehet, hogy — legalábbis a Szov­jetunióban — felelőtlenül nem játszanak az annyira értékes emberélettel. Ugy hiszem, hogy másfél, három óv távlatában reális az ember visszatérése közeli mesterséges holdakról, sőt már ez év végén, vagy a Jövő év első felében elkép­zelhetőnek tartom a bal­lisztikus rakéta kísérleti fülkéjében fellőtt ember visszahozását. hajótestet kiemelik a vízből, hogy ilymódon megszabadul­janak a káros hullám-ellen­állástól, 8 a leküzdésére szükségei teljesítmény-vesz­teségtől. Képünkön most egy me­rőben új és igen jelentős ta­lálmányról számolunk be: a légpárnán haladó, lebegő siklócsónakról, amely tulaj­donképpen a vízzel már közvetlenül nem is érintke­zik és amelyet — akár a Pál-féle légpárnás köszörűt — az alátéttől (Jelen esetben a víztükörtől) nagy nyomású légréteg választ el. Az angol Saunders—Roe hajóépítőgyár által készített sét alkalmas szerkezet-ldala­kítással meg tudjuk gátolni — aránylag kis motortelje­sítmény árán igen Jelentős terhelés viselésére alkalmas (a légpárnás köszörű műkö­dése is ezen a felismerésen alapszik, sőt a Ford-féle lég­párnás autó ls ugyanezt a jelenséget hasznosítja). Minthogy a hajótest nem merül a vízbe, látszólag azt hlhetnők, hogy repül. Repü­lésről azonban a szó igazi értelmében nincs szó, mert a hajó nem hagyhatja el a saját maga által létrehozott légpárnát, a légpárna ma­gassága pedig a hajó mére­teinek függvénye. Vízen a tűz ellen ... A Walesben megépült nagy angol petróleumkikötő tűzoltósága számára készül ez, a ma még csak rajzon bemutatható úszó tűzoltó­állomás. A kétúszós oltóbe­rendezést két dieselmotor hajtja és fordulékonysága Igen nagy, úgyhogy a töm­lőkkel a tűz fészkéhez bár­hol oda lehet férni. Kilenc darab 10,2 centiméteres töm­lő percenként 14 000 liter vizet, vagy 37 000 liter oltó­habot zúdíthat az égő ha­jóra. A száguldó Csillog A szovjet "Zvjezda* (Csillag) versenyautót elsősorban az jellemzi, hogy szivar alakú teste rendkívül alacsony. A földtől számított magassága mintegy 70 centiméter és ve­zetője háton fekve helyezkedik el a kocsiban. A motor lökettérfogata 250 köbcentiméter. A versenyautóval órán­ként 180 kilométeres sebességet lehet elérni. A jövő feltételezett közlekedési eszközei A nagyvárosok közlekedésének jö­vője joggal fog­lalkoztatja a vá­rosépítés és váro­si közlekedés szakembereit A legjobb megoldás keresése hossza­dalmas feladat, s nem is biztos, hogy létezik va­lóban jó megol­dás (különösen régi városok ese­tében!). A cél: a köz­lekedés gyorsí­tása, a jármű­vek szállító tel­jesítményének nö­velése. Még ha ma a repülőgép nem is játszik fontos szerepet egy-egy nagyvá­ros közlekedésé­ben, aligha kétsé­ges, hogy a jö­vőben egyre na­gyobb szerep jut neki. Per­sze nem jelenti ez azt, hogy a felszíni közlekedés más formáiról lemondanának, csupán ezek szívesen foga­dott kiegészítésére alkalmas a repülőgép. A képen jobbra fent: ilyen sugárhajtású, nagy sebességű utasszállító gépek óránként 3200 kilométeres tempóban két óra alatt szelik át az Atlanti-óceánt É Balra fent: az ilyen négy­motoros, gázturbinás légcsa­varos repülőgépek (amelyek közé pl. az itt látható Elect­ra, vagy az II—18 tartozik) fogják a kontinensek belső (kis- és közepes távolságú) légiforgalmát lebonyolítani. 750—800 km/óra sebességük erre a célra valóban elegen­dő ls. Balra lent: a helikopter tökéletesített változata, amely egyszerűbb, jobb megoldása folytán annyira gazdaságos­sá válik, hogy valóságos lé­gibusz-járatok lebonyolításá­ra alkalmas... Középen lent: a csúcsfor­galmi Időszakban továbbra ls a gyorsvasút marad a meg­oldási lehetőség. Az itt be­mutatott egysínú vasút két­ségkívül nagyon érdekes, s a jelenleg folyó próbák fog­ják eldönteni, hogy megáll­ja-e a helyét a Jövő közle­kedésében ... Jobbra lent: a háztetőre épült repülőtérről függőlege­sen fel- és oda leszálló "tá­volsági légibusz*, amely 50 utassal, 30—300 kilométer távolságon belül kb. a ml MAVAUT-járatalnlcnak meg­felelő feladatokat teljesíthet. Nem biztos, hogy mindez így lesz, de a javaslat két­ségkívül elgondolkoztató. RÖMA, 1960... A római ollmpiász nagy kongresszusi termét rejti magában ez az érdekes mű­szaki megoldású, korszerű betonépület, amelyet az ollmpiász után is helyén hagynak (a többi épület egy részét lebontják). Az épület művészeti kialakításába az olasz éghajlat is beleszólt (rendkívül levegős, szellő­zött szerkezet!), a sztatlku­sok pedig a modern beton­szerkezetek egyik nagyon ér­dekes megoldását szolgáltat­ták, Óriás órák A képen látható két óriás óra az energiaipar szolgá­latára készült: a délrodéziai Kariba erőműben a periódus­szám ellenőrzéséhez fogják felhasználni őket A frekven­ciaszabályozó diszpécser feladata az lesz, hogy az erő­műből kilépő hálózati árammal táplált -szinkronéra* já­rását figyelve úgy szabályozza a berendezést, hogy az óra ne maradjon el, vagy ne siessen a másik, -hiteles* órához képest. A két óra szinkronfutása egyben a helyes hálózati frekvenciát ls biztosítja.

Next

/
Thumbnails
Contents