Délmagyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-04 / 233. szám

5 Vasárnap, 1959. október 4 // Fényévesei" rr ELŐRE!... A tudományos és technikai előrehaladást Jegyző emberiség nagy napokat, nagy dátumokat tart számon. Elődeink (eljegyezték, s mi ma is nagy büsz­keséggel emlegetjük azokat a tudományos és technikai felfedezéseket, amelyek mérföldekkel lendítették előre a világról szerzett ismereteinket, amelyeknek segítségével a korábban magukban való dolgok nekünk, az emberi­ségnek való dolgokká lettek. Említsük az anyag megma­radásának elvét; a nehézségi erő, az általános tömegvon­zás törvényét; a gőzgép feltalálását, vagy a radioaktivi­tás felfedezését? Egyformán nagy jelentőségűek voltak a világ megismerésében és a tudomány további fejlődésé ben. Sorolhatnánk a kémiai, biológiai, matematikai és csillagászati szenzációk légióját; az újabb kor csodáit, a bonyolult gépkomplexumokat, a tengert és a levegőt meghódító közlekedési eszközöket, a rádiót, a televíziót, az elektronikus számlálókészülékeket... egyik sem olyan szédületes és felemelő, mint a világűr ostromlása, amely minden képzeletet és minden korábbi felfedezést felülmúl. Két évvel ezelőtt, 1957. október 4-én röpült világgá a hír: a Szovjetunió felbocsátotta a világűrbe az első mes­terséges holdat! Emlékeznek még? Egy nap alatt min­denki újságolvasóvá és rádióhallgatóvá vált. Milyen bol­dog izgalom futott végig a világon! . Milyen hatalmasat uőtt egyszerre az ember! Csak a legmerészebb és legszélsőségesebb fantázia számára volt elképzelhető ez a világesemény azelőtt, s csak egy páratlanul gazdag alkotószellemű nép munkál­kodása során válhatott realitássá a több százados álom. Utat nyitni, hidat építeni a világmindenségbe! — még ma is álmélkodunk fölötte, pedig azóta "fényéveket* léptünk előre. Csak egy hónap telt el az első szputnyik indulása után, s máris mellészegődöit egy másik műhold, az 508 kilogrammos mesterséges holdóriás, a T.ajkával. Egyik csodálatból föl sem ébredtünk, újabb és újabb fantasztikus sikerek koronázták a szovjet kísérleteket. 1958 márciusában már az 1327 kilogrammos szputnyik is bolygónk körül rótta a köröket. A gyerekek is tudnák folytatni a világűr meghódítá­sa diadalmenetének újabb állomásait. Ez év januárjában a bűvös első kozmikus sebességet túllépve, űrrakéta in­dult a szovjet kísérleti állomásról a Hold felé, s Földünk nehézségi erőteréből végképp kilépve, naprendszerünk első mesterséges bolygója lett. Szédületes sebességgel foly­tatja útját a Nap körül, mint a Föld örök bolygótársa — de már nem rajta van a szemünk, hanem a Holdon, ahová hetekkel ezelőtt csapódott be az újabb szovjet óriásrakéta, a szövetséges köztársaságok címerével és a szovjet vörös zászlóvaL XT ét esztendő telt el az első szputnyik sikeres fel­v bocsátása óta, s az elérhetetlennek, megközelíthc­tetlennek vélt világűrben és a Holdon megvetette a lábát az ember első követeivel, vörös zászlós, ötágú csillagos rakétáival. Fél-e valaki ezektől a csodáktól, emberek? Retteg-e valaki, hogy az a monumentális erő, amely felszakította a világűr láthatatlan kapuját, valamikor itt pusztít a Földön? Senki nincs ilyen. Mindenki tudja, hogy a szovjet mesterséges holdak és rakéták százezer és millió kilomé­terekkel tolták kíjebb a Föld képzeletbeli határát, s ugyanakkor minden eddiginél közelebb hozták a békes­séget. Mindegyik műhold és rakéta békeüzenet volt: "Em­berek, nézzétek, kinyílt előttünk a világ! Ahová tegnap képzeletünk is alig ért fel, ott ma az emberiség vörös zászlaja lobog! Fogjunk össze, egyesítsük erőnket szép életünkért, sorsunk felvirágoztatásáért, a teremtő bé­kéért!* S azóta másik üzenet is indult: "Kovácsoljunk a kar­dokból ekevasat!* íyia már nem utópia a Holdnak és Földünk bolygó­iTA társainak az ember által való felkeresése, hanem reális és közeli jövendő. S mivel ennek a páratlan tudo­mányos felfedezésnek a kulcsa a világ békéjéért legna­gyobb felelősséget érző állam, a Szovjetunió kezében van, úgy hisszük, a béke kulcsát is megleltük. S. I. A ZALAMEAI BÍRÓ Calderón drámája a Szegedi Nemzeti Színház műsorán Háromévszázados dráma szavai szólaltak meg pénte­ken este a Szegedi Nemzeti Színház új bemutatójaként. A spanyol drámairodalom egyik legnagyobb költőjé­nek, a XVII. századi Don Pedro Calderón de la Bar­cának háromfelvonásos mü­ve, A z al a m e a i bíró ke­rült színre. E darabot, Cal­derón háromszáznál is több­re tehető egyéb színpadi al­kotásaival együtt, kétségte­lenül klasszikus örökségként tarthatjuk számon. Ez örök­ség mai, eleven értékei azon­ban már kérdésesebbek. Calderón a maga korának divatos és elismert szerzője volt, nyilván nem is érdem­telenül. Ma is eldöntetlen a vita, hogy ő vagy nagy kor­társa, Lope de V-e g a adott-e jelentősebbet az iro­dalomnak. Annyi bizonyos, hogy Vega fellépése forra­dalmibb volt a spanyol drá­ma kialakításában, de Cal­derón vitte és tökéletesítette tovább — mondhatnánk te­tőzte be — elődje elképzelé­seit. Ezzel természetesen együttjár, hogy 6 már sok újat nem hozott. Művésze­tének legfőbb jellemzője a barokk életszemlélet és eb­ből fakadóan a szenvedélyes­ség, túlfűtött, nagyhevű, len­dületes ábrázolás, amellyel többnyire játékos fordulatos­ság is jár együtt. Az ilyen darabok igen hatásos szere­peket kínálnak, s talán ez a magyarázata, hogy a színhá­zak oly szívesen tűzték mű­sorukra a korábbi években. Ami viszont a jellemábrá­zolást, társadalmi mondani­valót illeti, e tekintetben ke­vesebb igénnyel léphetünk fel — főként ma már — Cal­derónnal szemben. Nagy klasszikusainkat, nemzeti ho­vatartozásuktól függetlenül, éppen az jellemzi egyebek között, hogy alkotásaik min­dig előre mutattak, a maguk korának társadalmi haladá­sát képviselték, sőt bizonyos mértékig évszázadok múltán is aktuálist tudtak nyújtani időtálló gondolataikkal. Ezt ne keressük Cőlderónnál. Az ő munkásságát túlnyomó többségben a vallásos áhítat hatja át, művei javarészt vallásos allegorikus alkotá­sok, s csak kisebb részben vígjátéki, vagy heroikus, s az utóbbihoz kapcsolódóan a spanyol becsület gondolatkö­rében mozgó drámák, mint az ide tartozó A zal a­m e ai bíró is. Életútja is­meretében nem is várhat­nánk egyebet a jezsuitáknál nevelkedett írótól, aki már fiatalon IV. Fülöp király­nak, »a legkatolikusabb ural­kodódnak udvari költője volt. A zalameai bírő-ban le­tagadhatatlanul fellelhető bizonyos haladó társadalmi mondanivaló is: a paraszti önérzet tiltakozása a nemesi gőggel, kiváltságokkal szem­ben. Ha azonban jobban mé­lyére nézünk e kérdésnek, akkor ez a mondanivaló is elsekélyesedik. Nemcsak a dráma végtelenül lojális, ki­rályhű szellemében (ugyan­ezt a témát Lope de Vega A hős falu című drá­májában sokkal pozitíveb­ben oldotta meg), hanem mindenekelőtt e becsületér­zés társadalomfelettiségében, amely végül is a spanyol be­csületdrámák vékonyka szín­padiasságára zsugorodik ösz­sze. Ennek boncolgatása igen messze vezetne, s kívül esik ez írás közvetlen célján is, csupán azért került itt említésre, hogy eszmeiségét illetően ne fokozzuk túl ma­gasra e színpadi alkotással szemben támasztott kívánal­mainkat. Hatásosság dolgában nincs elvitatni való A zalameai bíró-nál. Igaz ugyan, hogy ez nem műsorpolitikai szem­pont, de lehet ezt is ízléssel és mértéktartóan adagolni. A szegedi színházi együttes nem lépte túl az ízlés szabta határokat és színesen érvé­nyesítette a calderóni mű hangulatát. A rendező, K o­mor István érdeme ez leg­inkább. így is maradt azon­ban több, a szükségesnél hangsúlyozottabban rende­zett jelenet. (Pl. a túlságo­san érzelgésre vett búcsúzás a II. felvonásban.) A leg­bántóbb és egyben legérthe­tetlenebb, hogy a rendezés­ben alig látszott törekvés a haladóbb vonások előtérbe állítására. Ezzel szemben megint csak szükségtelenül hang súly ozottabb beállítást kaptak olyan részek, ame­lyek csupán az író elkötele­zett udvarhű lojalitásából fakadtak. A címszerepben Kiss Ferenc alakításának tapsol­hattunk. Kiemelkedő művé­szete nem ismeretlen a sze­gedi közönség előtt sem. Ezúttal is művészi erejének pompás érvényesülését lát­hattuk. Kissé szokatlannak (Siflis felv.) A címszereplő Kiss Ferenc és Földi Teri (Isabel, a biró lánya) tűnt ugyan pa­tetikus játék­stílusa, de e barokk-dráma jellegével ez a felfogás össz­hangban áll. Kár viszont, hogy ugyanak­kor nem min­denkor állt összhangban az együttes többi tagjának já­tékstílusával. Mind a színé­szeknek, mind a rendezőknek gondolnia kel- / J lene erre. ('•,( ; Isabel, Cres- § f po bíró lányá­nak alakját lí­rai színekkel és pl. az erdő­beli jelenet­ben, mély drá­maisággal kel­tette életre Földi Teri. Néhol merészebb játék- ni, néha még bizonytalan a kai alakítása kifogástalan színpadon. A király epizódn lenne. Sajátos ízű, hiteles szerepében Marosi Kár' egyéniséget teremtett Ká- roly becsületes, elfogadható rolyi István Don Lope- alakítással szolgált, bál. A kapitányt markán- Sándor Lajos korhű, san, talalóan játszotta Ko- ízléses díszleteket tervezett, v a cs János. Rebolledo bár helyenként zsúfoltnak katonai Katay Endre éreztűk a színpadképet. A gondos és friss vonásokkal szép jelme2ek ezúttal is vazolta fel, társa, Chispa pe- Bene Jánosné és Hor­Z*La Sm°n - /l,ka t,empe' váth Ferenc munkáját di­ramentumos jatekaval ele- csérik. A dráma élvezetéhez venedett meg A kobor ht- jelentősen hozzájárult Gás­dalgo es szolgaja valószínű pár Endre remek 1orditá­csak a kor színpadi divat- m aki Calderón trocheikus jakent került a darabba, Verssorait a maguk hangu­PMay°nV\A Nándor és lati veiejáróival ültette át Mentes József sem tehet- magyarba, tek mast, mint mértéktartó ... , _ . .4JM humorral szolgálták bohóza- Mindent összegezve féltét­ti rendeltetését e páros fi- lenul iá dol°9, hogy a sze­gurának. Király Leven- °edi közönség megismerheti te őrmestere az első jelene- klasszikus színpadi irodai­tekben művészi ötletességek- munknak ezt a darab­ról tanúskodott, később azon- iát is- Felvetődik azonban ban elszürkült kissé. Hal- » kérdés, hogy az oly nagy tlány volt Somogyi Mik- állami áldozatvállalással mú­lás is (Crespo fia), bár más ködő színháznak nincs-e sür­szerepekben valószínű job- (tetőbb adóssága a ma em­ban magára talál majd. A ^réhez mégink&bb szóló színház másik új tagja, P a- klasszikus drámák szinrevi­taki Róza (Inés) semtu- te\ebsn­dott egyelőre , sokat nyújta- Lőkös Zoltán q Dunakanyarban táknak voltak jobbágyai. Eddig 21[ sir került kibontásra. A johannitáki egykori kolostorhelye ma is megvan, | amelynek feltárására 1960 tavaszán • kerül sor. A dorogi bányavidékhez tartozói Kesztölc-ö n ugyancsak johannita] templomot tár fel Méri István. A< templom kőfallal volt körülvéve, s a! templom belseje terrazzós. mozaikdí-i szes padlójú volt. A töltelékföldből; igen sok bezuhant bordaív, s faragott; kövek kerültek elő, festett üveg-' ablaktöredékekkel. Süítő-n Mozsolics Amália egy na-] gyobb, cserépanyagban rendkívüli' gazdag, bronzkori falu képét mutatta] be, amely virágkorát az i. e. kb.; másfélezer évvel élte. IV eszmély-en Makkay János ré-J gész kutat. Itt is őskori telepü-< lés került napvilágra. Az eddigi le-5 letek között eddig egyedülálló az a< kőkorszaki íj csontmerevítője, ami-) lyet eddig csak a népvándorlás korá-j bői ismertünk. Feltárt egy olyan kő-5 korszaki tűzhelyet is, amelynek fe-< lül boltozata is volt, szemben az ed-( dig ismert kőkori, nyitott tűzhelyek-^ kel. Neszmély-szigeten Patek Erzsé-s bet kora vaskori úrnatemetőt tárt fel./ Almásfüzitőn Fülep Ferenc főigazga-) tó, több régész társaságában hatal­mas római erődítmény, katonai tá-< bor helyét ásatta ki. Sok rómaikori/ cserép, bronz és egyéb tárgyak mel-s lett jelentősek azok a pénzek, ame-; lyek a tábor korát és használatának) időtartamát is meghatározzák. A dunakanyari ásatások eddig is< jelentős régészeti eredményekkel fris-) sítették fel eddigi tudásunkat. Min-) den reményünk megvan, hogy az) ásatások a következő évben is folyta-s tódnak, s ezzel tudományunk töké-< letesen meg tudja oldani a korábbig kultúrák idején a termelési viszo-< nyok és termelőerők összefüggéseit. Dr. Bálint Alajos nem ősrégi, pogány szokás szerint földelik-e el halottaikat. A temetőből eddig több mint száz csontvázat ki­bontottak. . | A templom alatt kora vaskori te­lepülést tártak fel. A templom közelében ásták ki az esztergomi érsek egykori nyaralóját (domus), amelyről a II. András-féle oklevél is megemlékezett. Ügy látszik, felmenő falait ennek is kitermelték, mert a nyaralóháznak csak a 18x4 m-es alapfalai maradtak meg. Ez vi­szont gyönyörűen faragott kváderkö­vekből volt megépítve. Feltehetően ez a nagyméretű épület belül nem volt megosztva, s az egyetlen nagy­teremben az érsek talán nagyobb fo­gadásokat rendezhetett. fj zomszédságában terül el az a ^ bizonyos kora vaskori lakóte­lep, amelyet időrendben egy kőkor­szaki telep előzött meg. Itt talált rá Trogmayer Ottó Róbert érsek egykori gyümölcsösére. A gyümölcsös fáinak akkoriban ásott gödrei máig is meg­maradtak. 2,5—3 m-re vannak egy­mástól, s a bennük lévő töltelékföl­det most virágpor, szervesanyagok stb. gondos vizsgálatával mezőgaz­dász muzeológusok tanulmányozzák különböző laboratóriumokban. A gyü­mölcsösben valószínűleg olyan ritka, nemesített almafák lehettek, amiket az érsek igen félthetett és éppen ezért, az oklevél szerint, gyömölcslo­pásért azonnali halállal bűnhődött a tolvaj. A Helemba-szigeti ásatásoknak még egy érdekessége volt. Az, hogy a templomocska belsejében, annak kel­lős közepén egy olyan sirt tártak fel, amelyben a halott nyakát kitekerték, jobb lábfejét, kézfejét levágták, ki­tépték a bal karját és lábát, s úgy dobták a sírba. Ezen felül egy vas­szögekkel sűrűn televert, égő fatár­gyat dobtak a halottra, amely a cson­tok egy részét megégette. Most az antropológusoktól várjuk a feleletet: hogyan lehetséges az, hogy egy ilyen kivégzett (?) mégis a templom köze­pében kapott "örök nyugovóhelyet?* Érdekes, hogy a szigeten sem az őskori, sem a középkori leletek között lócsontokat nem találtak. Ellenben annál több juh-, kecske-, disznó-, te­hén- és kutyacsont volt. A kutya­csontvázrészek pedig azt bizonyítják, hogy az állatok szokatlanul nagyok lehettek, mint akár a mai bernáthe­gyi kutyák. "C" sztergom mellett, a várostól a táti országút mentén, mintegy 3,5 km-re nyugatra volt a johannita lovagrendnek Szentkirály nevű faluja. Ez a falu a XVI. században pusztul­hatott el. Az egykori falu házaiból eddig egyetlen lakóházat tárt fel e sorok írója. Sárgaagyagból döngöl­ték, felmenő falai voltak, s tűzvész pusztíthatta el. A beomlott faldara­bok közül II. Géza (1141—61) kis ezüst pénze került elő. Érdekes, hogy még az Árpád-kor elején földbeásott putrikban laktak, alig száz évvel ké­sőbb már agyaggal alapozott épület­ről szólhatunk. A ház 7 m hosszú, kétosztású, a kisebb helyiség 3x3, a nagyobb 3x4 méteres. Padlója lesá­rozott, mint a mai földes szobáké. A feltárt lakóház körül 1538-as pénzzwl datált temető volt. A sírok­ba valószínűleg azokat a szegénypa­rasztokat temették, akik a, johannl­Megíutalmazzák a „Virágos Szegedért"­mozgaiom legjobbjait A Hazafias Népfront "Szép Szegedért«-mozgal­mónak egyik legsikeresebb része a virágosítási akció volt. Több száz szegedi dol­gozó vállalta, hogy önkén­tes társadalmi munkával fel­díszíti háza elejét, erkélyét, ablakát virágokkal. Intéz­mények is részt vettek eb­ben a szép mozgalomban. A "Virágos Szegedért*­mozgalom vezetői értékelték e munkát és 50 jutalmat osztanak ki a legtevéke­nyebb virágosítók részére. Holnap, hétfőn délután 5 órai kezdettel rendezik meg az ezzel kapcsolatos értekez­letet a Hazafias Népfront szegedi irodájában. Ezúttal megtárgyalják a további feladatokat is. Szovjet-angol televíziós műsorcsere G. Ivanov, a moszkvai te­levíziós stúdió igazgatója londoni látogatása során ki­jelentette, hogy jövő év vé­gén az Euroviziós adások keretében sor kerül a szov­jet és az angol televíziós műsorszámok cseréjére. Az adás Prága közbeiktatásával történik. Arra a kérdésre, hogy mi­lyen szovjet műsorszámokat mutatnak majd be az angol nézőknek, Ivanof kijelentet­te, hogy főként balett-elő­adásokat a Nagy Színházból; sporteseményeket és tudo­mányos jellegű műsorszá­mokat. >OKTÓBER 7—10-IG: III. gyógyszerész nagygyűlés A szegedi kutatók 9 előadást tartanak A gyógyszerészek mun- melyen a gyógyszeripari ku­kája különösen nagy je- tatások, a gyakorlati gyógy­[lentoséget nyert hazánk- szerészeti munka és a gyógy­tan az utóbbi 15 év- szergyártás időszerű tudo­rén, amikor a társadalom- mányos kérdéseiről hangza­>biztosítós rendszere újabb nak el előadások Budapes­,százezrekre terjedt ki. A ten, a Magyar Tudományos [gyógyítás egyik fontos része Akadémia székházában, [a gyógyszerek időbeni elké- A különféle szekciókban •szítése, rendelkezésre bocsá- együttesen mintegy 90 elo­ltása és az újabb gyógysze- adást tartanak'. Az előadók ,rek elkészítése, kikísérlete- között szép számmal lesznek >zése. Ennek a munkának a szegedi kutatók is. A sze­,további fontosságát az is alá- gedi gyógyszerészeti és ké­itámasztja, hogy a magyar miai intézetek munkatársai [gyógyszeripar soha nem ta- kilenc előadással járulnak ipasztalt fejlettséget ért el hozzá a tudományos nagy­[ebben az időben, s ma már gyűlés munkájának sikeré­világhírre tett szert. Külke- hez. 'reskedelmi kapcsolatainkban Külföldiek is érdeklődnek [nagy szerepet játszanak a nagygyűlés iránt, s az előre 'gyógyszeriparunk készítmé. jelzett Vendégek valameny­[nyei. nyi népi demokratikus or­i Az említett körülmények szág és a Szovjetunió kép­|miatt komoly társadalmi ér- viseletében vesznek részt a ,'deklődésre tart számot az fontos és számukra is hasz­•október 7—10 közötti Hl. nos tudományos üléssoroza­'gyógyszerész nagygyűlés, ton.

Next

/
Thumbnails
Contents