Délmagyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-23 / 249. szám

5 Péntek, 1§8®. október 28, i • / Dal helyett bérkövetelések az idei ami sok áldatlan vitát megszüntetne francia szüreteken Hetek óta hatalmas ueien uiu ütemben folyik a szüret egész Fran­ciaország területén, a He­rault völgyében, a Montpel­lier-i dombokon. Emberek százai szedik a gyönyörű, nedvtől dús fürtöket, me­lyek furcsa zajjal esnek a puttonyokba. Itt azonban meg kell áll­nunk, nehogy hosszas lírai leírásba bocsátkozzunk. Nem azért, mintha a vidámságot nem lehetne együtt emlí­teni, amikor szüretről be­szélünk, nem azért, mintha az emberek nem tréfálnának többé a kis családias ta­nyákon egymás között. Saj­nos, a legtöbb esetben nem így áll a helyzet a nagy szü­reteken. -Szomorú tény ez — írja a L'Humanité tudó­sítója, Francois Maurin —, amelyet alkalmam volt meg­ismerni. Nem hallottam éne­kelni az embereket ezeken a szüreteken. Nem találtam meg azt a régi, vidám ba­ráti légkört, amelyek oly nagy élményt jelentettek gyermekkoromban számom­ra. Ez a csend, ez a szokat­lan szigorúság a nagy dél­vidéki szüreteken megle­pett*. Nézzük meg egy kicsit közelebbről ezt az egész szü­retet. A gazdák, a tulajdo­nosok előszeretettel alkal­mazzák a kézi munkaerőt, az időszaki munkást, hi­szen ez olcsóbb, mint a gé­pesítés' Hogyan? A haszon a jelen esetben az olcsó áron vett kézi munka. A nagy szőlőtermelők ebben az évben is megkísérelték le­nyomni a béreket, azt hitték, hogy kísérletük sikerrel jár. Nem számoltak azonban a számukra jelentéktelennek tűnő, még ismeretlen spa-. nyol munkások egységével. Hogyan kerültek és kerül­nek ma is ezek a szeren­csétlenek Franciaországba? Több mint két hete, hogy seregestöl özönlenek fárad­tan, kiéhezve az országba. Már országukban is munka­nélküliek, így legtöbbjük azon a ponton van, hogy el­hagyja hazáját, kifizeti út­levelét, útiköltségeit, abban a reményben, hogy majd itt, a szüret alatt egy kis pénzt keres. Autóbuszokon, vona­tokon érkeznek, még azt sem tudják, hogy hol al­szanak, sőt hogy munkát kapnak-e? A Pireneusok másik oldalán szőlővel teli hegyeket, és csodákat ígér­tek nekik. Java részük azon­ban koldússorsra jutott, vagy zsákmányul estek az ember­kereskedőknek, mert ez nem más, mint emberkereskedés. A szakszervezetek tiltakozása ellenére, a mun­ka törvényeinek és szabá­lyainak ilyen megsértése — amelyet már a munkaügyi miniszterhez is felterjesztet­tek — a kormány hivatalos szerveinél süket fülekre ta­lált. Hivatalos nyomozás in­dult meg, amely azonban Szírux&nalas operaest a zenés szerdák második hangversenyén Az október 14-i, $ a kö­zönségnek oly kellemes meg­lepetést okozó madrigál-est után most szerdán a kórus­éneklésnek egy másik sajá­tos műfajában gyözött meg bennünket a Pedagógiai Fő­iskola két énekkara kitűnő képességeiről. Operák kórus­részleteit mutatták be hiva­tott előadás-készséggel. Meg­mutatkozott ez mindjárt a hangverseny jellegére utaló nyitószámban, Verdi Nabuc­cójának rabszolgakórusában. Második számként Kom­lóssy Erzsébet, a Magyar Állami Operaház magánéne­kese Purcell Dido és Aeneas című operájából Dido bú­csúzó áriáját adta elő Sze­geden is sokszor megcsodált, finom ötvözésű, hajlékony altján. Az énekkar szinte hi­bátlanul látta el föladatát a zárókórus tolmácsolásában. A Keserű bordal következett ezután Erkel Bánk bánjá­ból Tóth Lajos, a Magyar Állami Operaház magánéne­kesének előadásában. A nép­szerű és nagyon hatásos számnak a kitűnő énekessel és előadóművésszel való sze­rencsés találkozását köszön­tötte a lelkes taps. A kórus­kíséret ebben az esetben, mint ahogy azt apró bizony­talankodások mutatták, nem állt szerepe magaslatán. Mo­zart Varázsfuvolájából a nemtők dalát mutatta be jó fölkészültséggel Gál Ildikó, Szepesi Márta és Huszár Mária, majd ismét Komlóssy Erzsébet következett Verdi Álarcosbáljából Ulrika, a Trubadurból pedig Azucena áriájának előadásával. A nagyszerű hanghoz mély át­élés társult, s a két ária rendkívül szuggesztív elő­adásmódja, a gyönyörű hang lenyűgözte a hallgatóságot. A művésznőt percekig tartó taps köszöntötte a két ária bemutatása után. Gounod Faustjának híres Rondoja Tóth Lajosban hivatott elő­adóra talált. A kar hibátla­nul látta el a kíséretet. Bizet Carmenjéből az Habanera következett Komlóssy Erzsé­bet és az énekkar előadásá­ban. A temperamentumos, pezsgő ritmusú szám ismét megcsillantotta Komlóssy Erzsébet nagyszerű képessé­geit, az énekkart pedig maxi­mális teljesítményre kész­tette. Befejezésül a Béke-sextett hangzott el Verdi Simoné Boccanegra című operájából. Szólót Tóth Lajos, a Ma­gyar Állami Operaház ma­gánénekese énekelt nagyon szépen, mély átéléssel, (P—P) VÁLLALATOK, SZÖVETKEZETEK. KISIPAROSOK, ÉPÍTKEZŐK, FIGYELEM! MEGTAKARÍTÁST ÉRHETNEK EL, HA HASZON­VASAT vásárolnak a KOHÁSZATI ALAPANYAGELLATÖ VÁLLALAT TELEPEIN. S7FGEO, KiwMith Lajos sugarút 119. Telefon: 41-62. semmi eredményre nem ve­zetett. A francia szakszerve­zet sem váratott magára, megmagyarázta a spanyol dolgozóknak szomorú hely­zetükből adandó kizsákmá­nyolhatóságukat, alátámaszt­va jogos követeléseikkel. Az eredmény sikeres volt. Szá­mos faluban a spanyol mun­kások csatlakoztak a bér­harcban francia bajtársaik mellé. Gyűléseken mondják el panaszaikat, követelik az emberibb munkabérek meg­adását. A tudósító így ír: "Mintegy száz francia és spanyol — a napi munkától fáradt — munkás gyűlt ösz­sze a teremben. Hirtelen fel­hangzott a szakszervezeti el­nök hangja: »Kik azok önök közül, akik megkapták a biztosítékot arra, ly gy ele­get tesznek követeléseiknek, hogy megkapják órabéreme­lésüket, amelyekért küzde­nek?* Halk moraj futott vé­gig az emberek között, iöb­ben felálltak, előrébb jöttek. Néhány pillanat feszült vá­rakozással telt el, majd egy spanyol munkás anyanyel­vén kezdett beszélni: »A gaz­dám azt válaszolta, hogyha nem vagyok elégedett a bé­remmel, nem marad más számomra, mint elmenni*. Hirtelen mindenki beszélni akart: "Nekem — kezdte egy másik — azt mondta, hogy csak akkor egyezik bele a béremelésbe, ha minden tulajdonos megadja*. Ilyen körülmények közölt folyik a szüret, de ne gon­doljuk, hogy ezek a mozgal­mak teljesen újak. Harcos múlttal rendelkezik a fran­cia agrárproletárság. Aki még nem élt át egv ilyen mezőgazdasági sztrájkot, ne­hezen tudja elképzelni an­nak méreteit és hatását. A tudósító egy fiatal mun­kással beszélt a gyűlés után. "Én bányász vagyok — mondta. — Bosquet-d'Orb­ban dolgozom. Ha azt gon­dolja, hogy ez gyönyör szá­momra, hogy idejöttem szü­retelni, csalódik. Pénzre van szükségem, hogy ápoltassam fiamat a kórházban«. Ezért és ilyen hasonló okokból ér­keznek az emberek százai a szüretekre. A finfnl munkás meg­jí. jiaiai mutatta sz41_ lásukat is. "Jöjjön, nézze meg, milyen kellemes lehet szüretelni, ha az ember ilyen körülmények között alszik, mint mi itt!* Az ajtó egy fészerbe nyílt. A lámpa fé­nyénél férfiak, nők, gyere­kek szalmacsomókon taka­róikba burkolózva aludtak, hosszában kifeszített köté­len függtek ruhadarabjaik. Folyik a szüret, hiányzik a dal, a vidámság, most már megérthetjük, hogy miért van mindez így a francia szüreteken. J. J. A háztulajdonosok kötelessége a lakások javítása Ismerve sok áldatlan vi­szonyt, amely magán-ház­tulajdonos és bérlője — eset­leg több bérlője — közt is fennáll, érdemes egy pil­lantást vetni ezekre a "bo­nyolultságokéra, amelyek alapjában véve nem is azok, csak némelyek teszik azzá. Minden ilyen emberi vi­szony mögött az összeférhe­tetlenség húzódik meg, szán­dékból, vagy véletlenségből született és táplált harag, amely napról napra megke­seríti lakók és háztulajdono­sok életét. Lapunkban sok ilyen ügyről írtunk már. Most is megnéztünk jó egy­néhány ügyet, s bizony, a ba­jok ugyanarról a közös tő­ről fakadnak, mint a koráb­biak. Miért nem tataroztatnak? Természetesen a lakók sem angyalok s nem mindenkor és nem mindenben a háztu­lajdonost kell elmarasztalni, de az esetek többségében igen. Sok háztulajdonosra jellemző, hogy kényúr mód­jára szeretne berendezkedni házában, pontosan úgy, mint a régmúlt házigazdák, csak azzal a különbséggel, hogy azok időről időre mégiscsak csináltattak egyet s mást. Most viszont nemigen csi­náltatnak semmit, éppen azért nem, mert ott a lakó. Ha elmegy, az más, akkorra esetleg már készen áll a terv, hogy mit hogyan ren­dez majd be abban a lakás­ban, amelyből a lakó "szép­szerével* kiköltözött, s amelyre jogos igénynél fog­va a háztulajdonosnak, vagy egyeneságbell rokonának van törvényesen biztosított el­sőbbségi Igénye és joga. A viszony romlásának oka sokszor egészen a bírósági tárgyalásokig az előbbiekben keresendő és ezekkel ma­gyarázható is. A bérlő pa­naszkodik lakása állapotára, a háztulajdonos pedig elzár­kózik a javítás elől. Ezt kö­vetik azután az apró és köl­csönös bosszantások mindad­dig, amíg törvényes keretek közt valamelyiküket el nem marasztalják. Egy helyes kezdeményezés Csak örömmel üdvözölhet­jük az I. kerületi tanács in­tézkedését, amellyel bizott­ságot hozott létre a kerület magánházai állagának, álla­potának vizsgálatára. Ezt követően értesítik a háztu­lajdonost a szükséges mun­kálatokról. Ezzel elejét ve­hetjük a felesleges vitáknak a házigazdák és a lakók közt. Szegeden a romosságánál fogva alkalmatlan, úgyne­vezett életveszélyes lakások 90 százaléka magántulajdon­ban van, s e között sok olyan található, amely egy­két évvel ezelőtt jelentősebb anyagi ráfordítás nélkül is megmenthető lett volna, il­letve élettartamát meg le­hetett volna hosszabbítani szinte fillérekből, Természe­tes. hogy idővel az öreg há­zak tűzfala, különösen a vá­lyogházaké "elindul* vala­hol. Időben javítva azonban meg lehetne akadályozni a nagyobb kárt, de mert nem a háztulajdonosra, hanem a bérlőre dől a tűzfal, ezért nem sürgős a tennivaló. A városi tanács igazgatási osz­tályán emlékeznek még az "egyszeri* háztulajdonosra, aki a rossz vályogfalat lo­csolta is, hogy hamarabb dőljön rá a lakójára a ház. S ha csakugyan történik egyszer szerencsétlenség az ilyen, szándékosan elhanya­golt házban, lakásban, ak­kor ki más lenne érte a fe­lelős. mint a hatóság, mert ugyebár a háztulajdonos idő­ben "bejelentette«, hogy ro­mos a bérlője lakása. A felelősség kérdése Ilyen esetekben viszont a felelősséget vissza lehet és kell is vezetni egy-két esz­tendőre, amikor még jóaka­rattal és kevés pénzből le­hetett volna segíteni a "ro­mos* házon, lakáson, de szá­mításból nem tették. A há­zak tetőzetét általában há­rom-négyévenként illő rend­behozni, s a meglazult, vagy törött cserepeket kicserélni, nehogy átázzon a padlás, a bérlő lakásának mennyezete. Ahol viszont kutya-macska barátság van a háztulajdo­nos és lakók közt, ott to­vább lazulhat a cserép, áz­hat a padlás, s leszakadhat a mennyezet, a "romos* la­kásból legalább hamarabb elköltöztetik a házigazda nyakáról a lakót. S ugyan kinek á kötelessége ilyenkor lakást adni? Természetesen a tanácsnak, igen, ő tartja csak a hátát, s nem a fe­lelőtlen háztuljadonos. Saj­nos, az ilyen vélekedés nem egyedülálló, leleplezése azon­ban nagyonis időszerű. I tu'a'donosok és a 15 éves terv Szeged város 15 éves la­kósfejlesztési terve nagysze­rű dolog, amelynek megva­lósítása biztos, reális alapo­kon nyugszik, a szocialista arculatú, a népigazgatású vá­rospolitikán. Felötlik azon­ban a gondolat: a várt re­ményeket meghozza-e teljes virágzásában a város 15 éves lakásfejlesztési terve, ha olyan mértékű lesz a ma­gántulajdonban lévő házak, lakások romlása, mint aho­gyan ma ezt példák bizo­nyítják? Szegeden pontosan tízezer és 70 ház van ma­gánkézben, állami tulajdon­ban egyezer 753. Az arány igen eltérő és azt is jelenti, hogy a háztulajdonosok vál­laljanak erejükhöz mérten részt a város 15 éves lakás­fejlesztés! tervéből olyan­formán, hogy tartsák rend­ben házuk táját, védjék épü­leteik állagát, ahogy azt ma­géntulajdonuk meg is kí­vánja! A kormányzat itt is ságit A kormányzat a magánház­tulajdonosokról sem feledke­zik meg, hanem segítségük­re siet olyan esetekben, ami­kor erejüket meghaladó ja­vításokat kell elvégeztetniük házukon, lakásukon. Ez a se­gítség nyilvánul meg például az Építésügyi Minisztérium szakigazgatási főosztálya 23— 1959. ÉM körrendeletében a rom- és életveszélyes épüle­tek bontása, illetve az élet­veszélyes állapot ideiglenes vagy végleges megszüntetése tárgyában, amikor a magán­tulajdonban álló épületeken szükséges munkálatok elvé­geztetésére a kötelezett ház­tulajdonos anyagi helyzete miatt képtelen. A kötelezett magánszemély terhére elren­delt munkálatok költségét a város, kerület, község előle­gezheti, s azt a kötelezettnek vissza kell térítenie. A mun­kálatokkal érintett ingatlan­ra az előlegezett költségek erejéig és azok maradékta­lan visszatérítéséig jelzálogot kell bekebelezni, a költségek behajtása iránt pedig a pénzügyi hatóság az adóbe­hajtásra vonatkozó szabályok szerint intézkedik. A kötele­zett kérelmére rendkívüli méltánylást érdemlő esetben részletfizetési kedvezmény is adható, amely azonban há­romévi időtartamot nem ha­ladhat meg. A helyreállítási kölcsönnek más formája is van, amelyről az 57/1957. IX. 6. korményszámú rendelet intézkedik, hogy kinek en­gedélyezhető helyreállítási kölcsön, s az milyen célra használható fel. Ilyenformán lehetőség van arra. hogy a magánházak ál­lagát minden tulajdonos anyagi erejéhez mérten meg­védhesse, csak egy kicsit több lelkiismeret kell hozza, akkor elülnek és megszűn­nek mindazok a szocialista együttélést megrontó nézet­eltérések is, amelyek sok esetben adódnak háztulajdo­nosok és bérióik közt. Lődl Ferenc Nagy János ez év júniu­sában Varga Imre mórahal­mi lakoshoz ment, tanácsot szeretett volna kérni, egy jó ügyvédet keresett Var­gáék nem voltak otthon, de Vargáné a tanya udvarában felejtette kerékpárját. Nagy János, hogy ne ment volt hiába, fogta a kerékpárt, s húgához hajtott rajta. Majd innen Kiskunhalasra ment, ahol 400 forintért tovább­adta a kerékpárt. A bíróság számonkérte tettét. Nagy János beismer­te bűnösségét, a bíróság öt­hónapi börtönbüntetésre ítél­te, de ezt háromévi próba­időre felfüggesztette. Cselényi József TÜZÉP­alkalmazott. Szeged, Nemes­takács u. 25. sz. alatti lakos június 25-én délután a vá­rosi gőzfürdőbe ment. A nagy. kerek medencében für­dőzés közben egy kiskorú fiút arra kért, hogy nyomja le fejét a víz alá és számol­jon, milyen hosszú ideig tud víz alatt maradni. Majd ezt fordítva is megcsinálták, Cselényi nyomta le a fiatal fiú fejét. Ezt a "játékot* Cselényi természetelleni faj­talanságra használta fel, me­lyet a fürdőzők észrevettek. Egy nap a bíróságon A gőzfürdő egyik alkalma­zottjának szóltak, aki azon­nal kiparancsolta Cselényit a vízből, s azonnal a rend­őrségre vitte. Cselényi Józsefet hasonló bűncselekmény elkövetése miatt a szombathelyi me­gyei bíróság is már börtön­büntetésre ítélte, de ezt az ítéletet felfüggesztették. A próbaidő alatt követte el fajtalankodását, ezért a já­rásbíróság a szombathelyi megyei bíróság 5 hónapi fel­függesztett börtönbüntetésé­nek végrehaitását is elren­delte. szegedi bűntettéért pe­dig 10 hónapi börtönbünte­tést kapott Kun Szabó Vidor a csen­gelei művelődési otthonban szórakozott. Az előadás szü­netében Kun Szabó a közel­ben lévő italboltba ment kerékpárjával. Mikor onnan kijött, észrevette, hogy hiányzik a dinamó és a lám­pafej. Hogy kártalanítsa ma­gát, az italbolt előtt lévő, Nóvák Gábor tulajdonát ké­oező kerékpárt magához vette, s elhajtott. Útközben a rendőrök Igazoltatták Kun Szabót, s kiderült,- hogy a kerékpár lopott. A vádlott azzal védekezett, hogy csak kölcsönvette a kerékpárt, s a rendőrségre akart menni, hogy ott jelentse, hogy sa­játjáról ellopták a dinamót. A tárgyaláson kiderült, hogy Kun Szabó védekezése ha­mis, hiszen a rendőrök már jóval-az őrsön túl igazoltat­ták, tehát nem igaz, hogy a rendőrségre ment. Felfüg­gesztve négvhónapi börtön­büntetésre ítélték. A gyermekek miatt már régóta rossz viszonyban volt a két szomszéd. Egyszer az­tán tettlegességre került a sor. A gyermekek az utcán játszadoztak, a vádlott, Dok­tor László pedig a kapuban állt. A szomszédasszony gyermeke nem tudott be­menni. A vádlott, Doktor többször a gyermek fejére ütött. A sértett asszony ki­sietett és eltolta a vádlottat a kapuból, mire az többször pofonvágta és meglökte. Ugvannvirn hogv a vízleve­zető aknához esett az asz­szony és nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenve­dett. Doktor Lászlót a szege­di járásbíróság 400 forint pénzbüntetésre ítélte. Koberausch Iván a pusz­tamérges: községi tanácsnál dolgozott. Hatvani Pál pusz­tamérges: lakos kétezer fo­rintot számolt le adóra. Eb­ből a vádlott 900 forintot a kötelező biztosításra írt. A Hatvanihoz kerülő elszámo­lási jegyet szabályosan állí­totta ki, de a központba ke­rülő másodpéldányt megha­misította, 900 forint helyett csak 204 forintot írt rá. A befizető nevét és lakcímét is meiharoicftotta. a külön­bözetet, 696 forintot saját céljaira fordította. Ez még 1955-ben történt De az ügy most derült ki, amikor a községi tanács be­hívatta Hatvani Pált, s kö­zölte, hogv biztosítási hátra­léka van. Koberausch Ivánt társadalmi tulajdon sérelmé­re elkövetett sikkasztás és közokirat-hamisítás bűntetté­ben mondta ki bűnösnek a bíróság és 10 hónapi börtön­büntetésre ítélte, háromévi próbaidőre felfüggesztve.

Next

/
Thumbnails
Contents