Délmagyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-17 / 218. szám

3 Csütörtök, 1959. szept. 11. Minden dolgozó érdekelt az anyagtakarékosságban Versenyeredmények a Kenderfonóban A Szegedi Kenderfonógyárban a kongresszusi munkaverseny alapja az üzemrészek közti verseny, mely magában foglalja az élüzemszint elérését célzó törekvéseket és befolyással bír a „Kiváló dolgozó* cím odaítélésére is. Mióta az üzem dolgozói ily módon versenyeznek, a lendület töretlen, a vetélkedés szelleme egészséges és állandó. A vállalat vezetősége és a szakszervezeti bizottság már jó előre gondoskodott arról, hogy a kongresszusi munkaverseny élenjárói méltányos jutalomban részesüljenek. A kultúrteremben kiállított és a versenyirodában felhalmozott tárgyak (órák, lámpák, evőeszköz-készletek, paplanok, törülközők, terítők stb., stb.) értéke meghaladja a 30 ezer forintot. Tehát nem lesz hiány a jutalmakban — de a jutalmazottakban sem. A kongresszusi munkaverseny végeztével a három legjobb üzemrészből az osztályvezetőt, egy szakmányvezetőt, egy segédművezetőt, valamint tizenhat dolgozót jutalmaznak meg. Hónapról hónapra gazdát változtat a verseny gyönyörű vándorzászlója. Jelenleg a kötélüzem birtokolja augusztusi eredményei alapján. Az első fél évben a simító üzemrész vezetett, de mióta realizálták tervét, a verseny nyílttá vált. A július—augusztusi összesítés alapján első helyen most a kötélüzem áll, melynek termelékenysége az első fél évhez viszonyítva 17,5 százalékkal emelkedett. Második a kiszerelő 10,5 százalékos termelékenység-növekedéssel, harmadik pedig a szárazfonó, ahol 5,5 százalékkal magasabb a termelékenység, mint az előző időszakban volt. Szűcs Béla, a szárazfonó vezetője elégedett üzemrésze helytállásával. — Az első három között akarunk lenni, pedig munkánkat mostanában számos, rajtunk kívül álló tényező akadályozza. Azonban ilyen jó verseny még talán sohasem volt a gyárban és a dolgozók körében nap mint nap beszélgetés tárgya a sikerek eshetősége. Szívesen dolgoznak, mert jó eredményt akarnak elérni. Megjegyzendő, hogy általában a szárazfonóban kap lábra először minden versenykezdeményezés, mert ebben az üzemben — művezetőtől kezdve a beosztott munkásnőkig — szeretik az újat és örömmel vállalják a velejáró nehézségeket is. Ha a kongresszusi munkaverseny sikeréről beszélünk a Kenderfonóval kapcsolatban, nem lehet kihagyni a takarékossági mozgalomban elért eredményeket sem. A szakszervezeti bizottság javaslatára olyan módszert dolgoztak ki, mely minden dolgozót személyében érdekeltté tesz a segédanyagokkal való Dánásmódban: a megtakarítás összegének 4 százalékát negyedévenként szétosztják a dolgozók között. Legutóbb, júliusban és augusztusban csaknem 58 ezer forint értéket kitevő megtakarításról adhatnak számot a gyár dolgozói. Hogy a munkaverseny folyamán állandó fejlődés tapasztalható, mégpedig úgy, hogy nemcsak a termelés mennyisége emelkedik, hanem a termelékenység növekedésével párhuzamosan az önköltség is csökkon — ez statisztikai tény. Természetes velejárója annak, hogy a Szegedi Kenderfonógyár dolgozói — munkások, műszakiak, tisztviselők egyaránt — szívesen vetélkednek, mert megtalálták azokat a formákat, melyek leginkább megfelelnek az üzem struktúrájának és a munkaversenyben résztvevők által alkotott elképzeléseknek. Ezer holddal növelik a Szegedi Halgazdaság területét Az új halastavakban jövőre már megkezdik a tenyésztést Miközben nagyban folyik kedik és a megfelelő helyen gépek. Már nagyjából ki is az őszi lehalászás a Szegedi önműködően kiönti a föl- alakultak az új halastavak Halgazdaság vizeiben, ugyan- det. A nagy darus szovjet körvonalai, hisz a gépek éjakkor Fehértó legtávolabbi földkotró-emelő pedig — két jel-nappal dolgoznak. A nyúlványain. Sándorfalva ilyen gép dolgozik a mun- munkálatokat —, amely 12 határában óriási gépek túr- kálatokon — tovább mélyíti millió forint költségbe keják, emelik a földet: új ha- karmos nagy lapátjával a rül — még ebben az évben lastavakat alakítanak ki. csatornát, majd a magasba befejezik, összesen 160 000 Néhány hete végzi ezt a szökken a nagy kanál és a hold földet kell megmozgatnagy jelentőségű munkát a gátra hullik a föld. ni. Építik a szivattyút is, Budapesti Vízügyi Építő Vál- Három nagy — két-, há- amelynek segítségével az új lalat nagy apparátussal, öt romszázholdas — halastavat halastavakat elárasztják vízhatalmas földnyeső-gép, úgy- alakítanak itt ki a sándor- zel. A Halgazdaság kibővíténevezet szkréper vájja a ha- falvi út mentén, ahol a szi- sével tulajdonképpen a Felastavak körül futó csator- kes terület nemcsak szántó- hértói Rezervátum is bővül, nák helyét és hordja a föl- földi művelésre, de még le- az itt élő madárvilágnak det a védgátaknak. Elnézné gelőnek sem alkalmas. Ezen- még több helye lesz. Teraz ember órákig ezeknek az kívül még több kisebb ta- mészetesen a legnagyobb ötletes gépeknek működését: vati telelőt létesítenek Fe- eredménye a létesítménynek rag után^egy nTgfgumi- hértó északnyugati csücskén az, hogy évente több ezer kerekű fémkocsit, amelynek a lapályos részen. A gátak mázsa halat tenyészthetnek az eleje a gép kezelőjének magassága 1 méter 60 centi- az új tavakban, s ezzel jeirányításával a földbe dúró- méter lesz és annak építésé- lentősen növelhetjük belföldik és pillanatok alatt meg- hez naponta közel ezer köb- di halellátásunkat, exportelik a kocsi, amely felemel- méter földet termelnek ki a tunkat. Épül az új halastó - ; , mm .m (Markovits Tibor felv.í Hatalmas földmegmozgató munkálatok folynak Sándorfalva határában. Ezer holddal növelik a szegedi halastó teriiletét. A földkiemelést a legkülönbözőbb modern gépekkel végzik: kialakítják az új tavakat, a védgátakat és ezáltal a Fehértói Halgazdaság egészen a Szeged—Sándorfalva közötti műútig terjed. Képünk az egyik szovjet földkotró-emelőgépet ábrázolja munkában. Az emelkedő védgátat a háttérben lévő doser simítja le: az előtérben mérik a gát helyét, irányát, szélességét. Önként9 m'ndenki A

vastag jégpáncélnak meg sem kottyan a rádobott kő súlya. Sőt néha szívósan ellenáll a bombázásnak, a robbantásnak is, nem engedi felszabadulni a vizet. Tíz- és tízezrek szokása, előítélete, bizalmatlansága is hatalmas erőt képvisel, amely útját állja az emberi értelem szabad szárnyalásának. A Maivak és különösen a tanyák eldugott világába csak 15 éve süt be a nap, nem csoda, ha imittamott még mindig nyirkos, dohos a levegő. A kommunisták, a munkások és a felvilágosult szövetkezeti parasztok, tanítók szava sokat, nagyon sokat tett mór azért, hogy a kocsmán és a templomon kívül saját életük alakulásával is törődjenek az emberek, de a nevelő tevékenységnek továbbra sem szabad lankadnia. Fel ketll oldani a bizonytalanságot és olykor a félelmet is. Mert „fortélyos félelem* tartja sakkban a még manapság is önmaguknak élő dolgos parasztok jelentős részét. Nem is annyira a megélhetéstől félnek a termelőszövetkezetekben — jóllehet sokakban ilyen kétség is felmerül még —, hanem a kívülmaradottak nyelvétől, nem egy esetben fenyegetőzésétől. Dudás Imréné, a bordányi Munkásőr Tsz elnökének felesége beszélt arról a féktelen lelki terrorról, amely jelenleg is uralkodik a községben, ő úgy gondolta, hogy sikerült már meggyőznie, megnyugtatnia édesapját, aki be is lépett leánya és veje nyomán a kis paraszti kollektívába, azonban most újabban megint panaszkodik Dudás bácsi. Ismerősei szemtől szembe „aljasságnak*, „utolsó cselekedetnek* minősítik elhatározását, s ez rendkívül rosszul esik neki. Dudásné azóta beszélt egykét megfélemlítővel. Kiderült, hogy rendes, tisztességes, jó gazdák, akik végeredményben nem a termelőszövetkezettől félnek, hanem a falu szájától. Mint mondották, azt a közlevegőt nem bírnák a belépés után elviselni, amelyet, sajnos, még nem a szocialista gondolkodású, hanem a maradi emberek alakítanak ki. E

gyöntetű vélemény ma már szinte mindenütt, Szeged környékén is, hogy egyszerre menjen termelőszövetkezetbe a dolgozó parasztság túlnyomó többsége. „Ha mindenki belép, akkor én is« — tóngoztatják az emberek Rúzsán épp úgy, mint Zsomfcón, vagy Domaszéken, mert attól tartanak, hogy a kívül maradottak úgysem hagynák békén őket és valamiféle árulással vádolnák azokat, akik bátran szakítottak a régi, konzervatív életformával. Pusztamérgesen a nyolccsaládos Zádori István vállalta az úttörő szerepét a tsz létrehozásában, azonban egymaga semmire 6em tud menni. Tömeges agitációra a közhangulat gyökeres megváltoztatására lenne szükség a községben, hogy a kis- és középparasztok megértsél:, mennyire jót akar nekik a párt, ezért egyszerre fogjanak hozzá az új életforma kiépítéséhez. Amíg csak néhányan képviselik a nagyüzemi gazdálkodást, addig a már belépettek egy része is csak fél szívvel tud munkálkodni a közösségben, visszafelé nézeget az egyéniek felé, vagy legalábbis nyugtalankodik a kívülállók gúnyolódása miatt. M

űvelt, jól tájékozott kis- és középparasztok élnek Szegeden és a szegedi járásban. akik nemcsak újságot járatnak hanem többnyire olvassák Móriczot, Mórát. Tömörkényt és ezenkívül politikai és termelési szakirodalmat is. Többségük benne él a forradalmi építés áramában. Tudják, milyen erőfeszítéseket tesz a munkásosztály, hogy gépekkel, műtrágyával, növényvédőszerekkel lássa el a mezőgazdaságot. Megértik, hogy a korszerű, nagyüzemi gazdálkodást már nem lehet többé visszaszorítani a keskeny mezsgyék közé. Azon is túl vannak már, hogy a holnapi kenyér biztonságában kételkedjenek. Körvonalaiban aláírják, magukénak vallják az MSZMP politikáját és legtöbben bizonyosra veszik: ha összeadják erejüket, tudásukat és értékes tapasztalataikat, hatalmas eredményeket tudnának produkálni. Az ilyen embereknek az a kí; vánságuk, hogy ne maradjanak hátra csak kevesen és szűnjék meg a heccelődés, gúnyolódás, rosszindulatú jósolgatás, fenyegetőzés. Jogos ez a kívánság? Anyhyiban igen, hogy a termelőszövetkezeteket védelmező törvény értelmében határo~v zottabban szükséges az uszítók és rágalmazók elcsendesitése. Egyet lehet érteni azzal is, hogy ha a többség egyszerre belépne már holnap valamelyik termelőszövetkezetbe, ez hallatlanul felszabadítaná, megnövelné — mint fentebb utaltunk rá — az alkotó kedvet. A közös gazdaságban mindenki a neki legmegfelelőbb poszton tízszeres hasznot tudna hajtani a társadalomnak és önmaga számára is, mint egyéni gazda korában. De ugyanakkor nem szabad elfelejteni: nekünk nem akármilyen szövetkezetekre van szükségünk, hanem olyanokra, ahol az első esztendőkben sem esik vissza a termelés. Ezenkívül az ujjunkhoz hasonlóan az emberek sem egyformák, hanem valamennyien másképpen éreznek, gondolkodnak, ítélnek és értenek meg bizonyos dolgokat. Ha ezt figyelmen kívül hagyva elfogadnánk például azt a mostanában hallható ellenséges indítványt, hogy „az állam hozza rendeletbe a termelőszövetkezetbe lépést*, könnyen előfordulhatnának a régi hibák, túlkapások. A párt álláspontja az, hogy a rendeletileg tsz-tagokká változtatott parasztok inkább az ellenállás érzését táplálnák magukban, mintsem teljes odaadással dolgoznának, saz ilyen lépés előbb-utóbb megbosszulná magát. M

eggyőződéses tsz-tagokra van szüksége az országnak, akiket önkéntes elhatározásuk után nem háborgat semmiféle illúzió és meg sem hallják a rosszakaratú szóbeszédet. És ebben az esetben egyet lehet, egyet kell érteni azzal, hogy minél többen, minél tömegesebben válasszák dolgozó parasztjaink a közösségi életet, „önként mindenki* — ezzel a jelszóval bátran induljon el minden termelőszövetkezeti tag, minden kommunista családlátogatásra. Az olyan községben, ahol olyasféle *álmodozás« üti fel a fejét, hogy „az állam majdcsak leveszi napirendről a szövetkezeti kérdést*, ez nemcsak az ellenséges elemek buzgalmáról árulkodik, hanem a helyi párt-, állami és gazdasági vezetők kényelmességéről is. Akiknek nem tetszik a szövetkezeti mozgalom győzelmes előrehaladása, azok éjjel és nappal mindent megtesznek a dolgozó parasztok megfélemlítéséért. Világos, hogy éppen ezért nem szabad a kommunistáknak sem sajnálniok az időt és fáradságot az emberek meggyőzéséért, még ha némely esetben nem is szívesen fogadják ezt. Tízszer, hússzor, sőt többször is szóba kell hozni a nágyüzemi termelés problémáját, ha úgy kívánja a helyzet és ne legyen aggálya senkinek afelől, hogy ez már zaklatás, erőszakoskodás számba megy. Szó sincs róla. Akik ezt próbálják „bedobni* a köztudatba, azok a nyílt fenyegetésig is elmennek a másik oldal, a kisparcellás földművelés védelmében. Nekünk erkölcsi kötelességünk visszaverni a rágalmakat, megvédelmezni és hirdetni a párt tiszta, igaz politikáját. N

em rendeletre, hanem érvekre, bátor, szenvedélyes és állhatatos igazsághirdetésre van szükség, hogy lássa, meggyőződjék róla mindenki: a kommunisták nem engednek egy jottányit sem a mezőgazdaság kollektivizálásának elvéből és gyakorlatából, tehát az egész nép érdekében győzelemre viszik a párt célkitűzését. Mihelyt megváltoztatjuk a közhangulatot, illetve az emberek léptennyomon az új arculatú mezőgazdaság jövőjével foglalkoznak, senki nem meri többé fenyegetni Dudás Imréné édesapját sem azért* mert felvilágosult emberhez méltóan termelőszövetkezetben akar boldogulni hátralévő élete során. Nagy István Jacudel Vilmos udvari tanácsos, egyetemi tanár, mint a debreceni polgárőrség vezetője, jónak látja közölni a hadügyminiszterrel: „A román csapatok küszöbönálló eltávozásával városunk újból ki van téve a bolsevizmus veszedelmének... A gyárak leszerelése következtében kenyerét vesztett, felizgatott és elkeseredett munkásság, a karhatalom élvezetéből még ki nem józanodott nép fékentartására ezért feltétlenül szükséges volna megbízható angol vagy magyar csapatok idehozatala még a román kivonulás előtt... A mezőgazdasági cselédség is forrong.* Az Echo de Paris belgrádi tudósítója jelenti lapjának: a Duna egyre több holttestet sodor Magyarországról a jugoszlávok által megszállt területek felé. Mohácsnál egyetlen nap alatt 14 munkás holttestét fogták ki. Bajánál néhány nap alatt csaknem 200 holttestet számoltak meg a hullámok között. A tiszti bandák tehát teljesítik fővezérük parancsát. Nem is marad el Horthy hálája. A hadügyminiszter megpróbálta — mint ez már minden foglalkozási ágnál megtörtént — a tiszteknél is visszaállítani az 1918. október előtti fizetéseket. Horthy azonban parancsot adott, hogy az ő általa még Szegeden megállapított magasabb fizetéseket adják ki a tiszteknek. A kormány ismét a válság mélypontján van. A kabinet fele lemondott. Mindenki Friedrich távozására számít. Ö azonban nem mond le. „A liberális polgárság ellene van, a munkásság ellene van, Lovászy ellene van, az európai közvélemény ellene van, a vidék ellene van... az antant blokádja, a minisztertársai ellene vannak — ö marad, ő jól érzi magát, ő meg akarja menteni a hazát — ha belepusztul is a haza!" — írja a szegedi liberális polgárság egyik lapja. A szegedi munkásszínpad kitűnő műkedvelő gárdája bemutatta Heyermans dán író halászdrámáját, A címe: Remény.