Délmagyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-08 / 210. szám

Kedd. 1959. szeptember 8. 2 Mozgalmas hét Ígérkezik a francia belpolitikában A francia politikai naptár ezen a héten több fontos belpolitikai eseményt jelez. Debré miniszterelnök ked­den a nemzetgyűlés hadügyi és külügyi bizottsága elé áll és tájékoztatja a bizottságok tagjait Franciaország NA­TO-beli szerepének alaku­lásáról és a de Gaulle—Ei­senhower tárgyalásokon el­hangzottakról. Szerdán összeül a minisz­tertanács. Ott ls beszámoló hangzik majd el a francia­amerikai tárgyalásokról. Megvitatják a szeptember közepére beharangozott al­gériai -de Gaulle-tervet" és szó esik majd a francia—af­rikai közösség végrehajtó ta •nácsának csütörtökön kezdő­dő üléséről. összeült a Biztonsági Tanács Laosz kérdésében Japán nem hajlandó megszavazni ENSZ-csapatok Laoszba küldését Hétfőn este — magyaror- mokratikus Köztársaság mi­szági időszámítás szerint — níszterelnöke az ENSZ-hez 20 órakor összeült New intézett üzenetében rámuta­Yorkban a Biztonsági Ta- tott a laoszi helyzet lénye­nács, hogy megtárgyalja a gére, arra, hogyha a laoszi laoszi kormány kérését. A kormány betartja a genfi, laoszi kormány ugyanis ka- 1954-es megállapodás előírá­tonai segítség küldését kér- sait, úgy a felkelők beszün­te az Egyesült Nemzetek tetik a harcot s a kérdés Biztonsági Tanácsától. megoldást nyer. Minden ala­Figyelemre méltó, hogy pot nélkülöz a laoszi kor­még a nyugati hatalmak mány azon vádja — hangsú­sem támogatják a laoszi ki- lyozta a vietnami miniszter­rályi kormány kérését, leg- elnök —, hogy Laoszt táma­alábbis nem történt erre dás érte. vonatkozó hivatalos állás- * . foglalás hétfő estig. Phan Van-Dong, a Vietnami De­Elkeneredett harcok Algériában Közzétették az algériai elpusztítottak két francia nemzeti felszabadító hadse- katonai repülőgépet, négy reg parancsnokságának je- helikoptert és megsemmisí­lentését a július 29-e és au- tettek 117 francia gépkocsit, gusztus 28-a között lezaj- Az algériai harcosok nagy­lott algériai harcokról. mennyiségű francia katonai A jelentés szerint az algé- felszerelést és hadianyagot riai harcosok megöltek 1978 zsákmányoltak. A szóban­és megsebesítettek 1127 fran- forgó időszakban hetven cia katonát és tisztet. Azal- francia katona állt át teljes gériai partizánok felrobban- leiszereléssel az algériai tottak hét ellenséges katonai nemzeti felszabadító hadse­szerelvényt. Tüzérségi tűzzel reg oldalára. Uj bizottság tárgyal majd a leszerelésről Franciaország, Anglia, a A négy kormány — mond­Szovjetunló és az Egyesült ja végezetül a közlemény Államok kormányai megál- — tanácskozásokat folytat lapodtak abban, hogy bi- az ENSZ főtitkárával arról, zottságot létesítenek a le- hogy a megfelelő szolgálati szerelési kérdések tanulmá- eszközöket bocsássa az nyozására. újonnan alakított bizottság A bizottság tagjai lesznek rendelkezésére és reméli, a Szovjetunió, Anglia, az Egyesült Allamok, Fran­ko gy a bizottság 1960 elején claország, Bulgária, Olasz- Genfben megkezdi munká­Fuzsijama japán külügy­miniszter hétfőn kizártnak minősítette Japán katonai beavatkozását Laoszban az ENSZ oldalán. Mint mon­dotta, egy ilyen lépést a ja­pán alkotmányos rendelke­zések nem tesznek lehetővé még akko^ sem, ha az ENSZ a beavatkozás mellett dönt. ország, Kanada, Lengyel­ország, Románia és Cseh­szlovákia. azzal a feltétellel, hogy a felsorolt államok mind egyetértenek ezzel. E leszerelési megalakítása — mondja ját. Román államférfiak távirata magyar államférfiakhoz Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, Chivu Stoica, a Román Népköz­társaság Minisztertanácsá­nak elnöke és Gheorghe Maurer, a Román Népköz­társaság Nagy Nemzetgyűlé­se elnökségének elnöke táv­iratban mondott köszönetet Dobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa elnökének, Kádár János­nak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának és dr. Münnich Ferencnek, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének a forró üdvözletért és jókívánságo­kért. amelyeket a Román Népköztársaság nemzeti ün­nepe alkalmából intéztek hozzájuk a magyar állam­férfiak. Titokzatosság Eisenhower nyugat-európai látogatásának kommünikéiben Előtakarékossági akció külföldi társasutazásokhoz Az Országos Takarékpénz- irodában bejelenthetik elő­bizottság tár előtakarékossági akció- takarékossági szándékukat. ... . )ndja a vai könnyíti meg a külföldi A bejelentés utan „utazási közlemény — semmiképpen társasutazásokhoz szükséges előtakarékossági betétfüze­tem csökkenti az ENSZ fe- összeg gyűjtését. Az elótaka- teU kapnak. Ezeken bárme­reiosseget ezen a területen rékossági akcióban részve- lyik postahivatalban, vagy i/^ÜL ú, illetékességé- vúk az IBUSZ által szer- OTP-pénztárnál havi rész­.If"'; A bl" vetett utazáson vesznek létben egyenlítik ki az uta­WntatLT^\lkítafá"al te~ részt. AZ akcióban részt ve- zás költségeit. L het minden bérből és fize- A havi részleteket úgy ál­» i i- T- " tésb61 él6 dolgozó. A külföl- lapítják meg, hogy a költsé­reieiosseg hárul di társasutazásra jelentkező gek az utazás előtt 30 nap­it különös a nagyhatalmakra. dolgozók bármelyik IBUSZ- pal kiegyenlítődnek. Csaknem két hétig volt távol Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke washingtoni rezidenciájától, a Fehér Háztól. Mint isme­retes, az elnök ezen idő alatt Nyugat-Európába látogatott, ahol Bonnban, Londonban és Párizsban tárgyalt Aden­auerral, Macmillannel és de Gaulle-lal. E tárgyalásokat követően kétnapos pihenőt tartott egy skóciai kastély­ben. majd tegnap délelőtt repülőgéppel visszautazott Washingtonba. A világközvélemény nagy érdeklődéssel kísérte az amerikai elnök nyugat-euró­pai tárgyalásait. Nemcsak azért, mert rég volt már példa arra, hogy az Egyesült Allamok elnöke Ilyen hcsz­szú időre külföldre távozzék, hanem azért is, mert a meg­beszéléseket, amelyek az említett nyugat-európai fő­városokban Eisenhower és a három nyugati kormányfő között folytak, bizonyos fokú titokzatosság övezte. A ki­adott közlemények ugvan utaltak arra — a legtöbb esetben közhelyekkel —, hogy mik voltak a bonni, a párizsi és a londoni megbe­szélések témái, nyilvánvaló azonban, hogy ha csak ezek­ről esett volna szó, úgy nem lett volna szükség arra, hogy az amerikai elnök ezért utazzon át Európába, hiszen erről a külügyminiszterek is tanácskozhattak volna — hasonló eredménnyel. Sok­kal valószínűbbnek látszik az a londoni és párizsi lapok által világgá röpített felte­vés. hogv az elnök bonni, Iondoni és párizsi tárgyalásain sze­replő témákban fennálló véleménykülönbségek szel­lőztetése a küszöbön álló Hruscsov—Eisenhower ta­lálkozó előtt rendkívül ár­talmas lehetne a Nyugat amúgy sem ró­zsás. éppen véleménykülönb­ségeikből adódó helyzetére. Ezzel magyarázható tehát az a sok általánosság, amely Eisenhower bonni, londoni és párizsi megbeszéléseit kö­vető közleményekben szere­pel. p1 isenhower ugyanis az­zal a bevallott céllal utazott a három nyugat-eu­rópai fővárosba, hogy Hrus­csovval folytatandó tárgya­lásai előtt véleménycserét folytat az Egyesült Allamok három nyugati szövetségesé­nek kormányfőivel. Ha fi­gyelembe vesszük, hogy — különösen Bonnban és Pá­rizsban — bizonyos fokú megdöbbenés fogadta a Hruscsov—Eisenhower-talál­kozó bejelentését, elfogad­hatjuk, hogy ez is szándéka volt Eisenhowernak. Valójában azonban az volt az elsődleges elhatározása, hogy valamiféle egységet teremt majd Bonn, Lon­don és Párizs között, s elsimítja majd az angolok, valamint a franciák és a nyugatnémetek között tá­madt, meglehetősen éles el­lentéteket. Az a tény azon­ban, hogy ilyen vonatkozású megbeszéléseiről egy szó sem esett a közleményekben, arra utal, hogy ilyen célú megbeszélései távolról sem jártak a remélt eredmény­nyel. Eisenhower sajtótitkára egy alkalommal ugyan tett egy kijelentést arra vonat­kozólag, hogy néhány kér­désről azért nem szólhat részletesebben, mert az lé­nyegében a Hruscsov— Eisenhower közötti megbe­szélésekre vonatkozó ameri­kai elképzelésekről mondana a kelleténél többet. Valójá­ban azonban az, amit mond­hatott volna, semmiképpen sem lett volna dicsekvési té­ma, s ez magvarázza, hogy az elnök, de környezete is miért volt szokatlanul szűk­szavú az újságírókhoz. Kö­zel jár a valószínűséghez nz a feltevés, hogy Eisenhower Macmillannel értette meg magát legjob­ban. legkevésbé pedig dc Gaulle-lal. aki nagvon sokat akart kérni az elnöktől — Algériára, az „atomklub-tagságra* vonat­kozóan például —, de keve­set kaphatott, mert — mint egy francia lap megállapítja — a két volt tábornok (Eisenhower és de Gaulle) csak „az ellentétek listáját*, tudta összeállítani. p1 gyszóval Eisenhower tárgyalásainak mérlege aligha lehet — éppen az említett okoknál fogva — lé­nyegében porit ív. Ilyennek inkább azokat a kijelentéseit kell minősítenünk, amelyek­ben Hruscsovval folytatandó megbeszéléseinek fontosságá­ra hívta fel a nyugati köz­vélemény figyelmét. Itt kell viszont rámutatni arra, hogy Hruscsov hasonló vonatko­zású kijelentéseiben — gondolunk itt elsősorban a Vesenszkajaban mondott Hruscsov-beszédre — sok­kal részletesebben és ért­hetőbben fejtette ki, miért van nagy jelentősége Eiscn­howcrra! folytatandó meg­beszéléseinek. Hruscsov egy teljes képet rajzolt meg, amelyben —* ahogyan egy angol kommen­tátor megállapította — „minden a helyén volt", vagyis a szovjet politika kö­zeli és távoli célkitűzéseiről éppúgy szó volt benne, mint azokról a felelős személyek által tett kijelentésekről, amelyek az amerikai közvé­leményt így, vagy úgy be­folyásolni igyekeznek a ta­lálkozó megítélését illetően. „A világ mindenesetre tud­ja, hogy az oroszok békét akarnak — írja az előbb említett an­gol kommentátor —, de nin­csenek értesülései arról, hogy az Egyesült Államok hogyan akarja e cél elérésé­ben megközelíteni. a Szov­jetuniót*. S ez kétségtelenül a dolgok eddigi állásának lé­nyege, s ezen Eisenhower kijelentései nem változtat­ta'' 'T'ermészetesen Eisenho­wer kétheti nyugat­európai útjának eredményei — ha vannak ilyenek — ha­marosan láthatóvá lesznek az események alakulása s-rán. Az a tény azonban, hogy Adenauer Hruscsovhoz inté­zett levele akkor íródott, amikor Eisenhower Nyugat­Európában tanácskozott, ar­ra mutat, hogy az amerikai einök nyugalomra és meg­fontoltságra intette párizsi és bonni vendéglátóit, s ez mindenképpen kedvezően fog jelentkezni az elkövetkező napok és hetek fejlemé­nyeiben. Ha igaz az — és ezt sem­miképpen sem lehet cáfolni —, hogy augusztus első nap­jai óta, azóta, hogy nyilv­ncsságra hozták Hruscsov és Eisenhower találkozóját, min­den e találkozó jegyében történik, úgy e megállapí­tás érvényessége különösen vonatkozik ezekre a napok­ra. amikor Hruscsov útnak indulása küszöbön áll. Amerikai politikai körök tudni vélik, liogy^ a Szov­féturilő Minisztertanácsá­nak elnökét neves Irodal­mi személyiségek és " » legfontosabb szovjet lállók szerkesztői kisérik cl ame­rikai útjára. Ugyanakkor arról is beszél­nek, hogv Eisenhower októ­ber első felében adia vissza Hruscsov látogatását. A vi­lág azonban most a Hrus­csov—Eisenhówer-találkozó hatása alatt van, s bízik ab­ban. hogy Hruscsov egy hét múlva esedékes Washington­ba való látogatása forduló­pont lesz a nemzetközi hely­zet alakulásában. P. I. Gaitskell és Bevan nyilatkoztak a moszkvai i| televízióban Hugh Gaitskell és Aneurin Bevan, az Angol Munkás­párt vezetői, akik a Szovjet­unió parlamenti csoportjá­nak meghívására a Szovjet­unióban tartózkodnak, va­sárnap nyilatkoztak a moszkvai televízióban. Gaitskell kijelentette, hogy a Hruscsovval, Szuszlovval ! és Gromikóval a Kremlben folytatott megbeszélések igen érdekesek és rendkívül értékesek voltak. Gaitskell és Bevan kifejtette vélemé­nyét arról, hogy milyen fon­tos jobb kapcsolatokat léte­síteni Nagy-Britannia és a Szovjetunió népei között, majd pedig ismertette az, Angol Munkáspárt bel- és!; külpolitikai álláspontját. A Szovjetunióban tett Iá- ' Hős falu a Rodope-hegy lábánál Egy nap múlva, szeptem­jlber S-én ünnepli a bolgár nép legnagyobb nemzeti únnepét. Tl­zenüt évvel ezelőtt e napon sza­badultak fel, a szovjet hadsereg döntő segítségével, a fasiszta el­nyomás Igája alól. A közeledő ünnep alkalmából közöljük az alábbi írást, amely egy bolgár falu népének szabadságszerető küzdelmeiben az egész bolgár nép harcos hősiességét tükrözi. Plovdivhoz, Szeged testvér­városához közel, a Rodope­hegység lábánál terül el Pe­rustica bolgár falu. A két­ezer méter magas hegyek mint védőbástya emelked­nek a falu körül. A község a szocialista Bulgária büsz­kesége. A helyi múzeum hő­si harcok, véres csaták em­lékét hirdeti. A török, a né­met leigázók ellen legendás felkelések robbantak ki. A törökök 1396-ban foglalták .. ,c„ 1, luniRUR uwo-uan iugiauuK togatásom nagy élményt je- el a II. Bolgár Cárság te­lentet számomra — mondot­ta befejezésül Gaitskell, s egyúttal megemlékezett ar­ról az óriási haladásról, amelyet a Szovjetunióban tapasztalt. Árnmfnfavásár Bécsben rületét. Ötszáz éven át gyö­törték, hajszolták a bolgár népet. A nép hazaszeretete, élni, küzdeni akarása erő­teljesen megmutatkozott a súlyos évszázadok alatt. Fel­kelésekkel, szabadsághar­cokkal lazította a bolgár nép a kezére és a lábára ra­kott béklyókat. Ékes tanúsága az egész ; bolgár nép harcának Perusti­ca falu története. A XIX. 'szazad végén Vaszll Levsz­jki nagy forradalmár vezeté­Bécsben vasárnap meg­nyitotta kapuit a 70. jubilá­ris őszi nemzetközi áru­mintavásár, amelyen 4500 cég mutatja be legjobb ós legszebb készítményeit. A népi demokratikus országok kollektív kiállításokkal ta­núsítják gazdasági eredmé­nyeiket. Nagy érdeklődést kelt a magyar kiállítás is, amelynek ötletes, eredeti «1- lljtőfi*, lelkesítette harcra az rendezése általános elisme- felnyomott tömegeket. A for­róst arat. "radalmi tűz Perusticán ma­ilével törökellenes függet­jlenségl és demokratikus [mozgalom bontakozott ki legész Bulgária területén. -'Hriszto Botev, „a bolgár Pe­gasan lobogott. A falu a tö­rök elnyomás idején is meg­őrizte a bolgár népi kultú­rát. A lakosság 25 százalé­ka — Szófiát is megelőzve — írni és olvasni tudott. 1876 áprilisában itt volt a török elleni felkelés közép­pontja. Péter Bonev lánglel­kű tanító — Levszki jó ba­rátja — vezette a felkelést. Hatezer török katona rohan­ta meg őket, hogy vérbefojt­sák a függetlenségért folyta­tott küzdelmet. A törökök az akkori idők korszerű fegy­vereivel harcoltak. Mégis a 600 bolgár parasztharcos, maguk gyártotta fegyver­zettel, öt napig állta a ke­gyetlen harcot, uusztította a törököt. A törökök vandál módon felgyújtották a falut. Bestiális kegyetlenségeket követtek el. Megcsonkítot­ták, feldarabolták a bolgár hazafiakat. A hös faluoan ekkor 347 ember halt meg a hazáért. A szorongatott védők bemenekültek hozzá­tartozóikkal a falu kis temp­lomába A község múzeuma jelen­leg is eredeti dokumentu­mokat őriz e nagy felkelés­ről. Megrázó festmény örö­kítette meg azt a pillanatot, amikor a kétségbeesett bol­gár apák gyermekeiket, fe­leségeiket megölik, majd maguk is öngyilkosok lesz­nek, hogy ezzel megmene­küljenek a török fogságból. A falu mai lakosai kegye­lettel őrzik halál tmegvetö hőseik emlékét, akik életük­nél is jobban szerették a szabadságot, bolgár hazáju­kat. A hősök íegbótrabbj.ii­nak; Péter Bonevnok, Va­szll Szokolszkinaií, /vtam-in Tulevnek, Szpánbinovnak és a többieknek nemcsak fény­képét és földi emléküket, de szellemüket is megőrzötto Perustica bátor népe. 1877-ben az orosz kato­nák segítségével zúzták szét a török jármot. Bulgária szabad lett. A sok-sok ki­omló piros vér nem volt hiábavaló. * A falu a szabadságharc után a szocialista mozgalom egyik erős vára lett. Már 1897-ben a kicsiny rodopei faluban marxista kör alakult. A nagy bolgár szocialista, Dimiter Blagoev sok köve­tője tevékenykedett itt. 1013­ban Kolarov elvtárs szer­vezte meg itt az első párt­szervezetet. Erről a régmúlt forradalmi eseményről ma is friss, fiatalos emlékezet­tel számol be Georgij And­rejev elvtárs, öreg nyugdí­jas, aki gyakori látogatója a községi múzeumnak. Annak Idején ő írt cikket a Szocia­lista Lap-ba a pártszerve­zet megalakulásáról. A párt­szervezet aktívan segítette 1918—1919-ben az orosz for­radalmárokat. Élelmet gyűj­töttek és azt eljuttatták a bolsevikoknak. A falu népe hősi múltjá­hoz méltóan, 1923 szeptem­berében is — amikor szintén országos felkelés zajlott — az élvonalban harcolt. 1923. szeptember 21-én munkás­paraszt hatalmat kiáltottak ki. A fasiszta túlerő azon­ban leverte őket. A hősi családok ismét 15 vértanút áldoztak az emberi haladás oltárán. Sqk-sok embert börtönöztek be 15—20 esz­tendőre. Mégis, minden csa­pás és terror ellenére, 1924­ben ismét illegális kommu­nista pártszervezet alakult a faluban, amely 1944. szep­tember 9-ig a földalatt te­vékenykedett. • Amikor a német fasisz­ták és az őket kiszolgáló bolgár árulók uralkodtak az országban, Perustica megint magasra emelte vérrel ázta­tott dicsőséges zászlaját. A Rodope-hegység megtelt har­coló partizánokkal. Anton Ivanov híres partizánegysé­gében igen sok perusticai fogott fegyvert. Bátorság­ban nem maradtak alul most sem az 1876 áprilisi felkelés hősei mögött. Enu Tosev partizán, a falu ifjú­sági vezetője, elsők között halt meg a német fasiszta elnyomók elleni harcban. A bolgár reakció, a hit­leristák parancsára, ádáz dühvel vetette magát a hős falura. 1944. május 1-én száz felnőttet és 60 fiatalt tartóztattak le. Brutalitás­ban a törökön Is túltettek ezek a modern barbárok. Ezt bizonyítja Nikola Na­kev 14 éves fiúcska esete is. Édesanyja orvosságért küld­te el. A községben garázdál­kodó csendőrkapitány el­fogatta a gyermeket és meg­vádolta, hogy az orvosságot a partizánoknak viszi. Pa­rancsot adott katonáinak, hogy lőjék agyon. Ettől a gaztettől azonban még a gyilkolásban megedzett haj­csárai is idegenkedtek, any­nyira nyilvánvaló volt N.iko­la ártatlansága. A gsendőr­tiszt erre sajátkezülegr lőtte tarkón a fiút;. •. A kis falusi -.múzeumban megü. zi a lakosság Totov hös partizánruháját 'ls, 'ame­lyen jól látszik annak a szú­rásnak a 1 helye, atnellyel a szívébe döftek szuronyt a fasiszták. Fiatal, széparcú, élénkszeitui ' lányok ^arcké­pei, ör?g parasztok megfa­kult fényképei, mind a pe­rusticai dolgozók hősi har­cairól tanúskodnak. A fel­szabadulás után Dimitrov elvtárs fogadta a má.rtírok hozzátartozóit, a pírt és a kormány és a felszabadult bolgár nép nevében köszön­te meg bátor helytállásukat. A faluból sok partizán állt be 19.4. szeptember 9-e után az új bolgár néphad­seregbe. Perusticai fiatalok, hősi nemzedékek unokái a szovjet hadsereg oldalán • el­jöttek Magyarországra is. hogy harcoljanak az emberi haladásért, a fasizmus ellen. röbben vérüket hullatták magyar földön a magyar nép szabadságáért. A kis fa­luból Agopján harcos Bar­cson halt meg. Mano katona Csurgón, a fiatal Abvasev Drávaszabolcson esett el. Arcképeik a falusi múzeum falón, a magyar és bolgár nép örök barátságát hirde­tik. • A hős faluban most is harc folyik. Harc a szocia­lizmus teljes győzelméért, a boldogabb életért, amelyről oly sokan álmodoztak, ame­lyért oly sokan harcoltak és haltak meg e kedves hősi rodopei faluban. SZEBELKÓ IMRE

Next

/
Thumbnails
Contents