Délmagyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-06 / 209. szám

Vasárnap. 1959. szeptember 6. 2 Hruscsov cikke a „Foreign Alfairs" című amerikai folyóiratban (Folytatás az I. oldalról.) nizmus eszméje az egész világon győzni fog, miként győzött hazánkban, Kínában és sok más államban. Lehet, hogy a -Foreign Affairs- sok olvasója nem ért egyet velünk. Talán úgy vélekednek, hogy végül a kapitalizmus eszméje fog diadalmaskodni. Vitatkozhatunk, vallhatunk különböző nézeteket, de a fő az, hogy ez maradjon meg az ideológiai harc keretei között, senki se használjon fegyvert azért, hogy érvényre juttassa saját nézeteit. Amikor azt mondjuk, hogy a két rendszer, a kapitalista és a szocialista rendszer versenyében a mi rendszerünk fog győzni — folytatja Hruscsov — ez természetesen egyáltalán nerp jelenti azt, hogy a kapitalista országok belügyeibe való beavatkozással vívjuk ki a győzelmet. A kommunizmus győzelmébe vetett szilárd hitünk a társadalmi fejlődés törvényeinek ismeretén alapul. Meggyőződésünk szerint azért fog győzni a szocialista rendszer, mert haladóbb, mint a kapitalista rendszer. A negyvenkét éves szovjet állam számára máris lehettövé vált, hogy gazdasági versenyre hívja ki az Egyesült Államokat, a százötven éves kapitalista államot. A legszélesebb látókörű amerikai közéleti személyiségek elismerik — fűzi hozzá Hruscsov —, hogy a Szovjetunió gyors ütemben utoléri és végül megelőzi az Egyesült Államokat Napjainkban csak két út lehetséges Tekintélyes amerikai közéleti személyiségek és államférfiak a Szovjetunióban tett kőrútjuk során teljesen meggyőződhettek: nincs semmi kilátás arra, hogy a szovjet embereket összeveszítsék a Kommunista Párttal és a szovjet kormánnyal, nem lehet rávenni őket, hogy felkeljenek a kommunizmus ellen. De ha így fest a helyzet akkor hogyan értelmezzük azokat a megmegújuló kísérleteket, amelyeknek célja a kommunizmus -elvetésére* irányuló politika feltámasztása. Mit terveznek? Fegyveres beavatkozást a szocialista országok belügyeibe? De hiszen Nyugaton ugyanúgy, mint Keleten, világosan látják, hogy a korszerű technika következtében ilyen eljárás haladéktalan és kérlelhetetlen megtorlás veszélyével jár. Ilyenformán — folytatja Hruscsov — napjainkban csak két út lehetséges: vagy békés együttélés, vagy a történelem legpusztítóbb háborúja. Harmadik lehetőség nincs! Hruscsov rámutat, hogy most különösen időszerűvé vált a különböző társadalmi rendszerű államok bénés együttélésének kérdése. Az emberiség életében olyan időszakhoz érkeztünk, amikor reális lehetőség van rá, hogy véglegesen, egyszer s mindenkorra kiküszöböljük a háborút a társadalom életéből. A második világháború után kialakult új nemzetközi erőviszonyok alapján állithatjuk, hogy ma már nem végzetesen elkerülhetetlen az új világháború, meg lehet akadályozni — írja Hruscsov, majd cikkében három alaptételt sorol fel állításának bizonyítására. Először — írja Hruscsov — napjainkban nemcsak az öszszes szocialista államok harcolnak tevékenyen a békéért, hanem az önálló nemzeti állam fejlesztésének útjára lépett sok ázsiai és afrikai ország is és sok más állam is, amely nem tartozik az agresszív katonai tömbökhöz. Másodszor, a békepolitika a széles néptömegek hatalmas támogatását élvezi az egész világon. Harmadszor, a békeszerető szocialista államok rendelkeznek olyan rendkívül hatásos anyagi eszközökkel, amelyek feltétlenül fékezik az agreszorokat. Napjainkban a szocialista országok a Föld egész területének már körülbelül egynegyedét ölelik fel. A Föld lakosságának egyharmada él a szocialista országokban és ipari termelésük a világ termelésének körülbelül egyharmada. Ezzel magyarázható az a vitathatatlan tény, hogy az utóbbi években csirájában sikerült elfojtani azokat a háborús tűzfészkeket, amelyek a világnak hol az egyik, hol a másik részén — a Közel-Keleten és Európában, a Távol-Keleten és Délkelet-Ázsiában —«• jöttek létre. Miért fontos a német kérdés megoldása ? Hruscsov cikkében emlékezi®. arra, hogy a Szovjetunió nem keveset tett a békéért vívott harcban. A szovjet kormányfő hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió a második világháború maradványai felszámolását, a két német állammal való békeszerződés megkötését a kérdések kérdésének tekinti. Hruscsov rámutat, hogy a német kérdés békés rendezésének elodázása széles lehetőségeket nyújtott a nyugatnémet militaristák és revansiszták tevékenységének megélénkülésére. Nem kizárt az egyáltalán — figyelmaztet Hruscsov —, hogy Nyugat-Németország, felhasználva az északatlanti szövetségben szerzett pozícióit, háborút provokálhat, belesodorhatja ebbe szövetségeseit és az egész világot pusztító háború szakadékába taszíthatja. Véleményünk szerint — mutat rá Hruscsov — a német kérdésben elfoglalt szovjet álláspont felel meg a legjobban a való helyzetnek. Ami a német egység kérdését illeti — jegyzi meg a szovjet kormányfő —, meggyőződésem, hogy Németország előbb, vagy utóbb egységes lesz. Mivel azonban senki sem jövendölheti meg, hogy ez a pillanat mikor következik be, nem lehet várakozni, nem szabad kívülről beavatkozni ebbe a belső folyamatba, nem lehet fenntartani a hadiállapotot, ami sok rendkívül komoly veszélyt és meglepetést hozhat az európai és világbékét illetően. • Szét kell vágni a gordiuszi csomót: polgárjogot kell kapnia a békeszerződésnek, ha nem akarunk játszani a tűzzel, milliók és milliók sorsával — hangsúlyozza Hruscsov. Mély meggyőződésem, — írja Hruscsov —, hogy a még meglévő lényeges nézeteltérések, egész sereg kérdést illetően nem alapvetöek, nem olyanok, amelyekben nem lehetne egyezségre jutni. Hruscsov megjegyzi, ha egész sereg kérdésben még mindig vannak nézeteltérések, és nem jött létre megegyezés, akkor ez — van rá elegendő alapunk, hogy így véljük — azoknak az engedményeknek a következménye, amelyeket a nyugati hatalmak tesznek Adenauer kancellárnak. Ez veszélyes behódolás az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország részéről — mondotta Hruscsov. Sokkal jobb lenne, ha Nyusai-Néinctország NATO-szövctségesci a béke érdekében megmondanák Adenauer kancellárnak, hogy politikája veszélyezteti a békét, és végső soron helyrehozhatatlan katasztrófával járhat Nyugat-Németország számára. Az érdekelt államok képviselőinek — hangoztatja a cikk — még többet kell munkálkodnia azon, hogy megtalálják a kölcsönösen elfogadható megoldásokat. Hruscsov a követekzőket írja: úgy vélem, hogy szeptemberi utazásom az Egyesült Államokba és Eisenhower elnök utána következő látogatása a Szovjetunióba, lehetőséget nyújt a hasznos eszmecserére és arra, hogy megtaláljuk a közös nyelvet, valamint a megoldandó kérdések közös megértesének módját. Mi továbbra is készek vagyunk minden lehetőt megtenni azért — folytatja Hruscsov, — hogy a Szovjetunió és más országok viszonya, ezen belül a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonya, a barátság alapjára épüljön és teljesen megfeleljen a békés együttélés követelményeinek. Ahhoz, hogy a békés együttélés rendíthetetlen nemzetközi elve mindennapi gyakorlattá váljék a Kelet és a Nyugat viszonyában, — állapítja meg Hruscsov — szükség van rá, hogy mindenki megértse azt a nem túlságosan bonyolult tényt, hogy a történelmet nem lehet visszaforgatni A szocialista rendszer minden ellene intézett támadás ellenére megerősödött és olyan erővé vált, amely lehetetlenné teszi a múlthoz való visszatérést. Ha mindkét részről meg akarjuk javítani az országaink közötti viszonyt, — mutat rá Hruscsov — el kell távolitanunk minden akadályt a nemzetközi kereskedelemből. Aki békés együttélést akar, annak sikra kell szállnia a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztéséért. Józan ésszel felfoghatatlan — írja a szovjet kormányfő —, hogy amikor az emberiség olyan fejlettségi színvonalra jutott, amelyen képesnek bizonyult felmérhetetlen jelentőségű felfedezésekre, és meg tudta tenni az első lépéseket a világűrben, lángelméjének gigászi eredméFogcdás a moszkvai lengyel nagykövetségen A Moszkvában megrende- vétségén pénteken fogadás zett lengyel ipari kiállítás volt, amelyen Hruscsov és megnyitása alkalmából a Cyrankiewicz mondott bemoszkvai lengyel nagykő- szedet, Hz Országos Tekarélcpsnzlár helyesbítése a szombaton közölt lott ó-tárgy nyeremény• jegyzékre, Szombati számunkban közöltük a lottó augusztus havi tárgynyeremény-sorsolásának kihúzott számait Az Országos Takarékpénztár az általa kiadott számokhoz az alábbi helyesbítéseket adta: EL előjelű szelvényeknél: 455 260-as szám helyett 450 260 televízió. B előjelű szelvények között: 1 130 495 helyett 1 730 495 televízió. 1 140 474 helyett 1 140 454 padlókefélőgép. 1 145 074 helyett 1 145 044 hangulatlámpába épített rádió. 1 170 745 helyett 1 170 775 mosógép. 1 215 309 helyett 1 215 390 csemege ajándékkosár. 1 579 071 helyett 1 579 041 televízió. 1 604 909 helyett 1 604 990 táskarádió. 1 679 880 helyett 1 649 880 hűtőszekrény. 2 141 074 helyett 2 141 044 »ki mit szeret- utalvány. 2 295 841 helyett 2 295 845 hűtőszekrény. 2 849 819 helyett 2 879 819 hűtőszekrény. 3 328 598 helyett 3 308 598 hűtőszekrény. G előjelű szelvények kőzött: 5 325 191 helyett 5 325 193 kerékpár. P előjelű szelvények között: 6 581 896 helyett 6 881 896 táskarádió. D előjelű szelvények között: 7 656 671 helyett 7 656 641 családi vásárlási utalvány. E héten sem volt fittalélatos lottószelvény A lottó 36. játékhetére 3 513 353 szelvény érkezettöttalálatos szelvény nem volt. Négy találatot 20 fogadó ért el, a nyereményösszeg egyenként 131 751 forint. A háromtalálatos szelvények száma 2736 darab, ezekre egyenként 481 forintot fizetnék ki. Két találatot 93 448 fogadó ért el, a nyereményösszeg egyenként 14 forint. nyeit ne tudja a tartós béke létrehozására és az emberek javára fordítani. A szovjet emberek hangoztatják, hogy nem akarnak háborút Ha a Szovjetuniót és a baráti országokat nem éri támadás, soha semmilyen fegyvert nem fogunk az Egyesült Államok, vagy bármely más ország ellen felhasználni Éppen azért, mivel meg akarjuk szabadítani az emberiséget a háborútól, békés és nemes versenyre hívjuk fel a nyugati hatalmakat. Mi mindig a más országok belügyeibe való be nem avatkozás hívei voltunk és vagyunk ma is. Ezt az álláspontot vallottuk és valljuk továbbra is. Csak egy út vezet a békéhez — írja befejezésül a szovjet kormányfő — csak egy kiút van a jelenlegi feszültségből: a békés együttélés. Fontos kérdésekről... Poszpelov elvtárs beszélgetése a magyar újságírókkal Mint már hirt adtunk róla, P. M. Poszpelov, az SZKP Központi Bizottságának titkára, az elnökség póttagja fogadta a Szovjetunióban járt magyar újságíró-delegációt. Az alábbiakban részleteket közlünk a két és fél órán át tartott beszélgetés anyagából. A

manvar újságíródelegáció miután rölliayjul viden beszámolt a Szovjetunióban tett útjáról, Poszpelov elvtárs néhány megjegyzést tett. Többek között hangsúlyozta, milyen nagy erőfeszítések történtek a Szovjetunióban a nemzetiségi káderek képzése érdekében. Például Grúziában régen nem volt fejlett a kohászat, s most, hogy a háború után Rusztaviban nagy kohókombinátot építettek, e nagy gyár káderei az Uraiban és Ukrajnában tanulták meg a mesterséget. Míg Rusztaviban kezdetben főleg más vidékről odaköltözött szakemberek dolgoztak, ma már a kombinát dolgozóinak, köztük a mérnököknek, technikusoknak, művezetőknek többsége grúz nemzetiségű. Poszpelov elvtárs utalt a magyar újságírók által meglátogatott Bakura is, és szólt az olajipar fejlődéséről. Ma már nemcsak a szövetséges köztársaságokban fejlődik az olajipar, hanem Tatárföldöm és Baskírjában is. Ki hitte volna néhány évvel ezelőtt, hogy a korábban oly elmaradott Tatárföld ma már a tíz év előtti olajtermelés negyvenszeresét adja. Tatárföldön hatalmas mértékben kifejlődött az olajipar s általában az ipar. Itt is kitűnő nemzetiségi káderek nőttek fel, például az olajiparban, akik Bakuban, az Azerbajdzsán Köztársaságban és Ukrajnában tanultak. — Valaha csak egy Bakunk volt. Ma legalább három vagy négy: Baku, Tatárföld, Baskíria és a Volga-menti lelőhelyek — mondotta. A tatár olajtermelés ma már nagyobb, mint a bakui. Uzbekisztánban pedig annyi gáz van, hogy most 2500 kilométer hosszú földgázvezetéket építenek az Uraiig. Poszpelov elvtárs utalt arra, hogy az imperialisták még 1951-bes is azt képzelték, hogy meg lehet semmisíteni a szocialista rendszert. Stratégiai tervet dolgoztak ki Baku elpusztítására is. Tábornokok és szenátorok hirdették, hogy villámháborúval, néhány atombombával elpusztíthatják Bakut, s így megáll az élet a Szovjetunióban. De a szovjet nép hatalmas erőfeszítésekkel már a második világháború idején megteremtette a második és a harmadik "Bakut*. Ma már azon gondolkodunk, hogy hol lesz a negyedik és az ötödik. Értelmetlenség lenne arra gondolni, hogy egy háborúban meg lehetne bénítani a Szovjetunió olajtermelését Az alomenergia hasznosításának ^problémáira is utalt Poszpelov elvtárs. Azokra a tervekre, (pl. a Jeniszej folyón 7 000 000 kilowattos vízierőmúvet terveznek, amely a Kujbisevinél ötszörte olcsóbb árarpot ad) amelyekkel a hétéves terv folyamán fokozni akarják a klasszikus energiák termelését. Szólt a kurszki vasérctelepek kiaknázásáról, s ' hogy e nagy mennyiségű olcsó vasérc kitermelése nagy segítséget jelent majd a népi demokratikus országok kohászatának is. Emlékeztetett arra, hogy ezt a rendkívül gazdag vidéket az 1900-as évek elején -halálra ítélt vidéknek« nevezték. Az itt élő falvak népe koldusbotra juto(t, az éhhalállal küzdött. A szocializmusban nemcsak a vidék mezőgazdasága virágzott fel, hanem hatalmas természeti kincsek kiaknázását is - elkezdték. Hangsúlyozta K^síSSJf £ peinek barátsága, az új káderek nevelése, a szocialista oktatási rendszer, s még több más tényező együttesen tette lehetővé, hogy az új lelőhelyeket olyan hatalmas mértékben tárják fel és aknázzák ki, amint azt a hétéves terv előírja. Egyetlen kapitalista ország sem képes erre. A népek barátsága, az egész szocialista tábor gazdasági összefogása teremti meg annak lehetőségét is, hogy valamennyi szocializmust építő ország gyors ütemben fejlődjön. Poszpelov elvtárs Gyáros Lászlónak, a magyar újságíróküldöttség vezetőjének kérésére beszélt néhány elméleti kérdésről is. Utalt arra, hogy Hruscsov elvtárs XXI. kongresszuson elmondott beszámolójában felvetett kérdések nem pusztán elméleti jellegűek, hanem mint ahogy azt a marxizmus—leninizmus tanítja, szoros kapcsolatban vannak a közvetlen gyakorlattal. A nemzetközi kérdések közül a legfontosabb — s ez nagy eredménye a marxista—leninista gondolkodásnak — az a megállapítás, hogy a jelenlegi korszakban elkerülhető a háború. Amint Lenin megállapította, s Hruscsov elvtárs is hivatkozott rá, améddig az imperializmus létezik, megvannak a háború gazdasági alapjai. De már olyan erők keletkeztek, amelyek meg tudják akadályozni a háborút: van szocialista világrendszer és a kapitalista országokban is megnőtt a népek öntudata. — A XX. kongresszus előtti időszakban az imperialista politika a háború elkerülhetetlenségét vallotta és a termonukleáris fegyverek monopóliumára alapozta hírverését. Villámháborúról beszéltek s arról, hogy 24 óra alatt el lehet pusztítani a Szovjetuniót. Amerikában kis játék-atombombákat készítettek a gyermekeknek. Mi jól tudjuk, mit jelent az atom- és hidrogénbomba és azt is, hogy a mai nukleáris fegyverek hatásfoka jóval felülmúlja a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák hatásfokát. Mégis vannak, még napjainkban is olyanok, mint FIsher, Canterbury-i érsek, aki egyik prédikációjában kijelentette: lehet, hogy az atomháború isten akarata. Es így, aki az atomháború ellen harcol, isten ellen harcol. Egy másik B.ngol, Lord Dandy, tavaly november 7-én a Lordok Házában kijelentette: jobbnak tartja, ha az emberiség fele elpusztul egy atomháborúban, minthogy kommunista/ uralom alatt éljen. Gromiko elvtárs megfogalmazásával: szerintük jobb atomizálva, mint kommunizálva lenni. Pella olasz külügyminiszter is hasonló kijelentéseket tett. Ezek az emberek figyelmen kívül hagyják, hogy mi a két rendszer békés egymás mellett élésének, gazdasági versenyének hívei vagyunk. S ha már a kommunizmusról van szó, mit válaszolhatunk nekik és mit kérdezhetünk tőlük? Egyetlen kérdést adhatunk fel nekik: Tudják-e, mi a kommunizmus? Röviden ez: mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint. Azt jelenti, hogy olyan társadalmat teremtünk, melyben az ember mentesül a mindennapi, az anyagi gondoktól, a járványoktól, mindenki a társadalom javára dolgozik; e társadalom biztosítja az ember minden oldalú fejlődését, azt. hogy csak napi két-három órát dolgozzon a társadalom javára és aztán olvashasson, művelődhessen,