Délmagyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-05 / 208. szám

3 Vasárnap, 1959. szeptember 8. Új munkáslakóházak Budapesten gyors ütemben épülnek az új munlcásla­köházak, és fővárosunk szinte új városnegyedekkel bővül hó­napról hónapra. Képünk a XIII. kerület let/nagyobb épít­kezéséről, a Fiastyúk utcai új, modern munkáslakóházak­ról készült. •ta TCfc ta» Tyihonov: Nincs a földnek olyan része, ahol ne ismernék a békegalambo -Különös örömmel írok a pok. Nem azonnal, nem békemozgalomról, mert úgy egyik napról a másikra kez­vélem, hogy sohasem vol- dődik meg a népek közötti tunk olyan közel a béke- új viszony korszaka. harc általános feladatainak megvalósításához, mint most* — írja a Pravda hasábjain Nvikolaj Tyihonov, a szovjet békebizottság elnöke. — Ha majd a jövő történészei meg­vizsgálják az 1949-től 1959-ig terjedő időszakot, azok közt a jelenségek közt, amelyek hatással voltak a népek éle­tére, nem hagyhatják figyel­men kívül azt a történelmi jelenséget sem, amelyet mi békemozgalomnak nevezünk. Nincs ma a földnek olyan része, ahol nem ismerik a békegalambot, ahol nem hallottak a stock­holmi felhívásról, ahol kö­zömbösen hallgatnák az atomháborúról szóló beszé­deket. Tyihonov megállapítja, hogy régen elmúlt már az az idő, amikor a világpolitika csak azoknak az osztályrésze volt, akik azt irányították, oly­kor-olykor titkos szerződé­sek sötét paragrafusai közé zárva egyezményeket, ame­lyekről az egyszerű emberek semmit nem tudtak meg és nem is tudhattak meg. Napjainkban az egyszerű emberek figyelemmel kísé­rik azokat a béke elleni provokációs lépéseket, ame­lyekre egyes felelőtlen em­berek ragadtatják magu­kat. A Hruscsov—Eisenhower találkozóról írva a szerző megjegyzi, hogy ez a hír rakéta-gyorsasággal szágul­dott végig a Föld felett és az egész világot örömmel töltötte el. A történelemben nincse­nek üres, vagy félig írt la­Az azonban biztos, hogy ez a korszak kezdetét fogja venni — fejezi be cikkét Nyikolaj Tyihonov. Átépítik a hidakat Az ország hídjainak zöme, mintegy 80 százaléka tíz mé­ternél rövidebb kishíd. Ezek öntözőcsatornák, patakok fö­lött vezetnek át. Eddig fá­ból, ritkábban kőből, vagy téglából készültek. Fában szegény ország vagyunk, ezért az összes fő közleke­dési úton levő kishidakat vasbetonszerkezetúekre épí­tik át. A hidak típusterveit az UVATERV mérnökei több változatban készítették el. A szerkezetet egy részüknél csak részben gyártják előre és a helyszínen betonozzák össze, más részüknél, ame­lyeket teljesen elkészítenek az üzemben, csak szerelni kell a helyszínen. Az előző eljárás előnye, hogy a szere­lés könnyebb, egyszerűbb, de a betonozás és a kötés hosz­szabb időt vesz igénybe. A másik, bár kényesebb mun­kát igényel, jóval rövidebb időt vesz igénybe. Az előregyártott gerendák­ból épülő hidak építési ideje fele annyi, mint a régieké. Az idén 30—40 készül el be­lőlük, jövőre pedig 50—60 darab építését tervezik. SAJÁT ERŐNKBŐL O lyan gazdag, sokrétű és munkásokat, akik forintok­rendszeres a segítség, tói, a juttatás, amely üze- sze fillérekből rakták csz­házuk építőanyagának jut eszükbe, hogy több évi jó munkával kellene kiérde­melni a magasabb fizetést, meinkben és a különböző árát. Tudom, életük sok dol- a jobb körülmények, feltéte­munkahelyeken könnyebbé gos napját építették bele há­teszi életünket, hogy néha zaikba. Emellett azonban már fel sem tűnik, sőt ész- eszembe jut, hogy hányan re sem vesszük őket. E ta- és hányan kaptak Szegeden pasztalatokat szűrtem le az a felszabadulás után kedvez- kólája. lek biztosítását. Bár az is igaz, hogy a csengelei iskola a szegedi járás egyik legna­gyobb, s legmodernebb is­elmúlt napokban, amikor az ményes áron portát Üjsze­Üjszegedi Kender- Lenszövő geden, s a város különböző Vállalat néhány dolgozójá- telepein. Ezekről b!zony I lyen elégedetlenséget hallani egyik-másik fiatal mérnöktől, tech­val beszélgettem. Közülük nemigen beszélnek. Régen nikustól is. Távol áll tőlünk, kevesen ismerték, még hoz- volt, elfeledték talán? Ami- hogy azt závetőlegesen is, hogy válla- riap azonban néhányan azt nincsenek latuknál mennyit fordítanak panaszolták, hogy egyesek évenként szociális, kulturá- Üjszegeden a juttatott tel- szok. Vannak és bizonyára lis dolgokra, amelyeket vég- ket magas áron szeretnék lesznek is. Mert ahogy épül, eredményben ők és társaik tovább adni. A házépítők erősödik kapnak, borítékon kívül, között sokan vannak, akiit gunk, nc Néhányan kétkedve tekin- OTP-kölcsönt kaptak, amely- porodnak a kívánságok. De tettek rám, amikor etmon- nek havi törlesztése alig ezek kiélégítésének anyagi dottam, hogy tíz év alatt több, vagy még annyi sincs, alapjai nem mannaként hul­több mint 11 millió forin- mint a felépített lakóházzal lanak majd, hanem mind­Allítsuk, nálunk indokolt kívánsá­gok, kérések, vagy pana­szocialista orszá­gunk, nőnek az igények, sza­tot költöttek ilyen célokra azonos főbérleti lakás bére. üzemükben. Inkább azt tart- s mennyit ér az üzemi se­annyiunk munkájával terem­tődnek meg, saját erőnkből ják számon, ki épített há- gítség a lakásépítésben? és saját munkánkkal. zat saját erőből, hogy ki ka- vagy talán ezek nem ille­pott lakást az üzemtől, a nek bele a "saját erőnkből* tanácstól De talán ennél is építettük fogalmába? jobban napirenden tartják a lakást kérők, igénylők szá­mát. H N em kell különösebb is­meret, hogy valaki tájékozódni tudjon az tudót-: életszínvonal növekedését jel­eröből ző számok között. Anélkül; évvel, hogy bárkinek js el kellene ány munkás építeni saját ezelőtt 15—20 "Saját erőből*. Ügy mond- Ennek maguk a munkások mélyülnie a különböző ez­ják ki egyesek ezeket a sza- a megmondhatói, ők tudják zel kapcsolatos jelentések vakat, hogy az ember ön- legjobban, hogyan sikkadt el, adatainak értékelésében, kéntelenül is foglalkozni s pukkadt szét szappanbubo- elemzésében, meggyőződhet kezd gondolataiban ezzel a rékként a kisember vágya, és javuló életünkről, ha a csa­fogalommal. Az újszegedi miként vált semmivé verej­munkásokkal folytatott be- tékes küszködése, iparkodá­szélgetés kapcsán, ahányszor sa. Ami akkor álom volt séri. Ma már nem a nagyobb csak felmerült e mondat, csupán, ma a megtestesült, darab kenyérre vágyik a magam is boncolgatni kezd- vagy megtestesülő való-„\g, tem a szavak értelmét. S mert segít a társadalom, s most, hogy végiggondolom, a részt vállal a munkás párbeszédet, magam előtt lá- mának valóraváltásából tom a szorgos, takarékos állam, a munkáshatalom, ládok életét, a munkásélet változásait figyelemmel kí­dásszomját kielégítse, veltségét emelje. Növekvő érdeklődés Tovább tart a káosz a magyar politikai életben. Meghökkentő, időnként nevetséges dolgok játszódnak le. Az antant még mindig nem ismerte el a kormányt, pe­dig már több mint egy hete, hogy az ismételten újjá­alakult. Az antant álláspontját teszi magáévá a magyar liberális blokk is. Szintén nem ismeri el Friedrichéket. Ebben olyan következetesek, hogy egyik vezető embe­rük, Lovászy Márton, aki az előző Friedrich-kormány­ban külügyminiszter volt, mindmáig bejárt hivatalába, intézkedik, jegyzékeket fogalmaz és nem hajlandó át­adni a bársonyszéket utódjának. Ma ugyan megpróbál­ták eltávolítani, de nem sok sikerrel. Igaz, hogy nem szokatlan dolog az utolsó időben, hogy két külügymi­niszter is van egyszerre, hisz nemrégen még a komplett kormányokból is kettő-három akadt. Ha min&en jól megy, most is alakulhat még egy. A listát már össze is állították és nyilvánosságra hozták a liberálisok, Hein­rich Ferenc, a javasolt miniszterelnök, és minden poszt­ra akadt »megfelelő« jelölt A keresztény Magyarország egyesült pártjainak blokkja, amely a keresztény nemzeti, a keresztény szocialista, a földmíves és a kisgazda pár­tokból áll, szorosabbra vonja sorait és erélyes ellentá­madást indít a destruktívak ellen. Elsőnek Garamit akarják kilőni az ellenfél soraiból és — mi a leghatá­sosabb fegyver manapság — ráfogják, hogy a kommu­nizmus híveként élt és működött Svájcban. Szolgálatai­ért még fizetést is kapott A fegyver visszafelé sült el, mert a szociáldemokraták Lovászy segítségével könnyen bebizonyították, hogy Garaminak esze ágában sem volt támogatni a Tanácsköztársaságot, sőt... Ahogy az országnak két külügyminisztere, úgy Sze­gednek két kormánybiztos-főispánja van. Megérkezett ugyanis Kelemen Béla kinevezése is. Még nem tud róla. Lehet, hogy el sem fogadja, mert miniszteri múltjához képest túl kevésnek találja már ezt a egbízatást. Munkások, akik megízlelték a tudás gyümölcseit, a tanulás örömeit Megkezdődött egy újabb a kimutatásokat, amelyek annak idején a hat általá­iskolai tanév. Az idősebb minden kétséget kizáróan nos iskolát végezte el, most korosztály — amelynek tagjai bizonyítják szavainak igaz- jelentkezett a hetedik és naponként munkában tölte- ságát. Az emberek valóban nyolcadik osztály elvégző­nek el nyolc órát — na- szeretnek tanulni a Szegedi sére is. gyobb számba veszi birtoká- Kenderfonógyárban, s eb­ba a tantermeket, hogy tu- ben úgy hiszem, szerepe van Adottak a feltételek az oktatásfelelős jó munká- . ,,, . jának is. — Az el°adok igen nagy , ... . . , lelkesedéssel és türelemmel Az uj oktatasi évben ioglalkoznak velünk az elő­ÍL010,!2^"?31 . tanfolyamon készítő tanfolyamon ­A Szegedi Kenderfonó- 350-160 dolgoz" tanu1' 37113 mondta Szűcs Istvánné. gyárban több hét óta ké- elsőéves technikumi hallga- Ez is kedvet ad a tanulás_ szültek az iskolaév megnyi- tQval bovul a középiskola- h0Z) amely bizony nehéznek tására, a különböző szakmai sok, 22-vel a hetedik, nyol- látszik számomra a ma­tanfolyamok indulására. Az fadik osztályos altalanos is- gyar nyelvtan a legnehe. üzem régi oktatásfelelőse, kolas°k tetszama a Szegedi zebb; de ügy higzem szorgal_ Bódi elvtárs, hatíéve irányít- Kendertonogyaiban. mas tanulással leküzdhet­ja, szervezi ezt a munkát. A nagyszámú jelentkezés jdk a nehézségeket. Ha elvé­Elmondotta, hogy annak ide- lehetővé tette üzemen belüli geztem az általános iskola jén az első fél évben négy iskola indítását. Az élőké- nyolcadik osztályt, még to­szakmai tanfolyamon 90 dol- 6zítő iskoláknak olyan jó a vabb akarok tanulni, szeret­gozó vett részt. Az általános híre és nagy a sikere, hogy ném letenni a technikumi iskola hetedik, nyolcadik a szomszédos üzemektől is vizsgát is. osztályában 18, a techniku- többen jelentették be rész- A gyár vezetősége minden mokban pedig 19 kenderfo- vételüket. A szakmai tanfo- segítséget megad, hogy a nógyári dolgozó tanult. lyamok sikere jórészt az elő- dolgozók továbbtanulását — Dolgozóink körében adott anyag érdekességétől biztosítsák. Előadótermek, még nem tapasztaltam ilyen és magától az előadótól is szakmai könyvtár segítik a nagy érdeklődést a tovább- függ. A száraz, érdektelen Szegedi Kenderfonógyár dol­tanulás iránt, mint ez év- előadásmód nem vonzó. Ez- g0zóit a tanulásban. A tárgyi ben — mondta Bódi elvtárs, ért a főművezetők és műve- feltételek jó szervező mun­Lehetségez ez? Megmutatta zetők részére a továbbképző kával egészülnek ki, s en­tanfolyam anyagát úgy állí- nek nyomán valósul meg tották össze, hogy érdekes szeged legnagyobb textilüze­előadásokat hallgassanak, mében a párt politikájának például az emberekkel való szellem.ben munkások helyes bánásmódról, a meg­becsülésről, a kulturált ma- szakmai színvonalának, ál­gatartásról stb. talános műveltségének emel­A különböző iskolai és kedése. szakmai oktatásban különbö- Zsilka László, ző korú dolgozók vesznek a Könnyűipari Minisztérium részt. Szűcs Istvánné 1931 oktatási osztályának óta dolgozik a vállalatnál, ő dolgozója munkás, mint régen, nem olyan cipőről álmodik, ami­ál- bői nincs ki a lába, hanem az újabb ruhákról a többi mellé. S vágyik motorkerék­Kérdezzük csak meg az párra, mosógépre, televízió­üzemi mérnököket, techni- ra. Ezek szerepelnek sok he­kusokat, vagy a fiatal peda- lyen ma már a családi kí­gógusokat, elégedettek-e be- vánságlistán. Ez jó dolog, osztásukkal, keresetükkel — De anélkül, hogy bárkit is vajon mit mondanak. Akad igyekeznénk lebeszélni e közöttük, aki panaszkodik, tárgyak vásárlásáról, azt Közvetlenül az elmúlt isko- mondjuk, nem helyes, hogy lai év befejezése előtt fiatal egyesek türelmetlenül szóio­csengelei pedagógusokkal be- gatják: miért nincs már meg szélgettem, akik egy-két éve ez, vagy az. Miért nem ve­kerültek ki a tanítóképző, hetjük meg már elsején a vagy a "Nagyon rülni a faluról« Mindjárt hozzáteszem, főiskola padjaiból, mosógépet, vagy a motorke­szeretnének elke- rékpárt. Vannak és elég so­mondták. kan, az »adj uram, de most on- mindjárta nézetet vallók, nan, ahol születtek, neve- Ezek átalában nem tudják, lődtek, ahonnan elindultak vagy elfelejtették, hogy ösztöndíjjal, kollégiumi ellá- előbb a maguk és ember­tással mai tudásuk megszer­zésének ösvényén. Lám, ala­csonynak tartják beosztásu­kat. "Hová igyekeznének''* társaik életszínvonal-emelke­désének gazdasági alapját kell megteremteni. S nem X-nek, vagy Y-nak, hanem — kérdeztem. — "Ha a fő- nekem, neked, neki, vagyis városba nem, legalább Sze- mindannyiónknak. gedre« — volt a válasz. Csak úgy mondták ezt, mint­ha azt kérnék barátjuktól, adj kölcsön tíz fillért. A több évig folyósított ösztön­díj, a kollégium már a múlté náluk, -arról nem be­szélnek. Ügy érzik, keveset kaptak "útielőlegül*. S nem gondolnak arra, hogyan tud­kívánságlisták teljesí­tése rajtunk, a mi munkánkon múlik. 9zért elérhető ma nálunk minden vágy, ha megfele­lően dolgozunk, s hogy visz­szakanyarodjak a fenti foga­lomhoz, saját erőnkből jut­hatunk előre. így valósulhat meg az a további sok szép nák törleszteni jó munkával terv, amely napjainkban ér­ott, ahová helyezték őket, lelődik. azt, amit eddig kaptak. Nem Nagy Pá! Megyei vendégszereplő korúira indul a Szegedi Kenderfonógyár művészeti együttese A Szegedi Kenderfonógyár gánszámok is elhangzanak kulturális bizottsága dicsé- majd. A közel háromórás, retes vállalkozásba fogott, hangulatosnak ígérkező mű­amikor elhatározta, hogy az sort első alkalommal ma, üzem színjátszóinak, népi ze- szombaton este 7 órai kez­nekarának, énekkarának és dettel mutatják be a Sze­tánccsoportjának összefogá- gedi Kenderfonógyár kultúr­sával egész estét betöltő termében. Ezt követően nagy műsort rendez. Műso- 10-én a karhatalom tagjait ruknak "Dallal, tánccal, mu- keresik fel műsorukkal, zsikával* címet adták és majd 12-én Csongrádon, valamennyi csoport új szám- 19-én pedig Szentesen mu­mal lép fel, ezenkívül ma- tatkoznak be. GYORSAN ÉS EGYRE OLCSÓBBAN Phenjan, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosa elevenen pezsgő életével, lüktető forgalmával egyike Ázsia leggyorsabban fejlődő városainak. Ez különösen figyelemre méltó, ha emlékezetünkbe idézzük, hogy a vá­ros az 1950 és 1953 között dúló koreai háború során szörnyű pusztításokat élt át: az imperialisták úgyszólván a föld­del tették egyenlővé. Azóta a város nemcsak újjáépült, hanem a korábbihoz képest rendkívül sokat fejlődött is. Ké­pünk egy hatalmas, új áruházat ábrázol, ahol a phenjaniak minden közszükségleti cikket megvásárolhatnak — gyorsan cs egyre olcsóbban.

Next

/
Thumbnails
Contents