Délmagyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-04 / 207. szám

3 Péntek, 1959. szeptember 4. 3 pesítést. Ez a szakmunkásképzés be­vált, s most kiterjesztik több vidéki város textil­üzemeire is. Betanult munkásokból szakmunkásokká válnak a textilüzemek dolgozói Nincs nálunk olyan iparág, Egy ilyen fonónő például nyu- tatnak fonó- és szövőnőkép­ahol a férfiak mellett ne godtan tudna dolgozni Sze- zést. Itt 15—16 éves leányok foglalkoztatnának nőket is. geden a Textilművekben, a egyéves tanulmányi idő alatt Vannak azonban hagyomá- Kenderfonógyárban vagy a szerzik meg a szakmai ké­nyos munkaterületek, mint a Jutaárugyárban is. textilipar, s bizonyos mér- Náiunk is kísérleteztek lekben az élelmiszeripar, már tanulóképzéssel, de ez aho1..,a , mu"kas?k ..t°bbség? csak vagy a pamut-, vagy a a nok korebol kerül ki. A kender-, lenfonásra speciali­szovesre, fonasra joggal zálódott. A szegedi Textil­mondják Szegeden is, hogy művekben például a gimná- A Szegedi Textilművekben női szakma, hiszen a textil- ziumi politechnikai oktatás például 25 fiatalt vesznek üzemekben a nők arányszá- keretében jelenleg 10 leány A jövőben az így kép­ma 80 százalék. sajátítja el iskolai tanulmá- 7Jíti fonónők, s azok, akik a Mint régen, most is fő- nyai mellett a fonószakmát, politechnikai oktatás során ként asszonyok, lányok Nemrégiben fejezték be egy- sajátították el a szakmát, müvelik a textiles szakma havi nyári gyakorlati mun- képezik majd az üzem törzs­különböző ágait. káiukat. Eszerint úgy lát- gárdáját. Szakmának mondják — de szik igen eredményesen ha- Az idősebb nemzedékkel is csak a közelmúltban nyilvá- Iádnak előre a szakmai ra- törődnek, akik sok évi gya­nították annak. Eddig beta- nulásban. Rendes műszaki korlat után valóban a szak­nított munkásokként dolgoz- normában dolgoztak, s egy ma mestereivé váltak, tak a textilüzemekben. A hónap alatt összesen 90,1 Rendelet készül, Textilművek és más szegedi százalékos átlagteljesítményt ameiy szerint a régi mun­textilipari gyár munkásnői- értek el. A 10 leány közül ká£ok jj. megkaphatták a nek egy része, különösen a a legszebb eredményt Paj- Bzakmunkás igazolványt, fiatalok, igen sokan nem re- kos Mária érte el, aki 96,6 Előreláthatóan rövidesen gen hagytak el a falut s a szazalekot teljesített napon- megjelenik e rendelet vég­paraszti munkát lelcsereiteK ta, negy hét alatt. rehajtási utasítása is, s el­uzemire. A régi garnitúra, a Az ország más részeinek jön az idő, amikor a sze­varosi mun Kasok serege is textilüzemeiben, például Pá- gedi textilüzemek dolgozói betanított munkásként dol- ^ Kispesten és K5bá_ betanult munkásokból szak­gozik, éven, vagy evtizedek n án né esztendeje foly- munkássá lesznek. ota. A Szovjetunióban és a népi demokratikus országok többségében már régebben szakmunkásokkent dolgoz­nak a fonodákban, szövö­dékben. Romániában például fonás, A Nagykörúton túli részekért Ma nyitja kapuit a Mezőgazdasági Kiállítás Csütörtökön délelőtt a 63. Dögei Imre földművelésügyi szövés és kikészítés szerint ?,F®zágot] Mezőgazdasági Ki- miniszternek, a főbizottság . . - - • . , •> 111 Tn n o r. A +a„II IA+AVI Szakm un k áss á aronb^fk t^TldélSSTE t?^,^™* ^ munkát állítás és Vásár területén úgy és akkor minősítenek, ha a dolgozó igazán érti a bizottsága. Az ülésen részt Kopács Mihály, a 63. Orszá­vett Fehér Lajos, az MSZ- gos Mezőgazdasági Kiállítás szakmát. A fomónőknek is- MP Politikai Bizottságának és Vásár igazgatója bejelen­, tagja, Z. Nagy Ferenc, az tette, hogy a kiállítás lénye­országgyűlés mezőgazdasági gében elkészült, csupán a merniök kell nemcsak a pa­mut, hanem a len-, kender­és a selyemfonást is. Ha­sonlóan a szövőnőknek is. bizottságának elnöke. gyümölcsöket, zöldségféléket, a vágott virágokat helyezik el a pavilonokban még a mai napon. Csütörtökön csaknem 800 ember részvé­telével általános nagytakarí­tást tartottak a területen. A főbizottság tagjai végigjár­ták a pavilonokat és bemu­tató területeket, elismeréssel nyilatkoztak a látottakról. Pénteken, ma délelőtt a kiállítás főpavilonja előtt Dögei Imre földművelésügyi Említettük már a siófoki börtön őrének vallomását, amelyben arról számol be, hogy saját szemével látta Szamuely Tibor testvérének, Zoltánnak a meggyilkolá­sát. Most a lapok így hozzák a halálhírt: »Nem várta be, hogy törvényes bírái mondjanak ítéletet felette, hanem, mint Siófokról jelentik, egy őrizetlen pillanatban fel­akasztotta magát*. Hány ilyen szemenszedett hazugság jog még megjelenni az »őrizetlen pillanatban« elköve­tett »öngyilkosságokrólAz igazságügyminiszter mai tájékoztatójában bevallott 2570 letartóztatott Ifözül is nem egynek ez lesz a sorsa. Még ahol a »törvényes« bi- miniszter mond ünnepi be­rák be is tartanák a formaságokat, ott sem mindenütt szédet a meghívott vendé­sikerül ez. Ezt tanúsítja a csurgói főszolgabíró jelentése is, amely arról számol be, hogy a Prónay-különítmény egyik osztaga megjelent a községben és követelte a fog- . . . , va tartott kommunisták kiadását. "...Dohány doktor utan 2 oratol látogathatja a ügyvéd, direktóriumi elnököt, valamint Farkas János és kiállítást. Adám János volt forradalmi törvényszéki elnököket a __ tiltakozás dacára erőszakkal elvitték«. Az elhurcoltak to­vábbi sorsa nem kétséges. Őket is meggyilkolták. A Szociáldemokrata Párt szegedi vezetősége Dobay kormánybiztos útján a francia városparancsnoksághoz fordul panaszaival. »A munkanélküliséget és a nyomort a munkaadók újabb felmondásokkal, munkaidő-emelés­sel és bérleszállításokkal növelik, s ezzel megsértik a kollektív szerződéseket, a fennálló törvényeket, a kor­gek és a kiállítók előtt. A nagyközönség pénteken dél­Különös diszkréció A törökországi Izmir vá­ros törvényszéke hírzárlatot rendelt el négy amerikai őr­mányzósági rendeletet és a legelemibb emberi jogot: a mester nagyszabású valuta­munkához és az élethez való jogot". A pártvezetőség csalási bűnperéről. AzEgye­mindezek ellen elegendőnek találja, ha a francia ezre­deshez fordul, így hízelegvén neki: "Az ön munkásbarát kormányzati rendszere bizalmat öntött a munkásságba, iu-Kr„wi' + sít *+ hogy a halaszthatatlan és elmaradhatatlan kormányzói nagy felháborodást váltott beavatkozást kérje%. sült Államok iránti „disz­kréció" e megnyilvánulása ki török sajtókörökben. (Liebmann Béla íelv.) Vidámsággal, kedves figyelmességgel fogadták — mint már jelentettük is — a szegedi iskolákban az első osztályosokat. Több helyen műsorral köszöntötték őket, hogy hamarább megbarátkozzanak nagyobb iskolatársaikkal. A Pedagógiai Főiskola gyakorló általános iskolájában különösen szép volt az első osztályosok fogadtatása: a nagyobbacska diákok táncokkal és gyermekjátékokkal szórakoztatták az apróságo­kat az ünnepi megnyitón T ermészetes következménye volt a Szegedi Ünnepi Hetek megrende­zésének, hogy a városnak az a része, ahol a szabadtéri játékokat, az ipa­ri vásárt és az egyéb rendezvényeket megtartották, erőteljes fejlődésnek in­dult. Ez Szeged minden lakosának a ja­vát szolgálta, hiszen ez a város úgy alakult ki, úgy épült fel annak idején, hogy forgalma elsősorban a Lenin kör­úttal határolt területen zajlik le s a külső városrészek lakói naponta bejön­nek a belső utcákba dolgozni, vásárol­ni, vagy szórakozni. Az a körülmény* hogy nem kell a Klauzál tér gödrös úttestén bukdácsolni, vagy hogy a bő­vítés folytán megnagyobbodott belváro­si üzletben meggyorsult a kiszolgálás* épp úgy a Széchenyi téren lakók nye­resége, mint például a petőfitelepieké* mert az utóbbiak az évtizedek során hozzászoktak, hogy a Kárász utca kira­kataiban gyönyörködjenek vasárnap dél­utánonként. A belső nagy üzletek kor­szerűsítése a rókusiak, az alsóvárosiak számára is előny, mert az ott lakóknál is kialakult az a gyakorlat, hogy egy­egy drágább ruhadarabot, értékesebb holmit csak a Belvárosban, nagy áruhá­zakban, a város szinte történelmileg kialakult kereskedelmi útvonalain ta­lálható üzletekben vegyék meg. M égis, Szeged egységes fejlődése, a a nagykörúton túl lakók érdeke megkívánja, hogy az elkövetke­zendő hónapokban több gondot fordít­sunk a sűrűn lakott külső városrészek, a városperem, a városhoz szorosan hoz­zátartozó települések gyarapítására, az ott lakó dolgozók életének könnyítésére* Hogy félreértés ne essék, mindjárt meg kell mondani, hogy az utóbbi évek­ben már történt egy és más a nagy­körúton kívül. A városi tanács és a kerületi tanácsok egymás után igyekez­nek megoldani a korábbi évek s főleg a Horthy-rendszer örökségeként feltor­lódó lokális problémákat. Újszeged pél­dául rengeteget kapott a kerületi taná­csok megalakulása óta. Szép és korsze­rű településsé fejlődött, amelynek asz­faltos útjai, rendeződő utcái élményt nyújtanak azoknak, akik csak a fel­szabadulás előtt ismerték ezt a negye­det. Alsóváros sem az a falusias jelegű része a városnak, mint amilyen korábban volt. Uj utak szelik át s új intézményekkel* iskolákkal, létesítményekkel bővült. La­punk olvasói sűrűn találkoznak hasáb­jainkon azokkal a híradásokkal, amelyek arról számolnak be, hogy a régebben mostohagyermek települések: Hattyas-j a volt Kecskés-, most Ságváritelep, Bé­ketelep és a Petőfitelep, mindig kapnak valami újat. A kerületi tanácsok a város fej­lesztési terve alapján sok-sok tár­sadalmi segítséggel, egyre ered­ményesebben dolgoznak a közművek javításán, bővítésén* Sok út, csatorna* kútkifolyó és utcai lámpa készült és készül ezekben az években* Az egész­ségügyi intézmények, a körzeti orvosi rendelők hálózata — Újszeged, Mihály­telek, Ságváritelep stb, — már beszövi a külső városrészeket. De a gyarapodás üteme elég hullám­zó és néha tervszerűtlen* Főleg a kerü­leti lakosság köznapi szükségleteinek kielégítését szolgáló létesítmények te­kintetében. Az úgynevezett szolgáltató­hálózat, üzletek, vendéglök, fodrászat, különböző kisipari javítórészlegek még mindig gyéren láthatók a nagykörúton kívül és főként a körtöltésen túli tele­püléseken. Az elmúlt hónapokban több szerv elemezte a szegedi vendéglátóipar, kereskedelem, kisipari szövetkezetek helyzetét és vizsgálta ezek területi el­helyezését. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy több kisvendéglőt, élelmiszer­es egyéb üzletet, javítóműhelyt kellene létesíteni a II* és III* kerületben és Új­szegeden. A vizsgálatok azt is felderítették* hogy a megoldás módja, a fejlesztés útja nem könnyű, rengeteg pénzbe ke­rül. Igy például a legtöbb tanácsi irá­nyítás alatt levő üzlet magántulajdon­ban levő épületekben létesült a kerü­letekben. A fennálló rendelkezések sze­rint ilyen épületekre nem lehet na­gyobb összegöket fordítani felújítás cí­mén. Erre a tanács kereskedelmi osztá­lya és az egyes kereskedelmi vállala­tok jogosan hivatkozhatnak. Számos ta­pasztalat mutatja azonban, hogy olyan esetekben, amikor tényleges objektív okok nem állnak fenn, mégis másod­rendű dologként szerepel a külterületi üzlethálózat fejlesztése. Érthetetlen pél­dául, hogy mért húzódik el annyira a ságváritelepi új üzletház megnyitása, holott ez nemcsak a telep, hanem Mi­hálytelek áruellátását is megjavítaná* Az építés- és közlekedési osztály, amely dicséretre méltó igyekezettel szervezte az épület társadalmi felépítését, a be­fejezésnél megakadt. A kereskedelmi osztály azonban nem segít, holott a la­kosság sürgeti az új üzletet. A kerületi tanácsok a példák egész sorát hozhat­nák fel annak illusztrálására, hogy a hálózat fejlesztését irányító kereskedel­mi osztály nem mindig használja ki a2 adott lehetőségeket egy-egy új üzlet lé­tesítésére a külterületeken. A III. ke­rületi tanács is régóta sürgeti egy hús­bolt létesítését a Szivárvány utcában, amelyhez pedig az üzlethelyiség már biztosítva van. S enki sem kívánja, s ésszerűtlen volna, hogy ha az új állami áru­áruházat a nagykörúton kívül építenék meg. De már meg kellett vol­na keresni a módját annak, hogy kor­szerűen, előregyártott elemekből, vi­szonylag kevés költséggel a nagyobb, forgalmasabb helyeken: a József Attila sugárúton, a Mátyás tér környékén, a Csongrádi sugárút és a nagykörút ke­reszteződésnél, az üres telkeken modern kis üzletházakat létesítsenek. A Bala­ton nagyobb üdülőhelyein ez évben min­denütt kis földszintes és mégis megfe­lelő pevilonokat emeltek, amelyek óri­ási forgalmat bonyolítanak le élelmi­szerből, de ipari árucikkekből is. Érde­mes lenne ezek műszaki megoldását és költségkihatását tanulmányozni az érde­kelteknek. A vendéglátóipari egységek elhelyezke­dése is közismerten rossz Szegeden, hi­szen a vendéglök kétharmada a Lenin körúton belül található. És mégis, a nagyállomással szembeni volt Sárkány Szálló visszaalakításának, felújításának ügye majdnem zátonyra futott a külön­böző szakigazgatási szervek között, ho­lott a szállodára, illetve étteremre ide­genforgalmi szempontból is égetően szükség van. Most, hogy a József Attila sugárúton a II. kerületi tanácsházával szemben felépült a két korszerű emeletes lakó­ház, a felsővárosiaknak eszébe jutott: milyen jó lett volna, ha azok földszint­jén — a kerület legforgalmasabb he­lyén — üzlet is létesült volna. E példa is igazolja, hogy kellő előrelátással mó­dot kell találni az új lakásépítkezések­nél egy-egy kerület, ilyen hálózati prob­lémájának megoldására is, annak elle­nére, hogy bizonyos merev rendelkezé­sek nehezítik a helyes elképzelések megvalósítását a beruházásoknál* A kisipari v szövetkezeteknek nem kisfeladata a lakosság és első­sorban a külterületi lakosság kü­lönböző igényeinek kielégítése. E téren már örvendetes fordulat mutatkozik a szegedi szövetkezetek egy részénél* Ujabban a Cipész KTSZ több javító­részleget létesített a II. és III. kerület­ben. Más szövetkezetek is foglalkoznak hasonló tervekkel. A tervek megvalósí­tásával azonban igyekezni kell, mert a lakosság sürgeti egy-egy ilyen szolgál­tatórészleg létesítését. Béketelepnek, Ságváritelepnek például fodrászüzletre volna szüksége. A mosógépek elterjedése bizonyos mértékig befolyásolja a Patyolat munká­ját is. Szeged külterületi adottságai nem olyanok, hogy már most felvetődjék egy-egy felsővárosi, vagy újszegedi Pa­tyolatfiók létesítésének gondolata* (Le­hetséges azonban, hogy ennek ideje rö­videsen elérkezik) viszont annál in­kább módot kell találni a háztartási gépeket kölcsönző boltok számának sza­porítására. Helyes, hogy a Mikszáth Kálmán utcai kölcsönző bolt „fiókot" létesített az újszegedi strandon kerék­párok és egyéb ilyen cikkek kölcsönzé­sének „decentralizálására", de még jobb vqlna, ha egy ilyen, a második műsza­kot könnyítő mosógépeket és egyéb kis­gépeket már Petőfitelepen, vagy a Má­tyás tér környékén bérelni lehetne az ottani fiókból. Ugyanis a lakosság még­inkább igénybe venné a kölcsönző bolt szolgálatait, ha nem kellene kilométe­reken cipelni a haza- és visszászállítáiv nál a bérbe vett gépeket. Az_ elmondottak is igazolják, hogy a kulso városrészek lakosait érintő üzlet es szolgáltató ipari létesítmény hálózat íejlesztese nem megy máról holnapra és szívós, folyamatos és főleg tervszerű munkát követel. A kereskedelmi osz­í^oS^V a kerületi tanácsoknak, sőt a Kl&ZOV-nek is akad már részletelgon­dolása. Ezeket azonban felsőbb szinten egyseges tervbe kellene foglalni, amely kőtelező lenne. Akkor nem fordul majd bogy esy-eey "yen létesítmény megvalosítasa, a helyes elgondolás rea­lizálása — mint a ságváritelepi űj üz­letbaz> vagy a Sárkány Szálló esetében refDtn - -T vagy a megvalósítás, meghiúsító akadalyba ütközik. Tem lenne hiábavaló fáradság te­hát, ha az összes érdekeltek: a kerületi tanácsok, a szakigazga­tasi szervek, a tanácsi vállalatok, a szö­vetkezetek, valamint a kerületi és vá­rosi népfrontbizottságok bevonásával vá­rosi szinten elkészülne a nagykörúton kívüli részek fejlesztési terve. Ez tar­talmazna mindazokat a feladatokat amelyeket ellátási, szolgáltatla k^ egészségügyi és kulturális vonatkozásban Ln'TT* LakÓÍnak érdekében meg kell valósítani. Ez a terv jó kiegészítője imlív annak K . - másik "tervezetnek", amely a szabadtéri játékokkal kapcso­ltban a város belterületét érinti. Ezek realizálasa gyarapítaná Szegedet és könnyítene minden lakójának életét* Németh Lajos N'

Next

/
Thumbnails
Contents