Délmagyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-27 / 227. szám

Vasárnap, 1959. swpl. Vt. (Foto: Agotha Tibor, Miskolc) osztozkodás Tovább utazott Moszkvából a Kínába tartó magyar párt- és kormányküldöttség A Kínai Népköztársaság repülőtéren megjelent Arisz10. évfordulójának ünnep- tov, Ignatov és Muhltgylségeire utazó magyar párt- nov, a Szovjetunió Kommués kormányküldöttség Dobi nista Pártja Központi BizottIstván vezetésével szómba- sága elnökségének tagjai, ton délután tovább indult Koszigin, az elnökség pótMoszkvából Pekingbe. A tagja, a Központi Bizottság magyar delegációval egy re- apparátusának, a Miniszterpülőgépen utazott az alban, a bolgár, a román párt- és tanácsnak és a külügymikormányküldöttség is. Bú- nisztériumnak több felelős csúztatásukra a vnukovói munkatársa. A Béke-Világtanács üzenete az ENSZ-hez s aihoz. Álomszakértők tárgyalása Washington (MTI). A Reuter jelentése szerint John Mccone az Amerikai Atomerő Bizottság elnöke ét V. Sz. Jemeljanov professzor a szovjet atomerő főigazgatóság vezetője pénteken tárgyalt a két ország tudományos cserelátogatásainak lehetőségeiről, valamint az atomerő békés felhasználását célzó értesülések cseréjéről. Jól értesült körök szerint a két szakértő megbeszélései megvethetik az alapot Eisenhowernek és Hruscsovnak az atomerő békés felhasználd- ,'A Béke-Világtanács elnök- ban üzenetet intézett az - -» ^ a csúcsértekezlet össze- ENSZ-közgyűlés elnökéhezés sarol folytatando targyalá- fásának és a leszerees- ENSZfőtltkárához. nek a kérdésével kapcsolat- ^ , , , A csúcsértekezlet összehívásának időszerűségét hangoztató üzenet utal a szovjet és az amerikai kormányfő cserelátogatásának jelentőségére, s ennek alapján megállapítható, hogy az 194« óta tapasztalható háborús Irányzat megváltozása várható. A bizalmatlanság, amely megmérgezi a nemzetközi légkört, még nem oszlott el A megoldásra váró sokrétű problémák megtárgyalására haladéktalanul össze kell hívni a kormányfők tanácskozását. „Lehetetlenné tenni a háborút —ez ma már nem álom, hanem kötelesség. A kormányok kötelessége. Lehetetlenné termi a háborút — ez a népek feladata, sez a feladat megoldható- — hangzik az üzenet. Az ENSZ-közgyűlés elnökéhez intézett üzenetben a Béke-Világtanács elnöksége hangsúlyozza, hogy ma a leszerelés kérdései olyanformában kerültek az ENSZ elé, hogy joggal remélhető e kérdések gyakorlati megoldása. A közvélemény reméli, hogy a jelenlegi ülésszakon gya* korlati Intézkedések születnek majd a hidegháború befejezésére és a leszerelés megkezdésére — hangzik a többi között a Béke-Vilógtanács elnökségének üzenete. Ü? Megkárosították a társadalmi tulajdont a szalámigyárban 16 személy ellen emelt vádat az ügyészség A rendőrség hosszabb nyo- Pintér László akárcsak a hiozás után nagyobb bűn- budapesti raktárban törügyet fedett fel a Szegedi téntekről, ifj. Csanádi henSzalámigyárban. Az ügyben tesüzeméről ls tudott. a Csongrád megyei Fő- Azonkívül más mulasztásoügyészség a napokban adta kért is felelősség terheli, ki a vádiratot. Igy a törvényes rendelkezéKorábban a Szegedi Sza- seket mellőzve, a gyár tulámigyár raktárt létesített lajdonát képező és nagyérBudapesten. Ebből a raktár- tékű anyagokat, felszereléból látták el a budapesti seket magánszemélyeknek kereskedelmi vállalatokat kölcsönbe adta. Az üzemi a gyár készítményeivel. A konyha elszámolásánál is raktárba havonta mintegy tudtával szegték meg a vo300 mázsa szalámi érkezett natkozó rendelkezéseket. Szegedről. Az áru nyilván- Pintér részben a vállalati tartása a budapesti raktár- költségek terhére üdültette ban nem volt megfelelő, 1958-ban a szegedi Kinizsi azonkívül az úgynevezett futballcsapatát Balatonboglákáló (a szalámi tárolásánál ron és több más idegen szebeszáradás és egyéb címen mélyt is. felmerülhető súlyveszteség, A társadalmi tulajdon séamit a raktár számára ese- relmére több esetben elkötenként jóváírnak) túl bő- vetett és más egyéb bűntetkezűen volt rflegállapítva. tekért összesen 16 személy Ezt a körülményt a raktár ellen emelt vádat a Csongvezetője, Vánkai Sándor, rád megyei Főügyészség, valamint a raktári beosztot- Ezek között Pintér László tak: Weisz István, Vánkai volt gyárigazgató, dr. Futó György, Fekete Árpád és István volt kereskedelmi Enesei Sándor budapesti la- osztályvezető, Nagymihály kosok hamar felfedezték. László kereskedelmi osztályAz illegálisan létrejött vezető Beck Dezső beruháarutöbbletet nem könyvel- zas\ e]°a<?°. "J; Csanadi Joték el, hanem ellopták és zs<?f Csanádi József, rendszeresen eladták. valamint a budapesti rak, . ,„„ , . „tár alkalmazottai: Vánxai 1957 eleje s 1959 március 31 Sándor, Weisz István Fek°zotl ,hay°nta .^Pteey kete Árpád, Vánkai György, 100-120 kilo szalámit tulaj- Enesei sándor szerepel. donitottak el, s az áruért Az ügyben előreláthatólag befolyt összeget a raktári több szakértő ^ nagyszámú bűnszövetkezet tagjai egy- tanú kihallgatására kerül mas kozott felosztották. Ke- Az ü-y^ resetükön felül havonta sze- va,ószínűleg novemberben melyenként rendszeresen táréval ia sa jbísk sőtjr^n. * tár vezetője havonta többhöz is. A gyár volt igazgatója, Pintér László, a budapesti raktárban keletkezett illegális többletről tudott. Az elkönyveltetésnél nem intézkedett, sőt a szalámiból Pin-i tér és a kereskedelmi osztály volt vezetői utasítósára Budapesten ajándékozásra is felhasználtak bizonyos meny nyiséget, hogy a gyárnak szükséges anyagot ott könynyebben beszerezzék. Egy másik ügyre is fény derült a nyomozás során. Ifj. Csanádi József, a szalámigyár termelési osztályának vezetője — szakmájára nézve hentes — apjával, id Csanádi József hentessel valóságos húsipari üzemet rendezett be lakásán, ahol a gyár ipari tanulóinak, segédeinek bevonásával rendszeresen nagy menynyiségű hentesárut készítettek, amit ifj. Csanádi József és apja folyamatosan értékesített Ifj. Csanádi József ki használta beosztásét és több ízben a gyár melléktermékeit vásárolta fel — amit különben a kereskedelemnek kellett volna átadni — és ebből is szalámit, kolbászt készíttetett amit eladott Sőt ugyancsak több alkalommal a gyárban a szalámi töltéséhez előkészített őrölt húshoz, az ügynevezett pasztához is hozzájutott, amit saját műhelyében dolgozott fel • úgy adqtt tovább. Merre halad a világ ? A

z utóbbi két hétben annyi minden történt a világban, hogy még a politikában járatos emberek is azt mondják: ezekből a dolgokból egy is — mondjuk a holdrakéta, egymagában is világcsodának számít. De így együttvéve valami szokatlanul újnak, rendkívülinek könyvelik el a közelmúlt napok eseményeit Eljuttatni a földről valamit a holdba, s ezzel megvalósítani, teljesíteni a nagy fantáziát, „hétköznapi* ésszel fel nem fo( ható dolog. Szovjet lobogó került a holt ra! Most már tehát nem lehet azt mt dani valótlanságokra, hogy „majd a hol ban*, mert a hold a szovjet rakéta Kilövésével rátért a földdel történő érinftezés emberi kéz és agy formálta pályára, $ talán még az idős generáció is jffegérii hogy földi ember megy oda és jönívisszaj elmondja, megírja, milyen az élet hoídon. Ez lesz majd a világ híres eúabei/é, „a XX. század szédületes csodája*. V. A másik esemény — a szovjet kormány elnökének látogatása az Egyesült Államokban — sem kisebb, mint az előző. A Kommunizmus építésének első embere ma a kapitalizmus fellegvárában, a Fehér Házban tárgyal a nemzetközi kapitalizmus legelső képviselőjével. Szokatlan fogalmak, szokatlan mondatok ezek, azért, mert még ilysn eset sem történt. Igaz, olyasmi sem, hogy napi 7, illetve egyes iparágakban 6 órát szabad dolgozni 8 órás munkanappal azonos jövedelem mellett. E

zek a rendkívüli jelenségek különkülön is az emberi értelem és szorgalom diadalát jelentik, de elsősorban a kommunizmus dicsőségét'fémjelzik ragyogóan, ahol „minden a helyén van*, s minden az emberért történik. Akik ismerik — s a föld lakosságának nagyobbik fele ismeri — a szocialista rendszer lényegét, azok érthetőnek, kézenfekvőnek találják, hogy a szovjet miniszterelnök Washingtonban van, hiszen ezt kívánja két és fél milliárd élő ember érdeke. Természetes az is, hogy épkézláb, a nemzetközi kérdések megoldását mutató javaslatok a Szovjetunióból kerülnek a nemzetközi élet fórumaira. Ez ma már #yan természetes nálunk is, mint az, hogy reggel kivilágosodik. A fáradt tőkés világnak azért béna és vak a diplomáciája, mert e világ vezető rétege szemben áll az emberiség természetes akaratával. A hadianyaggyártóknak, katonai szállítóknak, tábornokoknak és vezérkari tiszteknek nem érdekük a háború elkerülése: ellenkezőleg, a hidegháború fenntartásában és fokozásában látják egyik létalapjukat Nem arra gondolnak, hogy a hadiipar megszűnésével az emberiség boldogulását szolgáló iparágakat fejlesszék, hanem arra, hogy minél több és minél újabb, modernebb gyilkoló szerszámokat gyártsanak, illetve gyártassanak. Érthető, hogy ezek a körök nagy erőfeszítéssel — és sajnos igen nagy befolyással — megpróbálják a hadiipar felszámolásáról, az összes hadseregek leszereléséről szóló szovjet javaslatot bagatelizálni, „megvalósíthatatlannak* bélyegezni. A hidegháború fenntartása nekik igen jövedelmező foglalkozás. A modem haditechnika világában három-négy évenként avulttá váló katonai felszereléseket újból cserélik, és az amerikai nagy hadiszállítók a velük kapcsolatban levő országoktól sokmilliárdos haszonhoz jutnak. A

hidegháború megszüntetése ezért — ami ilyen fegyverkezési versengés mellett előbb-utóbb melegháborúvá, tűzvésszé válhat — az egyik legfontosabb kérdés. A szovjet kormány leszerelési javaslata, s a hadiipar megszüntetésére irányuló elgondolása a hidegháború alapját kívánja megszüntetni. A „fő téma* a hidegháború megszüntetése, s a fegyverkezési verseny helyett — az atom- és hidrogén korszakában — az élet szebbé és gazdagabbá tételét szolgáló iparágak versenye kerüljön a két társadalmi rend vetélkedésének középpontjába. Ebben a békés versenyben majd kiderül, melyik társadalmi forma az életképesebb. Ezt a versenyt a győzhetetlen szocialista világrend ajánlotta és ajánlja a tőkés világrendnek elfogadásra. A tőkés világ saját életformájának vereségétől tart — jogosan — és fél ettől a békés versenytől is. Pedig nincs más út, vagy ez, vagy katasztrófa. A Szovjetunió javaslatainak őszinteségében — éppen társadalmi berendezkedésénél fogva — nincs kételkednivalója a becsületes emberiségnek. Amerika vezető köreinek dilemmája igen nagy: ag emberiség történelmi sorsforduló előtt áll és erre a nagy kérdésre most választ vár az élet. A szocialista világrend megtette a magáét. S

ebben a bonyolult helyzetben ment el N. Sz. Hruscsov az Egyesült Államokba. Az amerikai nép — mint ez ezer jelből kitűnik — lelkesen támogatja a Szovjetunió békére vonatkozó elképzeléseit. A San Francisco-i dokkmunkás, az iowai háziasszony, a Los Angeles-i értelmiség képviselői bizonyították ezt. De a hadiiparon kívülálló kereskedő is és az emberiség jövőjéért felelősséget érző politikusok egy része is keresi az egészséges együttműködés módozatait. Természetesen a jelenlegi helyzet fenntartásában -érdekelt* erőknek nem tetszik Hruscsov elvtárs meghívása. A Los Angeles-i polgármester dühös „kifakadása* a kommunizmus ellen, s a szakszervezeti vezetők provokációja, egyikmásik újságíró pimaszkodása mutatja a szovjetellenes erők létét és aktivitását A magyar lapok két hét óta hűen be. számolnak Hruscsov elvtárs látogatásának úgyszólván minden percéről. Ez az út — akármerről is nézzük — diadalút, a békéért küzdő világ diadalútja az Egyesült Államokban. Ezt a megállapítást nem torzítja egyes amerikaiak nevetségessé tett provokációja a szovjet kormányfővel szemben. Mert hiszen kik is ezek az emberek? Nézzük meg például a szakszervezeti vezetőket, akik „kényes* kérdéseket feszegettek San Franciscóban a Hruscsov elvtárssal folytatott beszélgetésen. Sajnos, az AFL—CIO vezetői nem az amerikai munkásság képviselői, hanem megfordítva: az Egyesült Államod burzsoáziájának fizetett megbízottjai, az a dolguk, hogy rendben tartsák és türelmes munkára szorítsák az amerikai munkásosztályt W. Reuther, J. Carey stb. az amerikai munkásosztály soraiban Peyer Károlyok és Kéthly Annák, azt a szerepet töltik be ott, amit nálunk ezek a „gyászforradalmárok* töltöttek be a Horthy-fasizmus idején. Morális és jellembeli azonosságuk mellett mégis az a különbség közöttük, hogy ezek az amerikai szakszervezeti urak tájékozatlanabbak és butábbak a Peyereknél, Kéthlyknél. Azt sem tudják, milyen államforma van nálunk, Magyarországon, W. Reuther összecserélte Kádár János elvtársat az áruló Nagy Imrével, de azért elvbarátaival egyetemben felhozta a „magyar ügyet*. É

rthető, hogy nem tudják a forradalom és ellenforradalom közötti különbségeket. Ott nehi jártak magyar munkások, parasztok, értelmiségiek, hogy elmondják ezer és ezer magyar tény birtokában e két fogalom közötti különbséget, és könnyedén bizonyítsák az 1956-0s ellenforradalmat. Ott nem munkáselvek szerint tálalják az eseményeket, hanem burzsoá kívánság szerint Nem csodálatos, hogy ezek a szakszervezeti emberek Rockefeller fejével gondolkodnak, hiszen annak a Wertheimkasszájából kapják 6zép fizetésüket Azon sincs csodálkozni való, hogy Amerikába szakadt magyar disszidens provokál, átkot szór e hazára, ahol született, ahol az anyja nevelte, s erre a földre, melyben az anyja pihen. Az ilyen disszidensek betyárságban semmivel sem kisebbek, mint W. Reuther úr, szakszervezeti alelnök: egy helyről kapják a fizetést, -egy a dolguk, bár különböző társadalmi helyeken működnek: egyformán védelmezik a tőkés rendet a munkásokkal szemben. A karaván azonban halad! Hruscsov elvtárs útja diadalűt volt, s ma, Eisenhower elnökkel folytatott megbeszélései befejeztével, talán egy lépéssel távolabb kerül a világ egy harmadik háború veszélyétől. S a következő hónapban Eisenhower a Szovjetunióba látogat — ahol nem éri provokáció, oda mehet, ahova éppen kedve tartja. (Igaz, nem amerikaiak, hanem szovjet emberek között lesz.) S talán ez a látogatás is egy újabb lépést jelent majd a békés együttélés biztos országútján, M

i, magyarok is békés életre vágyunk. Dolgozni, építeni akarunk. Most készülünk a párt VII. kongresszusára. E kongresszus megkülönböztetett jelentőségét az adja meg. hogy öt évre előre megszabja pártunk a magyar élet útját. S ebben az elkövetkezendő öt évben talán be is fejezzük a szocializmus megvalósítását hazánkban. E nagy munkához békére van szükségünk. Ezért is kíséri feszült figyelemmel népünk a nemit zetközi élet alakulását és a világ százmillióival együtt örül, ha békés szelek erősödnek világpolitikában. Pártvezetőségeink, párttagjaink, közéleti funkcionáriusaink segítsék elő a nemzetközi kérdésekkel foglalkozó tömegek tájékozódását. Magyarázzák meg — s ne várjanak „mások magyarázására* — az események alakulását, hogy minden dolgozó ember világosan lássa, hogyan és merre halad a világ. SIKLÓS JANOS