Délmagyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-12 / 188. szám
1 1959. augusztus 12.. szerda 6 (pillanatkép Kamfaneá ból ... • JHaqyarúk fyoriáhan óUméng na fi... Hagyomány és természetvédelem Meg kellene mentem a xsombói erdőt, ezt a fontos természeti kincset Bukaresttől körülbelül 200 kilométerre terül el a zajos, nagy és , sokszínű nomún kikötőváros, Konslanca. A Fekete-tenger félkörben öleli át. Az utcákon az utóbbi évtized fejlődéseként hatalmas emeletes h«ak sorjáznak, trolibuszok robognak és este neon szórja fényét. Korszerűen felszerelt üzemeiben —, a hajóépítőben és javítóban, a halfeldolgozóban, a csavarárugyárban, a kötszövőben, a kekszkészítőben — sok ezren dolgoznak. De) nemcsak korszerűség van, hanem akadnak a múltból még ittmaradt faházak, aprócska. kisablakú emberi hajlékok is. Á föld történelmet őriz, akárcsak a város. Az egyik téren Ovidius szobra ál! A régi, nyughatatlan római költőt Augustus császár ide száműzte és Ovidius itt is halt meg 60 éves korában. Görögök, rómalak és törökök ütöttek tanyát és vonultak ezen a tájon és köbén, vasban maradandó emlékeket hagytak, dörög, illetve római feltárt temetőket a városban ls találtunk. A második világháború e vidéken is dúlt. A városban bronz hősi emlékmű all, tiszteletteljes kegyeletként azoknak a szovjet katonáknak, akik életüket adták azért, hogy Románia néfce a szocializmust építhesse. Konstancában mintegy 120 ezer crqbcr él s közöttük sokféle riemzetiségűvel lehet találkozni. Magyar családok is gyökeret vertek itt és anyanyelvüket megőrizték. Ahogy az utcán feleségemmel beszélgettünk, széles mosollyal arcán elénk pattant egy idősebb férfi és magyarul megszólított bennünket. — Hallottam, hogy magyarul beszélnek — mondta — és ezt nem állhattam ki szó nélkül. A „földivel" eldiskurálgattunk és kis büszkeséggel megjegyezte, hogy régen él már a városban, azonban fia nemcsak románul, hanem magyarul is tud beszélni. A nemzetiségiek természetesen teljes jogokat . élveznek, gyakorolhatják sajátos szokásaikat is. Érdekes és kissé komikus is volt látni, ahogy az idős müezin a mecset tornyából este énekszóval imára hívta a mohamedán vallású törököket. A bennszülöttek ügyet sem vetettek a dologra. Az idősebb törökök mentek imádkozni, a1 fiatalabbak pedig útjukat a kujtúrpalotába vették, hogy sakkozzanak. Az öt mecsei és égbeszökő kecses minaretjük, valamint a város általában szűk utcái némi keleti hangulatot adnak Konstancának. A forgalmas kikötőbe szinte a világ minden tájáról érkeznek hajók. Nemrégen a magyar Tokaj nevű tengerjáró futott be s hozott és éitt árut. Az utóbbi években igen korszerű kikötői raktárak épültek. A hajókról a kirakodást zömmel gépesítették. Á berakodást szintén nagyban könnyítették. A múlté már a kikötömunkasok szinte emberfeletti, nagyfokú fizikai igénybevétele. Szerencsénk volt, mert végignézhettük vasárnap a tengerészek napját. Románia felszabadulása óta Konstancában minden év augusztusában nagy ünnepséget rendeznek ez alkalommal. Most is nemzetiszínű és vörös lobogódíszbe öltözött az egész város a tengerészek napjára. Hófehér ruhás tengerészek zeneszóval járták be az utcákat, s egész napon át különböző rendezvények zajlottak le. S a kellemes estében az ünnepség „krémjét" szinte a város aprajanagyja végignézte a tenger partján. Minden hajót, még a külföldieket is kivilágították. Csónakok, hajók parádéjában, lampionos felvonulásában. azután a szintén hosszú ideig tartó tenger feletti tűzijátékban gyönyörködött a sokaság. A tengerészünnepen ott voltak a román párt- és a kormány, valamint a külföldi diplomáciai testületek képviselői is. ' Most a köz javát szolgálja és a város népének egyik kedvelt szórakozóhelye. A városban állandó színház tart előadásokat és Uj Dobrudzsa címmel helyi, Illetve tartományi lap jelenik meg. Megkapó a ténger. Az opálos messzeségből fehér hullámtarajok, mint megannyi óriás sirály csapdosnak a part felé. A nap millió aranytallért szór a vízre, amely még akkor is nyaldoása a partot és hozza a fövényre az apró kagylókat, amikor végtelen a csend. A tenger bohócai, a delfinek párosával járják a táncot és mókás kedvükben a nyílt vízen, a hajók körül a hullámokat akarják átugrálni, tán azért, hogy szórakoztassák párjukat. Este a hold, meg a csillagok fürdőznek a habokban. S éjjel, nappal percnyi szünet nélkül danázik, mormol a ködös meszszeségbe vesző nagy víz. Eminescu. a halhatatlan román költő e szavakkal emlékezett róla: Magányosságában megindító tenger ... További távirati stílusban hadd mondjam még el Konstancáról, hogy nagyon tetszett a gazdag anyagú múzeuma, azután a külön épületben lévő óriási akváriuma, a Fekete-tenger valamennyi halával. Furcsa volt, hogy több utcában is, kis beszögelésekben piacot tartottak. Paí-adicsimot, mézédes dinnyét, körtét, azután zöldségféléket árultak. Igaz, ez jó a környéken lakóknak, mert ezeket a cikkeket helyben vásárolhatják. A. cukrászdákban finom fagylaltféleségeket készítenek és török módra is főzik a feketekávét. Gyönyörködtünk a kultúra palotájában, amely római oszlopsorával, patinás falaival a tenger partján ál! Valaha „úri kaszinó" volt, amolyan kis Monté Carlo. AMMGMHM A konstancai kultúrpalota, amelynek patinás falai között sok kedves órát töltenek el a város lakói. A part mentén üdülák, pompás szállodákkal, illatos virágokkal, üde parkokka! Nyaranként sok ezer fizikai és szellemi dolgozó pihen az üdülővárosokban, Románia minden részéből. Nem hatott frázisnak, amit az egyik román hajókovacs mondott: „A népé lett a nyár öröme és szépsége a tenger partján is!...« Érdekességként említem, hogy a parti fövényen ren? geteg sátor ál! Négy karóra színes, vagy fehér vásznat húznak az emberek és a négy oldalán szabad „fedezékben-, keresnek menedéket a Nap hevétől. A szélben libegnek a sátrak tarka vásznai és meszsziről úgy tűnik, mintha ezer és ezer kendőt lobogtatnának. Konstancétól 15 kilométerre, közvetlenül a tenger és a Tekirgyol tó között találjuk az egyik ismert üdülővárost, Eforiát. Itt is, mint a többi üdülőtelepen, sok külföldi megfordul. A hajót tipizáló háromemeletes és hófehér falú Fekete tenger Szállóban magyar csoportok is laknak. Az egyes csoportok hat, illetve 10 napot töltenek Eforia partjain, az IBUSZ útján. A Kárpáti elnevezésű román turisztikai hivatal pedig igazén jól gondoskodik a vendégekről. Alig másfél évtizeddel ezelőtt csupán néhány úri villa állt Eforiában. Ma egy festői szépségű üdülőváros fogad, virágokkal, parkokkal és a „megindító tengerrel". Az egyik, ami nagyon tetszett itt, az volt, hogy a szállókat, épületeket nem uniformizálták. Ahány épület, annyiféle építészeti stílusmegoldás. Az új üdülővárosnak és épületeinek tervezőjét, Lazarescut joggal jutalmazták magas kormánykitüntetéssel. Az olvasót bizonyára érdekli, hogyan élnek az emberek Romániában. Ezért hát dióhéjban erről is, bár túllépi a „Fekete tenger partján., című írás kereteit. Románia népe lényegesen, sokkal jobban él most, mint a kapitalizmus idején. Nincsenek munkanélküliek, s az életnívó fokozatosan javul. Konstancában jártunk, amikor közölték a lapok a Román Munkáspárt és a kormány • intézkedését a munkások és alkalmazottak fizetésének rendezésérő! Nem nagy arányú ez a fizetésnövelés, s különböző kategóriákként változik, de mégis»és feltétlenül tovább javítja az életkörülményeket. Azután igen jelentősen csökkentették az ipari és élelmezési cikkek árát. Természetesen mindkét intézkedésnek országszerte örültek és egyik újabb bizonyítékát látják annak, hogy a román párt és a kormány állandóan törődik a nép életkörülményeinek ' lehetőségek szerinti javításával. Az árleszállítás eredményeként az ország lakossága évenként köriilbelül egymilliárd leüt takarít meg. Az igazság kedvéért azt is megmondjuk, hogy nálunk, Magyarországon jobban élnek az emberek, mint Romániában. A magasabb életnívó többek között a táplálkozásban és a ruházkodásban is kifejeződik. Ide írom még, hogy a nagy kiterjedésű Konstanca tartomány parasztjai valamennyien. már 1957-ben szövetkezetekbe tömörültek. Ezt a döntésüket ' cseppet sem bánják. Nagyot haladtak a mezőgazdasági kultúrák felvirágoztatásában és ezzel párhuzamosan szépült életük. Ez a kulturális előrehaladásban is tükröződik. Többször írtam, hogy a tenger partján ez is, az is tetszett. Tagadhatatlanul élméqy volt a tenger, a csillogó üdülővárosok sora. Mégis — és ez, azt hiszem, belföldön és külföldön egyaránt érvényes — az élmények legnagyobb ját az alkotó, dolgozó emberekkel való találkozások adják. Ezt tapasztaltam Romániában is, amikor tolmács segítségével a csavargyári munkással, meg azután egy öreg. középiskolai tanárral beszélgel tem. Szóval, az emberek és a vidék együtt adták azokat a napokat Romániában, amelyeket tregőriz az emlékezet. Morvay Sándor A szakemberek és kevesen i a természetjárók közül is; merik a környék egyik leg' szebb, jól megközelíthető és ! togváltozatosabb erdejét, a I aombói erdőt. Valamikor úvány homok terült el he| lyén. A múlt század elején '.élesíthették akác-, erdei fenyő-, tölgy és „rözgő-nyárfa« csemetékből. Rózsa Sándornak és betyárjainak kedvenc gyülekező helye volt az erdőszéli csárdával együtt, amelynek a nép szája szerint titkos kijárata is lehetett, s az épület mögötti dombhátról puskáztak a szegénylegények a pandúrokra. Szép szál, másfélszázados mocsártölgyét, az erdő kimagasló koronáját, amelyhez a betyárvezér lovát kötötte, évekkel ezelőtt *kitermelték". Van is csárda, meg nincs is . . . A legendás, „forró zsombói" kármentős csárda helyére modern, bárpultos vendéglőt létesítettek, mely nem ári)l el semmit a régi, lovonjáró, szabad nemzet virtusából az odatévedt, hagyományra szomjazó idegennek. Ilyenkor úgy van az ember, mint a mesebeli király, aki egyik szemével sír, a másikkal meg nevet. Van is csárda, meg nincs is ... S így vagyunk magával az erdővel is. Száz évvel ezelőtt még fütykösökkel „védték" az erdőt, s ma már ott tartunk, hogy sokszor még a törvény is kevés erre... Pedig nem is másodrendű természeti kincsünkről van szó. Néhány növémyritkaságnak (tarka nőszirom, tőzegpáfrány, egy két hazai orchidea és mások) utolsó mentsvára. E sorok írója idestova 25 esztendeje figyeli az erdő életét, számot tudna adni arról, milyen változások történtek azóta az erdő állományában. A homokvilág üdo foltja Nem nagy kiterjedésű ez az erdő, mindössze akkora, mint mondjuk a szegedi Sztálin sétány. A homokterületnek ezen a parányi foltján belül láprétek, nyílt vizek, ligeterdő-foltok (kőris, szil, tölgy), fűzligetek, ültetett akác- és nyárcsemete erdőcskék, erdei fenyő állományok, szárazabb, csenkeszets rétek, tisztások váltják egymást. Egyre többet vesznek el az erdőből a művelés, ' főleg kapáskultúra céljaira. Az ötvenes években nem tudtam meggyőzni az egyik környéki gazdát a lápréten létesített káposztaültetvénye eleve sikertelen voltáról. A kivágott, „elIregedett" fenyőállományok helyén, néhol gyomnövények éktelenkednek. Nagyobb Hyárfacsoportok kitermelésével megszüntették néhány maradványnövény termőhelyét. Az elmúlt évben károkat okozott az erdőben a táborozás is. az idén pedig túzoltógyakorlatot tartottak itt. Ez ellen nem emelhetünk kifogást, elvégre hivatalosan nem védett terület az erdő, mivel erdő marad ezután is és szép —, bár még szebb is lehetne, fokozott gondoskodás mellett. Ax illetékesek figyelmébe S ez most a lényeg ... 1825-ben Vedres István, nemes városunk földmérésze írta: A., azon édes reménységgel teszem le tollamat, hogy nem sok üdú múlva, az eddig vad, és sivatag Homokjainkon nevekedő Erdeink kellemetes árnyékában gyermekeink örömmel tellye6 levegőt fognak szivni...« 134 év múlva új bői fel kell vennünk a tollat az erdő védelmében: Szakkutatóink munkája nyomán az illetékes' körök figyeljenek fel végre erre a figyelemreméltó természeti területre. Ki6 költségen, drótkerítéssel el lehetne határolni. Helyi biológusok, a múzeum szakemberei, szívesen vállalkoznának tudományos felügyeletére. Nem lenne érdektelen a nyárfatermelésre vonatkozó tudományos eredmények elősegítése érdekében egy nyárfagyűjtemény (populétum) létesítése sem. Természetrajongó közönségünknek, pedagógusainknak, s nem utolsósorban ifjúságunknak a tanítás, illetőleg a tanulás szempontjából ez az erdő, mérhetetlen hasznot jelentene. Dr. Csongor Győző (A szerző felv.) Nyugodni készül a nap Eforia partjain. A szállók teraszai ilyenkor kezdenek benépesülni. Ki tud többet Szegedről? ... Vidám zenés „Kérdezz-felelek" játék A Hazafias Népfront vá- fordulóban az „üzemi verrosi kulturális bizottsága és seny« kerül megrendezésre, a Szakszervezetek Csongrád Ennek részvevői előre megmegyei Tanácsa nagy és ne- adott kérdésekre felelnek mes célú vetélkedésre hívja írásban. A kérdőív három föl a szegedi üzemek dolgo- témakörben összesen kile»c zóit és a város lakosságát, kérdést ttrtalmhz. Három A verseny célja, föladata, kérdést a város történetével, hogy gyors ütemben fejlődő hármat a város irodalmi és városunkat lakói minél job- művészeti életével, hármat ban megismerjék, múltjáról, pedig a szegedi munkásszocialista jelenéről minél mogalommal kapcsolatban. többet tudjanak. A más •"'k fordulót auA verseny két szakaszban jju.sz.tus 99-én az újszegedi kerül lebonyolításra. Az első szabadtéri színpadon vidám, zenés műsor keretében rendezik meg. Ezen a nyilvános versenyen a versenyzők szóban felelnek meg ugyanezekből a témakörökből föladott kérdésekre, továbbá egv-egv ú?vnevezett furfangos kérdésre Külön "oyéni versenyt is rendeznek a helyszínen a közönség soraibői jelentkező „furfangosok« számára. Főnyeremény egy kerékpár. S külön mindazok számára, akik a kérdőív kérdéseire helyes választ adtak, tárgynyereménysorsolást rendeznek a műsor keretében. A műsorban a Szegedi Nemzeti Színház művészei lépnek fe!