Délmagyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-07 / 184. szám

19S9. augusztus 7., péntclc 8 Szegedre érkezett Kés Károly és Hubay Miklós Már közöltük olvasóinkkal, hogy a Budai N'agy Antal szegedi szabadtéri bemutatásának hírére a Ro­mán Népköztársaságból Magyarországra érkezett a drá­ma szerzője, Kós Károly. Rövid budapesti tartózkodá­sa idején találkozott Hubay Miklóssal, uki a Budai Nagy Antal szabadtéri előadásra való átdolgozását végezte, és jóváhagyta a nagyszabású előadás érdeké­ben szükséges változtatásokat, illetve kiegészítéseket. A fővárosban ellátogatott a Nemzeti Színházba is, ahol hosszú időn keresztül folytak a dráma belső rész­próbai. A bemutató közeledése a szerzőt Szegedre szólítot­ta. Kós Károly Hubay Miklóssal együtt tegnap érke­zett. Megbeszélést folytattak Marton Endre főrendező­vel. este pedig részt vettek a Budai Nagy Antal sza­badtéri próbáján. Zenekar és kórus élénkíti a Budai Nagy Antal előadását Már híre ment, hogy a Budai Nagy Antal előadá­sára kibővítették a színpa­dot, olyformán, hogy a ze­nekar helyén is emelvényt építettek, továbbá néhány páholyt is megszüntették. A közvélemény arról is érte­sült „félfüllcl*, hogy a ren­dezői ötletek között szere­pel zenekar és énekkar al­kalmazása is. A hír igaz: egyes jelenetekhez valóban alkalmaznak zenei aláfes­tést, sőt énekkar is szerepe! egykorú gregoriánokkal. A Szegedi Bartók Béla Filhar­monikus Zenekar és a Sze­gedi Nemzeti Színház ének­kara már együtt próbál a Budai Nagy Antal együtte­séve! A zenekar azonban ezúttal nem lesz szem előtt — a kulisszák mögött fog játszani. A Budai Nagy Antal kí­sérőzenéjét Hidas Frigyes, a budapesti Nemzeti Szín­ház Erkel-díjas karmestere komponálta, s maga dirigál­ja majd a zenekart is. Az előadás során szerepet kap a dóm hatalmas orgonája is. Baráti üdvözlet A Szegeden járt Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics­Dancsenko moszkvai balettszínház két szólistája, E. E. Vlaszova és A. V. Csicsinadze, kiknek a szabadtéri játé­kokról és szegedi élményeikről szóló nyilatkozatát lapunk tegnapi számában közöltük, elutazásuk után baráti üd­vözletet küldtek Szeged város lakosságának a Délmagyar­országon keresztül. Az orosz nyelven írt üdvözlet magyar fordításban a következőképpen hangzik: "Felhasználjuk az alkalmat, hogy Szeged város la­kosságának a legjobbakat: békét, sok szerencsét 'és jelvi­rágzást kívánjunk. A mi előadásaink, melyeket az Önök nagyszerű színpadán tartottunk, szolgálják népeink barát­ságának szép ügyét!* E. E. Vlaszova, A. V. Csicsinadze. A játékok közönségéről Villáminterjú Holló Walterral a szabadtéri jétékok szervező titkárával — Régóta a közönségszer­vezés a szakmám — vála­szolja, amikor hozzá furdu­lunk a kérdéssel itt, a Ká­rász utcai szervező irodában. Dolgoztam már Győrött és Kecskeméten, az ottani szín­házakban, de soha sehol ennyi üzemi dolgozó, ennyi egyszerű parasztember nem igényelt jegyet az előadásra, mint most Szegeden, a szabadtéri játékok időtar­tama alatt. -Ha volna még vagy öt-hatezer jegyem a Bu­dai Nagy Antalra és a János vitézre, akkor sem kellene attól félhem, hogy a nyaka­mon marad. Budapesti nagyüzemek és falusi termelőszövetkezetek nap mint nap érdeklőd­nek nálunk, van-e még jegy, s nem egy-kettő, hanem húsz­harminc kellene nekik. — Jóleső érzés olyanoknak jegyet adni — mondja '—. akik azelőtt talán még soha színházban nem voltak. Mert a színházi kultúra terjesz­tésében, népszerűsítésében komoly szerepünk van ne­künk is, közönségszervezők­nek. Valóban: kulturális rendezvény Ma­gyarországon régóta nem mozgatott már meg ilyen nagy tömegeket, Aj szegedi színpad valóban a nép színházává vált. Éjféli beszélgetés két" Budai Nagy Antalról Munkásőrök és a karhatalom tagjai a Budai Nagy Antal statisztériájában n'rtmn/aűV'pH n£ev A cőáf ÍT.C mr»c+ itt váriák Ptlfl/iDb írrif o CTrínrvorl Háromnegyed négy. A próba negyed óra múlva kezdődik. Fönn a hatalmas, kibővített színpadon most még csak a kellékesek, szere­lők, díszletezők sürögnek lá­zas igyekezettel. Már állnak a második felvonás első ké­pének díszletei, a kolozsmo­nostori apátság gótikus bel­ső folyosói, s középen és két oldalt, emelvényekén, hat magas támlájú szék. Ezeken ülve, várják majd „traktá­ra* az erdélyi urak Budai Nagy Antalt. Lenn, a nézőtéren katonák üldögélnek, beszélgetnek a civilrközreműködök között. Tévedés ne essék: ők is köz­reműködők. A játékok veze­tőségének kérésére a szege­di karhatalom 40 tagja, ezenkívül 32 szegedi mun­kásőr és a honvédség mű­szaki alakulattól 100. katona adja rnajd a „Budai* sta­tisztériájának jelentős ré­szét. És most itt várják, hogy sor kerüljön rájuk. Négy órakor aztán Marton Endre föláll a rendezői asz­taltól, kezébe veszi a mikro­font és már harsan is az utasítás: XI. felvonás J. kép! Kezdéshez statisztéria föl­állni!... A Színművészeti Főiskola növendékeiből került „ren­dezői segéderő* irányításá­val hamarosan meg is tör­ténik a statisztéria szétosz­tása. Testőrség, villogó ala­bárdokkal a bíborkárpitos székek mögé; Csáki István vajdának az cezlopok mögé elbújtatott katonasága; ki­egyenesített kaszákkal föl­fegyverzett parasztok és reszkető, zsolozsmázó pa­pocskák. Marton Endre ma­ga is fölmegy a színpadra s elmagyarázza a színészi mesterségben nem jártas ka­tonáknak és munkásőrök­nek, mit kell majd tenniök. Furcsa így a színpad. A cselekmény még nem indult el, s nincsenek jelmezbe öl­tözve a szereplök. A püs­pök íródeákja egyik kezében a kihegyezett lúdtollat fog­ja, a másik kezében pedig a Délmagyarország, azt olvas­sa. A mai katonaruha és az ormótlan lándzsák ellenté­te is mulatságosan hat. Mindenki a helyén van. Egy újabb intés: az oszlo­pok mögül egyszerre előlép­nek a katonák. Egy másik intés: berohannak a halálra ijedt barátok. S a harma­dik intésre megjelennek a fölkelők is, Budai Nagy An­tal katonái — a szegedi munkásőrök. Begyakorlás. Üjra és újra, amíg minden „tökéletesen* nem megy. S a „beugró* statisztéria jól megállja a helyét. Fegyelmezetten, pon­tosan teljesíti a rendezői utasításokat. 1936-ban amxkor a haladó színház ba­' ratainak jelenleteDen, forró hangulatú estén először mutatták be a Űudai Nagy Antalt Kolozsvárott, meg sen­ki sem gondolta, s nem is gondoinatta, hogy ez a dráma valamikor szabadtéri színpadra kerül. Annak idején az is nagy öröm volt, hogy a hatóság ideig-óráig megtűrte a színházakban, hiszen Kős Ká­roly minden szava a hivatalos államot súj­totta. Nemcsak a közvélemény vette ezt észre, hanem a „műsorpolitikusok* is, s ezért történhetett meg, hogy a felszabadu­lás előtt, rövid játékidő után, minden szín­padról eltanácsolták. Szép forradalmi „tett volt ennek a drá­mának a bemutatása és az abban vállalt színészi játék. A bemutató emléke maga is örökre kedves élmény marad mindenki­nek, aki láthatta, hát még annak, aki ak­kor is és most is — a nagyszabású szabad­téri bemutatón — részese lehet a művészi produkciónak. Véletlenül tudtam meg, hogy Tompa Sándor, Kossuth-díjas színművész, aki a szegedi előadásokon Bese Tamást alakítja, az ősbemutatón ugyanezt a szerepet ját­szotta. A jelenlegi együttesben tehát ő az egyetlen, aki ott volt a dráma színpadi el­indításánál, s most ugyanúgy jelen lehet annak nagyszerű szabadtéri újjászületésé­né! Az értesülést éjfélkor szereztem, a pró­bák idején, s szerencsére ott találtam még a nézőtéren Tompa Sándort is. Már nem volt jelenése, de a hűvös éjszaka miatt nyakig ' begombolkozva figyelte a színpa­dot, a nagy tömegjeleneteket, s művész­társaival beszélgetett — arról, ami a szín­padon történt. Mikor azonban felemlítettem neki a ko­lozsvári ősbemutatót, szívesen visszalapo­zott emlékeiben. A régi kedves élményt és az idei friss kezdeményezést azonban már nem tudta egymástól elválasztani, s így „két* Budai Nagy Antalról beszélt az éjszaka hűvösében. — Nagyon emlékezetes számomra az ősbemutató. Mennyi lázas izgalom előzte meg! Tisztában voltunk azzal, hogy az ál­lam nem fogja jó szemmel nézni vállalko­zásunkat. Különösen elmérgesítette a hely­zet, hogy a bemutatóra az imperialista Romániában egy kisebbségi színház vál­lalkozott. Sok akadályoztatást kellett visz­szaverni, de lehet, hogy éppen ez a harc erősítette meg társulatunkban a szándékot. — Igen érdekes és értékes előadás volt, s a közönség csakhamar megkedvelte, érezve a dráma eszmei értékeit, haladó társadalmi tendenciáit. Nagy jövője azon­ban nem lehetett ott, mint ahogy Magyar­országon sem. Itt is elgáncsolták néhány előadás után, sőt megbuktatni is megpró­bálták. — Színpadon ezért sokáig nem találkoz­hattam Kős Károly drámájával. Azóta csak egyszer láttam, a Marosvásárhelyi Székely Színház előadásában. S természe­tesen újra kapcsolatba kerültem •vele, a szabadtéri játékok alkalmával. Számomra külön öröm, hogy ezen az előadáson ugyanazt a szerepet játszhatom, amelyet 1936-ban, az ősbemutatón. Mégis az a leg­kedvesebb számomra, hogy ezt a nagy drámát most teljes ragyogásában kibont­hatjuk. A Budai Nagy Antal eredetileg zárt színpadra épült, s így nem lehetett olyan érzékletesen, plasztikusan kifejezni a cselekmény történeti hátterét. Amit egy színházi előadásban csak szavakkal lehe­tett a néző tudomására hozni, az itt — sza­badtéren — mind megelevenedhet. így most magam is újra csodálom és bámu­lom ezt a drámát, mint egy hatalmas fil­met, kitágítva, térben, képszerűségben, já­tékban, s ezeken keresztül eszmeiségben is. — Ezeket a lehetőségeket látva, a kor­mány és a párt messzemenő anyagi és er­kölcsi támogatását ismerve, biztosra ve­szem, és meggyőződéssel mondom, högy monumentális előadás lesz. Történelem ez — a szegény nép első, nagy forradalmas megmozdulásának nagyszerű emlékműve. Ilyen rendezésben és előadásban ma már magam is sokkal közelebb kerültem a dráma nagy művészi és eszmei értékeihez. Emellett valósággal kóstolgatom ízes; szép, erdélyi nyelvét, mely költöiségben talán egyedülálló. I Es Tompa Sándor nagyon sokat ós na­gyon szívesen beszél még, mind a kolozs­vári ősbemutatóról, mind az átdolgozott Budai Nagy Antalról. Szavaira figyelve észre lehet venni, hogy saját szerepében ls teljesen benne él, hiszen a szép székely dialektus itt is, ott is felismerhető beszé­dében. Lehet, hogy ezt Erdélyből hozta magával, de bizonyos, hogy időnként Be­se Tamás beszél belőle. Közben a sz'nPadra vetítődnek a szí­nes fénycsóvák, a szekereket körül táborozó fáradt pórokra, s á rende­ző a legszigorúbb csöndet parancsolja. A toronyban fél egyet mutat az óra, de még nincs megállás. A nézőtéren pedig to­vábbra is feszülten figyel Tompa Sándor, az ősbemutató részese, hogy a dráma nagv újjászületése minden mozzanatának tanúja lehessen, mint néző is. S. I. Muukásörök és ka tonák gyakorolják az egyik tömegjelenetet. Angol nökii döilség érkezik az Ünnepi hetek alatt A nőtanács szegedi titkár­sága a szegedi ünnepi hetek alkalmával három angol nőt lát vendégül. A küldöttség au­gusztus 13-án érkezik Sze­gedre. A delegáció vezetője az angol nőtanács elnöke. Tagjai: az angol szakszerve­zet egyik funkcionáriusa és egy jogász. Az angol vendégek három napig tartózkodnak Szege­den, itt-tartózkodásuk ide­jép meglátogatják a Szegedi Konzervgyárat, a Ruhagyá­rat és a Papucskészítő KTSZ-t. Ez utóbbi látoga­tást az angol nők kívánsá­gára állították programba, úgy latszik, érdekli őket a szegedi papucs készítése. Ezenkívül . természetesen megnézik a szabadtéri játé­kok egyik előadását, a János vitézt. Az angol nöküldöttseg ta­lálkozik a szegedi nőtanács vezetőive! aktíváival, s köl­csönösen kicserélik a nő­mozgalom tapasztalatait. A szegedi asszonyok készül­nek angol barátnőik meg­ajándékozására, munkadél­utánjaikon a János vitéz fő­szereplőit (Kukorica Jancsit, a boszorkányt és lluskat) formázzák meg karakter ba­baként, ezzel kedveskednek vendégeiknek. \ Tőarang^zúg-ás — \ rádió jelzésre: Ég a gorbői malom ... S lángralobbanóban egész Erdély. Megszólalnak a harangok: tűz van, tűz van! — riasztja az alvó­kat a zúgásuk. Ezzel az egyre erősödő, egyre hangosabb, min­dent elöntő harangzúgás­sal végződik Kós Kárciy drámája szabadtéri átdol­gozásának első része. Fé­lelmetes élmény lesz hal­lani ezt a ha-angzúgást. Először az újszegedi tem­plom harangjai szólalnak meg, s így halad a ha­rangszó egyre köielebb a színpadhoz, mig végül rá­kezdik a Fogadalmi-temp­lom harangjai is. Sok fej­törést okozott a játékok műszaki gárdájának az, hogy miként szólal­tassák meg a kellő idő­ben és sorrendben a ha­rangokat. Előbb a fény­jelzés és a telefoh gondo­lata is fölmerült. Végül aztán a rádión való irá­nyításban állapodtak meg. A honvédség ultra-rövid­hullámú adó-vevő készü­lékei végzik majd a ha­rangok illetve a haran­gozok irányítását. Az első próba a félre- S vert harangokkal kitűnően g sikerült. Jól bevált a rá- S diós irányítás. Ugyancsak S nagyszerűen helyettesitet- £ te a malom és Erdély J égését az a néhány köd- £ gyertya, amelyet szintén g a honvédség bocsátott a £ játékok műszaki appara- £ tusának rendelkezésérc.* Egyszóval lesz alapos tűz- g vész és jókora harangzú-i gás, most már bizonyosan. g De félretéve a. tréfát, g nemcsak a szenzáció* lat- £ ványosságok kedvéért van • mindezekre szükség. Nem £ pusztán a nézők elkábi- g tása, ámulatba ejtése mi-£ att, hanem mert rendki-g vüli szuggesztív erejükkel g hathatósan alátámasztják g a cselekmény valóság-ha- g tását, atmoszférát terem-g tenek. S ezért nem lehet' róluk lemondani. kü(öuö-g sen szabadtéri elöadaso- g kon. Ne ijedjen még hátg senki, ha majd meghall-g ja a félrevert harangok' zúgását. Játék az egész!g Grandiózus, lenyűgöző.£ nagyszerű játék . .. t

Next

/
Thumbnails
Contents