Délmagyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-04 / 181. szám

Kedd, 1959. augusztus 4. . 8 4 játékok nagy ékessége lesz • : : ' \1 inden este vastaps zúgott a Beloiannisz téren, az 4 Esmeáálda előadásai után. A közönség lelkesen ünnepelte a balett szereplőit, rendezőjét, a szovjet és magyar művészgárdát, amely kiegészítette a száztagú együttest. A szovjet művészek a közönség üdvözletét és elragadtatott tetszésnyilvánítását ugyancsak tapssal viszonozták. A harmadik felvonás után felsorakoztak a színpadon és bár fáradtan, de mosolyogva tapsolták meg a fegyelmezett, szépre-jóra oly fogékony nézősereget. Baloldali képünkön: Klein, Vlaszova és a rendező, Burmejszter. — Középen: Quasimodo (Kurilov) az egyik drámai jelenetben. A jobboldali képen: Berg, Csicsinadze (Liebmann Béla íelv.) és Vinogradova. A szovjet balettegyüttes máris európai rangot-adott Szegedi Szabadtéri Játékoknak W okáig csak a hirük ju^ tott el hozzunk: Moszkvából, Párizsból. New Yorkból... A szovjet balett mégis fogalommá vált a magyar köztudatban is, hiszen egyszer-egyszer alkalmunk nyílt bepillantani a nagymúltú és mindeddig páratlan táncművészeibe. Az elmúlt évben is gyönyörködhettünk szegedi színpadon a szovjet ba lettkultúra kiválóságainak műsorában, de az Esmeralda bemutatója volt az első alkalom, midőn egy önálló balettet nézhettünk végig, egy teljes estén át. Ez egymagában is olyan nagy művészt esemény', amelyhez hasonlóra egy evtizeaben is alig-alig akad más példa. S ha ezt a körülményt párosítjuk az ugyancsak nagyszerűségéről cgycsapásra híressé vált Szegedi Szabadtéri Játékok környezetével és technikai adottságaival, csak a legnagyobb siker, legőszintébb gyönyörűség és csodálkozás hangján szólhatunk. Amilyen szerencsés volt a Sztanyiszlavszkij és Dancsenko Színház meghívása, ugyanolyan nagyszerű volt a műsorválasztás. A környezethez és a lehetőségekhez alkalmasabb balettet nehéz volna találni. E számottevő előnyök mellett száz és száz egyéb apróság járult hozzá a teljes tökéletességhez .Victor Hugó regénye általában olvasott — a balett pedig nem tér el annak mesevázlatától. De szellemében és mondanivalójában is hű marad az eredeti műhöz: egyetlen szó, magyarázat nélkül tökéletes keresztmetszetét adja a cselekmény-korabeli francia életnek, s ezen belül különleges történeti hűséggel vetíti elénk az egyház szerepét és a valláserkölcs fonákságát. A forró hangulatú előadások közönségénélc saraiból még azoknak sem okozott gondot a balett megértése, akik először találkoztak Victor Hugó romantikus történetével. A librettó világossága, áttekinthetősége és a koreográfia tökéletessége segítette ehhez a nézőt — Tyihomirov, továbbá Burmeiszter. aki a rendezésben is kiválót alkotott. Nemcsak a cselekmény volt azonban Heii játéknapiár Augusztus 4., 5., 6. és 7én nincs előadás. Augusztus 8, szombat: Budai Nagy Antal; augusztus 9-én, vasárnap: Magyar Állami Népi Együttes. Augusztus 10-én és 11-én, hétfőn és kedden: Budai Nagy Antal. Az előadások mindennap este 8 órakor kezdődnek. teljesen közérthető, hanem az érzelmek gazdag hullámzása is, a kifejező tánc' révén. ILt ár a prológusban elír* dilt az emberek lelegzete: egyrészt a lenyűgöző színpadkép, másrészt a tánc ki-' egészítéseként alkalmazott kitűnő színészi játék láttán. Feledhetetlen az a kép, amint E. V. Kuznyecova (Gudule) gyermeke elvesztését siratja. Minden mozdulata csupa mély fajdalom, észbontó anyai kín. Ezt a fajdalmas érzést, melynek kifejezése szavakban is nehéz, Kuznyecova úgy érzékeltette táncban, hogy az ötezres nézőtér homályában elő-elővillantak a fehér zsebkendők. A prológussal történő indítás emellett nagyszerűen áthidalja a regényben közbeeső cselekményt, s így az első felvonás mozgalmas képe már Esmeralda tragikus történetének exponálásán túl mutathat. A vízkereszt-napi népünnepély, a bolondok pápájának megválasztása és a cigányok tánca mind-mind színpompás képek. A. táncok rendkívül kidolgozottak és egységesek, s előadásukban a kiváló készség mellett az egyöntetűség a legszembetűnőbb. S még valami, ami azután minden képben újra és újra meggyőződésévé válik a nézőnek: az Esmeralda nem csupán két-három ragyogó képességű művészre épült, hanem a balettmüvészet több tucatnyi mesterének és a nagy tánckarnak szinvonaltíím egyformán tökéletes együttműködésére. E. E.. Vlaszova. már első táncával megbabonázta, elbűvölte a közönséget, csillogtatva kivételes és ritka művészetét, de partnere, Csicsinadze (Phoebus), továbbá Sz. A. Vinogradova (aki a tegnap esti előadáson második szereposztásban Esmeraldát táncolta), A. G. Krupenyina, T. N. Arhipova, I. N. Daskova, G. G. Ruhadze, V. I. Kirptcs nyikova és M. E. Regyina mind-mind élvonalbeli mü vészek. A férfi táncosok ugyancsak az utolérhetetlen moszkvai balett színvonalát képviselték. I. V. Kurilov Quasimodója nemcsak táncművészet ben, de színészi játékban is lenyűgöző volt, akárcsak A. A. Klein Claude Frollója. A tisztek, a hóhér és a bolondok — M. I. Szalop, G. I. Trufanov, A. I. Lazarev, V. M. Bocskov, V. I. Dobrjakov és I. A. Jelenyin, vagy Guillaume szerepében J. D. Trepihalin, Clopin szerepében M. M. Gazijev és Gringoire szerepében V. V. Csigirev mind technikában, mind művészi kifejezőkészségben remekeltek. ftem zavarta az együttest az új és szokatlan környezet sem — ellenkezőleg: mind rendezésben, mind játékban felülmúlták azt, amit színházi környezetben nyújthatnak. Már az első próbákon feltalálták magukat, s új ötletekkel, nagyszabású megoldásokkal gazdagították az Esmeraldát. Emlékezzünk csak az epilógusra! Milyen hatásos és kifejező volt a drámai küzdelem a toronyban, s hogy fellélegzett a nézőtér, amikor igazságérzetének megfelelően a gyilkos papot látta a szörnyümagasságbol aláhullani. Külön kellene beszélni az együttes minden tagjának művészi teljesítményéről, a szólisták és a tánckar ragyogó, árnyalatokban és kifejezésben oly gazdag táncáról, hiszen pille könnyedséggel mozogtak és minden lejtésük a kimondott szóval egyenragúan hatott, de lehetetlenség volna a nagy létszámú társulatot sorba venni. Márpedig ha valahol elkezdenénk, igazsagérzjitunk szerint mindenkiről meg kel\ lene emlékezni külön-külön is Hogy az előadásnak nem volt egyetlen gyenge, ingó pontja sem, hogy az érzelmek és gondolatok oly tökéletesen kifejezésre jutottak, hogy a jelenetek óramű pontossággal gördültek egymás után, s hogy külön élmény erejével- hatott a zene is, az a legprecízebb, legfegyelmezettebb együttműködés eredménye. S ennek elismeréséből egyaránt jut a szólistáknak, a tánckarnak. Burmeiszter rendezőnek, Lusin díszlettervezőnek, Edelman karmesternek, a Bartók Béla Filharmonikus Zenekarnak, a magyar statisztériának, és még a cSöpp kis Kun Áginak is, aki Kuznyecova karján kis Esmeraldaként jelent meg a .prológusban. J?zt az élőadást nem tudjuk mihez hasonlítani. Szegeden hasonló értékű művészeti eseménynek... még nem lehettünk tanúi. Ezért nem túlzás azt mondani, hogy a moszkvai balettegyüttes felbecsülhetetlenül sokat segített a Szegedi Szabadtéri Játékok európai rangjának újraépítésében. A legszívélyesebb köszönet érle szovjet barátainknak! Simon István Ma hangulatos térzene a Széchenyi téren & hétköznapok is ünneppé, de legalábbis is ünnepélyessé válnak manapság Szegeden. A szabadtéri játékok eseményei mellett ugyanis minden napra jut még valami kedves meglepetés. így például ma délután fél 6-tól a B. M. Határőrség Központi Zenekara ad térzenét a város dolgozóinak és vendégeinek a Széchenyi téren, a korzó középső szakaszán, A 60 tagú zenekar közel másfél-kct órás műsorában mozgalmi indulók„opera- és operett-részletek szerepelnek. A szerzők között ott találjuk Lehár, Kálmán. Strauss, Mascagni, Dvorak és Kodály nevét, valamint számos más népszerű szerzőét. A zenekart — amely ezúttal már negyedszer kedveskedik térzenével Szeged dolgozóinak — Helényi Gyula alezredes vezényli. » r (Markovits Tibor £elv.) Még alig halkult el az Esmeráldában szereplő kiváló szovjet táncművészeket köszöntő tapsvihar, amikor a premier végeztével egymás után érkeztek a szabadtéri színpadra a Kés Károly: Budai Nagy Antal c. színmüvének szereplői. A díszleteket lebontották, s a nagy dráma díszletjelzéseii állították fel: éjfélkor nemcsak a szegedi színház énekkara és a statisztéria kezdte el a próbát, hanem már a Budapesti Nemzeti Színház kiváló művészei is. Hideg volt. De hajnali fél 4-ig Marton Endre rendező és a szegedi munkásőrök (akik ugyancsak részt vesznek a tömegjelenetekben) helytállásával csiszolták a dráma részleteit. És másnap délelőtt tovább folytatták a munkát. Éjjel nappal próbálják a Budai Nagy Antalt, mert — miként azt a dráma címszereplője mondotta: -Nagy ékessége lesz a szegedi játékoknak: a legalkalmasabb szabadtéri előadásra.? Képünkön — balról jobbra: Bessenyei Ferenc, Kossuthdíjas,. érdemes művész (Budai Nagy Antal), Berek Katalin (Bese Anna) és Marton- Endre, a Nemzeti Színház Kossuthdíjas rendezője a dráma egyik jelenetét próbálják. APRÓSÁGOK Divattá vált a szabadtéri játékok alatt, hogy, a szegediek és a városba érkező vendégek közül számosan felkeresik előadás előtt a Virág Cukrászda Klauzál téri kioszkját. így történt ez szombaton is. Ugy 7 óra tájban azonban még a cukrászdakert vendégserege is felfigyelt az egyik asztal felé tartó családra. A mama fejkendős paraszt néni ke, az apa barnaruhás földműves. És a fiatalok? ... A lány hófehér, kivágott estélyiruhában, gyönyörű kínai selyembrokát köpenyben, a fiú pedig elegáns szmokingban lépdelt. Szőregről jöttek, — s divatot diktáltak. Legalábbis a Szegedi Szabadtéri Játékokat, a moszkvai balettegyüttes Esmeralda előadásának premierjét tisztelték meg példás öltözékükkel. * Azt ugye megérti az ember, hogy ' a szabadtéri játékokra özönlenek szerte az országból, külföldről is városunkba. de hogy éppen most, tősgyökeres szegedi, életében először repülőgépre üljön, s elszálljon — ugyancsak életében először — a -magyar tenger? partjára, ez már szokatlan dolog. Pedig így történt: a 64 éves Nagyi János bácsi, a Paprikafeldolgozó Vállalat munkása vasárnap reggel beült Szegeden a különjáratú repülőgépbe és Siófokon szállt ki belőle. Vele utazó 20 társával közölte nagy öröméi: fehér fejjel látta meg a kéklő Balatont. Folyó mellett lakik, s mégis Siófokon adatott meg neki, hogy hajóra is üljön. Az életkörülményei mindeddig úgy alakultak, hogy nemigen tudott Szegedről elmozdulni: most egy nap alatt pótolt esztendőket. Váljék egészségére! M. T. * Ilyen nagy utasjárás, megháromszorozódott kereskedelmi, megtízszereződött vendéglői forgalom esetében elkerülhetetlen, hogy itt-ott ne legyen fennakadás a kiszolgálásban, torlódás pultok, bejáratok előtt, s olyankor, spontánul megszerveződik a sorbanállás. A járókelők ikét-három ízben lehettek tainúi ilyen sorbanállásnak e napokban, mégpedig szokatlan helyen. Vasárnap délelőtt egymásra vártak a fényképezésre a fiatalok a múzeum lépcsőinél, az oroszlánoknál. Libbent a szoknya, viHant az alsó. de Xtem törődtek vele a lányok, csakhogy felkerüljenek a kőoroszíánfa és elvigyék emlékbe a fényképet, amit a szenvedélyes fotoamatőr udvarló készített róluk, ahogy meglovagolják a sivatag királyát. Hasonlóari a romboló és az alkotó Tiszát jelképező szokroknál is egymás mögé sorakoztak fel a -modellek? és a -fotóművészek?. Mindenki ugyanazt a háttért választotta. Türelmesen várták, hogy egy-egy csoport elkészítse a felvételeit, amely majd kedves megemlékezésül szolgál a mostani szép szegedi napokra.