Délmagyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-30 / 203. szám

Vasárnap, 1959. augusztus 3®, Fokozatosan eltűnnek a foglalkozási betegségek Megszűnésük a korszerű, szocialista munkaegészségügyi módszerek > következménye Tobb olyan foglalkozást szervezetten gondoskodunk a szüntették ugyanis a kis tartanak számon, melyek foglalkozási betegségek le- zártlevegőjű szobákban a űzése ártalmas a dolgozó küzdéséről. Hogyan? paprikahasítást Méggyorsí­egészségére. A foglalkozási Mindenekelőtt megelőző tották a feldolgozást, úgy­betegségek oka a megmun- módon. Ha egy új anyag, hogy most már nem pené­kált anyagok, a munkahely vagy eljárás kerül beveze- szedik meg a felfűzött pap­vagy a gyártási eljárások tésre, mielőtt üzemi mére- rika és a legnagyobb mér­megbetegítő hatása lehet tekben kezdődhetnék el vele tékű porképződéssel járó tö­Vannak ezek között gyor- a munka, a szakszervezetek rési .művelet nem kézi san fellépők, mint például munkavédelmi tudományos munkával, hanem géppel az ipari mérgezések, ezek kutató intézete és az orsáá- melyen porelszívó is van — rendszerint azonnal felis- gos munkaegészségügyi in- történik, merhetők, de előfordul, hogy tézet szakértő gárdája ala- A jelenleg kísérletezés a baj és a munkakörülmény posan megvizsgálja azt. Ez alatt álló hasítógép még to­összetartozása nem világos az igen nagy jelenőségű ma, vábbi javulást hozhat. A első pillanatban amikor az iparba nap mint betegség alapját képező por Akár igy, akár úgy, min- nap kerülnek be újabb anya- csökkent azzal is hogy a denképpen nyilvánvaló ezek- gok. Éppen ezért főként a paprika jelentős részben csí­nek a betegségeknek a lete- régebbi, sokszor elavult pősségmentes, ezt már nem zése Ezek a bajok pedig anyagok és eljárások okoz- szükséges hasítani. így tehát azokat sújtják, akik munká- nak munkaártalmat. jukkái lehetővé teszik a tár­sadalom több rétegének kel­lemesebb életét. A bányá­szokat a bánya talajporának belégzése folytán tüdőkérge­sedést és zsugorodást okozó szilikózis fenyegeti. A kály­hásokat, cserepeseket ólom Megszűnt a paprikahasítók foglalkozási betegsége Az ipari ártalmak leküz­nemcsak a haladó ipar, ha­nem a mezőgazdaság ered­rqpnyei is hozzájárultak e foglalkozási betegség felszá­molásához. Alig húsz désében nemcsak az egész- megbetegedés éreeziés "T'kéménysemő- ségügyi és szakszervezeti eáY evb*n Szegeden kit bőrrák. Vajon a házi- rákemberek vesznek részt, Csongrád megyében, egy asszony gondol-e a gázgyári banem 'Pari szervezomk is. kisebb üzemben látszólag fűtőkre, akik hihetetlen for- Erre van szegedl pétlda ,s; az >gen csekély technológiai róságban széngázzal, kénes ^evezett paprikahasító- változtatás néhány csekély­gőzökkel telt levegőben vég- betegseg" fEzt dr" Kováos f°ku olommérgezést okozott, zik munkájukat. Ferenc professzor a szegedi Mindaddig, míg a nyers , , , Tudogondozó Intézet volt olommaz tulcsorgó részét A régi módszerek vezetője írta le először. A nedves kendővel törölték le következmény© betegség lényege: a paprika- égetés előtt az edények szé­Társadalmunkban, ahol hasitok tüdejét ellepi a pe- léről, addig semmi baj nem (egfőbb érték az ember, ál- nészes paprikahüvelyek ha- volt. Később azonban a va­lami feladattá vált a bizton- sításakor keletkezett penész- lamivel gyorsabb és szebb sagos munkakörülmények spóra és ott nehéz légzéssel eredményt adó száraz kefé­megteremtése és a dolgozók járó betegséget okoz. torl6?t.ualkalmafak­állandó egészségügyi gondo- Ezt a betegséget ma már megtoltodoU ólom­zása, amit egy szóval mun- nem észleljük. Elmaradásá­kavédelemnek nevezünk. A nak végső oka az ipar szo­munkavédelem keretében cialista átalakulása. Meg­Őszi gyermekruho­bemuiatót tart vasárnap délután órakor a korzón J6ó<fe.héj ke. { Ive rmekr uházati [ leli ! Bemutatásra kerülnek a legújabb fiú-, leányka-, bébi-, bakfisruhák, iskolakötények, iskolaruhák. Édességgel és szép ruhákkal vár minden gyermeket és szüleit A RUHÁZATI BOLT HÓFEHÉRKE GYERMEKRUHÁZATI BOLTJA Bútorozott szobát keresek!.. Olvasom az apróhir­detések között a »La­kás« címfej alatt. S az­tán mégegv és újra még egy, aki bútoro­zott szobát keres. Ki­adó szobát viszont nem hirdet senki. Különös, hiszen máskor mindig van valahol egy-egy albérlet, különbé járatú bútorozott szoba kiadó. Megnézem a Hirde­tővállalat tábláit is a Vörös Csillag Mozinál. Ma ott sem hirdetnek kiadó albérletet. Vi­szont ott is van két "kereső*. Hát mi van most az albérleti szo­bákkal? S aztán eszembe öt­lik a kézenfekvő ma­gyarázat. Hiszen nem jöttek még vissza az egyetemisták. Igen. Ez az. Biztos vagyok benne, hogy szeptember elsejétől mintha csoda történ­ne, újra lesz majd ki­adó albérlet Szegeden. Nem is kevés, mivel most nagyon is kevés van. Ha majd vissza­jönnek a diákok, akik­nek nem jut hely a kollégiumokban, s az új elsőévesek, akik ta­lán most járnak elő­ször ebben a városban és akik sohasem lak­tak még albérleti szo- g bábán. Biztosan akad majd g valami jótét lélek, aki §j megszánja őket. — Nem szoktam g ugyan ezt a szobát ki- ­adni, látja kicsi is, az g ablaka meg a világító- g udvarra néz. Dehát lá- g tom, mennyire meg g van szorulva. Nem bá- jj nom, ha magának is jő, g költözzön ide. A fiatalember elpi- g milva rebeg köszönetet, g s áztán kicsit zavartan = a lakbér, a nagy szív jó- g ság ára felől érdeklődik, jj — Nézze, látom, hogy g diák. Nem kérek túl so- g kat. Meg a szoba is ki- g csi. Legyen háromszáz g forint havonta. Mások g .eZért a szobáért elkér- g néitek 400—500 forintot g is. Én nem akarom, g hogy minden pénzét ne- g kem fizesse lakbérre, g No, jó lesz igy? S a fiatalember hálál- g kodva, boldogan nyeli ~ el a horgot. Azért jó lenne kicsit g ügyelni ezekre a jóságtjs g éj életüket legtöbbször g éppen annak a bútoro- g zott szobának a béréből = tengető nénikre. A jóságosan megzsa- g rolt és megzsarolandó g fiatal lányok és fiúk ér- g dekében. (apla) g illllluZ porral és nyomban jelentke­zett a megbetegedés. Amikor az illetékesek közbeléptek — elmúlott a baj. A példákat sorolhatnánk hosszan. De az utóbbi ese­tekben éppen a megelőző munkák eredményeképpen alig fordul elő foglalkozási megbetegedés. Szeged terü­letén az elmúlt évben alig húsz ilyen megbetegedés Volt. Ennek is több mint 80 százaléka bőrmegbetegedés­ként jelentkezett s nem is okozott munkaképtelenséget. Országosan sem haladja meg ma már a foglalkozási te­tegségek miatt kiesett mun­kaidő a táppénzes napok egy százalékát. Kormányzatunk egyre több munkakörben a munka ártalmának csökken­tse végett rövidebb mun­kaidőt és pótszabadságot ál­lapít meg. Az ilyen rende­let több százezer munkást érint, főleg kohó, vegyi, bá­nyaipari és sugárzó ener­giákkal foglalkozó dolgozó­kat. Hazánkban, és általá­ban a szocializmust építő or­12 szágokban, a foglalkozási be­tegségek száma azért ala­csony viszonylag, mert az ellenük való küzdelem szé­les társadalmi és állami ala­pokon nyugszik. Dr. Kovács Károly üzemi főorvos A pártvezetőség újraválasztása előtt Ahol jól képviselik a munkások érdekeit Horváth János, gyufagyári lakatos me­sélte a minap: „Beszélgetünk olykor a pártonkívüli dolgozókkal a pártszervezet­ről, a kommunisták munkájáról is az üzemben. S szavamra mondom, nagyon jólesik, mikor hallom, hogy az emberek egyetértenek velünk, hallgatnak ránk és bíznak bennünk." Igy elmondva talán sablonosnak is tű­nik a megjegyzés, — dehát ez a gyufa­gyári dolgozók véleményének rövid sum­mája. Ilyesféléket hallottak a többi kom­munisták is, akik a műit hetekben külön­külön beszélgettek az üzem háromszáz­egynéhány dolgozójával: mi a véleményük a pártszervezetről, a vezetőség munkájá­ról? Ezt a bizalmat természetesen ki kellett érdemelni. Az ilyen vélemény mögptt tet­teknek is kell lenni, — mint ahogyan van is a Szegedi Gyufagyárban. A pártszerve­zet egy-két vezetőségi tagja, közte maga Ábrahám Ferenc elvtárs, a párttitkár is, erősen gondolkodott, hogy tulajdonképpen miket is tettek a munkások érdekében. Dehát éppen ez mutatta a legjobban a mindennapok szerény, de odaadó munkál­kodását: a kommunisták szinte természe­tesnek veszik a dolgozók érdekében hozott intézkedéseket. Ilyen volt például a dobozosztály „terven kívüli" korszerűsítése. A munkásnők pa­naszkodtak, hogy rövid az asztal a gé­peknél, egyszerre csak egy láda anyag fér rá, a többit emelgetni kell a padlóról, ahova az anyaghordók lerakták. Azóta már meghosszabbították az asztalokat, görgők­kel szerelték fel és igy könny (ebbé, gyor­sabbá vált a munka. A III. emeleti cim­kézőben a nagy hőségre panaszkodtak a munkások, s kérték, hogy segítsenek, ök asztali ventillátorokat kaptak. A hámozó­ban — a többi üzemrészhez viszonyítva — alacsonyabb volt a bér. Ezt is rendezték, s átlagosan száz forinttal emelkedett a kereset. Mondták is a munkások, hogy „a kommunisták nemcsak serkentenek, de segítenek is nekünk." És még sok példát sorolhatnánk, mint ahogy a vezetőségi tagoknak is egyre­másra jutott eszébe, hogy miben is vol­tak segítségére a munkásoknak. S ez a segítés, a párt politikájának végrehajtása, egyben a pártszervezet belső megerősö­dését is jelentette. Az ellenforradalom le­verése .óta mind újabb és újabb munká­sok kopogtattak felvételre a pártszervezet kapuján, mégpedig a legjobbak közül va­lók: Grodiczki István hámozó. Varga Mi­hály gépmunkás, Petrányi Károly mun­kás, Polgár Sándor villanyszerelő, Nyári Sándor és Sípos Ferenc lakatos, Haris Lászlóné hámozó — és még sokan mások. Igy lett a kezdeti héttagú MSZMP alap­szervezetből 71 tagú, tekintélyes pártszer­vezet a Gyufagyárban. S csaknem vala­mennyi párttag munkás. Ábrahám elv­társ az ujjain számolta meg, ki nem esik a „munkás kategóriába" — de ezek is ál­talában gép mellől kiemelt, magasabb be­osztásban levő dolgozók. Most azután azon kell gondoskodniuk, hogy a választáskor két taggal kibővítsék az új vezetőséget, a pártszervezet megnövekedett létszáma miatt, örvendetes gond ez — s nem is lesz nehéz megoldani, van kik közül vá­lasztani, Nagy felelősséget jelent a párt­szervezet iránti mély bizalom is. — Az új vezetőségnek még nagyobb odaadással kell majd dolgoznia — mond­ta a párttitkár. — Akad még bőven ten­nivaló az .üzem korszerűsítésében, a ter­melékenység emelésében, az egész üzem életében. Sokat várnak a pártszervezettől a munkások éppen az eddigi eredmények alapján. S ez a bizalom még jobb mun­kára kötelez minden kommunistát. A belvárosban pezsdüljön az élet - Sokan, körülbelül húszezren élnek Sze* ged belvárosában. Az itt lakó emberek természetesen különböző helyeken — gyár­ban, vállalatnál, hivatalban, intézmények­ben — dolgoznak. Jelentős azonban azok" nak az embereknek a száma is, akik nyugdijasok, vagy háziasszonyok és -így nem dolgoznak sehol. A különféle helye­ken dolgozó emberek adott munkahelyük pártszervezete révén is nyilvánvaló, hogy többé-kevésbé tájékozódnak a fontos po­litikai és gazdasági kérdésekről. Érthető­en nem vonatkozik ez azokra, akik házi­asszonyként, nyugdíjasként odahaza tar* tó&wdnak­Különösen fontos, hogy velük is, akár­csak a munkában levőkkel kapcsolatokat tartsanak a belvárosi pártszervezet tagjai, és erősítsék a baráti szálakat, véleményeket kérjenek tőlük az élet adódó kérdéseinek megoldására. Elsőrendűen szükséges, hogy a kommunisták segítsék a lakosság körében a fontos politikai és gazdasági kérdések teljes megértését. Nem könnyű feladat ez és hol emelkedő, hol csökkenő iránnyal, de érte töreksze­nek a belvárosi pártszervezethez tartozó kommunisták. Tavaly, a tanácsválasztás alkalmával, az üzemek kommunistáinak segítségével nagy előrehaladást értek el a lakosság közötti kapcsolatok erősítésében. Ezt a nagyon széleskörű kapcsolatot az­után később nem tudták tartani és ennek a többi között oka az is, hogy jóformán megszűnt az üzemek kommunistáinak se­gítsége. Az is igaz, hogy saját erőből több­re volnának képesek, s ezt maga Szabó B. Antal elvtárs, a belvárosi kerület párt­titkára is megállapította. Kétségtelen az is, hogy a belvárosi pártszervezet kommu­nistái a felelősek, amiért nem éltek meg­felelően a lehetőséggel. A pártszervezetnek 160 tagja van. Zöm­mel idősebb korú emberek, háziasszonyok, édesanyák. A kerületben élő kommunis­ták túlnyomó többsége munkahelye párt­szervezetéhez tartozik. Így érthetően arány­lag kevés a belvárosi pártszervezetben a fiatalok száma. A kilenc tagú pártvezető­ség kétségtelenül odaadó, áldozatkész em­berekből áll. Többjüknél azonban beteg­ség, vagy sok más társadalmi tisztség be­töltése gátolja, hogy „teljes mellel* végez­zék a vezetőség munkájából rájuk háruló teendőket Ebből az is következik, hogy a vezetőség, egészét tekintve, fogyatékos munkát végez. Aipárttagságból jónéhányan rendszeres tevékenységet végeznek, van­nak azonban tekintélyes számmal olyan párttagok, akik bizony igen kis részt vál­lalnak a feladatokból. Most, amikor folynak az előkészületek, a vezetőséget újjáválasztó taggyűlésre, pezsdülni kezd az élet, de pezsdüljön is, a belvárosi pártszervezetben. Arra töreked­nek, hogy minden párttag ereje és képes­sége szerint folyamatos pártmunkát végez­zen. illetve legyen megbízatása. Gyűlnek azok a javaslatok is a párttagságtól, meg a pártonkívüliektől, amelyek segítenek a pártszervezet munkájának hatékonyságát megjavítani. Ezzel együtt véleményeket mondanak, hogyan lehetne lendülete­sebbé tenni a pártvezetőség munkáját. Gondosan, kritikusan és önkritikusan készül a taggyűlésre a vezetőség beszámo­lója. Bizonyára előremutatóan öleli majd fel a pártszervezet életét, a legfontosabb problémákat, feladatokat, amelyeket meg­oldva, az eddigiek után még több ered­ményt érhetnek el. Természetesen a tag­gyűlés vitája, a párttagság javaslata, bí­rálata és önbírálata mind a tennivalók végrehajtásához ad majd segítséget. SIVATAGI TÁJ? I j^pm* >:mm t&i&é.'Y'.t'&stfk: f 7* IÁÁB&I (Tóth Béla telv.) Hatalmas, szürke homokhegy, itt-ott sziklák... Kietlen, sivatagi táj... Ezt idézi fel a szemlélőben e kép. Pedig a felvétel nem a Szaharában és nem is sivatagban készült, hanem Szegedtől alig 15 kilométerre, a Délmagyarországi Rostkikészítö Vál­lalat vajháti kendergyárának telepén. Ami a képen látható, az a kender feldolgozá­sakor összegyűlt hulladék, pozdorja. Régebben eltüzelték, most azonban összepréselik és bútorlap készül belőle. Szegedi professzor előadásai a nemzetközi kőzigazgaiásiadományí kongresszuson Dr. Martonyi János egye­temi tanár, a Szegedi Tu­iVimányegyetem Állam- és Jogtudományi Karának dé­kánja a ma, vasárnap kez­dődő XI. Nemzetközi Köz­igazgatástudományi Kong­resszusra Wiesbaden-ba, a Német Szövetségi Köztársa­ságba utazott A kongresszuson több száz delegátus vesz részt a világ minden részéből. Martonyi professzor a kong­resszus egyik ülésén francia nyelvű előadást tart az ál­lamigazgatási munka ered­ményességének növelését szolgáló jogi eszközökről. A körigazgatási tudományok professzorai számára rende­zett vitaülésen pedig az államigazgatási jog oktatá­sa során hazánkban érvé­nyesülő szempontokat és módszereket ismerteti majd. )

Next

/
Thumbnails
Contents