Délmagyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-27 / 200. szám

Csütörtök, 1959. augusztus 27. Darázs József és a többiek... Sorok Sándorialva éleiéből Nyílt tekintetű, csendes szavú ember Németh elvtárs, a sándorfalvi párttitkár. Amikor szóba kerül, hogy a községben jelentős a haladás a pártszervezet életében és munkájában, mindjárt megjegyzi: — A közös, kommunista tevékenység eredménye ez, és nem egy-két embernek tulajdonítható. „Számítunk rájuk" Saját munkájáról — amely kora reggeltől késő estig tart — nem szeret beszélni, kerüli még az árnyékát is a hivalkodásnak. Később aztán, kérdésre válaszolva . állapítja meg: — Egyik legfontosabb tennivalónknak azt tartjuk, hogy itt, Sándorfalván is növeljük a párt baráti kapcsolatait a községben élő pártonkívüli dolgozó emberekkel. Mert számítunk rájuk és véleményüket nem engedhetjük el a fülünk mellett. A község kommunistái komolyan veszik ezt a mindenkori és fontos teendőt. A sok közül egyik jel erre, hogy a helyi pártvezetőséget újjáválasztó taggyűlésre készülve jónéhány pártonkívüli dolgozik abban a munkabizottságban, amely felméri a község életét, benne a kommunisták tevékenységét, valamint a feladatokat a párt politikájának további végrehajtására. A munkabizottságban a kommunisták között találjuk pl. Savanya Antal pedagógust, Bori Mihályné egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztasszonyt, Rajnai Ferencné háziasszonyt. Valamennyien pártonkívüliek és — miután a párt az egész népért van — tehetségük legjavát jó szívvel hozzáadják a munkához. A pártonkívüliek képviselőit tanácskozási joggal meghívják majd a pártvezetőséget újjáválasztó párttaggyűlésre. Ezen a fórumon ís alkalmuk lesz arra, hogy gondolataikat, javaslataikat, vagy éppen kritikai megjegyzéseiket elmondják. Az élei áramlatában Nagyon jó hatású, hogy általában a falu kommunistái a párttitkárral az élen torzítások és ferdítések nélkül igyekeznek átültetni a párt álláspontját és politikáját a helyi gyakorlatba, az élet sok és változatos áramlatában. Ez azután nyilvánvalóan azt hozza magával, hogy növekszik a bizalom és a községben új meg új szilái szövődnek a párt és a tömegek közötti kapcsolatoknak. A bizalmat mutatja az is, hogy az utóbbi hónapokban a községi pártszervezet helyiségében mind többen fordulnak meg pártonkívüliek és a legkülönbözőbb ügyekben tanácsot, segítséget kérnek. Az is igaz, hogy voltak és vannak néhányan olyan párttagok, akik bizonyos kérdésekben a párt álláspontjával, politikájával szemben nem a helyes úton maradnak. Némelyek például még bizalmatlanok a pártonkívüliekkel szemben, vagy diktatórikus vonás érezhető magatartásukban stb. Ezek a rossz vonások azonban nem érvényesülhetnek, mert a kommunisták döntő többsége a helyes utat követi és igen határozottan, de pártszerűen bírálja a hibákat elkövetőket. A legnagyobb érv Nem titok, hogy a párt az egyéni gazdáknak a szövetkezést ajánlja, mert csak így, ennek alapján lehet igazi anyagi és kulturális felemelkedést biztosítani a parasztságnak. Szükséges, kell a nagyüzemi mezőgazdaság, hogy több jusson a dolgozó paraszt és az egész ország asztalára. Dönteni azonban minden egyéni gazdának magának kell, hiszen önkéntes a szövetkezetbe való belépés. A kommunisták erre is vigyáznak, nem engednek semmiféle túlkapást. Helyeselhető viszont, ha a szövetkezés előnyeiről szüntelenül és nagy türelemmel beszélgetnek az egyéni gazdákkal, és segítenek nekik a helyes döntésben. ősszel kezdi a közös munkát a tavasszal életrehívott Arany Kalász Termelőszövetkezet, amelyben 34-en indulnak el az új úton. A Rózsa Ferenc Tsz már esztendők óta valóban jól és mindjobban gazdálkodik és tagjai részére növekvő jövedelmet ad. A józan, tárgyilagos egyéni gazdák keresve sem tudnak rosszat mondani a Rózsa Ferenc Termelőszövetkezetre, gazdálkodására. Kétségtelen, hogy ez nagy, a legnagyobb érv a szövetkezés mellett. A fejlődés útja Az egyéni gazdák is őszinte bárátjai és szövetségesei a munkásosztálynak. Ezt tartják Sándorfalván is és jól tudják azt is, hogy a ma egyéni gazdái előbb utóbb saját elhatározásukból a helyes útra térnek és így a jövő szövetkezeti tagjai. Jó gazda, tekintélyes középparaszt Darázs József. Nekünk, bár lakásán, az Iskola utcában kerestük, nem sikerült vele beszélgetni, mert valahol kint dolgozott a határban. Elmondták azonban róla is, hogy baráti körben és nyilvánosan vallja: „Ez a rendszer jó, kedvére való a dolgozó embereknek. Örülök annak, ha a rendszer erősödik és előrehaladunk". Nos, az egyéni gazda Darázs József most még úgy gondolja, hogy egyénileg gazdálkodik. Fontolgatja az egyéni és a közös gazdálkodást. Szóval töprenkedik, mint ahogyan ezt tették egyéni gazda korukban a Rózsa Ferenc Tsz tagjai. Ez érthető emberi dolog. Azt azonban őszintén meg kell jegyezni, hogy Darázs József és a többi egyéni gazda úgy segíthetné legjobban az ország fejlődését, erősödését és egyben szolgálná a maga javát, ha nagyüzemi módon gazdálkodnának. Mert ez a fejlődés útja! Nincs harag, amiért a szövetkezés haszna, előnye és jövője nem áll még tisztán Darázs József előtt. A barátnak kijáró tisztelettel a pártonkívüliek, az egyéni gazdák képviselőjeként vesz részt ő is a pártvezetőséget újraválasztó taggyűlés előkészítését szolgáló munkabizottság tevékenységében. Sőt, tanácskozási joggal a párttaggyűlésre is meghívják. „így hát nincs baj" A község peremén beszéltünk Rajnai Ferenc kovácsmesterrel és feleségével. Mindketten pártonkívüliek. Az asszony — mint már fentebb írtuk — szintén tagja a pártszervezet munkabizottságának. Tiszteletreméltó őszinteséggel mondották el, korábban bizony híre ment a faluban, hogy elvtelenül torzsalkodott több kommunista egymással. Nekik is tetszik, hogy ez megszűnt. Annak is örülnek, hogy a párttitkár közvetlen, szerény ember és ahogyan mondták: „nem olyan ki vagyok, mi vagyok-féle". A kovácsműhelyben sok gazda megfordul. Az ő véleményüket is mondta a kovács: — Az MSZMP-re nincs panasz, aztán a termés is jó, így hát nincs baj... — Mit mondanak a szövetkezésről az egyéni gazdák? — kérdezzük a kovácsot és a feleségét. — Hát, gondban vannak, mert ugye az egyéni gazdálkodást szokták meg. Ez a régi szokás nehéz teher az emberen. * Sándorfalván nem is sokára megtartják a vezetőséget újraválasztó púrttaggyűlést. Gondosan készülnek rá, hogy új eredmények alapját vessék meg. A taggyűlésen pedig a kommunisták titkosan azokat választják soraikból a pártvezetöségbe, akik a legalkalmasabbak erre. (m. s.) Tevékeny segítséggel a szocialistabrigád-mozgalomért A

fővárosi üzemek termelési tanácskozásai sorra adományozzák a munkáskollektíváknak féléves tevékenységük alapján a szocialista brigád cím viselésének jogát. A munkások okos gyülekezete, a termelési tanácskozás, hat hónaponként bírálja és dönti el, hogy melyik brigád méltó e cím viselésére. Szegeden még egyetlen üzemben sem került sor e cím adományozására, de már a Csongrád megyeiekkel együtt 185 brigád dolgozik a maga alkotta célkitűzésekért és amit vállaltak, az eddigiek szerint teljesítik is. Három hónappal ezelőtt azt hittük, egészséges mederbe tereli Szegeden is a szocialista brigádmozgalom sokféle patakocskáit a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének ezzel kapcsolatos állásfoglalása. Sajnos nem így történt. Legalábbis több iparágban még mindig akadnak vezetők, akik nem értik, vagy félreértik a munkásoknak ezt az új kezdeményezését. Különösen az építő-, fa- és építőanyagiparban, valamint az élelmezési iparban tapasztalható, hogy nem tudják, mit kezdjenek ezzel a mozgalommal. F

él évvel ezelőtt, amikor megindulóban volt a szocialista vetélkedésnek ez az új formája, egyik-másik helyen, s főként a textilüzemekben arra kellett figyelmeztetni, nincs szükség ideges és indokolatlan kapkodásra. Felütötte ugyanis a fejét, az a hiúság, hogy „ki lesz az első", ki szerepel elsőként a közvélemény előtt. A Textilművekben például ilyen „gyorstalpaló" módszerrel kapcsolódtak be a szocialista brigádmozgalomba. S a legjobb munkások csak papiros összevonásával ki is alakították az úgynevezett szocialista brigádokat. Csakhamar azonban rájöttek, hogy ez nem hasznos. S ma már helyesen foglalkoznak a munkások e nemes törekvéseivel. Az egészséges türelmetlenség jó dolog, de nem az Indokolatlan kapkodás. Némely helyen viszont, mint az Megkezdik az eladható kisebb állami házak jegyzékének összeállítását A házban lakó bérlőknek elővásárlási joguk van — Lehetőség van a vételár huszonöt éves törlesztésére Megjelent az állami tulajdonban álló házingatlanok eladását szabályozó kormányrendelet végrehajtási utasítása. A végrehajtási utasítás az Országos Takarékpénztárt bízza meg az ingatlaneladások lebonyolításával. Magánszemélyek legfeljebb hat lakószobáig terjedő nagyságú állami házingatlanokat vásárolhatnak, a szövetkezetek és a szövetkezeti szervek által vásárolt ingatlanok nagysága azonban nincs korlátozva. A végrehajtási utasítás lakószobának minősíti a hat négyzetméternél nagyobb személyzeti szobákat is. Az ingatlaneladások lebonyolítása most remélhetőleg hamarosan megindul, mert a házkezelő szerveknek hatvan nap alatt öszsze kell állítaniuk az eladásra javasolt családi házak és lakások jegyzékét, az illetékes tanácsi szerveknek pedig a javaslatok előterjesztésétől számított harminc napon belül dönteniük kell. Az OTP ezután az építésügyi hatóság és az ingatlanközvetítő szervek bevonásával megállaníti" eladásra kerülő ingatlanok árát. A jegyzéken szereplő családi házak és lakások bérlőit elővásárlási jog illeti meg. A bérlő harminc napon belül nyilatkozhat, hogy élni kíván-e elővásárlási jogával. Ha nem, akkor az OTP az eladott lakásból kiköltöző bérlő számára megfelelő cserelakást biztosíthat, és a költözéssel kapcsolatban felmerülő költségeket is megtérítheti. A végrehajtási utasítás úgy rendelkezik, hegy ilyen esetekben a cserelakások bérleti joga — kivételesen — vásárlás útján is megszerezhető, és a megvásárolt cserelakást a lakásügyi hatóság köteles kiutalni az OTP által megjelölt személynek. A végrehajtási utasítás gondoskodik arról, nehogy egyesek többszörös iakás- és háztulajdonosokká váljanak. Ingatlant csak az vásárolhat, akinek — vagy a vele közös háztartásban élő családtagjának — a tulajdonában e vásárlás folytán egy állandó lakás céljára szolgáló belterületi és egy üdülés, pihenés céljára szolgáló vagy külterületi házingatlannál több nem lesz. Ha a vevő a vételárat a szerződés megkötésekor készpénzben kifizetni nem tudja, az OTP hosszúlejáratú kölcsönt folyósíthat számára. A vételár legalább 10 százalékát azonban minden esetben készpénzben kell kifizetni. a fennmaradó összeget pedig legfeljebb huszonöt év alatt kell törleszteni. A havi részletfizetés azonban nem lehet kevesebb a megvásárolt lakás egyhavi bérénél. Az állami tulajdonban levő kisebb házingatlanok eladásának elsősorban az a célja, hogy a házkezelőségek munkája ne aprózódjék el a kis bérlemények között, hanem a nagyobb, fontosabb ingatlaftok gondosabb kezelésére összpontosuljon. Az Országos Takarékpénztár az állami ház- és lakáseladásokból befolyt összegek 30 százalékát az illetékes helyi tanács községfejlesztési alapjába köteles befizetni, további 20 százalékát pedig a megyei tanács végrehajtó bizottságának utalja át. Budapesten és a megyei jogú városokban — így Szegeden is — a befolyt pénzösszeg 60 százaléka illeti meg a tanács községfejlesztési alapját. Az így átutalt összegek kizárólag az állami tulajdonban álló lakóházak és egyéb épületek tatarozására és korszerűsítésére használhatók fel. Az OTP-hez befolyt összeg fennmaradó részét a Pénzügyminisztérium külön számlán köteles kezelni és ez kizárólag lakásépítés céljára használható fel. A végrehajtási utasítás befejezésül megszabja, hogy az így vásárolt és hat lakószobát meg nem haladó nagyságú ingatlanok személyi tulajdonban álló, szabad rendelkezésű lakásoknak minősülnek. Ha viszont a vevő lakottan vásárolja meg az ingatlant és nem lakik benne, akkor csak az erre vonatkozó és jelenleg érvényes jogszabályok rendelkezései szerint költözhet oda be. élelmiszeripari üzemekben, ellenkező végleteket tapasztalhatunk. Nem találják a szocialista brigád címért folyó versengés és a kongresszusi munkaverseny közötti kapcsolatot, s két önálló dologként kezelik. A SZOT elnökségének állásfoglalása három hónappal ezelőtt helyére tette a szocialista brigádversenyt. Érthetetlen tehát, hogy a munkások e nemes törekvését nem karolják fel olyan üzemben sem, mint a szalámigyár, a paprikafeldolgozó vállalat, vagy a konzervgyár. T

öbbnyire a textilüzemekben tevékenykednek s vetélkednek a szocialista brigád címért. A vezetők ezeken a helyeken helyesen, jól segítik törekvéseiket. Van azonban, ahol csak papíron, vagy képzeletben kapcsolódtak a versenybe a munkáskollektívák. A felsőbb szerveknek, a szakszervezet területi bizottságának adott tájékoztatásban szerepelt például néhány falemezgyári brigád is. A szakszervezetek megyei tanácsának vezetői a helyszínen akarták tanulmányozni tevékenységüket, de akkor kiderült, hogy még az üzemi bizottságban sem ismerik a SZOT elnökségének irányelveit a szocialista brigádok működéséről. Az eddigi brigádmozgalomra húzták rá a „szocialista" köntöst. Ugy látszik azért, hogy ők se maradjanak el mások mögött. Az ilyen igyekezetre, versengésre nincs szükség. A kirakatpolitikát űző szakszervezeti vezetők jobban tennék, ha végre komolyabb munkához látnának. Az egyik legszebb és legmegtisztelőbb feladata a szakszervezeti tisztségviselőknek, hogy a munkás kollektívák lelkes törekvését segítsék minden rendelkezésre álló eszközzel. Nem fogadhatjuk el a szalámigyár függetlenített ÜB-titkárának állásfoglalását, hogy náluk azért nem bontakozhatott ki e mozgalom, mert a szalámigyártás szezonja még nem kezdődött meg. ö maga is jól tudja, hogy a szalámikészítés csak egy részét foglalja el a vállalat munkájának. Sok részleg tevékenykedik szüntelenül mindkét telephelyen, ahol már régen sarjad a munkásgondolat, de nem tud erős fává serdülni. Akiknek ugyanis ösztönözni, ápolni kellene törekvésüket, azok csak passzív szemlélői e szép kezdeményezésnek. H

elyes és jó dolog, hogy az élelmezésipari dolgozók szakszervezetének területi és helyi szervei olyan sok energiát és időt fordítanak a sportra, vagy táncegyüttesük működésére. Legalább ilyen, ha nem nagyobb energiával kellene azonban törődniük a termelési kérdésekkel is. Törődni és harjolni, ha például egyikmásik üzemben helytelen nézetek s bürokratikus akadályok gátolják a dolgozók alkotó kedvének kibontakozását. A szakszervezetek területi bizottságai nem szemlélhetik „páholyból", csupán nézőkként a szocialista versenynek ezt az új hajtását. A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének területi bizottságán a minap még úgy tudták, hogy az Autójavító Vállalatnál semmit sem tettek a szocialista brigádmozgalom érdekében. Amikor az SZMT vezetői helyszínen akartak segítséget nyújtani az üzemi pártés szakszervezeti szerveknek, kiderült, hogy enélkül is komoly munkát végeznek. S

emmi baj sem származott abból, hogy egyik-másik üzemben két-három héttel vagy egy hónappal később tettek kongresszusi vállalást. A felajánlásoknál és később e verseny új hajtásánál, a szocialista brigád címért folyó vetélkedésben is az volt és ma is az a helyes, ha a célkitűzések azok szavára épülnek, akik majd végre is hajtják azokat, vagyis a dolgozókéra. Az üzem dolgozóinak, vezetőinek munkáját nem azon mérik, ki tett szebb felajánlást, vagy ki mit mond és jelent felettes szerveinek. A mérték csak egy lehet: ki munkálkodik szívvel-lélekkel, ki valósítja meg a kitűzött reális feladatokat. Ez érvényes a szocialista brigád címért folyó munkaversenyben, s az ezt segítő munkában is. Nagy Pál Szegeden is fellép a csehszlovák katonai művészegyüttes A magyar néphadsereg művészegyüttesének tavaszi csehszlovákiai szereplése viszonzásaképpen szeptember 1-én csehszlovák katonai művészegyüttes érkezik hazánkba. A bratislavai együttes 140 főnyi szereplővel — köztük 32 énekkari, 42 zenekari taggal, 28 táncossal és 2 szólistával — jön el hozzánk. A művészegyüttes szeptember 2-án lép fel először Budapesten, majd vidéken szerepel — többek között Egerben, Miskolcon, Szolnokon, Szegedep, és tíz előadás után, szeptember 14-én ismét Budapesten ad műsort. Küszöbön áll a román királyi csapatok támadása a Dunántúl ellen. Horthy kétségbeesetten sürgeti a kormányt, hogy járjon közbe az antant megbízottaknál a támadás megakadályozása érdekében. Horthy ijedelme érthető, hiszen az előrenyomulás az ő hadseregének lefegyverzését jelentené. A „rendcsinálásban« olyan határozottan tevékenykedő horda ugyanis csak a fegyvertelen lakosság terrorizálására képes, fegyveres hadsereg támadásával szembeni ellenállásra egyáltalán nem. Horthy egyedüli bizalma tehát az antantban van. A kormánnyal folytatott táviratvaltasból egyébként kiderül, hogy az irányítás tulajdonképpen kinek a kezében van. Horthy az, aki szinte szóról szóra diktálja a teendőket a kormánynak. Párizsban az ötös tanács felfüggesztette a NémetAusztriával kötendő békeszerződés vitáját és a dolog fontosságára való tekintettel a magyar ügy tárgyalását kezdték meg ismét. A szegedi lapok is beszámolnak a Szociáldemokrata Párt országos újjáalakuló értekezletéről. Peidl, Garami és Peyer voltak a fő szónokok. Különösen Peyer volt elemében, aki „... súlyos szavakkai emlékezett meg a kommunista uralom bűneiről, amelyet semmi esetre sem akar a szociáldemokrata munkásság a maga presztízsével fedezni, vagy eltitkolni, mert ezekhez semmi köze nincs*. Gara mi felhatalmazást kért a pártvezetőség részére hogy részt vehessenek a létesítendő kormányban. Végül határozatot hoztak, hogy a párt vezetésében nem vehet részt az, aki szerepet vitt a proletárdiktatúra alatt. A Szegedi Üj Nemzedék szerint „Eljött az az idő, hogy mindenkinek számot kell adni múltjáról. A magyarság szigorúan kutatja majd, ki hogyan viselkedett a vörös uralom alatt..., aki lelkét eladta, annak nincs többé keresnivalója a bírói, a tanári, a hivatalnoki, vagy pedig az ügyvédi pályán*. I •