Délmagyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-25 / 198. szám

7 Csütörtök, 1959. augusztus 20. A baráti együttélés, a proletár nemzetköziség szellemében ünnepelte Szeged a román nép felszabadulásának 15. évfordulóját Vasárnap Szeged dolgozói egész napos ünnepségsorozattal emlékeztek meg a román nép felszabadulásának 15. évfordulójáról. Az ünnepségeket az MSZMP Szeged városi végrehajtó bizottsága, a városi tanács és a Hazafias Népfront szegedi bizottsága rendezte. Részt vett az ünnepsége ken ifj. Komócsin Mihály elvtárs, a városi pártbizottság első titkára, valamint a pártbizottság, tanács, a népfront és a város tömegszervezeteinek, gazdasági, kulturális életének számos képviselője. Megjelent Vasile Pogaceanu, a Román Nép köztársaság budapesti nagykövete, Vasile Frunza, a nagykövetség katonai attaséja, munkatársaik kíséretében. SÍISÍÍISÍ:. ÍSSÍÍSÍÍ ITÓSÍÍÍI lilliill Délelőtt a belvárosi temetőben a Szeged környéki harcokban elesett román hősök tiszteletére felállított gránit emlékműnél kezdődtek az ünnepségek. A honvédség, a karhatalom és a munkásőrség díszalakulatai sorakoztak fel az emlékmű előtt, amelyet körülvett a szegedi dolgozók tgmege. Miközben a munkásőr-zenekar a magyar és a román himnuszt játszotta el, tisztelgő sortűz dördült. Ezt követően Ladányi Benedek, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese lépett az emlékműhöz és •nyitotta meg a bensőséges ünnepséget. Megemlékező beszédet Kelemen Sándor százados, a szegedi munkásőr-zászlóalj parancsnoka mondott. Emlékeztetett azokra a közös történelmi harcokra, amelyeket a magyar és a román elnyomott nép oly gyakran folytatott együtt szabadságáért. Másfél évtizeddel ezelőtt pedig a romániai kommunistákkal az élen, a szovjet hadsereg oldalán áldoztos harcot vállaltak a fasizmus elleni küzdelemben. Ezért áldozta életét az a 93 hős is, aki most itt Szegeden nyugszik. A szegedi dolgozók nevében leleplezzük és átvesszük ezt az emlékművet azzal — mondotta avatóbeszédében Kelemen Sándor elvtárs —, hogy ez is biztosíték és kapocs legyen népeink között. Azzal a gondolattal leplezzük le, hogy céljaink és harcunk közös. Egy eszme- a szocializmus eszméje vezet. Azt kérjük kedves román barátainktól, mondják el e hősök hozzátartozóinak, hogy szeretteik emlékét éppen olyan szeretettel vesszük körül, mintha otthon lennének. Hőseik a mi hőseink is és emlékük szerződésként kapcsol össze bennünket a BÉKÉÉRT ÉS AZ - mm& W emberi hala- ^^M^ EMOEN "<"»- SPWW™-™, dásért vívott iMÉMKi küzdelemben. V. Pogaceanu y. Pogaceanu, a Román Népköztársaság buttanagykövet pesti nagykövete beszédét mondja a belvárosi mondott kö- temetőben. szünetet az el- ... ...... . hangzott meleg szavakért hatalmas vorosviragos koés Szeged vezetőinek azért. szorut helyezett hogy ezzel az emlékművel az emlékmű talapzatára a is kifejezésre juttatták a városi párt-végrehajtóbizottváros dolgozóinak háláját ság és a tanács v. b. küla felszabadító szovjet hadse- döttsége, majd elhelyezték a reg oldalán harcolt román Honvédelmi Minisztérium hősök iránt. koszorúját, s a fegyveres — A román katonáknak testületek, a szovjet alakuez az emlékműve is legyen latok, a román nagyköveta két népet összekapcsolóéi- ség, a népfront, a szakszerszakíthatatlan barátság talp- vezetek, a KISZ, s a város kövének újabb tartós tég- dolgozói különféle rétegeinek Iája — mondotta beszédé- koszorúit is, végül pedig a ben, amelynek alapgondo- nőtanács és az úttörők nélata a Szovjetunió által ve- pes csoportja zetett szocialista táborban virágokkal borította el való együttműködés fontos- azt a négy márványtáblát, sága volt. amelyre a Szegeden nyugvó A beszédek elhangzása román hősi halottak nevét után aranybetűkkel vésték. STRUKTURÁLIS MUNKANÉLKÜLISÉG Emléktábla-aratás a Széchenyi téren Széchenyi tér S. számú házon elhelyezett emléktábla Déli 12 órakor a Széchenyi téren folytatódtak az ünnepségek. A Zsótér-házon leplezték le azt a márvány alapon bronzból készült emléktáblát, amely hirdeti, hogy »110 évvel ezelőtt e házban kötött egyezményt a két Duna-menti nép barátságáról Kossuth és Balcescu«. — Szeged dolgozói ez újabb emléktáblával öregbítik felszabadult népünknek a haladó hagyományok iránti tiszteletét és megbecsülését — mondotta avatóbeszédében Túry Géza, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője. Hangoztatta, hogy ma már a két szomszéd népet, amelynek egyaránt a vörös csillagos katonák hozták el a szabadságot, nem tudja többé semmiféle úri gőg szembeállítani egymással. Balcescuék, Kossuthék késő unokái testvéri munkásszolidaritással fogják egymás kezét és az emléktábla leleplezésével eleiknek korai igazságfelismerését becsülik, akik a nemzetiségek, a népek összefogását hirdették itt megkötött egyezményükkel is a reakcióval szemben. Szavait követően a városi párt-végrehajtóbizottság, a városi tanács és a román nagykövetség babérkoszorúit helyezték el az emléktáblához. Díszünnepség a színházban Este a Szegedi Nemzeti Színházban díszünnepségre gyűltek össze a meghívott szegedi dolgozók. Az ünnepien feldíszített színpadon — ahol a díszünnepség elnöksége foglalt helyet — felirat hirdette: „Éljen a felszabadulásának 15. évfordulóját ünneplő román nép!* Biczó György elvtárs, a városi tanács v. b.-elnöke mondott megnyitó szavakat, majd K i s p á 1 Jenő elvtárs, a városi párt-végrehajtóbizottság tagjának ünnepi beszéde következett. Vázolta a másfél évtizeddel ezelőtti román fegyveres népi felkelés körülményeit, amely megdöntötte Antonescu fasiszta diktatúráját. Hálával emlékezett meg arról, hogy Románia a hitleri fasizmus elleni harcával nagymértékben hozzájárult hazánk gyorsabb felszabadításához is. Elősegítette a szovjet csapatok gyorsabb előretörését és egyebek között ez is hozzájárult ahhoz, hogy Szegeden és környékén nem történtek olyan nagy háborús pusztulások, mint másutt az országban, mert Szeged felszabadulása lényegesen hamarabb mehetett végbe. Szeged népe — mint mondotta — nem felejti el és a szovjet hősökkel együtt kegyelettel megőrzi azoknak a román hősöknek emlékét, akik segítettek a népeket megszabadítani a fasizmus rémeitől. Ünnepi beszédében vázolta Kispál elvtárs azt a hatalmas fejlődést, amelyet a felszabadult román nép a párt irányításával másfél évtized alatt megtett. Felszámolta súlyos gazdasági elmaradottságát, sőt a népgazdasági tervek megvalósításával gyökeres fordulatot indított meg, amelynek nagyszerű kihatásait mindennapi életében érzi a Román Népköztársaság minden dolgozója. Köszönettel tért ki beszédct«n arra a nagyarányú segítségre is. amelyet a Román Népköztársaság haNyugati gazdasági körök szerint az Egyesült Államokban elmúlt az az 1957-ben kezdődött gazdasági válság, amelyet odaát szerényen „recesszió"-nak, viszsmhatásnak neveztek és a legfrissebb jelentések szerint Anglia is úgy érzi, hogy túljutott a gazdasági hullám mélypontján. Azaz: a gyárak ismét növelik termelésüket. a raktárak újból megtelnek, a beruházások újból emelkednek, szóval adottak azok a jelek. amelyek a gazdasági hullámvölgyből való kikászálódást jellemzik. Adottak, egy kivételével. A gazdasági válság elmúltával, vagy enyhülésével együtt kellene járnia a foglalkoztatottság növekedésének, azaz a munkanélküliség csökkenésének is. És ez: sem az Egyesült Államokban, sem Angliában eddig nem következett be, vagy legalább is nem következett be számottevő módon. A közgazdászok odaát keresik ennek az okát, és mert Goethe szerint „ahol a fogalmak hiányoznak, megteszik a szavak is", kitaláltak egy új (talán önmagában nem is hamis) műszót: „Strukturális munkanélküliség". Ez azt jelenti, hogy a munkanélküliség nem a gazdasági fellendülés, vagy gazdasági depresszió számszerűen bemérhető függvénye, mert hiába van fellendülés, a munkanélküliség csökkenése ezt egyáltalán nem, vagy alig követi. A munkanélküliség nem konjunkturális, hanem strukturális, a nyugati — tőkés — termelési rend lényegéből következik. A közgazdászoknak a baj megállapításában igazuk van. És ha az elméletet akárcsak egyetlen gyakorlati példával kívánjuk alátámasztani, említsük meg, hogy az amerikai automobiliparban, amely Amerikában kulcsiparnak számít ma ugyanahhoz a termeléshez, amelyhez néhány évvel ezelőtt 5 munkás volt szükséges. 4 elegendő, tehát a munkások 20 százaléka feleslegessé vált..: Mi ennek az oka? A sok közül mutassunk rá csak egyetlenegyre, az automatizálás. vagy ahogyan Nyugaton mondják, az automáció rohamos terjedésére: olyan gépek, gépsorok, sőt gyárak keletkeztek, amelyek a kézi munkát feleslegessé teszik, vagy csökkentik. A „gondolkodó gépek" csodákat művelnek, de mi haszna, ha ezeknek a csodáknak százezer és millió munkás léte esik áldozatul? Ifi ínnri forradalom kellós közepén vagyunk. Nem kisebb jelentősége, mint amikor a szövőszékek forradalma bekövetkezett, nem kisebb a társadalmi hatása — de már csak a tőkés világban — mint amekkora annak volt — az egész világon. Lehet-e valamit tenni ez ellen a jelenség, a strukturális munkanélküliség ellen? Megoldás sokféle látszik. Köztük gonosz és bűnös megoldások. Az egyik: a géprombolók receptje. Ha a „gondolkodó gépek", az automáció, a kibernetika tudománya munkanélküliséget okoz ,vagy tart fenn, romboljuk szét ezeket a gépeket, tiltsuk meg újak gyártását, parancsoljuk meg az iparnak, hogy ragaszkodjék a 40 év előtti munkamódszerekhez, állítsuk meg a haladást, mint egykor a Biblia meséje szerint megállította Józsua a Napot. A, másik gonosz megoldás Malthus tanainak megújítása. Ha sok a munkanélküli, jöjjön a ragály és a pusztítás, csukjuk be a kórházakat, zsúfoljuk tele a lakásokat, mérgezzük meg a kutakat, gyártsunk atombombát a háború céljaira és ritkítsuk meg az emberiséget.;: Mind a kettőt még ebben a tagadó formában is borzalom leírni. A technikai haladást nem lehet és nem szaban útjában megállítani és az emberi életet egyre többre és egyre jobban kell becsülni ... Nem, a mi tudományunk nem e két lehetőség valamelyikére mutat. Mást látunk és mást kell tennünk. Vajon: nincsenek-e a világnak olyan részei, ahol a népesség jólétének foka alacsonyabb, mint az iparilag fejlett országokban? Vajon nincsenek-e fekete foltok a térképen, nemcsak azért, mert az illető országokban lakó népek bőrszíne fekete, hanem azért is, mert fekete elmaradottságban élnek ezek a népmilliók? Vajon nincs-e mód rá, hogy őket is bevonjuk a fogyasztóképesek körébe, vajon, ha ezt akarjuk, nem kell-e megtízszereznünk a világtermelést, vajon nem az-e ennek a következménye, hogy nemcsak sok a munkáskéz, de kevés is? Vagy ne menjünk olyan messzire. Vajon magában az Egyesült Államokban nincsenek-e nyomorgók? Vajon Anglia nagyvárosai nem ismerik-e még mindig a szegénynegyedeket? Vajon elmondhatja-e a magántulajdonon alapuló termelési rend, hogy javaiból mindeniknek és mindenkinek elegendőt juttat? Nem: nincs az az elfogult polgári közgazdász, aki ezt mondani merné. És mert egybehangzó az a megállapítás, hogy a nyugati világban, az elmaradt országokban és világrészekben temérdek még a fejlődési lehetőség. nyilvánvaló, hogy a strukturális munkanélküliség nem szükségképeni velejárója magának a technikai haladásnak, hanem igenis szükségképeni velejárója annak a gazdasági rendszernek, amelynek talajára ez a technikai haladás felépül. Eljutunk tehát, mégúgy kerülgetjük is, a végső problémához. Ahhoz, hogy a termelő erők és a termelési viszonyok összhangja Nyugaton megbomlott. Megbomlott már igen régen, de most olyan mértékben, hogy ezen semmiféle foltozás nem segít! Ma még fáznak a polgári közgazdászok tőle, hogy ezt az igazságot elismerjék. De az igazság elhallgatása, vagy fel nem ismerése nem változtat annak igazság-jellegén. Mi tehát nem azt mondjuk. hogy kevesebb gondolkodó gép, vagy azt, hogy kevesebb ember, hanem azt mondjuk, hogy több gondolkodó gép és több ember. De a gondolkodó emberek tudják, hogy planétánk nem az emberek számára kicsiny, hanem a régi rendszerek kereteit nem bírja el és ennek ma vagy holnap, vagy holnapután meg is lesz a következménye. Tényleg: a munkanélküliség strukturális odaát. A termelési rend (és nem a rendszer technikai haladásának) struktúrájából keletkezik. törga) Tegnap továbbképző tanfolyam kezdődőit a propagandistáknak zánknak az ellenforradalom okozta súlyos megpróbáltatás idején nyújtott. Nemcsak politikailag támogatta a magyar nép harcát, hanem jelentős anyagi segítséggel is. Nemegyszer egész vasúti vonalakat foglaltak le azok a szállítmányok, amelylyel a román nép szorult gazdasági helyzetünkben segítségünkre sietett. — Az elmúlt évszázadok nacionalista, soviniszta uszításaival szemben napjainkban a Magyar Népköztársaságot és a Román Népköztársaságot a baráti együttélés, a kölcsönös segítségnyújtás, a proletár Internacionalizmus szelleme köti össze. Népeink a szocialista táborban jelentősen hozzájárulnak a szocializmus, a béke diadalához, őszinte szívvel kívánjuk a román népnek, a Román Munkáspártnak, hogy érjenek el újabb győzelmeket és sikereket a szocializmus építésében. Az egyetértő tapsokkal fogadott beszéd után V. Pogaceanu román nagykövet szólalt fel. A román oép meleg, testvéri üdvözletét tolmácsolta ez ünnepi alkalomból és hangoztatta: a dicsőséges szovjet hadsereg felszabadító harca, a népi demokratikus rendszer létrehozása tette lehetövé, hogy a Román Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság között a sokoldalú együttműködés és testvéri segélynyújtás kapcsolatai jöjjenek létre, erősödjenek meg. Ezek a kapcsolatok szüntelenül fejlődnek és mind mélyebbekké válnak annak az építőmunkának a folyamatában, amelyet népeink a közös célért, a szocializmus építéséért végeznek. A lelkes helyesléssel kísért beszédeket követően az Internacionálé hangzott el a munkásőrség szegedi zenekarának előadásában, majd művészi műsort nézett végig az ünneplő közönség. (A műsorról lapunk más helyén írunk.) Szegeden tegnap, hétfőn a pártoktatási munka színvonalának további emeléséért megkezdődött a marxizmus —leninizmus kérdései első és második évfolyama propagandistáinak továbbképző-tanfolyama. A Csongrád megyei és a szegedi pártbizottság által rendezett tanfolyamon több mint 200 propagandista vesz részt. Nemcsak a következő pártoktatási év anyagát tanulmányozzák, hanem ezzel együtt több más fontos, időszerű és napi politikai kérdést is megvitatnak. A tanfolyamot a Radnóti Gimnáziumban, a megyei pártbizottság képviseletében Siklós Sándor elvtárs nyitotta meg, majd utána a propagandisták számára elhangzott az első előadás. A propagandisták különben a legfontosabb kérdésekről előadást hallgatnak, majd utána szemináriumszerűen beszélik meg az anyagot, tisztázzák a kérdéseket. Az időszerű kérdések propagandistáinak is tartanak majd a későbbiekben kétnapos előkészítő tanfolyamét, hogy a most következő yártoktatási évadban eredményesen végezhessék feladatukat. Az űj pártoktatási évad egyébként októberben kezdődik majd. 550 ezer naposcsibét keltettek az idén a szegedi „csirkegyárban" Kora tavasz óta, hetenként sok ezer naposcsibét szállítottak el a termelők a szegedi csirkekeltető-állomásról. A terv szerint a szezon idején 468 ezer csibét kellett keltetniök. Most, hogy befejeződött a keltetés, s az utolsó csibék hagyják el a gépeket, megállapítható, hogy a tervet messze túlteljesítették: 552 ezer naposcsibét keltettek, 70 ezerrel többet, mint tavaly. Emellett több gépet egy ideig lefoglaltak kacsa- és libatojás keltetéssel is. Igen jó kelési átlaggal dicsekedhetnek az állomás dolgozói. A norma 68 százalék. Tavaly 76 százalékot értek el, az idén pedig már 76,3 százalékot. Szerdán reggel viszik el az idei utolsó csibéket a termelők. A termelőszövetkezetek az elmúlt év során erről az állomásról nem igényeltek csibét, az idén viszont már 34 ezret szállítottak el. Ezenkívül 12 ezer naposkacsát és 500 naposlibát. Ugy tervezik, hogy a jövő évben egy hónappal hamarabb kezdik a keltetés! szezont, tehát már januárban berakják az első tojásokat. Ezért már október elején megkezdik a tenyészállatok vérvizsgálatát a falvakban. Kiválasztják az egyedeket, hogy egészséges tyúkok tojásai kerüljenek keltetésre,